Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-06 / 290. szám

4 1989. DECEMBER 6. .UfteeiAR. Családsturktúra a megyében Folytatás az 1. oldalról) nyekbe járók száma (65 ezer fő) 2 százalékponttal több az 1982. évi­nél, arányaiban viszont több a 30- 49 éves réteg és a nyugdíjas kor­osztály, vagyis az elöregedési fo­lyamat tovább tartott. A megyében az elmúlt közel 30 évben a családok száma - csökke­nő népességszám mellett is - közel 2000-rel növekedett. A 128 ezer család az országban működő A családok összetételének változása A család-, illetve a háztartásst­ruktúra közel 30 évi alakulásában számos karakterisztikus vonás ta­pasztalható, amelyek egy része ki­mondottan kedvezőtlen. A családnagyság erőteljes csökkenésének okai közé tartozik, hogy megnőtt a gyermek nélküli családok aránya (31 százalékról 36 százalékra). A korábbiaknál több idősebb házaspár maradt gyermek nélkül, mert a gyermekek kiváltak a családból. Emellett növekszik azon házaspárok száma, akiknek egészségügyi, de kényelmi okok­ból is nincs gyermekük. Uralkodó­vá vált az egygyermekes (32 szá­zalék) család. Ez az eredeti csalá­dideálnak nem felel meg, viszont a szülőknek leginkább ez biztosít vi­szonylag gondtalan megélhetést. Más szempontból nézve, az egy- kés családokban sok kényeztetett gyermek nő fel. 1970 és 1984 között a kétgyer­mekes családok száma 26 ezerről 33 ezerre nőtt, de az összes család­ból 25 százalékban részesednek. Ezek jelenleg az úgynevezett át­lagcsaládok. A nagycsaládok száma me­gyénkben az 1960. évi 18500-ról (15 százalékról) 1984-re 8500-ra A nagycsaládosok életkörülményeinek főbb vonása összes családnak mintegy 4 száza­léka. Ugyanakkor a csökkenő gyer­mekszületés, a különköltözés és egyyéb tényezők hatására az átla­gos családnagyság 3,64 főről alig több mint 3 főre mérséklődött. A különköltözést, az özvegyülési stb. folyamatot igen jól mutatja, hogy 1960 és 1984 között a ház­tartások száma a megyében 19 ezerrel növekedett. (7 százalékra), vagyis több mint a felére csökkent, 55 százalékuk a városokban található. Sajnos az 1970-es évek közepén meghirde­tett 3 gyermekes családideál régen a múlté. A nagy család kialakításá­nak ugyanis számos korlátja van. Ezek nagyrésze anyagi természetű a magas eltartási terhek miatt. Az egyik legfontosabb a lakás­hiány, illetve a kislakások túlsúlya a lakásstruktúrán belül. A magyar gyakorlat az, hogy először három gyermeket kell felmutatni és csak utána jöhet a lakáskiutalás. Addig szülőknél, vagy albérletben lak­nak. De a lakásárak és a kölcsön­ök kamatai is felfelé kúsznak, így a lakások szinte megfizethetetle­nek lesznek szülői segítség nélkül. További tendencia, hogy a válások és özvegyülések révén növekszik a csonka családok száma. 1984- ben 14000 "egy szülő-gyer- mek(ek)" típusú család volt a me­gyében és ezek közül 1200-at te­kinthettünk nagycsaládnak. Végül megemlítjük, hogy a háztartásstruktúrában egyre na­gyobb arányt képvisel (20 száza­lék) az egyedülállók köre. Több mint kétharmaduk nő. Nagy ré­szük elvált, vagy özvegy. A családok változásában meg­figyelhető tendenciákat azért vá­zoltuk fel, hogy a továbbiakban keresztmetszetet adjunk az egye­sületünkbe tömörült nagycsaládok főbb jellemzőiről, reprezentatív adatfelvétel alapján. A reprezentatív adatfelvétel megfontolt, ugyanakkor objektív, valós eredmények és gondok összegzésére ad lehetőséget. E ré­teg megkülönböztetett helyet fog­lal el a népességstruktúrában, ezért az országos és helyi döntéseknél kiemelt elbírálásban részesül. Számos kedvezményt kap a társadalomtól és az államtól, amely sok esetben érvényesül is (pl. lakáshoz jutás), mégis egyes kisebb csoportjai a perifériára szo­rultak, önakaratukon kívül, sok esetben előítéletek alapján. Meg­élhetésük feszítettebb a többi réte­génél. Pedig megyénkben jelenleg a gyermekek közel egyharmada három és több gyermekkel rendel­kező családokban nevelkedik. Az átlagos családnagyság e rétegnél megközelíti a 6 főt és ez termé­szetszerűen majdnem kétszer na­gyobb, mint a megyei áttlag. Acsa- ládok egyharmada predig több mint 8 főből áll.% Rendkívül kedvező és előre­mutató vonása e rétegnek, hogy a gyermekkornak aránya igen ma­gas (45 százalék), amellyel hang­súlyosan bizonyítást nyer a gyer­meknevelés kiemelt szerepe és az emberközpontúság. A 18 év alatti­ak hányada pedig 58 százalékot tesz ki. Családi állapot szerint a 15 éven felüliek között házas a meg­figyelt személyek 56 százaléka, míg a megye felnőtt népességének kétharmada. Az özvegyek hánya­da megfigyelésünkben 5, az elvál­také 11 százalékot tett ki, míg a nőtlenek-hajadonok aránya 28 százalék volt, amely magasabb a megyei 15 százaléknál. A15 évesnél idősebbek legma­gasabb iskolai végzettsége a meg­figyelt családoknál kedvező. A 8. osztályt egyharmaduk, a szakmun­kásképzőt és középiskolát 40 szá­zalékuk és felsőfokú tanintézetet 23 százalékuk végzett. Minden 18 év alatti gyermek tanul, a gyermekek kétharmada ál­talános iskolában, egyharmada pe­dig középfokú intézményben. A jó képességű gyermekek anyagi se­gítését lehetőségek hiányyában még nem tudtuk megoldani, fjedig ez az alapszabály értelmében - ösztöndíj pályázat útján - a jövő­ben kiemelt feladatunk. A megkérdezett családokban az aktív foglalkozásúak 54 száza­léka fizikai, 46 százaléka pedig szellemi dolgozó, vagyis valame­lyest eltér a megyei átlagostól. A főállás mellett a családok egyötö­de mellékállást is vállal, ezenkívül a családok kétharmada hobbite­lekkel is rendelkezik. Egy család átlagosan 470 m2 kertterületet mű­vel. Egy főre számítva, a családok 1988-ban havi 3.578 Ftnettójöve­deleméi rendelkeztek, amely lé­nyegében kevesebb, mint a 4.500 Ft-os társadalmi minimum. Ezen belül azonban jelentős a szóródás. A megfigyelt személyek körülbe­lül 20 százaléka a középső réte­gekhez tartozik, míg körülbelül egyharmada a létminimum alá esik. Ez utóbbi családoknál az egy főre jutó jövedelem nem éri el a 3.000 Ft-otsem. A jövedelmi hely­zet is azt bizonyítja, hogy e réteg társadalmi juttatás nélkül nem lé­tezhetne. A főállásból származó jövedelem csak 59 százaléka az összes bevételnek. Főállásban kö­rülbelül 11 órát dolgoznak napon­ta az e családokban élő keresők. A kialakult kedvezőtlen jöve­delmi helyzetet a családokon belül a kereső-eltartott arány határozza meg, emellett növekszik az inflá­ció, a családi jövedelmek beszű­külnek. A családi pótlék reálértéke évről-évre csökken. Egyesületünk elég sokat tett eddig is a nehéz gondok kivédésé­ben, többek között olcsó ruhaak­ció, cukor- és mosóporbeszerzés, a gyermekek beiskolázási segélye­zése stb. révén. Ezek jövede­lemnövelő tényezők. A megfigyelt családok nagy­mértékben el vannak adósodva. Egy család átlagosan havonta kö­zel 2.300 Ft tartós kölcsönt tör­leszt, ez a családok havi jövedel­mének több mint egytizede, de az adósság több családnál eléri a hu­szonöt százalékot is. A megfigyelt családok mind­egyike rendelkezik 2-4 szobás la­kással. A lakások kétharmada csa­ládi ház és OTP társasház, egyötö­de szövetkezeti lakás, de megtalál­ható a tanácsi bér- és a szolgálati lakás is. A nagycsaládok lakásigé­nyeit a megyében soron kívül ki­elégítik, amelyet egyesületünk - kérésre - több ízben is tapasztalt. Egy lakásra átlagosan 3 szoba jut, 1-gyel több, mint a megyei át­lag. Ugyanakkor 1 lakásban átlago­san 6-an (megyei átlagban 3-an) laknak, míg egy szobában 2 sze­mélyt kell elhelyezni. Alakások át­lagos alapterülete 86 m2, egy lakó­ra 15 m2 jut, ami éppencsak meg­haladja a kritikus határt. Ez alatt ugyanis már nincs biztosítva a nyugodt pihenés, a kikapcsolódás. A megfigyelt lakások felszereltsé­ge jónak mondható. A megfigyelt családok egész­ségügyi helyzete kielégítő A személyeknek mintegy 3 százaléka vallotta magát tartósan betegnek, de köztudott, hogy a gyermekes anyák táppénz "igé­nye" jóval nagyobb, mint a csak felnőttel rendelkező háztartásoké. Éppen ezért is kérdeztük meg, hogy a háziasszony, ha arra lehető­ség lenne, gyermekei nagykorúvá válásáig főállásban otthon marad­na-e. Az anyák 50 százaléka erre igennel válaszolt. A nagycsaládosok életmódjá­nak egyik kérdése a pihenés. A megkérdezetteknek csupán egyti­zede jut el évente családostól üdül­ni. 2-3 évente egynegyedüknek, 5 évenként egyharmaduknak jut idő és pénz üdülni. Egynegyedük még sohasem volt nyaralni. A külföli út pedig igen ritka. A megvizsgált családok élve­zeti cikk fogyasztása kisebb ará­nyú, mint a megyében tapasztalt szokás és szenvedély. Alkoholt a családok kétharmada néha fo­gyaszt és egynegyede sohasem. A családok 53 százalékában dohá­nyoznak, de csupán a személyek egytizede. Ami csökkentendő len­ne, az a családok egytizedében fel­lelhető rendszeres alkohol-, és a családok kétharmadában felmért rendszeres feketekávé fogyasztás. Igaz, hogy ez utóbbinál tejed a kü­lönféle kávékeverékek használata, amelynek gyenge a koffeintartal­ma. A nagycsaládok korábban sok esetben tapasztalták, hogy a társa­dalom "perifériájára" kerültek, mi­vel sok tekintetben másokk, mint a többi réteg. Ez olykor a szegénye­sebb életmódban, a hosszabb mun­kavégzésben stb. is megnyilvánul. Ugyanakkor e réteg a sok gyermek nevelése révén az ország komoly értéktermelő ereje. Ez meg is lát­szik az együttgondolkozásában, de a kormány fokozott segítséga­dásában is. Felmérésünk szerint a nagy- családosok felével szemben kö­zömbös és rossz elbírálású a mun­kahely és a lakóhely. Viszont a "külvilággal" a kapcsolatot a csa­ládok másik fele jónak és segítő­nek tartja. Befejezésül csak annyit, hogy várunk sorainkba minden nagy- családost. Végső Zoltán közgazdasági doktor, Nagycsalá­dosok Megyei Elnökségének tagja In memóriám Forgó Andrásné Élt 33 évet Apuka későn jöttél, anyuka már meghalt "Az idén augusztus 24-e csütörtökre esett. Vakmeleg ígérkezett, és a feleségem sza­badságot vett ki, hogy az isko­lába előkészítse a 13 éves András és a 8 esztendős Atti­la ruháit. A szokásos reggeli búcsúzkodás után /vigyázza­tok magatokra anyukám/ ne­gyed hétkor ültem a kismotor­ra, és irány a munkahelyem, a kunhegyesi BHG, ahol tar­goncát vezetek. Tömérdek fu­var várt, meg a kopogtató ősz ellenére nagy hőség. Sűrűn kellett törölgetni a homloko­mat, amikor negyed tíz után arra leszek figyelmes, hogy az egyik munkatársam a karom­ra teszi a kezét: Bandi, menj haza rögtön, mert valami lett a feleségeddel! Tudtam, sokat bajlódik a vérnyomásával, biztos nem bírja ezt a gyorsan érkezett kánikulát, gyanítot­tam. Kitoltam a kismotort, berúgtam, és máris a Hétve­zér utca felé fordítottam a kormányt. Az alatt a pár perc alatt, amíg az aszfalt sebesen ro­hant alattam, végiggondol­tam az életem: te jó ég, mennyit dolgoztunk mi kett- ten ezért az otthonért! Elké­szült a ház, mindent beszerez­tünk, a tévétől kezdve a vide­óig, a hűtőládától az automa­ta mosógépig. Igaz, nem a söntésbe hordtuk a pénzt. O itthon fogta a forintot, én pe­dig hogy több legyen, algíri munkát vállaltam. Tizenhá­rom hónapig raktam a falakat Amabában: Erzsiké megkap­ta a fizetésemet, én pedig oda- kinn annyit spóroltam, hogy a megtakarításból tellett új bú­torokra, meg a lakást is be bír­tuk fejezni belőle. Pedig ke­gyetlen világ az, nem könnyű szórakozás. Azután Bécsben is kőműveskedtem nyolc hó­napot, itt már európai környe­zet, viszonyok fogadtak. Eddig jutottam a múltban, amikor feltűnt a ház. Valami nagyon nem tetszett, hiszen rögtön láttam, hogy a kapu­ban a két fiam zokog, mögöt­tük pedig a sógornőm sír. A nagyobbik szólalt meg el­őször: apuka, későn jöttél, anyuka már meghalt... Úgy zúgtak bennem a szavak, akár a közeli harangszó, és fo­rogni kezdett a világ. Ráztam a fejem, nem hittem a gyerek­nek: buta tréfa az egész, hogy találhatott ki ilyet, hiszen reggel még velünk nevetett, tervezett. Berohantam a szo­bába: ott feküdt a szőnyegen. Szelíden, szomorúan, szőkén, mint aki a nagy hőségben el­fáradt, és ledőlt egy kicsit pi­henni. Felkaptam, magam­hoz öleltem: szólj már, ugye nem igaz Erzsiké, sírtam és feltettem az ágyra. Csak fe­küdt némán, mintha még va­lami furcsa mosoly is bujkált volna a száján: elmentél, itt maradtam, és akkor jöttek ér­tem... Rádöbbentem, hiába babusgatom, simogatom, őt már nem bírom felébreszteni. /Később a boncolásnál kide­rült, hogy az agyvérzése olyan volt, ha akkor öt orvos tartóz­kodik mellette, sem menthet­te volna meg./ Olyan lettem, akár a zavarodott, mivel érde­meltem én ezt ki? Miért kel­lett így eltávozni fiatalon, itt­hagyva a gyerekeket, engem? Alig emlékszem valamire, de rémlik: teletömtek gyógy­szerrel. A kicsi kérdezőskö­dött: apuka, hol fekszik majd anyuka, hiszen elvitték? Tud- e máshol pihenni, hiszen itt van az ágya? Másnap kézen- fogtam őket, és kiballagtunk a temetőbe. Munkatársaim, a szállítási brigád ásta ki a sírt és köröskörül szépen feldíszí­tették. Még az alját is kibélel­ték virágokkal: látjátok. Raj­tuk fog majd aludni anyuka ezentúl, nyeltem a könnyeim. Ez a rengeteg rózsa, meg szeg­fű mind az övé, nézzétek! Ara- vatalnál még egyszer, utoljá­ra elbúcsúztak tőle, és a na­gyobbik azóta sem beszélt ró­la egy szót sem. Talán azért, mert a szeme, a szemük láttá­ra halt meg. Mondják: temér­deken eljöttek a temetésre, de én alig láttam közülük vala­kit, csak a koporsót, meg a hantot. Nagyon sokáig, hetekig táppénzre szorultam: se alud­ni, se dolgozni nem bírtam. Ki se tudom mondani, hogy eb­ben a szörnyű időszakban mennyit segített a vállalat, meg segít azóta is a két nagy­mama. Kezdetben édesa­nyám minden este hozott va­csorát, míg reggelente az anyósom viszi el a kicsit, és in­dítja iskolába a nagyot. Hét­végeken hol az egyikőjüknél, hol a másikójuknál ebéde­lünk, de vacsorát én készítek nekik, meg mosok, vasalok rá- juk. Most veszem hasznát külföldi kotyvasztgatásaim- nak, bár az is igaz, újra meg kell tanulni mindent. A temetés után mások let­tek az esték, így azóta együtt alszom velük. Sokszor arra lettem figyelmes: így is hány­ják, vetik magukat, forgolód­nak. Tudom, ott volt velük Er­zsikéin, én belül ezt éreztem. A nagyobb nem mondja ki, de látom: igényelné az anyát. A kicsit olykor rajtakapom: né­zegeti a fényképeket, főleg azokat, amelyeken együtt va­gyunk mind a négyen. Amúlt- kor pedig valahol talált egy csatot, óvatosan a tenyerébe vette, és nekem mutatta: ez már úgysem kell anyunak, ugye az enyém lehet? Csak bólintani bírtam, mert vala­hogy gombóc szorult a tor­komra. Máskor ha a vacsorát esszük, néha valamelyik meg­jegyzi: ezt anyu édesebben csinálta, de azért finom. Vagy: légy szíves apuka szedjél, hi­szen emlékszel, anyuka is mert... Látszólag azóta egy és más rendeződött, de a valóságban nehezen gyógyul a sebünk. Augusztus 13-ra, a szüle­tésnapjára kapott a nagyobb fiunktól egy doboz márkás ci­garettát, meg egy öngyújtót. Megkezdte a dobozt, elszívott belőle párat. A többit a vitrin­be tettük, mellé meg a gyúj­tót. Olykor észreveszem: né­zik, majd megszólalnak: apu, nem fogy a cigaretta... Mit le­het erre mondani? Ajánlották: a temetőbe csak akkor vigyem ki őket, ha ők kérik. A kicsi sokszor mondja, a nagy soha, de ha felkerekedünk, mindig ve­lünk tart ő is. Amikor pedig a koraesti szürkületben, vagy az éjszaka csöndjében lépte­ket hallok, néha még most is felugrok. És tényleg, a koppok teljesen az övéi, jön, áltatom magam, és lemondóan ve­szem tudomásul: más volt megint, nem a te feleséged, Forgó Bandi. Erről lehetne még sokat beszélni, de elmon­dani lehetetlen." + + + Kinn az új temető majd­nem a szélső sorában magas sírhant feketéllik, előtte ko­vácsoltvas koszorútartó, tele koszorúkkal. Ma még csak egyszerű fejfa adja tudtul, hogy itt nyugszik Forgó And- rásné. született Dienes Erzsé­bet. Élt 33 évet, meghalt 1989. augusztus 24-én. Béke S jraira. Hűséges típus volt. ozzáment a legelső szerel­méhez, a BHG volt az első munkahelye, és fájdalom, az utolsó is. Csak egyetlen dolog­nak élt: a családjának, a halál kaszájának első komolyabb suhintása megszakította földi létét. Harminchárom betöl­tött esztendeje után már ti­zenegy teljes napja sem ma­radt... D. Szabó Miklós (---------------------------------------\ Hazamennek a katonák Az ideiglenes állomáso­zás lassan véget ér, sőt - az öröklakásokat is visszaad­ják. A szovjet fiúk nemso­kára újra észtek, lettek, litvánok, üzbégek, grúzok vagy éppen oroszok lehet­nek, mi pedig majd szíve­sen látjuk őket vendégül civilben - túristaként. A fekete zászló egy kor­szak halálát jelzi, de kitet­tük, mert - akár tetszik, akár nem - a saját múltun­kat jelképezi. Mellette - ha békésen fagyiznak alatta - a lámpaoszlop lombot hajt. Ne álljuk el az utat! Hadd jöjjön értük az au­tó! Jó utat hazafelé, kiska- tonák! V ___________________)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom