Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
Magazin A szeretet énekese Hatvan éve halt meg Szabolcska Mihály, a Tisza menti falvak, az egyszerű harmóniák költője A közelmúltban Tőkés László temesvári lelkésznek bronz emlékplakettet - Szabó Imre szobrászművész munkáját - adományozott Tiszakécske református gyülekezete. Az érmén Szabolcska Mihály domborművé látható, emlékeztetve arra, hogy a költő 1899-1928 között temesvári lelkész volt, tehát Tőkés László elődje az ottani parókián A temesvári református templomfalán egy emléktábla is jelöli a pap-költő ottani évtizedeit és halálának időpontját. Elhallgatva, lenézve Szabolcska Mihály első verseskötete - Költemények címmel -1891 -ben jelent meg Debrecenben, majd ezt követően sűrű egymásutánban kerültek az olvasókhoz könyvei. Verseit angol, francia, német, olasz, orosz és román nyelven is kiadták, de az elmúlt költészetének értékeit túlbecsülték, az ország legrangosabb irodalmi pulpitusain Adyval szemben tették "üdvözítővé". A politikai-irodalmi reakció az "érthetetlen" Adyval szemben Szabolcska nagyságrendekkel szerényebb költészetét - "mint tiszEmlékoszlop Tlszakürtftn. A felirat: "E helyen állott az a ház, melyben Szabolcska Mihály 1861. szeptember 30-án született." Sajnos ez az emlékhely gondozatlan, méltatlanul elhanyagolt Tóth Árpád véleményével vitatkozik a szigorú ítéletű és baloldali érzelmű irodalmár, Juhász Géza megállapítása: "A dalnak olyan mély forrása buzgóit benne, hogy nem találjuk mását... némelyik versében a fiatal teremtő erő örök illata érződik." A második világháború utáni években a nacionalizmus bélyegét is rásütötték Szabolcska Mi- hályra. Erős magyarságtudatát szembeállították az úgynevezett "proletár internacionalizmus" parttalan ideológiájával. Szabolcska Mihály nem volt nacionalista, verseinek százai tanúsítják, hogy szülőföldjét szerető, tisztességes magyar ember volt, aki sorsközösséget vállalt az igazságtalan trianoni békeszerződés miatt határainkon túl került magyarsággal. A történelmi Magyarország megcsonkítása után Temesváron megalapította a Magyar Pártot, és nem volt hajlandó audienciára menni a román királyi kormányhoz. "A presbitérium engedélye nélkül papnak nincsen módjában helyét elhagynia, még kevésbé tisztelegnie. A presbitériumot pedig világi ügyekben összehívni nem lehet" - válaszolta a román fővárosból érkezett parancsra. Amikor elrendelték, hogy a román nemzeti ünnepeken a magyar papoknak is imádkozniuk kell "Nagyromániáért", minden alkalommal így fejezte be nyilvános imáját: "Mindenható Isten, aki a szívek mélyén olvasol, és a telkekbe látsz, tudod remélem, hová helyezed áldásaid javát" Tőkés László későbbi hánya- tottságát Szabolcska Mihály már az 1920-as évek elején megélte. Letartóztatták, Nagyszebenije hurcolták, államellenes összeesküvés címén hadbíróság elé akarták állítani, de egyik befolyásos román barátja, tisztelője, fodor Manojlovich a nyomozati iratokat a vésztörvényszék ösz- szehívása előtt megsemmisítette, így a költőt szabadlábra helyezték, de nem hagyhatta el Temesvárt. Az őseink nyomán című verseskötetének 1928-as megjelenését viszont már nem várhatta meg a Bega partján, hiszen nyílt titok volt, hogy letartóztatták volna. Hazajött Magyarországra. Valahol a Tisza partján bő fél évszázadban nálunk nem jelent meg könyve. Hazai irodalmi értékelése 1945 után teljességében elmarasztaló. Az 1965- ben kiadott Magyar Irodalmi Lexikon szerint "A népi-nemzeti költészet kései képviselője, konzervatív, vidékies lírikus volt. Szerette a falu csendes, igénytelen és szerinte ezért gondtalan világát. Verseinek javarésze ezt az érzést fejezi ki, de rajzai idill- ként eszményítik a falu életét még akkor is, amikor ruíla súlyosabb írói egyéniségek már reális képét adták a szegény parasztok világának. " Az igazsághoz tartozik, hogy Szabolcska Mihály költészetének megítélése már életében ellentmondásossá, a kortárs költőnagyságok véleménye által is végletessé vált. Ennek fő oka az "Ady-incidens" volt. Sajnos Szabolcska nem vette észre, hogy éppen azok használták ki, és hozták lehetetlen helyzetbe, akik tát és magyart" - az egekig magasztalta. Szabolcska végtelenül nemes, valóban tiszta gondolkodású ember volt, távol állt tőle minden gyanakvás, így a manipulációt sem volt képes idejében észrevenni. Ady költészetének bonyolultságát, "dekadenciáját" egyszerű, szókimondó verseiben támadta. Találóan állapította meg jeles irodalomtörténészünk: fakarddal ment az óriás ellen. A költő-géniusz, Ady ezt sokáig némán tűrte, majd egyetlen, 1909. március 3 l;én San Remóban írt versében - Üzenet Költőcske Mihálynak - a haladó irodalmi közvélemény előtt lehetetlenné tette a pap-költőt. A későbbi £awi</ry-paródia már csak ráadás volt. Tóth Árpád is elvetette Szabolcskát: "Költeményei a legtöbb esetben esetlen berregésü, erőtlen motorú, céltalan cikk-cakkozással nekiszaladó rím-monoplánocskák..." ( \ Tiszteld a gyermeket! Tiszteld a gyermeket, ki tudná előre, Melyikből mi válik, mi lesz a jövőbe’! Hány egyforma gyermek játszott hajdanában Názáreth mezőin, Názáreth porában!?- Tiszteld a gyermeket! Tiszteld a gyermeket, ki tudja miféle Csudálatos hajnal szunnyad a szívébe’ ? Lelke mozzanását ma még alig látod! S egykor fénnyel szórja tán be a világot!- Tiszteld a gyermeket! Tiszteld a gyermeket, zárt levél a lelke, Csak az Isten tudja, mi van írva benne. A dicsők, a hősök, s mind a legnagyobbak: Egykoron együgyü kis gyermekek voltak.- Tiszteld a gyermeket! Tiszteld a gyermeket, ha koldus nyomorba Sorsa úgy dobná is ki a szemétdombra. Ott teremnek sokszor az új-eget látók, Az apostolok, a próféták, megváltók.- Tiszteld a gyermeket! Tiszteld a gyermeket, s érező szíveddel: Csókold meg, öleld át meleg szeretettel. Hátha ez a csókod lesz az ihletése, S egykor milliókat melegít fel véle?- Tiszteld a gyermeket! A különböző lexikonok, irodalomtörténetek más és más dátumokat közölnek Szabolcska Mihály születési évéről és helyéről. Perdöntő viszont, hogy a Ti- szakürti Református Egyház- község anyakönyvébe születési dátumául 1861. szeptember 30- át jegyezték be, s október 3-án keresztelték meg a 337/44. bejegyzés szerint. Sokáig vitatott volt a szülőhelye is: Tiszakürt vagy a mai Tiszakécske? E homály előidézéséhez - akaratlanul - maga is hozzájárult, ugyanis életrajzírójának, Gárdonyi Géza fiának, Gárdonyi Józsefnek a következőket mondotta: "Hol születtem? Ókécskén-e vagy Tisza- kürtön? Az én szülőfalum tulajdonképpen se nem Ókécske, se nem Tiszakürt. Tiszakürtön csak megkereszteltek. Meg az első pár elemi iskolát jártam ott. De nem Tiszakürtön születtem. Túl rajta. Alpár felé. A Borza grófok nyári húsellője volt ez a puszta. Édes jó apám házassága első napjaiban itt jutott kenyérhez. Komen- ciós kerékgyártó mester volt a grófnál. Itt faragott bölcsőt nekem az országúti akácokból. Két bölcsőt is. Egy hintázót és egy kerekeset. Merjem-é azt mondani: ókécskén, ahová az anyám való? ö és a gyermekkorom Ókécskéhez köt." Kecskeméten, majd Szarvason - már a gimnáziumban - "dárdás" diák, vagyis a kollégium szegényei közé tartozott, felszolgált, takarított, kapus volt. Ennek fejében többedmagával ellakhatott a kollégium kapusszobájában és kosztot is kapott. A teológiát Debrecenben végezte, majd rövidebb ideig Genfben és Párizsban élt. 1892- től Marosfelfalun volt lelkész, majd 1899-től Temesváron szolgálta híveit A legrangosabb irodalmi társaságoknak volt tagja, 1908-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Halála előtt néhány nappal - már magyar állampolgárként - még visszatért a Bega mellé, meglátogatni a fiát, aki ott örökébe lépett, és elbúcsúzott régi eklézsiájától is. Már nem tudott visszatérni Budapestre, kívánságára földi maradványait hazahozták, mert magyar rögök alatt akart nyugodni. Szabolcska Mihály ma? Napjaink emberének nincs valóságos Szabolcska-képe. Nem is lehet, hiszen az 1950-es évek első felében a hatalom teljesen felszámolta a pap-költő érdemi munkásságának emlékét is, sőt nagyon tudatosan a torzóját alakította ki. A magyar középosztállyal való leszámoláskor Szabolcska Mihály szellemi hagyatékának megsemmisítését is szükségesnek tartották. Okirat a Tiszakürtl Református Egyházközség Irattárában. A 337-338. oldalon bejegyzett nyolc újszülött közül hat húszéves korának elérése előtt meghalt Döbbenetes adat az akkori faluról A költö szobra a tiszakécske! református templom kertjében f \ A levél Özvegy Deme térné, Hercegovinából Levelet kapott a katona fiától- De jó, hogy nem tudta, mi van a levélben, "Demeter Pál meghalt" ez volt a levélben. Özvegy Demeterné házalásnak ered, Sorra az urakhoz hordja a levelet... Azok nem is néznek csak az ő arcára: "Hazajön a Pali Szentmihály napjára!" Özvegy Demeternél mikor eltemettük. (Levelét - meghagyta, - szíve mellé tettük.) Fölnéztem, óva, az angyalok honába:- El ne felejtsétek, Szentmihály napjára!! L: ________ J N em a mi feladatunk, hogy meghatározzuk Szabolcska Mihály helyét a magyar irodalomban, kétségtelen viszont, hogy hazában és tiszta erkölcskora szociális igazságtalanságaira is érzékeny volt. Olyan életideálokat teremtett és erősített, amelyeknek ma sajnos szűkében vagyunk. Ezért van - vagy lenne Szabolcska Mihály (középen) a Tiszakécskén tiszteletére rendezett ünnepségen (1929.) ben gondolkodó mérlegelést tartanánk méltányosnak. Ne illethessen senki elfogultsággal: Szabolcska Mihályt nem vélem a magyar költészet élvonalába tartozónak, de nem tartom alkalmi költőnek sem, aki tiszavirág életű vagy ennél hosszabb politikai kurzust vett volna a hátára. Szabolcska a szülőföldjét, népét, családját rajongásig szerető ember volt, a csendes harmóniák énekese. Nem igaz az sem, hogy csupán a magyar falu Part pour Tart dalnoka lett volna, számos szép versében bizonyította, hogy- megbecsült helye Szabolcska Mihály válogatott verseinek gondolatunk könyvtárában. A Tisza menti református falvakban ma is él Szabolcska Mihály kultusza. Sőt, a városiasodás sem pusztította el emlékét. Tiszakécske leghosszabb utcája ma is a költő nevét viseli, a Sza- bolcska-házat a város minden lakója tudja, hogy hol van, a Hely- történeti Múzeumban őrzik a költő fellelhető emlékeit. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán
