Néplap, 1990. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám

1990. FEBRUÁR 13. Néplap 3 A gyanúsítottak senkit sem áztattak el A műszaki cikk nem alakul át — eltűnik Eső utáni rendőrségi nyomozás a szolnoki Centrumban /Folytatás az 1. oldalról/ Úgy persze, ahogy nálunk szo­kásos, amolyan laza magyar módra. A kivitelező szövetkezet dolgozói hét végére (ez nálunk már csak így szokás) véletlenül se takarják le a félig megbontott tetőzetet. Nyilván azért, hajön az eső, könnyen megtalálja a lefelé vezető utat. így is völt. Az ominózus eset­ről annak idején lapunk is beszá­molt. Ami azután történt, már va­lóban rendőrségi ügy. A Hungá­ria Biztosító helyszínre érkezett szakértője 2,1 millió forintos kárt állapított meg. Minthogy azonban a kár okozója nyilván­való volt, a biztosító javasolta, a Centrum peres úton követelje a kivitelezőtől az okozott kár meg­térítését. Sutba dobták Azon az értekezleten ez is szó­ba került, amelyen a Centrum Áruház vezetői - gyors selejte­zésről döntöttek. Á rendőrség megállapítása szerint azonban szabálytalanul. Nehéz azt mon­dani, hogy tudatlanságból. A se­lejtezést mindenütt központi (minisztertanácsi) rendelet szab­ja meg. Az áruház belső előírása is erre épült. Ezt azonban sutba dobták. Vajon miért? A Centrum budapesti, tehát központi elenőrzése néhány nap­pal a beázás után megállapította: 1,2 millió forint az úgynevezett inmobil raktári készlet. (A sérült, de még javítható, értékesíthető termékeket nevezi így a kereske­delmi szaknyelv.) A vásárló mit sem tud minderről, meg arról sem, hogy ez túl magas érték, főleg ha a raktártúlterhelést bün­tetik, pénzügyi kamatokkal sújt­ják. Mondjuk,^ évente 250-250 ezer forinttal. És most itt a ked­vező, soha vissza nem térő alka­lom, a beázás. Hirtelen el lehet tüntetni minden fölösleget, papí­ron. Ez az érdeke mindenkinek, hiszen az osztályok nyereségér­dekeltségben dolgoznak. Még mondja valaki, hogy ez a beázás nem tiszta nyereség. A kivitelező majd fizet. Ezek ismeretében talán már nem is érthetetlen: miért tettek úgy, mintha a selejtezés előírá­sairól soha nem is hallottak vol­na. Azosztályok dolgozóiból ösz­szeálltak az alkalmi selejtezők, aztán eldöntötték, mi a selejt. Ez azonban a műszaki osztályon már nem volt annyira egyértel­mű, mint a többinél. Tény: szabálytalanul lettéi se­lejtezési brigád tagja Hegedűs Jánosné rendészeti vezető. Tu­lajdonképpen selejtezési bizott­ságot kellett volna létrehozni, s a rendészeti vezető jelenlétében lehetett volna elvégezni a selej­tezést, majd a leselejtezett áruk megsemmisítése következett volna. A szabályos úton. De nem így történt. Bizottság helyett összeállt a műszaki osztályon is a brigád. A rendészeti vezető mellett Sípos Mária osztályveze­tő-helyettes (mindössze fél éve volt a cégnél, kevéske műszaki ismerettel rendelkezett, lehet, hogy épp ezért volt rá szükség), valamint Czeglédi Zoltán. Utób­bi részben a műszaki cikkek el­lenőrzésében, kipróbálásában segédkezett. Talán az sem meglepő már, hogy maga a selejtezés is sza­bálytalan volt. Még csak véletle­nül sem írták fel egyetlenegy ké­szülék gyári számát, típusát, szó­val a beazonosítható adatokat. Mindössze az érték volt a fontos. Ily módon sikerült is 626 ezer forintnyi műszaki terméktől megszabadulni. De csak papí­ron. A nagy gazdasági bűvész- mutatvány viszont csak akkor si­kerülhet, ha a televíziók, hűtő- szekrények, lemezjátszók, por­szívók, mosógépek is eltűnnek a raktárból. így aztán már később ellenőrizhetetlenné válik, való­ban a beázás miatt vált-e eladha­tatlanná a leselejtezett műszaki termék. Az anyag elveszhet Anyag pedig - mint tudjuk - nem vész el! Rosszul tudjuk. A szolnoki Centrum Áruházban rá­cáfoltak eddigi ismeretünkre, be­bizonyították: az anyag elvesz­het! A kísérlet - a rendőrségi vizs­gálat alapján - a következőképp rekonstruálható: A szabálytalanul leselejtezett műszaki cikkeket csak autóra kell rakni, aztán irány a MÉH. Hosszú az út odáig. S ha csak Hegedűs Jánosné a kísérő, ki tud­ja a MÉH-nél, mit raktak fel a Centrumnál. így is történt. A MÉH lazán átvett mindent laza könnyű fémként. ÁFÁ-val együtt kemény ezer forint ütötte a Centrum markát. Hogy közben - már elnézést a kifejezésért, de ide kívánkozik - kik röhögnek a markukba, azt még ma is titok fedi. A rendőrség ugyanis felkutat­ta azokat a műszaki cikkeket - köztük hibátlan gyári csomago- lásúakat is -, amelyeket a MÉH Vállalat dolgozói vettek meg, egyébként teljesen szabályosan, csakhogy ez töredéke az igazi mennyiségnek. Mindössze 40- 45 ezer forintnyi érték került elő. Hogy aztán kinek jutott még be­lőle, hogy a vezetők keze mennyire van benne a dologban, nem tudni bizonyosan. Az érin­tettek tehát, a gyanúsítottak és a kihallgatott tanúk nem tettek rá- juk nézve terhelő bizo­nyítékokról vallomást, a jegyző­könyvben sem tettek olyan kije­lentést, amely alapján a vezető­ket gyanúsítani lehetne. így a rendőr-főkapitányság Hegedűs Jánosné, Sípos Mária és Czeglé­di Zoltán ügyét átadta az ügyész­ségnek. A vádemelési javaslat: hűtlen kezelés bűntette. Új vezérigazgatói vizsgálat Mindettől függetlenül azon­ban Brüchner István, a Centrum Áruházak nemrégiben kineve­zett új vezérigazgatója saját ha­táskörében vizsgálatot indított, amelynek célja, hogy megálla­pítsa a szolnoki vezetők felelős­ségét az ügyben. Az új vezér- igazgató igyekezete érthető is, hiszen a selejtezés bizonylatolá­sában elkövetett mulasztások miatt jogilag esélytelenül köve­teli a cég a kivitelezőtől a kár megtérítését. Gyakorlatilag a biztosító által megállapított 2,1 millió forint a nyári záporral el­úszott. Lehetséges, hogy ez a vizsgálat is már csak amolyan eső utáni köpönyeg. Ki tudja? Az ígéret szerint a vizsgálatot még februárban befejezik. Lapunk er­ről is tájékoztatni kívánja olva­sóit. Szőke György Új papír-, nyomtatvány- és ajándékbolt nyílt Törökszentmiklóson a November 7. út 1. szám alatt, a zeneiskola mellett. Eddig mindössze egy papírboltja volt a városnak. Az új bolt megnyitásával végre nagyobb lett a választék. - nzs ­Jegyzetíapotj^ Ötcsúcsú jéghegy előtt a világ? Nyugodtnak egyáltalán nem nevezhető nap­jainkat még sötétebbre festi Charles Birch ausztrál professzor, aki szerint a Földhöz egy ötcsúcsos jéghegy közeledik, mivel öt fizikai veszély - nevezetesen a népességrobbanás, az éhségbomba, az energiakrízis, a környe­zetrombolás és a háború - fenyegeti az emberi­ség továbbélését. Nem kérdőjelezhető e veszé­lyek realitása és annak igaza sem, hogy bekö­vetkezésük elkerülésében döntő az emberek magatartása. Magyarán szólva: olyan életképes világot kell teremtenünk, amely az idők végtelenségé­ig biztosítja az emberiség és az élőlények fenn­maradását. Az életlehetőség persze egymagá­ban nem elég. Azt is el kellene érni, hogy minden ember teljes életet élhessen. E célkitű­zések elérésében megkülönböztetett szerepe van a reálértelmiségnek, hiszen tettei nem csak kisebb-nagyobb embercsoportok életét befo­lyásolják, hanem a világ sorsát is. Gondoljunk például az atomenergia ilyen vagy olyan fel- használására - nem utolsósorban pedig a gaz­dasági válság leküzdésére. Szakembereink számára ez utóbbi jelenti napjaink legnagyobb feladatát, hiszen ezek az évek nemcsak a demokrácia, a jogállam felé vezető út mérföldkövei, hanem a gazdasági válság előretörésének időszakát is jelentik. Feltehető a kérdés: felelős-e a műszaki értelmi­ség hazánk gazdaságának romlásáért, a műsza­ki fejlődés megtorpanásáért? Dr. Mátrai Géza így ír erről a "Gondolatok a mérnöki etikáról" című cikkében: "Találna, találhatna-e egy el­képzelt bíróság okozati összefüggést a népgaz­daság mai állapota és a reálértelmiség magatar­tása között? Hiszem, hogy nem lehet mentes ez az értelmiség legalább a lelkiismeret-furdalás gondolatától (talán gyötrelmeitől sem), és ha talál is felmentést, meg kell élnie az elszalasz­tott évtizedek felelősségének terheit, még ak­kor is, ha e teher nagyobbik része nem saját vállát terheli." Bizonyára így van ez megyénk reálértelmi­ségi köreit illetően is, hiszen "a mi megyénk­ben nincs válságágazat" jelszóval hirdetett ön­elégültség ellen egyetlen műszaki sem emelte fel messzehangzóan a szavát. Igaz, erre nem is nagyon adódott lehetősége. És ha nincs válság- ágazat, akkor ugyebár minden rendben. Ezért a hamis szemléletért úszott el kétszázötvenmil­lió forint a tiszavárkonyi magnezitüzem három évtizedig tartó kísérletére. Közben meg a kör­nyező - hajdanán számunkra nagy piacot ígérő - országok felépítették saját magnezitművei­ket. Nem dicsérendő, környezetvédő mérnöki munkára vall az sem, hogy Törökszentmikló­son, lényegében a város szívében lévő főtéren fejlesztették sok millió forint ráfordítással az öntödét. Ne folytassuk a sort, hiszen közismert, hogy az elszalasztott lehetőségekért a felelős­ség nemcsak a műszaki értelmiséget terheli. Sokkal időszerűbb az a kérdés, hogy napjaink­ban és a közeljövőben milyen magatartásfor­mák, erkölcsi normák vezénylik a reálértelmi­ség tevékenységét. Annál inkább figyelmet érdemlő ez, mert a vállalkozók és az üzemek vezetői mellett a különböző pártok irányítóposztjain is várható­an növekszik a reálértelmiségiek száma. Fele­lősségük azért nagy, mert ilyen helyzetben, amikor a régi erkölcsi normák és magatartás- formák még csökkenő erővel hatnak, s ugyan­akkor a többség számára elfogadható új érték­rend még nem alakult ki, amikor a politikai átmenet súlyos gazdasági válsággal párosul, meghatározó szerepe van az emberek jellemé­nek, cselekvésmódjának és erkölcsének. Egyszóval egyre inkább előtérbe kerül a szaktudás mellett a reálértelmiség iránt tá­masztott egyéb követelmény is. Elgondolkod­tatóak Guillet francia műegyetemi professzor szavai: "Jó vezetőmémök csak az lehet, akinek lelki és szellemi képességei a következő arány szerint oszlanak meg: ötven százalék erkölcsi erő, huszonöt százalék általános műveltség és huszonöt százalék szaktudás." Etikai normája alakulásának hatása túlnő a reálértelmiség körein. Képzettségénél, hozzá­értésénél fogva minden bizonnyal irányító sze­repe lesz például a privatizációban, aminek természetes következménye, hogy kialakul a tulajdonosok és a munkavállalók rétege, illetve annak két szélsőséges pólusa: a nagyon gazda­gok és a nagyon szegények rétege. Vajon mi­lyen új etikai normák érvényesülnek majd ab­ban a kialakulóban lévő helyzetben? Az MTESZ a napokban Jog - erkölcs - demokrácia címmel több előadást magába foglaló konfe­renciát rendezett, ahol megállapodtak abban, hogy a választások után kidolgozzák a reálér­telmiség etikai kódexét. Dicséretes törekvés, csak az a kérdés: mennyiben lesz hatása a vállalkozókra, az irányítóposztokon állókra? A kétkedés helyett talán mégis jobban tesszük, ha elfogadjuk dr. Mátrai Géza álláspontját: "Jog és demokrácia mellett csakis az erkölcs lehet az a visszatartó erő, amely elhárítja a fokozódó veszélyt, a szellemiség és az emberi értékrend teljes összeomlását." A jogállam megteremtésében, a demokrácia fejlesztésében növekszik az erkölcsi elvek je­lentősége. Eszembe jut: milyen egyszerűen és közérthetően fogalmazódott meg ez a szegedi zsinagóga falán található idézetben (nem szó szerint említve): Három dolgon alapszik a vi­lág: a műveltségen (ideértve természetesen a szakértelmet is), a munkán és a szeretet gya­korlásán. Ilyen egyszerű az egész - persze csak akkor, ha a munka valódi értéket teremtő és minden tekintetben értékén kezelt, megbe­csült. A társadalom egészséges morális fejlődésé­hez emberi jogokra is szükség van. Azok pedig most a választások idején, és remélhetőleg az­után méginkább kiteljesednek. Ezért időszerű annak említése, hogy az etika egyik alapfelté­tele az igazmondás és a hitel, meg a felelős­ségvállalás. Nemcsak annak ismételgetése, hogy mi volt, hanem annak kifejtése, hogy mi lesz és amit ígértem* meg is teszem. Az egyén szerepe mellett felvetődik a poli­tika etikája is. Annak idején Machiavelli - és azóta más is - azt állította, hogy a politika szükségképpen erkölcstelen. Napjainkban in­kább az a nézet kezd uralkodóvá válni, hogy nincs politika meghatározott erkölcs nélkül. Az igazi kérdés ezért inkább az, hogy milyen morál van a politikában? Ez a mérlegelendő a politikai célkitűzésekben. S.B. Halálos tréfák A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyilvá­nos telefonfülkék, készülékek rongálása túl­nyomórészt városi, sőt nagyvárosi "szokás". Az állítás bizonyítása előtt néhány adat arról, hogy a mi megyénkben összesen három­százhuszonhét efféle fülke, azaz pénzbedobós készülék található, továbbá kilencvenhét se­gélykérő telefon. A megyei távközlési üzem nem kevés ráfordítással tavaly hatvanöt új ké­szüléket szerelt fel a megye különböző telepü­lésein. Bizony, nem olcsó mulatság ez, és ke­vés híján négymillió forintba került, hiszen egy-egy fülke készülékkel együtt ötven-hat- vanezer forint. Mindezek ismeretében is meghökkentő a szám, hogy vandál kezek az elmúlt évben pél­dául Szolnokon tíz nyilvános készüléket tettek használhatatlanná, míg vidéken hármat. A használhatatlanság szó szerint értendő, elvégre olyan mérvű volt a rongálás, hogy a kár eseten­ként elérte a huszonötezer forintot. Mivel a távközlési üzem anyagi lehetősége véges, ezért sajnos, ma sem bírták még mindegyiket pótol­ni. így Szolnokon a Jólét mellett, ezután a városközpontban az Állami Biztosítónál, to­vábbá az Árkádsor körül kettő is hiányos, rossz. Nem beszélve arról, hogy a kisebb mér­vű rongálások, alkatrész-kiszerelések kára is százezrekre rúg. Hogy csak egy példát említ­sek: a telefonkagylók közül évente ötven-hat- van is "eltűnik". Ákárhogy is nézzük, tetemes az összkár, közel a millióhoz. Az anyagi veszteségen kívül talán még na­gyobb tragédia az, hogy a hiányzó készülékek esetén sürgős hívásokkor - amelyek gyorsasá­gától esetleg emberéletek függenek -, nincsen a környéken olyan jó készülék, fülke, ahonnan segítséget lehetne kérni. Hogy miért? Például azért, amit az egyik elkapott rongáló mondott: viccből, heccből szakította ki a kagylót, hogy a haverja ne tudja felhívni a kislányt. Ebben a kamaszos okfejtésben csak az a döbbenetes: az ehhez hasonló tréfák néha halálosak is lehet­nek. Mert a szívinfarktus-gyanú, az azonnali eszméletvesztés, súlyos vérzések esetén a gyorsaság életet menthet. De hogyan valósít­ható meg az azonnali intézkedés ha a környé­ken nincs nyilvános készülék, illetve akad, de romboló kezek használhatatlanná változtatták. Nem tudom hányán olvassák ezt a kis írást azok közül, akik eddig efféle "játékokat", jó heccet, haveri "tréfát" műveltek társaik bosz- szantására, vagy csak pillanatnyi dühtől indít­tatva, mivel a csengetett szám többször is fog­laltat jelzett. így esetleg nemes bosszúként be­levágtak a készülékbe. Pedig nem árt, ha arra is gondolnak: a baj bárkit elérhet. Még talán őket, illetve a családjukat is. És akkor hej, de jó lenne egy közeli, köztéri telefon. Termé­szetesen nem összetörtén, széttrancsírozva, ha­nem épen. Ahonnan mondjuk az éjszakai órák­ban sürgősen lehetne hívni az ügyeletet... D.Sz.M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom