Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

1990. FEBRUÁR 15. Néplap 3 Kunhegyesen, a Szabadság téren az OTP Szolnok megyei Igazgatósága és a tanács beruházásában egy szolgáltatóház épül. A földszinten OTP- fiókot, fényképészüzletet, vendéglátóegységet alakítanak ki, míg az emeleten tanácsi szolgálati lakások lesznek. A tervek szerint március végén adják át az épüle­tet, költözködés májusban várható. A kivitelezési munkát a Kunság Népe Termelőszövetkezet mellék­üzemági főágazata végzi. A tavalyi termelési rekord ellenére Kényszerű létszámleépítés és átszervezés a TRV-nél Az alaptevékenység eddig is veszteséges volt Sajnálatos módon nem egyedi eset kis hazánkban, hogy egy gazdálkodó szervezet az előző évi munkáját értékelve a koráb­binál nagyobb termelés mellett is csökkenő nyereséget kénytelen elkönyvelni. A meglehetősen sokrétű tevékenységet folytató Tiszamenti Regionális Vízmű­veknél is első ízben haladta meg 1989-ben a termelési érték az 1 milliárd forintot, ugyanakkor a cég nyeresége a "volt jobb" kate­góriába tartozik. Elsősorban a vállalat alaptevé­kenységet folytató ágazataiban vált jellemzővé az elmúlt évben, hogy a ráfordítások meghaladták a szolgáltatásokból származó be­vételt. Két megyében - Hajdú- Biharban és Szabolcs-Szatmár- ban - lát el a TRV lakossági ivó­vízellátási feladatokat. A tavalyi, átlagosan napi 100 ezer köbmé­ternyi ivóvíz-tisztítással és -szol­gáltatással elért 323 milliós ter­melési érték mellett is vesztesé­ges volt az ágazat. A másik, jelentősebb "vizes" tevékenység, a Tisza völgyében négy megyében végzett mező- gazdasági öntözővíz-szolgálta­tás sem volt tavaly nyereséges. Mintegy 160 ezer hektárra 360 millió köbméternyi öntözővizet juttattak a mezőgazdasági üze­meknek, ami 240 milliós árbevé­telt hozott nyereségtartalom nél­kül. A két alaptevékenység összesen mintegy 5 milliós vesz­teséget jelentett a vállalatnak, amit a melléküzemágak igyekez­tek ellensúlyozni. Ez utóbbiak közül viszont az ipari ágazat igazán jövedelmező­en - 20 százalékos nyereséghá­nyaddal - gyártott öntözőberen­dezéseket, aggregátorokat, ivó­víz elő-, és szennyvíz utótisztítá­sára alkalmas mikroszűrőket. Az alapvetően a vállalati termelés folyamatosságát és biztonságát szolgáló ipari részleg kiegészítő gyártási tevékenysége 15 millió forinttal járult hozzá az 1989. évi vállalati nyereséghez. Az építőipari ágazatban kép­ződött 3 milliós haszon viszont kedvezőtlenül aránylik a 40Ö milliós termelési értékhez. Az építőknek elsősorban a verseny- tárgyalásokon korábban elnyert munkák közül áthúzódó kivitele­zések miatt volt rossz évük a ta­valyi. A vállalt - a szerződéskö­tésekkor még versenyképes - áraikban az anyag- és energia- költségek többször is megdrá­gultak, és az elmúlt évben már csak 20-25 százalék közötti ka­matért tudtak üzemviteli hitelhez jutni. Az idei termelési és jövedel­mezőségi tervek készítését a négy üzemigazgatóságán 2100 dolgozót foglalkoztató vállalat egészét érintő intézkedéseknek kellett megelőznie. Az alaptevé­kenységben a mezőgazdasági vízszolgáltatás díjának mintegy 60 százalékát kitevő állami tá­mogatás megszűnése és az öntö­zés szabadáras kategóriába kerü­lése kényszeríti radikális költ­ségcsökkentési intézkedésekre a vállalatvezetést. Csak legalább 200 vízhasznosítási munkakör­ben dolgozótól való megválással tudják mintegy 30 millióval csökkenteni a ráfordításokat. Ez­zel együtt is a duplájára kényte­lenek emelni a vízszolgáltatás dí­jait, remélve, hogy a termelés biztonságát illetően igényes gaz­daságok körében még ezen az áron is számíthatnak fizetőképes keresletre. A vállalat készletfinanszíro­zási, hitelfelvételi terheinek je­lentős mérséklésére számítanak az építési ágazatban végbemenő szervezeti változástól. A TRV az ingatlankezelő vállalattal és ma­gántőkével "beszálló" építőipari munkabrigádjaival, szakem­bereivel kft.-t alakít. Mintegy 200 dolgozó végzi idén az új tár­sasági forma keretében a kivite­lezési munkákat. Nem csupán a fizikai állományt érinti a lét­számcsökkentés, az átszervezés, lehet, hogy a vállalatvezetés kö­vetkezetesen csaknem 100 fővel az alkalmazotti létszámot is csökkenti. A vezetésszervezésben is si­került feltárniuk tartalékokat: ésszerűbb és egyszerűbb osz­tályszervezetek alakítottak ki, kiiktatták a csoportvezetői "lép­csőt" és az üzemigazgatóságo­kon megszüntették a függetlení­tett igazgatóhelyettesi posztot. Hogy mindettől mit remélhet az elmúlt évben már "milliárdos­sá" lett regionális vállalat? Nos, a számítások szerint nem sokkal többet, mint a talpon maradást. Amit viszont napjainkban nem lehet, nem szabad lebecsülni. Mint ahogyan nem szabad szó nélkül elmenni azon jelenség mellett, hogy a TRV szakem­berei által, több éves tapasz­talatok alapján becsült öntöző­víz-szükségletnek ez idáig még alig 40 százalékára kötöttek szerződést a gazdaságok. Július elsejétől taxizni csak tanfolyammal /Folytatás az 1. oldalról/ aki motoros vízijármű- vezetői engedélyt kíván szerezni, mivel a tanfolyam megszervezését is vál­laljuk.- A legnagyobb visszhangot ta­lán az a rendelkezés váltotta ki, amely tanfolyamhoz köti a taxi­sok, az árufuvarozók és a gépjár­műmentők tevékenységét.- Valóban így van. Július else­jétől csak az végezheti a fenti szolgáltatásokat, aki a megfelelő szaktanfolyamokat elvégezte. Ezért az engedélyek június 30­áig érvényesek és meghosszabbí­tani csak annak fogjuk, aki a tan­folyamot elvégezte. Sokan azt hi­szik, ez az intézkedés csak a ma­gánvállalkozókra vonatkozik. Erről szó sincs, a vállalatok, gaz­dálkodószervezetek is bejelenté­si kötelezettséggel tartoznak, és ezeknek az intézményeknek a dolgozóit éppúgy le fogjuk vizs­gáztatni, mint a maszekokat. A tanfolyamok egyébként már folynak, a szervezésében részt vesz a KIOSZ, a Volán és az Au­tóközlekedési Tanintézet. Bár most elsősorban a hatósági tevé­kenységünkről szóltam, az igaz­gatóság elsődleges feladata azonban nem a bírságolás, ha­nem a munka ésszerűsítése; azt szeretnénk, ha az állampolgár egy helyen kapná meg azokat az engedélyeket, melyekért eddig több irodában kellett kilincsel­nie. Azt tervezzük, hogy diag­nosztikai vizsgálatokat végzünk, segítünk a CO mérésében, egy­szóval a gépjárművek megnyug­tató közúti állapotát nem csak bírsággal kívánjuk elérni. A VIRÁGOK CSONTIG FAGYTAK Ki védi meg a kisvállalkozókat? LEGALÁBB MÁSOK NE JÁRJANAK ÍGY! Takács János, rákóczifalvai lakos története látszólag ma már történelem. Bár tanulságai ilyen eseményeknek is léteznek, itt azonban ennél többről van szó. Tisztázatlan viszonyaink között ma még sok minden előfordulhat, amelyről csak akkor vesszük észre, hogy még ezt sem tettük a helyére, ha már bekövetkezett a baj. Hasonló tanulságai voltak a "Duna-gate" néven emlegetett lehall­gatási históriának is. Ezt a történetet persze nem lehet összevetni azzal, mégis célszerű ráirányítani a figyelmet, hogy legalább mások ne járjanak úgy, mint Takács Já­nos. ő maga is csak ennyit akar, s nem többet. De lássuk a történetet! 1984 februárjában több min­den történt egyszerre. Hatalmas hóvihar okozott komoly ellátási nehézséget hazánkban, ugyan­akkor egy szomszédos államban is olyan események következtek be, amelyek némi aggodalomra adtak okot itthon. Ennek mérté­két ma már nem tudjuk megha­tározni. Ezt megelőzően Takács János üvegházában 6 ezer tő szegfű készült arra, hogy nőnapi ajándékként csillapítsa a férfiak lelkifurdalásait. A szegfűk ala­pállománya Kecelről szárma­zott. Aki ismeri a szakmát, az tudja, hogy ez akkor a minőség egyik garanciája volt. A hóvihar nem volt erre tekintettel. Csak­úgy mint máshol, Takács János üvegházát is megbontotta, havat, fagyot zúdítva a virágokra. Ta­kács Jánosnak egyébként állan­dó behívója volt, minthogy a PTSZ kétéltű jármű személyze­téhez tartozott. Rendkívüli esetekben ez igen hasznos jármű. Akkor télen is több embert a mentők helyett se­gítettek idejében kórházba szál­lítani ilyen járművel. Termé­szetesen a behívó menetrendsze­rűen meg is érkezett, minthogy rendkívüli volt a helyzet is. Apelláta nem volt, hiába mondta Takács János, hogy a 400 ezer forint érték tönkremegy, ha azonnal nem csinál valamit, a parancsnak nem lehetett ellene szegülni, hiszen ezért hat hónap­tól két évig terjedő szabad­ságvesztés jár. A hadseregben a dolog senkit sem érdekelt, a Ki­ég képviselője, akinek el lehetett volna mindent mondani - aki esetleg intézkedhetett volna -, nem volt jelen. Ők tudták azt is, hogy Takács János kistermelő. Fogdával fenyegették, hivatkoz­tak a készenléti állapotra, habár a sorállomány egy része éppen szabadságon volt. Fóliaráhúzás- sal talán még meg lehetett volna menteni a virágokat, de erre sem engedték el. A szegfűk termé­szetesen csontig fagytak. Biztosítás sajnos nem volt, így kártérítési igénnyel, ügyvéd se­gítségével bírósághoz kellett fordulni. Az ügy Budapestre ke­rült, a Markó utcába, ahol is a bizonyítékok ellenére az MN nem ismerte el bűnösségét, ha­bár 20 ezer forintot felajánlottak kártérítésként. A legtöbb kérdés­re nem volt hajlandó az MN kép­viselője válaszolni, arra hivat­kozva, hogy a titkosságot sérte­nék meg. Az örökre rejtély marad, hogy ebben az esetben miért nem he­lyezték át az ügyet a katonai bí­róság hatáskörébe. A polgári per végeredménye az lett, hogy ugyan Takács János köteles volt bevonulni, de a honvédség nem köteles a kárt megtéríteni. Az MN többször is hivatkozott a hó­vihar miatti behívásra. Mint je­leztük, a PTSZ-ek kiválóan al­kalmasak is az ilyen bevetésre. Az akkor beüzemelt tíz gép azonban sajátos módon meg sem mozdult. Lehet, hogy mégsem a hóvihar miatt hívták be őket ilyen sürgősen? Ez csak ürügy volt? Megint egy olyan kérdés, amire valószínűleg soha nem ka­punk választ. A Markó utcai ítélet ellen már nem volt fellebbezési lehetőség. Az Igazságügyi Minisztérium az ítéletet elfogadta, abba ők be­avatkozni nem akartak. Ezzel úgy tűnt, vége az ügynek, a kör bezárult. Az akkori időknek megfelelően volt még egy lehe­tőség. Az olvasó bizonyára kitalálta már kinek ment el a levél, illetve jónéhány íródott ez ügyben, de csak annak a válasza érkezett meg az irodától, aki leadta az ügyet az MSZMP Szolnok Me-' gyei Bizottságának, ott "termé­szetesen" semmit sem tettek ez ügyben. A kölcsönt, ami az üvegház működtetéséhez volt szükséges, Takács Jánosnak ugyanúgy vissza kellett fizetnie. Ma sem eldöntött kérdés azon­ban, hogy ki védi meg a Takács Jánosokat. A KIOSZ akkoriban, habár a bélyeg árát következetesen be­szedte, már nem volt ilyen kö­vetkezetes tagjának védelmé­ben. Egyszerűen nem is reagált a bejelentésre. így hősünk ma már belenyugodott, hogy neki egy fillérje sem fog megtérülni az ak­kori kárból. Egy eredmény azért volt: az­óta sem hívta be a hadsereg. Úgy látszik, mégsem annyira pótol­hatatlan. A virágtól persze már elment a kedve, most autószere­léssel foglalkozik, kisiparos­ként. Reméljük más vállalkozó­kat ma már meg tudunk védeni ilyen esetben. Mint jeleztük, Ta­kács János sem akar mást. Füle István FEBRUÁRI FÜRDŐ - ÁTÚSZTA, MEGÚSZTA / Es a tele kosár lecsorgott a Zagyván- Tavaly mar megértük, hogy loptak kenyeret, húst is az áruházban - mondja Szász Gábor, a Szövetség ABC igazgatója, amikor a múlt évi, meg a sokasodó idei bolti lopásokat tartalmazó jegyzőkönyveket lapozgatja. Török Mihályné helyettes két decemberi tolvajlást említ, ami fölöttébb furcsa volt, bár a pár nappal ezelőttit még talán soha nem jegyezték föl a bolti lopások történelemkönyvében. Dehát csak sorjában, van miből mazsolázni - szomorúan. Egy bizonyos: a Szövetség ABC-ben is évről évre nő a bolti lopások száma, de a fölfedezett lopások jegyzőkönyveiből kiderül, hogy tavaly megduplázódtak a nagy értékű eltulajdonítások. Nagy érték? Ezer forinton felüli lopásokat ne­veznek most így. A skála változatos. A fizetség nélkül elvitt - legalábbis megpró­bálták elvinni - árucikkek között tavaly is veze­tett a szeszes ital, a drága kozmetikum, a kávé. Igaz, először a másfél évtizede nyitott áruház történetében már tavaly év végén loptak kenye­ret, húst, hentesárut is! Az is igaz, az elkövetők között jelentős a nyugdíjasok aránya. - Ugye nem most kell firtatnunk, miért? - Ám, az is tény, hogy a rajtakapott emberek közül többel a ren­dőrség se könnyen boldogul - nincs állandó lakása, még ha valahová szól is az igazolvá­nya... Tavaly decemberben két emlékezetes lopás volt a Szövetségben. Az egyik egy pénztárosnő betegségével zárult. Ő vette észre, hogy fizetés nélkül távozott, tele kosárral egy fiatalember. Kiugrott a gépe mellől, s futott utána. Egészen a Tisza-partig kergette, ami nem kis tréning, s alaposan átfázva, zihálva került elő a csatából - vesztesen. A férfi gyorsabb volt. Neki emlékül maradt vagy tíznapos betegágy... Persze, jártak V __________________________ a z utcákon, a város közepe sose üres bolti nyit- vatartás idején. Csakhogy senki nem segített, nézték legfeljebb. Mint ahogyan karácsony előtt vagy harmin­cán az áruház előtt azt is, hogy a rajtakapott tolvaj világos nappal megbosszulta magát: be­törte a kirakatot. Ugyan már, ki szólt volna bele, ki fékezte volna meg? A január cigarettalopásssal kezdődött a Szö­vetségben. Nyugdíjas akart pár doboz cigarettát fizetés nélkül hazavinni. Folytatódott pálinká­val, sprayvel, samponnal. Volt, aki családi be­szerzésre vállalkozott: 1364 forint értékű drága samponokkal akart "meglépni". No, ezek már nem nyugdíjasok, mint ahogy az a mérnök úr sem, aki a Silikon sprayt részesítette előnyben. Igaz, volt már olyan külföldi vásárló is, akit a bolt nődolgozói csak kerülgettek, kerülgettek, de meg nem motozták volna. Elöl, a kritikus helyen lapult a kozmetikum, s ugye oda azért egy nő mégse nyúl... A február igazi szenzációval kezdődött! Tele kosárral távozott egy fiatalember az áruházból. Berta Zoltánná pénztáros, látva a kosár teltségét, utána. Nyomában - mivel a fizetés nélkül távo­zott vevő a Zagyva felé fordult - egy raktáros, Ratkai Ferenc. A futás hamarosan eredményte­lenül végződött - a boltosoknak. A legény egy nagy lendülettel bedobta a Szövetség kosarát a Zagyvába, aztán usgyi, bele a sose nagy vízbe, átúszott, - megúszta! Ilyen, meg ehhez hasonló szenzációra senki nem vágyik az áruháziak közül. Napi 600 ezer forintos forgalmukat inkább a vevők kiszolgá­lásában, mint tolvajok kergetésében szeretnék teljesíteni. De hát, ugye, ilyen is a világ? Sajnos, egyre inkább... -sj­____________________________________/

Next

/
Oldalképek
Tartalom