Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-20 / 17. szám
1990. JANUÁR 20. Néplap így látja a termelő és a feldolgozó Mennyit ér a miniszter? Hallom a televízióban, hogy az elképzelések szerint a miniszterek fizetése havonta százezer forint lesz. Hallgatom a hírt, és valahogy nem a miniszter jut eszembe. Nem az, hogy vajon hogy élhet meg ennyi pénzből, mert a képzeletemet korlátok közé zárja a tapasztalatom: ismerőseim között nem akad olyan, aki havi százezret keres. Ezért nem is a miniszterre gondolok hát, amikor hallom e hírt. Hanem például arra, hogy az Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szervezete Szolnok Megyei Elnökségének eddig évente nyolcvanezer forintot biztosítottak a működéséhez. Ez a szervezet értelmében és mozgásában sérült embereket, a lét peremén kapaszkodó családokat, az állandó terhekben tönkrement, a gondoktól idejekorán megöregedett szülőket hivatott támogatni. Ez a szervezet egész évre nem kap annyi pénzt, mint amennyit a miniszternek szándékoznak juttatni - egy hónapra. Mi több: az "ígéretek szerint" az idén egyáltalán nem adnak pénzt a Szolnok megyei ÉFOÉSZ-nek. Az indok: nem jut rá. Hallgatom a hírt, és az ötvenhárom éves rokkant- nyugdíjas asszonyra gondolok, aki háromezer-va- lahányszáz forintot kap havonta. Hogy ötvenhárom éves korára leszázalékolták? Szántott, vetett, kapált, gyereket nevelt, aztán elment takarítónőnek: nem kaliforniai üdülésekbe rokkant bele. Ha meghozzák a boltból a kenyeret, tejet - mert azt is hozatni kell, mivel ő nem tud elmenni a boltig - mindigpapíron számolgat, osztja, szorozza a forintokat. És kétségbeesik, ha a kenyér két forinttal drágább, mint tegnap volt. Vajon hány kiló kenyeret lehetne venni százezer forintból? Hallgatom a hírt, és arra a kislányra gondolok, akit a megyei kórházban láttam. Egy nővér vezette át egyik osztályról a másikra; nyilván valamilyen vizsgálatra vitte. A kislány lábán nem papucs volt, hanem szandál. Műanyag szandál, a legolcsóbb fajta - száz forintnál alig kerül többe. De ezt a szandált se neki vették. Az édesanyjáét húzhatta föl, mert három-négy számmal nagyobb volt, mint a lába. Szótlanul csoszogott végig a folyosón, a félretaposott sarkú szandálban. Vajon hány szandált lehetne venni százezer forintból? . Hallgatom a hírt, és azokra a gyerekekre gondolok, akiknek szülei nem fizetik /nem tudják fizetni/ iskolás fiuk-lányuk ebédjét. Azokra a gyerekekre, akik - a tanárok bevallása szerint is - éheznek, és kiszédülnek a pádból. És a többi gyerekre, akiknek "árfolyama" igencsak alacsony: az idén 300 forinttal érnek többet, mint tavaly, - ennyivel emelik a családi pótlékot. Vajon hány ebédet lehetne kifizetni százezer forintból? Mennyit ér a miniszter? A kérdés nem is ez. Inkább ez: mennyit érünk mi? A többiek? Nem az a baj, hogy a miniszter százezret kap majd. Nem az a baj, hogy vannak, akiknek a nemzet kosarából . átlagon felül jut. Hanem, hogy egyre többen vannak, akik hiába nyúlnak abba a bizonyos kosárba: üres marad a markuk...-Paulina Beszélgetés a Híd-kötvényről Akik kiszállnak, rosszul járnak A legutóbbi árszabályozás - a mezőgazdasági és élelmi- szeripari termelői és fogyasztói áraknak immár a MÉM hatáskörében történt emelése - egyelőre úgy tűnik - jóval inkább az alapanyagtermelők és a feldolgozók közötti feszültség konzerválódását, mintsem a piac élénkülését eredményezi. Nem kivétel ez alól a vágóállat-termelésnek az utóbbi évtizedben alighanem legdinamikusabban felfutott területe, a broylercsirke-hiz- lalás sem. A megnövekedett hazai fogyasztás és a hellyel-köz- zel tartósan elfogadhatónak mondható külpiaci lehetőségek révén jelentős mértékben megnőtt a csirkehizlalás és -feldolgozás megyénkben is. Kölcsönös bizalom alapján Az elmúlt évben például már 18 ezer tonna csirkét dolgoztak fel, kétharmadrészt exportra a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Üzemben. Hogyan éli meg a mostani árviharokat az 1300 dolgozót foglalkoztató élelmiszeripari nagyüzem? - tudakoltuk Hajós Ferenc igazgatótól.- Országosan mintegy tízszázalékos termeléscsökkenéssel számol a szakma 1990-ben, de mi szeretnénk tartani mennyiségben a tavalyi feldolgozási szintet. A termékszerkezetben kívánunk aránymódosítást végrehajtani. Nagyobb mennyiségben fogunk értékesíteni úgynevezett továbbfeldolgozott termékeket, azaz félkész és konyhakész árut. A Ripp-Ropp termékekre gondolok elsősorban, amelyekből a tavalyi eladásunk 1800 tonna volt, az idei tervünk 2500 tonna, és most már exportra is fogunk belőlük szállítani.- Van alapanyagfedezete a fel- dolgozási szint tartásának, hiszen kis- és nagyüzemben e- gyaránt a termelési kedv csökkenésének jelei mutatkoznak?- A kisüzemek elbizonytalanodásában látok nagyobb veszélyt. A kistermelő ugyanis, ha nem látja biztosítottnak a munkája és a befektetése utáni tisztes jövedelmet, egyszerűen kitakarítja és becsukja az ólat. Feldolgozó üzemünknek 1990-ben is legalább az egyharmadát a háztájiban kell megtermeltetnie az évi 12 millió csirkének. Ez azt jelenti, hogy az összes alapanyag-felvásárlásunkban a nagyüzemi és a háztáji aránya 6-8 százalékkal az utóbbi javára módosulna.- Milyen, a kisüzemek számára kedvcsináló intézkedésekre van lehetősége a feldolgozónak?- Jó, ha azt elérjük, hogy nem vesztik el a kedvüket, és továbbra is folytatják a csirkenevelést. A naposbaromfi és a takarmány megelőlegezése volt eddig a kedvezmény részünkről. Csak hát a múlt év novemberében, amikor az új év első heteiben a szükséges alapanyag meghizla- lására meg kellett állapodnunk, a termelőknek nem volt semmi információjuk az árak alakulásáról. Nekünk se, persze, az értékesítési és exportlehetőségekről. A teljes bizonytalanságban a kölcsönös bizalomra alapozhattuk csak a további kapcsolatunkat. Úgy hiszem tiszteséges ajánlatot tettünk a termelőknek, amikor az addigi 46 forintról 52 forintra emeltük, és ilyen kilogrammonkénti ideiglenes felvásárlási áron vesszük át jelenleg is a broyler- csirkét.- A hatforintos áremelés ellentételezi a termelői ráfordítások növekedését?- Meggyőződésem, hogy most már nem, de a feldolgozás folyamatosságát is biztosítani kellett, és javítani a baromfitartók érdekeltségét is. Február elején tudunk ajánlatot tenni új felvásárlási árra, de meg kell, hogy mondjam, a bizonytalanság az most se kisebb mint novemberben volt. A baromfitermékek átlagos fogyasztói áremelésének mértéke ugyan adott, de nekünk abból kell visszaszámolnunk a felvásárlási árat, hogy a piac, akár a belföldi, akár a külföldi, menyiért veszi meg a termékünket. A vállalati szférában nagyon kicsi a mozgásterünk. Az egységnyi termék önköltségének ugyanis 85 százalékát teszi ki az élő alapanyag ára. Tizenöt százalék marad a bérre, a közterhek- re és így tovább. Sajnos, ha ki tudunk is alakítani a termelőknek és a feldolgozóknak is megfelelő átvételi árat, ki tudja, hogy két vagy három hónap elteltével a szabadáras naposcsibét, tápot vagy fűtőolajat mennnyiért tudja megvenni a baromfitartó. Ma ennyiért, de holnap? Nem véletlenül alapoznak jelentős mértékben a kisüzemi hizlalásra a baromfifeldolgozó üzemek. Igaz ugyan, hogy megyénkben is - ahol pedig korábban igazán nem volt különösebb hagyománya a "csizmaszár alatti" jószágok nagyüzemi tartásának - elsősorban a közös és állami gazdaságokban nőtt erőteljesebben a broylercsirke-terme- lés, de az ezt segítő beruházási lehetőségek hamar végesnek bizonyultak. Az udvarokon, portákon meglévő, vagy kis költségei bővíthető férőhelyek - nagyobbrészt nagyüzemi integrációval történő - kihasználása tett lehetővé további árualapbővítést a csirkefronton. Az azóta már alaposan megtépázott egyéni érdekeltség vállalkozások alapjául is szolgált még néhány éve. Kengyelen például "háztáji baromfi- telepet" építettek a helyi Dózsa Tsz és a Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat segítségével a kistermelők.- Mennyire kifizetődő, ma a háztájiban "nagyban" csirkehizlalással foglalkozni? - kérdeztük egyikőjüket, Rimóczi Sándor gépkocsielőadót.- Sokkal kevésbé mint négy évvel ezelőtt, és lassan egyáltalán nem lesz érdemes vele foglalkozni. Negyvennégyen vállalkoztunk akkor 22 ól megépítésére úgy, hogy személyenként 200 ezer forint kölcsönt a téesz kezessége mellett az OTP-től kaptunk, ötvenezret pedig, amit áruval kellett visszafizetnünk, a feldolgozótól. A legnagyobb problémánk az, hogy a havi 15 ezer forint hiteltörlesztést akkor is vissza kell fizetnünk, ha történetesen nem volt nyereségünk a hat héten át hizlalt baromfi értékesítéséből.- A felvásárlási ár és a termelési ráfordítások növekedésének mérlege mit mutat a nagybani háztájiban?- Vegyük például a legutóbbi, ideiglenes felvásárlási árat. A plusz hat forint egy turnusban 45-50 ezer forint közötti többlet- bevételt jelent. Ezzel szemben csaknem 60 ezer forint többlet- kiadást az, hogy az indító, a nevelő és a befejező tápok ára átlagosan 23 százalékkal emelkedett. A zsák, amiben szállítják 20 forintról 40 forintra. Hol van akkor még a korábbi 6.40 helyetti 9.20-as literenkénti fűtőolajár, a vitaminok és az állatgyógyszerek drágulása? Már a mostani turnus is csak annak lehet kifizetődő, akinek volt pénze, és be tudja spejzolni a régi áron a tápot, miegymást.- A számításai szerint milyen felvásárlási ár lenne hosszabb távon elfogadható a kistermelők számára? Mert ugye maguk is csak számolnak...- Másból se állunk, de mi az hogy hosszabb távon? Az az ár, ami a tápos zsákon olvasható, az lehet, hogy holnap már nem igaz. Ha én ma elhatározom, hogy vállalkozók egy újabb turnusra, holnap be kell telepítenem az ólat háromezer naposcsibével. Mai áron számolva a költségeket, amit a téesz meg a feldolgozó meghitelez, azt hiszem, hogy lesz értelme, haszna a munkámnak, a kockázatnak. Azután eltelik a hat hét, és amikor elszámolunk, lehet, hogy nem tudom kifizetni a négy év előtti ólépítéshez felvett hitel törlesztő részleteit. Higgye el, hä így haladunk, nem is annyira az árak, mint inkább a bizonytalanság fogja kiölni a kengyeli ólakból a csirkét! Mint köztudott, a megyei tanács 1987. december 15-ével kötvényt bocsájtott ki, melynek a forgalmazója az Unic Bank, illetve a Szolnok megyei OTP volt. A kötvényre 12 százalékos adómentes kamatot ígértek, s mindez a Tisza-hídépítés meggyorsítását volt hivatva szolgálni. A megyei tanács az évek során kamatprémiumokkal igyekezett karbantartani a betéti összeg kamathozadékát, így 1988. december 15-én a 12 százalékos kamatot 1 százalékos prémiummal "megfejelte", a következő évben pedig már 3 százalékos prémiumot ajánlott fel, tehát a kamatjövedelem 15 százalékot tett ki. Mégis: megindult a kötvények visszaáramlása, a tulajdonosok 1989-ben 736 kötvényt adtak vissza több mint 13 millió forint névértékben. A visszavál- tók felháborodottan nyilatkoznak az árfolyamról, becsapva érzik mágukat. Nem egy közülük szerkesztőségünket is felkereste panaszának orvoslásával.- Mi hát a helyzet a kibocsáj- táskor oly nagy sikerű beruházási kötvénnyel? - kérdeztük Szűcs Ferencet, az OTP Szolnok megyei igazgatóját.- Először is tisztázzuk a legfontosabbakat: amikor a Szolnok Megyei Tanács a kötvényt kibocsátotta, szerződésében kikötötte, hogy ötéves lejárattal számol, és a visszafizetés 1991- ben, illetve 1992-ben lesz esedékes két egyenlő részletben. Erre garanciát a megyei tanács vállalt, de kezes természetesen a magyar állam is, valamint az OTP és az Unic Bank, tehát a pénz nem vész el, csak semmi pánik!- Mégis, mi okozza azt a riadalmat, melynek következtében az emberek mind többen kérik vissza a befektetett pénzüket?- Elsősorban az, hogy nem bíznak a forint értékállóságában, másrészt olyan vállalkozások vonzzák ma a tőkét, melyek jobban fizetnek, mint a kötvény kamata prémiummal együtt.- Ha a kibocsájtó, a megyei tanács azt kötötte ki, hogy öt évnél korábban nem váltja vissza a kötvényt, miként lehet az, hogy mégis pénzükhöz juthatnak a tulajdonosok?- Az az igazság, hogy némi elkötelezettséget az ügy mellett az OTP is érez, ezért napi árfolyamon hajlandó visszaváltani a kötvényeket, és alighanem ez ad okot a panaszra. Ugyanis volt idő, amikor a tőzsdén a névérték fölött is jegyezték ezt a kötvényt, ám 1989. december 15-étől az árfolyama 82 százalék lett, majd december 27-től 77 százalékra esett, 1990. január 10-től pedig 76 százalékot fizetünk érte. Tehát aki tízezer forintos kötvényt vásárolt - visszaváltáskor 7600 forinthoz juthat.- Ha szerény mértékben is, de el is ad valamennyit ezekből a visszavásárolt kötvényekből az OTP. Mennyi a haszna ezen a takarékpénztárnak?- Mint mondtam, számunkra a kötvényforgalmazás nem nagy üzlet, elsősorban elkötelezettség dolga. Azt a kötvényt, amit 76 százalékos névértékben vásárolunk meg, hónapok múlva talán 78 százalékos névértékkel adjuk tovább, tehát a hasznunk két százalék lenne - ám a hónapokig itt fekvő kötvény kamata ennél jóval több, ami természetesen minket terhel. így hát a forgalmazás nem hoz hasznot a számunkra.- Mi az ön tanácsa a kötvény- tulajdonosok számára?- Egyetlen egy: várják ki a szerződésben kikötött tőketörlesztés időpontját, ami ismétlem, 1991-ben és 1992-ben két egyenlő részletben történik. A pénzüket a kötvénytulajdonosok ebben az esetben fogják csorbítatlanul visszakapni, arról nem is szólva, hogy a megyei tanács ismét jelentős prémiummal emeli majd meg a kamatot. Egyébként aki két éven keresztül felvette a tőke hozadékát, majd visszaadta a kötvényét, nem veszített az üzleten - igaz, nem is nyert annyit, mintha bankbetétként kamatozott volna a pénze. Úgy gondolom, a kedélyek akkor nyugodnának meg, ha a megyei tanács a futamidőből hátralévő évekre legalább 7-8 százalékos prémiumot ajánlana fel a kötvénytulajdonosoknak. T.F. Éves termelésének 40 százalékát a tókés országokba szállította tavaly a Szolnoki Mezőgép tószegi gyára. Ezt a felfutást egy új, saját fejlesztésű szálastakarmány-felsze- dő család kifejlesztésével érték el. A tőkés piacon jól értékesíthető, korszerű felszedőcsalád csatlakoztatható a nyugat-európai gyártmányú Claas, Mengele, John Dere, Heston, New Holland silókombájnokhoz. Újdonsága, hogy munka közben követi a talajegyenetlenséget (saját szellemi termék) ezáltal a felszedési veszteség minimálisra csökken. Ezzel az újítással második díjat nyertek az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elmúlt évi pályázatán. 199o-re már llo millió forint értékben van konkrét szerződésük, további 6o millió pedig lekötés alatt. Korszerűsítették a szerelés technológiáját, a hatékonyság és a minőségi színvonal emelése érdekében. Képünkön a 3,6 méter munkaszélességű felszedők láthatók az udvaron. Fotó : Mészáros-pb-
