Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-27 / 23. szám
4 Néplap 1990. JANUÁR 27. Szombati jegyzet Szálljunk alá a Fujijamáról Most éppen a választásokra várunk. Az első szabad, demokratikus választásokra, amelyek tisztáznak majd mindent, legelőbb is azt, mit kíván a magyar nemzet? Most tehát ebbe, az első választás dátumába kapaszkodunk szinte kétségbeesve. Ugyanígy vártunk Nagy Imre temetésnapjára, majd a köztársaság kikiáltására. Eljöttek, elmúltak, aztán jött újabb áremelés, belefüleltek magánéletünkbe, sztrájkok követték egymást, egyszóval egy-egy hozsannás, pirospozsgás ünnepnap után szürke és lehangoló hétköznapok sora. Hát akkor majd a választás... Bár úgy lenne. Félő azonban, hogy a várva várt csoda ismét, és ezúttal is elmarad. Jómagam nem vagyok bizakodó. Nem, mert túl sokat romboltunk az elmúlt négy és fél évtized alatt. Most az Európa Ház tervrajzát forgatjuk a kezünkben. Van, aki fordítva tartja, neki el kell magyarázni melyik a tető, és melyik a fundamentum. Mások a bontás alatt lévő eurázsiai épület anyagai között turkálnak: vajon mit lehet felhasználni az új házhoz? Bizonylehangoltan kell konstatálni, hogy túl sok a csorba, tégla, a megroppant gerenda, de a cserepeket is jég verte, az ablakok üvegeit pedig már évtizedekkel ezelőtt betörte a légnyomás. Most már higgadtak vagyunk, megfontoltak. Túlontúl is azok. Mintha nem mi lettünk volna, akik kivörösödött arccal zúgtuk, hogy "holnapra megforgatjuk az egész világot!" Sikerült. És emiatt nem vagyok én bizakodó. A napokban egy egészségügyi intézmény sorsán meditált tucatnyi okos és jó szándékú szakember. Ott jött szóba, hogy egy gőzös politikai szándék miként csinált használhatatlan monstrumot a gyógyítás belső törvénye szerint szerveződött intézményekből. És a gigantománia kiéléséhez elég volt huszonnégy óra. Most az elhibázott struktúra lebontásához millió pénz, energia, és talán jónéhány keserves esztendő is szükségeltetik. Egy szellemes résztvevő megjegyezte: lám, hát ez volt az a számtani művelet, ahol egy meg egy semmiképp nem kettő, legfeljebb is másfél. Ugyanígy próbáltuk nem létező képletek alapján átrendezni a társadalom megbízható egyenleteit. Falvakat vontunk össze iskolástól, kultúrhá- zastól, aztán amikor rájöttünk, mit hibáztunk, csinálnánk már vissza, csakhogy ezek a folyamatok sajna, nem megfordíthatok. Az emberi közösségekre ugyanis nem az irka hátlapján lévő szorzótábla vonatkozik. Egy falu - legyen az tucatnyi házból álló tenyérnyi zug egy hegy ölén, vagy fecskefészekny i halászfalu a Tisza homokos partja mentén - száz és száz év alatt lett azzá, ami. Az elöljáróság, a presbitérium, a legeltetési társulat tagjait, tisztségviselőit generációk "termelték ki" a természetes kiválasztódás legnemesebb törvényei alapján. Aztán köréjük, mint mágnes pólusai köré a vasreszelék, rendeződött a közösség. E közösségnek - lett légyen az város vagy falu - öntörvénye lett: aki ez ellen vétett, sokadíziglen megpecsétel- tetett. Ma szívesen felemlegetjük, hogy lám hadseregnyi rendőr sem képes kordában tartani nekiszabadult renitenseinket, holott régen két kakastollas kalap megfékezett egy fél vármegyét. Csakhogy elfeledjük: a rendcsináló embernek akkoron nem romboltuk szét - sajna, éppen a legilletékesebbek aktív részvételével - a tekintélyteremtéshez elengedhetetlenül fontos nimbuszát. Meg hát akkortájt nem harsogtuk lépten-nyomon teli torokból azt, hogy minden ember egyenlő - miközben csak fátyolosán suttogtuk: dolgozni is bizony egyenlő mértékben kellene. Hát persze, hogy mindenki azt hallott meg mindebből, amit akart. Ha valamit szétszedünk, és ismét összerakunk - az már nem ugyanaz. Itt van példának a volt iskolám, a sárospataki református főgimnázium. A harmincas években a kétszerkettő egyszerűségével szervezték át angol tagozatúvá. Aztán államosították, az angol nyelvet a gyűlölt John Bull-lal együtt a történelem szemétdombjára szántuk, most csinálnánk mindent vissza, és csodálkozunk, hogy nem megy. Nem, mert ez már nem az az iskola. ahol Comenius oktatott, és ahol Móricz Zsigmond koptatta a padokat. Közben _ ugyanis történt az iskolával negyvenévnyi méltánytalanság, amit nem lehet meg nem történtté tenni. Ugyanígy szétszedtük a mezőgazdaságot, de ha még nem lett volna elég, a téeszek egyesítésével az emberi kötődések írmagját is kiirtottuk. Szétszedtük meg összeraktuk az ipart, önkényesen szüntettünk meg munkásdinasztiákat, emberek helyett kádereket illesztettünk egymás mellé-fölé, egyéniségek helyett pedig egyéneket. Kötőanyagnak a közösségekről szóló frázisokat használtuk volna - hiába. A szolnoki Széchenyi lakótelepen 27 ezer ember él. Életkorukat tekintve nem éleme- dettek, de nem is pályájuk elején álló ifjoncok, életük delén lévő emberek élnek-ott, mondhatni ők Szolnok legaktívabb, legtevékenyebb 27 ezerje. És mégis: érdekképviseletüket, divatosabb szóval élve önkormányzatukat tekintve olyan, de olyan esendőek, akár egy gigantikus bölcsőde apróságai. Egyetlen dologért ilyenek: mert ott az ember még a szomszédját sem ismeri. A panelvárosban a közösség frázisa helyett a valódi közösség megteremtésére senki nem vállalkozott. Mert szószá- tyárkodni mindig is könnyebb volt, mint bármit is megvalósítani. Megint csodára várunk. A választás katartikus csodájára. Lehet belőle csoda: ha a leadott voksok abban segítenek, hogy vélemények és érdek- azonosságok térképét kapjuk kézbe a társadalomban való eligazodáshoz. Ha közösségek ková- csolódnak a pártszínek turistajelzései mentén. Ha a pártharcok elükével koalícióra lép az ország. Akkor, amikor is az urnák tartalmából egyértelműen kirakjuk véleményünket, vágyainkat, gondolatunkat. És akkor, - ezt már kimondani is félve merem - végre valamennyien együtt, egy célért dolgozunk. Nem sztrájkolunk, nem tesszük próbára újra és újra az állampolgári tolarenciát. Mert lehet, hogy a közlekedésiek meg a magánkiskereskedők elégedetlenek a sorsukkal, de mi sem vajgyunk elégedettek utasként, bolti vásárlóként! Es ha sztrájk, akkor annak szenvedő alanyai ne feltétlenül mi legyünk. Miért nem tudta a Volán a hűtőkamionjait leparkíroztatni a Kossuth téren? A BKV a villamosaival eltorlaszolni a Duna-hidat? Miért mindig az állampolgár legyen a szállítmány azon a buszon, metrón, trolin, amelyik éppen nem közlekedik? Mielőtt notórius sztrájktörőként könyvelnének el, leszögezem, nem vagyok ellene a munkabeszüntetés állampolgári jogának, sőt ha rajtam múlna, magam is élnék ezzel - éppen lapunk napi helyzete kapcsán. Csak éppen azok érdekében szólnék, akik óhatatlanul belekeverednek a fel- sőbbség és az elégedetlenek harcába. Ismét és ismét. Ennyi fanyalgás után illenék most már elmondani, valójában én mire várok? Ha e tudálékos írás elbírja, egy könnyebb műfajú, távolkeleti példával hozakodom elő: Masutatsu Oyama a Kyokushinkai karate küzdőmód kidolgozója, amikor érezte, hogy az önvédelmi sport műfajában alkotnia kellene valami nagyot, felvonult a Fujijama havas csúcsára, ahol másfél évet töltött csendes meditációban, ezalatt kitalálta a Kyokushinkait, aztán lejött a hegyről, és egy világ körüli útra indult. Villámgyorsan leküzdötte a világ száz legjobb ka- ratékáját, és pihentetésül több tucatnyi bikát is legyűrt a mexikói arénákban, csak úgy puszta kézzel Én azt hiszem, lassan lejöhetnénk már a Fujijamáról. Altatás műtét előtt. Munkában a szakember. Képünk a szolnoki Hetényi Géza Kórházban készült. Fotó Kardos Tamás Megkezdték az NDK-kivándorlók Vas megyében hagyott autóinak kiárusítását Szombathelyen a Vasi Volán telepén január 22-én megkezdték az NDK- kivándorlók Vas megyében hátraha gyott személyautóinak értékesítését. A nagy érdeklődésre való tekintettel 190 gépkocsi sorsolással került ú. tulajdonosához. (MTI fotó: Czika László) Építők télen Ezen a télen november közepén jöttek meg a fagyok. Akkor lement a hőmérséklet hajnalra mínusz 10 fok alá is. Azután ismét aranyélet jött a kőművesekre, csak a január mutatta meg, hogy mégis a naptárnak van igaza. Aki teheti ilyenkor húzódik fedél alá, széltől, hótól óvni magát, de az építők között nincs mindenki ilyen szerencsés helyzetben. Az első fagyok idején a Lehel Vezér téri járókelők Jászberényben vacogva húzták összébb magukon a télikabátot, bundát, miközben a Hitelbank bővítésén éppen a tetőn dolgoztak az ácsok. Elismeréssel vegyes szánakozás kísérte munkájukat odalentről, míg ők fűrészeltek, szegeztek, tették a dolgukat. Szorít a határidő Azóta helyén van a cserép, elkészült a bővítmény, de a vele egy tömbben épülő szárnyon azért zavartalanul folytatódik a munka. A szarufákat fóliával fedték, a tetőt belécezték. A cseréppel még várni kell, mert előbb a rézszegélyek, borítások jönnek, de ilyen zord időben a bádogosok nem tudnak odafent dolgozni. Persze ez csak azért igaz, mert nem kell így se tartani már a hótól, esőtől. Egyébként aligha volna kegyelem, mert a munka nem állhat le. A csupasz nyílásokon nejlont csapkod a szél, belül igy is ugyanolyan idő van, mint kívül, de a huzat mégsem vágtat végig az üres, rideg helyiségeken. A válaszfalak építéséhez készülődnek, már beemeltek egy hőlégbefúvót, hogy hamarosan bekössék, üzemeltessék. Azután jöhet az anyag, mert szorít a határidő. Néhány traktussal távolabb Balogh Árpád, a villanyszerelők brigádvezetője vési a falat, és méltatlankodik közben. Alvállalkozóként dolgoznak ott, s rájuk nincs nagy gondja a fővállalkozó KÉV-METRO-nak. Igaz, a napokban egészen megenyhült az idő, de a melegedővel elégtelen.- Úgy kell a munkát szervezni, hogy télen is lehessen dolgozni - magyarázza Szeidl Imre művezető a zsúfolt, szűk udvar közepén álló konténerirodában. Pár lépéssel arrébb épületeket bont egy gép, körben építőanyagok ..., alig van tenyérnyi szabad hely. - Fagyszabadság idejére a fizetésük felét, harmadát kapják a dolgozók, ezért, még ha többletköltséggel is jár, inkább téliesítjük a munkahelyeket. A határidő miatt se várhatunk tavaszig, csúszni meg nem érdemes, mert elmúlt már az az idő, amikor a kivitelező diktált. Verseny van a piacon (szerencsére), s nemcsak a minőség és a költségek, hanem a minél gyorsabb elkészítés is szempont a beruházónál. Jól tudják ezt a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalatnál is. A kivitelezésükben készülő Gács László utcai 56 lakásos épületen se volt leállás, pedig ott szabad ég alatt is folyik a munka.- Hogyan lehet ezt megszokni?- Ötvenhat óta volt rá időm - mondja Járomi Dezső a PEVA- szerelőcsoport brigádvezetője. A második emelet födémjéről belátni a környékbeli udvarokba. Alattunk lévő szinten kokszkosár izzik, az erős széngáz szaga megmegcsapja az orrunkat. Csípős szél fúj, a tollat meggénberedett ujjakkal fogom, ők pedig öten-ha- tan egykedvűen bontogatják a zsaluzat kötéseit.- Tegnap öntöttük a födémet, ki kell szedni a csavarokat, mert belekötnek - magyarázzák mások is. Azután intenek a darukezelőnek, s takarják be újból ponyvával a födémet, ki ne hűljön a kötésben lévő beton. Néhány nap múlva szedik is ki a zsaluzatot, akkorra elhordja önmagát a szerkezet. Nem az embereket, a betont óvják Az egész telet, az egész évet kint töltik, mert folyamatosan öntik egymás után az épületek vázát. Ők haladnak elöl, munkájuk ütemétől függ, hogy tudnak-e dolgozni a többiek. A téliesítés náluk nem az emberekre vonatkozik, hanem a technológiára, a betonkötésre. Azért fűtenek, azért takargatnak. Persze kötésgyorsító, fagyásgátló is segíti a technológiát, de a munkások legfeljebb 5-10 percre húzódnak a melegedőbe a nagy hidegek idején is. A központban kiszámolták, s a művezetőnek is gondja van rá, hogyan haladjon az építkezés, mikorra mivel készüljenek el, hogy a határidőt tartani tudják. Nincs miért zúgolódni, mert ha hazakülde- nék őket az még rosszabb volna. Különben is a száraz hideggel semmi gondjuk, csak hó, meg eső ne essen. Az nagyon lelassítja a tempót, elmaradnak a normától, és csökken a kereset. Figyelik is az időjárás-előrejelzést, amiben különösen nagy tapasztalata van Oláh Andrásnak. Néha (félig tréfásan) még a művezető Bakó Ferenc is kikéri beosztottja véleményét, akivej 1951- ben együtt kezdtek az ÁÉV-nél. Neki ugyanis arra is kell gondolnia, hogy pénzt vigyenek haza az emberek, tehát legyen mindig munkaterület. A szomszédos épületrész szerkezete, válaszfalai elkészültek, odabent a szakipari munkán dolgoznak a mesterek, a földszinten pedig már megkezdődött a vakolás. Fóliafüggöny mögött ipari tanulók dolgoznak Bognár Ferenc oktató irányításával. Habarcsért, teáért kiáltoznak éppen, mikor belépek a lekerített részbe, de azért megy a munka is, a serényebbek még ingujjra is vetkőznek a fűté: közelében. Buck Miklós, Jászbe rény egyik legjobb kőműves kis iparosa péntek dél körül befejezi! a munkát, hazaengedte alkalma zottait. Hétfőn reggel 7-kor, rende sen, mint a vállalatnál, folytatjál tovább az átalakítást. Tőlük fújhat szakadhat..., sikerült úgy ütemezn a vállalásokat, hogy tudnak dől gozni egész télen.- Harmadik éve már, hogy nen kell leállni - mondja a mester : műhelyben, ahol katonás rendbei sorakoznak a leolajozott zsalutáb Iák, letisztított pallók, lapátok, ka nalak, kőművesszerszámok. P polcokon motoros fűrészek, kábé lek, szerszámnyelek, a sarokbai betonkeverő. - Ha nem volna mun ka, akkor is találnék itthon tenni valót. A kőműves számára a té általában az erőgyűjtés és a kar bantartás ideje. Amire nem futja i nyári hajszában, télen az is sorr; kerül. Ilyenkor készülnek a: anyagkimutatások, a kalkulációk meg azután többet ülök a tv élőt is.- Hogyan fizet a téli?- Hiába dolgozunk épületben azért csak idényjellegű a kőműve: munka. Fagyott homokot kavar gatni odabent, szűk helyen forgo lódni ... Szóval nem hoz annyit mint szezonban, de még keveseb bért is érdemes vállalkozni. Ki használjuk az időt, és nem marad nak a munkásaim se kereset nél kül. Az Érparti lakótelep családi há zai jórészt házilagosan készülnek Télen legfeljebb falon belül dolgo zik néhány sietős család a mielőb bi beköltözés érdekében, de általá ban csendesek az utcák. A Jászság Építőipari Kisszövetkezet azon ban nem hagyta abba az ÉVN mintalakótelepén az építkezést Falaztak a kőművesek, amíg az id< engedte, de január elején az erő: fagy leparancsolta a falakról őke is. A faipari részlegnél találón Nyitó András brigádvezetőt. Egy a norma hidegben, melegben- Mínusz 5 fokig nem volt sem mi gond, de az alatt már fázik ; beton, meg a habarcs. Mi még bír tűk volna, mert, aki örökké a sza badban dolgozik, az valahogy fe sem igen veszi. Raklapokat, ládákat gyártana! most egy műhelyben. A szövetke zet rpár ősszel felkészült rá, hog; legyen elegendő anyag, ha a kő művesek bekényszerülnek. Telje sítményre dolgoznak ott is, di azért ha lehet sietnek ki az építke zésre. Igaz egy a norma hidegben melegben, de a szakmájukho: mégis jobban értenek. Szerencsén megenyhült az idő, hétfőtől foly tathatják a betonozást, falazást. Lukácsi Pál
