Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-16 / 40. szám
1990. FEBRUÁR 16. Néplap 3 Sokba kerül betegnek lenni Igaz, az utolsó út sem olcsó Az Agrárszövetség választási programja Rendszerváltást, és földreformot! agrAkszötetség Az Agrárszövetség a politikai és gazdasági rendszerváltás híve és munkása. Ezt szolgálta eddigi munkájával, és képviselői ennek lesznek aktív segítői az új Országgyűlésben is. Az Agrárszövetség arra törekszik, hogy ez a rendszerváltás békésen, a szélsőséges indulatok elszabadulása nélkül, a nemzet érdekét szem előtt tartva meiyen végbe. Egyaránt fontosnak tartja a múlt teljes feltárását, az elkövetett igazságtalanságokért való elégtétel adását, de azt is, hogy ez ne járjon a sebek erőszakos felszaggatásával, újabb igazságtalanságokkal. A nemzet jövője legyen a mérce a múlt és a jelen gondjaival való szembesüléskor. Arra kell törekednünk, hogy egyszer és mindenkorra elvágjuk a sérelmek és megtorlások napjainkba nyúló láncolatát. Az Agrárszövetség az új Országgyűlésben is - mint eddigi tevékenységében - a vidéken élők, a mezőgazdaságban dolgozók érdekeit fogja képviselni. Ezen az alapon fog megítélni, támogatni vagy elvetni minden, a törvényhozás elé kerülő javaslatot, programot. Az Agrárszövetség ezen túl kezdeményezőként fog fellépni a törvényhozásban alábbi programpontjai érvényesítése érdekében: Debreceni Gyula három álló esztendeig ugyanabban az osztályban "riogatta" a nevelőket, amelyikbe én is jártam. A riogatást azért nem kell halálos komolyan venni, hiszen ez legfőképpen abban nyilvánult meg, hogy már tizenévesen is kemény kun koponyának számított őkelme. Ami a szívemen, az a számon típus volt, és ma is az. Ezért aztán az érettségi után az eltelt néhány évtizedben az égvilágon semmire sem vitte, illetve a legtöbbre, amire ember viheti: mindig az maradt, aki volt. Sőt.kedvenc mondása szerint,az utóbbi kilenc évben már komolyan számoltak vele, hiszen "vezetői" állományba került: ugyanis 1981- től nehézgép-vezető.- Most Berettyóújfalu térségében túrjuk a földet, és havi huszonnyolcezret is megkeresek: papíron,komám. Mégpedig úgy, hogy öt napig hajtunk, kinn élünk a pusztán, ráz a masina, azután kis szabadság következik. Szóval ez a bruttó, mert mire kézhez kapom, ennek a felét látom, nem beszélve arról, hogy a különélés is belekerül párezerbe. Elég az hozzá, hogy általában tíz-tizenegy Bartókot számolok le az asszony kacsóiba. Három műtét is- Elhiszem, de most a műtétjeidről lenne szó.- Az a pár mondat hozzátartozik az egészhez, mert ez olyan "vezetői" állás, amelyért a kutya sem ácsingózik. A sok hidegkoszt meg a cigányélet miatt a gyomorfekély is belém költözött, sőt más nyavalya is, így azután 1987-89 között háromszor is bicska alá kerültem. Ez a három eset - a mai ingyenes alapon -15 ezerbe került.- Szép summa.- Csak a műtét ennyi, mert a költség több. Ilyenkor fürdőköpenyt,új papucsot, pizsamát is illik venni, ha az ember efféle helyeken mutogatja magát meg a hasát. Ez a ráadás, a plusz. Szóval először Karcagon fogtak hozzám, majd Szolnokon jöttem rá: itt is élesek a kések. Végül Debrecenben is belenéztek a pocakomba. Az első két műtét ötezerbe került. Érdekes, Karcagon az egyik ápolónő nem fogadta el a száz forintot, pedig ahogyan hallottam, kereset- kiegészítésképpen nagyon megérdemelte volna. Sajnos, nem állt meg ezzel a verkli, még a beleimen is igazgattak, kurtítottak keveset, amit Debrecenben végeztek. Megmondom: ott a klinikán akkor ötezer volt egy ágy, mivel nem oda tartozom, a másik ötezret pedig az operálóm kapta, aki még csak nem is a legrangosabbnak számított azon a klinikai részlegen. Mindebben az a legviccesebb, hogy hónapról-hónapra vonják tőlem azt a temérdek társadalombiztosítási járulékot, de hogy hová lesz a temérdek pénz, fogalmam sincsen. Azt is tudom, hogy a kórházi átlagorvosokat is gyatrán fizetik, legalábbis nem dúskálnak a javakban. Úgy tűnik, nem adtam potyára ezt a kis kiegészítést, mert hál’istennek - azóta felgyógyultam.- Mindenki dugott a doktorzsebekbe hálapénzt?- Ugyan, dehogy! Adódnak szegényebbek, hiszen minden kórház tele nyugdíjassal, kisnyugdíjassal. Azért ácet is ellátták. Például volt nekem Szolnokon egy negyvenéves ágycimborám, akiről tudom, hogy egy petákot sem adott. Az utánam való napon bics- kázták gyomorfekéllyel, és a műtét olyan jól végződött,hogy öt nappal hamarabb hazamehetett. Míg az én sebem kissé rakoncátlanko- dott, az ő ingyenműtétje - megkockáztatom - az enyémnél is jobban sikerült. Hidd el, amit mondok: sokba kerül ebben az ingyenvilágban ma betegnek lenni, talán ennél az utolsó út is olcsóbb - mondja némi feketehumorral búcsúzóul a kapuban. Egyébként ahogy az egykori betegek, meg a hozzátartozóik mondják, ki és mennyit fizet valójában, függ attól is, milyen jellegű a műtét - nagy vagy kicsi -,' de az sem mellékes, hogy az operációt végző orvos neve miképpen cseng a szakmában, meg leginkább a köztudatban. T ermészetesen, kivételt erősítő szabályok adódhatnak, de íme néhány műtét ára: nőknél egy kaparás ezer forint körüli (már aki ad). A mandulaműtét ezer-kétezer; egy epeműtét három-ötezer; de van, aki kétezret ad érte. Sikeres szülések esetén ma már a boldog szülők három-ötezret fizetnek. A hasi műtéteket sem csak az állam fizeti, mert van, aki ezret ad, mások ennek a többszörösét is. Természetesen ezek a hozzávetőleges árak függenek attól, hogy az intézmény klinika-e vagy megyei, illetve városi kórház. Kétszer háromezer D. Kálmán nyugdíjas már kétszer is megjárta a megyeszékhely egyik kórházát. . - Mondjam, ne mondjam? Először azért adtam háromezret, mert megműtötték, másodszor pedig azért ugyanannyit, mert véreztem, ezért visszavittek. Ezenkívül sonkát, tojást, kisüstit is vitt az asz- szony, már ami akad a falusi portán.- Az ápolónők?- Nekik bonbont vett a feleségem, meg virágot.- Kálmán bácsi mit észlelt: kötelező a fizetség?- Még azokon a sokat emlegetett bizonyos osztályokon sem. Már hogy lenne ez kötelező? Csak éppen odabenn a teremben jár a susmus: kinek mennyit illik vagy szoktak adni. Elvégre az ember szeretné, ha az ellátása a lehető legjobb lenne, mert régi igazság az, hogy legdrágább kincs az egészség.- És a legjobb ellátást kapta?- Nem tudom, mert a többi társamat is ellátták, meg azért én is kipenderültem valahogy. Most megvagyok, dehát hetven felett már az is eredmény, ha se itt, se ott nem sajog. Legszűkebb rokonságomból az egyiket sérvvel műtötték, ami háromezerbe került. Kérte, a nevét még kezdőbetűvel se idézzem.- Mivel nem Szolnokon, hanem az isten háta mögött élek, ezért személyesen kerestem fel az egyik - a többiek által nevezetesnek mondott - szolnoki orvost. Nagy időnyereségnek, könnyebbségnek számított ez, mert nem kellett a temérdek ilyen-olyan vizsgálatra utazgatni, órákat, félnapokat várni. Előtte ezret kapott, és pár napon belül mehettem is hozzá. Az operáció után még kétezret adtam neki. Nem sajnálom, mert jól sikerült a műtét. Azt is leírhatod, hogy az ápolónők is kaptak egy-egy százast. Nagyon megérdemlik, mert pár napig szinte gyerekként gondoztak, itattak. A temetés sem olcsó- Nem volt furcsa a pénzt odacsúsztatni?- Nem, mert korábban is már egyszer ugyanez az orvos műtött, így már ismerősként kerestem fel újra. Azt azért nem értem, hogyan lehet az, hogy nagytudású emberek, főorvosok, meg orvosok meglehetősen alacsony béreket kapnak. így ennek az a következménye, hogy rendszerint mi, operált betegek segítjük őket. Az állam helyett. Holott az aktív keresők béréből ilyen-olyan jogcímen rengeteget levonnád;. Valahogyan nincsen ez így jól - ingatja fejét a 68 éves ember. Bizony nincs, csak éppen az a bökkenő, hogy ez a nincsen jól temérdek más területre: az adókra, a pedagógusok, a mérnökök bérére, a géemkák létére, a munkások keresetére, a nyereséges vállalatok, téeszek hasznának elvonására, és még oldalakon keresztül lehetne sorolni mi mindenre is vonatkoztatható. Ami pedig Gyula barátom némi temetői humorral átszőtt megállapítását illeti, miszerint hovatovább az utolsó út olcsóbb az ápolásnál, ez bizony módosításra szorul. Egy átlagos, közepesnek minősített temetés mindennel együtt 15-16 ezer forint. Utánanéztünk, megkérdeztük, hogy mindez miért ennyire drága, és miből tevődik össze. De ez már egy következő riport témája. D. Szabó Miklós- Az Agrárszövetség képviselői követelni fogják a mezőgazdaság, a paraszti munka becsületének és anyagi megbecsülésének helyreállítását. Az ország stabilitásának, a gazdasági válságból való kilábalásának alapvető feltétele a megfelelő élelmiszer-ellátás és a devizatermelő élelmiszerexport. Az Agrár- szövetség követelni fogja a mező- gazdasági termelés jövedelmezőségének a kormány által megígért három évnél is rövidebb időn belül való helyreállítását. Követelni fogja olyan feltételek biztosítását, mely megszünteti a paraszti jövedelmek jelenlegi kirívó elmaradását a társadalom más rétegeitől, hogy a paraszti munka biztos megélhetést, társadalmi megbecsülést adjon ma is, és a jövő nemzedéknek.- Az Agrárszövetség kezdeményezni és támogatni fogja a mező- gazdasági termelés szervezeti megújulását. Azt kívánjuk, hogy a parasztság legyen hazánkban a legszélesebb és legsikeresebb vállalkozói réteg. Ez nem jelenti és nem is jelentheti a hatékonyan működő szövetkezetek erőltetett felszámolását, annál is kevésbé, mert ezek már hosszú ideje a vállalkozások, az önálló gondolkodás és gazdálkodás úttörői és iskolái a mezőgazdaságban. Nem jelenti a parasztság erre ma még felkészületlen részének a szükséges feltételek nélkül a vállalkozásban, az önálló gazdálkodásba való bele- kényszerítését. Az Agrárszövetség egyaránt a nemzet megtartó erejének tekinti a saját erejükből, saját kockázatukra és saját földjükön gazdálkodó és a szövetkezetekben dolgozó parasztokat. Vallja, hogy a vállalkozás és a valódi szövetkezet egymással nem ellentétes, hanem egyenrangú része a gazdaságnak.- Az Agrárszövetség álláspontja, hogy az elmúlt negyven év sérelmei miatt a mezőgazdaságban is jóvátételnek, a parasztság rehabilitációjának van helye. Ez a jóvátétel elsősorban azokat illeti meg, akik minden megpróbáltatás és hátrány ellenére megmaradtak a földön, a mezőgazdaságban, a falvakban, és akik a legjobban megszenvedték az elmúlt évtizedek parasztellenes politikáját. Ez a parasztság volt a teherviselője annak a hamis szociálpolitikának, amely az olcsó élelmiszer jelszavával a tönk szélére juttatta a mezőgazdaságót. Ebből következik, hogy akik ma az ország kenyerét megtermelik - zömében a szövetkezetekben dolgozó parasztok - nem vállalhatják az eltűnő rendszerben okozott jogsértések, igazságtalanságok jóvátételének a terhét. Az elégtételt a jogosultak - erkölcsileg és anyagilag egyaránt - a társadalom egészétől várhatják, amelynek nevében az Országgyűlésnek kell a jóvátétel módjáról és mértékéről határozni. Ennek az erkölcsi és anyagi jóvátételnek olyannak kell lennie, hogy a jövőben ne kelljen és ne is lehessen visszatérni ezekre a kérdésekre, hogy megteremtse a termelők hosszú távú biztonságát és bizalmát.- Az Agrárszövetségnek az az álláspontja, hogy a termőföld, a legdrágább nemzeti kincsünk nem lehet politikai harcok tárgya. A termőföld tulajdonának rendezése nem választható el az általános tulajdonreformtól. Ennek a szövetkezeti tulajdonra is kiterjedő - a valóságban már megindult - tulajdonreformnak, a szövetkezeti tulajdon oszthatatlansága megszüntetésének a föld tulajdonára is ki kell terjednie. ' Az Agrárszövetség fontosnak tartja, hogy a szövetkezeti tagok tényleges tulajdonosokká váljanak. A közös használatban lévő föld tulajdonához - az eddigi munkájuk figyelembevételével - megfelelő ellenérték fejében jussanak. Ez biztosítja, hogy politikailag és jogilag támadhatatlan valódi tulajdonosok legyenek, hogy ne merüljön fel . többé egy új "földosztás" követelése.-Az Agrárszövetség képviselői következetesen fel fognak lépni a vidéket a második sorba szorító kormányzati politika ellen, a vidék felemelésére a választások során tett ígéreteknek a beváltásáért. A vidék több számunkra, mint a falu: egyaránt fontosnak tartjuk a tanyák, a kis-és nagyközségek, a vidéki városok lakói életkörülményeinek gyökeres megváltoztatását, javítását. Az Agárszövetség alapvető emberi jognak tekinti és követeli, hogy a legkisebb településen, a legtávolabbi tanyán élők is méltányos feltételekkel hozzájussanak az emberhez méltó élet elemi szükségletei kielégítéséhez: hogy mindenki számára elérhető legyen iskola, orvos, gyógyszer- tár, a közösségi életnek fedelet «dó otthon. Az Agrárszövetség képviselői kezdeményezni fogják, hogy szűnjön meg az országban megtermelt értékek erőszakos központosítása és kegyként való újraelosztása: a vidék sorsáról az önkormányzatok dönthessenek. Ehhez valódi, anyagilag is életképessé tett önkormányzatokra van szükség, hogy ne jósors vagy balsors, hanem szabad választás kérdése legyen a lakóhely megválasztása. Ehhez alapvetően fejleszteni kell a vidék infrastruktúráját: jó úthálózattal, hírközléssel alátámasztott szoros kapcsolatra, egyenrangú együttműködésre van szükség a települések között, amelyben a városok környezetük természetes központjai lehetnek anélkül, hogy a falvak rovására erőltetnék fejlődésüket.- Az Agrárszövetség felkarolja a vidéken élő lakosság minden rétegét, de különösen azokat, akik a vidéki élet ma még természetesnek tartott nehézségein túl egyéb hátrányokkal is terheltek. Legfontosabbnak a fiatalság megtartását, biztos jövőjét tekinti a szövetség. Értelmes célt kell nyújtani a fiatalságnak, ami a mai felnőtt nemzedékek feladata és felelőssége. Ugyancsak megkülönböztetett figyelmet fordít a szövetség az idősekre, akik közül a legelesettebbek tömegével élnek a falvakban, a tanyákon magukra hagyatva. Szükségesnek tartja, hogy külön gondot fordítsanak a nők, különösen a vidéki életkörülmények terhei jelentős részét viselő nők helyzetének javítására, sajátos érdekeik képviseletére a még egyetlen működő intézmény, a család védelmére. ' Az Agrárszövetség a napi gondok fontosságát érezve, azokon túltekintve a ma és holnap kiemelt feladatának tekinti a kialakuló európai közösséghez való kötődésünk megteremtését, megszilárdítását. Ebben különleges helye és szerepe van a mezőgazdaságnak, amely a gazdasági kapcsolatok teherviselője ma is és várhatóan az marad a jövőben is. Hogy valóban részesei lehessünk egy európai méretű összefogásnak, le kell küz- denünk saját korlátáinkat, fel kell készíteni magunkat arra, hogy egyenlő partnerként léphessünk be az épülő Európa Házba. /Rövidített változat/ Ami szem-szájnak ingere Jószolgálati küldöttség érkezett Umbriából. Mert hát van-e jobb szolgálat annál, mint ha étellel, itallal, olvadó muzsikaszóval jönnek vendégek hozzánk? Így érkeztek a szolnoki Hotel Pelikánba Ter- niböl, Orvietóból, Perugiából szakácsok, cukrászok, zenészek és persze idegenforgalmi szakemberek is, ők azért, hogy a két táj - Szolnok megye és Umbria - kölcsönös szimpátiáját vendég jövés-menésben realizálják. Aki már álmodott fenségeset, annak fogalma lehet az orvietói dómról: sokan Olaszország legszebb építményének tartják, és ha ez a merész ítélet Itáliában hangzik el, úgy azt is jelenti, a világon sem tudott túl sok hasonlót produkálni az emberiség történelme során. Ha Umbria, akkor Assisi is, ahol Szent Ferenc fehér gyolcsinge suhog a város felett. Mit kell tudni Umbriá- ról? íme a praktikum: Rómától alig száz kilométernyire van e tájképbe illesztett történelmi lecke, így aki az örök várost célozza meg - és hányán, de hányanfogják ezt megtenni az idei Mundiál során? - az itt, majdnem-Rómában, féláron élheti világjáró napjait. A japánok erre már rájöttek, a szolnoki utazási irodák, így a Hotel Pelikán Service most ismerkedik e lehetőséggel. Szerdán előbb sajtótájékoztatón mutatták meg magukat az olasz vendégek, majd este hangulatos mulatságba torkollt az ismerkedés. A Jász-Nagykun Farsang legrangosabb rendezvényeként Szolnokon és Mezőtúron kóstolhatnak bele az itáliai íz- és dallamvilágba a vendégek.-pbFotó: Nagy Zsolt
