Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-12 / 10. szám
1990JANUÁR 12. Néplap Már csak csöpög az olajcsap Vigyázat! Robbanásveszély! Tegnapelőtt volt benzin a kutakban. Tegnap is volt, ma is van, csak hát kissé drágábban. Holnap is lesz... ha lesz. Az üzemanyag-áremelés apropóján indultunk el felderíteni, mi is a helyzet a kőolaj- és benzinimport terén. Mert kissé gyanakvóvá kezd válni az ember, tudván azt, hogy a mostani benzindrágulás előtt jó fél évvel elég nagy indulathullámokat keltett az, hogy a szovjetek jelentős mértékben csökkentették az iparibenzin-szállításukat. Akkor elindultak a találgatások; vajon mikor záiják el a túloldalon az olajcsapot? A kérdésre lehet, hogy hamarosan választ kapunk? Tarján Róbert, az Ipari Minisztériumon belül működő Országos Energiagazdálkodási Hatóság osztályvezetője óvatosan fogalmazott:- Kőolaj- és benzinimportunkat öt évre szóló államközi szerződés szabályozza. Ez alapján kötünk évente részletes magánjogi szerződést a szovjetekkel. Idén az ötéves programban meghatározottnál némileg több kőolajra, illetve benzinre lesz szükségünk. Ha a Szovjetunió nem tud eleget szállítani, a hiányzó mennyiséget máshonnan szerezzük majd be - dollárért. Az ipari benzin beszerzése liberalizált, külön engedély nélkül lehet vásárolni dollárért is. Az üzemanyagra is ez érvényes - bár azt majdnem teljes egészében a Szovjetuniótól vettük eddig. A dollárt igénylő esetleges többletvásárlásokra megvan a devizafedezet.- Ha úgy hozza a szükség, tudjuk-e majd használni a megépítése óta tudtommal olajat nem látott Adria-vezetéket közel-keleti kőolaj behozatalához?- Az Adria-vezeték immár két éve "olajozottan" működik. Igaz, nem hozzánk érkezik rajta olaj, hanem csak "tranzitutasként tartózkodik nálunk". Jugoszlávia importál a szovjetektől olajat, s az Adna- vezeték használatáért tisztességes bérleti díjat fizet nekünk. A tranzitforgalmat - ha arra van szükség - leállíthatjuk, s használhatjuk a vezetéket.- Tárgyalnak-e jelenleg olajimportról közel-keleti vagy nyugati cégekkel?- Nem, de ilyen előzetes tárgyalásokra nincs is szükség. Ha úgy adódik, szinte a már máshová tartó, úton lévő tartályhajó rakományát is meg lehet vásárolni. A nemzetközi olajpiac így működik. Solti Károlyné, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt energiaellátási osztályának vezetője már nem óvatoskodó e témában, s néhány ponton az előbbiektől eltérő adatokkal szolgál. íme a száraz tények:- Az idei kőolaj- és kőolajtermék-importról eddig nem tudtunk érdemben tárgyalni a szovjetekkel. Tavaly a szerződött meny- ny iséghez képest egyoldalú döntés alapán 150 ezer tonnával kevesebb kőolajat, s 80 ezer tonnával kevesebb ipari benzint szállítottak. Az intézkedés hatásaira azt hiszem, mindenki emlékszik. 1990-ben 6480 ezer tonna kőolajat és kőolaj- származékot kíván venni Magyar- ország a Szovjetuniótól, de eddig csupán a januári kontingensre 518 ezer tonnára tudtunk szerződést kötni. Ezt a számot azonban akár el is felejthetjük, hiszen a szerződést a szovjetek december 23-án, váratlanul, egyetlen telexüzenettel egyoldalúan "módosították": januárban csak 393 ezer tonna olajat hajlandók szállítani. Az év következő tizenegy hónapjára esedékes szállításokról nem nyilatkoztak. Az OKGT a vegyipari vállalatoknak továbbra is csak annyi kőolajat és ipari benzint tud adni, amennyit a Szovjetunió szállít. A vállalatok minden külön engedély nélkül vehetnek ezen felül nyersanyagot dollárért. Mi a lakosság üzemanyag- és fűtőolaj-szükségletét akaijuk minden nehézség ellenére kielégíteni. Ezért megbíztuk a Mi- neralimpex külkereskedelmi vállalatot azzal, hogy keressen nyugati vagy közel-keleti olajszállítókat. Az Adria-kőolajvezeték használatáról is megkezdődtek a tárgyalások a jugoszláv bérlőkkel.- Úgy tudom, hogy Antal Lajos, az OKGT kereskedelmi igazgatója jelenleg is a Szovjetunióban tárgyal a kőolajimportról. Mit gondol, sikerrel jár?- Nézze, ha megállapodás születik, akkor sem lehetünk nyugodtak. A szovjet ígéreteket - úgy látszik - az utóbbi időben nem lehet "készpénznek venni". A végére csupán két kérdés marad. Lesz-e elég készpénzünk arra, hogy az ország kőolaj- és benzinszükségletének egy részét, nagy részét, /egészét?/ dollárért vegyük meg? S lesz-e elég pénzünk arra, hogy a dollárért vett üzemanyag árát forintban álljuk a benzinkutaknál? * * * Megkerestük a Nagyalfoldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatot /NKFV/, ahol Pető Lászlótól, a gáztermelési osztály vezetőjétől kértünk véleményt a szovjet szállításokról. A vezető kérésünkre elmondta, hogy az NKFV-nél a szovjet földgáz behozatalával foglalkoznak, de ebben is főként a pénzügyi elszámolás a feladatuk, a kőolaj importálása egyáltalán nem a vállalat dolga, így erről nem tud nyilatkozni. Mivel az ország energiamérlegének felügyeletében és mindenfajta vásárlásban az OKGT-é a főszerep, így az NKFV-nél a jövőre vonatkozva egyelőre konkrét ténnyel nem rendelkeznek a földgázimporttal kapcsolatban. Jelenlegi információik szerint azonban a földgázvásárlással az idén nincsen probléma, s a szovjetek ez évben sem szállítanak majd kevesebbet belőle. /A cikket a Hajdú-Bihari Naplóból vettük át/ Elektronika oktatás - világszínvonalon Gond az elektronikai ismeretek korszerű oktatása; ennek megoldására tett nagy lépést a Számítástechnika-Alkalmazási Vállalat (SZAMALK), amely hazánkban az iskolarendszeren kívüli számítástechnikai oktatás vezető intézménye. A világ egyik legnagyobb oktatástechnológiát és laboratóriumi berendezéseket fejlesztő cégétől, az izraeli DEGEM System Ltd-től megvásárolta a High Tech EB 2000 elnevezésű számítógéppel támogatott oktatási laboratóriumot. Ezt a rendszert a világ számos országában - például: az Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Brazíliában - jó eredménnyel alkalmazzák, mind az alap-, mind a közép-, mind pedig a felsőfokú oktatásban. Részvénytársasággá alakult a budapesti székhelyű Promontorvin Borgazdasági Vállalat. A részvénytársaság alaptőkéje megközelíti az 580 millió forintot, ebből csaknem 500 millió forint a vállalat részvényesített vagyona, míg a 80 millió forintos összeggel a részvénytársaságba lépő Monim- pex Külkereskedelmi Vállalat, a Magyar Hitel Bank Rt., a tatabányai Delta Ipari Szövetkezet, illetve a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat gyarapította az alaptőkét. Várhatóan a Láng Gépgyár egy újabb lépést tett az ügyben, hogy visszaszerezze azt a régi helyét az iparban, amit megszoktak tőle. Az elmúlt évek nehézségei után most sorra köti a külföldi üzleteket. Az üzem a svájci ASEA Brown céggel együttműködve 35/60 megawattos fűtögözturbina-gépcsoport szállítására kapott megrendelést Finnországból, melynek szerelését a jövő évben kezdi el. Panaszkodik a vásárló a termelő, a kereskedő... A hét eleje óta érvényben lévő húsáremelés számomra alighanem egyedüli haszna, hogy a "házi feladatomat" teljesítve nem kell órahosszat várakoznom a pultnál. Mindössze négyen állnak sorban előttem. A fiatal eladó se valami szédületes tempóban kanyarítja le az éppen kért húsdarabot és dobja a mérlegre. Lottóznia kéne, gondolom magamban, merthogy pontosan a kért egy kilogrammot mutatja a digitális kijelző. Firkantja is mindjárt a csomagolópapír szélére az árat: 250 forint. A pénztárcájában matató, korosabb hölgy csak úgy maga elé dohog: tudnám mitől lett a 170 forintos combból egyszerre kétszázötvenes. Nemcsak a súlyérzéke, a hallása is jó az eladónak. Kész a válasszal: higgye el, kedves néném, nem mi gazdagszunk meg rajta, de hát kevesebbért se adhatjuk, mint amennyiért a vágóhídról kapjuk... Szabad az ár, de diktálják? Törökszentmiklósi választottam, hogy utánanézzek, tulajdonképpen kinek is van haszna a termelői és a fogyasztói húsáremelésből. Azért azt a várost, mert ott hellyel-közzel - gondoltam - végig követhetem egyfajta vertikumban, azaz úgymond az óltól a vásárlók szatyráig a sertéshús útját. Pontosabban visszafelé, merthogy a Tö- rökszentmiklós és Vidéke Áfész- nál kezdtem, amelyik a városban és négy közeli településen 12 üzletben, hetente öt tonna tőkehúst értékesít. Sziráki Imre, kereskedelmi főosztályvezetőtől tudakoltam:-A hét eleji áremelést kővetően hogyan éltek a szabad árforma alkalmazásának lehetőségével?- Régi gyakorlat nálunk, hogy a szövetkezeti központ által megadott szorzóval maguk a boltvezetők alakítják ki az árakat, de a kereslet-kínálattól függően eltérhetnek a központi ajánlattól. A mostani, mondhatni drasztikus árváltozások ismeretében olyan utasítást adtuk ki az üzleteknek, hogy az alapvető napi élelmezési cikkek esetében változatlan árréssel dolgozzanak, a január 8-át megelőző szorzóval állapítsák meg a tőkehús, a töltelékáru, a tej, a kenyér, a cukor és a liszt új árát. Legalább mi ne rontsuk tovább az életszínvonalat a további árdrágítással. Persze, a nyereségszintünket nekünk is tartanunk kell, így tartós fogyasztási cikkek, például a dohányáruk, a szeszipari termékek, a kávé árcéduláján fog - képletesen szólva - vastagabban a ceruzánk. Maradjunk a tőkehúsnál: a kiskereskedelemnek így mi a haszna a fogyasztói áremelésből?- A félsertést az eddigi 117 forintos átlagár helyett 166 forintért kapjuk, azaz csaknem 42 százalékkal drágábban. Mi is csak erre tesz- szük rá az eddigi árrést. Szűkítsük le a kört, vegyük sorra a változásokat a sertéscomb esetében. A korábban 170 forintos árut most kilogrammonként 227 forintért kapja a bolt. A Húsipari Egyesülés által javasolt áron, 250 forintért adja tovább a vásárlóknak. 23 forint tehát az árrésünk. Könnyű kiszámolni, hogy ebből a csomagolóanyag, a szállítási, a fűtési, a bér és az épületfenntartási költségek drágulását figyelembe véve 2-3 forint közötti hasznunk marad a 80 forinttal többé kerülő sertéscomb értékesítéséből. A mi szövetkezetünk még a jobban gazdálkodó áfé- szek közé tartozik. Gyanítom, a nagyobb költséghányaddal, vagy rosszabb körülmények között dolgozó szövetkezeteknél még ennyi haszon sincs. A bolti kiskereskedelmi nyereségszintünk amúgy sem magas, 2,5-3 százalék közötti, de ezen belül a hús és húskészítményeknél nem haladja meg a másfél százalékot.- A szabad árforma bevezetésével most már eltérhetnének a feldolgozók, a nagykereskedelem által ajánlott áraktól.- Sajnos miközben a kiskereskedelemben törvénytelennek minősül az árkartell kialakítása, a feldolgozóknál, a nagykereskedelemben ez természetes. Nézze meg, itt van néhány húsipari vállalat és a Húsipari Egyesülés árajánlata. Mindegyik cég ugyanannyiért, ugyanannyival drágábban szállítja az árut. Higgye el, az ily- módon diktált szabad ár soha nem vezet el a piac kialakulásához. Ami jön a réven, elmegy a vámon A törökszentmiklósi központú állami gazdaság surjáni élelmiszer- és húsipari üzemében évente mintegy 20 ezer saját hizlalásé és vásárolt sertést dolgoznak fel. Bán Dénes üzemvezetővel beszélgettünk arról, hogyan alakul a feldolgozás jövedelmezősége most, a termelői és fogyasztói árak emelése után.- Önelszámoló egység lévén az üzemünk is annyiért kapja a sertéstelepünkről a vágóállatot, ameny- nyiért külső feldolgozónak el tudná adni a gazdaság. A tavalyi átlagár 52 forint volt, de az év utolsó napjaiban már élősúlyban kilónként 63 forintért került ide a sertés a feldolgozóba. Most, hogy "kitört" a szabadár, 70 forintért. Az árut mi is a Húsipari Egyesülés által javasolt áron szállítjuk a kiskereskedelemnek, a félsertést történetesen az eddigi 106 forint helyett 151 forintos kilónkénti átlagáron. Ez az emelés nemcsak a fel- vásárlási ár növelése miatt nem javítja a feldolgozás pozícióját. Két- szerannyiért kapjuk a műbelet, mint tavaly, az 1989-ben még 137 forintos paprikáért is a dupláját fizetjük kilónként. Gondolná, hogy egy csontozókés 700 forintba kerül? Végül is a negyvenegynéhány százalékos fogyasztói áremelésnek a 3-4 százaléka csapódna le többlethaszonként a feldolgozóban. Mondom csapódna, merthogy a felét annak is befizetjük nyereségadóba. Munkatársnője telex üzenettel keresi az üzemvezetőt. Bán Dénes átfutja, és indulatosan ledobja maga elé az asztalra.- Most csütörtök van. Hétfőre vártam az egyik áfésztől sertészál- lítmányt. Tőlem keddre várják az abból készülő hasított félsertést Komáromban, a tőkehúst a környékbeli boltokban. A telexben arra kémek azonnali választ, hogy az előre megállapodott árnál három forinttal drágábban is szállítsák-e a vágóállatokat, merthogy mától a Húsipari Vállalat annyit ad érte. Ennyit a szabadárról! Az állami gazdaság bartai szakosított sertéstelepén Zöld Károly, telepvezetővel gyors számításba kezd. A végeredmény: a 2000 ko- cás, évente 3000 tonna hízókibo- csájtású telep jövedelempozícióján nem javít semmit a jelenleg 12-13 százaléknál tartó felvásárlási árnövekedés. Hol itt a nyereség?- A hizlalási költség 70 százalékát kitevő takarmányárak a GMV előrejelzései szerint mintegy 23 százalékkal növekednek. A vásárolt abraktakarmányról, a tápokról és a fehérjékről beszélek. A saját földjeinken termelt takarmány esetében a már közhíreit 60 százalékos műtrágya és 15-16 százalékos növényvédőszer áremelés fog "begyűrűzni" a hizlalási költségekbe. Ha még az alkatrészek 12 százalékos, az állatgyógyszerek 13 százalékos és az energia 28 százalékos áremelését is számolom, éves szinten tíz forinttal fog növekedni az egy kilogramm élősúlyra számított önköltségnövekedés. Ez máris kapásból "kiüti" a szabaddá tett felvásárlási ár emelkedéséből keletkezett többletjövedelmünket. S ha már a jövedelemnél tartunk, tudja mi az elkeserítő? Miközben a fogyasztó a boltban szidja a kereskedőt, a termelőt, mi örülünk, ha az évi 150 millió forintos költséggel működő sertéstelepen az eszköz és költségarányos jövedelmünk meghaladja az egy százalékot! T.F. ...de kinek van haszna
