Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-29 / 308. szám

1989. DECEMBER 29. Néplap 3 Újra a vaskályhától Majdnem kútbaesett az elképzelés A Tabánnak semmi szerepe nincs az ügyben A Néplap november 29-iki számában írtam a Szolnok me­gyei állami gazdaságok alcsiszigeti szakszolgálati állomásáról, arról, hogy ott az eredeti profilba nem tartozó tevékenysé­get végző vegyi üzem is működik. A baj persze nem a pro­filbővüléssel, hanem, az ezt nem szükségszerűen kísérő sza­bálytalanságokkal volt. A cikkben közolt tényekről szóló ál­lítások, a helyzetet a lap számára feltáró egyik dolgozótól, és a szakszolgálattal azonos helyen működő meteorológiai állo­más vezetőjétől származtak. Akkor, az írás végén nyitva hagytuk az ügyet azzal, hogy lapunkban valamennyi érdekelt illetve érintett véleményének, álláspontjának szívesen helyt adunk. * * * Szolnok Tabán részének építése felkavarta a város közvéleményét, s alig ültek el a hullámok, újabb beszéd­témát adott az ártézi kút fú­rása. Egyesek úgy vélték, hogy a Tabánban lakók „fú- ratnak” maguknak kutat, A Kun Béla körúti ártézi kút fúrásának okairól és a mun­kák állásáról, Barabás Im­re geológussal, a Köti-Kövi- zig vízgazdálkodási osztá­lyának munkatársával, a téma szakértőjével beszélget­tünk. — A kút sorsa bizonyta­lan, mivel a vízhozam „lét­minimális”,'’ ráadásul vize nem tiszta, hanem opálos, ami finom agyagrészecskék­re utal, s ezt hagyományos szűrővel képtelenség felfog­ni. — Mit tettek a tisztítás érdekében? — Mindent megtett a ki­vitelező. Előbb azonban en­gedje meg, hogy elmagya­rázzam az előzményeket. A 350 méteres kutatófúrás ere­deti célja annak az ös- Duna-homokrétegnek a fel­tárása volt, melyet az Eöt­vös téri és a Széchenyin lé­vő kút is megcsapol — igen jó eredménnyel. Sajnos az már a munkák elején vár­ható volt, hogy ennek a ré­tegnek a Kun Béla krt-i kúthelyen csak elvékonyo­dott, igen finomszemcsés szélét találjuk meg — mint­hogy a folyóág a város Ti­szához közeli sávját elkerü­(Folytatás az 1. oldalról.) sának időszerűségét, fontos­ságát. Elmondta többek kö­zött, hogy miután a terme­lési ráfordítások emelkedé­sének ütemétől messze el­maradt az alapanyag felvá­sárlási ára, a cukorrépa­ágazat jövedelmezősége a növénytermesztésben általá­ban jellemzőnél sokkal job­ban romlott. Amíg például a répa önköltsége 74 száza­lékkal emelkedett 1980 és 1988 között, ugyanebben az időszakban a feldolgozóipari átvételi átlagára csak 27 szá­zalékkal nőtt. A főhatósá­gok sem törekedtek ennek az ellentmondásnak a felol­dására. Miközben a MÉM 1988-ban központilag csök­kentette a répa felvásárlási árát, a belkereskedelem a fogyasztók és a felhasználók rövid távú anyagi érdekei­hez ragaszkodva — a poli­tikai vezetés kellő támoga­tásával — továbbra is ala­csony szinten tartotta a cu­kor kiskereskedelmi árát. Mindez tarthatatlanná vált a termelő szférában, mert olyan közgazdasági köfhye­Ahhoz, hogy a területbő­vítést "vagy a hatékonyságot javító biológiai—technikai fejlesztést vonzóvá tegye a jelenlévő szakemberek szá­mára, egyoldalú érvet tu­dott felhozni a minisztérium képviselője. Azt története­sen, hogy a központi elkép­zelések szerint jövőre mint­egy 30 százalékkal kívánják emelni a cukorrépa felvásár­lási alapárát. Arról nem tu­dott — sajnos kétségtelenül nem is tudhatott — tájékoz­tatást adni, hogy ez várha­tóan mennyivel javítja az ágazat jövedelmezőségi po­zícióját, hiszen nem ismere­tes még az anyag-, az ener­gia-, a gép- és az eszköz­árak jövő évi emelkedésé­nek mértéke. Szólt Mezei Já­nos arról is, hogy 1990-ben a tej és a búza kivételével szabad termelői és fogyasz­tói áras terméknek számít majd minden mezőgazdasá­gi és élelmiszeripari áru, és hogy az efeletti árhatósá­gi és piacfelügyeleti joggal a MÉM-et ruházták fel. Az li, egy hatalmas kanyart ír­va le Szolnok alatt —, amely esetleg szűrőzésre alkalmat­lan. Így is történt, ezért az első szűrőzést 260—270 mé­ter mélységben végezték el, a kút azonban nagyon „ho­mokolt”, ezért a szűrőt visz- szavették, és 460 méterig to- Vábbfúrtaik. Az itt megta­lált rétegek sem voltak sok­kal jobbak az előzőeknél, jó ideig azonban 120 liter/perc teljesítménnyel üzemeltették a kutat. Már közeledett a műszaki átadás ideje, ami­kor újból homokos lett a víz, és a különféle tisztítási kí­sérjetek ellenére sem sike­rült elfogadhatóvá tenni. Je­lenleg 80—90 liter teljesít­ménnyel üzemel a kút, nem „homokol”, vize azonban — mint említettem — agyagle- Ves (opálos), vagyis használ­hatatlan. — Ha eleve számítottak rá, hogy rosszak a földtani viszonyok, miért kellett ezen a területen kutat fúrni ? — A városi tanács már korábban úgy határozott, hogy Szolnok kiemeltebb vá­rosrészeiben ártézi kutakat kell létesíteni. Így történt, hogy előbb 1982-ben a Gó­lyánál lévő kutat bővítették, majd következett 1984-ben a Széchenyin található kút te­lepítése. A tervekben még további három kút megépí­tése szerepelt: egy a Fa­lmunkás Emlékműnél, egy a Vosztokon és egy a Kun Bé­la körúton. zetben, ahol a gazdaságok nélkül, azok ellenében dön­tenek, nem képzelhető el a termőterület növelése és a hatékonyság javítása. A közgyűlésen a hazai cu­korrépatermesztés helyzeté­ről, idei eredményeiről es néhány fejlesztési elképze­lésről Mezei János, a MÉM főosztályvezető helyettese tartott tájékoztatót. Elmond­ta többek között, hogy a biztonságos hazai cukorellá­táshoz mintegy 500 ezer ton­nára van szükség évente ezen alapvető élelmiszer- cikkből, ami a jelenlegi ter­melési színvonal és feltéte­lek mellett — 38 tonnás át­laghozammal és 16 százalé­kos cukortartalommal szá­molva — 110 ezer hektáron megtermelhető. Cukorfölös­leg kedvező értékesítési le­hetőségeivel bíztatnak jelen­leg a világpiaci árak, ezért az ágazat fejlesztését a fő­hatóság indokoltnak tartja. Az idei rekordnak számító cukorrépatermésünk nem csupán a hazai igények elé- gítésére elegendő, hanem jugoszláviai exportot is le­hetővé tesz. mindenesetre máris boríté­kolható — ezt már a tudó­sító teszi hozzá —, hogy a cukor fogyasztóiár-emelésé- nek. és a nagyobb répa fel- vásárlási árnak egyazon fő­hatóság részéről történő meghirdetése előreveti an­nak az állampolgári véle­ménynek az erősödését, mi­szerint megint drágábban termel a paraszt. Pedig hát... A termelőknek, a közgyű­lés résztvevőinek azonban nyilván azzal kellett egyet- érteniük, hogy ha a cukor­répa a leg-ek növénye — mármint a termőhelyet, az időjárást, az agrotechnikát illetően az egyik legigénye­sebb —• akkor a legjövedel­mezőbbek közé is kell tar­toznia. Az ágazat pozíciójá­nak javítása érdekében szer­vezett országos egyesülésbe való belépést az alakuló rendezvényen 34 nagyüzem — téeszek, állami és tangaz­daságok képviselője írta alá. Ezzel megalakultnak te­— Akkor tehát nem igaz az, hogy a tabaniak miatt fúrták ezt a kutat? — Egyáltalán nem! A la­kótelep térségében húzódó közművezetékek miatt egye­dül itt lehetett a kutat meg­fúrni. — Mennyibe került eddig a mostani kút telepítése, s hogyan tovább? — A 350 méterig történő fúrás 1,9 millió forintba ke­rült, de nyilván a több mun­ka, és kísérlet miatt ez már jóval felül van a 2 millión. Es hogyan tovább? Az eddigi tapasztalatok mindenesetre azt eredmé­nyezték, hogy ha nekifog­nak a Vosztokon a kút léte­sítési munkáihoz, azt nem hagyományos módon, réz- szitaszövetes szűréssel, ha­nem már kavicsszűréssei fogják megoldani, amely drágább, de biztos, hogy a kút tisztább vizet fog adni. Kedvező hír, hogy idő­közben a víz letisztult, iha­tó, s a kút 80 liter vizet ter­mel percenként. Ez csak két kifolyó táplálására elegendő mennyiség, az egyiket a Kun Béla körút autóbusz Végállomásához, a másikat a Várkonyi téri dombokhoz kérik telepíteni. így a ter­vekben előirányzott harma­dik nem épül meg, pedig az a Tabánban lett volna... A kifolyókat a jövő év el­ső negyedévében adják át. Tóth András kintették a szolnoki székhe­lyű szervezetet, amely a szakmai és gazdasági érdek- védelem mellett biológiai és technikai fejlesztésekkel kapcsolatos szolgáltatói te­vékenységet is ellát majd. Igazgatótanácsának feladata lesz többek között a vetés- terület nagyságának szabá­lyozása, és az értékesítési ár meghatározása a tagok érdé­keinek megfelelően. Az egyesüléshez csatlakozóknak viszont kötelezettséget kell vállalniuk, hogy ha kell, a termőterület csökkentésével is fellépnek a reális felvá­sárlási ár érdekében, és a közösen megállapított ártól eltérően nem értékesítenek cukorrépát. Tiszteletdíjas elnököt választottak A közgyűlés döntött a már most, a szerződéskötések időszakában időszerű egye­sületi határozatokról is. A jövő évi cukorrépatermelési szerződések megkötésekor a jelenlegi, alig több mint 800 forint helyett 1400 forintos tonnánkénti alapárat tekin­tenek az áralku alapjának, és a szabvány szerinti 14 százalékosnál < nagyobb cu­kortartalmú alapanyag ese­tében minden további 0,1 százaléknál tonnánként 20 forintos felárat. Ragaszkod­nak az egyesüléshez csatla­kozó termelők ahhoz is, hogy esetleges külpiaci cu­korértékesítésnél a feldolgo­zóipar az export révén el­ért többletnyereség 50 száza­lékát ossza meg a gazdasá­gokkal. A répa minősítése pedig ezentúl csakis szab­vány szerint, azaz tisztított és fejezett gyökérből vett minta alapján történhet az átvevőhelyeken. A közgyű­lés végül megválasztotta a szántóföldi növények köré­ben az országban elsőkét; t megalakult egyesülés ügyve­zető igazgatójának Lovász Dánielt, az Üjszászi Szabad­ság Tsz elnökét, aki a most év végi nyugdíjba vonulása után tiszteletdíjasként tár­sadalmi munkában tölti be ezt a tisztet. Temesközy Ferenc Elsőként a megyei Köjál­tól érkezett visszajelzés. Ki­fogásolták a cikkben rájuk vonatkozó sorokat, ugyanis a kapott információk alapján én leírtam, miszerint a szak- szolgálat előre tudott az el­lenőrzésekről. s így aztán a levegőszennyezés káros mér­— Az ellenőrzések során két eset lehetséges. Vagy szúrópróbaszerűen végezzük azokat, vagy az adott üzem megrendelésére. Utóbbi eset­ben, ha nem szólunk előre, akikor előfordulhat, hogy nem tudják az üzemszerű körülményeket biztosítani a megrendelt mérésekhez. Már­pedig a mérések a teljes technológia szerinti munka­végzést feltételezik, illetve megfélélő ideig kell hogy tartsanak. Ha pedig az el­lenőrzött üzem nem tud a rendelkezésünkre állni, ak­kor ez — különösen egy föld­rajzilag távol eső helyszín­nél — komoly kiesést és fö­lösleges költségeket jelent. — Igen, csakhogy az a veszély fennáll hogy a sza­bály tál a nságokat az ellen­őrzés tényének ismeretében átmenetileg megszüntetik, éppen arra az időre, amíg a Köjál a helyszínen tartóz­kodik. — Ez is megtörténhet, azonban ami nagyon fontos, s éppen az alcsiszigeti eset­ben, hogy nem figyelmezte­tés volt az előzetes bejelen­tésünk, hiszen pontosan a mi méréseink hatására szűnt meg annak idején a benzol és toluol bepárlása, mert nem tudták a légszennyezést a megengedett érték alászo­A Városi Közegészségügyi Járványügyi Szolgálatnál dr. Hajdú Imre, vezető főorvos fogad. Készségesen tájékoz­tat arról, hogy pont került az ügy végére, legalábbis egyelőre. Az történt, hogy egy négyfős csoportjuk de­cember 5-én helyszíni ellen­őrzést tartott Alcsiszigeten. Hétoldalas jegyzőkönyvben rögzítették a hiányosságokat. Ezek közül a legfontosab­bakról a városi szolgálat vezetője a következőket mondta: — A szakszolgálatnál en­gedély nélkül végezték a ve­gyi anyagok palackozását, s ez az engedély egyszerűen tékét nem lehetett kimutat­ni. Nos, ez ügyben megke­restem dr. Pazsa Tibort, a munkaegészségügyi osztály osztályvezető főorvosát. Az első dolog, amit tisztáztunk: miért kellett előre tudnia az ellenőrzöttnek az ellenőr­zésről ? rítani. Ez bizonyítja, hogy nem volt „vészjelzés” jelle­ge, ha előre szóltunk. Kétségtelen, azonban a tény tény marad: ha ered­ményesen közreműködtek is az ominózus benzol-toluol ügyben, az. egészségre ártal­mas termelés leállításában, egy sor szabálytalanság ezen kívül is létezett a vegyi üzemben. A korábbi cikk­ben nekem nyilatkozók pe­dig csupán azt látták, hogy a Köjál ugyan kint járt, de sok-sok kérdésiben minden maradt a régiben. Aki a le­vegőszennyezési ügyben be­csülettel végezte a dolgát, azt természetesen nem akar­ták ők sem kritizálni, azon­ban számukra — érthető módon — ő jelentette azt a Köjált, amelyik jóval több kérdésben illetékes, s mégis csak a légszennyezés méré­séig jutott. Persze egy ilyen állapot kialakulásában és fennmaradásában messze nem csak az egészségügyi szolgálat érintett. Minden­esetre a megyei Köjál a lég­szennyezésmérésekkel illetve a Városi Járványügyi és Közegészségügyi Szolgálat a november 29-iki cikkünk megjelenését követő hatha­tós intézkedéseivel már le­tette a névjegyét az „Alcsi”- ügyben. azért hiányzott, mert azt meg sem kérték tőlünk. Az anyagokat szabálytalanul tá­rolták, s a biztonsági előírá­soknak egyáltalán nem tet­tek eleget. Körül volt ugyan kerítve a telephely, de oda bárki bemehetett. A mérgek­nél viszont nagyon szigorú előírások vannak, amelyek kötelezik a vállalatot, hogy úgy tárolja ezeket a veszé­lyes anyagokat, hogy idegen egyáltalán ne közelíthesse azokat meg. De további prob­léma volt az is, hogy az egyé­ni egészségvédelem eszközei is hiányoztak, illetve a mé­regfelhasználás tényleges mennyiségét nem tudták do­kumentálni. Ezért be kellett szüntetni ezt a tevékenysé­get. — Hogyan került erre sor? — Ügy, hogy a helyszíni vizsgálat alapján, a problé­mák tisztázására, berendel­tük a szjikszolgálati állomás vezetőit. Erre december 14- én került sor, amikoris megjelent itt Tóth Lajos igazgató és Jerminecz Vil­mos laborvezető. Meghallga­tásukkor válaszlevelet adtak át, melyben a hiányosságok felszámolására tételesen vá­laszoltak. A betiltásról nem kellett határozatot hozni, mivel a megjelentek önként szüntették be a munkát. Er­ről jegyzőkönyvben nyilat­koztak, s azt is vállalták, hogy szaktervezővel megter­veztetik a szükséges módo­sításokat, s az engedélyezési eljárást megindítják, vala­mint egy helyzetrögzítő lel­tározás után a mérgező anyagok biztonságos tárolá­sát megoldják. A leltár ered­ményéről pedig tájékoztat­nak bennünket. — Mi lesz, mi lehet a helyszínen működő Meteo­rológiai Szolgálat sorsa? — Egy szabályos tervezés és engedélyeztetés erre is választ kell, hogy adjon, hi­szen az mindenképpen el­képzelhető, hogy egyrészt egészségvédelmi okok miatt tartani kell majd bizonyos védőtávolságot, másrészt ez­zel rokon módon a levegő- szennyezés nem zavarhatja a meteorológiái méréseket. — Az eddigi engedély nél­küli termelés miatt szabtak-e ki bírságot? — Nem. Ennek egyszerű a magyarázata. A bírság cél­ja, hogy valamitől vissza­tartson. Itt azonban — a korábbiak alapján talán egy­értelmű — erre már nem volt szükség. Önként és dalolva!? A Városi Egészségügyi Jár­ványügyi Szolgálat humánus eljárását persze csak pár­tolni lehet, azonban bennem ott motoszkál egy kérdés. Vajon olyan vezetők, akik saját munkájukat szakem­berként végzik, miért vár­tak e mostani -önkéntes lé­pésükkel arra, hogy hétol­dalas „dolgozat” tárja elé­jük azt, amit nagyon jól kellett tudniuk, nevezetesen: nincs éppen minden rendben a portájukon. Mert arra gon­dolni sem merek, hogy hét­oldalnyi vadonatúj ismeret­tel lettek gazdagabbak. Ugyanis ha arra gondolok, hogy ez így lehet, akkor kénytelen vagyok valami egészen másra is gondolni. Ez a más pedig szerencsére (szerencséjükre?), eddigmég semmilyen jegyzőkönyvbe nem került bele... Szilas Péter Az év elejére a belföldi piacon erősen visszaesett a gyermekcipők iránti kereslet. Ez gyors váltásra késztette a dunaújvárosi Junior Cipőgyárat is, ahol a talpon maradás érdekében sokféle és nagyobb méretű cipők gyártásába kezdtek. Termékeik jelentős részét az NSZK- ba, Dániába, Angliába, Szovjetunióba és Jordániába szállítják. A gyors váltás már meg­hozta eredményét, ugyanis a gyár kapacitását a jövő év közepéig már lekötötték. (MTI fotó: Arany Gábor) A termelői érdekeltség növelésére Ha a répa a leg-ek növénye... A Köjál nem adott vészjelzést... Egy vizsgálat hét oldalon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom