Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-14 / 38. szám

1990. FEBRUÁR 14. Néplap 5 A filmeké a szó Kisújszállási kezdeményezés: Olvasókörök szövetségben Az elmúlt hét filmprogramjára alighanem a legkényesebb ízlésű filmbarátok is elismeréssel gon­dolhatnak vissza, hisz igen gazdag és rendkívül választékos látnivaló akadt a képernyőn, amibe nem­csak a tervszerűség, még a véletlen is belejátszott. Lásd például a Ha­lálos tavasz szombat esti "várat­lan" sugárzása, amelyet egy szo­morú esemény tett indokolttá: el­hunyt a negyvenes évek magyar filmjének egyik végzet-csillaga, Karády Katalin; az ő főszereplésé­vel készült filmmel reá emlékezte­tett a televízió. S ha kissé idegenül is hatott a Halálos tavasz ponyvaízű meséje - egy vidékről fővárosba érkező úri­ember halálosan beleszeret egy gazdag államférfiú már-már miti­kusan varázsos lányába, s végül öngyilkosságot követ el - a filmal­kotás még megkopott valójában is igazolta, hogy benne olyan új fil­mes szemlélet jelentkezett egyko­ron, amely elvezet akár az Embe­rek a havasokon c. alkotásig. E tekintetben elegendő a nyitóképek realizmusára utalni. Mily megka­pó és kifejező a hajnali Duna be­mutatása, amint a hömpölygő fo­lyó vize papirost, szemetet sodor magával, vagy a város lehangoló szürke képei, amelyekből árad a szomorúság. Az előbbit látva ön­kéntelenül József Attila Dunánál című versének sorai juthatnak eszünkbe: "Néztem, hogy úszik el a dinnyehéj." És megcsodálhattuk a filmben a kacér lányt alakító, az évek során legendává nemesült Karády kivételes képességeit! Hallhattuk sajátos búgó hangját. - Ez lett a vesztünk, - és érzékelhet­tük erotikus atmoszférát teremtő egyéniségét, dekoratív megjelené­sét. Az 1939-ben készült film, mi tagadás, több mint negyven év múltán is "igazolta" egykori sike­rét. Maradjunk a múltnál: az immár tíz éve elhunyt Alfréd Hitchcock­kal is találkozhattunk az elmúlt hé­ten, méghozzá kétszer is. Azzal az alkotóval, aki a félelem művésze, aki művészetté tudta nemesíteni az emberi szorongást, sőt a már-már embertelen kegyetlenséget is. A róla készült portré - péntek este - elvitt bennünket műhelyének rej­tett "zugaiba", a művész beavatott bennünket alkotó módszerébe, a szombaton este látott Rebecca pe­dig demonstrálta, hogyan tudott valóban feszültséget teremteni Hitchcock a film vásznán, a legap­róbb részleteket is rendkívüli pon­tossággal megtervezve és kidol­gozva. Ez a joviális külsejű, tokás öregúr mindent tud a hatáskeltés művészetéről. S bár tárgya mindig a félelem, a rettegés, nála jobban kevesen szeretik az életet. Ha film­jeit nézi az ember, úgy fürdet meg bennünket a félelem érzelmeiben, hogy végül is megszabadulunk nyomasztó érzéseinktől. Erre mondják: kutyaharapást a szőri­vel, azaz szorongást gyógyít szo­rongással. A Rebeccát külön is vonzóvá tette Laurence Olivier já­téka, s ily módon igazi filmcseme­gében lehetett részünk. S ha már amerikai filmről esett szó, megem­lítendő a Délidő is a Fred Zinne- mann-sorozatból, mely egy merő­ben másfajta műfajt képviselt az elmúlt hét filmkínálatában, új színt a palettán, a szórakoztató westemt. Aki pedig a filmművészet költői szépségeit becsüli, az gyönyör­ködhetett Vera Chytilova filmjé­ben, a rendkívül érdekes, látomá- sos erejű, A paradicsomi fák gyü­mölcsét esszük című alkotásban. Örvendetes, hogy a színes filmkí­nálatból nem maradt ki a mai ma­gyar film sem, melyet Az én XX. századom és a Soha, sehol, senki­nek képviselte - Enyedi Ildikó il­letve Téglásy Ferenc munkája. Mindkettő már fesztiváldíjak bir­tokosa, s mindkettő mai filmmű­vészetünk reprezentánsa. És itt álljunk meg egy pillanatra, ugyanis az elmúlt héten zajlottak a fővárosban a hagyományos film­szemle eseményei, amelyeknek fi­gyelmet szentelt csütörtökön este a televízió vitaműsora, a Nézőpont is; a zsűri tagjaival Kepes András beszélgetett a tanulságokról. Nem akarom most idézni a nem túlságo­san érdekfeszítő társalgás minden részletét, a zsűritagként is szereplő Komiss Mihály egyik mondata azonban feltétlenül ide kívánko­zik. Ugyanis könyörtelen igazsá­got mondott ki a magyar film leg­újabb termésével kapcsolatban: "Ha tudtam volna előre, hogy ezt a negyvenhárom filmet kell megte­kintenem, nem vállaltam volna a zsűritagságot" - hangzott a lesújtó vélemény. Mögötte az a tény rej­lik, hogy a szemlén bemutatott já­tékfilmek többségében, ha a lát­vány, a mesterségbeli tudás el is kápráztathatta a nézőt, a lényeg azonban elmaradt, s ez pedig: a gondolat. És itt kapcsolható a kép­ernyőn a szemlével párhuzamosan vetített, néhány éve készült két filmalkotás a gondolatsorba. Az én XX. századom is bővelkedik lát­ványosságban, képi világa ugyan­csak pazar, művészi voltában bo­nyolult, de a csodálatos képi víziót - s ez a lényeg - határozott gondolat mozgatja. Nézve ezt a filmet, érez­hettük és érthettük egy művészem­ber véleményét, azaz azt, hogy ő mármint Enyedi Ildikó miként lát­ja és miként vélekedik erről a mi századunkról, miként vonzódik hozzá, de gyengéd iróniával mi­képpen kritizálja viselt dolgait. A határozott gondolatiság, sőt politi­kai gondolatiság sugárzott Tég- lássy Ferenc filmjéből is, aki egy, az ötvenes években kitelepített család fájdalmas kálváriáját mu­tatja be, s bár közvetlenül semmi nem utal rá, mégis vaskos tiltako­zás ez az emberi méltóság meg- gyalázása ellen. Fájdalmas látlelet az ötvenes évekről, de ugyanakkor kétségtelen: mérhetetlenül emberi, amit látunk. Mert ábrázolni tudja nemcsak a szenvedést, a megaláz­tatást, hanem az emberi akaraterő mindent legyűrő szépségeit is. Ahogy az a család, a legkisebbek­től kezdve megbirkózik az új, mos­toha helyzet teremtette nehézsé­gekkel, annak ábrázolásában mennyi részletfmomság, az embe­ri lélek rezdüléseinek tükröztetése. Nem megbénító ez a film, ellenke­zőleg, felemelő - megható jelene­tek egész sorával; ahogyan például ember és természet barátságát fel­mutatja, vagy ahogy a gyermekek világát a maga ártatlanságában "közreadja". Természetesen további filmek felsorakoztatásával bizo­nyíthatnám, mennyire a filmek he­te volt ez a februári második a képernyőn. A magyar választék­ból is vehetni újabb példákat, Makk Károly Hungária Kávéházát /kedd este/, aztán Banovich Tamás Ezek a fiatalok című zenés filmjét. Kaptunk egy kis ízelítőt Kabos Gyulából is, s volt tévéfilm is szá­mos, idegen is, hazai is. A kanada­iak Hivatásból elégtelenjét már csak azért is megemlítem, mert egy időszerű témában, az antisze­mitizmus tárgyában mond ki meg­szívlelendő igazságokat. Kevésbé sikerült viszont Gát György újabb krimije, az Egy golyó a szívben. Sajnos erre is áll, ami a mostaná­ban született szórakoztató mozifil­mekre: sok hűhó semmiért. Film film hátán, mintha sokter­mes mozivá alakult volna át tele­víziónk az elmúlt héten; egy dol­got mindebben örömmel konstatá­lok: hogy nem a bűnügyi filmek és mézédes giccsek öntötték el a kép­ernyőt, a film művészete is meg­szólalt, méghozzá hangsúlyosan, a vetített filmek kórusában. Valkó Mihály Az impresszionizmus atyja Százötven éve született Claude Monet Százötven éve születet Claude Monet (1840-1926), az imp­resszionizmus nemzetközi hír­nevű úttörője és legkövetkezete­sebb alkotója. Egy párizsi fényképész műter­mében 1874-ben néhány fiatal festő kiállítást rendezett. Nagy vihart kavart képeik egyike alatt ez a cím állott: Impresszió, a fel­kelő nap. Erről a képről nyerte nevét az impresszionizmus mű­vészeti mozgalma, amely csak­hamar forradalmasította az egész nyugati festészetet. A névadó kép festője, s az egész mozgalom úttörő művészegyénisége Claude Monet volt, aki az új fes­tői felfogás első remekművét, a "La Grenouillere" című képét 1869-ben festette meg. Az év­szám azért érdekes, mert akkor még javában a biedermeier ízű arcképfestészet s a mozgalmas történelmi kompozíciók élték vi­rágkorukat. A művész utolsó al­kotásai, az impresszionista festé­szet késői gyümölcsei pedig 1920 táján láttak napvilágot, amikor már Európa-szerte ki­bontotta szárnyait az expresszio- nizmus és az absztrakt művészet. Az impresszionista festő - így Monet is - nem olyannak festette le a tárgyat, amilyennek tapasz­talatból tudta, hanem olyannak, amilyennek az adott pillanatban látta. így azután az impresszio­nistáknál a színek mellett fontos szerepet kapott a mozgás rögzí­tése is, mint Monet megannyi re­mekműve is tanúsítja. A tizennyolcadik század végé­től országszerte sorra alakultak olvasókörök, jelezve a néptöme­gek politikai öntudatra ébredé­sét. 1945 után ezeket az olvasó­köröket erőszakkal megszüntet­ték. Napjainkban viszont hason­ló kezdeményezésekről hallunk. Molnár Zoltán írót kérdeztük meg az újjáéledő mozgalomról, aki a Népfront országos elnöksé­ge megbízásából segíti e körök tevékenységét.- Milyen igény hívta életre ma az olvasóköröket?- Az olvasás, a tanulás, a mű­velődés az olvasókörök számára ma éppúgy nem végcél, mint a múltszázadi elődeik számára. Akkor lesznek a hagyományok hű folytatói, ha arra törekszenek, hogy egész együttélő közössé­gek jobban, egészségesebben, boldogabban éljenek. Alapgon­dolatuk az, hogy az ország addig nem állhat talpra, amíg minden falu, település a saját talpára nem áll. Az olvasóköröknek az lenne a feladata, hogy megvizsgálják a település minden kihasználatlan kulturális, gazdasági lehetősé­gét, s azonnali és távlati felada­tokat kidolgozva cselekvésre ösztökéljék az összes intézmé­nyeket, vállalatokat, az egész kö­zösséget. Ha száz meg száz tele­pülésen létrejönnek ilyen szel­lemi műhelyek, a talpraállás fo­lyamata bizonyára meggyorsul az egész országban.- A politizálásra ma már szám­talan lehetőség adódik, milyen különleges szerepet vállalhatnak ebben az olvasókörök?- A balmazújvárosi olvasókö­rök kezdeményezését hozhatom fel példának: ők a legkülönbö­zőbb pártállású, foglalkozású, világnézetű, érdeklődési körű - de a közösségért tenni akaró - emberek összefogásával szel­lemi műhelyt hoztak létre. Az ol­vasókörök tudatában vannak an­nak, hogy a demokrácia csak a pártok szabad vetélkedésében bontakozhat ki és fejlődhet. De a települések közössége csak a magán- és pártérdekeken felül­emelkedő összefogásban talál­hatja meg együttes boldogulásá­nak útját-módját.- Milyen kapcsolat van az egyes olvasókörök között?- Tavaly decemberben Kisúj­szálláson jöttek össze tiszántúli olvasókörök, hogy megvitassák az olvasóköri szövetség megala­kulásának lehetőségét. Az alapí­tólevél szövegét és az alapsza­bály tervezetét mindenki haza­vitte, hogy saját közösségével megvitassa, az esetleges javítá­sokkal elfogadja, s visszaküldve a vendéglátók ügyintézőjéhez, a Hazafias Népfront kisújszállási titkárához, csatlakozzék az Ol­vasóköri Szövetséghez.- Kik csatlakozhatnak a szö­vetséghez?- A vitában is felvetődött, hogy sok hasonló célú művelődési kör, egyesület nem olvasókörnek nevezi magát. Ez nem akadálya a csatlakozásnak. Akár gazda­kör, népkör, baráti kör, vagy bár­milyen néven működő szervezet csatlakozhat az olvasóköri szö­vetséghez, ha vállalja a település szellemi magjának szerepét, vál­lalja történelmi örökségének ápolását és a jövendő alakításá­nak feladatait. iZÍVBETEGtf'GEK PSZICHÉ* KEZELED! SZIMPÓZIUM FEBRUÁR VEDEN BUDAPESTEN A mA&YAR KARDIOLÓGIAI TÁRSASÁG, A ITTA&YAR PSZICHIÁTRIAI TÁRSASÁG PSZICHOSZOmATIKUS SZEKCIÓBA , A SEtTWULWEIS ORVOSTUDOmÁtlYI EGYETEITT KARDI0LÓ6IAI TAWZÉKE ÉS A ITIOTESZ nEITTZETKÖZI TUDOmÄlTYOS KUTATÓK RÉSZVÉTELÉVEL SZimPÓZIUmOT REITDEZ 1990. FEBRUÁR* 28-ÁIT ÉS mÁRCius 1-zÉn. mmw-munsi, nmiwm ogvostupomáivw cwmivr, mwxáw m Úm ■■ A KARDIOLÓGIAI mEGBETEGEDÉSEK ÉS A HIPERTOtlIA PSZICHÉS ÉS STRESSZTÉIWEZÓÍ (EZER BELÜL ÖnÁLLÓ FARINKOLÓGIAI KEREKASZTAL-BESZÉLGE­TÉST IS REnDEZnEK, mELYET DR. KÉKES EDE EGYETEIT1I TAnÁR VEZET). ITlAGYARORSZÁGOn ELSÓTz&Efí KERÜL ILY EH TAIÚCSKOZÁSRA SOR (ITlELYnEK KUTATÁSI TÉITIÁI ÉRinTIK ÍTIATD MSZ-nAGYKUIT-SZOLnOK IT1EGYÉT IS), EZÉRT nEmCSAK A TÉRSÉG KARDIOLÓGUSAINK RÉSZVÉTELÉRE, HAnEPR AZ ÁLTALÁnOS ORVOSOK, VALAtTlinT AZ EZER A SZAKTERÜLETEIT DOLGOZÓ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKALKALITTAZOTTAK RÉSZVÉTELÉRE IS SZÁmÍTAtTAK. Al HŐAt>Á$0K MÓVJA ■ AZ ELŐZETESEIT BE3ELEITTETT TUDOmÁtTYOS PROG- RAIT1 KERETÉBEB, VAGY EZETT TÚL POSZTER ELŐADÁSOKRA IS ITTÓD7A VAIT A ITTEGYE ORVOSAINK. A RÉSZVÉTELI, ILLETVE ELŐADÁSI SZÁITDÉKRÓL DR.ŐRY KLÁRÁT, A TUDO- mÁITYOS SZERVEZŐBIZOTTSÁG ELITÖKÉT KELL ÉRTESÍTEITI FEBRUÁR 20~ÁIG. CÍITTE'• DR. ÖRY KLÁRA, SOTE KARDIOLÓGIAI TAITSZÉKE BUDAPEST, Vadászat villanyégőkre Tavaly ősszel Jászapátin egyetlen éjszaka alatt sorra le­terítették az egyik utca lámpáit. Következő reggelre másik ut­cában, és így tovább. Kilenc nap alatt 185 égőt tettek tönkre, de úgy, hogy 110-nél a foglala­tot, az ernyőt is szétlőtték. Senki nem hallott semmit, így törtek be a kivilágítatlan terményboltba, kocsmába is. Valószínűleg nem a lőszerből fogyott ki az illető, s talán a gyakoribb őrjárat se riasztotta el, hanem csak beleunt passzió­jába, elérte a szükséges izgalom küszöbét. Jászfényszarun három éve még rendőrségi ügy is keletke­zett ilyenből. No nem egészen a lámpalövöldözésből, pedig ott még a tettes is előkerült. Tönkretett hat égőt és négy fog­lalatot. Az ÉMASZ-nak kiszál­lással, munkadíjjal nyolcezer forintjába került a hecc. Mivel a rendőrség csak a közvetlen kárt nézte /így szólt a rendelet/, nem is foglalkozott az üggyel. Addig nem, amíg a szabályos feljelentésért az idős ember nem kapott egy golyót is az ágyába. A párna fogta fel a lö­vés erejét. A szándékos rongálásnak mintegy négyszáz égő esik ál­dozatul a kirendeltség terüle­tén, ami 70-80 ezer forint kárral jár. Tíz-húsz éve még milyen családias volt ez is. Az áram- szolgáltatónál tudták, hogy lá­nyos házak előtt rendszeresen kialszik a fény farsang idején. A bakfazék dobáshoz kellett ennyi intimitás. Elnézően, majdhogynem megértőén vet­ték tudomásul, elvégre a techni­ka zavarta meg a régi szokást. Normális emberek voltak, megértették. De ma? L.P. IA tévé 1 képernyője előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom