Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-20 / 17. szám

1990. JANUÁR 20. Néplap 15 Címeres mezben Sárközi Lajos atléta- Életkora: - 22 év.- Családi állapota: ­Nőtlen.- Első edzője: - Id.Sár­közi Lajos- Első egyesülete: - Szolnoki MÁV MTE- Válogatottságainak a száma: - 11 /szabadté­ren és fedettpályán/.- Legjobb időeredmé­nye: - 13.97 mp 110 ni­es gátfutásban. Rendhagyó módon kezdődött ifjú Sárközi Lajos sportpályafu­tása. A történetet édesapja me­sélte. Battonyán laktak. Sárközi La­jos mindenáron atlétizálni szere­tett volna, de a településen nem volt szakosztály, így atlétikai élet sem. Ezért elhatározta, ha gyermeke születik - akár fiú, akár lány - atlétát nevel belőle. Aztán amikor családi örömök elé néztek, az állapotos felesége mozgását úgy irányította, hogy az már a magzatnak valami atlé- tikus előképzést adjon. Elektro­műszerész a foglalkozása, mel­lette jogi egyetemre járt, ám ami­kor ifjú Sárközi Lajos meglátta a napvilágot, abbahagyta az egye­temet és beiratkozott a Testneve­lési Főiskolára, ahol edzői képe­sítést szerzett. Ezzel az édesapa és az újszülött egy életre elje­gyezte magát a sportággal. A fiatal csemetét születésétől kezdve az atlétikára nevelte. Újabb fordulat következett, ami­kor pedagógus felesége Tápió- györgyén kapott állást és szolgá­lati lakást. Oda költöztek, folyta­tódott az edzés, de mivel Tápió- györgyén sincs atlétikai szak­osztály, Lajos csak diákverse­nyeken indult. Mivel Szolnok a lakóhelyükhöz közel fekszik, tu­datosan a MÁV MTE szakosztá­lyába irányította a fiát. Lajost le­igazolták amikor még az általá­nos iskola nyolcadik osztályába járt, aztán a Verseghy Ferenc Gimnáziumban folytatta tanul­mányait. Idős Sárközi Lajos pe­dig korábbi foglalkozását felcse­rélte atlétaedzőséggel.- Ez a legrosszabbul fizetett állás Magyarországon - jegyezte meg ironikusan. - Tízpróbára irányítottam a fiam, mert arra a legjobbak az adottságai, dehát rosszak a körülmények, a rúdug­ráshoz például nincs megfelelő ugrórúd. Az eredmények pedig jöttek szép sorjában. Serdülőtől a juni­orig minden korosztályban nyert magyar bajnokságot gátfutás­ban, de néhányszor összetettben is. Junior korában már felnőtt vá­logatott lett, az idén pedig bevá­logatták a felnőtt keretbe. Az édesapja vágyai teljesül­tek.- Szófogadó gyerek volt min­dig, bár soha nem mondta, hogy lelkesedik - vélekedett a papa. - Életkorától függően hullámzó volt a teljesítménye, időnként ugrásszerűen javultak az ered­ményei, de most már nehezeb­ben jönnek, erősebben meg kell dolgozni a sikerért. Lajost a terveiről kérdeztük.- Azok gyönyörűek, de mivel a versenytársak a doppingolnak, reménytelennek látszik felvenni velük a versenyt. Én csak tisztán dolgozom, így akarok jó ered­ményeket elérni. Fő számom a gátfutás, de tízpróbában is a má­sodik vagyok a hazai ranglistán. Legnagyobb ellenfelem Bakos az Újpesti Dózsából, de tavaly nyáron már kétszer sikerült le­győznöm. Egyébként hazánkban édesapámat tartom gátoktatás­ban a legjobb szakembemék. Mégsem viszik külföldre a vá­logatott versenyeire, azonban Lajos járt már többek között Angliában, Hollandiában és Svájcban. Azokról a tapasz­talatokról is szót ejtettünk, amit a külföldi versenyzőkkel való ta­lálkozáskor szerzett.- Elsősorban orvosilag va­gyunk nagyon lemaradva - je­gyezte meg kesernyésen a papa.- Nem a doppingolásra gondo­lok, hanem a sérülések megelő­zésére, a gyors gyógyításra, a re­generáció felgyorsítására. Egy- egy sérülésnél a professzoroktól a csontkovácsig járjuk az orszá­got, mert nálunk sportorvoslás egyszerűen nincs. A magunk ré­széről mindent megteszünk, hogy az országnak, az egyesület­nek minél jobb eredményt hoz­zunk, de ehhez kellenének a szo­ciális hatások, a jobb anyagi és tárgyi feltételek, valamint a ha­tékonyabb orvosi segítség is. A fiatal Lajos a sportolás mel­lett a jövőjére is gondol, a Sze­gedi Tanárképző Főiskola test­nevelés szakos hallgatója. A sportolásban pedig a legfonto­sabb feladatának tartja a fedett­pályás Európa-bajnokságra és a. válogatott viadalokra a kikülde­tési szint teljesítését. /pataki/ Teremtornák a Tiszaligetben A labdarúgó bajnokságok holt idényében mindig felüdülést je­lent a sportág hívei számára, ha a nagypályák várva-várt mérkőzé­seinek megkezdése előtt kispá­lyán, azaz teremben láthatja ked­venceit. Nos, ezen a hétvégén pa­naszra nem lehet ok, két tornának ad otthont a tiszaligeti sportcsar­nok. Ma reggeltől, amolyan ama­tőr vetélkedőnek is felfogható ta­lálkozókra kerül sor a Húsos Kupa ’90 küzdelemsorozat keretében. A rendező húsipari dolgozók alkal­mi válogatottjának vendégei: MÁV MTE öregfiúk, Tejipar, Jár­műjavító, Papírgyár, valamint a Vegyiművek műkedvelő focistái. A hat csapat délelőtt a csoportmér­kőzéseket játsza, délután pedig már a helyezésekért lépnek parket- tára.A torna győztese elnyeri a Húsos Kupa vándorserleget, ame­lyet egy év múlva a következő ki- írásig köteles megőrizni. Amennyiben valamely együttes­nek háromszor sikerülne a bravúr, úgy véglegesen magáénak tudhat­ja a díszes trófeát. Vasárnap délután az immár ha­gyományosnak is mondható Vo­lán Rákóczi Kupa teremtornára nevezett együttesek mérkőznek meg egymással. A rendező egye­sület gárdája mellett a MÁV MTE csapata a másik kiemelt, amelyek mellé a helyszínen sorsolják ki el­lenfélként a Vegyiművek és a Cu­korgyár egyesületeinek labdarú­góit. E program során láthatják a nézők a Szolnokon vendégeskedő román Craiova focistáit, akik ha­zájuk bajnokságában hosszú évek óta az élmezőnyben szerepelnek. A MÁV MTE elleni összecsapá­sukat megelőzően a Lakótelepi SE játszik barátságos mérkőzést a szolnoki öregfiúkkal. A sportcsarnok bejáratánál ur­nát helyeznek el a Romániáért adakozó szurkolók támogatására számítva. A befolyt összegből lab­dákat vásárolnak a vendéglátók és azokat ajándékként adják át a cra- iovai együttesnek. Kosárlabda zárt ajtók mögött Az újjáalakult Magyar Kosár­labda Szövetség technikai és ver­senybizottsága döntése értelmé­ben a múlt szerdai MAFC- Sz.Olajbányász MK mérkőzésen történt rendbontás miatt a két csa­pat holnapi bajnoki találkozóját a közönség kizárásával rendezik meg'a fővárosban. Csupán a veze­tők és a játékosok léphetnek be a Dózsa Gy. úti csarnokba. Remél­hetően a legvérmesebb szurkolók - belátva az együttes körül kiala­kult körülményeket - itthon ma­radnak, mert részükről most az egyszer ez lenne a legnagyobb se­gítség. A szerdai Paks elleni mérkőzés második félidejében mutatott re­mek játék bizakodással tölti el a rajongókat és a szakvezetést egy­aránt. Mindenki egészséges, a kez­dő ötös vasárnap is ugyanabban az összetételben veszi fel a harcot mint a legutóbbi hazai találkozón. Remélhetően végre megtörik a jég, ugyanis a MAFC ellen ezidáig még egyetlen győzelmet sem sike­rült elérnie az Olajbányásznak. Hétvégi sportműsor Szombat Kosárlabda. NB II férfiak. Karcag SE-Miskolci EAFC Kar­cag, városi sportcsarnok, 15.30. Nők: Szolnoki MÁV MTE I-Di- ósgyőri VTK, Véső út, 12.00. Teke. NB I Szolnoki MÁV MTE-FTC, Szolnok, Munkásőr út, 9.30. Labdarúgás. Húsos Kupa te­remlabdarúgó torna. Szolnok, ti­szaligeti sportcsarnok, 8.00. Vasárnap Kosárlabda. NB II nők: Szol­noki MÁV MTE II-Salgótarján, Véső út, 11.00. Mondja a magáét Félre­tájékoztatott szülő Sas Jánosné Jászberényből hí­vott telefonon. Pesszimista ki­csengésű hangja már előre rosszat sejttetett. Mint elmondta, leánya a Lehel SE NB I B-ben szereplő női kézilabda szakosz­tályának ifjúsági korú tagja. Fü­lébe jutott a hír városukban, mi­szerint a vezetőség rövidesen felszámolja a fiatalok csapatát. Kezdő lépésként néhány leány­zót már kiszemeltek a felnőtt csapat keretébe, a többieket ma­gukra hagyva. Na, már megint egy rossz hír, túl sok van már belőlük az utóbbi időben - gondoltam magamban, aztán felhívtam Takács László szakosztályvezetőt a szóban for­gó eset kapcsán, és beolvastam neki a szülői panasz után a jász­berényi MEISO 1989. december 4-i beszámolójából egy részletet, amelyben a női kézilabdázókról egyebek között ez áll: "Célszerű lenne, ha játékosok importálása helyett a saját nevelésű fiatalok szerepeltetése kerülne előtérbe." Takács úr kapásból rávágta: - Mi pontosan ennek szellemében jártunk el, - majd így folytatta: - szó nincs az ifjúsági csapat meg­szüntetéséről, csupán az történt, hogy hat tehetséges fiatallal bő­vítettük ki a felnőtt együttes ál­lományát. A megmaradtakat ezentúl nem az országos, hanem a megyei bajnokságban kívánjuk szerepeltetni, mégpedig az ifi I- et a megyei I.o. felnőtt mezőnyé­ben, míg az ifi ü-őt a megyei ifjúságiak között versenyeztet­nénk. Ezirányú kérelmünket, melyet a költség-megtakarítás is indokolt, január 9-én elküldtük a megyei kézilabda szövetséghez jóváhagyásra. A szülői félretájé­koztatás sejtem honnan ered, azonban rövidesen összehívjuk az érdekelteket a korrekt tájé­koztatás végett. A cipó az rágalom Múlt heti számunkban a Volán Rákóczi labdarúgója, Háben- susz martfűi visszatérése ügyé­ben a cipőgyári sportegyesület elnöke, Lepsényi József nyilat­kozatára - mely szerint a másfél évvel korábban Rákóczifalvára ingyen igazolt játékosért Kun István, a helyi egyesület szak­osztályvezetője 50 pár futballci- pőt kért a visszaigazolás fejében - a Volán Rákóczi SE sportveze­tője egyszerre két levelet is kül­dött válaszul. Az egyik annak a másolata, amiben a martfűi elnök feljelen­tésére válaszol Szabó József, az egykori megyei sporthivatal el­nöke, kérve a feleket, próbálja­nak megegyezni. A másik Kun István saját szerzeménye, s hoz­zá kell tennem, hangvétele fino­man fogalmazva, indulatoktól sem mentes. A lényeget szó sze­rint idézem: "Lepsényi József nyilatkozata felháborító és min­den betűjét ezennel visszautasí­tom. Először is a Tisza Cipő SE a Volán Rákóczit megkerülve tárgyalt Hábensusz Lászlóval és ez az érvényben lévő szabályok elemi megszegését jelenti. AitóI sem szólt Lepsényi úr, hogy a másfél évvel ezelőtt rablással át­igazolt labdarúgót "Kilépett" munkakönyvvel engedték el, egyéb megjegyzésekkel. Az öt­ven pár futballcipő kérése ré­szemről az átigazolásért rága­lom, azt visszautasítom." No comment N.I. Sportélet a folyosókon A szakemberek nem győzik hangsúlyozni, milyen-fontos sze­repe van már gyermekkorban megszerettetni, hozzászoktatni a jövő felnőttjeit a mozgáshoz, a sporthoz. Ennek a sokszor látvá­nyosnak cseppet sem mondható munkának már évek óta van szer­vezett bázisa, amit Diák Sport Egyesületnek - DSE-nek - hí­vunk, és a legtöbb iskolában így vagy úgy, de üzemel. Hogy a Széchenyi lakótelepen lévő Ecseki úti Általános Iskolában hogy és milyen körülmények kö­zött, azt rögvest megtudják az ol­vasók. Az első furcsaság a szép, új épületbe lépve az aulában fo­gadott. Az impozáns márvány- kövezeten tomadresszes lurkók sorakoztak katonás rendben és korukat meghazudtoló komoly­sággal szekrénygyakorlatokat végeztek egy tanító néni közre­működésével. Az ünnepségek, megemléke­zések elegáns színhelye most sem vált össze-vissza ugráló ne­bulók csataterévé, látszott, a gye­rekek ki vannak oktatva, a bal­esetek veszélyforrásait betéve is­merik. Kárpáti Andor tornatanár­ral rövid körsétára indultunk, s miközben az egyetlen - tanterem nagyságú - tornaszobába értünk, két folyosói tornaórába is bete­kintést nyerhettem.- Három éve alakult meg a DSE-nk a mostani gimnázium épületében - kezdte az agilis test­nevelő. - Nagyszerű kapcsolat­ban vagyunk a Szolnoki MÁV- MTE-vel, kihelyezett vívó- és birkózócsoport működik nálunk, nem kis segítséget nyújtva az utánpótlás gondokban. Asztalite­niszező társaságunk is van, ide húsz-huszonöt gyerek jár a Tisza SE edzője által tartott edzésekre. Ezek mellett még kézilabda és sakkfoglalkozások is folynak, immár második éve az új épüle­tünkben.- Számomra megdöbbentő volt, hogy egy ilyen tetszetős, modem, nagy iskolában - tulaj­donképpen két iskola van egy épületben, a másik a Rigó úti - nincs tornaterem. Hogy lehet így érdemben testnevelő munkát vé­gezni?- Kín-keservesen. Mint ahogy látta a tornaszobában, a folyosó­kon és az aulában. Az Ecseki is­kola hatéves fennállása óta torna­termünk még nem volt, a régi helyünkön épült csarnok előnyeit mi már nem élvezhettük. Most hetenként két-három órára kap­juk meg a tornacsarnokot, de ezt is végtelen nehéz összehangolni, ugyanis nem egyszerre csenget­nek a két helyen. Tehát a moz­gástér hiányát nagyon megérzik a gyerekek, lesz olyan nyolcadi­kos tanuló, aki úgy hagyja el a falainkat, hogy tornatermet csak Tegnap délután pontban 15 órakor elindultak az úszóváltók a Damjanich Uszoda larminchárom méteres medencéjében. A szuperváltó - amelynek tagjai öt álló napon keresztül szelik a habokat - első versenyzője Szalai Antal (balról), míg a negyvennyolc órás lakossági váltó kezdő embereként Lengyel Boldizsár (jobbról), a városi tanács elnökhelyettese kezdte meg a "Tempókkal a barátságért" elnevezésű jótékony célü tömegsportrendezvényt. F.: T.Z. "fényképen" látott. Jó időben még elférünk valahogy az udva­ron, de télen van úgy, hogy - ha a Rigónak is tornaórája van - ki­lenc testnevelési foglalkozás megy egyidőben az éületben. Et­től függetlenül volt olyan az el­múlt években, hogy városi kisdo­bos tornaversenyt nyertünk, ilyen mostoha körülmények elle­nére is. Egyébként mi minden ál­talános iskolásoknak kiírt ver­senybe benevezünk,csak néhány eredmény az utóbbi időszakból: a Tiszaligeti Napokon fiú foci­csapatunk második lett, honvé­delmi gárdán harmadik. Megyei tőrcsapatunkból két versenyező is aranyat szerzett nemrégen. Az ősszel avattuk fel a szülők társa­dalmi munkájával épült BMX- pályát, ahol a pályaavató verse­nyen - jászberényi vendégek részvétele mellett is - több első és második helyezettünk volt. Ví­vóink novemberben ötödikek let­tek egy országos megméretésen. Ugyancsak ebben a hónapban a társiskolánk rendezésében lezaj­lott futónapon-egyéni első helyet, a Mikulás futáson ezüstérmet szereztünk. Atlétikában az Úttörőház Ku­pán a fiú 3-4. osztályosok távol- ugrásban és 60 méteres síkfutás­ban a legjobbaknak bizonyultak, csakúgy mint az ugyanilyen idős lányok. Az 5-6-os lányok szintén két aranyat könyvelhettek el ma­guknak, sok egyéni első, máso­dik és harmadik helyezés mellett. Pillanatnyilag a fiú ötpróbacsa- pat készülődik nagyon, úgyanis a körzeti bajnokságon továbbju­tottak, így meghívást kaptak a tavaszi városi döntőre. Ma hat­vankét indulóval vettünk részt a szolidaritási úszópróbán, ame­lyet a román nép melletti szimpá­tia vezérelt.- Úgy látom, a rossz adottságok nem kedvetlenítik el teljesen az Önöknél testneveléssel foglalko­zókat?- Szegény ember vízzel főz! Mi továbbra is folytatjuk a délelőtti tornaórák után délután a száz­negyven tagot számláló DSE foglalkozásait, állítólag erre az évre a tornaterem építéséhez szükséges összeg felét megkap­juk, hogy a másik felével mi lesz...? S.L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom