Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-25 / 21. szám

Néplap 1990. JANUÁR 25. IA szerkesztőség postájából "1 Szeretnénk tisztán látni Hozzászólás cikkeinkhez "Ki nevelje hát a gyerekeket?" Megragadta a figyelmemet a Jó hír a pedagógusoknak című, január 13-ai információ, mely­ben röviden, de mindenki számá­ra érthetően tájékoztattak a janu­ár elsejei béremelésről. A de­cember 21-ei országgyűlési tudó­sításukban, a Békési László pénzügyminiszter expozéjában szerepelt, hogy az egész­ségügyben is január elsejétől ke­rülhet sor az orvosok és középká­derek bérének - átlagosan 3o szá­zalékos - emelésére ..., s miként az egészségügyben, az oktatás­ban is folytatja a kormány az 1989-ben megkezdett bémövelő programját. A pedagógusok jó híre megérkezett, de mikor örül­hetnek az egészségügyi dolgo­zók? Nyugtalanságot kelt a bér­emelés körüli híresztelés, mely szerint csak 16 százalékot emel­(Válasz Erdei Péter gondola­taira) Tisztelt Erdei Péter Barátom! Azt írod a Néplap január 2-ai számában közölt leveledben, hogy a könyvtárakat ki kell von­ni az állami bürokrácia irányítá­sa alól. E megállapításból a bü­rokrácia stimmel, az állami nem. A könyvtári munka kulturális alaptevékenység, s mint ilyen, elsősorban állami feladat. Az ál­lam kötelességei közé tartozik az alaptevékenységek anyagi, tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása. E felelősséget sem­miféle alapítvány nem veheti át. Úgy vélem, a még mindig élő, létező pártállami bürokráciára gondolsz, de ennek a napjai - bízzunk benne - meg vannak számlálva. Ha az alapítványok irányítása alatt működnének a könyvtárak, ezzel a pártállam kezéből a pénzemberek kezébe csúszna az irányítás. Azok a ré­tegek szorulnának háttérbe, akiknek nincs pénzük beszállni nek, ami a levonások után jó ha lo-12 százalék lesz. A pénzügyminiszter bejelenté­sét úgy értelmeztük, hogy az or­vosok és az egészségügyi közép­káderek 3o, míg a többi dolgozó /technikai személyzet/ 16 száza­lékos béremelésben részesül. Az orvosok ezen felül megkapják a lépcsőzetes béremelésből járó, személyenkénti 45oo forintot. A probléma ott van, hogy azt han­goztatják, a 3o százalékos bér­emelésünk magába foglalja az orvosok bémövelő programba előirányzott emelését is. Ezért a középkáderek csak 16 százalé­kos béremelést kapnak... Mihamarább szeretnénk tisz­tán látni. N.M.-né az alapítványokba. A kölcsönzé­si díjak esetében ezt erősítené még az általad jelzett kategori­zálás (állami fenntartás esetén megfontolandó), valamint a "konkurenciaharc" a művelő­dési központokkal. Ha a piac törvényei uralkod­nának el a könyvtárakon, millió­kat rekesztenénk ki a kulturáló- dás lehetőségéből. Az eddigiek­nél is szegényesebb lenne az ok­tatás ellátása. Az alaptevékenységek szint­jén nem szabad áruvá változtatni a kultúrát. Az állami tevékeny­séget kell társadalmasítani, ott kell megszüntetni a bürokráciát. A könyvtárak működéséhez te­remtse meg az állam a feltétele­ket, a szakmai megvalósítás kér­déseit pedig bízzuk a könyv­tárosokra. Barátsággal Varga Béla megyei MSZDP-elnök A Münnich körúti iskola igaz­gatója is hozzászól a vitához Iskolánkat 1980-ban nyitottuk meg, 1981-től fogadjuk a gyer­mekvárosi tanulókat. Rengeteg gonddal indultunk, mert a szöké­sek, lopások, munkamegtagadás mindennapos jelenség volt. A két testület munkájának eredményeként lassan megindult a beilleszkedési folyamat, meg­szűntek a szökések, mind többen fogadták el az iskolai normákat. A két intézmény között rend­szeres volt a kapcsolat, amely­nek leghatékonyabb formája volt a nevelők naponkénti munka- kapcsolata. A nyolcévi együtt­működés során soha nem volt ki­emelt témája értekezleteinknek a gyermekvárosi tanulókkal való foglalkozás. Az évente 2-3 alka­lommal megtartott szülői mun­kaközösségi aktívaértekezleten sem tettek panaszt a szülők a gyermekvárosi tanulókra. Sőt szép számmal vállalták segítsé­güket, támogatásukat. Van példa arra is, hogy a szülő, fia gyer­mekvárosi barátait Kassára vitte kirándulni. Nem félt attól, hogy tehetséges gyermeke testi és lelki fejlődése veszélybe kerül. Soha egyetlen kirándulásról nem jöt­tek haza úgy a munkatársaim, hogy panasz lett volna a gyer­mekvárosiakra. Hogy nem kerül­tek hátrányba lakótelepi tanuló­ink - a gyermekvárosiak miatt - azt igazolja, hogy bejutottak kü­lönleges, matematika tantervű osztályokba, jelenleg is több ta­nulónk tanul Szentesen drámai­irodalmi osztályban. Számomra felejthetetlen az a ballagás, ame­lyen először búcsúztattunk gyer­mekvárosi tanulókat. Ők voltak legjobban meghatódva. Ottho­nuknak érezték az iskolát, ahon­nan fájó útra indulni, elköszönni. Azóta is térnek vissza volt tanít­ványok, megkeresik egykori osztályfőnökeiket. Mi volt az eredmények mö­gött? Nagy testületi összefogás. Mostanra kérdésekkel vagyok tele. Hogyan lettünk nevelőtes­tületből bírói testület? Itt ugyanis ítéletről van szó, még akkor is, ha néhány tanulónk teljesen kicsú­szott az ellenőrzésünk alól, ma­gatartásukkal súlyos helyzetet teremtettek az iskolában és az iskolán kívül is. Ennek okát én nem merem csak a gyerekvárosi testület munkájában keresni. A következő kérdés: Minden ítélethozó ismeri-e azokat, aki­ket elítél? A hatvankét aláíróból huszonhárom egyáltalán nem foglalkozik gyermekvárosi tanu­lóval. Néhányan alig pár hónapja dolgoznak az iskolában. Hogyan nyilatkozhatnak a gyermekről vagy a gyermekvárosban folyó munkáról? Ma már minden iskolában sok a sérült tanuló a széthulló csalá­dok miatt. Nem is biztos, hogy ebből a szempontból mi vagyunk a a legnehezebb helyzetben. A 22, gyermekvárosi tanulókat fo­gadó, nem tagozatos tanulócso­portból csak 8-ból jelzett a testü­let megoldhatatlan gondot, 14- ből nem. Összesen tehát iskolánk 30 tanulócsoportjában nincs kü­lönösebb probléma. Tizenkilenc tanuló elhelyezését kérte a testü­let. Én ennél kevesebbnek látom a kezelhetetlenek számát, de ha elfogadom is, százhúsz tanuló vétlen. (Az összlétszám ugyanis nem kétszáz, hanem száznegy­ven.) Szabad-e akkor úgy fogal­mazni, hogy a "gyermekvárosi gyerekek magatartása miatt ve­szélyben érezzük gyermekeink szellemi fejlődését, testi épsé­gét"? A negyven aláíró szülő kö­zött szép számmal van olyan, akinek gyermeke tagozatos osz­tályba jár, tehát nincs közvetlen kapcsolata a gyermekvárosi ta­nulókkal. Kérdezem: a Rákóczi- falváról bejáró gyermek szülője hogyan gondolja, hogy az általa választott - bizonyára jónak mi­nősített - iskolából a védtelen, szomszédban lakó, körzetileg is illetékes tanulók távozzanak? Kérdezhetném továbbá, hogy ki­nek épült az iskola? Jogom van-e nekem, mint nevelőnek meg­szabni, hogy ki üljön elém a pád­ba? Sokkal inkább azt, hogy ki nevelje a gyermekvárosi gyere­keket, akik ennek az ügynek már mindenképpen vesztesei? Értük nem veri az asztalt senki. Hol lesz számukra kapaszkodó, ki­hez kötődhetnek majd? Ezután a minősítés után hogyan fogadhat­ja őket más iskola szülői munka- közössége, nevelőtestülete, gyermekközössége? Marad a belső iskola, amit én a történtek után mégis kirekesztésnek, get­tónak érzek. Erre százhúsz gyer­mek nem adott okot, semmikép­pen nem érthetek egyet a pusztán szociális körülményeik miatti megkülönböztetésükkel. Az ügy tehát valóban nincs le­zárva. Sőt, a kérdés égetőbb, mint néhány nappal korábban: ki nevelje hát a gyermekvárosi gyermekeket? A választ nem tu­dom, eszembe jut Tamási Áron gondolata: Azért élünk a világ­ban, hogy valahol otthon le­gyünk benne. Utolsó kérdésem: Csak mi, vagy ők is? Szabó Mihály igazgató Szomorú, hogy nem tudnak dönteni Szolnok Az elektronika ördöge Tóth Júlia besenyszögi ta­nárnő szóvá tette, hogy lapunk múlt év decemberi számaiban szinte hemzsegett az elválasz­tási hiba. Észrevételét köszön­jük, s mivel ezt rajta kívül bi­zonyára mások is tapasztalták, levelére nyilvánosan lapunk egyik, e témában érintett mun­katársa, a szerkesztőség egyik korrektora válaszol: Tisztelt Tóth Júlia! Önnek igaza van. A Néplap­ból kivágott és beküldött sze­melvények durva elválasztási hibákról tanúskodnak. Ennek az az oka, hogy a múlt év végén néhány lapszámunk - kísérleti jelleggel - számítógépes tech­nikával készült, s a számítógé­pek saját logikájuk szerint jól, de a magyar helyesírás szabá­lyaitól időnként eltérően, rosszul választanak. Ezek a hi­bák az elválasztási program korrigálásával, illetve míg ez meg nem történik, utólagos el­lenőrzéssel elkerülhetők, vagy legalábbis csökkenthetők. Saj­nos az említett próbaszámok nyomás előtti ellenőrzése, kor­rigálása - szakember hiányá­ban - nem volt maradéktalan. Január elsejétől erre is ügye­lünk, és bízunk abban, hogy az Ön által említett hibák egyre kevesebbszer szúrnak szemet. A napilapok általában feszí­tett tempóban készülnek, ezért előfordul, hogy egyéb típusú hibák is becsúsznak. Ilyenkor beszélünk a nyomda ördögéről. Noha a nyomda ördögétől már nem kell tartanunk, az elektro­nikáétól időnként még igen...- zsoldos ­A könyvtárak jövője a tét - avagy meddig lehet áru a kultúra? Legyen figyelmesebb a buszvezető Január 14-én Budapestről, a Nyugati pályaudvarról 15.o5- kor induló vonattal utaztunk Tö- rökszentmiklósra, onnan busszal szerettünk volna tovább menni, Tiszapüspökibe. A vonat 17.o2 órakor érkezett meg, az állomás előtt várakozó busz indulási ide­je pedig 17.o5 lett volna, de egy perccel előbb indult. Annak da­cára, hogy előttünk egy idősebb házaspár akart felszállni - helyi­ek voltak. Az orruk előtt csukta be az ajtót, s rajtuk kívül ottha­gyott még hat tiszapüspöki la­kost. Mivel a következő járat csak 19.02 órakor indul, taxival mentünk haza, ami 19o forintba került. Kérjük, hogy a buszvezető ne kénye-kedve szerint induljon ki a vasútállomási buszmegálló­ból, hanem a vonatról leszálló utasokat is vigye magával. Külö­nösen akkor, ha azok idejében érkeztek! Szabó Károly nyugdíjas Tiszapüspöki Január 18-ai számukban olvas­tam a Hetvenhét ingatlanról van szó, című cikket, melyben arról írtak, hogy nem tudnak dönteni a megyei volt pártház ügyében. Újabb vitafordulóra szerintem nincs szükség, hiszen mindenki látja, hogy a rendelőintézet szin­te már az ott dolgozók és a bete­gek fejére dől. Szomorú, hogy az illetékesek ilyen esetben sem tudnak dönteni. E cikkben felve­tődött az irodaház kérdése is. Is­ten ments, hogy irodaház legyen, mert abból már több van, mint kellene. Egyébként hol vannak a me­gye országgyűlési képviselői (például dr.Faragó Margit, Szi- ráki András), akik e fontos ügy­ben véleményt nyilvánítanának, s próbálnának igazságos döntés­re, megoldásra jutni a a város vezetőivel. Amennyiben nem születik gyors és igazságos dön­tés ebben az ügyben, Pozsgay Imre államminisztemek fogok írni. Hogy miért éppen neki? Mert én őt tartom igazságos, okos, szimpatikus és jó politi­kusnak. A tárgyalóteremből A szavak és a tettek embere Ne hánykolódj itt, komám! Ezt a mondatot bizonyos Mis- kolczi József fegyvemeki lakos mondotta ki az elmúlt év au­gusztusának 11. napján. Nem kell különösebb fantázia a hely­szín kialakításához sem. Ez, ugye, csak egy italbolt udvara lehet. Az italbolt ezúttal a 8-as számot viseli, s Tiszabőn talál­ható. Az épületes, ámde szűk­szavú, ráadásul egyoldalú esz­mecserét az ilyen állapotban szokásos társasági stílus előírá­sai szerinti viselkedési mód kö­vette. Miskolczi kényesen vi­gyázott a kocsmai etikett íratlan szabályainak betartására, s a megszólítottat, akiről eladdig mit sem tudott, megütötte. Sokat tehát nem beszélt mellé, ütése is pontosnak bizonyult. A sértett (a jog nevezi így azt, aki az ütést elszenvedte) maga is kénytelen volt a helyzethez al­kalmazkodni. Esetében ez az al­kalmazkodás egy orrcsonttörést jelent. Miskolczi azonban - mire a megtámadott ember észhez ka­pott volna - illa berek, nádak, erek! tüstént kereket oldott.- Én, tisztelt bíróság, az egész­ről mit se tudok. Most hallom az egészet először - védekezett az­tán később a tárgyaláson Mis­kolczi, aki, úgy tűnik föl, nem­csak a tettek, a szavak embere is.- Ott, én ott jártam, de hogy én a szegény emberbe belekötöttem volna, pláne, hogy megütöttem Az illetékeseknek már nem a pártszékház felett kellene medi­tálniuk, hanem azon, hogy miért gazdátlan, piszkos a megyeszék­volna, az, kérem, egy kitalálás. Én a légynek se tudnék ártani, főleg nem, ha iszom. Nem is is­merem ezt az embert - szögezte le, amiből persze nem derült ki, hogy az elfogyasztott ital­mennyiség vagy az utóbbi jó­zanság, kijózanodás mondatta ezt vele. Mindenesetre tény, a bíróságon nem ismerte fel orr- csonttörött alkalmi ismerősét.- Biztos a cigányok verték meg - vélekedett. - Láttam ott őket, voltak egy páran - fűzte tovább a védekezés egymásba il­leszkedő láncszemeit. Csakhogy két másik tanú egy­behangzóan állította, senki mást nem láttak az eset színhelyén, s minthogy egyedül Miskolczi tá­vozott el a helyiségből, joggal feltételezhető, hogy a sértett ál­lítása szerint Miskolczi volt a tett elkövetője. E vallomások alapján a me­gyei bíróság súlyos testi sértés­ben mondta ki bűnösnek Mis­kolczi Józsefet, akit ezért nyolc­hónapi börtönbüntetésre ítélt. A mellékbüntetés: háromezer fo­rint. A büntetés kiszabásakor a bíróság súlyosbító körülmény­nek tudta be, hogy Miskolczit korábban lopás és devizagazdál­kodás megsértése bűntettében már elítélte. Enyhítő körül­ménynek tudta be a vádlott csa­ládos voltát.- Szőke ­hely? Erre nem lehet az a válasz, hogy nincs rá pénz... T.J.-né Újszász "Megpróbálunk tovább élni" Megkésve bár, de szeretnénk némi kiegészítést fűzni az Elhal­nak a vidéki mozik című, még a múlt évben közölt írásukhoz. A szerző megfogalmazása, mely szerint" a mozi a kultúra utolsó bástyája", Szelevényen a szó szoros értelmében élt. Nálunk a filmszínház vezetője visszavitte a felnőtteket a moziba, mégpe­dig úgy, hogy országjáró kirán­dulásokat, színházba járást és különböző érdeklődésre számot tartó rendezvényeket szervezett. Meg is volt az eredménye. Ez a mozi tavaly 45 ezer forint tiszta nyereséggel zárt. Ennek dacára sajnos mi is "elhaltunk", mivel a Moziüzemi Vállalat február 9- től végképp felszámolja a falusi mozikat. Szerződésbe adja oly módon, hogy az üzemvezetőnek kell fizetnie az összes kiadást, a gépek utáni bérleti díjat, stb. Mi mégis reménykedünk, és meg­próbálunk tovább élni... A szelevényi nyugdíjas film­klub tagjai nevében: Zana Sándorné Karcag /Fotó: T.Z. /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom