Néplap, 1990. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-19 / 16. szám
1990. JANUÁR 19. Beszélgetés Schwajda Györggyel- Edward Bond Balhé című színjátékának bemutatója előtt megfeszített munka, több órás próbák a Szobaszínházban. A rendező hirtelen félreállításáról is hallani. Mi történt tulajdonképpen?- Ez a darab számomra a huszadik század második felében született drámairodalmának egyik alapműve. Ezt 1965-ben írta Bond, húsz évvel Spirónak a Csirkefeje és sok más hasonló darab előtt. Miről van szó? A darab tulajdonképpen arról szól, hogy az úgynevezett civilizált huszadik századvégi társadalomban - amelyik azt állítja magáról, hogy egy közös európai ház felé, a civilizáció felé törekszik - egy bizonyos réteg, amelyik európai viszonylatban milliókat jelent, de mindenképpen egy teljes generációt, nem any- nyira fizikai vagy szellemi értelemben, hanem erkölcsi értelemben szinte az állati lét színvonalára süllyedt. Tehát, emberek élnek olyan erkölcsi szinten, amelyben a valódi emberi értékek megszűntek számukra értékeknek lenni: a tisztesség, a szerelem, a valódi becsület s a többi eltűntek, és mindazok, amik egy tulajdonképpeni igazi világban nem értékek, azok viszont felna- gyultak, és azok lettek az értékek. Magyarán: hogy kinek van a legerősebb ökle, ki tud a legtöbb pénzt szerezni, adott esetben kinek a legnagyobb a nemi szerve és így tovább sorolhatnám. Ez akár egy modem, huszadik századvégi Rómeó és Júlia történet, amelyikben Júlia nem a tiszta érzésű Rómeót szereti, hanem azt a példaképet, aki a legerősebb, akinek a leghosszabb, stb. A tragikus benne az, hogy nem két emberről van itt szó, vagy háromról, hanem a darabban mindenkinek ez a létezési formája. Míg a Rómeó és Júliában a két banda ölre megy egymással, és gyilkolnak a tisztességért, a becsületért és a többiért, ez a banda itt, ebben a darabban a minimális erkölcsi szinten sincs, elpusztítanak egy ártatlan emberi lényt, és ettől válnak egymás szemében naggyá, ez az a bizonyos csecsemőgyilkossági jelenet a darabban. De nem ezért a jelenetért írta meg Bond, hanem azért, ami utána történik: hogy ezek az emberek, ez a generáció tud élni tovább, és tulajdonképpen föl sem fogják, hogy mit csináltak. Szörnyű egy darab, valóban. Ez alatt azt értem, hogy nagyon jól megírt darab, szörnyű amiről szól, és azért szörnyű, mert igaz.- Es kegyetlen is...- Igen, de nem a darab kegyetlen, hanem a világ, amelyikben így élünk, és ami felé mi is egyre inkább közeledünk, mert már nekünk is itt vannak a motoros gyerekeink a színház előtt negyve- nen-ötvenen, és még lehetne sorolni a példákat. Tehát már nem vagyunk mi sem olyan távol a modem Európától, az angol ifjúságtól, amelyik összetöri a fut- ballstadionokban a berendezést és több halott marad utánuk. Szóval, a világ kegyetlen, amiről Bond ír, és hát ennél fogva kegyetlen természetszerűen a darab is, mert másképp nem tudta volna megírni. Éppen ezért ez egy rettenetesen nehéz darab, nagyon nehéz megcsinálni az előadást. Nagyon nehéz kitalálni azt, hogy az úgy legyen kegyetlen, hogy a néző ne menjen el, hanem ott maradjon és végig tudja nézni, és elrettenjen. És ezek a nézők, akikre mi számítunk, pontosan az a tizenéves társaság, akiknek a gyerek- színház még nem színház, és a felnőtt színház még nem színház, nekik csináljuk, róluk szól tulajdonképpen a darab, azt szeretnénk, ha ők néznék, és úgy néznék, hogy közben azt gondolnák erről a kegyetlen világról, amit mi gondolunk. Ehhez nagyon jó előadást kell csinálni, amire a színház ritkán képes. Ugyanezt a darabot évekkel ezelőtt Székely Gábor három hónapig próbálta a Katona József Színházban, és nem volt vele kész, amikor betiltották, mert akkor még be lehetett tiltani előadást. Tehát nem mindegy, hogy milyen az előadás és nem könnyű megcsinálni. Mi rábíztuk egy kezdő, fiatal, tehetséges gyerekre, Vörös Róbertre. Amióta ennél a színháznál vagyok, az a szokás, hogy egy héttel, tíz nappal a bemutató előtt bemegyünk és megnézzük, hogy áll a próba. És ha baj van, megpróbálunk a magunk módján segíteni. Ez a színház menetébe beleillik, ez a világ legtermészetesebb dolga, előfordult már, hogy segítséget kért Taub, Szikora vagy éppen Fodor is egy-egy jelenet megoldásához. Mi itt évek óta így dolgozunk együtt. Itt senki nem akadt fönn azon, hogy mi bementünk, megnéztük, és akkor azt láttam, hogy nyilvánvalóan a fiatalsága miatt nem egészen érti ezt a darabot, az előadás nem eléggé jó, és muszáj segíteni. Voltak szervezési gondok /ez alatt azt értem, hogy ki mikor áll fel, hogy megy ki, stb./, és részben voltak tartalmi problémák, ezért mi ketten Fodorral megpróbáltunk segíteni. Tamás azért, mert ő villámgyorsan képes megoldani a szervezési gondokat, én meg azért, mert tartalmi kérdésekben én voltam a legfelkészültebb, mert ezt a darabot a hetvenes évek elején én hozattam be Angliából, én fordíttattam le magyarra, és mi akartuk megcsinálni Székellyel, csak akkor még nem engedték. Tehát én tudok a legtöbbet a darabról, és nem mint igazgató léptem be ebbe a darabba, hanem sok-sok év után végre ismét úgy, mint dramaturg. Ez egy közös munka, és ilyen előfordult már nem egyszer ebben a színházban, segítünk egymásnak, ebben semmiféle fantasztikus vagy szörnyű vagy botrányos dolog nincs, ez a menete ennek a színháznak.- Ne haragudj, azért a kérdés magától adódik: ha ilyen nehéz a darab és te ennyire jól ismerted a darabot, akkor nem túl későn néztétek meg, mi történik a próbán?- De igen, teljesen jogos a kérdés. Nem mentegetőzésként, de elmondom: néha van az emberekben egy halogatási tendencia, hogy még ne nézzük meg, mert még nincs kész, még nem "mennek egyben"... És még mindig nem akarták, amikor azt mondtam, hogy most már minimum egy héttel a bemutató előtt meg kell nézni. És akkor is csak az történt, hogy elmondtam a megtekintett próba után: gyerekek, hát nem tudjátok, hogy mit csináltok, mert a darab másról szól, és próbáljátok meg egy hét alatt tisztázni. Akkor Robi mondta, hogy most már tudja, miről szól a darab, de nem tud vele mit csinálni, nem tudja folytatni. És Tamás is mondta, hogy ő sem tudja. Én ismerem tizenöt éve a darabot, nekiláttunk együtt.- Az fel sem merült, hogy a bemutatót el lehetne halasztani?- Ez lenne a természetes. Ha kaphatott volna még tíz napot, minden simán összejön, hisz az alapok már megvoltak. Csakhogy, ha ez csúszik, akkor Szikora nem tudja elkezdeni a Carment, hisz szinte ugyanazok a színészek játszanak abban is. A Carmen bemutatója viszont nem csúszhat, mert a nagyszínházat át kell adnunk az építőknek, egyébként csúszna az átépítés, a bérleteket viszont le kell játszani. Tehát ez sem csúszhat egy napot sem. Alternatívaként maradt volna, hogy félretesszük és nenvlesz Balhé. Mivel ebbe a színészek hat héten keresztül rengeteg munkát és energiát fektettek, könyörögtek, hadd legyen meg. ők megpróbálják, hogy akár éjjelnappal dolgoznak, de hadd legyen meg. így hát többünk közreműködésével megpróbáljuk megcsinálni.- A tévhitek eloszlatása végett kérdem: ezek szerint nincs feszültség a társulat néhány tagja és a vezetőség között?- Nincs. Itt most jókedv van. Szeretik a színházat a színészek, tizenhat órákat próbálnak. Pontosan a feszültség és idegeskedés ellenkezője történt: most úgy érzik, van értelme dolgozni. Csakhogy úgy fel vannak pörögve, hogy le kell őket állítani néha. Mi ketten Tamással alig állunk a lábunkon, ők még próbálnának... Egyfajta feszültség van, és ez kell is: az előadást időre rendesen meg kell csinálni. Bár ezt a darabot most nem tiltják, azért a színháznak egyfajta kötelessége van: hogy pontos legyen.- Gondolom, a színház vezetősége fenntartja magának a jogot arra, hogy mind tartalmi, mind formai vonatkozásban, felelőssége tudatában ne engedjen bármit futni a neve alatt. Vagyis: itt nincs demokráciásdi.- Pontosan így van. Talán Szendrő mondta, és tökéletesen igaza van, hogy katonaságnál, kuplerájban és színházban nincs demokrácia. Minden előadás, ami kimegy, bárki jegyzi is, végső soron a Szolnoki Színház előadása, ilyen értelemben mindenért egyformán felelős vagyok. Én ezt fölvállaltam, és ez természetesen együttjár azzal, hogy a magunk által felállított léc alatt nem engedem ugrani a társulatot.-háVizsgaidőszak Egy kis nosztalgia Évforduló a "SZOT"-ban 1965. január 24-én százak tolongtak Szolnokon a SZOT épületében, hogy láthassanak, hallhassanak egy új zenekart: az Integ- rált. Mondják, felejthetetlen születésnap volt. Most szombaton, január 20-án huszonöt gyertyát kellene elfújniuk az első fellépés színhelyén a Ságvári Endre Művelődési Ház nagytermében. Annyi bizonyos, hogy a levegővel nem lenne gond, ugyanis legalább húszán segédkezhetnének. A hat alapító tag mellett szinte ott lesz majd mindegyik öregfiú, aki valaha is zenélt az együttesben. A 25 évvel ezelőtti kezdő csapat: Gulyás László (zongora, ének), Rónaszéki Tibor (ének, gitár), Barta Koméi (szaxofon), Bendó jános (basszusgitár), Rozsinszky László (szólógitár), Túróczy Ferenc (dob). Es az őket követő integrálosok: Munkácsi István (gitár, fúvóshangsz.), Münnich Károly (basszusgitár, fúvóshangsz.),Agócs László (dob), Balczó Csaba (basszusgitár, orgona), Komáromi Zoltán (basszusgitár, ének), Ács László (szólógitár), Szász József (szaxofon), Sági Gyula (ének), A legelső Integrál Rácz László (billentyűsök), Rácz József (basszusgitár), Baranya Judit (ének). Fél hattól várnak minden nosztalgiára hajlamos apát, nagyapát és tizenévest, aki élőben szeretné élvezni a 60-as, 70-es évek slágereit. Egészen pontosan 6-kor kezdenek, és időrendi sorrendben zenélnek a stafétabotot egymásnak tovább adó csapatok. Van, aki végigzenéli az egész estét. "Régi, hagyományos bulira" szól a meghívó, ahová minden "táncoslábú szurkolót" várnak. Mindez annyit tesz, hogy az est során ki-ki akkor és úgy táncol, ahogy jólesik neki.Kilenc órakor sorsolják a tombolát. A 25 éves évfordulóra megjelent jubileumi újság hátlapjának bekeretezett sarkába kell beírni a nevet, majd letépni azt és bedobni a szelvényt a gyűjtőládába. A java csak ezután kezdődik, és éjfélig áll a bál. Nem kétséges, hogy a közös zenélés, az Integrál jam-sassion továbbhevíti a remélhetően akkor már forró hangulatot. Valószínű, hogy az örömzene alatt rock and roll táncverseny is lesz. Belépők elővételben - és a koncert előtt is - a helyszínen válthatók, ezen kívül előre meg lehet vásárolni Steiner Gábor órásnál a Skálában és az Újságíró Klubban. Az idősebbeknek 100, a diákigazolvánnyal rendelkezőknek 30 forintba kerül. Mivel az Integrál régi tagjai sem mai gyerekek, úgy döntöttek, hogy akinek a személyi számában a legelső számjegy 3-as vagy 4-es, az ingyen bemehet. Lesz tehát tánc, büfé, tombola, és ha sikerül: hamisítatlan régi hangulat.-szOrszágszerte végéhez közeledik a vizsgaidőszak. A jászberényi Tanítóképző Intézetben december 23. és február 2. között nappali tagozaton 361-en, levelezőn 143-an számolnak be féléves munkájukról. Felvételeinken a levelezőtagozat természetismeret illetve a nappali tagozatos első évfolyam tanító-könyvtár szakának matematika vizsgáinak egy-egy pillanatát örökítettük meg. Fotó: Korényi Éva V ______________' ________________J N éplap Kinek van legerősebb ökle... A néző ne menjen el... Nem érti a darabot... Jókedv van... Balhé a Balhé körül?
