Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-28 / 307. szám

-1 1 1989. DECEMBER 28. j^ÉPiAP 3 A megyei tanács vb napirendjén Mi legyen a pártvagvonnál? Vita a hasznosításukra tett javaslatokról A megyei tanács végre­hajtó bizottságának tegnapi ülése is már az új helyzet­nek megfelelően, a politikai érdekegyeztető bizottság és a vb-tagok közös tanácsko­zásával kezdődött, amikoris megvitatták a megye tűzvé­delmi helyzetéről és a me­gyei tűzoltó parancsnokság munkájáról készült beszá­molót, majd az MSZP álla­mi kezelésbe adott ingatlan­jainak hasznosítására össze­állított megyei javaslatokat. Az előbbivel kapcsolatban elhangzott: nőtt a tűzese­tek száma, és az így okozott gazdasági károk is növeked­tek. Ehhez képest némiképp kedvezőbb a megyei hely­zet, jóllehet itt is gondot okoz, hogy az állampolgárok nem ismerik eléggé a tűz­biztonsági szabályokat, és jelentős károk származnak emberi feledékenységből és felelőtlenségből. A gondok között felmerült, hogy a tűz­oltóságnak sajnos sok eset­ben nincsenek meg a meg­felelő műszaki eszközei, biz­tonságos védőruhái a veszé­lyes anyagok szállításához, katasztrófák elhárítása ese­tében, vagy elemi károk lo­kalizálásában, illetve közúti baleseteknél. Ennek ellenére a testület jó színvonalon végzi munkáját. Felhívta a vb a figyelmet az eredmé­nyesebb tűzvédelmi propa­gandára, az önkéntes és vál­lalati tűzoltóutánpótlás ne­velésére, a meglévő techni­kai eszközök biztonságos működtetésére és a hivatá­sos személyállomány mun­kakörülményeinek javításá­ra. Élénk eszmecsere bonta­kozott ki ez utóbbiak átte­kintésekor, hiszen arról kel­lett a testületnek döntenie, hogy a városok és községek javasolta megoldásokkal egyetért-e a pártok képvise­lőivel kibővített végrehajtó bizottság, s hogy milyen for­mában továbbítsa őket a Minisztertanács elé, köz­ponti jóváhagyásra, hisz a végső szót a kormány meg­felelő bizottsága mondja ki az elgondolásokról. Abban általában egyetértés szüle­tett, hogy a hasznosítás leg­gazdagabb és legcélszerűbb megoldásait kell szorgalmaz­ni, s az is helyeslésre talált továbbá, hogy legtöbb he­lyen a megye településein a felszabadult ingatlanokat egészségügyi, oktatási, illet­ve közművelődési célokra szánják. Korántsem volt már ilyen nézetazonosság a me­gyeszékhelyen lévő pártszék­ház sorsának eldöntését il­letően, különböző érdekek, felfogások ütköztek meg a vitában. Volt, aki minden­képpen egészségügyi rendel­tetést szánt neki, mások kol­légiumként szerették volna az oktatás szolgálatába állí­tani, megint mások irodák, hivatalok célszerű elhelyezé­sének lehetőségét látták benne. S akadtak, akik ve­gyes célú felhasználását ja- vallották. Természetesen, itt sem mellőzhetőek a gazda­ságosság szigorú szempont­jai, például az esetleges át­alakítással járó költségek, például rendelőintézetté tör­ténő átalakítása esetén. E te­kintetben eléggé nagyvona­lúak még a számítások — derült ki a vitában — azaz nem eléggé pontosak és megbízhatóak. Épp ezért úgy határozott a testület, hogy újabb alapos vizsgálatok után kell visszatérni a hasz­nosítás konkrét, azaz tény­leges formájára, s dönteni abban, mit is érdemes csi­nálni a város központjában található formás épülettel, mely eredetileg irodajellegű székháznak épült. Elhamar­kodottan kár lenne dönteni jövőjéről — így summázhat­nánk az eszmecsere tanulsá­gát, s nagyon meggondolan­dó, hogy milyen anyagi ál­dozatok árán éri meg a vá­rosnak. a közösségnek, akár egészségügyi intézményt is kialakítani benne, netán át­meneti jelleggel csupán, vagy pedig úgy értékesíteni érintetlenül hagyva szerke­zetét és belső rendjét, hogy használatával járuljon hoz­zá (például bérleményből származó jövedelem) az egészségügy városi gondjai­nak enyhítéséhez. Megszívlelendő gondolat, amit az MDF képviselője felvetett, egy úgynevezett hálóterv készítése. amely terv magában foglalná a ké­sőbb is megüresedő épületek hasznosítását, azaz egységes rendszerbe fogná a felszaba­dult ingatlanok „értékesíté­sét” — városi egészben te­kintené az elkülönülő rész­leteket. Az MSZMP jelenlé­vő képviselője viszont nem értett egyet egyáltalán a tár­gyalt javaslatokkal, mond­ván az elosztás kissé el­hamarkodott, a jogi helyzet sem tisztázott még, s a ja­vaslatok nem tartalmazzák pártjuk benyújtott igényeit, így nem tudnak velük egyet­érteni. Ezt a véleményt a Minisztertanácshoz tovább- küldött javaslat jegyzőköny­vében is rögzítették. Van te­hát kérdés, amely nyitva maradt, ami azonban vitat­hatatlan, csupán két elv ve­zérelheti a kérdéses ingat­lanok társadalmi hasznosí­tását: a legteljesebb gazda­ságosság és a legalaposabb célszerűség. Megtárgyalta a végrehajtó bizottság — már csak a vá­lasztott testület — a mező­túri tanács vb jelentését melyben beszámoltak az ap­parátus tevékenységéről, amely különösképp a lakos­sággal való sokoldalú kap­csolatban hozott számottevő eredményeket. Ami pedig a közművelődést illeti a vá­rosban továbbélnek azok a nemes hagyományok, ame­lyekre Mezőtúr mai művé­szete épül, színes ez az élet, és új lehetőségekkel is gya­rapodik. Például bővül a közművelődés infrastruktú­rája; új helyet kap a városi könyvtár. Az érdeklődő vb- tagok kérésére, akik elisme­réssel adóztak a mezőtúri tanács kultúrát istápoló igyekezetéről, egy sokakat foglalkoztató gondolat is te­rítékre került: vajon az egy­kori gimnázium, ma mező­gazdasági szakközépiskola, nem nyeri-e el a közeljövő­ben hajdani formáját és kapja vissza tartalmát.. hisz a Tiszántúl legősibb közép­fokú oktatási intézményéről van szó. Sajnos, erre vonat­kozólag nincs semmiféle in­tézkedés, hogy visszaállítsák régi szerepébe és méltósá­gába. Egyelőre — válaszolta a tanácselnök. Végül a végrehajtó bi­zottság szokásához híven egyéb ügyeket tárgyalt és néhány igazgatási-szakmai kérdésben foglalt állást. Akkor most negyvenöt vagy huszonöt százalék? (Folytatás az 1. oldalról.) mában már közölte ezt a rendeletet. Jóllehet, nem mindenki olvassa azt az új­ságot, de a hír mégiscsak megjelent, persze nem a ko­rábbról megszokott terjede­lemben. Így ma reggel ér­tesítettük fiókjainkat, hogy az új rendelkezés szellemé­ben járjanak el. Mi is kap­juk a legkülönfélébb felhá­borodott telefonokat, de nem tudunk mit tenni. Eddig jutottunk a beszél­getésben Szűcs Ferenccel, és megegyeztünk abban, hogy személyesen is megke­resem őt. S ahogy félóra múltán beléptem irodájába, kicsit jobb kedvvel fogadott. — Időközben sikerült be­szélnem a budapesti köz­pontunkkal — mondta — s ott arról tájékoztattak, hogy amíg nem jelenik meg a Ma­gyar Közlönyben ez a ren­delkezés, addig a korábban alkalmazott gyakorlat sze­rint kell eljárnunk, s így ha valaki egy összegben befize­ti korábban felvett alacsony kamatozású építési kölcsö­nét, 45 százalék kedvez­ménnyel teheti. Ugyanez vo­natkozik azokra is, akik egy­szerre nagyobb összegű rész­leteket törlesztenek. — Ez rendben van, de mi lesz azokkal, akik a reggeli intézkedésük után a 25 szá­zalékos engedmény mellett is kiegyenlítették tartozá­sukat? — Nem fognak károsod­ni, mert mi visszautaljuk számukra a különbözetet. Arról viszont, hogy mikor jelenik meg a Magyar Köz­löny, amelyben a szóban for­gó rendelkezés napvilágot lát, Szűcs Ferenc a legjobb szándékkal sem tudott tá­jékoztatni bennünket, Ezért fölhívtuk telefonon a Pénz­ügyminisztériumot. Érdek­lődésünkre válaszolva a vo­nal másik végén elég har­ciasán közölte egy férfi- hang, hogy a Magyar Köz­löny december 23-i számá­ban — amely már az utcára került, tehát megjelent — kihirdették ezt a rendelke­zést, ami azonnali hatállyal életbe is lépett. Ezek után a minisztériumi ember, talán azért, hogy elejét vegye a további kérdezősködésnek, lecsapta a telefont. Na most mi van? — tettem fel a kérdést csakúgy ma­gamnak. Akkor jár-e a 45 százalékos kedvezmény, vagy sem? Az ellentétes utasítá­sok miatt nem csoda, ha az ember kapkodja a fejét. Mert mi sok mindent meg­értünk. Az is, hogy az ala­csony — egy-három és fél százalékos — kamatozá­sú hitelek finanszírozása nagy terhet ró a költségve­tésre, különösen úgy, hogy a bank a betétek után meg 21 százalék kamatot fizet. Ez tiszta sor. Csaik hát a kapkodás nem vezet jóra, káoszt szül, és nem erősíti a bizalmat. Idáig jutottam gondolataim­ban, amikor ismét megszólalt a telefon. Az OTP megyei igazgatója, Szűcs Ferenc ke­resett. Elmondta, hogy a mai napon, vagyis december 28- án pénztárzárásig bárme­lyik OTP-fiókban, vagy pos­tahivatalban 45 százalékos kedvezménnyel törleszthetik építési kölcsöneiiket az em­berek. Hozzátette: igyekez­nek felkészülni a rohamra, de így is előfordulhat, hogy feltehetőleg a nagy sorállá­sok miatt többen nem jut­nak majd el a pénztárabla­kokig. De számukra sincs veszve semmi, mert ha beje­lentik a helyszínen fizetési szándékukat, utólag is ki­egyenlíthetik — természete­sen a 45 százalékos kedvez­mény mellett — tartozásai­kat. N. T. A segítség már megy, az együttműködés még nem Sikertelen koordináció Vita, ingerültség az első tanácskozáson Az erdélyi segélyakciók koordinálására volt hivatott az a tanácskozás, amelyet tegnap délután a megyei ta­nács szervezett Szolnokon. Az összejövetelen megjelen­tek a pártok, a gazdasági egységek, a társadalmi szer­vezetek képviselői. A ta­nácskozáson részt vevők a külön-külön nemes szándé­kok ellenére a koordinálás kérdésében nehezen jutottak ötről a hatra. Viták, időn­ként .veszekedések tarkítot­ták a rendezvényt — így az összejövetel tulajdonképpen nem érte el azt a célját, amelyet a rendezők szántak neki. A tanácskozás Mohácsi Ottó helyzetismertetőjével indult, ezután a résztvevők kaptak szót. Már az első hozzászóló, az MDF képvi­selője bírálta a Néplap szer­dai számában megjelent tu­dósítást, miszerint a segély­akciók legfőbb mozgatója az MSZP volt. A bírálathoz má­sok is csatlakoztak — sőt az MSZP képviselője is elis­merte, hogy a lapban meg­jelent információk félreér­tésre adhatnak okot. A va­lóság a lényeg: a különböző pártok humánus céljaiktól vezérelve egyformán vették ki részüket a szervező mun­kából, hogy segítsenek a Szolnok megyei állampolgá­rok Romániának. Az akciót szervezők első­sorban saját erőfeszítéseiket, tapasztalataikat, elképzelé­seiket ismertették. Eközben is hangzottak el kritikák az úgynevezett „professzionis­ta szervezetekről”, akik az elmúlt napokban — az el­hangzottak szerint — háttér­ben maradtak. A koordiná­lás eközben egy jottányit sem haladt előre. Találóan jegyezte meg az egyik fel­szólaló: „75 perce ülünk itt, ideje volna már a tárgyra térni”. Mások is sürgették az előrelépést, „össze kelle­ne fogni itt nem lehet szó pártharcokról!” — hangzott el. „Koordinálni kellene az eddigi spontán akciókat!” — egy másik vélemény szerint. Az elvi egyetértésen túl azonban a konkrét kérdé­sekben a résztvevők nem jutottak dűlőre. Sőt. egyes ingerült hozzászólások érez­hetően rontották a meg­egyezés esélyét, a végleges megállapodást pedig majd­nem kizárta, hogy többen — köztük olyanok, akik ko­rábban aktívak voltak — a tanácskozás befejezése előtt eltávoztak a teremből. A koordinációs tanácsko­zás végén, a megyei tanács képviselői bejelentették, hogy a segélyakciók össze­hangolására megbízást ka­pott dr. Bugán Mihály el­nökhelyettes, Soós Pál és dr. Molnár Imre osztályve­zető. őket a 31-104, a 35-802, és a 31-503-as telefonszámon lehet elérni. Az alaposan megcsappant létszámú fó­rummal megegyeztek még abban is, hogy ma délelőtt 9 órakor ismét találkoznak az akciókat szervezők kép­viselőivel a teendők megbe­szélésére dr. Bugán Mihály elnökhelyettes vezetésével. B. I. Segítsetek...! Folytatódik a gyűjtés — Megemlékezések az áldozatokról Még 'karácsony előtt jelent meg Túrkevén a felhívás. Gondoljunk azokra, akik­nek ezekben a sók szenve­déssel terhes napokiban még kenyérből sem jut elég az asztalukra. Ezért kérjük Túrkeve lakosságát. hogy ki-ki lehetőségei szerint eny­hítsen az ott jelentkező szük­ségleteken. Kérünk és vá­runk: cukrot, lisztet, zsírt, olajat, tojást, füstölt hús­árut, konzervet, burgonyát, babot, borsót és nem romlé­kony egyéb élelmiszereket, kötszert és gyógyszer vásár­lására pénzadományt. Mindezt a Finta Múzeum­ban december 27—30. kö­zött 8-tól 1? óráig adhatják át az ott levő bizottságnak. Aki gyorsan segít, az két­szer segít! Minden adomá­nyért előre is köszönetét mond a református egyház és az MDF túrkevei szerve­zete. * * * Jászberényiben jelentős segítő akció folyt az ünne­pek idején: több mint egy­millió forint értékű ado­mányt gyűjtött a lakosság. A továbbítás önkéntes szállí­tásokkal. folyamatosan tör­ténik. A Kisgazdapárt és az SZDSZ helyi szervezete foly­tatja a gyűjtést. Kérik ala­kosságot, hogy főleg élelmi­szert, pénzt, de ruhaneműt és higiéniai cikkeket is jut­tassanak el a jászberényi Dé­ryné Művelődési Központ­ba. 9 és 18 óra között, * * * A Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, lehe­tőségeit figyelembe véve, autóbuszokat és olyan jár­műveket ajánlott fel a Me­gyei Koordinációs Bizottság részére, amelyek adott eset­ben a küldemények szállítá­sára, személyszállításra ve­hetők igénybe. A bizottság­gal történt személyes kap­csolatfelvétel után felkészül­nek romániai gyermekek ma­gyarországi fogadósára is. Gyűjtőíveket juttatnak el a szákszervezeti bizalmiakon keresztül a vállalat vala­mennyi dolgozójához, hogy a rászorultak számára nyújt­sanak anyagi segítséget. A január 10-én kifizetésre ke­rülő mozgóbérükből teljesí­tik a gyűjtőíven vállalt ösz- szeg befizetését. * * * Ma szállítják el a Demisz Szolnok Városi Tagszerveze­te által felajánlott 150 plé­det és a Dekor Stúdió 50 ezer forint értékű gyógyszer­csomagját Szegedre. * * • Szolnokon a Művelődési Központnál karácsonykor egy román zászló lengett. Az MDF a Romániába szánt se­gélycsomagokat gyűjtötte itt. A zászló azonban hosszú utat tett meg: Temesvárról hozta egy fiatalember, aki karácsonyát feláldozva két alkalommal is járt Erdély­ben. A törökszentmiklósi Kalmár József saját gépjár­művével jelentkezett. Egyike volt azoknak, akik az el­sők közt vállalkoztak a koc­kázatos útra. — Mi késztette erre? — Nem tehettem másként. Amikor meghallottam a fel­hívást, azonnal eldöntöttem, indulok. Az úton magam is eltűnődtem rajta, mi indított erre a döntésre, miért vál­lalkoztam. Kalandvágy, kí­váncsiság? Nem. Nemrég jártam Romániában. Meg­döbbentett az az iszonyatos élmény, amit akkor tapasz­taltam, az, hogy semmit nem tudtam tenni értük. Mi­közben mi, ha nem is túl jól élünk, de nem ismerjük az éhezést, a nélkülözést. Lélkiiismeretfurdalásom volt. Ügy éreztem, tartozom va­lamivel. Ez késztetett arra, hogy az ünnepet féláldozva útnak induljak. Számomra így lett teljes az ünnep, az­zal, hogy végre tehettem ér­tük valamit... * * * Kunszentmártonban a ter­ror áldozataira emlékeznek. Az MDF és az SZDSZ kun­szentmártoni szervezete ér­tesíti a város és a Tiszazug lakosságát, hogy ma délután 5 órai kezdettel nagygyűlést tartanak a romániai terror áldozatainak emlékére Kun­szentmártonban, a Köztár­saság téren. Mindazokat, akik a demonstráción részt kívánnak venni, arra kérik, vigyenek magukkal egy-egy száll gyertyát. * * * Folyamatosan érkeztek teg­nap is az adományok Szol­nokon az MSZP székhazá­ba, ahol ruházati cikkeket, tartós élelmiszereket vettek át. Bevagoníroztaik 10 tonna étekezési lencsét, várják a szerelvényt, amellyel a kül­deményt Aradra, az ottani Vöröskereszt címére tudják továbbítani. Jól zárja az évet a Tisza- szentimrei Aranykalász tsz nyomda- és dobozüzeme. Mi­vel a két ünnep között már nem dolgoznak a még le nem szállított rendelések csoma­golását és postázását fejez­ték be a napokban. Képün­kön : bevételi bizonylatokat csomagolnák) a nyomda dol­gozói. Ez az üzemegység egyébként 4 millió forintos bevételt ért el ebben az év­ben Fotó: Mészáros

Next

/
Oldalképek
Tartalom