Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-26 / 48. szám
4 Néplap 1990. FEBRUAR 26. A szerkesztőség postájából Legyen már végre békesség! VÁLASZ EGY MSZP-MEGJEGYZÉSRE Tisztelt MSZP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Irodája! A Néplap február 16-i számában kollektíván kifogásolják azon állásfoglalásomat, melyet az előző napi számban egy,más szervezethez adresszált levelem utolsó, kérdő mondatából vélnek kihallani. Úgy tűnik, ilyen érzékeny reagálásra akkor sem lenne szükség, ha inkriminált kérdésem önmagában az állampárti esetleges tagságot vette volna célba. Én azonban nem azt, hanem az ilyen tagsággal rendszerint együttjárt és elsősorban a minden szintű vezetők többségére jellemző demagógiát pécéztem ki. Vagyis azt, hogy az ilyen személy tévedhetetlenségének biztos tudatában jogot érzett arra, hogy bárkit, bármikor, bármiért felelősségre vonjon; azt, hogy hatalmuk végtelen, hogy ezért beleszólhatnak mindenbe, jogtalanul és felkészülés nélkül, függetlenül attól, értenek-e ahhoz vagy sem; és hogy az akkor beidegzett és most már nyíltan hamisnak minősíthető reflex az illetőt egy új szervezetben ma is a régihez, a megszokotthoz hasonló, vagy azzal azonos viselkedésformára ösztönzi! Gondolom, ez ugyancsak elfogadhatatlan és sajnálatosan nem vitatható, következményeit valamennyien érezzük, és vagy 3 millióan a létminimum alatt vagy annak közelében nyomorogják. Történelmi párhuzamot nem kell vonnom - a tv segített. Remélem, velem együtt látták Vásárhelyi Miklós portréfilmjét és azt a hírt is olvasták, hogy a kormány törvénytervezetet terjeszt be az 1945- 1963 között elkövetett törvénysértések áldozatainak rehabilitációjáról /ugyan hogy lehetséges ez?!/. Önökkel együtt vállalom és vallom - mert levelükből ez tűnik ki, és ebben egyetértünk -, hogy kollektív felelősség nincsen, nem lehet, - egész pontosan kollektív felelős- ségrevonás nincs, hiszen ilyen torz elv alapján történt annak idején a magyarországi németek, svábok kitelepítése, amelyet máig közös szégyenünknek érzek. Ami a felelősséget illeti, mindegyiküknek magának kell eldönteni, hogy mit tett, miről tudott, meddig hitt, és honnan kezdve volt már kollabo- ráns. E szót egyébként azóta nem szeretem, amióta az ÉS egyik szerkesztője, Faragó Vilmos gyakorlatilag mindenkire kiterjesztette, mert szerinte egy diktatúrában mindenki az. Ez feltehetően Illyés Gyula csodálatos versének /Egy mondat a zsarnokságról/ valamilyen egyéni félreértelmezése. Égyébként érvelnem szükségtelen; a bűnök - mert nem csak hibák! - számos megnyilvánulása a Magyar Hírlap február 17-i számában olvasható, és szomorúan tanulságos az az olvasói levél, amelyet a Kossuth Rádió a február 18-i Vasárnapi Újságban sugárzott, amit valamennyiünk, az Önök számára is írtak. E levélben ugyanis kissé saját sorsomra ismertem: mindig, minden rendszerben és fordulat után üldöztetésnek voltunk kitéve. ’45 előtt apám baloldalisága miatt - ő bujkált, családom egy tagját, egy apácát üldözöttek, kommunisták, zsidók mentéséért a nyilasok a Dunába lőtték; ’45 után, mert magyarok voltunk; ’47-től Magyarországon azért, mert értelmiségi voltam /apám ügyvéd volt/ - és később, most már a saját családom vált bűnössé - vallásossága miatt! Évtizedekig megbélyegeztek - de mennyire semmi volt mindez mások, sok százezernyi, milliónyi ember szenvedéséhez képest, ami pusztulásba, megrokkanáshoz, ön- gyilkosságba vezetett. Ha kiderült valakiről, hogy Pócspetriből származik. már vesztett ügye volt. - Hiába, túl nagy az örökség, és nemcsak a magyar örökség. De mielőtt ezért a mondatért ismét elmarasztalnának, felhívom figyelmüket, hogy ezt Grósz Károly mondta /Magyar Hírlap február 16./. E lapszám szerint is a törvénytelenül elítélteket legalább - de legfeljebb erkölcsileg - rehabilitálják; de mi lesz azokkal, akik megnyomoríttat- tak, agy on verettek, nyomtalanul eltűntek, vagy például kiszolgáltattak egy idegen és könyörtelen hatalomnak, mint például az antifasiszta ellenálló Demeter Béla, akit évekkel itthoni megkínzása után, 1951-ben azÁVO a román Securi- táténak adott ki? Önök levelükben elfogadhatatlannak és tromfnak minősítik kérdésemet; írják emellett, hogy a részleteket nem ismerik. Félrehal- lásuk ebből ered, és ezért javaslom, hogy az előzményként megjelent és igen korrekt inteijút /D.9./, majd a jelzett levelet indukáló jászberényi reflexiót is /mindkettő a február 15-i számban/ olvassák el gondosan. A kiragadott részletből levont következtetés ugyanis még a sok évtizeden át vallott ideológia szerint sem lehet vitaalap. Önök kérdéseket tesznek fel; bár úgy vélem, kérdezni nekem legalább annyi, ha nem több jogom lenne, a következőkben válaszolok; ad 1./ Ez a kérdés úgy illik a vitába, hogy az engem felelősségrevonók - az ottani orvosi kamara szervezete - ez irányú jogát vonom kétségbe /lásd még levelem elejét/; ad 2./ A régi demagógia akkor is idejétmúlt, ha érvei netán sikeresebbek lettek volna, mint a levélé - az egyet nem értés alapja azonban a tények ismeretének hiánya volt! ad 3./Adu ászról nincs szó és ad 4,/címkéről sem, csak akkor, ha azt megnyilvánulásával valaki önmagára ragasztja. - A kollektív felelősségről vallott nézetemet márkifejtettem; ami pedig azon mondatukat illeti, mely szerint "A múltunkat pedig sem megtagadni, sem szégyellni nincs okunk legtöbbünknek", ez a napokban a tv-ben hangzott el Grósz Károly szájából, a "legtöbbünk" nélkül, valahogy így: "az elmúlt 4 évtizedet nincs okunk megtagadni". Nos, én Németh Lászlóval vallom, hogy "mindenki felelős mindenkiért”, és ennek alapján írtam azt, hogy máig is szégyellem - magyarként - a sváb kitelepítést. Legyen már végre békesség ebben az országban! Nem bántja Önöket senki, és ez jól is van így - ismertem számos rendes párttagot, és - horribile dictu - egy-két becsületes párttitkárt is. Bár a törvénytelenségekben résztvevők törvényes felelősségrevonása indokoltnak tűnne, az is az erőszak egy formája, én pedig az erőszakot tartom elfogadhatatlannak, bármilyen irányban, bárki vagy bárkik által. Az igazságot végre békével és toleranciával kéne érvényesíteni. Az Önök mostani toleranciahiánya - ami talán a részletek ismeretének hiányából fakadt - sajnálatosan elmossa az állampárt és az MSZP közötti, úgy vélem éles határt. Lássák be végre, hogy minden gazdasági és politikai következménynél nagyobb volt az a rombolás, amit a diktatúra az emberek erkölcsében, tudatában, munkamoráljában okozott. Nem tudnak hinni és bízni senkiben és semmiben - és ezt a pártvillongások sajnálatosan csak erősítik. A tagadás néhány kifejezése mégis lehet előrevivő erő, s ezért egy film címével búcsúzom - és őszintén remélem, ebben ismét egyetértünk: "Soha, sehol, senkinek". Tisztelettel: prof.dr.Gergely Mihály Belvízelvezető árkok mélyítéséhez, felújításához fogtak Besenyszö- gön a múlt év végén, melyre kétmillió forintot költenek A munkálatokat - több mint kilenc kilométeren - a Palotási Állami Gazdaság végzi, s várhatóan áprilisban fejezi be. /Fotó: Korényi/ Kilépésem ürügyén Nyílt levél az SZDSZ budapesti szervezőtitkárának Kedves Béki Gabriella! Sajnálom, hogy az elmúlt napokban nem találkozhattunk, és így személyesen nem tehettem eleget kérésednek. ígéretemhez híven, levélben indokolom elhatározásomat, és arra a véleményre jutottam, hogy e látszólag magántermészetű ügy - közállapotunkra figyelemmel - nyilvánosságot érdemel. Ezért választottam a nyílt levél formát - remélve, hogy megfelelően fogjátok értékelni. Reményemnek az a felhalmozott intellektuális potenciál ad alapot, mely az SZDSZ-t általában jellemzi. A szövetségből való kilépésre alapvetően a lelkiismeret- és vallásszabadságról szóló programtézisben foglaltak indítottak. E tézissel az a problémám, hogy az ún. tradicionális egyházak, ezeken belül is exponálton a Római Katolikus .Egyház történelmietlen megítélésén túl - közvetve korlátlan és ellenőrizhetetlen lehetőséget enged a történelem során kialakult és alapvetően bevált emberi magatartást szabályozó morális elvek további rombolásának. E morális elveket Ifelebaráti szeretet, egymás tisztelete, tolerancia stb.l a tradicionális egyházak - köztük az R.K. Egyház - közvetítették. Jól-rosszul, mindenesetre nem eredménytelenül, hiszen még mindig együtt, "egymásért"? élünk. Az újonnan alakuló egyházak, amelyeket a tézis szellemében már akár tízen is alapíthatnak, emberi produktumok. Tehát tökéletlenek. Következésképp az általuk elfogadott, illetve követett együttélési szabályok sem lehetnek tökéletesek. Az eddigi példák sajnos súlyosabb értékelésre is alapot adnak. Ha jól körülnézel, a szövetségen belül is találhatsz erre példát. Mi, római katolikusok azt valljuk, hogy egyházunk isteni eredetű, hiszen Jézus Krisztus alapította. Normái tehát abszolút erejűek, amelyekkel lehet rosszul élni, vagy elvetni azokat, de jobbakat alkotni nem. Úgy gondolom tehát, hogy nincs szükségünk újabb vallásokra, vallási normákra. A létezőket kell jól, illetve jobban gyakorolni. E kérdésben tehát konzervatív vagyok, ami nem jelenti azt, hogy ellenezném a vallás szabad gyakorlását, és a lelkiismereti szabadságot. Ellenzem viszont a kalandorságot és mindent, ami veszélyezteti az emberi együttélésünket alapvetően meghatározó morális elveket. A szövetségből való kilépésem másik indoka, a szövetség működési mechanizmusa. Problémám lényege itt az alapszabály 15. paragrafusának rendelkezésében van. E szabály értelmében - bár lehetek egyéni tag és szervezhetek külön csoportot is - kénytelen vagyok eltűrni vagy elviselni a területi alapon szervezett önálló csoport kizárólagos képviseleti jogosultságát. Talán elég, ha itt az ún. Tisza-gate botrányra utalok. Ismerve a szolnoki csoport személyi összetételét, az ott uralkodó légkört, ilyen vagy hasonló botrány bekövetkezése törvényszerű volt. Ezenkívül úgy ítélem meg, hogy a csoport működése, magatartása méltatlan az elvi nyilatkozat szelleméhez. Közbevetőleg jegyzem meg, ha valaki végigkérdezné a csoport tagjait az elvi nyilatkozatról, igen lesújtó eredményre jutna. Nem véletlen, hogy a gyűlésekre - a hatvan-nyolcvan fős csoportlétszám ellenére - rendszerint húsz-huszönöten jártak el. A leghangosabbak. /Az elmúlt év decemberi állapotról van szó.l Véleményem alátámasztására közlöm a szolnoki képviselő- jelöltekkel kapcsolatos észrevételeimet, kételyeimet. Először: A képviselőjelöltségről nem csoportgyűlés döntött, erre nézve nincs semmilyen írásbeli dokumentum. Vagyis a döntés nem kontrollálható. Másodszor: A jelöltekről jóformán nem tudunk semmit. Ismeretlen a jelöltek politikai és morális előélete, nem tudjuk, hol voltak, mit csináltak a letűnt rezsim idején, mi a véleményük jelöltségükről szőkébb mik- rokörnyezetüknek; milyen konkrét cselekedetükkel bizonyították, hogy méltók a képviselői mandátumra? A szórólap sok mindent elbír, de engem nem győz meg. Végül, de nem utolsósorban, véleményem szerint egy jelentős politikai párt egyéni képviselőjelöltnek csak párttagot jelölhet. Kedves Gabriella! Úgy gondolom, egyelőre ennyi is elég és bízom abban, hogy megértesz. Bennem nem változott semmi , "csak" következetes maradtam elveimhez. Ennélfogva egy demokratikus kormányzat végrehajtó apparátusa számíthat lojalitásomra és szakértelmemre is. Remélem, hallok rólad és Te is rólam. Szolnok, 1990. február 21. Üdvözöl Dr.Erdei Gyula Nem vált be a fagyasztó Háromszáztíz literes fagyasztóládát vásároltunk tavaly októberben. Akkor vettük használatba, amikor levágtuk a 200 kilós hízót, s kiderült, hogy a legmagasabbra állítva is csak mínusz 10- 15 fokon hűt - a láda legalján. A kisújszállási szerviz egyik szerelője megállapította, hogy a tetőajtó rossz, deformálódott. ígérte, A tárgyalóteremből Itt egy "Bartók" és felejtsük el Az ismerkedés pontosan úgy történt, ahogyan a fiatalok mostanában ismerkednek egymással. A presszóban látták meg egymást. A lány csinos volt és 18 éves, a fiú 21 esztendejéhez pedig hozzájött a rámenős, magabiztos fellépés. A folytatásban se volt semmi szokatlan. A fiú hanyag eleganciával javasolta, hogy üljenek be a kocsijába és guruljanak egyet. Amit elfelejtett megmondani, hogy az a kocsi valójában nem az ő kocsija, hogy neki nincs gépkocsivezetői engedélye, és hogy az indítókulcsot bátyja zsebéből csempészte ki. Ami viszont a járművezetéshez szükséges józanságát illeti, arról nem kellett beszélni. A lány láthatta, hogy az elfogyasztott sört tömény itallal ízesítette. A presszóban kötött barátság férfi tagja Medgyes Zsolt, Jászal- sószentgyörgy, Hunyadi János út 9. szám alatti lakos. Az elmúlt év novemberében, egy csendes őszi estén a helyi Borsa étterem presszójában ismerkedett meg azzal a jászkiséri lánnyal, akit nem sokkal az ismerkedés után meghívott egy kis kocsikázásra. A Lada, amivel útra keltek, édesanyja tulajdona volt, annak engedélye nélkül ült a volán mögé. Vezetői jogosítványa nem volt, csak újdonsült ismerősét és az elfogyasztott italtól kapott bátorságát vitte magával. A sétakocsikázás nem tartott sokáig. Jánoshida külterületén, valahol egy kanyar előtt a volánnál ülő gavallér - nem tudni miért - meg akart fordulni. Meg is tette volna, ha az útpadka túlsó oldalán is betonút van, de árok volt, mély árok, amibe a Lada belecsúszott és amiből önerőből már nem tudott kimászni. A kudarcot vallott fiatalember, hogy mentse a helyzetet, elindult segítséget hívni, egy vontatóval kihúzták a Ladát az árokból. A segítség azonban hiábavalónak bizonyult, mert az árok fogságából kiszabadított Lada hazafelé már nem akart indulni. Egy másik kocsi - a rendőrjárőr - viszont odaérkezett. A nem várt találkozás következménye: kiderült, hogy Med- gyesi gépkocsivezetői engedély nélkül és ittasan ült a volán mögé, veszélyeztetve a közúti közlekedés biztonságát. A járőr ezután közölte, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően feljelentést tesz ellene. A rendőri "szigort" emberi, szinte szülői melegség követte. A két tagú járőr a szolgálati kocsival haza - Jászalsószentgyörgyre és Jászkisérre - vitte az országúton rekedt fiatalokat. Medgyesi lakása elé éfjél után érkeztek és itt érte őket a meglepetés. A közúti közlekedés szabályait sértő fiatalember elővett 1000 forintot, azt próbálta felkínálni a rendőröknek azért, hogy felejtsenek el mindent. A Jászberényi Városi Bíróság, dr.Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Medgyesi Zsolt ügyében. Hivatali vesztegetés és ittas vezetés miatt 6 hónap börtönre és 3 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, a járművezetéstől 2 évre eltiltotta. A börtönbüntetés végrehajtását a bíróság 2 év próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős.- illés hogy a budapesti központtól megrendelik az ajtót és kicserélik. Ennek már több hónapja, sőt - a szerviz biztatására- mi is írtunk a központi alkatrészellátóhoz, de a helyzet változatlan. /A disznóhús egy részét a szomszédban tároljuk./ Nagyon bánt bennünket, hogy energiatakarékos hűtőládára spóroltunk, s az ellenkezője lett belőle. Szeretnénk tudni, hogy meddig kell még a javításra-, ennek híján a csereutalványra várnunk? Tarsoly Lukács Örményes Olvasónk panaszával a Kisújszállási Elektroszol Szerviz vezetőjét, Tóth Józsefet kerestük meg, aki arról tájékoztatott, hogy a múlt év decemberi megrendelésükre, sürgetésükre sem kaptak pótalkatrészt, tetőt. Tekintve, hogy a szóban forgó fagyasztóláda dán gyártmányú, forgalmazójától, a Jászberényi Hűtőgépgyár területi ellenőrétől február 20-án kaptak engedélyt arra, hogy Tarsolyéknak csereutalványt állítsanak ki. Panaszuk jogos, hiszen régóta várnak a javításra. Ügyintézés gyorsan és udvariasan- A kapitányságon jártam, a városi rendőrkapitányságon - újságolta ismerősöm és elmondta, hogy a "betelt" gépjárművezetői engedélyét kellett kicserélni. A bejáratnál kapott útbaigazításnak megfelelően, elment a folyosó végéig, és megállt a kisablak előtt. Az szinte azonnal kinyílt és a nagyon csinos hölgy - miután megtudta, hogy mi járatban van - kinyújtott egy nyomtatványt, hogy azt ki kell tölteni. Kitöltötte, könnyen ment, hiszen nem volt azon semmi felesleges rubrika. Nem voltak kiváncsiak sem a vallására, sem arra, hogy milyen szervezetnek'a tagja és mióta. Újból ott állt a kisablak előtt, az újból és szinte azonnal kinyílt. Átadta a kitöltött lapot, a régi engedélyt, az okmánybélyeget és a fényképet. A csinos hölgy boszorkányos gyorsasággal kipipálta a nyomtatványra ráírt adatokat, majd nagyon udvariasan pár perc türelmet kért. Valóban csak pár percet kellett várni. Nyílt a kisablak és már ott volt a kezében a fényképpel, a szükséges adatokkal ellátott új gépkocsivezetői engedélye. Ekkorjutott eszébe - mondta elgondolkodva -, hogy ha rajta múlna, elküldene egy pár hivatalt a jászberényi rendőrkapitányságra, mert jó néhányra ráférne. Láthatnák, s talán tanulnának belőle, hogy ilyen ügyintézés is van. Gyors és udvarias. I.A. Jászberény Szerkesztői üzenet "Örökösök vagyunk" jeligére, Törökszentmiklósi A földtörvény módosítása nem terjed ki arra, hogy a termelőszövetkezet tulajdonába térítésmentesen került földet a szövetkezet utólag megváltsa, azért vételárat fizessen. Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
