Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-22 / 18. szám

1990. JANUÁR 22. Néplap 3 Választási Etikai Kódex Jász-Nagykun-Szolnok megye 1. Az 1990 évi országgyűlési képviselői válasz­tások időszakára e dokumentumot aláíró - képvise­lői jelölteket állító - pártok közösen dolgozták ki és önkéntesen, egyhangúlag fogadták el a megyére vonatkozó Választási Etikai Kódexet /továbbiak­ban: Kódex/. A Kódex előírásait a pártok - mint szervezetek - betartják, tagjaiktól kérik betartását, a képviselője­lölteikkel betarttatják. 2. A pártok és jelöltjeik elfogadják, hogy a vá­lasztási küzdelemben a jelöltállítók és a jelöltek célja elsősorban saját programjaik népszerűsítése, elfogadtatása. 3. A pártok tiszteletben tartják azt a tényt, hogy egymás programjait egészében és részleteiben - elvi alapon - nyilvánosan bírálhatják, de a bírálat nem irányulhat egymás szervezeteinek, tagjainak lejáratására. 4. A pártok egymás jelöltjeit személyiségében, emberi méltóságában nem támadhatják, nem sért­hetik meg. 5. A pártok a választási küzdelem időszakára az események etikai megítélése céljából Választási Etikai Bizottságot hoztak létre, mely bizottság mű­ködési elveit, gyakorlatát - a pártok felhatalmazása alapján - saját maga határozza meg. Döntésének alapelve a konszenzus. 6. A Választási Etikai Bizottság a független je­löltek választásában tanúsított magatartásával, a vele történt esetekkel is foglalkozik egyrészt a füg­getlen jelölt személyes kérése alapján, másrészt amennyiben a független jelölt magatartása párt vagy pártok objektív érdekeit sérti. A bizottság ez esetben hasonló etikai normák alapján foglal állást mint a nem független jelölteknél. 7. Amennyiben Országos Etikai Kódex jelenik meg, a megyei kódexet aláíró pártok rendkívüli ülésen döntik el, elfogadják-e teljesen vagy részben az abban foglaltakat. Döntésükről sajtóközleményt hoznak nyilvá­nosságra a döntést követő két napon belül. Szolnok, 1990. január 17. Az aláíró pártok: FIDESZ, Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt, Hazafias Választási Koalíció, MDF, MSZMP, MSZDP, MSZP, SZDSZ "Beszélek a terveimről szívesen, de csak név nélkül" Drágák lettetek drágáink Sietek tisztázni • nagyképűen feltételezve, hogy a cím olvastán többen felkapják a fejüket - hogy nem újabb, drasztikus áremelésre, az új forint megjelenését megelő­zően egyszer már megélt rendkívüli inflációs jelenségre utal a félszáz forintnál magasabb tojásár. Olyan tojásról van szó • no, de ne vágjunk elébe a dolgoknak, hiszen mint kiderül, hol van még a tyúk is, nemhogy a tojás... Mitől farm Mondhatni, igazán dekoratív tábla ötlik a 4-es számú főútvo­nalon autózók szemébe Szolnok Alcsi-szigetnél: Biofarm. A Holt-Tisza alkotta patkó belsejé­be mutat a nyíl, arrafelé veszem hát én is az irányt, hogy megke­ressem a ... Mit is? Magam sem tudom, mit keresek, de hogy semmi farmra utalót nem talá­lok, pedig jó messzire betraban- tozok az állami gazdasági föl­dekbe torkoló földúton. Vissza­felé az egyik földhözlapult, vá­rosszéli kis ház udvarán oldalko­csis motorkerékpárról lekászáló­dó fiatalembert szólítok meg:- A biofarm? Azt keresem, merre van?- Jó helyen jár kérem, ez az - mutat körbe széles mosollyal. Forgolódok, erőltetem a sze­mem, de mindössze néhány trá­gyahalmot, három, egyenként szobányinál alig nagyobb fólia­sátrat látok csak. Okvetetlenke- dek is:- Már meg ne sértsem, de mi­től farm ez?- Majd az lesz, uram. Tavasz­tól, de legkésőbb nyáron - nyug­tat meg, és nyújtja a kezét bemu­tatkozásként. Talán hallottam a nevét, talán értettem is, talán nem. Azt viszont egyértelműen kiéreztem a szorításból, hogy az ő keze nehezebb munkához szo­kott. és mitől bio? Hál’istennek, ha hideg van is, ebben a januári verőfényben tu­dom kupacolni a trágyát, építeni az újabb fóliasátrat - folytatja lel­kesen a 400 négyszögölnyi "bir­tok" bemutatását. - Azokban az infralámpák fűtötte sátrakban te­lelnek, szaporodnak a giliszták. Abban meg amit most készítek, humuszt termelnek majd tavasz­tól. Oda sertésólat építek, amoda pedig a tojóház kerül majd. Szó­val higgyen nekem, farm lesz itt ajavából nemsokára...- Oké, oké, - állítom le az első hallásra, látásra szimpatikus fia­talembert - de akkor azt mondja meg, mitől bio?- Hát egyelőre csak a biohu­musztól. Nem árusítom még most, de van már előkészítve öt mázsányi. Hatvan százaléka bio­humusz, 40 százaléka rostált ho­mok. Állítom, príma virágföld­nek való. Ha a gilisztákból meg a humuszból nyert bevételből meg tudom építeni az ólakat, ak­kor majd kemikália-mentes kör­nyezetben termelt, szermarad­vány nélküli kukoricán sertése­ket hizlalok. Meg ugyanilyen ta­karmánnyal tartott, a tojásterme­lés időszakában jobbára csak gi­lisztával etetett biotyúkokat. Félezer forintért veszteget­nek egy olyan tojótyúkot! A to­jását meg, a biotojást, azt dara­bonként 52 forintért veszik. Lehetett volna szeméthordó- Na itt álljunk meg: ki vagy kik adják meg egy tojásért ötöd- kiló sertéscomb árát?- Na ne mondja, hogy nem hallott még a fürjtojásról példá­ul!? A bio-tyúktojás is azért olyan értékes, mert kozmetiku­mokat készítenek belőle.- Megkérdezhetem mivel foglalatoskodott mielőtt itt, Al- csi-szigeten álmodozott?- Gépkocsivezető voltam és nem álmodoztam. A volán mel­lett nem lehetett. Egészségügyi okok miatt le kellett szállnom a kicsi nyergéből. Nyolc általá­nossal a munkaerőszolgálat a szeméthordókhoz közvetített ki, kukát pakolni a kocsira. Akkor kezdtem el gondolkodni: mihez kéne kezdeni? Olyasmihez, ami­ben fantázia is van, a haszna is látszik. Kértem és kaptam 300 ezer forint újrakezdési segélyt. Leszerződtem a Bioszféra Kisszövetkezettel, tőlük vásá­roltam kétszázezer forintért 200 ezer gilisztát.- Azok telelnek, szaporodnak itt a fóliasátrak alatt?- Az a 200 ezer? Na, ne csi­nálja! Nem tudja, hogy a giliszta milyen szapora? Már régen elad­tam annyit, hogy visszahozta az árát. Vásároltam is újra, mert én azt mondom, ha valaki hasznot akar egy vállalkozásból, annak először folyamatosan fejleszte­nie kell. Most egymillió kétszáz­ezer giliszta van a sátrak alatti prizmákban.- No és a biotyúk, meg a bio­tojás?- A giliszta vagy a humuszpi­ac, jól tudja mindenki, előbb- utóbb telítődik. A tyúkok majd Mennyibe kerül ma két gyerek a szülőknek? megeszik, ha lesz fölösleg gilisz­tám. Ha pedig a humusznak vagy a giliszta eladásnak áll a kerék, akkor csökkentem a tyúkok szá­mát. Aki vállalkozik, annak ma­napság nagyon előre kell gon­dolkodnia. Az ám, azt még nem is említettem, hogy lesz itt olyan fóliasátor is, amiben majd fekete fólia alatt gomba terem...- No persze, biogomba, gon­dolom...- Nem vicc ez! Tudja mi volt eddig a gombatermelők legna­gyobb gondja? A szállítás. Gyor­san romló áruról van szó ugyan­is, azt maga is tudja. Hát most megyek egy tanfolyamra, ahol arról lesz szó, hogy összefoghat négy-öt termelő. Kapnak egy turmixgépjét, és azzal gombakré­met gyárthatnak, laskagombá­ból. Megkapják a formatervezett üvegeket, a saját névvel fémjel­zett címkéket, és a termékük irány az NSZK-ba... Nem olcsó az a tábla- Szóval, azért maradjunk ab­ban, hogy a tábla ott a főútvonal mellett, jócskán megelőzte a bi­ofarmját.- Noná!' Majd akkor híreljen, amikor már nyakamon lesz a sok áru? Tudja hányán megkerestek már karácsony óta? Akkor került ki a táblám. Jártak már itt érdek­lődők az NSZK-ból, Romániá­ból, a gödöllői egye emről, meg tudom is én honnan. Nem sajná­lom amit a táblára költöttem. Ti­zennyolcezer forintba került, hogy kitehettem.- Nos, hát sok szerencsét az elképzelései megvalósításához. A nevét, ha szabadna mégegy- szer.- Maga most oltári pipa lesz rám. Merthogy hagytam kérde­zősködni, meg hát igazság sze­rint jól esett nekem is a terveim­ről beszélni, és mégis azt kell kémem, ha ír rólam, hagyja ki a nevem. Nagyon kérem. Igaz, hogy még nagyon az elején tart csak ez az én vállalkozásom, nem sok minden látszik ki belő­le, csak legfeljebb -már megbo­csásson - az én fenekem látszik ki lassan, mégis annyi az ember irigye. Amíg a kihűlt Trabant-mo- tort köszörüli az önindító, visz- szanézek a leendő Biofarmra. Az anonim vállalkozó már fölpúpo­zott egy vastaligát gőzölő istál­lótrágyával. Tolja a félbehagyott prizmához, villázza a tetejére. Én isten bizony nem irigylem. T.F. Ha hinni lehet a statisztikának, napjainkban kicsiny hazánkban minden biztatás, nógatás ellenére a kétgyerekes családmodell a tipi­kus. Vajon a drasztikus áremelé­sek, a meredeken emelkedő meg­élhetési költségek miatt ma egy átlagos magyar családnak mennyi­be kerül két apróság, vagy már nem is éppen apróság? Kovács Ferencék Szajolban egy háromszobás, kertes házban élnek. A 270 négyszögöl portán a zöldségféle megterem a ház körül, hátul pedig a baromfiudvarban még most is tizenhat tyúk váija a szemet.- Szükségünk van a kertészke­désre meg a csirkenevelésre is, hi­szen ketten együtt havonta 13 ezer forintot keresünk, ami édeskevés ott, ahol egy hét és egy tízéves fiú is van. Szorzunk, osztunk, és a pa­pírról kiderül: itt minden fillérnek helye van. Gumicsizma is kell- Sokszor mondom a férjemnek, hogy a nagyobbik fiunk, Péter, annyira nő, hogy nem győzzük ci­pővel, ruhával. Szinte minden hó­napban kell vennünk neki valamit: zoknit, inget, cipőt. Azután faluhe­lyen sár is adódik jócskán, ezért gumicsizma, a gyepre focista cipő, meg egy viseltebb melegítő is szükséges.- Mondana valamilyen össze­get?- Ezemégyszáz kettőjüknek a napközi, aztán reggelire is kell vá­sárolni. Arról nem is beszélek, hogy az óvodába, iskolába sűrűn kell venni, vinni: ollót, papírzseb­kendőt, füzeteket, tisztasági cso­magot, ezt, azt. Mindezeken kívül az sem biztos, hogy a vacsora kijön kettőjüknek napi negyven-ötven forintból. Egy szó mint száz, mi általában ruházkodásra, ennivaló­ra, iskolai, óvodai felszerelésekre négy és fél, ötezer forintot áldo­zunk a gyerekeinkért. Ha ezt le­vonja a 13 ezerből, jut is, marad is. Egy biztos: félretenni semmit se bírunk, pedig a férjem ha délelőt­tös, már hajnali négykor becsukja maga mögött a kaput, én pedig fél hatkor jövök el hazulról. Bezárom az ajtót, a kulcsot átviszem édesa Dézsi Zoltánék Szolnokon, a Széchenyi lakótelep egyik ötödik emeleti panellakásában laknak. Az ötvennégy négyzetméteres otthon kétszobás, ahol a férjen és a felesé­gen kívül még egy 17 éves gimna­zista nagylány és egy hetedikes fiú is található.- Én művezető vagyok, a férjem .pedig kinevezett polgári alkalma­zott. A kettőnk havi keresete tizen­négy és fél, tizenötezer. Éppen ezért spórolni úgy bírunk, hogy mindkettőnknek van 200-200 fo­rint KST-je, ami novemberben kis ’ híján ötezer forintot jelent.- Melyik gyerekük kerül többe?- Természetesen a nagylány, aki már olykor most is elmondja: mit vegyek fel, anyu? A vásárlás pedig nem egyszerű, hiszen egy blúz ezer forint, a szoknya ennél há­rom-ötszázzal is több. Jóllehet ha­vonta kellene neki venni hol ezt, hol azt, dehát nem jut rá pénz. A fiunk öltöztetése sem olcsó, mert például mi most dzsekire gyűjtünk neki, ami 2 ezer 800 forint.- Látom, számol.- Tessék nézni: a fiam napkö­zis, ami havi 770, a lányom men- zás, ez 470 forint volt. Jó étvágyú- ak hála istennek: reggelire 20 deka párizsit, egy liter tejet vagy kakaót eltüntetnek. Ez szerényen számol­va is 70 forint, ami havonta két­ezer-egyszáz. Vacsorára is szüksé­ges ennyi pénz, ami újabb kétezer- egyszáz. Ha ezt a két számot a napközis térítés díjával, meg a menzával összeadom, kiderül: a mi két aranyos gyerekünk havonta 5 ezer 200 forintot "eszik meg”.- Játékuk, szórakozási lehetősé­gük van? Tévé, magnó- Televízió, magnetofon, de csak afféle egyszerű. Diszkóba nem járnak, néha a moziba, ami ma már kettőjüknek is egy százas. Ez azonban elenyésző ahhoz képest, ahogy a lakástörlesztést felemel­ték. Nekünk most száz százalékos a növekedés, és közel háromezer lesz a havi részlet. Nem tagadom: hiába szorzók, osztok, sokszor ki­futok a pénzből. Félretenni csk ak­kor bírok, ha vagy a férjem vagy én valamilyen jutalmat kap. Még szerencse, hogy erre a hónapra vet­tem húst, így nagyjából megoldó­dott a hétvégi ebéd.- A gyerekek nem követelnek?- Belátják, ennyire futja. A lu­xust - ha annak lehet nevezni - egy tízéves Skoda biztosítja, és az, hogy háromévenként együtt nya­ralhatunk. Sűrűbben nem, ugyanis hiába lenne beutaló, ha pénz nin­csen rá. Konka Istvánék egy két és fél­szobás, parkettás lakásban élnek Újszászon. A feleség, Anna varró­nő, a férj az egyik vállalatnál kő­műves. Családi pótlékkal, min­dennel együtt havi 15 ezer forint a keresetük. Ez bizony - mivel né­gyen vannak - még a létminimu­mot sem éri el.- Én évek óta Szolnokra járok be, és amikor a fiunk hároméves múlt, a nyolcéves Beáta lányunk hordta az óvodába. Sokszor süt: alig haladunk anyu, képtelen va­gyok felöltöztetni. Fájt a szívem, de kényszerültem, és ma is kény­szerülök az ingázásra, mert szük­ség van arra a négy és fél, ötezer forintra is, amit keresek.- Mennyit költenek a gyerekek­re?-Kettőjük napközije egyezeröt­száz, azután még reggelire is adok nekik - amelyet a közeli boltban vesznek meg - 40-50 forintot. Ha­vonta ez is egy ezres. Ez már két és félezer, meg a vacsora. Szóval csak ennivalóra, iskolai aprósá­gokra, tanszerekre, füzetekre havi négy-ötezer forint szükséges.- Hogyan tud spórolni? Úgy, hogy az ingtől a nadrágig, meg az- atlétáig mindent megvar­rok nekik. Azt is látom, néha ez is kevés, hiszen a 13 éves lányom olykor-olykor már szemet vet egy- egy ezer forint körüli, feliratos pó­lóra. Arról nem beszélve, hogy ma már egy nekik való melegítő is egyezeihatszáz forint. Szeretjük, imádjuk őket, de ők is tudják, hiá­ba gürcölünk, ennyire futja. Vagy nézzük a lakást! 1976-ban építet­tük, és azóta 3 ezer 400 forint a havi törlesztés. Ezekben a hóna­pokban havonta 4 ezer forint kell a fűtésre.- Jószágot tartanak?- Fogunk, mert rákényszerü­lünk, ólat építünk, és malac is lesz.- A gyerekek nem segítenek a ház körül?- Jaj, dehogynem! A lányom már kitakarít, olykor ki is mos. Nagyon nem fogom be őket, mert szakkörökre, sportolni is járnak, hiszen a szép gyerekkort szeret­nénk nekik biztosítani. Ritka vendégek otthon Igen, a szép gyermekkort, ami a drasztikusan növekvő árak, az egyhelyben topogó vagy lassan emelkedő bérek miatt egyre nehe­zebben valósítható meg. Elsősor­ban azért, mert a szülők szinte az egész napjukat a munkával töltik, sokszor a lakóhelyüktől távol. Ily- módon megnyúlik a műszak, és a gyerekek egyre kevesebbet látják a hozzájuk legközelebb állókat. Különösen akkor, ha a plusz forin­tokért további robotolást kell vál­lalni. Ha így haladunk, elképzelhe­tő, hogy a kizsákmányoló adó­rendszer, a nevetségesen alacso­nyan tartott keresetek miatt egyre kevesebb gyereket vállalnak a csa­ládok. Hovatovább nem a két-, ha­nem az egygyerekes modell lesz tipikus. A népesség rohamos fo­gyását figyelve meglehet: már most is az. D.Szabó Miklós. Biofarm /lesz?/ a város szélén

Next

/
Oldalképek
Tartalom