Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
1990. FEBRUÁR 15. Néplap 3 Kunhegyesen, a Szabadság téren az OTP Szolnok megyei Igazgatósága és a tanács beruházásában egy szolgáltatóház épül. A földszinten OTP- fiókot, fényképészüzletet, vendéglátóegységet alakítanak ki, míg az emeleten tanácsi szolgálati lakások lesznek. A tervek szerint március végén adják át az épületet, költözködés májusban várható. A kivitelezési munkát a Kunság Népe Termelőszövetkezet melléküzemági főágazata végzi. A tavalyi termelési rekord ellenére Kényszerű létszámleépítés és átszervezés a TRV-nél Az alaptevékenység eddig is veszteséges volt Sajnálatos módon nem egyedi eset kis hazánkban, hogy egy gazdálkodó szervezet az előző évi munkáját értékelve a korábbinál nagyobb termelés mellett is csökkenő nyereséget kénytelen elkönyvelni. A meglehetősen sokrétű tevékenységet folytató Tiszamenti Regionális Vízműveknél is első ízben haladta meg 1989-ben a termelési érték az 1 milliárd forintot, ugyanakkor a cég nyeresége a "volt jobb" kategóriába tartozik. Elsősorban a vállalat alaptevékenységet folytató ágazataiban vált jellemzővé az elmúlt évben, hogy a ráfordítások meghaladták a szolgáltatásokból származó bevételt. Két megyében - Hajdú- Biharban és Szabolcs-Szatmár- ban - lát el a TRV lakossági ivóvízellátási feladatokat. A tavalyi, átlagosan napi 100 ezer köbméternyi ivóvíz-tisztítással és -szolgáltatással elért 323 milliós termelési érték mellett is veszteséges volt az ágazat. A másik, jelentősebb "vizes" tevékenység, a Tisza völgyében négy megyében végzett mező- gazdasági öntözővíz-szolgáltatás sem volt tavaly nyereséges. Mintegy 160 ezer hektárra 360 millió köbméternyi öntözővizet juttattak a mezőgazdasági üzemeknek, ami 240 milliós árbevételt hozott nyereségtartalom nélkül. A két alaptevékenység összesen mintegy 5 milliós veszteséget jelentett a vállalatnak, amit a melléküzemágak igyekeztek ellensúlyozni. Ez utóbbiak közül viszont az ipari ágazat igazán jövedelmezően - 20 százalékos nyereséghányaddal - gyártott öntözőberendezéseket, aggregátorokat, ivóvíz elő-, és szennyvíz utótisztítására alkalmas mikroszűrőket. Az alapvetően a vállalati termelés folyamatosságát és biztonságát szolgáló ipari részleg kiegészítő gyártási tevékenysége 15 millió forinttal járult hozzá az 1989. évi vállalati nyereséghez. Az építőipari ágazatban képződött 3 milliós haszon viszont kedvezőtlenül aránylik a 40Ö milliós termelési értékhez. Az építőknek elsősorban a verseny- tárgyalásokon korábban elnyert munkák közül áthúzódó kivitelezések miatt volt rossz évük a tavalyi. A vállalt - a szerződéskötésekkor még versenyképes - áraikban az anyag- és energia- költségek többször is megdrágultak, és az elmúlt évben már csak 20-25 százalék közötti kamatért tudtak üzemviteli hitelhez jutni. Az idei termelési és jövedelmezőségi tervek készítését a négy üzemigazgatóságán 2100 dolgozót foglalkoztató vállalat egészét érintő intézkedéseknek kellett megelőznie. Az alaptevékenységben a mezőgazdasági vízszolgáltatás díjának mintegy 60 százalékát kitevő állami támogatás megszűnése és az öntözés szabadáras kategóriába kerülése kényszeríti radikális költségcsökkentési intézkedésekre a vállalatvezetést. Csak legalább 200 vízhasznosítási munkakörben dolgozótól való megválással tudják mintegy 30 millióval csökkenteni a ráfordításokat. Ezzel együtt is a duplájára kénytelenek emelni a vízszolgáltatás díjait, remélve, hogy a termelés biztonságát illetően igényes gazdaságok körében még ezen az áron is számíthatnak fizetőképes keresletre. A vállalat készletfinanszírozási, hitelfelvételi terheinek jelentős mérséklésére számítanak az építési ágazatban végbemenő szervezeti változástól. A TRV az ingatlankezelő vállalattal és magántőkével "beszálló" építőipari munkabrigádjaival, szakembereivel kft.-t alakít. Mintegy 200 dolgozó végzi idén az új társasági forma keretében a kivitelezési munkákat. Nem csupán a fizikai állományt érinti a létszámcsökkentés, az átszervezés, lehet, hogy a vállalatvezetés következetesen csaknem 100 fővel az alkalmazotti létszámot is csökkenti. A vezetésszervezésben is sikerült feltárniuk tartalékokat: ésszerűbb és egyszerűbb osztályszervezetek alakítottak ki, kiiktatták a csoportvezetői "lépcsőt" és az üzemigazgatóságokon megszüntették a függetlenített igazgatóhelyettesi posztot. Hogy mindettől mit remélhet az elmúlt évben már "milliárdossá" lett regionális vállalat? Nos, a számítások szerint nem sokkal többet, mint a talpon maradást. Amit viszont napjainkban nem lehet, nem szabad lebecsülni. Mint ahogyan nem szabad szó nélkül elmenni azon jelenség mellett, hogy a TRV szakemberei által, több éves tapasztalatok alapján becsült öntözővíz-szükségletnek ez idáig még alig 40 százalékára kötöttek szerződést a gazdaságok. Július elsejétől taxizni csak tanfolyammal /Folytatás az 1. oldalról/ aki motoros vízijármű- vezetői engedélyt kíván szerezni, mivel a tanfolyam megszervezését is vállaljuk.- A legnagyobb visszhangot talán az a rendelkezés váltotta ki, amely tanfolyamhoz köti a taxisok, az árufuvarozók és a gépjárműmentők tevékenységét.- Valóban így van. Július elsejétől csak az végezheti a fenti szolgáltatásokat, aki a megfelelő szaktanfolyamokat elvégezte. Ezért az engedélyek június 30áig érvényesek és meghosszabbítani csak annak fogjuk, aki a tanfolyamot elvégezte. Sokan azt hiszik, ez az intézkedés csak a magánvállalkozókra vonatkozik. Erről szó sincs, a vállalatok, gazdálkodószervezetek is bejelentési kötelezettséggel tartoznak, és ezeknek az intézményeknek a dolgozóit éppúgy le fogjuk vizsgáztatni, mint a maszekokat. A tanfolyamok egyébként már folynak, a szervezésében részt vesz a KIOSZ, a Volán és az Autóközlekedési Tanintézet. Bár most elsősorban a hatósági tevékenységünkről szóltam, az igazgatóság elsődleges feladata azonban nem a bírságolás, hanem a munka ésszerűsítése; azt szeretnénk, ha az állampolgár egy helyen kapná meg azokat az engedélyeket, melyekért eddig több irodában kellett kilincselnie. Azt tervezzük, hogy diagnosztikai vizsgálatokat végzünk, segítünk a CO mérésében, egyszóval a gépjárművek megnyugtató közúti állapotát nem csak bírsággal kívánjuk elérni. A VIRÁGOK CSONTIG FAGYTAK Ki védi meg a kisvállalkozókat? LEGALÁBB MÁSOK NE JÁRJANAK ÍGY! Takács János, rákóczifalvai lakos története látszólag ma már történelem. Bár tanulságai ilyen eseményeknek is léteznek, itt azonban ennél többről van szó. Tisztázatlan viszonyaink között ma még sok minden előfordulhat, amelyről csak akkor vesszük észre, hogy még ezt sem tettük a helyére, ha már bekövetkezett a baj. Hasonló tanulságai voltak a "Duna-gate" néven emlegetett lehallgatási históriának is. Ezt a történetet persze nem lehet összevetni azzal, mégis célszerű ráirányítani a figyelmet, hogy legalább mások ne járjanak úgy, mint Takács János. ő maga is csak ennyit akar, s nem többet. De lássuk a történetet! 1984 februárjában több minden történt egyszerre. Hatalmas hóvihar okozott komoly ellátási nehézséget hazánkban, ugyanakkor egy szomszédos államban is olyan események következtek be, amelyek némi aggodalomra adtak okot itthon. Ennek mértékét ma már nem tudjuk meghatározni. Ezt megelőzően Takács János üvegházában 6 ezer tő szegfű készült arra, hogy nőnapi ajándékként csillapítsa a férfiak lelkifurdalásait. A szegfűk alapállománya Kecelről származott. Aki ismeri a szakmát, az tudja, hogy ez akkor a minőség egyik garanciája volt. A hóvihar nem volt erre tekintettel. Csakúgy mint máshol, Takács János üvegházát is megbontotta, havat, fagyot zúdítva a virágokra. Takács Jánosnak egyébként állandó behívója volt, minthogy a PTSZ kétéltű jármű személyzetéhez tartozott. Rendkívüli esetekben ez igen hasznos jármű. Akkor télen is több embert a mentők helyett segítettek idejében kórházba szállítani ilyen járművel. Természetesen a behívó menetrendszerűen meg is érkezett, minthogy rendkívüli volt a helyzet is. Apelláta nem volt, hiába mondta Takács János, hogy a 400 ezer forint érték tönkremegy, ha azonnal nem csinál valamit, a parancsnak nem lehetett ellene szegülni, hiszen ezért hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztés jár. A hadseregben a dolog senkit sem érdekelt, a Kiég képviselője, akinek el lehetett volna mindent mondani - aki esetleg intézkedhetett volna -, nem volt jelen. Ők tudták azt is, hogy Takács János kistermelő. Fogdával fenyegették, hivatkoztak a készenléti állapotra, habár a sorállomány egy része éppen szabadságon volt. Fóliaráhúzás- sal talán még meg lehetett volna menteni a virágokat, de erre sem engedték el. A szegfűk természetesen csontig fagytak. Biztosítás sajnos nem volt, így kártérítési igénnyel, ügyvéd segítségével bírósághoz kellett fordulni. Az ügy Budapestre került, a Markó utcába, ahol is a bizonyítékok ellenére az MN nem ismerte el bűnösségét, habár 20 ezer forintot felajánlottak kártérítésként. A legtöbb kérdésre nem volt hajlandó az MN képviselője válaszolni, arra hivatkozva, hogy a titkosságot sértenék meg. Az örökre rejtély marad, hogy ebben az esetben miért nem helyezték át az ügyet a katonai bíróság hatáskörébe. A polgári per végeredménye az lett, hogy ugyan Takács János köteles volt bevonulni, de a honvédség nem köteles a kárt megtéríteni. Az MN többször is hivatkozott a hóvihar miatti behívásra. Mint jeleztük, a PTSZ-ek kiválóan alkalmasak is az ilyen bevetésre. Az akkor beüzemelt tíz gép azonban sajátos módon meg sem mozdult. Lehet, hogy mégsem a hóvihar miatt hívták be őket ilyen sürgősen? Ez csak ürügy volt? Megint egy olyan kérdés, amire valószínűleg soha nem kapunk választ. A Markó utcai ítélet ellen már nem volt fellebbezési lehetőség. Az Igazságügyi Minisztérium az ítéletet elfogadta, abba ők beavatkozni nem akartak. Ezzel úgy tűnt, vége az ügynek, a kör bezárult. Az akkori időknek megfelelően volt még egy lehetőség. Az olvasó bizonyára kitalálta már kinek ment el a levél, illetve jónéhány íródott ez ügyben, de csak annak a válasza érkezett meg az irodától, aki leadta az ügyet az MSZMP Szolnok Me-' gyei Bizottságának, ott "természetesen" semmit sem tettek ez ügyben. A kölcsönt, ami az üvegház működtetéséhez volt szükséges, Takács Jánosnak ugyanúgy vissza kellett fizetnie. Ma sem eldöntött kérdés azonban, hogy ki védi meg a Takács Jánosokat. A KIOSZ akkoriban, habár a bélyeg árát következetesen beszedte, már nem volt ilyen következetes tagjának védelmében. Egyszerűen nem is reagált a bejelentésre. így hősünk ma már belenyugodott, hogy neki egy fillérje sem fog megtérülni az akkori kárból. Egy eredmény azért volt: azóta sem hívta be a hadsereg. Úgy látszik, mégsem annyira pótolhatatlan. A virágtól persze már elment a kedve, most autószereléssel foglalkozik, kisiparosként. Reméljük más vállalkozókat ma már meg tudunk védeni ilyen esetben. Mint jeleztük, Takács János sem akar mást. Füle István FEBRUÁRI FÜRDŐ - ÁTÚSZTA, MEGÚSZTA / Es a tele kosár lecsorgott a Zagyván- Tavaly mar megértük, hogy loptak kenyeret, húst is az áruházban - mondja Szász Gábor, a Szövetség ABC igazgatója, amikor a múlt évi, meg a sokasodó idei bolti lopásokat tartalmazó jegyzőkönyveket lapozgatja. Török Mihályné helyettes két decemberi tolvajlást említ, ami fölöttébb furcsa volt, bár a pár nappal ezelőttit még talán soha nem jegyezték föl a bolti lopások történelemkönyvében. Dehát csak sorjában, van miből mazsolázni - szomorúan. Egy bizonyos: a Szövetség ABC-ben is évről évre nő a bolti lopások száma, de a fölfedezett lopások jegyzőkönyveiből kiderül, hogy tavaly megduplázódtak a nagy értékű eltulajdonítások. Nagy érték? Ezer forinton felüli lopásokat neveznek most így. A skála változatos. A fizetség nélkül elvitt - legalábbis megpróbálták elvinni - árucikkek között tavaly is vezetett a szeszes ital, a drága kozmetikum, a kávé. Igaz, először a másfél évtizede nyitott áruház történetében már tavaly év végén loptak kenyeret, húst, hentesárut is! Az is igaz, az elkövetők között jelentős a nyugdíjasok aránya. - Ugye nem most kell firtatnunk, miért? - Ám, az is tény, hogy a rajtakapott emberek közül többel a rendőrség se könnyen boldogul - nincs állandó lakása, még ha valahová szól is az igazolványa... Tavaly decemberben két emlékezetes lopás volt a Szövetségben. Az egyik egy pénztárosnő betegségével zárult. Ő vette észre, hogy fizetés nélkül távozott, tele kosárral egy fiatalember. Kiugrott a gépe mellől, s futott utána. Egészen a Tisza-partig kergette, ami nem kis tréning, s alaposan átfázva, zihálva került elő a csatából - vesztesen. A férfi gyorsabb volt. Neki emlékül maradt vagy tíznapos betegágy... Persze, jártak V __________________________ a z utcákon, a város közepe sose üres bolti nyit- vatartás idején. Csakhogy senki nem segített, nézték legfeljebb. Mint ahogyan karácsony előtt vagy harmincán az áruház előtt azt is, hogy a rajtakapott tolvaj világos nappal megbosszulta magát: betörte a kirakatot. Ugyan már, ki szólt volna bele, ki fékezte volna meg? A január cigarettalopásssal kezdődött a Szövetségben. Nyugdíjas akart pár doboz cigarettát fizetés nélkül hazavinni. Folytatódott pálinkával, sprayvel, samponnal. Volt, aki családi beszerzésre vállalkozott: 1364 forint értékű drága samponokkal akart "meglépni". No, ezek már nem nyugdíjasok, mint ahogy az a mérnök úr sem, aki a Silikon sprayt részesítette előnyben. Igaz, volt már olyan külföldi vásárló is, akit a bolt nődolgozói csak kerülgettek, kerülgettek, de meg nem motozták volna. Elöl, a kritikus helyen lapult a kozmetikum, s ugye oda azért egy nő mégse nyúl... A február igazi szenzációval kezdődött! Tele kosárral távozott egy fiatalember az áruházból. Berta Zoltánná pénztáros, látva a kosár teltségét, utána. Nyomában - mivel a fizetés nélkül távozott vevő a Zagyva felé fordult - egy raktáros, Ratkai Ferenc. A futás hamarosan eredménytelenül végződött - a boltosoknak. A legény egy nagy lendülettel bedobta a Szövetség kosarát a Zagyvába, aztán usgyi, bele a sose nagy vízbe, átúszott, - megúszta! Ilyen, meg ehhez hasonló szenzációra senki nem vágyik az áruháziak közül. Napi 600 ezer forintos forgalmukat inkább a vevők kiszolgálásában, mint tolvajok kergetésében szeretnék teljesíteni. De hát, ugye, ilyen is a világ? Sajnos, egyre inkább... -sj____________________________________/
