Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1

4

Mépmp

1990. JANUÁR 4.

IA szerkesztőség postájából I

A vonzó politika hiteles vezetőket kíván

Kérdések és kételyek

Mint az augusztusi csendes eső után a gombák, úgy jelennek meg napjainkban a különböző politikai pártok és szervezetek. A politikai pálfordulatok természetéről bőségesen vannak tapasztalataink. Azt is tudjuk, hogy amikor gyors társadalmi változások kavarják fel a történelem állóvizét, akkor a gyorsaság tajtékján szükségszerűen kerül felszínre a szemét is /minden irányból!/. S ez tulajdonképpen nem nagy baj, mert így legalább nyilvánvalóvá válik, hogy kitől kell rövid úton megszabadulni.

Érdeklődéssel olvastam a helyi pártok programját a Karcagi Hírmondó legutóbbi számában. Ha csak ezek alapján ítélném meg a pártokat, akár nyugodt is lehetnék. Mert mit is írnak? "Alapelvünknek a másokat tiszteletben tartó közéleti magatartásforma gyakorlását tartjuk. Azt, hogy a hangoztatott szólamok, szavak, tettekkel kerüljenek bizonyításra" /DMM/. - "Olyan új Magyarországot szeretnénk, amely biztosítja a megélhetéshez szükséges feltételeket, és szabad, félelem nélküli életet tud biztosítani" /FIDESZ/. - "Az MDF karcagi szervezetének tagjai nem törekszenek politikai karrierre, legtöbbjük nem kíván még "direkt“ módon politizálni sem" /MDF/. S hogy mégsem vagyok nyugodt, arra jó okom van. Lehet-e hinni ezeknek a szavaknak? A szervezetek vezetői hordoz- zák-e magukban az ígéretek betartásának garanciáit? Nos, itt már kételyeim vannak. Érthetőnek tartom, hogy a legkülönbözőbb fórumok, szervezetek

és személyek fogalmazzák meg az átalakítás egyik alapfeltételét, hogy ti. a vonzó politikai program "hiteles vezetőket" kíván. Olyanokat, akiknek eddigi életútjuk, szavaik és tetteik egysége, társadalmi környezetük tapasztalatai együttesen nyújtják a hitelesség biztosítékait. Megvannak-e ezek a biztosítékok? Milyen emberek azok, akik ma a zászlókra a demokrácia, erkölcs, önzetlenség, humanizmus stb. szavakat írták? Megfelelnek-e ezeknek az értékeknek? Több példa bizonyítja, hogy az új politikusok némelyike a "vizet prédikálni, s bort inni" gyakorlatát választotta. Ezek közül első helyen említem Feig Jánost, az MDF karcagi ügyintézőjét. Ki vizsgálta ennek az embernek a hitelességét? Azok, akik megbízták ezzel a fontos tisztséggel, tudták-e, hogy milyen múltja van? Meg- kérdezték-e tőle, hogy a rendőrség miért vonta be hosz- szabb időre az útlevelét? Érdeklődött-e valaki, hogy miért kellett eljönnie az agyagipari szövetkezettől? Törődött-e valaki azzal, hogy mint újságkihordót, miért menesztette a posta? Ezek az ón kérdéseim és kételyeim.

Nem csak egy politikai szerv lejáratásától félek, móginkább attól, hogy azokat az értékeket is lejáratják, amelyeket zászla- ikra írtak. S ez már nem csupán belső ügy!- Pontos névvel és címmel kaptuk e levelet, de a szerző azt kérte, hogy csupán így szerepeljen:

"Egy karcagi olvasó”

A fold adásvételével most várni

kellene

Felháborodással fogadjuk a tsz-ek pánikszerű földeladását. A megye több területén olyan táblákat parcelláznak, melyeket az erőszakos tagosítás során vettek el becsületes parasztemberektől. Olyanoktól, akik a mai napig is igényt tartanak rá, mert tapasztalataikat, munkaszeretetüket földjükön tudnák legjobban kamatoztatni.

Megrendülést vált ki a parasztságból, hogy régi tanyáik körül, a volt földjükön megjelennek a parcellázók és mérik a jóhiszemű vásárlóknak. Vajon mi lesz a huszáros gyorsasággal eladott telkekkel, ha törvény születik a földtulajdon igazságos rendezéséről? Várni kellene a föld adásvételével egy új, szakszerűen kidolgozott, az igazságosságra törekvő földtörvény megszületéséig.

Bogdán Zoltán q Kisgazdapárt tagja Tiszasüly

V______________________________________________________/

Köszönet a jószívű embereknek

A HNF Jászberényi Városi Bizottsága karácsony előtt együttműködésre kérte a segítőkész embereket, a munkahelyi- és lakókörzeti kollektívákat. Felhívásunk eredményeképpen nőbizottságunk tagjai ötvenkét idős ember tanyai lakásába jutottak el - december 18- 2I között, hogy jókívánságot, szeretetet közvetítsenek, örömet szerezzenek. Apró ajándékot is vittek magukkal, amit az idősek klubjának tagjai készítettek a BUBIV-tól, a helyi ruhaipari kisszövetkezettől, a cipőipari vállalattól kapott anyagokból.

A nagycsaládosoknak, nyugdíjasoknak rendezett december 22-i ünnepségen az építőipari kisszövetkezettől, a szeku- ritás ipari vállalattól, valamint magánszemélyektől kapott ruhaneműt, játékot, könyvet ajándékoztunk a résztvevőknek. Mindehhez az Aprftógópgyár, a Liska József Ipari Szakközépiskola anyagi segítséget nyújtott, míg a Lehel Vezér Gimnázium tanárai, diákjai szívet melengető műsorral kedveskedtek. A jószívű adakozók és a megajándékozottak együtt örültek.

Pádárné Kiss Éva

u i

Az utolsó pillanatban segítettek

szon. Kétségessé vált, hogy eljuthatnak az ünnepségre. Több eredménytelen próbálkozás után fordultam az Ifjúsági Információs Iroda vezetőjéhez, aki megnyugtatott, majd azt követően a Verseghy könyvtár igazgatója hívott telefonon és azzal biztatott, ha a gépkocsivezetőik közül valaki feláldozza a pihenőidejét, a könyvtár autóbuszát- társadalmi támogatásként rendelkezésünkre bocsátja. Sikerült. így lett gyermekeinknek és szüleiknek élménnyel teljesebb és gazdagabb karácsonya. A gépkocsivezető és valamennyi közreműködő segítségét ezúton is köszönjük.

Túri Józsefné MSZME rehab, titkára

ÚJ

GYERMEKMOZGALOM

Néhány hónappal ezelőtt alakult meg a fővárosban a "Magyarország felfedezői - Hagyományőrzők baráti szövetsége", és nem sokat váratott magára, hogy az új gyermekmozgalom a Jászságban is hívekre találjon. Jászberényben és a községekben dolgozó kisebb közösségek november 6-án - a "Jászsági hagyományőrzők csapata" nevet választva - szerveződtek. Az országos szervezettől a 3-as számot kapták - annak bizonyságául, hogy Vaja és Túra után harmadikként alakultak meg. A hagyományőr zők - mintegy százhetvenen ■ december 22-én összejövetel -rendeztek, melynek kiemelkedő mozzanata volt, amikor e népviseletbe öltözött gyerekei magasba emelték az 1848-49- es szabadságharc Lehel huszárezredének zászlajára em lókeztető selyem zászlót, amit c Jászárokszállási Háziipari Sző vetkezet kollektívájától kaptak /Képünkön a készülő ajándék utolsó öltéseit örökítettük meg.,

Faragó László

Hozzászólás cikkeinkhez

Nyilvános bocsánatkérés

A Néplap december IjB-i számában Horváth Jánosné vásárlónk szóvá tette, hogy megalázták a Szolnok ABC-ben. A nyilvánosság előtt kérünk bocsánatot tőle, amiért jogtalanul,

egy bejelentés alapján gyanúsították, és a félreértést nerr elég kulturáltan tisztázták dolgozóink.

Guba Kálmánná a Szolnok és Vidéke Afészelnökc

Késett a véradásért járó elismerés

Sajnálattal olvastuk a tiszafüredi véradó, Nemes Imrénó sorait, mely a Néplap november 3o-i számában jelent meg. Arról írt, hogy nem kapta meg a huszadik véradása után járó elismerést. Reméljük, hogy a Vöröskereszt tiszafüredi titkára azóta eljuttatta hozzá a kitüntetést, amit már 1984-ben kellett volna megkapnia. A késedelem okát sajnos nem tudtuk kideríteni. /A jelenlegi városi titkár 1986 óta tölti be e funkicóját./ A mulasztásért - a Magyar Vörös- kereszt megyei vezetősége és a megyei véradóállomás nevében Nemes Imréné szíves elnézését kérjük. A vöröskeresztes titkárokat, véradószervezőket pedig ezúton is arra kérjük, hogy vizsgálják felül a nyilvántartásukat, és ha valaki véletlenül nem kapta meg a kitüntetését, értesítsék a Vöröskereszt megyei vagy városi vezetőségét. Egyetlen véradó sem maradhat ki az erkölcsi elismerés-, bői, amely csupán jelképes köszönet az emberi élet önzetlen megmentéinek.

Drapos Béláné a Vöröskereszt megyei titkára

Összeállította: Csankó Miklósné

A tárgyalóteremből

J

Kismama

a nagymamáknál

Megszerette az idős, hajlott korú embereket Kállai Katalin, aki lakóhelyén, Tiszaföldváron halmozta el szeretetének tolakodóan bizalmas jeleivel az elesett, többnyire egyedül élő beteg, magatehetetlen embereket.

A kedves olvasó ne gondolja azonban, hogy Katalint eme gyöngéd vonzalma juttatta névnapjára a rács mögé. Mert a szeretetet esetében sajátosan kell értelmeznünk, mint ahogy ő maga is fgy tette: tudniillik nagy-nagy előszeretettel kereste fel az időseket, az elhagyatottan élőket. No, nem azért, hogy együttérzően támogassa őket, hogy magányukat oldja, hogy megossza velük, amije van. Bár a megosztás szó akár találó kifejezés is lehetne a történtek jellemzésére. Kállai Katalin ugyanis megosztotta mindazt, amit az öregeknél "talált". Igaz, meglehetősen egyoldalú, önkényes volt ez az osztozkodás is, mert mindent magához vett.

Úgy tartják, alkalom szüli a tolvajt. Mi tagadás, Kállai Katalin kereste is ezeket az alkalmakat. így hát a harmincéves hölgy többször került a törvénnyel összeütközésbe. Először húszévesen lopás miatt, később garázdaságért töltött hosszabb-rövi- debb időt hűvösön.

Legutóbb lopás vétségének kísérlete miatt a bíróság három évi próbaidőre bocsátotta, egyben pártfogói felügyeletét is elrendelte. Történt ugyanis, hogy tiszaföldvári lakásán keresett fel egy 81 éves beteg asz- szonyt. A látogatást persze nem minden cél nélkül kezdeményezte. Az ágyban fekvő idős nénivel beszélgetve, keze véletlenül a párna alá tévedt, ahonnan kis nejlonzacskót húzott elő. A beteg asszony megtakarított pénzecskéje kétezer forintot taksált. Kállai Katalin szemrebbenés nélkül magához vette. A gyerekeimre kellett a pénz - védekezett azután. S ha belegondolunk, ez igaz is lehet. Három kiskorú gyermekről gondoskodott ugyanis. Láttuk hogyan, illetve milyen módon igyekezett a forintokat előteremteni. Dolgozni nem járt, a havi öt-hatezer forint családi pótlék pedig nem tart örökké, főleg ha az italárak növekedését is bekalkuláljuk.

Kállai Katalin azonban nem bírta ki a próbaidőt, miközben negyedik gyermekével volt várandós, újabb pénzszerző körútra szánta el magát. Ezúttal egy idős házaspárt szemelt ki áldozatul. Ez alkalommal viszont már nem beszélgetett, fölöslegesen nem húzta az időt. Amint belépett a lakásba, bezárta maga mögött az ajtót, s azonnal "dologhoz" látott. Az idős házaspár megrökönyödve nézte a pénz után kutató, dülöngélő kismamát, aki végül nyolcezer forintot vett ki a ruhásszekrényből. A tiltakozó öregeket elcsitította. Az egyiket fellökte, a segítségért kiáltó másikat pedig fojtogatni kezdte.

A segélykiáltást meghallották a szomszédok. Nyomban átszóltak a közelben lakó rokonnak, ugyan nézné már meg, mi történt.

Még időben érkezett. Kállai Katalint lefegyverezte a jövevény mosolya, és nyomban visszaadta az eltulajdonított ezreseket.

Beismerő vallomását a bíróság is enyhítő körülményként értékelte, de bűncselekménye miatt /beszámítva a korábbi esetet is, amikor próbaidőre bocsátották/ három év, hat hónap börtönbüntetésre ítélte, emellett három évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A megyei bíróság dr.Do- bos József tanácsa által helybenhagyott ítélet jogerős, bára börtönbüntetést - miután időközben Kállai Katalin negyedik gyermeke is megszületett - csak hat hónap múlva lehet megkezdeni.

Sz.Gy,

Jogi tanács az öröklésről /5./

A törvényes öröklés rendje

■ Végintézkedéssel - halála esetére - mindenki szabadon rendelkezhet vagyona sorsáról. Ennek csupán az úgynevezett köteles rész szab korlátot, melyről már szóltunk. Ám végintézkedés hiányában sem válik gazdátlanná a vagyon, mert az örökhagyó halála után a törvényes örökösé vagy örökösöké lesz. Kétféle öröklési rend /végintézkedésen alapuló és törvény szerinti/ érvényesülhet ugyanazon örökhagyó esetén - egymás mellett. Tegyük fel, hogy az örökhagyónak van két gyermeke és élettársi kapcsolatban él valakivel. Vagyona egy családi ház, egy 20.000 forintot érő festmény és kisebb értékű más ingóságok. Végrendeletében a festmény örökösévé élettársát teszi, más vagyonáról nem rendelkezik. Ez esetben a festményt az élettársa fogja örökölni, míg a többi ingóságot és a családi házat a két gyermeke, felefele arányban.

Kik a törvényes örökösök? A családhoz rokonságban legközelebb állók /ideértve az örökbe fogadottakat is/. A törvény pontosan meghatározza ezek körét, és ha már valamelyik rokon a törvény által megszabott körön kívüli, nem lehet törvényes örökös. /Más kérdés, hogy végintézkedés alapján bárki lehet örökös./ Ugyanakkor a törvényes öröklésnek rendje van: a jogszabályban meghatározott sorrend szerint hátrább álló csak akkor válhat törvényes örökössé, ha az előtte állók /a közelebbi hozzátartozók/ kiestek az öröklésből.

Bármilyen közeli kapcsolatban is állhat az örökhagyóval például a jegyes, az élettárs, a nevelt /de örökbe nem fogadott/ gyermek - törvény alapján ők nem örökölhetnek. Ha tehát az ő számukra kíván valamit juttatni halála esetére az örökhagyó, feltétlen végrendelkeznie kell.

A törvényes öröklés rendje általában ismert, annál is inkább, mert az 1945 előttihez képest a leglényegesebb változás csupán az, hogy míg korábban a rokonság minden fokán érvényesült a törvényes öröklés, mai jogunk az oldalági öröklést korlátozza, azaz bizonyos fokon /nevezetesen: a nagyszülők leszármazottainál/ lezárja. Mégis, röviden a sorrend: elsősorban a gyermekek örökölnek, a kiesett gyermek helyén pedig annak le- származói - törzsenként. A túlélő házastárs pedig haszonélvezeti jogot

örököl, ez az úgynevezett özvegyi jog.Lássunk egy példát. Az örökhagyónak három gyermeke született: Árpád, Béla és Cecília. Árpád még az örökhagyó halála előtt meghalt. Két gyermeke, Dénes és Ernő. Dénes is - még az örökhagyó halála előtt - elhunyt, élő gyermeke Ferenc. Végintézkedés hiányában az örökhagyó vagyona három egyenlő részre fog osz- lani. A vagyon 1/3-1/3 részét meg- örökli Béla és Cecília. A harmadik harmadol örökölné Árpád, de mivel ő az öröklésből kiesett, így az 1/3 felét - azaz 1/6-ot - örököl Ernő, a másik 1/6-ot pedig örökli /Dénes kiesése folytán/ Ferenc. Összefoglalva: az örökhagyó vagyonának 1/3-át örökli Béla gyermek, 1/3-át Cecília gyermek, 1/6-át Ernő unoka, 1/6-át Ferenc dédunoka. Ha egyetlen leszármazó sincs, akkor a tulajdonjogot a házastárs örökli, ő a törvényes örökös.

Ha az örökhagyónak sem leszár- mazója, sem házastársa nincs, akkor a szülők, s azok leszármazói - ilyenek hiányában a nagyszülők, illetve azok leszármazói - örökölnek. Ezt követően - a nagyszülők s azok leszármazói kiesése esetén - a törvényes örökösök az örökhagyó távolabbi felmenői.

Ha a felsorolt rokonok, hozzátartozók egyike sincs, törvény alapján az állam örököl. A szerkesztőséghez nemrég érkezett egyik levél fucsállja ezt, pedig valóban így van: ha a törvényes örökösök köréből mindenki kiesett /és végintézkedés sincs/, az állam az örökös, de annak sincs akadálya, hogy valaki végrendeletileg az államot tegye örökösévé.

Végül néhány megjegyzés. Ha a vérségi kapcsolat oly módon keletkezik, hogy az apaságot bírósági ítélet állapítja meg, ennek a gyéreidnek a jogállása - s így öröklési jogosultsága is - a többi gyermekével azonos. Törvényes örökös az a gyermek is, aki az apja halálakor már megfogant /méhmagzat/, feltéve, hogy élve születik.

Sorozatunk további részében két különleges, törvényen alapuló öröklésről szólunk, az ági öröklésről - amely bizonyos tekintetben magyar sajátosság, hiszen nem ismeri sem az NDK öröklési joga, sem a csehszlovák, lengyel, román öröklési rend -, valamint a köteles részről, (folytatjuk)

Dr. Korpás László

rült ki, hogy kilenc mozgássá rült gyerek és négy kísérőjük részére már nincs hely a gye mekintézmények szervezésé ben Szolnokról induló autóbu

Szép hagyomány, hogy a parlamenti fenyőünnepségre mozgássérült gyermekeinknek is küldenek meghívót. Sajnos a rendezvény előtti napokban de-