Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-18 / 15. szám
1990. JANUÁR 18. Néplap Atomerőmű nélkül nincs energia Szüksége van-e Magyarországnak atomerőműre? Válaszoljon erre néhány tény. A hazai villamosenergia-fogyasztás utóbb egyetlen év alatt 4,7 százalékkal növekedett, ha tíz évre tekintünk vissza, akkor csaknem ötven százalékkal. S míg a villamosenergia termeléséből a Paksi Atomerőmű 1983-ban tíz százalékkal részesedett, ez az arány a múlt évre már 46,5 százalékra módosult. Az ország emellett még importra szorul; ezzel is számolva a fogyasztás harmadáról gondoskodik a nukleáris ipar. Az sem mellékes, hogy - az alaplétesítményektől eltekintve - az atomerőműben termelt villanyáram költsége 60 fillér. Ha szembesülünk természeti adottságainkkal is, elmondhatjuk; a nukleáris ipar nélkül nem boldogulnánk. Veszélyes, de biztonságos üzem A Paksi Atomerőmű vezérlőterme és a negyedik blokk 440 megawattos egysége A csernobili katasztrófa sok országban visszavetette az atomerőművek fejlesztését, építését - ez is tény. Svédország először úgy reagált, hogy lemond a további programról, a későbbi döntések még kérdésesek. Finnország várakozó álláspontra helyezkedett, eszerint tíz évig nem építenek nukleáris erőművet. Magyarország a Szovjetunióhoz, Franciaországhoz és Japánhoz hasonlóan a folytatásra szavazott. Mint azt a Paksi Atomerőmű Vállalatnál megtudtuk: a már működő négy, egyenként 440 megawatt teljesítményű reaktorblokk közelében két, ezer megawattos egységet telepítenek, közülük az első a tervek szerint 1995- ben dolgozni kezd. (Elképzelhető, hogy az új blokk üzembeállítását 1998-ra halasztják.) Még van elegendő szén, miért nem hasznosítják a lignitmezőket - vetik fel többen szakmai körökben is. A Magyar Villamosművek Tröszt nemrég összehasonlítható elemzésekre alapozva elsőként az atomerőmű bővítése mellett döntött. Ugyanakkor nem mondanak le a meglevő erőmű-telepek korszerűsítéséről, a hagyományos energiahordozók hasznosításáról. - Ne feledjük - érvel Maróthy László, a Paksi Atomerőmű Vállalat nukleáris igazgatója -, hogy Magyarország belépett a Harmincasok Klubjába, vagyis aláírta azt a szerződést, amelynek értelmében a légkörbe kibocsátott kéndioxid mennyiségét 30 százalékkal csökkenteni kell 1994-ig. Ez a környezetvédelmi kívánalom megszabja a perspektívát. A világ 26 országában jelenleg több mint 400 atomerőművi blokk működik, 130 építése van folyamatban és további 150 tervezéséről tudunk. Tény, hogy az atomerőművek - szemben a széntüzelésű- ekkel - nem szórnak pernyét a környék településeire, nem halmozódnak mellettük salak és iszaphegyek, nem fogyasztják el az oxigént, megkímélik környezetünket Az atomerőművekben az energiatermelés nem kívánatos kísérő- jelensége a radioaktív sugárzás. Mekkora kockázatot szabad vállalni az oly fontos energiáért? Mekkora dózisérték mellett vállalható a sugárveszélyes munka, s milyen hatásoknak van kitéve a környezet? Ezeket a kérdéseket minden atomerőművet működtető országban felvetették. Köztudott, hogy kismértékű természetes sugárzással együtt él az ember; ennek nagyságát a sugárbiológusok millisievertben (mSv) tartják számon. Magyarországon átlagosnak mondható ez a terhelés: 2 mSv évente. A nemzetközi sugárvédelmi bizottság (ICRP) tapasztalatok alapján dóziskorlátokat szabott meg. Ez a sugárveszélyes munkahelyen dolgozókra vonatkoztatva évi 50 mSv. Ekkora terhelés mellett még a savas esőktől, amelyek a növényzetet pusztítják. Nem termelnek széndioxidot, ami - az úgynevezett üvegházhatás révén - a globális felmelegedés veszélyét fokozza. Ezek a tiszta és környezetkímélő telepek azonban vitathatatlanul veszélyes üzemek. Mert hogyan is keletkezik itt a villamos energia? Acél- és vasbetonfallal körülzárt térben, a reaktorban helyezik el az uránércből dúsítot fűtőanyagot, amelynek természetes sajátossága az örökös bomlás: a nagy sebességgel "kirepülő" atomrészecskék széthasítják a szomszédos atommagokat, s a maghasadás következtében hőenergia képződik. A felbomló atomok elszabaduló részecskéi újabb és újabb atomokat hasítanak szét, s ez a folyamat zabolátlan volna, ha az uránrudak közé nem tennének neutron elnyelő, fékező rudakat: így szabályozzák az energiaképződés mértékét. Mindez hőfejlődéssel jár együtt. A fűtőanyagkazettákat víz veszi körül, amely a hő következtében felmelegszik. A reaktorban 125 Bar a nyomás, ilyen körülmények között a mintegy 300 Celsius fokos víz nem forr fel, folyékony állapotban marad. Ezt az úgynevezett primerköri vizet a szivattyúk egy hőkicserélőbe juttatják. Ugyanide egy másik csővezetéken - ez a szekunder kör - hideg víz is érkezik. A forró és a hideg vizet csupán vékony fal választja el egymástól. A 300 fokos meleg, valamint a hideg víz találkozása következtében gőz képződik. (A primerköri víz kis csövek falán keresztül átadja a hőenergiát a szekunder köri víznek.) A hőkicserélőben ugyanis már csak 47 Bar a nyomás. A gőz meghajtja a turbinákat és a velük összekapcsolt generátorokat, amelyek áramot fejlesztenek. Igencsak leegyszerűsítve így alakul át a magenergia villamosenergiává. A magas nyomás nagy szerepe miatt az ilyen elven működő reaktorokat szaknyelven nyomottvizes reaktornak nevezik. szó nem lehet egészségkárosodásról.- A Paksi Atomerőműben az üzemeltetés eddigi hat éve alatt 3000 dolgozó közül még egyetlen egyet sem ért évi 50 mSv sugárterhelés - mondja Rósa Géza, a Paksi Atomerőmű Vállalat sugárvédelmi osztályának vezetője. - A legnagyobb személyi sugárterhelés 35 mSv volt. Ha bármelyik évet nézzük is, évi 5 mSv-t meghaladó dózist az ellenőrzött létszámnak maximum 3,6 százaléka kapott. Jócskán vannak tehát biztonsági tartalékok. Mégis, az atomerőmű veszélyes üzem. Rósa Géza ezt így summázza:- Az aktív zónában hatalmas mennyiségű radioaktív anyag halmozódik fel. Igaz, a veszélyes anyagok zöme az üzemanyagru- dak burkolatán belül marad, kis hányada juthat csak a burkolat mikrorepedésein keresztül a kazettákat körülvevő vízbe. Ezt a primerköri vizet, amely a hőt elvonja, rendszeresen megcsapoljuk, tisztítjuk. Eltávolítjuk a radioaktív nemesgázokat. Agázelegyben levőhidrogént oxidálják, azaz elégetik - magyarázza a továbbiakat a sugárvédelmi osztály vezetője -, s a szennyezett levegőt késleltetés után, aktív szén-kockákon keresztül áramoltatva bocsájtják ki a kéményeken. A nagy tömegű nemesgáz-atomok ezen a szűrőrétegen csak igen lassan, 50-100 órás késéssel vándorolnak át, eközben nagyrészt lebomlanak. A szennyezett, s a különböző csurgalék vizeket pedig úgynevezett bepárló készülékkel feldolgozzák (felfűtik, gőzzé alakítják, kondenzátorban ismét lecsapatják, úgynevezett ioncserélő gyantarétegeken vezetik keresztül), s csak ezután juttatják őket a Dunába - természetesen ellenőrzés után -, vagy pedig visza a rendszerbe, ha erre szükség van. A hatósági előírások olyan szigorúak, hogy a határértékek megközelítése esetén sem alakulhat ki a környezetben a dóziskorlátot elérő többletterhelés - a lakosságra nézve ez a korlát 1 mSv évente 4000 megawattos teljesítményre vonatkoztatva. A Paksi Atomerőmű kibocsátása azonban a megengedett értéknek csak tört részét teszi ki. A kéményen távozó radioaktív aerosolok és a jód esetében ez például 0,1 százalék, s stroncium- nál 0,5 százalék a korlátozáshoz viszonyítva. Acélkonténerben utaznak A kieégett fűtőelemek - mint hallottuk - nagy mennyiségű radioaktív anyagot tartalmaznak. (Magyarország 235-ös tömegszámú uránban dúsított üzemanyagot vásárol a Szovjetuniótól üzemanyagkazetták formájában.) A fűtőelemeket 3 évi használat után előbb 5 évig pihentetik, azaz víz alatt tárolják, hűtik az erőmű reaktorcsamo- kában. Államközi szerződés értelmében a kiégett fűtőelemeket a Szovjetunió átveszi. Tekintve, hogy 5 esztendővel ezelőtt vettek ki elhasznált kazettákat a reaktorból, május 12-én indították úrnak Paksról az első szállítmányt. A kazetták 90 tonnás acélkonténerekben utaztak vasúton, kijelölt útvonalon. Adott időben az ellenkező irányból nem közlekedhetett szerelvény a párhuzamos vágányon és a közúti kereszteződéseknél, felüljáróknál ügyeletet tartottak.- A reaktorból kikerülő szabályozó rudakat, a mérőrendszer elhasznált, lecserélt érzékelő berendezéseit, vagyis ezt a nagy aktivitású hulladékot szintén az erőműben, több mint 8 méter mély betonaknákban tárolják. A szilárd hulladékok zöme azonban csak közepes, vagy kis aktivitású: az esedékes főjavítások alkalmával keletkező aerosolszűrőkről, a dolgozók egyéni védőeszközeiről, építési, szerelési anyagokról van szó. Ezeket a hulladékokat 200 literes hordókba rakják, összepréselik, légmentesen lezátják, s szintén egy betonfalú helyiségben tárolják. A szennyezett vizeket is összegyűjtik, desztillálják - ahogy erről már szó volt -, ám a bepárlás során számolni kell bizonyos maradékkal. Vagyis: gondoskodni kell a folyékony radioaktív hulladékokról is. Ezeket külön épületben, saválló acéltartályokba teszik. Minden egyes tartály külön betonfülkében van, s a helyiség falait is saválló acéllal burkolták. Azt tervezik, hogy rövidesen a folyékony hulladékot is felülkezelt acélhordókba gyűjtik; cement, valamint más kötésgyorsító, kioldódást csökkentő adalék hozzákeverésével betonná szilárdítják. Erre a célra megvásároltak egy NSZK-beli technológiát; a feldolgozó üzem várhatóan 1991 elejére készül el. Hol legyen a hulladéktemető? Ezeket a radioaktív anyagokat rejtő hordókat kellene biztonságos "temetőben" elhelyezni. De hol? Az előírások szerint radioaktív hulladékot a lakott helyektől minél távolabb, de legalább egy kilométernyire szabad csak tartósan tárolni, s a felszíni vizektől - folyó, tó, tározó - való távolságot is legkevesebb egy kilométerben szabják A radioaktivitás felfedezése óta a nukleáris energia alkalmazása tartósan bevonult az emberiség életébe. Napjainkban a világon mintegy 400 atomerőmű működik. Az atomerőművek jelentős szerepet játszanak egy sor ország energia- gazdálkodásában. A nukleáris energia részaránya Svédországban az előállított összes energia 39 százalékát, Belgiumban 50 százalékát, Franciaországban pedig 65 százalékát teszi ki. Előreláthatólag 2000- ig az atomreaktorok száma két-há- romszorosára növekszik. Az Egyesült Államok, Anglia, a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió atomerőműveiben sorozatosan előforduló balesetek és üzemzavarok kiélezték a nukleáris sugárveszély kérdéseit. 1984-ben csak az USA atomerőműveiben 12 komoly üzemzavar történt. Az USA-ban közölt adatok alapján - gyakorlatilag az ország valamennyi atomerőművében - jelentős radioaktív szivárgás megy végbe, aminek következtében Tennessee, Dél-Karolina és Colorado államokban a talajvizek szennyezettsége majdnem ezerszer meghaladja a megengedett normát. A nukleáris energiaipar fejlődése olyan nemzetközi méretű veszélyeket hordoz magában, mint a reaktor baleseteknél kiszabaduló radioaktív anyagok nemzeti határon túli terjedése, vagy a nukleáris terrorizmus veszélye. Az emberek által elszenvedett sugáradag a természetes és mestermeg. Követelmény, hogy a kiválasztott helyen a talajvíz minél mélyebben legyen, minimálisan négy méternyire a hulladéktároló aljától. S természetesen az egyik fő szempont, hogy ne kelljen túlságosan messzire szállítani (Paks esetében száz kilométeren belüli körzetet jelöltek meg). Nem jöhet szóba például az Alföld, ahol a talajvíz magasan van. El kell kerülni a légifolyosók alatti területeket és a katonai objektumok környezetét. Az előkészületek során 14 szóba jöhető térséget vizsgáltak meg még 1983-ban, s a választék négy helyre szűkült. Az Akadémiai Bizottság javaslata alapján az ajánlatok között volt Feked település is. Több próbafúrás után kiválasztottak egy dombot Feked, Ófalu és Vényéd között, a településektől két-három kilométer távolságra.- A domb szélein leszalad a csapadék és a tetőhöz képest a talajvíz 25-30 méternyire található - veszi át a szót Maróthy László nukleáris séges külső-belső sugárzásból ered. A mesterséges sugárforrások körébe a foglalkozási erdetű besugárzás, az orvosi alkalmazások, az atomfegyver kísérletek, a radioaktív hulladékok elhelyezése és a nukleáris katasztrófák tartoznak. A lakosságot érintő háttérsugárzásból származó biológiai sugáradag /dózis/ egy évre közelítőleg 1 -1,5 mSv. Az orvosi diagnosztikai röntgen- felvételeknél az elszenvedett dózis 1-750-szerese is lehet a megengedett maximális dózisnak a vizsgált testrésztől függően. Akísérleti nukleáris robbantásokból származó szennyeződés 1954 és 1964 között évente közelítőleg 1,5-szeres dózis többlettel terhelte a lakosságot mint a megengedett norma. A lakosságot érintő összes radioaktív sugárzás okozta jellemző betegségek a genetikai károsodás, a fehérvérűség, és a csontrák. Mindezen betegségek 30-50 százalékát kimutathatóan a radioaktív sugárzás okozza, azonban ez csak a megengedhető maximális dózis fölötti sugárterhelt személyekre vonatkozik. A lakosság számára a megengedhető maximális dózisokat elsősorban a genetikai károsodás szabja meg. Az ember általában 30 éves életkorig produkál utódokat. Ez alatt a természetes háttérsugárzásból 30-50 mS v dózist nyel el. A természetes mutáció megkétszerezéséhez kb. tízszeres dózis kell. A mutáció megnövekedése a genetikai halálesetek nagyobb számához vezet. Úgy látszik, hogy a terméigazgató. - A hordókat rejtő, 70 centiméter vastag betonfalú medencék itt biztonsággal elhelyezhetők. A lakosokat a legcsekélyebb mértékű többletsugárzás sem terhelné. Viszont meghatározott összeggel hozzájárulnánk a települések fejlesztéséhez. Nem jótéteményből, hanem mert így a környékbelieknek is szerepük lenne az éves nyereség megteremtésében. A Paksi Atomerőmű Vállalat azonban, mint ismeretes, nem kapott zöld utat a telepítéshez, mert, bár a hatóságok sorban igent mondtak, a szakemberek egy csoportjának véleményére alapozva, a helyiek tiltakoztak, ezért a Baranya megyei Tanács illetékes osztálya is vétót emelt. A független szakértők egyebek között kifogásolták, hogy a hulladéktemető szélétől 500 méteren belül - igaz, 300 méteren túl - időszakos források fakadnak. Az atomerőmű által megbízott tervezők szerint azonban ezek a források a közvetlen környezetükben lehullott csapadékból táplálkoznak, nincsenek kapcsolatban más talajréteggel, medrük az év nagyobb részében száraz, ivásra egyébként sem szolgálnak. Az időközben megjelenő rendelet értelmében újabb szakhatóságok véleményét is ki kell kérni - ezek júliusra, augusztusra ígérték a választ - csak ez után mondja majd ki a végső szót az Állami Közegészségügyi-Járványügyi Főfelügyelőség. Ettől függetlenül, két miniszter kezdeményezésére egy újabb akadémiai bizottság is vizsgálatot tartott. Eszerint: a javasolt terület nem alkalmatlan hulladék- temető céljára. A tervezett létesítmény megfelel a nemzetközi előírásoknak. Az úgynevezett kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok biztonságos elhelyezése sehol nem jelenthet megoldhatatlan gondot - summázta dr. Nagy Béla kandidátus, a nevezett szakbizottság titkára. - A természeti adottságoktól függően kisebb, vagy nagyobb szerepet kaphatnak a műszaki megoldások. Palkó Sándor szetes háttérsugárzás kétszerese még elviselhető veszélyt jelent. Az egész lakosság számára a megengedhető maximális dózis nemzetközileg elfogadott értéke 50 mSv/30 év. /I Sievert (Sv): a bioló- giai-ekvivalens-dózis akkor, ha bármely ionizáló sugárzásból 1 kg testszövet 1 joule energiát nyel el és a biológiai hatás is akkora, mintha röntgensugárzás okozná./ Mindezen elgondolkoztató információk figyelembevételével a hazai lakosság természetes és mesterséges eredetű sugárterhelésének pontos meghatározására a polgári védelem országos hálózata méréseket végez. Az ország egyes körzeteiben elvégzésre kerülő mérések a jelenlegi alapszintet rögzítik abból a célból, hogy egy esetleges atomerőmű baleset vagy bármilyen egyéb radioaktív szennyezettség által okozott dózisnövekmény meghatározható legyen. A mérések befejezésével az eredményeket a polgári védelem közölni fogja, mert szükségesnek tartja, hogy a lakosság tisztában legyen az őt érintő esetleges egészségkárosító hatásokkal. A csernobili atomerőmű balesete rámutatott arra, hogy a lakosságot érintő sugárterhelési adatok eltitkolása pánikhangulatot válthat ki valótlan rémhírek terjesztése miatt. A sugárterhelési adatok és a várható hatások csökkentési lehetőségeinek közlése elősegíti a lakosság védelmét. (x) Csömör László A kockázatvállalás határa: dóziskorlátok HÁTTÉRSUGÁRZÁS-MÉRÉS A LAKOSSÁG VÉDELMÉÉRT Polgári vedelem
