Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-08 / 6. szám

4 Néplap 1990. JANUÁR 8. IA szerkesztőség postájából 1 "A zavartalan műsorvétel állampolgári jogom lenne" A kábeltévével kapcsolatban e lap hasábjain a közelmúltban - a Szolnoki IKV és a lakosság között - ádáz anyagi vitát folytattak. Mindennek én is része­se vagyok, ugyanis földszintes lakáso­mat magas épületekkel körülzárták, ezzel a tv-műsor vételét megrontották. Tulajdonképpen a tv működtetésének szabad használatában emberi jogomat korlátozták. Ezért felszólítottam az IKV-t, hogy a lakásomtól lo méterre lévő magas épület központi antennájá­ra kapcsolva, állítsa vissza az eredeti állapotot. Az IKV válaszában arra hi­vatkozott, hogy a szóban forgó épület állami tulajdon, ó csak kezelője, és az építési engedély kiadásakor annak egyik példányát, mint közvetlen telek- tulajdonosnak, nekem észrevételezés­re megküldték. Ezt én nem kaptam meg. Ám ez az indokolás a lényegen nem változtat, mert a kezelői megbíza­tás alapján jogosullak arra, hogy a tu­lajdonos jogainak érvényt szerezze­nek. A tv-műsor vétele állampolgári jog, és aki ezt gátolja, annak költség- mentesen kell a sértett részére az ere­deti állapotot visszaállítania. Ennek el­lenére adott egy 15 ezer forint irányáras ajánlatot, melynek megfizetése esetén rendezi ügyemet. Az elvi kérdéstől függetlenül meglepett a magas összeg, hiszen körülbelül 3o méter kábel szük­séges a kivitelezéshez. Összehasonlí­tásul szolgáljon, hogy a kábeltévé igen nagy összegű berendezésével, az egyé­ni rákapcsolás 4ooo forint körül van. Az IKV figyelmen kívül hagyta, hogy anyagi károm is keletkezett a hibás vételt közvetítő tv-antenna felállítási költségében, mert az rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált. A hosszú huzavona lezárására aján­latot tettem egy reális összeg megfize­tésére. Erre úgy döntöttek, hogy saját költségemre helyeztessem el az anten­námat a szóban forgó épület tetején. Ezt elfogadtam. Az írásban foglalt fel­tételek közlésével azonban "robbant a bomba", mert annak megfelelően a ki­vitelezés nem valósítható meg, nem garantált a zavartalan vétel... Néhány hete a tv-sugárzás vonalában magasba nyúló aluminiumkéményeket építet­tek. Mindezekből arra lehet következ­temi, hogy az IKV-nak nem is volt megegyezési szándéka - fenntartva a 15 ezer forintos ajánlatát. Mit tehet ilyenkor a jogfosztott állampolgár? Pásztor József Szolnok Nyílt levél Tiszteli Szerkesztősig! Tisztelt Csehák Judit Egészségügyi Miniszter! Gondolom, az olvasószerkesztőtől a lap olvasójáig mindenki természetesnek minOsíti, hogy a történelem szó szerinti - és sajnos szörnyű, de legalább diadalmas- közbeszólása miatt jelentős késéssel reflektálok lapjuk december 2o- i számának parlamenti jegyzetére, legalábbis annak egy részletére /Kinevezés - .../. Az írás első része megyei kórházunk igazgatóválságáról szól, "... Szolnok megyében helyzet van"... és ezzel kapcsolatban a jótollú újságíró, Palágyi Béla meginterjú­volta Csehák Judit miniszterasszonyt is. A szakminiszter számos megállapításával egyel lehet érteni, bár én csak bele- érezni próbálom - mert nem emeli ki - az általa említett alkalmassági követelmé­nyekbe az etikai-morális elvárást is, amin végül is az előző vezetés - nem csak a kórházban,de a megyehatárokon túl is - megbukott. Állásfoglalása összességében diplomatikus, és vitatható, de van egy része, amelyet szó szerint kívánok idézni, mert e sorok írójának véleménye szerint - igaz csak 31 éves megalázó magyar egészségügyi szolgálat alapján - elfogadhatatlan, sőt érthetetlen. "Egyébiránt a kórházigazgatónak nem kell feltétlenül orvosnak lennie. Az első követelmény az, hogy legyen jó menedzser, így a végzettségét tekintve lehet közgazdász vagy jogász, a lényeg az, hogy jól szolgálja a közegészség ügyét". Nem sorrendben néhány megjegyzés: minden bizonnyal félre hallás vagy elírás, hogy az intézményvezető részéről lényeg az, hogy jól szolgálja a közegészség ügyét. Hogy erre egy jogász hogy képes, nem tudom, de még egy orvos kórházigazgató sem, mert más a közegészség ügye és más a közegészségügy. Míg azonban ezt hajlamos vagyok félreértésnek minősíteni, a lényeg az idézet félremagyarázhatat- lan első része. Egy kórházigazgató ne legyen orvos?! Horváth Ede győri utóda ne értsen a gépgyártáshoz? Egy kohászati üzem vezetője is lehet - ezek szerint - közgazdász vagy jogász? Egy közelmúltban közölt adat szerint az oktatási intéz­mények vezetőinek csupán 28 százaléka rendelkezik felsőfokú pedagógiai végzett­séggel: hogy ez hova vezetett, felméréséhez nem kell elolvasni Beke Kata szomo­rúan klasszikus könyvét /Jelentés a kontraszelekcióróll. Az úgynevezett mene­dzser-igazgató bizonyos ágazatokban elképzelhető, és olyan nyugati minta, amire- megfelelő helyen - nagy szükség van, vagy lenne! De hogy egy kórházat - bármilyen jó igazgatótanáccsal, vagy testülettel - orvos alapképzettség nélküli, ilyen szemlélettel nem bíró személy irányítsa, ezt a miniszterasszony nem gondol­hatta komolyan; ha pedig igen, a baj nagyobb - az egészségügyben is - mint azt eddig elképzeltem! Ennek az országnak igen rossz emlékei vannak a csupán politikai alkalmasság alapján megválasztott szak-analfabéta ipari-kereskedelmi- mezőgazdasági vezető gárdáról, annak minden következményével. Ehhez akar a miniszterasszony visszatérni? Érintett 2ooo ágyas kórházunk jelen - megbízott - vezetése jobb lés ez ennyi idő után is bizton állítható!, mint az előző volt; szomorú lenne a hosszabb távú bizonyítás lehetőségét egy - ejtőernyős? - közgazdásszal vagy jogásszal le jelzőt a miniszterasszony kétségkívül nem használta!! lehetetlenné tenni! A miniszterasszony értelmes, kulturált, rokonszenves közéleti személyiség, aki szakszervezeti, miniszteri, parlamenti gyakorlatában szerzett és sokszor bizo­nyított vitakészségével feltehetően minden érvemet ellenvetések, ellenérvek töme­gével tudja, fogja - persze, ha egyáltalán vitára alkalmasnak méltatja a sorok íróját - ellensúlyozni. Vagyis igazát feltehetően egyértelműen bebizonyítja. Erre a várható esetre teszem fel a kérdést: ha a szolnoki 2ooo ágyas kórház élére nem kell feltétlenül orvosigazgató, feltétlenül szükséges-e, hogy a harmincnégyezer magyar orvost vezető szakminiszteri széket is orvoskolléga töltse be? A logikus válaszra javaslatom is van, ha már a februári elhibázott gyógyszerrendelet fiaskójából eddig nem vonta le a megfelelő konzekvenciákat: cseréljenek Békési Lászlóval, nála - minden gúny nélkül - jobb menedzser nem kell! Ha a pénzügyek nem is, az egészségügy biztos javulni fog! A magyar egészségügy mai helyzete a szó szoros értelmében - és nem csak következményesen! - tragikus. Szomorú, hogy egy képtelen szakminiszleri állásfoglalással csak ostoba élcelő­déssel szállhat szembe valaki, aki szakmájában - is - lehetetlenül szemléli, hogyan csinálunk nap mint nap rosszabbat a rosszból, és sajnos nemcsakaz egészségügyi dolgozók, hanem olykor a betegek rovására is. Egy 4o évi szolgálat után 42oo forint nyugdíjat kapó osztályos takarítónő nevében is üdvözli valamikori híve prof.dr.Gergely Mihály kórházi főorvos Szolnok Ui. A sorok írója őszintén reméli, hogy a kérdés fontosságára való tekintettel, a lap nem csak kazánkirálynak ad módot nyílt levél formájában miniszterhez adresszált levelet közölni. A javakból mindenki munkája után részesülhet nem ismerők számára úgy tűnik, hogy nálunk nem érvényesül a szövetkezeti demokrácia, és a "tószegiek" elnyom­ják a tiszajenőieket. Ez ellen a leghatá­rozottabban tiltakozik - közgyűlésen is tiltakozott - tagságunk. Nálunk nin­csenek tószegiek és tiszajenőiek, "csak" termelőszövetkezeti tagok és dolgozók. Miért tiltakozik, miért érzi sértve magát a tagság nagy része? Erre a vá­laszt a közgyűlésen Kalmár József el­nökhelyettes megadta, de úgy látszik, a mai világban az igazsággal nem érde­mes foglalkozni, ezért újra leírjuk. 1. Az 1983-as egyesítés nem a tószegi tagság, hanem "felettes" szerveink fe­jében fogant, mert a liszajenői pénz­ügyi helyzet már teljesen kilátástalan volt az 1982-es rekordév után is. 2. A tószegi tagság elfogadta az egyesülést, pedig anyagilag az 1983- 84. években rosszul járt, hiszen az ak­kor 56 eFt munkabér- színvonal két év alatt nem nőtt. Bátran állíthatjuk, hogy ezt a tényt - a 8 milliós tiszajenői vesz­teséget és hiányokat -, a pénzügyi hely­zetet mindenki megértéssel fogadta, abban a reményben és bízva, hogy jobb következik. /1988-ban már 122 eFt/fő volt a személyi jövedelem, és 1985-től 35-4o millió közötti a nyereség./ 3. A termelés-szervezetet 1985-ben meg kellett újítani, és a követelménye­ket sokan nem bírták, felmondtak, vagy mi mondtunk fel. Egy fiatal tehet­séges szakgárda alakult ki, amelyet mélységesen felháborít az a vád, hogy a tiszajenői földet pár év alatt tönkre- tette.Sajnos ama sem emlékeznek a szervezők, hogy 3 év alatt azon a terü­leten évente 2o-3o millió forintos jég- és belvízkár volt, amit nagyrészt ne­künk kellett kigazdálkodni. 4. Beruházásunk 1985-től évente 5o-7o millió értékű volt - zömmel Ti- szajenő-Vezseny térségében. Talán még van, aki emlékszik a cipőüzem szociális részére, a nyakig érő sárra ugyanott, vagy a Hunyadi majorra, a Bábolnára stb. A vezetőség komolyan vette, amit ígért, és a kiválás legfőbb gátja ez. A vezetőség és a közgyűlés úgy határozott, hogy a kiváláshoz ak­kor járni hozzá, ha a vagyonmegosztás mindkét fél részére kedvező. Olyan törvény soha nem lesz - reméljük -, hogy elvegyük mások jogos tulajdonát, vagyonát. Hogyan lehetne megenged­ni, hogy föld és vagyon bevitele nélkül, de 1 o-15 éve szorgalmasan dolgozó fiatalokat kihagyjunk a vagyongyara­podásból, amit az ő verejtékes munká­jukkal hoztunk létre. A jelzőtáblákat ki kell cserélni, de nem úgy, ahogy azt a cikk írója és "szerzője" gondolja. 5. A kérésekkel kapcsolatban csak egy jogos: az arányos tagi képviselet. Miért nem a többi? - Munkahelyet te­remtettünk, ez nincs kihasználva. Új faüzemet létesítünk, de ezt már 1988- ban napirendre tűzte a vezetőség /gé­peket is vásároltunk. / - Mindig rész- közgyűlés volt, csak most és a válasz- táskornem. Ezt nem kell kérni, így van az alapszabályban is. - A vezetőség megvizsgálja, hogy melyik forma /ága­zati vagy területi/ felel meg nekünk legjobban. A jól működő ágazati for­mát csak a biztos jobbra cseréljük fel. Mi hát az igazi probléma? A vezető­ség szerint néhány sértődött ember úgy gondolta, hogy "nekik" /legfeljebb öt- ven-hatvan főről van szó/ jobb lesz önállóan. A kezdés és befejezés nem körültekintő, hanem megalapozatlan volt, a szervezés nemkülönben. Ki tö­rődött azokkal, akik bérből élnek, és alig várják, hogy fizetés legyen, azok­kal, akiknek nem kell a föld, vagy nem tudnak mit kezdeni vele? Végezetül: miért nem nyilatkozott a vezetőség, miért utasítottuk el az újsá­gírót és rádióriportért? Úgy gondoltuk, a békés elválás alapja, hogy ne mond­junk egymásra sértőt vagy valótlant. Mondjuk el, hogy az egyik szervező fegyelmit kapott, mert megdézsmálla a közöst? Vagyamásik többszöri figyel­meztetésben részesült, mert nem vé­gezte el a rá bízott feladatot? Hogy évente névtelenül jelentették fel a ve­zetőséget az egyesülés óta, azelőtt pe­dig sohasem? Úgy gondoljuk, hogy ez a termelőszövetkezet belső ügye, és csak ránk tartozik, de az újságban leír­tak nagy része is. Felvetődött a kérdés: ha ennyi rossz volt a 7 év alatt, akkor hogyan képződött eredmény, vagyon- és munkabér-növekedés? Merjük re­mélni, hogy a "békés együttdolgozást" mindenki komolyan gondolja, mert a mai közgazdasági szigor lesöpri a gaz­daságot a közepesek közül, és ezt nem fogjuk megengedni, mert tagságunk ezt soha nem bocsátaná meg. Mi tehát a megoldás? Olyan szövetkezeti tör­vény, amely alapján a föld és a vagyon nevesíthető és megosztható, kivehető és eladható legyen. Ezzel a vagyonnal és földdel önálló kis gazdaságok /far­mok/ szerveződhetnének vagy egy, a cikkben leírt új szövetkezet. Ezzel a tsz-kongresszus igen behatóan foglal­kozott, reméljük, az Országgyűlés ja­vaslatunkat elfogadja.Egyet azonban ne feledjünk: a tortából csak olyan sze­letet kaphat mindenki, amilyen őt mun­kája alapján megilleti. A tsz-vezetőség nevében: Csomós Béla a Tószegi Petőfi Tsz elnöke c A tárgyalóteremből D A segítségnyújtás tapasztalatairól Úgy látszik, nehéz a romániai se­gélyakciók koordinálása. Nemcsak azért, mert a helyi vöröskeresztes ve­zetőt csak hosszas keresgélés után, a lakásán találni meg, hogy a vállalatve­zetőket csak az MSZP-n keresztül le­het meggyőzni a gyors segítség szük­ségességéről /tisztelet a kivételnek/, hogy elbürokra ti zálódotl üzemeinkben a felsőbb vezetők jóváhagyása nélkül a beosztott vezetők nem dönthetnek. Nemcsak azért, mert tanácsaink - a me­gyei csakúgy, mint a városi - képtele­nek mozdulni, amikor kellene. Azért is nehéz koordinálni, mert olyan ellenérzéssel viseltetnek az MDF-fel, az SZDSZ-szel szemben a tájékoztatási ipar némely dolgozói, amelynek napjainkban nem lehet he- lyelSzemélyes beszélgetéseink során többször elmondtuk, milyen nagyra becsüljük az újságírókat, elmondtuk. A redőnyös szétverte a rolót Lehúzta a rolót Kisszőlősi Szántó Lóránt. Felhagyott az iparral. Koráb­ban redőnykészítő kisiparosként tevé­kenykedett. Áldásos ténykedését azon­ban felfüggesztette a Gyöngyösön élő volt maszek. Talán a történtek után jutott arra a belátásra: nem igazán neki való fogla­latosság a redőnykészítés. Az a sok érteden ember nem az ő idegrendsze­rének való. Meglehet viszont, hogy új munkahelyének neve tetszett meg ne­ki, s csábította el; a jó nevű Tolcsvai Békeharcos Termelőszövetkezethez igazolt át Kisszőlősi Szántó Lóránt, aki - ha nem is volt békés természetű (legádázabb ellenségei sem állíthatják ennek ellenkezőjét) -, harcosnak annál inkább nevezhető. Minderről a szomszédasszonya bő­vebb felvilágosítással is szolgálhat, ő ugyanis már megismerhette, milyen harcos is Kisszőlősi Szántó úr, ha ki­hozzák a béketűrésből. Üt-vág, azzal, ami a kezébe akad. A szomszéd- asszonyt történetesen épp egy ásónyél­lel lapogatta meg. Mint azt a későbbi történet példázza, nem volt különösebben válogatós. Ha a helyzet úgy hozta, beérte ő a seprű­nyéllel is. Az történt ugyanis, hogy Kisszőlősi Szántó Lóránt - ez még a redőnykészítő kisiparos korra tehető - Tiszaroffra el­vetődve megrendelést vett fel. Annak rendje s módja szerint előleget is, eze­rötszáz forintot. Némi késedelemmel ugyan, de el is készült a nagy művel. Amikor aztán eltelt munkája látható eredményével, az anyagiak rendezésé­re tért át.- Hétezer forint jár, asszonyom - mondotta nagyvonalú egyszerűsítés­sel.- Hogyhogy? És az előleg? Hiszen összesen hétezerben állapodtunk meg - így az igazságtalanságon csodálkozó ellenvetés.- Hol van az már, kérem, azóta emel­kedtek az anyagárak. Fizet vagy lehú­zom a redőnyöket. A szó szól követett, mindenesetre a megrendelő ragaszkodott az eredeti­leg kialkudott összeghez, makacsul ellenállt, nem volt hajlandó a felemelt tarifát megtéríteni. Nem ő késlekedett, a különbözet nem őt terheli, különben is csak azt fizeti, amiben megállapod­tak. Nem tudta ő, amit Kisszőlősi Szán­tó Lóránt szomszédasszonya az ásó­nyél után már fejből tudott, azt ugyan­is, hogy Kisszőlősi Szántóval nem sza­bad vitába szállni. Kisszőlősi ezúttal is bősz haragra gerjedt. Hogy képzelik ezek a népek itten, hogy nem fizetnek. Először csak lökdöste az asszonyt meg a nő olt tar­tózkodó, már férjnél lévő lányát. De amikor aztán látta, hogy ezzel sem ér célt, akkor bőszült csak neki igazán. Fogta a gurtnit, kitépte, s lön sötétség. Fényesség gyűlt viszont Kisszőlősi Szántó Lóránt agyában, amidőn a sep­rűt kint az udvaron megpillantotta. Fogta és a nyéllel ripityára verte a re­dőnyt, majd az ez ellen tiltakozó két nőt belökte a rózsabokorba, mondván, virágot a virágnak. A Szolnoki Városi Bíróság dr. Szentgyörgyi Ildikó tanácsa mindezek alapján bűnösnek találta Kisszőlősi Szántó Lórántot önbíráskodás, rongá­lás, könnyű testi sértés vétségében, ezért az okozott kár megtérítésén túl hathónapi fogházbüntetésre ítélte, me­lyet azonban két év próbaidőre felfüg­gesztett.- Szőke ­véleményünk szerint mekkora hata­lommal rendelkeznek, s hogy ez a ha­talom milyen súlyos teher. Többször elmondtuk azt is, hogy elfogadjuk a szervezeteinket érintő kritkai észrevé­teleiket, hiszen minden joguk megvan hozzá, s azt is, mennyire becsüljük Önöket azért, mert segítenek nekünk abban, hogy a nyilvánosság elé léphes­sünk. Azt hiszem, álláspontunk a Nép­lappal kapcsolatban világos: független megyei napilapnak szeretnénk látni, mint ahogy Önök szerint az is! Nem lehet véletlen azonban, hogy éppen a karácsony előtti napokban olvashattuk a Csongrád Megyei MSZP állásfogla­lását az ottani megyei napilappal kap­csolatban. Lényege az, hogy az MSZP nem mond le a kiadóvállalat tulajdon­jogáról, és e vállalaton keresztül érvé­nyesíteni óhajtja akaratát a főszerkesz­tő személyének kiválasztásakor. Azt mondhatják, hogy hiszen az Csongrád /volt Pol Pót megye/, ez meg Szolnok. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű! Fel kell tételeznünk, hogy a Szolnok Me­gyei MSZP is tartja magát országos vezetősége irányvonalához. Nem tart­hatjuk kizártnak ebben az esetben azt sem, hogy a szerkesztőség feletti, leg­alábbis részleges felügyeletet biztosí­tani kívánják. Ezt persze nemcsak a főszerkesztő személyén keresztül tehe­tik meg /nem mindegyikőjük adná a nevét ehhez/, hanem úgy is, hogy bizo­nyos kft.-ken keresztül tulajdonosi jo­gokat fog gyakorolni. A napokban beszélgettem egy vál­lalkozóval. Elmondta, hogy mi itt vidé­ken el sem tudjuk képzelni, hány és miféle kft.-ben tulajdonos az MSZP. Példának okáért az Első Magyar Szer­számgépgyártó Kft.-ben! Termé­szetesen a cégbíróságokon sorba vehet­jük ezeket a machinációkat. ígérjük, utána fogunk nézni! Tudjuk, nem lesz könnyű a különböző bújtatott tulajdo­nosokat megtalálni. Az őket védő jog­szabályokról pedig csak annyit: tudjuk, kik hozták, és kiknek az érdekeit szol­gálják! Innen úgy tűnik, hogy nehéz lesz visszakanyarodni a romániai segély­akciókig, de minthogy közeli történel­münkben az MSZMP-MSZP oly sok vargabetűt megjárt már, talán megbo­csátják nekem, ha ugyanezt teszem. Cikkeikből/1989. december 27-28./ úgy tűnik, mintha máris az előzőekben leírt típusú kft. lenne a Szolnok Megyei Néplap tulajdonosa. Pedig tudomá­sunk szerint nincs így! Akkor meg ho­gyan lehetséges az, hogy újságíróik egy része ellenőrizhetetlen informáci­Meglepve olvastam a december 22-i számukban a "Tiszajenőn nem fújtak visszavonulót" című cikket. A terme­lőszövetkezet vezetősége ugyanis a szervezőbizottság nyilatkozatát úgy fogadta el, hogy a kiválás szándéktól elállnak, mivel annak sem jogi, sem gazdasági alapja nincs. A vezetőségi ülés - újságcikkek miatt - felvetette a szervezők felelősségét, mivel a minket E felvételen azt a december 21-i eseményt örökítették meg, amikor a Mezőtúron élő erdélyi családok számára - a városi tanács, a Vöröskereszt szervezésében - egy kis fogadást rendeztek, és műsorral ajándékkal kedveskedtek. /Beküldött kép./ ókat vesz át? Persze lehet, hogy nem is kellene ellenőrizni, elég lenne alapo­san átgondolni a hírek tartalmát! Meg­értem azt is, hogy a szentestén és kará­csonykor nem szaladgálhatnak össze­vissza munkatársai. Azt azonban nem, hogy tudván arról, miszerint december 22-én az MDF, az SZDSZ, az MSZP részvételével koordinációs tanács ala­kult, 23-án megjelenő cikkükben úgy tárják az olvasók elé a segélyakció tör­ténetét, mintha annak vezető szervező- jeazMSZP lenne! Azt sem értem, amit a romániai segélyakció koordinálására hivatott tanácskozásról ír, azt sem, hogy a Megyei Művelődési Központtal kapcsolatban következetesen csak az MDF-ről szólnak, majd később esetleg megemlítik, hogy az SZDSZ is részt vesz az adományok gyűjtésében. Saj­nálatos, hogy úgy látszik. Önöktől sen­ki nem volt ott a december 26-i gyűlé­sen, ahol Tóth István, az MDF vezetője elmondta: a segítségben egymásra ta­lált az MDF,az SZDSZ és más pártok, sőt még az MSZP is! Meg azok a pol­gárok, akik semmilyen pártnak nem tagjai, például a taxisok, fuvarozók - magánemberként! Mi ugyan nem kívánunk semmiben sem együttműködni az MSZP-vel, a romániai segélyezési akcióban viszont nem nézhettük: ki, milyen pártnak a tagja! Mondom romániai és nem erdé­lyi, mint ahogy azt Önök leírták! A tanácskozással kapcsolatban pedig csak annyit: a tanácskozás lehetett si­kertelen, a koordinálás azonban nem az. A baj az, mint cikkeikből kiderül, újságíróik nem vették a fáradságot, hogy átsétáljanak a szerkesztőségből a Művelődési Központba. Pedig láthat­ták volna, hogy az ünnepek előtt, és alatt éjjel-nappal hány áldozatra kész ember szervez, gyűjt, járja a várost! Bizony voltak ott kisgazdák, MSZDP- sek, MDF-esek, SZDSZ-esek és még ki tudja, hány féle párt tagjai. Egészen biztos, voltak olyan párttagok is, akik nem viseltek jelvényt. Egyedül az MSZMP-seket nem láttam, no meg a sikert sikerre halmozó állami vállalata­ink vezetőit. És persze nem láttam dr.Bugán Mihályt és más tanácsi, köz­ponti szervezetek vezetőit sem. Majd most, munkaidőben lehel adományoz­ni, a közösből a nyereség terhére, illet­ve az állam terhére. Ha tévedek, elné­zést kérek tőlük. Hivatalosan azonban biztos, hogy nem jelentkeztek, ahogy a helyi vöröskeresztes titkár sem! Bár az is lehet, hogy ők az MSZP-nél jelent­keztek teherautókat pakolni, vagy eset­leg szervezni? Igaz, Isten őrizz minket attól, hogy mai-tegnapi menedzsereink bármit is szervezni kezdjenek! Még a segélyakciói is oda vezetik, ahova a népgazdaságot... Erdei Péter az SZDSZ tagja Összeállította: CSANKÓMIKLÓSNÉ Hozzászólás cikkeinkhez

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom