Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)
1989-12-30 / 309. szám
Magazin zükséges, hogy szabályok legyenek. Azok nélkül nem kerek a világ. Csak lélegezni szabad szabály nélkül. Más minden egyéb ténykedés szabállyal van körítve, mint a marhahús a kocsmában. A szabályzat tehát azt mondja a kaszárnyában, hogy esti kilenc órakor feküdjön le mindenki, a jó reggelét a szokásának. Kivétel a szobában a szakaszvezető. E férfiú tizenegy óráig fennmaradhat, ha akar. Olykor, ha nem akar fennmaradni, akkor is fennmarad, részben a jog csorbítatlan megőrzése és gyakorlatban tartása, részben pedig a tekintély emelése céljából. Az ő ágyának külön függönyei vannak, azokkal elzárja magát a szoba egyéb külvilágától. A lámpa kilenc óráig a szoba közepén lóg egy madzagon. A madzag úgy van megszerkesztve, hogy azzal föl is lehet ereszteni a lámpát. Kilenc órakor tehát a szakaszvezető beviszi a sarokból a saját, firhanggal elkerített lakosztályába a köpőládát, s a kis asztalra helyezi. Ez a köpőláda helyet foglalhat minden művelt család asztalán, mert úgysem szabad beleköpni, mert mit szólna akkor a kapitány úr. Azután a madzagon leereszti a lámpát, mindenkit fekvésre rendelvén, mert sipít már az az ember, akinek a lábára hágtak. Általános nézet és elterjedt hiedelem ugyanis, hogy az őrség trombitása esti kilenc onakor nem azért dudál, mert ez így van benne a szabályban, hanem mert ilyenkor valaki rendszerint a lábára szokott hágni. Kínjában dudál, fene a füllt. A nép tehát ezen alkalommal lefekszik, a szakaszvezető pedig a lámpát lakosztályába vivén, a köpőládába helyezi, hogy fel ne dűljön. Ott igen alkalmatos helye van neki. Úgy világít, hogy nincs az a csillag. Kevéssel azután, hogy a szóiba ura és parancsnoka a lámpával összes termeibe vonult, a szobában némi halk sercentések hallhatók. Gyufák hangja ez, amelyeknek a fején végighúzták a gyufaskatulya oldalát, természetes következményként állván elő ezáltal az, hogy a gyufák megfulladtak, s különböző pipák és papírszivarok meggyújtására szolgáltak. Az emberek dohányfüstöt szívnak magukba az ágyakban, s közben mesélnek arról, hogy abban a régi háborúban, amiről az önkéntes úr beszélt, a Trója ostrománál mégiscsak a legkülönb vitéz volt az infanterisz Ág Illés. (Már hogy az a bizonyos Achillles nevezetű ember.) Aki mesél, néha azt szokta mondani: — Csont! Amire a többiek azt mondják: — Hús! Ez a próbája annak, hogy ébren van-e a társaság. Ha a csontra kevesen adják rá a húst, ez nyilvánvaló jele annak, hogy a társaság tagjai beleuntak az irodalmi előadásba, és szunnyadni kívánnak. Az előadó ilyenkor szintén rácsukja a pipára a kupakot, s egy barátságos „Ménkű üssön a fületökbe!” — kívánság után szintén elszuny- nyad. Ez az az idő, amidőn infanteriszt Johann Nagy No. III. ágyában lefejti magáról a takarót, s a félsötét szobában botorkálni kezd. Ha volna ember, aki Johann Nagy No. III. útját megfigyelhetné, láthatná, hogy e harcos szoba sarka felé halad. A szoba sarkában van a suszteréj. Infanteriszt Mikhael Kerekes recte Balia a szétmenésnek induló kölökcsizmákat ott szokta ismét tartósságra egybeszerkeszteni. Van ott ahhoz való rendes asztal, kisszék, kalapács, talpszög, talpbőr, mustafa, lábszíj. Johann Nagy óvatosan arra halad. Nem veszd észre, hogy miként a sötét gond, nyomul utána mezítláb a szakaszvezető, s éppen akkor ragadja vállon, mikor Johann Nagy III. a suszterájasztalon kotorász. — Hát te vagy a lopó? E dolog megértéséhez tudni kell, hogy a múlt héten a suszterájasz- talról elveszett a szurok, amivel a cérnát szurkolják, elveszett harminc pár bakancsszög, egy sarok- patkoló és egy füzet bakancszsinór. Johann Nagy No. III. halálra váltan jelenti: — Fűrer úr, fűrer úr... én nem vagyok lopó... — Hát mit akartál itt, te... te rabló.,. Te, te, tűzoltó? Ez utóbbi kifejezés a köbre emelt sértést jelképezi. Johann Nagy No. III. amúgy is ijedt legény szegény, regruta katona, még három hónapos sincs — most még jobban megrémül, hallván, hogy a komendáns úrnak ilyen nagyfokú haragja száll a fejére. — Én, én — dadogja — csak a bakancsomat akartam reperálni. — A bakancsodat? Éjjel? Hazudsz, te! Hiszen nem értesz te ahhoz. Hát miért nem adtad oda a bakancsodat a suszter apádnak még az este, hogy mögreperálta volna? — Jaj — nyöszörgi Johann Nagy —, nem tudja azt a suszter apám mögcsinálni. — Hát mi baja? — A talpa el van kopva. — Hát aztán talpat akartál lopni? Hisz itt nincs is talp. Azt úgy köll a kapitány úrtól raporton kérni. — Jaj, jaj, fűrer úr, csak égy kis bűrdarabot akartam keresni, hogy hátha rá tudom a bakancsszöggel szögezni éppen ott, ahol lukas. A szakaszvezetőnek nem hiába van beírva a titkos conduitlisztá- jába, hogy „orientiert sich sehr gut”, de hamar be is látja, hogy nem tolvaj ez, hanem csak ijedt újonc. — Hát miért nem jelöntötted neköm, hogy lukas a bakancsod? Azt hitted, leharapom az orrodat? — Nem, nem — dadogja Johann Nagy —, maga elibe oda merők én állni... Hanem... — Mi az a hanem? — Hanem akkor a kapitány úr elé visz. — Hát az sem harapja lé az orrodat, te csacsi. — Tudom — hadarja összevissza Johann Nagy —, de nem tudom. Nem tudom kimondani, hogy hogy köll kérni a bakancstalpat... — Mert szamár, pusztai ökör vagy — véli szelíden a szakaszvezető. — Eredj, feküdj lé, majd holnap mögtanítiak rá. Johann Nagy visszabúvik az ágyába, s azon gondolkodik, hogy most már a fűrer szemében ő mindig csak pusztai ökör marad. Igaz ugyan, hogy otthon ilyen rendes vasalt ágyban nem feküdt, mert a birka után járó ember volt, az is igaz, hogy otthon hétszámra sem evett húst, itt meg mindennap adnak, de azért inkább őrizné ő ma is a birkát, mint a hazát. A szobaparancsnok pedig saját külön termeibe vonul, mormogva valamit Johann Nagy III. égbekiáltó butaságáról. A fűrer úr sem volt ugyan olyan kiváló tudós mindig, mint most, de emberek szokása, hogy magasabb rangokba jutva, elfelejtik az alacsony sorsot, amelyből emelkedtek. Hiszen még e tudományossal is megesik, hogy vasárnap reggel a szombat esti föltisztálkodásról a Füsse gewaschen, Wäsche gewechselt helyett azt jelenti a raporton a kapitánynak, hogy a fehérneműk kimosattak és a lábak fölcseréltettek. A kapitány úr Wolhinyaczkynak ugyanis mindent vadkácsanyelven kell jelenteni, ő e legramához való szigorú ragaszkodást elsőrendű katonai erénynek tartja, s ez okból olykor centiméterrel megméri a legénység haját, hogy nem nőtte-e túl az előírt mértéket. A haj maximális mekkoraságának méreteiről szóló legramát a hadúr aláírásával ellátottan adták ki, s a méreteket túlnövő haj az engedetlenség és a függelemsértés súlyos bűneibe esne, amitől Isten óvjon minden embert és minden hajat. De ezen most már segíteni nem lehet. A fűrer másnap délelőtt, ahogy a gyakorlatról hazaértek, Johann Nagyot tanítani kezdi: — Hát her hapman. — Her hakman — mondja a János. No, úgyis jó. — Pite. — Pite. — Gehórzám. — Gehozzám. Hát ez sem baj. — Ej csuzóll. — Ej csuzóll. Ej, de hiszen ez nagyon jól van. No most az egészet együtt. Johann mondja. — Her hakman, pitige meldige hozzám csuzóll. — A meldigét hagyd ki. — A meldigét hagyd ki. — Nem azt mondtam, te erdőbül szalajtott vadállat, hanem ne mondd azt, hogy meldige. Johann Nagy elmondja meldige nélkül a tudományt. No jó. Most már megnyugodva ebédéinek, a Johann mégsem olyan nagy csacsi, mint amilyennek látszik. Estére kelve, a napos káplárnak bejelentik, hogy megy is a legény holnap raportra, talpat kérni. Johann Nagy III. hihetetlen izgalomban éli át az éjszakát, folyton mondogatja magában az ágyon: pitiké, meldige, csuzóll hozzám. Végül azzal a sóhajtással, hogy: szögény édösanyám, ha tudnád, hogy mire neveltél — szelíden elalszik. Álmában bornyús angyalok táncolnak egy repülő csuzóll körül. Felvirrad végre a dicső nap hajnala. Wolhinyaczky pontos és szigorú katona, egy nap sem mulasztja el a reggeli kihallgatást. Kérését és panaszát mindenki előadhatja. Ugyanitt a napos káplár jelenti, hogy délben leteszi a napot. Egy másik káplár jelenti, hogy délben átveszi a napot. Ugyanekkor jelenthetők a bezón- dere fórfallenhájtok, amik esetleg az éj folyamán előfordultak, hogy például a negyedik cukkból, ahol sok a patkány, már megint elveszett a macska. A szakaszokba bekiáltja a napos: — Raportra, kihallgatni! Mindenki megy a folyosóra, akinek ott dolga van. Az őrmester összeállítja az embereket. Annak külön sora van, és mindenek rang szerint következnek, akár az audencián. Előbb jönnek a szolgálati férfiak. Azután Georg Demeter a két bizalmi emberével. Georg Demeter már többször szökött, még többször lopott, ennélfogva György úr mellé még két úr ado- mányoztatott, akik minden lépését figyelemmel kísérik. Mindennap más két úr részesül a' társaságból e kitüntetésben, s Georg Demeter átvételét naponta a raporton nyugtázzák. Azután jön, aki jelenti, hogy új nadrágot kapott, de vágja a szíj a csontját. Még azután jön Johann Nagy III., hogy pitikézzen a csuzóllért. Nem csoda, hogy mire a kapitány eljut hozzá, Johann Nagy már alig bírja a haptákot szörnyű félelemben, s a térdei olyanképp inognak, mint harmatos hajnalon az ökörfarkkóró. ' A kapitány megáll előtte, és szokása szerint ő üdvözli előbb a katonáját, sarkantyúit összecsapván. De mostmár Johannán a sor. Előbb szalutálni kell. Azután bele kell kezdeni a tudomány felmondásába, Bele is kezdene, de belezavarodik. — Her Infanteriszt Johann Nagy dráj... pitike, meldige... tif able- komen hakman... her csuzóll pitiké meldige... A raport népe, hapták révén, szigorúan áll, mintha nem is hallaná Johann Nagy őrült hadarászását. Ellenben Wolhinyaczky elszomorodva nézi a legényt. Megállapítja felőle, hogy amúgy, testileg, ebből idővel egészen rendes katona' lesz, de a német kultúra nem fog rajta. 1 — Na — mondja elkeseredve —, én mii sok iszkoláztatás megtétetem a téli hónapokba bele, és mégis vagyok az a szamár! ‘ A raport állja tovább a haptá- 'kot. Csak a sor legvégéről hallatszik: — Buff... buff... — mint mikor Valaki türtőzteti a nevetést, de csak kitör belőle. A kapitány ezen, raportoknál teljesen szokatlan zajra odateíkint. Hát ott áll az Einjahrig-Freiwilliger Mediciner Ladislaus Koltóssy von Tenke et Ér- 'mihályfalva. Közkincstári nyelven: önkéntes dögész. Azért áll a 'raportra, hogy háromnapi szabadságot kérjen, mert meghalt megint 'a nagynénje. Havonta szokott náluk meghalni egy. Wolhinyaczky, a szokása ellenére, megszakítja a Sort, odamegy elébe, s németül kérdezi: ■ — Mit csinál? Mi dolog ez? Va- 'lami baja van? Einjährig-Greiwilliger Mediciner Ladislaus Koltóssy von Tenke et Érmihályfalva a nevetés belső, görcsös izgalmaitól egész testében reszket, a képe megpirosodik, mintha a guta kerülgetné, s azt mond- •ja: ...... — Buff, buff, buff... brühühü- hühü... 1 — Érthetetlen viselkedés intelligens ember részéről, mondja Wolhinyaczky. — Tudom jól az ‘iskolából, gyermekkoromból, hogy Vannak önkéntelen nevetési görcsök. De hát mondja meg, mi az? Mit talál annyira komikusnak? A mediciner érzi, hogy az öregnek igaza van. De azt a „vagyok az a szamár”-t nem lehet neki megmondani. Inkább azt mondja megint feszes állásban: — Buff... buff... buff... — Ej — mondja mérgesen a ka- ‘pitány —, önnel úgy látszik másként kell beszélni. Őrmester! Hatnapi egyes! ...A raport egyéb része csendben 'és rendben folyik le, mint illik, 'csak Ladislaus Koltóssy imtézte- iett el, és Johann Nagy csuzóll ja •maradt elintézetlenül. Délben a hosszú nevű önkéntes dögész kap őrmester úr Császár Bába Andrástól egy csinos cédulát, amelyre 'rá van írva, hogy melyik nap jár Vas, melyik nap böjt, s azután a Vasakat fölfogván, a napos káplár kíséretében hatnapi üdülésre távo- 'zik. 1 Ilyenkor végig kell a kaszárnya hosszú udvarán menni. Aki viszi a vasat, attól meg szokás kérdezni: — Talán kend se akarta mögönni ma röggel a fekete kávét? Az önkéntes dögész is találkozik az úton egy ismerős kadéttal, laki kérdezi: — Hát magát mi érte? — Hát — mondja a mediciner '—, beütött a nemzeti vívmány. Az öreg ma kezdett először magyar nyelven beszélni: hát mindjárt kijárt érte hatnapi egyes... ohann Nagy III. a raport után a szakaszvezető úrtól három csárdást kapott, amit kelletlenül vett tudomásul. Szerencsére, a csárdások fogadása közben az orra vére is eleredt, ami a suszterapánk lelkében sajnálkozást keltett. Ennélfogva a „fogott” talpbőrökből egy darabot titokban rászerkesztett a bakancsára a susz- ■terapánk, bizonyos nevezetű Franz Kerekes recte Hódi No. II. A dolgok így mindenek megelégedésére elintéztettek. 1909 MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA Olvasta? Tömörkény István katonatárgyú írásait gyűjtötte kötetbe Péter László. Az író több alkalommal is szolgált a katonaságnál, tartalékosként is, s így jól ismerte a katonáskodás minden lényeges elemét. Nemcsak ismerte, rendszeresen meg is írta élményeit. Nehéz, keserves élményekkel teljes világ tárul fel most a könyv elbeszéléseit olvasván; feltárul a Monarchia katonaélete. Az írások tehát forrásértékűek, de mind- tmellett elsősorban művészi alkotások ezek a munkák. Emberi tartalmukkal, és raKatona a kötélen gyogó stílusukkal egyaránt a magyar irodalom klasszikus kincsei — állapítja me(g róluk az írások kötetbe rendezője és egyúttal utószavának írója. A könyv Katona a kötélen címmel a Szépirodalmi Kiadónál látott napvilágot az ünnepekre. Az alább szereplő A bakancstalp című elbeszélés e kötetből való.
