Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

1990. FEBRUÁR 17. Néplap 5 Az álmok nem hazudnak? Avagy : mire juthat egy vállalkozó Magyarországon A FALU IS MEGÚJÍTHATÓ Hová lett a sok virág? Az országút szélén, fehér ház­falon óriási betűk hirdetik a Tur- zó panziót. Amíg a földúton a panzió felé zötyög a kocsink, nem látunk teremtett lelket sem: Cserkeszőlő "téli álmát alussza". Csönd van a panzióban is: a február nem kifejezetten az ide­genforgalmi szezon ideje. Az ét­terem is üres, ennek ellenére szé­pen megterítve. Először csak Dusik Andreát, a panzió vezető­helyettesét találjuk, aztán megér­kezik a tulajdonos, Turzó Imre is. Áfa és egyéb ; istencsapás I Ha ezt a magas, jóképű, har­minchárom éves fiatalembert az utcán sétálva látná az ember, nem gondolná, hogy nem min­dennapi vállalkozásba fogott egyedül: panziót épített. Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy támad valakinek ilyen ötle­te? Turzó Imre így mondja el a történetét:- Korábban Pesten éltem. Min­dig az volt az álmom, hogy egy­szer egy panziót nyitok, csak per­sze a szüleim nem örültek neki, és próbáltak lebeszélni róla. A vágyam sokáig csak álom ma­radt, hiszen egy ilyen vállalko­záshoz sok pénz kell.- Az ám, a pénz... Mondja, mennyiből építette?- Inkább azt mondom, mennyit ér: berendezéssel együtt több mint harmincmilliót. Hát nem jobban járnék, mondja meg?- Már ne is haragudjék az in- diszkrécióért; de horjnan volt ennyi pénze?- Azért annyi pénzt nem fek­tettem bele. Burkoló kisiparos voltam, így nagyon sok munkát saját magam végeztem el. No meg sok kisiparos barátom is volt, akik segítettek az építkezés­nél. így jóval olcsóbban ki tud­tam hozni, mintha valakivel épít­tettem volna. Amikor 1987-ben elkezdtem, akkor még áfa se volt, és úgy számoltam, hogy 17 millióból ki tudom hozni.- Hát azért 17 milliót se tudna mindenki a mellényzsebből ki­vágni...- Én mindenemet pénzzé tet­tem, a lakásomat is, az Opel ko­csimat is. Örökségem is volt, itt­hon is, külföldön is; így jött össze a pénz. Feladtam mindent, hi­szen lakásom sincs, illetve itt van kialakítva a panzióban. Szóval, a dolog nem olyan egyszerű, mint kívülről látszik. A pénz végül is nem lett elég, kölcsön kellett kér­nem. Húsz banknál jártam - érti, húsznál -, mire az Országos Ke­reskedelmi és Hitelbank hajlan­dó volt hitelt adni.- A többiek miért nem álltak szóba Önnel? Az erózió felgyorsult nehezen mozdulnak, mert bele­nyugodtak sorsukba. Ennyi látszik egy faluból, ennyit tudhat egy városi a szom­szédos településről, de talán nem sokkal többet a helybeli sem ön­maga környezetéről. Persze nincs minden úgy, ahogy azt a nadrágos ember látja, de ettől függetlenül miért is értékelné, elemezné környezetét. Használ­ja és igényeinek, lehetőségeinek megfelelően igyekszik alakítani. A falu ma nem marad el lehető­ségei mögött, pontosan azon a színvonalon áll. Olyanok utcái, házai, közművei, szolgáltatásai, amilyenné a központi adomá­nyokból és a maga erejéből fu­totta. A falu falusi házakból áll, van temploma, iskolája, boltja, villa­nya, kevés burkolt útja, napon­ként néhány autóbusz halad rajta keresztül. Lakói reggelenként viszik a tejet a csarnokba, siet­nek a téeszirodára. A főutcán traktorok és lovaskocsik járnak, és kabátért, cipőért, néhol gyógyszerért is városba kell utazni. Egyébként a falusiak elő­re köszönnek az idegennek, az utcát virággal díszítik, söprik a járdát és általában nyugodtak, kiegyensúlyozottak, ismerik, se­gítik egymást. Oda utoljára jut el a hír és a péksütemény, maradé­kot kapják a déligyümölcsből, és a legkönnyebben szavaztatják meg velük a tehót. A falusiak- Mert nem láttak perspektívát ebben a vállalkozásban.- És Ön látott? Miért épp Cser- keszőlőn épített?- Mert itt nincs konkurencia. Mentem volna a Balatonhoz? Amikor először jöttem a faluba, és az étterem előtt megláttam két olasz kocsit, akkor határoztam úgy, hogy itt építek. Mondtam: ha az a két olasz kocsi itt áll, miközben én alig találtam ide, akkor ebben a faluban van fantá­zia. Néhány hét múlva már ké­szen is voltak a tervek. Akkori­ban az életem is olyan fordulatot hozott, hogy váltanom kellett. Kiderült ugyanis, hogy a szak­mám abba kell hagyjam: nem bírja a térdem. 2 Egyelőre ráfizet Z ■ ■■■■mai ............................... M íg beszél, egyik cigarettáról a másikra gyújt. Pillantásom kö­veti a mozdulatait. Észreveszi, hogy figyelem; elmosolyodik. Ha már így "rajtakaptak”, meg­kérdezem:- És ezelőtt is ilyen sok ciga­rettát szívott?- Azelőtt csak egy dobozzal naponta, most kettővel vagy még többet. Nézze, én ebbe az építke­zésbe belerokkantam, beleőszül­tem. Úgyhogy elmondhatom, hogy aki ma Magyarországon vállalkozik, az hülye.- Százszor! Ráadásul elég rossz időpontban nyitottunk: ta­valy szeptemberben. A téli hóna­pokban alig van vendég. Az éj­szakai bár meg az étterem hoz bevételt, esetleg néhány turista, aki szobát vesz ki. Úgyhogy egyelőre csak ráfizetek. Az elképzeléseiről beszél. Ar­ról, hogy például nyáron folklór- műsort akar szervezni. Cigány­tánc, ökörsütés, sétakocsizás, so­rolja. Azt mondja, hogy este, mi­kor a strand bezár, semmilyen program nincs már Cserkesző- lőn. Ha színvonalas, érdekes idő­töltést találnak ki, az biztosan vonzza majd a vendégeket. Az adósság, az egyelőre pangó panzió azonban nyomasztja. Ezért hol arról beszél, mit szeret­ne még megvalósítani a gyönyö­rű épületben és környékén; hol pedig gondokba merül. Azzal búcsúzik, hogy ha tudok valakit, aki megvenné a panziót, szóljak. Merthogy az eladás gondolatá­val is foglalkozik már.- Vennék a pénzből egy rendes lakást, egy kocsit, a többit meg betenném a bankba, hadd kama­tozzék. Hát nem jobban járnék, mondja meg?! Pauliná Éva Fotó: Mészáros János Valójában mire is futotta? Ar­ra, hogy a 80-as évek elején fel­fedezték: nem megfelelő a falu népességmegtartó ereje. Mert el­veszítette. Elvették tőle. Erősza­kos kollektivizálással az iparba kényszerítették és azzal együtt a városba menekítették a falusi la­kosságjelentős részét. Otthagyta a paraszt a földjét, az iparos a szerszámait, később az értelmi­ség se sietett vissza. Az ötvenes évek elején a falusi nép egyszerű munkaerő-tartalék volt, és igye­keztek is a korábbi közösségi életet /egyesületeit, önszervező­dő csoportjait/ széttörni, hogy ténylegesen is elveszítse a népes­ségmegtartó erejét. A drasztikus beavatkozás után pedig a folya­matot tüneti kezeléssel nem lehe­tett megállítani, sőt a falusi társa­dalom és kultúra eróziója fel- gyorsult.Ha egy épület lerom­lott, akkor felújítják, hogy újból használható legyen, ugyanezt te­hetik egy elhasználódott géppel, ha nem célszerűbb kidobni, sőt szokás filmet, színdarabot is fel­újítani. Ezt a közismert fogalmat azonban újabban a falura, mint településformára is alkalmazzák. Igaz, csak szakemberek, építé­szek, településtervezők körében ismert a fogalom, s csak ők tud­ják, mit is jelent a falufelújítás, vagy megújítás. A felújítás során a ház, a gép, a színdarab újjászületik, vissza­nyeri régi szépségét, értékeit. Valami ilyen lehet a falumegújí­tás is. Az elmaradottság, a hátrá­nyos helyzet egyik fokmérője, megnyilvánulása a környezet, a falukép, az pedig magán hordja az ország és az egyén gazdasági helyzetének változásait. Kultu­rális gyökértelenség következté­ben szinte mást nem is, mert is­meretlen hagyománytisztelet, a szolid igényesség, az ősök által teremtett környezet jelképrend­szere. így panaszkodik a falu- megújításról szóló cikkében az egyik szerző: "a falu kulturális értékei és sajátosságai veszendő­be mennek, a falvakba behatolt a városi fogyasztói magatartás, megjelenik a településtől idegen városias építkezés, a falu már nem nyújt olyan idilli környeze­tet, mint régen, a faluközösség összetartó ereje veszített jelentő­ségéből, mert a megélhetés gondja kerül előtérbe, az önszer­veződő közösségek fokozatosan megszűntek, amit erősített a köz­ségek összevonása is..." Nyugaton a helyzet nem változatlan Különös érdekessége a cikk­nek, hogy mindez Alsó-Ausztria tartományról szól. Az írásból azt is megtudhatjuk, hogy a tarto­mány 1985 elején ki is dolgozta a falufelújítás irányelveit és a kö­vetkező évben 13 és fél millió schillinges támogatással ötven község meg is kezdte a tervezést. Komplex munka folyik a helyi kézművesség, kis-, középüze­mek és a mezőgazdaság feltéte­leinek javításától, a kulturális fejlesztéseken, idegenforgalmi beruházásokon keresztül utcai növények, előkeltek, útmenti ke­resztek, szobrok állításának, épületek jellegének megtervezé­séig. Bármennyire is hasonlónak tűnnek az alsó-ausztriai falugon­dok, hol vagyunk mi azok meg­oldásától? Vajon mikor lesz ná­lunk tervezési feladat a járdasze­gély vezetése, mikor még járda sincs elegendő, a közúti és a me­zőgazdasági forgalom szétvá­lasztása, mikor sok helyen még tengelyig süpped a kerék? A 4- 500 km-es távolság majd évszá­zados elmaradást jelent a kör­nyezetkultúrában, igényesség­ben. Ausztriában felismerték a rendellenes tendenciákat, meg is kezdték az orvoslást.Hasonló­[ Ha kilenc ember összeáll, az már szövetkezet)- Miért?- Mert iszonyú teher az admi­nisztráció. Rengeteget kell hiva­talba járni. A bürokrácia mellé az ember megkapja az ellendrukke­reket is.- Vannak?- Hogyne! Hát az embereket irritálja az, hogy idejön valaki "csak úgy" Pestről és épít egy ekkora panziót. Amikor pénzre lett volna szükségem, senki nem adott kölcsön. Egyik éjjel pedig feltörték az udvaron álló gépko­csimat. Sorolhatnám. A hivatal útvesztőitől meg tényleg csak az ember ősz hajszálai szaporod­nak. Most is az APEH tartozik másfél millió forintommal - áfa visszatérítés címén -, ugyanak­kor törlesztenem kellene a bank­kölcsönt.- Megbánta, hogy megvalósí­totta az álmát? Számomra az olasz gazdaság egyik legizgalmasabb területe a szövetkezeti mozgalom. Magyar ésszel nem könnyű eligazodni a közös vállalkozásokban, hiszen ezek csodálatos szállodákat, kem­pingeket, utazási irodákat működ­tetnek, ám ami a legfontosabb - és számunkra talán a legszokatla­nabb - tagjaik részére igazi polgári életformát és gondtalan megélhe­tést képesek biztosítani.- Hogyan verbuválódik egy ilyen közös gazdaság? - kérdeztem a nálunk vendégeskedő olasz Cramst Szövetkezet elnökét, Alvi- eró Bemardini urat.- Azzal kezdődik, hogy kilenc embernek kell egy akaraton lenni, és ha ők összeállnak, az már egy szövetkezet. Az alapító tőke vala­mikor ötezer líra volt, ez ma már természetesen nevetséges összeg­nek számít. Az olasz nemzetgaz­daság húsz százalékát egyébként a szövetkezetek adják, a többi álla­mi és magántulajdon. A Szövetke­zeti Liga, amely az ország három nagy szövetkezeti szövetsége kö­zül az egyik, és amelyhez a mi szövetkezetünk is tartozik, 4 mil­lió tagot számlál, ez már önmagá­ban egy egész birodalom.- Jó, jó, de miből jön össze a szövetkezet vagyona: szállodái, utazási irodái milyen pénzből léte­sülnek?- Először is a tagok tőkéjéből, melyeknek a hozadékát nem oszt­ják szét, hanem újra és újra befek­tetik. Aztán az államtól lehet fel­venni kölcsönt az induláshoz. A szövetkezetek képeznek egy olyan alapot is, amelyből a bajban lévő társszövetkezeteket megsegítik, természetesen méltányos feltéte­lek mellett. A legfőbb tőke azon­ban a tagok munkája, amelyért méltányos fizetés jár.- Ha valaki ki akar lépni a szö­vetkezetből, viheti a tőkéjét is?- A jogszabályok lehetővé te­szik, hogy bárki kivigye azt a tő­két, amellyel eredetileg belépett, de ezzel a lehetőséggel szinte sen­ki nem él, mivel a pénz itt forog és kamatozik a leghatékonyabban. A szövetkezetek kölcsönöket is ad­nak a bankokhoz hasonlóan, jó ka­matfeltételek mellett, így persze, hogy nem éri meg a tőkét kivenni. Ha egy szövetkezet netán csődbe jutna - ami a legritkábban szokott előfordulni -, ilyenkor a tőkét nem a tagok között osztják szét, hanem a szövetkezeti liga jótékonysági alapjára fordítják.- Mit kell tudni arról a szövetke­zetről, amelynek Ön az elnöke?- A Cramstnak húsz tagja és tíz alkalmazottja van. Aki három éve alkalmazottként a szövetkezeméi dolgozik, szorgalmazzák a belépé­sét. Az a tőke, amely a felosztás alapját képezheti, nálunk 200 mil­lió líra, egyébként a tényleges va­gyonunk félmilliárd líra körül van. Es ehhez jön még a szaktudás, a hímév, az üzleti kapcsolatok bejá­ratott rendszere, amely szintén ér­ték, bár pénzben nehezen kifejez­hető. Ezzel nem tartozunk sem a legnagyobb, sem a leggazdagabb szövetkezetek közé, köszönjük szépen, jól megvagyunk.- Ön a kommunista párt tagja, és most már a politikustól kérdezem: képpen gondolkodnak és cselek­szenek Európa más fejlett orszá­gaiban is, amiről fényesen tanús­kodik, hogy az Európa Tanács 1988-89-et a falumegújítási kampánynak szentelte. 1987 no­vemberében meg is rendezték nyolc nemzet részvételével az I. Európai Falumegújítási Kong­resszust. Ezen magyar építészek is részt vettek, sőt azóta az oszt­rák példa alapján Magyarorszá­gon is zászlót bontott a falumeg­újítási mozgalom. Itthon a Vas megyei Magyar- polány szolgáltatja a mintát, amit rohamosan terjeszteni kell. A magyar falu nemcsak 4 millió 300 ezer embernek ad otthont, hanem történelmi emlék is, esz­tétikai, művészeti értéket hordoz és örökíthet át a nemzet szellemi, kulturális vagyonába. Ha beteg a magyar falu, akkor nem különben Jász-Nagykun- Szolnok megye településeinek nagy része is. Nálunk is stá­tusszimbólum az emeletes ház, a hivalkodó épület, a városiaso­dást jelképező tömblakás. Ritka az a falu, ahol nem ejtett mara­dandó sebet az elmúlt két-három évtized településfejlesztési kon­cepciója. Jobbára az igazán el­maradott, perifériára szorult köz­ségek úszták meg az üdvös be­avatkozást, ahol fejlesztésre alig-alig jutott valami a gazda­gabb években is. Nem kér a szellemi intervencióból Ezek közé tartozik a kifejezet­ten hangulatos központtal ren­delkező alig ezer lelkes Nagyrév is, ahol a tavasszal szeretnék megkezdeni az úgynevezett falu­megújítást. A közelmúltban Szi- nyei Béla, megyei főépítész meghívására közművelődési, gazdasági szakemberek, építé­szek és a hatóságok illetékesei jöttek össze ennek előkészítésé­re. Alapos, körültekintő a kezdet, de a téma újszerűsége miatt nagy még a tanácstalanság a szerve­zőkben is. Vajon megérti-e a fa­lu, hogy mit akar majd az a sok idegen városi, hagyja-e, hogy végigvezessék a múltján, ráéb­resszék a tévedésekre, az ellene elkövetett hibák következmé­nyeire, vagy zárkózottan védi megmaradt belső békéjét és nem kér a szellemi intervencióból? A megbeszélés szerint a cél valóban a harmonikus fejlődés, felújítás megalapozása, mely nem lehet egyszeri esemény, ha­nem folyamatos együttműködés a helybeliek és a szakemberek között. Erre, ilyen átfogó meg­újulásra vár, ha nem is tudja még, a megye összes faluja. Lukácsi Pál mi a véleménye a magyar szövet­kezeti mozgalomról?- Jól ismerem a szövetkezeti éle­tet Magyarországon, Pest megyé­ben volt módom tanulmányozni közelebbről a közös gazdaságokat. A szövetkezetét, miként a magyar gazdaság egészét, szervezetlennek tartom, az a véleményem, hogy na­gyon sokat kell még dolgozni ad­dig, amíg a piaci viszonyokat meg­teremthetik Önöknél.- pb -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom