Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
I Magazin_____________ Felnőtt a tiszaburai bűvészpalánta Olasz és nyugat-európai körútra készül ...............................ihm.......................................................................■■■■■■ N indzsa-szerepéhez csinos, szép asszisztensnőt keres 12 Hol volt, hol nem volt, túl az Óperencián, meg a szőke folyón is, Tiszaburán lakott valamikor egy kislegény, akit úgy hívtak: Nagy Csaba. 1965-ben született, és az már általános iskolában, a gyakorlati foglalkozásokon kiderült, hogy rendkívül ügyes, könnyű kezei vannak. Természetes, az efféle adottság önmagában még kevés az érvényesüléshez, hiszen ahhoz kitartás, szorgalom, rengeteg tanulás, gyötrődés szükségeltetik. Csak később vált nyilvánvalóvá, hogy mindezen feltétellel rendelkezik. A nyolcadik osztályt befejezve Szolnokra került a kereskedelmi iskolába cukrásznak, ahol bámulatra méltó tehetséggel mintázta, tekergette, hajtogatta, formálta a finomabbnál finomabb, nem kimondottan fogyókúrás csemegéket. Míg Szolnokon a szakmai és elméleti tárgyakat biflázta, kevés szabad idejében hétvégeken Jászberénybe vonatozott, ahol az általa nagyrabecsült szakembertől, Száva Sándortól a bűvészkedés alapismereteit sajátította el. Ez az elsajátítás nem akármilyen lehetett, hiszen például két év elteltével a Karlovy Vary ban megrendezett nemzetközi versenyen Csaba második, majd később első helyezett lett. Többször fellépett a televízióban, és eljutott az Ön jelölt című verseny országos döntőjébe. Pár év óta viszont mély csend honol körülötte, ezt érzi a külső szemlélő. A valóság szerencsére más. Édesanyjával ülünk burai otthonukban, és lapozgatjuk a róla szóló, kivágott újságcikkeket tartalmazó albumot, nézegetjük a régebbi és legújabb felvételeket. Mindezekből fehéren-feketén kitetszik, hogy a tehetséges bűvészjelölt sorsa nem könnyű, de a pályája töretlen. Igaz, ez a folyamat kisebb szünettel járt, ugyanis időközben Csaba mundérba öltözött, és eleget tett a katonai követelményeknek. Ahol lehetett, és alkalom nyílt rá, itt is szórakoztatta cimboráit, barátait, feletteseit, amiért kedvelték, szerették, sőt tartóztatták volna. Mondván egy hozzá hasonló varázslóra a seregben szerfölött szükség lenne. Megköszönte a marasztalást, és úgy döntött: inkább a civil mindennapokat választja. Szaknyelven fogalmazva szabadúszóként két évig az ország különböző településein, főleg az osztrák határszél elegáns szórakozóhelyein ragadtatta tapsra a nagyérdeműt. 1988-ban újabb fordulat következett életében, hiszen meghívták Hágába, a bűvészvilágversenyre, ahol szép helyezést ért el. Ennek meg is lett az eredménye, mivel több hónapos szerződés várt rá Milánóban, Bolognában, Firenzében. Kéthetente utazott egy-egy újabb váalakul, pár hónap múlva akrobatikából szintén oklevéllel rendelkezik. Teheti, tanulhat, készülhet a vizsgákra, hiszen 25 évesen még nőtlen. Azért a teljességhez hozzátartozik, hogy a függetlenség nem kevés erőfeszítésébe kerül. Már csak azért sem, mert a 180 centis, 76 kilós, fekete hajú ifjú ember női szemmel nézve sem kimondottan taszító. Ebből kifolyólag ajánlatok tucatjait kapja, és az is tény: egyiken-má- sikon komolyan elgondolkozik. Sem h IHlLYilf BONttJUB1 Csaba "az élettelen" galambot pillanatok alatt "feltámasztja" rosba, nem beszélve arról, hogy megismerte a csizma alakú ország történelmi tájait, nevezetességeit. Ami nem mellékes, anyagilag sem járt rosszul. Jelenleg Budapesten a Paradi- so bárban ejti nyolcperces műsorával estéről-estére ámulatba a közönséget. Nindzsának öltözve hol kardot, hol botokat tüntet el, vagy egy látszólag jobblétre szenderült galambba varázsol életet. Meglehet, itthon nem sokáig, mivel újabb ajánlatokat kapott Itáliából, illetve a Benelux államokból. Menne is rögvest, de hát időközben beiratkozott az Artistaképző Intézetbe, és ha minden az elképzelései szerint Harcias nindzsaként a kard eltüntetése előtt Ugyanis, legújabb elképzelései között az szerepel, hogy nindzsaként a színpadon, mindenki s^eme láttára eltüntet egy hölgyet. Igen ám, de a mágiák világában járatosak tudják, nem árt, ha a színpadon sertepertélő efféle hajadon nemcsak szerfölött szép, de a kilóira sem a félnehézsúly minősítés, hanem a légies alkat illik. Ha ilyen partnemő akadna, aki ráadásul vállalná a bűvészélettel járó vándoréletet is: jöhet a házasság a jelentkezővel. Jószerével egész életét kitölti a hivatása. Nyolcperces műsora ma már naponként ezerkétszáz forintot ér. Ez az összeg csak így leírva meghökkentő, hiszen szünnapok is akadnak, és például csak az albérlet havi kilencezerbe kerül. Nem beszélve arról, hogy Csaba napról napra vendéglőben étkezik, ami a fővárosi kínálatokat-ajánlatokat figyelembe véve sem filléres mulatság. Naponta a fellépése előtt több órát gyakorol, ámbár azért arra szakít időt, hogy havonta hazaugorjon szüleihez. A minap vásárolt egy kocsit, akarom mondani Trabantot, így már kényelmesebb az oda-visszaút. Ha megérkezik Tiszaburára, ott is naponta két órát tomászik, kétszer ennyit gyakorol, és szinte könyörögni kell neki, hogy menjen már ki egy kicsit a szabad levegőre. Mosolyogva bólogat, de legtöbbször újabb csodákat próbál odabenn, hiszen a nyugati szerződésekért, a jó keresetekért alaposan fel kell készülni. Ő pedig nem szeretne csalódást okozni sem Sopronban, sem Pesten, de Hollandiában, meg Firenzében sem. Ha másért nem, azért, mert joggal elmondhatja magáról az egykori burai kisdiák, bűvészjelölt: 25 évesen már boldog ember. Elvégre a hobbija a munkája, és a munkája a mindene. Igaz, a tapsokat nem kapta, kapja ingyen, naponta küszködik érte. D. Szabó Miklós csoDq&Yef?eK. ,-Az összes. PfjRT nevet tudsa'. A TsEMOKpPfTlKUS szocializmus , fogalmat szeeetme we&effrENii ________________-m inbig» a viuIg» pftoLC-mR^ei WfiK E<fcrresöLéSéT S2£perréM VOV-MA ME&égNJI _______________ m % %. .Äwl(_______- söHer&z , viéG-e a hí*A£>c>MA*< ! KerrtLervJ Usnesr -nnprfwi velem S2ovee> m£u<ol ÓUSDMÖS. EGÍTSEG! 03- -HeL^z^T&eN
