Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

I Magazin_____________ Felnőtt a tiszaburai bűvészpalánta Olasz és nyugat-európai körútra készül ...............................ihm.......................................................................■■■■■■ N indzsa-szerepéhez csinos, szép asszisztensnőt keres 12 Hol volt, hol nem volt, túl az Óperencián, meg a szőke folyón is, Tiszaburán lakott valamikor egy kislegény, akit úgy hívtak: Nagy Csaba. 1965-ben született, és az már általános iskolában, a gyakorlati foglalkozásokon ki­derült, hogy rendkívül ügyes, könnyű kezei vannak. Természetes, az efféle adott­ság önmagában még kevés az ér­vényesüléshez, hiszen ahhoz ki­tartás, szorgalom, rengeteg tanu­lás, gyötrődés szükségeltetik. Csak később vált nyilvánvalóvá, hogy mindezen feltétellel ren­delkezik. A nyolcadik osztályt befejezve Szolnokra került a ke­reskedelmi iskolába cukrásznak, ahol bámulatra méltó tehetség­gel mintázta, tekergette, hajto­gatta, formálta a finomabbnál fi­nomabb, nem kimondottan fo­gyókúrás csemegéket. Míg Szolnokon a szakmai és elméleti tárgyakat biflázta, ke­vés szabad idejében hétvégeken Jászberénybe vonatozott, ahol az általa nagyrabecsült szakem­bertől, Száva Sándortól a bű­vészkedés alapismereteit sajátí­totta el. Ez az elsajátítás nem akármilyen lehetett, hiszen pél­dául két év elteltével a Karlovy Vary ban megrendezett nemzet­közi versenyen Csaba második, majd később első helyezett lett. Többször fellépett a televízió­ban, és eljutott az Ön jelölt című verseny országos döntőjébe. Pár év óta viszont mély csend honol körülötte, ezt érzi a külső szem­lélő. A valóság szerencsére más. Édesanyjával ülünk burai ottho­nukban, és lapozgatjuk a róla szóló, kivágott újságcikkeket tartalmazó albumot, nézegetjük a régebbi és legújabb felvétele­ket. Mindezekből fehéren-feketén kitetszik, hogy a tehetséges bű­vészjelölt sorsa nem könnyű, de a pályája töretlen. Igaz, ez a fo­lyamat kisebb szünettel járt, ugyanis időközben Csaba mun­dérba öltözött, és eleget tett a katonai követelményeknek. Ahol lehetett, és alkalom nyílt rá, itt is szórakoztatta cimboráit, ba­rátait, feletteseit, amiért kedvel­ték, szerették, sőt tartóztatták volna. Mondván egy hozzá ha­sonló varázslóra a seregben szer­fölött szükség lenne. Megkö­szönte a marasztalást, és úgy döntött: inkább a civil minden­napokat választja. Szaknyelven fogalmazva sza­badúszóként két évig az ország különböző településein, főleg az osztrák határszél elegáns szóra­kozóhelyein ragadtatta tapsra a nagyérdeműt. 1988-ban újabb fordulat következett életében, hiszen meghívták Hágába, a bű­vészvilágversenyre, ahol szép helyezést ért el. Ennek meg is lett az eredménye, mivel több hóna­pos szerződés várt rá Milánóban, Bolognában, Firenzében. Kéthe­tente utazott egy-egy újabb vá­alakul, pár hónap múlva akroba­tikából szintén oklevéllel rendel­kezik. Teheti, tanulhat, készül­het a vizsgákra, hiszen 25 évesen még nőtlen. Azért a teljességhez hozzátartozik, hogy a független­ség nem kevés erőfeszítésébe ke­rül. Már csak azért sem, mert a 180 centis, 76 kilós, fekete hajú ifjú ember női szemmel nézve sem kimondottan taszító. Ebből kifolyólag ajánlatok tucatjait kapja, és az is tény: egyiken-má- sikon komolyan elgondolkozik. Sem h IHlLYilf BONttJUB1 Csaba "az élettelen" galambot pillanatok alatt "feltámasztja" rosba, nem beszélve arról, hogy megismerte a csizma alakú or­szág történelmi tájait, nevezetes­ségeit. Ami nem mellékes, anya­gilag sem járt rosszul. Jelenleg Budapesten a Paradi- so bárban ejti nyolcperces műso­rával estéről-estére ámulatba a közönséget. Nindzsának öltözve hol kardot, hol botokat tüntet el, vagy egy látszólag jobblétre szenderült galambba varázsol életet. Meglehet, itthon nem so­káig, mivel újabb ajánlatokat ka­pott Itáliából, illetve a Benelux államokból. Menne is rögvest, de hát időközben beiratkozott az Artistaképző Intézetbe, és ha minden az elképzelései szerint Harcias nindzsaként a kard eltüntetése előtt Ugyanis, legújabb elképzelései között az szerepel, hogy nin­dzsaként a színpadon, mindenki s^eme láttára eltüntet egy höl­gyet. Igen ám, de a mágiák vilá­gában járatosak tudják, nem árt, ha a színpadon sertepertélő effé­le hajadon nemcsak szerfölött szép, de a kilóira sem a félnehéz­súly minősítés, hanem a légies alkat illik. Ha ilyen partnemő akadna, aki ráadásul vállalná a bűvészélettel járó vándoréletet is: jöhet a házasság a jelentkező­vel. Jószerével egész életét kitölti a hivatása. Nyolcperces műsora ma már naponként ezerkétszáz forintot ér. Ez az összeg csak így leírva meghökkentő, hiszen szünnapok is akadnak, és példá­ul csak az albérlet havi kilenc­ezerbe kerül. Nem beszélve ar­ról, hogy Csaba napról napra vendéglőben étkezik, ami a fő­városi kínálatokat-ajánlatokat fi­gyelembe véve sem filléres mu­latság. Naponta a fellépése előtt több órát gyakorol, ámbár azért arra szakít időt, hogy havonta hazaugorjon szüleihez. A minap vásárolt egy kocsit, akarom mondani Trabantot, így már ké­nyelmesebb az oda-visszaút. Ha megérkezik Tiszaburára, ott is naponta két órát tomászik, két­szer ennyit gyakorol, és szinte könyörögni kell neki, hogy men­jen már ki egy kicsit a szabad levegőre. Mosolyogva bólogat, de legtöbbször újabb csodákat próbál odabenn, hiszen a nyugati szerződésekért, a jó keresetekért alaposan fel kell készülni. Ő pe­dig nem szeretne csalódást okoz­ni sem Sopronban, sem Pesten, de Hollandiában, meg Firenzé­ben sem. Ha másért nem, azért, mert joggal elmondhatja magá­ról az egykori burai kisdiák, bű­vészjelölt: 25 évesen már boldog ember. Elvégre a hobbija a mun­kája, és a munkája a mindene. Igaz, a tapsokat nem kapta, kapja ingyen, naponta küszködik érte. D. Szabó Miklós csoDq&Yef?eK. ,-Az összes. PfjRT nevet tudsa'. A TsEMOKpPfTlKUS szocializ­mus , fogalmat szeeetme we&effrENii ________________-m inbig» a viuIg» pftoLC-mR^ei WfiK E<fcrresöLéSéT S2£perréM VOV-MA ME&égNJI _______________ m % %. .Äwl(_______- söHer&z , viéG-e a hí*A£>c>MA*< ! KerrtLervJ Usnesr -nnprfwi velem S2ovee> m£u<ol ÓUSDMÖS. EGÍTSEG! 03- -HeL^z^T&eN

Next

/
Oldalképek
Tartalom