Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám

1 4 Mépmp 1990. JANUÁR 4. IA szerkesztőség postájából I A vonzó politika hiteles vezetőket kíván Kérdések és kételyek Mint az augusztusi csendes eső után a gombák, úgy jelen­nek meg napjainkban a külön­böző politikai pártok és szerve­zetek. A politikai pálfordulatok természetéről bőségesen van­nak tapasztalataink. Azt is tud­juk, hogy amikor gyors társa­dalmi változások kavarják fel a történelem állóvizét, akkor a gyorsaság tajtékján szükség­szerűen kerül felszínre a sze­mét is /minden irányból!/. S ez tulajdonképpen nem nagy baj, mert így legalább nyilvánvaló­vá válik, hogy kitől kell rövid úton megszabadulni. Érdeklődéssel olvastam a helyi pártok programját a Kar­cagi Hírmondó legutóbbi szá­mában. Ha csak ezek alapján ítélném meg a pártokat, akár nyugodt is lehetnék. Mert mit is írnak? "Alapelvünknek a máso­kat tiszteletben tartó közéleti magatartásforma gyakorlását tartjuk. Azt, hogy a hangoztatott szólamok, szavak, tettekkel ke­rüljenek bizonyításra" /DMM/. - "Olyan új Magyarországot sze­retnénk, amely biztosítja a megélhetéshez szükséges fel­tételeket, és szabad, félelem nélküli életet tud biztosítani" /FI­DESZ/. - "Az MDF karcagi szer­vezetének tagjai nem töreksze­nek politikai karrierre, legtöbb­jük nem kíván még "direkt“ mó­don politizálni sem" /MDF/. S hogy mégsem vagyok nyu­godt, arra jó okom van. Lehet-e hinni ezeknek a szavaknak? A szervezetek vezetői hordoz- zák-e magukban az ígéretek betartásának garanciáit? Nos, itt már kételyeim vannak. Érthe­tőnek tartom, hogy a legkülön­bözőbb fórumok, szervezetek és személyek fogalmazzák meg az átalakítás egyik alapfel­tételét, hogy ti. a vonzó politikai program "hiteles vezetőket" kí­ván. Olyanokat, akiknek eddigi életútjuk, szavaik és tetteik egy­sége, társadalmi környezetük tapasztalatai együttesen nyújt­ják a hitelesség biztosítékait. Megvannak-e ezek a biztosí­tékok? Milyen emberek azok, akik ma a zászlókra a demokrá­cia, erkölcs, önzetlenség, hu­manizmus stb. szavakat írták? Megfelelnek-e ezeknek az érté­keknek? Több példa bizonyítja, hogy az új politikusok némelyi­ke a "vizet prédikálni, s bort inni" gyakorlatát választotta. Ezek közül első helyen említem Feig Jánost, az MDF karcagi ügyin­tézőjét. Ki vizsgálta ennek az embernek a hitelességét? Azok, akik megbízták ezzel a fontos tisztséggel, tudták-e, hogy milyen múltja van? Meg- kérdezték-e tőle, hogy a rendőrség miért vonta be hosz- szabb időre az útlevelét? Ér­deklődött-e valaki, hogy miért kellett eljönnie az agyagipari szövetkezettől? Törődött-e va­laki azzal, hogy mint újságki­hordót, miért menesztette a posta? Ezek az ón kérdéseim és kételyeim. Nem csak egy politikai szerv lejáratásától félek, móginkább attól, hogy azokat az értékeket is lejáratják, amelyeket zászla- ikra írtak. S ez már nem csupán belső ügy!- Pontos névvel és címmel kaptuk e levelet, de a szerző azt kérte, hogy csupán így szere­peljen: "Egy karcagi olvasó” A fold adásvételével most várni kellene Felháborodással fogadjuk a tsz-ek pánikszerű földeladá­sát. A megye több területén olyan táblákat parcelláznak, melyeket az erőszakos tagosítás során vettek el becsületes parasztemberektől. Olyanoktól, akik a mai napig is igényt tartanak rá, mert tapasztalataikat, munkaszeretetüket földjü­kön tudnák legjobban kamatoztatni. Megrendülést vált ki a parasztságból, hogy régi tanyáik körül, a volt földjükön megjelennek a parcellázók és mérik a jóhiszemű vásárlóknak. Vajon mi lesz a huszáros gyorsa­sággal eladott telkekkel, ha törvény születik a földtulajdon igazságos rendezéséről? Várni kellene a föld adásvételével egy új, szakszerűen kidolgozott, az igazságosságra törekvő földtörvény megszületéséig. Bogdán Zoltán q Kisgazdapárt tagja Tiszasüly V______________________________________________________/ Köszönet a jószívű embereknek A HNF Jászberényi Városi Bi­zottsága karácsony előtt együttműködésre kérte a segí­tőkész embereket, a munkahe­lyi- és lakókörzeti kollektívákat. Felhívásunk eredményekép­pen nőbizottságunk tagjai öt­venkét idős ember tanyai laká­sába jutottak el - december 18- 2I között, hogy jókívánságot, szeretetet közvetítsenek, örö­met szerezzenek. Apró ajándé­kot is vittek magukkal, amit az idősek klubjának tagjai készí­tettek a BUBIV-tól, a helyi ruha­ipari kisszövetkezettől, a cipői­pari vállalattól kapott anyagok­ból. A nagycsaládosoknak, nyug­díjasoknak rendezett decem­ber 22-i ünnepségen az építői­pari kisszövetkezettől, a szeku- ritás ipari vállalattól, valamint magánszemélyektől kapott ru­haneműt, játékot, könyvet aján­dékoztunk a résztvevőknek. Mindehhez az Aprftógópgyár, a Liska József Ipari Szakközépis­kola anyagi segítséget nyújtott, míg a Lehel Vezér Gimnázium tanárai, diákjai szívet melenge­tő műsorral kedveskedtek. A jó­szívű adakozók és a megaján­dékozottak együtt örültek. Pádárné Kiss Éva u i Az utolsó pillanatban segítettek szon. Kétségessé vált, hogy el­juthatnak az ünnepségre. Több eredménytelen próbálkozás után fordultam az Ifjúsági Infor­mációs Iroda vezetőjéhez, aki megnyugtatott, majd azt köve­tően a Verseghy könyvtár igaz­gatója hívott telefonon és azzal biztatott, ha a gépkocsivezetőik közül valaki feláldozza a pihe­nőidejét, a könyvtár autóbuszát- társadalmi támogatásként rendelkezésünkre bocsátja. Si­került. így lett gyermekeinknek és szüleiknek élménnyel telje­sebb és gazdagabb kará­csonya. A gépkocsivezető és valamennyi közreműködő se­gítségét ezúton is köszönjük. Túri Józsefné MSZME rehab, titkára ÚJ GYERMEKMOZGALOM Néhány hónappal ezelőtt ala­kult meg a fővárosban a "Ma­gyarország felfedezői - Hagyo­mányőrzők baráti szövetsége", és nem sokat váratott magára, hogy az új gyermekmozgalom a Jászságban is hívekre talál­jon. Jászberényben és a köz­ségekben dolgozó kisebb kö­zösségek november 6-án - a "Jászsági hagyományőrzők csapata" nevet választva - szer­veződtek. Az országos szerve­zettől a 3-as számot kapták - annak bizonyságául, hogy Vaja és Túra után harmadikként ala­kultak meg. A hagyományőr zők - mintegy százhetvenen ■ december 22-én összejövetel -rendeztek, melynek kiemelke­dő mozzanata volt, amikor e népviseletbe öltözött gyerekei magasba emelték az 1848-49- es szabadságharc Lehel hu­szárezredének zászlajára em lókeztető selyem zászlót, amit c Jászárokszállási Háziipari Sző vetkezet kollektívájától kaptak /Képünkön a készülő ajándék utolsó öltéseit örökítettük meg., Faragó László Hozzászólás cikkeinkhez Nyilvános bocsánatkérés A Néplap december IjB-i szá­mában Horváth Jánosné vásár­lónk szóvá tette, hogy megaláz­ták a Szolnok ABC-ben. A nyil­vánosság előtt kérünk bocsá­natot tőle, amiért jogtalanul, egy bejelentés alapján gyanú­sították, és a félreértést nerr elég kulturáltan tisztázták dol­gozóink. Guba Kálmánná a Szolnok és Vidéke Afészelnökc Késett a véradásért járó elismerés Sajnálattal olvastuk a tiszafü­redi véradó, Nemes Imrénó so­rait, mely a Néplap november 3o-i számában jelent meg. Arról írt, hogy nem kapta meg a hu­szadik véradása után járó elis­merést. Reméljük, hogy a Vö­röskereszt tiszafüredi titkára az­óta eljuttatta hozzá a kitünte­tést, amit már 1984-ben kellett volna megkapnia. A késedelem okát sajnos nem tudtuk kiderí­teni. /A jelenlegi városi titkár 1986 óta tölti be e funkicóját./ A mulasztásért - a Magyar Vörös- kereszt megyei vezetősége és a megyei véradóállomás nevé­ben Nemes Imréné szíves elné­zését kérjük. A vöröskeresztes titkárokat, véradószervezőket pedig ezúton is arra kérjük, hogy vizsgálják felül a nyilván­tartásukat, és ha valaki véletle­nül nem kapta meg a kitünteté­sét, értesítsék a Vöröskereszt megyei vagy városi vezetősé­gét. Egyetlen véradó sem ma­radhat ki az erkölcsi elismerés-, bői, amely csupán jelképes kö­szönet az emberi élet önzetlen megmentéinek. Drapos Béláné a Vöröskereszt megyei titkára Összeállította: Csankó Miklósné A tárgyalóteremből J Kismama a nagymamáknál Megszerette az idős, hajlott korú embereket Kállai Katalin, aki lakó­helyén, Tiszaföldváron halmozta el szeretetének tolakodóan bizalmas je­leivel az elesett, többnyire egyedül élő beteg, magatehetetlen embere­ket. A kedves olvasó ne gondolja azon­ban, hogy Katalint eme gyöngéd von­zalma juttatta névnapjára a rács mö­gé. Mert a szeretetet esetében sajáto­san kell értelmeznünk, mint ahogy ő maga is fgy tette: tudniillik nagy-nagy előszeretettel kereste fel az időseket, az elhagyatottan élőket. No, nem azért, hogy együttérzően támogassa őket, hogy magányukat oldja, hogy megossza velük, amije van. Bár a megosztás szó akár találó kifejezés is lehetne a történtek jellemzésére. Kállai Katalin ugyanis megosztotta mindazt, amit az öregeknél "talált". Igaz, meglehetősen egyoldalú, önké­nyes volt ez az osztozkodás is, mert mindent magához vett. Úgy tartják, alkalom szüli a tolvajt. Mi tagadás, Kállai Katalin kereste is ezeket az alkalmakat. így hát a har­mincéves hölgy többször került a tör­vénnyel összeütközésbe. Először húszévesen lopás miatt, később ga­rázdaságért töltött hosszabb-rövi- debb időt hűvösön. Legutóbb lopás vétségének kísér­lete miatt a bíróság három évi próba­időre bocsátotta, egyben pártfogói felügyeletét is elrendelte. Történt ugyanis, hogy tiszaföldvári lakásán keresett fel egy 81 éves beteg asz- szonyt. A látogatást persze nem min­den cél nélkül kezdeményezte. Az ágyban fekvő idős nénivel beszélget­ve, keze véletlenül a párna alá tévedt, ahonnan kis nejlonzacskót húzott elő. A beteg asszony megtakarított pénzecskéje kétezer forintot taksált. Kállai Katalin szemrebbenés nélkül magához vette. A gyerekeimre kellett a pénz - védekezett azután. S ha bele­gondolunk, ez igaz is lehet. Három kiskorú gyermekről gondoskodott ugyanis. Láttuk hogyan, illetve mi­lyen módon igyekezett a forintokat előteremteni. Dolgozni nem járt, a havi öt-hatezer forint családi pótlék pedig nem tart örökké, főleg ha az italárak növekedését is bekalkulál­juk. Kállai Katalin azonban nem bírta ki a próbaidőt, miközben negyedik gyermekével volt várandós, újabb pénzszerző körútra szánta el magát. Ezúttal egy idős házaspárt szemelt ki áldozatul. Ez alkalommal viszont már nem beszélgetett, fölöslegesen nem húzta az időt. Amint belépett a lakásba, bezárta maga mögött az aj­tót, s azonnal "dologhoz" látott. Az idős házaspár megrökönyödve nézte a pénz után kutató, dülöngélő kisma­mát, aki végül nyolcezer forintot vett ki a ruhásszekrényből. A tiltakozó öregeket elcsitította. Az egyiket fel­lökte, a segítségért kiáltó másikat pe­dig fojtogatni kezdte. A segélykiáltást meghallották a szomszédok. Nyomban átszóltak a közelben lakó rokonnak, ugyan néz­né már meg, mi történt. Még időben érkezett. Kállai Kata­lint lefegyverezte a jövevény moso­lya, és nyomban visszaadta az eltulaj­donított ezreseket. Beismerő vallomását a bíróság is enyhítő körülményként értékelte, de bűncselekménye miatt /beszámítva a korábbi esetet is, amikor próbaidőre bocsátották/ három év, hat hónap börtönbüntetésre ítélte, emellett há­rom évre eltiltotta a közügyek gya­korlásától. A megyei bíróság dr.Do- bos József tanácsa által helybenha­gyott ítélet jogerős, bára börtönbün­tetést - miután időközben Kállai Ka­talin negyedik gyermeke is megszüle­tett - csak hat hónap múlva lehet megkezdeni. Sz.Gy, Jogi tanács az öröklésről /5./ A törvényes öröklés rendje ■ Végintézkedéssel - halála esetére - mindenki szabadon rendelkezhet va­gyona sorsáról. Ennek csupán az úgy­nevezett köteles rész szab korlátot, melyről már szóltunk. Ám végintéz­kedés hiányában sem válik gazdátlan­ná a vagyon, mert az örökhagyó halá­la után a törvényes örökösé vagy örö­kösöké lesz. Kétféle öröklési rend /végintézkedésen alapuló és törvény szerinti/ érvényesülhet ugyanazon örökhagyó esetén - egymás mellett. Tegyük fel, hogy az örökhagyónak van két gyermeke és élettársi kapcso­latban él valakivel. Vagyona egy csa­ládi ház, egy 20.000 forintot érő fest­mény és kisebb értékű más ingósá­gok. Végrendeletében a festmény örökösévé élettársát teszi, más va­gyonáról nem rendelkezik. Ez eset­ben a festményt az élettársa fogja örökölni, míg a többi ingóságot és a családi házat a két gyermeke, fele­fele arányban. Kik a törvényes örökösök? A csa­ládhoz rokonságban legközelebb ál­lók /ideértve az örökbe fogadottakat is/. A törvény pontosan meghatároz­za ezek körét, és ha már valamelyik rokon a törvény által megszabott kö­rön kívüli, nem lehet törvényes örö­kös. /Más kérdés, hogy végintézkedés alapján bárki lehet örökös./ Ugyan­akkor a törvényes öröklésnek rendje van: a jogszabályban meghatározott sorrend szerint hátrább álló csak ak­kor válhat törvényes örökössé, ha az előtte állók /a közelebbi hozzátarto­zók/ kiestek az öröklésből. Bármilyen közeli kapcsolatban is állhat az örökhagyóval például a je­gyes, az élettárs, a nevelt /de örökbe nem fogadott/ gyermek - törvény alapján ők nem örökölhetnek. Ha te­hát az ő számukra kíván valamit jut­tatni halála esetére az örökhagyó, fel­tétlen végrendelkeznie kell. A törvényes öröklés rendje általá­ban ismert, annál is inkább, mert az 1945 előttihez képest a leglényege­sebb változás csupán az, hogy míg korábban a rokonság minden fokán érvényesült a törvényes öröklés, mai jogunk az oldalági öröklést korlátoz­za, azaz bizonyos fokon /nevezetesen: a nagyszülők leszármazottainál/ le­zárja. Mégis, röviden a sorrend: első­sorban a gyermekek örökölnek, a ki­esett gyermek helyén pedig annak le- származói - törzsenként. A túlélő há­zastárs pedig haszonélvezeti jogot örököl, ez az úgynevezett özvegyi jog.Lássunk egy példát. Az örökha­gyónak három gyermeke született: Árpád, Béla és Cecília. Árpád még az örökhagyó halála előtt meghalt. Két gyermeke, Dénes és Ernő. Dénes is - még az örökhagyó halála előtt - el­hunyt, élő gyermeke Ferenc. Végin­tézkedés hiányában az örökhagyó va­gyona három egyenlő részre fog osz- lani. A vagyon 1/3-1/3 részét meg- örökli Béla és Cecília. A harmadik harmadol örökölné Árpád, de mivel ő az öröklésből kiesett, így az 1/3 felét - azaz 1/6-ot - örököl Ernő, a másik 1/6-ot pedig örökli /Dénes kiesése folytán/ Ferenc. Összefoglalva: az örökhagyó vagyonának 1/3-át örökli Béla gyermek, 1/3-át Cecília gyer­mek, 1/6-át Ernő unoka, 1/6-át Fe­renc dédunoka. Ha egyetlen leszár­mazó sincs, akkor a tulajdonjogot a házastárs örökli, ő a törvényes örö­kös. Ha az örökhagyónak sem leszár- mazója, sem házastársa nincs, akkor a szülők, s azok leszármazói - ilyenek hiányában a nagyszülők, illetve azok leszármazói - örökölnek. Ezt követő­en - a nagyszülők s azok leszármazói kiesése esetén - a törvényes örökösök az örökhagyó távolabbi felmenői. Ha a felsorolt rokonok, hozzátar­tozók egyike sincs, törvény alapján az állam örököl. A szerkesztőséghez nemrég érkezett egyik levél fucsállja ezt, pedig valóban így van: ha a tör­vényes örökösök köréből mindenki kiesett /és végintézkedés sincs/, az ál­lam az örökös, de annak sincs akadá­lya, hogy valaki végrendeletileg az ál­lamot tegye örökösévé. Végül néhány megjegyzés. Ha a vérségi kapcsolat oly módon keletke­zik, hogy az apaságot bírósági ítélet állapítja meg, ennek a gyéreidnek a jogállása - s így öröklési jogosultsága is - a többi gyermekével azonos. Tör­vényes örökös az a gyermek is, aki az apja halálakor már megfogant /méh­magzat/, feltéve, hogy élve születik. Sorozatunk további részében két különleges, törvényen alapuló örök­lésről szólunk, az ági öröklésről - amely bizonyos tekintetben magyar sajátosság, hiszen nem ismeri sem az NDK öröklési joga, sem a csehszlo­vák, lengyel, román öröklési rend -, valamint a köteles részről, (folytat­juk) Dr. Korpás László rült ki, hogy kilenc mozgássá rült gyerek és négy kísérőjük részére már nincs hely a gye mekintézmények szervezésé ben Szolnokról induló autóbu Szép hagyomány, hogy a parlamenti fenyőünnepségre mozgássérült gyermekeinknek is küldenek meghívót. Sajnos a rendezvény előtti napokban de-

Next

/
Oldalképek
Tartalom