Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

1990. FEBRUÁR 24. Néplap 3 A cipők Keletre mennek? Dominó és mézesmadzag a Jászberényi Cipőipari Vállalatnál Egyesek már a késő esti hírek­ből megtudták, de a többség csak másnap reggel hallotta, hogy mindenféle szocialista kiszállí­tást leállított a kereskedelmi mi­niszter. Mit tehettek a Jászberé­nyi Cipőipari Vállalatnál, ami­kor már útra készen állt egy ka­mion 3 ezer pár cipővel és a va­gonba rakáshoz is megpakolták előző nap este az autót? Mind­kettőt útnak indították, bízva a szerencsében, meg a drasztikus stop élét azonnal tompító ma­gyarázatokban. A kamion ki is jutott Szovjet­unióba, mert a szállítási enge­délyt már korábban megkapta, a vagonokba azonban nem pakol­hattak be. A döntés a jászberényi vállalatot rendkívüli helyzetbe hozta, hiszen árbevételének 90 százalékát szocialista piacokon érte el, és erre az évre is hasonló arányok voltak beütemezve. Az­óta megbillent az Ikarus gazda­sága, és látványosan egész sor vállalatot rántott magával. A ci­pőipari vállalat ugyan nem eh­hez a dominósorhoz tartozik, de a létbizonytalanság tényével ott is szembe kell nézni.- Már a múlt évben is nehézsé­gek’voltak a szovjet partnerek­kel, mert nem tudtunk árat emel­ni, holott idehaza minden költsé­günk nőtt - mondja Kárpáti Jó­zsef igazgató..- A tavalyelőttihez hasonló, 200 forintos egységár­ban tudtunk csak megegyezni végül, de próbáltuk a modelleket úgy kialakítani, hogy még így is maradjon nekünk valami. A kért ütemezések miatt az első félévet rendkívüli tempóban dolgoztuk végig, két műszakban, szabad szombatok nélkül. A 17 milliós éves nyereségtervet túl is teljesí­tettük a félévben.- Közben 20-30-40 százalékos anyagáremelések voltak, majd leértékelték a rubelt. Az árbevé­teli tervünk a 146 millióval telje­sült ugyan, a nyereség azonban év végére 15 millióra csökkent. Ezzel együtt is a múlt év, a szak­mát tekintve, kimagaslóan jónak tekinthető.- A múlt év végén különösen, de korábban is érzékelhető volt, hogy probléma van a szocialista exporttal. Miért terveztek akkor idén is ilyen arányú keleti kiszál­lítást?- Ez bonyolult kérdés, nehéz szemléletesen és közérthetően megmagyarázni - válaszol Gyar­mati László főmérnök. - Ebben az esetben más a vállalat és más a népgazdaság érdeke, ráadásul a szabályozók a múlt év őszén még lehetővé tették a szerződés- kötéseket. Abban pedig, szerin­tünk, mindenképpen közös az ország és a cég érdeke, hogy tel­jesen ne vonuljunk ki a szovjet piacról. Kiépült kapcsolataink vannak, és ahogy szorulunk vissza, úgy foglalják el azokat mások. Ügy gondoltuk, hogy 1990-re még a veszteséget is vál­laljuk, mert azután már odakint is megváltozik annyira a gazda­sági környezet, hogy ez az átvé­szelt év, mint egy befektetés té­rül meg később.- Ezzel szemben a kormány a veszteséget sem engedi vállalni.- Sajnos nem ilyen egyértelmű a helyzet - mondja a főmérnök -, mert úgy szól a tájékoztatás, hogy minden korábbi engedélyt újra kell bíráltatni. Tehát ott ma­radt a mézesmadzag, ami teljes bizonytalanságban tart minket. Nem mondanak sem igent, sem nemet.- Nem lehet végérvényesen léc mondani arról a 210 ezer párról?- Ott van még 150 ezer pár NDK-megrendelés is, ami kife­jezetten jól jövedelmezne - veszi át a szót az igazgató. - Bonyolítja még a képet, hogy a múlt év vé­gén a külkereskedelmi partne­rünk, a Tanimpex szorgalmazá­sára 45 ezer párat visszatartot­tunk. A hónap végéig még köt­bérmentesen kiszállíthatnánk a Szovjetunióba. A termelést egyébként se lehet egyik napról a másikra leállítani. Január 18- tól a két műszak helyett ugyan egyben dolgozunk, de így is rak­táron várakozik 50 ezer pár cipő. Anyagban, félkész és készter­mékben mintegy 15 milliónk fekszik már, és ha ez így megy tovább, egy hónap múlva nem tudjuk finanszírozni a termelést. Igaz 15 ezer párat már eladtunk a szovjet exportból idehaza, és előrehoztuk a belföldi megren­delések teljesítését, de még min­dig nem történt semmi.- Végül is mire várnak?- Egy határozott döntésre, de gyorsan - mondja Gyarmati László. - Az NDK-ba például május 20-ig kell szállítani. Ah­hoz március végén már hiába jön az engedély, de most még utolér­nénk magunkat. A bizonytalan­ságnál még a teljes tilalom is jobb volna, mert akkor azonnal megkezdhetnénk az átállást. Ez ugyan többletköltséggel, átme­neti foglalkoztatási nehézséggel is járna, de veszteség nélkül megúsznánk az évet. Megdup­lázhatnánk a tőkés bérmunkát, belföldi piacot keresnénk, meg­kezdenénk a dolgozók átképzé­sét, a munkafolyamatok átszer­vezését. Döntés nincs, a vállalatnál pe­dig lassított tempóval pazarolják a drága időt. Ez az állapot a dol­gozók körében bizonytalanságot és bizalmatlanságot teremt, nem is beszélve a keresetkiesésekről. Igaz a vállalat a várható nehéz­ségekre készülve az utóbbi idő­ben 10 milliót költött a váltás gépi feltételeinek megteremtésé­re, felkészültek zárt cipők gyár­tására, megduplázták a tüzöde (NSZK-beli bérmunka) termelé­kenységét. A mézesmadzag azonban még mindig ott lebeg előttük nagy szériájú sorozat- gyártást, teljes egészében hazai anyagfelhasználást ígérve. A ter­melés folyik, de még kérdéses, hogy a kátyúból a cipők merre viszik a jászberényi vállalatot. Lukácsi Pál Szinkronban az idővel Kft. a KFKI-ban A Magyar Tudományos Akadémia Központi Fizikai Kutató Intézete a közelmúltban több kft.-t alapított. A cél a kereskedelmi-piaci tevékenység és a kutató-fejlesztő munka szétválasztása, a gyártó-szolgáltató kapacitások jobb hasznosítása. Az új épületbe két kft. költözött. Az egyik, az Innovációs Technológiai és Alkalmazástechnikai /ITEA/ kft., szolgáltatócégként alkatrész, nyomtatottáramkör-részegység és beren­dezés szinten egyaránt kész elektronikus digitális áramköri kártyák, számítástechnikai részegységek gyártására, a kapcsolódó méréstechnikai feladatok megoldására és megbízhatósági vizsgálatok elvégzésére alakult. A másik a Laboratóriumi és Ipari Automatizálási Rendszerek Kft., amely vállalkozik számítás- technikai rendszerek tervezésére, megvalósítására, különösen az ipari és laboratóriumi folyamatirányítás­ban. /MTI fotó: Balaton József/ C " ' Á Kórkép választások előtt v ___________________________________________________________________________________________________________ D r.Király Ferenc, megyénk or-, szággyűlési képviselője sportnyel­ven szólva nem szállt be a ringbe, hogy ismét képviselő lehessen. Ez azért is meglepő, mert számtalan helyről hallottam, hogy ha indul­na, biztos nyerne, másrészt pedig több párt is megkereste azzal, hogy segítik a választási küzdelemben, ha igent mond. Ő viszont hajthatat- lan maradt. Pedig mindig az MSZMP-nek ahhoz a gárdájához tartozott, amely már jóval koráb­ban, mint ahogy az erjedés megin­dult, felismerte, hogy rossz felé ha­lad az ország. Az MDF alapító tag­ja, s számtalanszor hangoztatta, hogy meg kell teremteni az érdek- ütköztetések fórumait. Nos, a mi­nap tiszaföldvári otthonában arról faggattam, hogy valójában milyen okok, vagy uram bocsá’ félelmek húzódnak meg kategorikus eluta­sítása mögött.- A döntésem közvetlen oka az volt - kezdte válaszát -, hogy itteni munkámat abba kellett volna hagynom, hisz a március végén megválasztott parlamenti képvise­lők többsége a jövőben főállásban dolgozik majd. Persze Szolnokon, a Hetényi Géza kórházban biztosí­tottak volna számomra olyan mun­kakört, ami mellett gyakorolható lett volna a hivatásos képviselői munka. Ám ami döntésem meg- másíthatatlanságát jelentette: hogy az itteni feladatokat nem tud­tam senkire rábízni, hisz én nem­csak körzeti orvosként, hanem nő­gyógyász szakorvosként is tevé­kenykedem Tiszaföldváron, s így a körzeti orvosi feladatokon túl nő- gyógyászati szakrendeléseket tar­tok, de terhestanácsadás és onko­lógiai gondozás is van. Ezt mind át kellett volna adni valakinek. Nos, ez nem jött össze, s így döntöttem: maradok. Bombasztikus ■ szólamokkal nem megy...- Ez a dolog egyik része, de is­merve Önt, biztos másféle aggá­lyai is voltak.- Hát igen. Már az egyesülési törvény vitáinál és megszületésé­nél - ez két és fél éve volt - élt bennem a gyanú, hogy nem alkot­tunk tökéleteset azzal a törvény­nyel.- Mire gondol?- - Arra, hogy teret adtunk egy olyan lehetőségnek, miszerint tíz ember minden különösebb, előze­tes kikötés - vagyis program - nél­kül pártot alapíthat. S az elmúlt időszakban az ezzel kapcsolatos gyanúm és rossz érzésem teljes mértékben igazolódott, hisz való­ban létrejöttek pártok tíz emberrel, és most tudtommal 51 pártnál tar­tunk. Ezek a kis közösségek szük­ségképpen a valóságnak, az érde­keknek - amiért tulajdonképpen egy politikai párt egyáltalán meg­születik - csak nagyon jelentékte­len részét tudják képviselni.- Ebből következik, hogy nem is lehetnek átfogó programjaik.- Ha meg vannak, akkor azok kísértetiesen hasonlítanak egy­másra. Ugyanis az intellektuális szintjük ezeknek a kis közösségek­nek nem olyan magas, hogy meg tudják alkotni valóban átfogó programjaikat, hiszen mai vilá­gunkban egy gazdasági, egy agrár­vagy egészségügyi program ki­munkálása hallatlanul nagy tudást és rengeteg információt feltételez. Ezek a kis csoportosulások szerve­sen elválasztották magukat a többi párttól. Kiegyezésre, program- egyeztetésre kevésbé hajlandóak, és most a szemünk előtt játszódik le az a tragikomikus helyzet, hogy egymás után jelennek meg a tele­vízió képernyőjén olyan idősebb meg fiatalabb hölgyek és urak, akikről ordít, hogy semmiféle programjuk sincsen. S ezt olyan bombasztikus szólamokkal he­lyettesítik mint: Isten, haza, csa­ládjólét, a nyugdíjasok támogatá­sa, különböző, de mégis majdnem hajszálra egyező naiv elképzelé­sek a gazdaság átalakításáról és így tovább... Legfeljebb egy do­logban van egyezség: mégpedig abban, hogy a régit meg kell vál­toztatni, és hát a kommunistaelle- nességben vannak egy platformon.- Ez pedig a jövő számára kevés lesz...- így igaz. Csak kommunistael- lenességgel, csak a múlt elvetésé­vel és csak hazafias dalok énekel- getésével ez az ország sehová sem jut. Nos, ez volt az egyik gond, ami miatt nemet mondtam, a másik pe­dig az, hogy a választási törvény­nyel sem értek teljesen egyet. Már nagyon korán világossá vált szá­momra, hogy az Ellenzéki Kerék­asztal által kidolgozott törvény na­gyon jól kifejezte a résztvevő pár­tok akkori helyzetét. ■ Kiismerhetetlen \ állapotok...-Hogyhogy?- Létrehoztak egy olyan tör­vényt, amely szerint viszonylag elenyészően kevés képviselőt vá­lasztanak az egyéni választókerü­letekben. Persze érthető, miért: az MSZMP képviselőjelöltjei már nem, a többi párt képviselőjelöltjei pedig még nem bíztak abban, hogy megválasztják őket. így aztán, a szóban forgó törvény szerint az egyéni választókerületek mellett területi és országos listán is be le­het kerülni a parlamentbe.- őszintén szólva, nem teljesen értem, miért aggodalmaskodik, hisz tudomásom szerint ez a fajta kombináció más országokban jól bevált.- Ez igaz, csakhogy nálunk az a gond, hogy ez a törvény a mi poli­tikai kultúránkhoz képest túl mo­dem.- Miért?- Azért, mert a területi és az országos lista azt feltételezi a vá­lasztókról, hogy a forgalomban lé­vő pártprogramokat ismerik, és uram bocsá’ el is tudják azokat különíteni. Tudniillik ebben az esetben a programokra és nem sze­mélyekre voksolnak a választók. Ám, ha nincs olyan átfogó prog­ram, amire szavazni lehetne és nem lehet ezeket igazán elkülöní­teni egymástól, akkor ez a fajta szavazás és választási törvény nem jó, mert az emberek nem tudnak igazán választani. Kiismerhetetlen helyzetet teremtettek számukra.- Tehát ön szerint az országban levő valós politikai viszonyokat ez a választás nem fogja tükrözni?- Pontosan erről van szó. Hisz olyan az egész választási rendszer, hogy mondjuk egy 200 tagot számláló párt is szerezhet négy képviselői helyet a parlamentben. És ez is közrejátszott döntésem­ben, hogy nem vállaltam a képvi­selőjelöltséget, mert ebből az egészből az jön ki, hogy még a legerősebb pártok is csak húsz-hu­szonöt, esetleg harminc százalékot kapnak a parlamentben. Ezen kí­vül lesznek 4-5-6 fős képviselő- csoportok, s bekerül az ország- gyűlésbe legalább 11-15 párt, és akkor elkezdődik a nóta: hallatlan nehéz lesz a kormányalakítás. A másik dolog pedig az; hogy a par­lament törvényalkotó munkahely: s az előzőek miatt a törvénykezési munka lelassul, mert mindenki a saját elképzeléseit szeremé érvé­nyesíteni, ám nem bírnak majd egymással, mivel egyik pártnak sem lesz túlnyomó többsége a par­lamentben. Ugyanakkor - bár ne bizonyulnék jó jósnak -, mivel egyik pártnak sincs kiérlelt prog­ramja, gyanítom, arra megy majd ki a játék, hogy az egyik párt hogy tudja a másikat legjobban befeke­títeni. Úgy néz ki tehát, hogy a mi politikai életünkben a következő három esztendő az övön aluli üté­sek időszaka lesz. És ebbe már csak azért sem megy bele az em­ber, mert a gyomra nem tudja elvi­selni.- Kétségtelen, hogy érezhető egyféle merevség. Számomra is el­képzelhetetlen, amit az újonnan alakult pártok többsége hangoz­tat. Nevezetesen arra gondolok, hogy ők tisztának és tisztességes­nek csak a politikailag szűz embe­reket fogadják el. És nem hajlan­dók arra gondolni, hogy negyven- egynéhány év elnyomásából csak egy nagyon-nagyon szűk réteg ke­rülhetett ki, amelyik alkalmas a politikai vezetésre, és nem sározó- dott be.- Ebben egyetértünk, hisz a tör­ténelmi fejlődés nem képzelhető el úgy, hogy egyik pillanatról a má­sikra lehúzzuk a redőnyt. Minden új dolog az előző időszakban gyö­kerezik. így, ha azzal az igénnyel lépünk föl, hogy egy pontból kiin­dulva tiszta lapot akarunk csinálni, nos ez egész egyszerűen nem megy.- Mert, ha meghúzzuk a vonalat, annak mentén emberek sorsa pe­csételődik meg. Erre gondol?- Igen, de szó sincs arról, hogy valamilyen módon visszacsem­pésszük a korábbi időszak bűneit, hibáit, azokat egyértelműen föl kell számolni. Ám tudomásul kéne venni azt is, hogy nem állunk olyan jól emberekkel, eszmékkel, gondolkodó koponyákkal, hogy most mindenkit le tudnánk váltani.- Tehát mindenekelőtt megegye- zésrekellene jutnunk... . - így van. Meggyőződésem, hogy normális politikai élet Ma­gyarországon csak akkor képzel­hető el, ha öt pártnál több nem marad a porondon. Ha megtanul­juk, hogy a nem hajszálra azonos meggyőződésű emberek is meg­férnek egy közösségben. Hisz a nyugati pártokban is szárnyak vannak, amelyek lényegesen kü­lönböznek egymástól, de mégsem darabolódnak újabb és újabb pár­tokra. Nálunk viszont jelenleg azonos ihletésű és célkitűzésű pár­tok apró emberi - végül is jelenték­telen nézetbeli eltérések - különb- • ségek miatt két- meg háromfelé válnak. És ami rosszabb: ezeknek a pártoknak komoly feladataik vannak, lesznek. Dolgozniuk kell. Ám most úgy néz ki, hogy a meg­alakuló parlamentben még hosszú ideig a hatalomért folyik majd a harc, a legfontosabb kérdések pe­dig nem kerülnek napirendre. Menjenek el - szavazni I. ..............,1- Ön meglehetősen borús képet fest jövönkröl. Ennek ellenére mit tanácsol az embereknek?- Fenntartásaim ellenére is azt tudom mondani, hogy mindenki menjen el választani. Ugyanis tisz­tában kell lennünk azzal, hogy egy olyan óriási történelmi fordulat előtt állunk, amit nekünk kell vé­gigcsinálnunk. Előtte viszont te­gyenek meg legalább annyit, hogy a nagyobb pártok programjával próbáljanak megismerkedni, ame­lyekben rengeteg értékes és értel­mes elem van. Próbáljanak meg­szabadulni mindenféle illúziótól, keserűségtől, és igyekezzenek vá­lasztópolgárok lenni. Mert ha ez nem történik meg, akkor az egész választás látványos kudarccal, bu­kással végződik. Ami pedig a pártokat illeti: jó lenne, ha ömmérsékletet tanúsíta­nának, hisz itt sokkal többről van szó, miijt ahogy ők azt elképzelik. Mert jó... elmosolyítja az ember magát azon, ha a tévében feláll valaki, éselénekli a Himnuszt, mi­vel nem telik ki tőle több. Vagy elmondja - amire az ember nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen -, hogy az idő hiányában a progra­mok ismertetésére nincs lehető­ség, de higgyenek neki, hogy van programjuk. Hát szóval... Itt sok­kal nagyobb dolgokról van szó, hisz Kelet-Európábán mi magya­rok tartjuk az első szabad válasz­tásokat, s ha ez látványosan össze­omlik, és kiderül, hogy nem va­gyunk érettek a normális politikai életre, a választásokra, egy parla­ment összeállítására, egy kormány megalakítására, akkor egész egy­szerűen: rajtunk fog röhögni az egész világ.- Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom