Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-18 / 300. szám

1989. DECEMBER 18. 7 S^ÉPÍAP Kézilabda Elektro-sokk a csarnokban NB I. férfi Szolnoki Olaj­bányász—Budapesti Elek­tromos 17—25 (10—9) Szol­nok, Tiszaligeti Sportcsar­nok 1000 n. v.: Keszthelyi, Wdhner. Szolnok: Busa- Sáipos, Vitális (2), Pafcu (1), Nagy K. (2), Rigó, Vizs- nyiczai (4). Csere: Fejes (Kapus), Gulyás (5), Jan­kóvá cs, Mezei (2), Berényi (1). Edző: Balogh Zoltán. Kiállítás: 4 ill. 2 perc. Hét­méteres: 5 ill). 7. Az őszi szezon hazad zá- rómérkőzésóre több mint ezer néző volt kíváncsi. A küzdelem, kezdete előtt a két évvel ezelőtt — a Hódi- kő ttől — Szolnokra került Czibere Zoltánt búcsúztat­ták, aki makacs bokasérü­lése miatt volt kénytelen abbahagyni aktív pályafutá­sát. A többszörös magyar baj­nok Budapesti Elektromos három válogatott kerettag­gal erősített csapatával ér­kezett Szolnokra. Az első játékrészben egészen a 23. percig egyik társaság sem tudott jelentős előnyhöz jut­ni. Fölváltva estek a gólok a szikrázóan kemény mér­kőzésen. Ezután feljavult a hazaiak játéka, a lendüle­tes rohamoknak kétgólos vezetés lett az eredménye, 9—7. A játékrész utolsó perceiben a vendég fővá­rosiak a durva közbelépé­sektől sem riadtak vissza. Busa kapus bravúros há­rításainak és a ziccerhelyze­teket rendre kihasználó „olajos” legénységnek kö­szönhetően 10—9-es állás­nál vonult pihenőre a két csapat. A fordulást követő­en azonnal egyenlített az Elektromos és próbált el­húzni a kissé könüliményes- kedő bányászoktól. Nyolc perc és már 13—16-ot mu­tatott az eredményjelző. A Ceglédről átigazolt Nagy Károly a 10. percben re­mek ejtéssel csapta be , Ba­kos kapust, 14—16. A vá­lasz néhány Győri i gól, és a budapestiek időhúzó, alta­tó játéka. Köziben mindkét oldalon kapus csere követ­kezett, majd folytatódott a vendégek — válogátottak irányította — menetelése, 17—21. A hazaiak mindent megpróbáltak, igazán nem érhette szó a ház elejét, de a sziklakeményen védekező és egyre-mósra kdtámadó vendégek mind jobban el­húztak. A 25. percben Bu­sa arccal hárított egy he­test. de sokat már ez sem javított a helyzeten. A le­fújás előtt a - budapestiek kilencesét Bán Tibort né­gyen vitték lé a pályáról — valószínű belső sérülést szenvedett. Ezen az estén egy ener- giikusabb, jobban hajrázó Elektromos győzött, a mér­kőzés végére kissé leenge­dett Szolnok ellen. >r Somogyi Bronzérem a Komjádi kupában Egyetlen gólnyira a döntőbe jutástól A hét végén a főváros­ban játszották a vízilabda Komjádi Kupa mérkőzés- sorozatának döntőit. A szak­értők egybehangzó vélemé­nye szerint az igazi finálé­ra már szombaton sor ke­rült, amikor a szolnoki Vízügy SE a Szentessel; ta­lálkozott és sajnálatos mó­don 10:9 arányú veresé­get szenvedett. A szolnoki csapat — miként azt a fel­nőtteknél is megszokhattuk —- természetesen végig ve­zetett, 5:2-re, 6:3-ra, sőt 7:4-re is, majd a szentesiek­nek az egyenlítésre két em­berelőnyös helyzet is kínált lehetőséget ám mindkettő kimaradt. Vasárnap a harmadik he­lyért szálltak vízbe a szol­noki fiúk Tatabánya elle­nében és a bronzérem megszerzése már nem je­lentett gondot. Szolnoki Vízügy SE—Ta­tabánya 17:9 (5:2, 2:3, 5:3, 5:1) Szolnok: Kiss T.—Lu­kács (2), Molnár (4), Kiss Z. (1), Magyar (5), Batta (1). Kiss A. (2). Cs.: Utassy, Vargyas. Nagy T. (2) Edző: Urbán Lajos. A díjátadás után rövid véleményt kértünk dr. Fa­ragó Tamástól a sportág el­nökségének tagjától, aki el­mondta. hogy Szolnoknak jó esélye volt a döntőbe jutás­ra, ám a fiúik: nem kon­centráltak kellően az utol­só pillanatokban. Az után­pótlás szempontjából örven­detes volt a vidéki többség a döntőben ő — aki Hódme­zővásárhelyről származik — örömmel látta, hogy a négy legjobb együttesben három csapat vendégként utazott a fővárosba. Máris meg je­gyezte a szolnokiak közül Nagy Tibor és Kiss Zoltán nevét és ha a jövőben jó szolgálatot ákar tenni a ha­zai vízilabda sportunknak, úgy a sportág egyetemessé­géért és nem fővároscentri- k üss ágáért fog dolgozni. Hibán Lajos edző érthe­tően elkeseredett volt, amiért fiai nem jutottak a fináléba, úgy vélte, ha ez sikerült volna, akikor most az aranyéremmel térnek ha­za. Kádár György szakosz­tályelnök dicsérte a Tata­bánya elleni jó játékot, kü­lönösen akkor volt sikeres az együttes — vélekedett, amikor a lefordulásokból indította akcióit, és nem a centerjátékot erőltette. A döntőben hosszabbítás után a Szentes nyert a Tungsram ellen. Mezőtúri hí A megyei szervezőbizott­ság Mezőtúr várost kérte fel a Magyar Ifjúság Cent­rum Kupa labdarúgó „B” csopoi-t területi döntőjének megrendezésére, amelyet három korosztály részére rendeztek meg: gyermek fiú, serdülő fiú, és felnőtt férfi korcsoport. A továbbjutók névsora: Gyermek fiú korcsoport: 1. Mezőtúr 3. sz. Áhtejgnos is­kola 8. 2. Kisújszállás Arany ,, J. Általános Iskola 6, 3. Me­zőtúr Marathon OSK 4 pont. Serdülő fiú korcsoport: „A” csoport 1. Túrkeve Petőfi PSE 6, ,;B” csoport 1. Kis­újszállás Arany J. Ált. Isk. 5 pont. Férfi felnőtt kor­csoport „A” 1. Mezőtúr Áfész 6, „B” csoport 1. Ci­bakháza KFT 6 pont. Az egyes csoportokban a to­vábbjutó csapatok a vonal felett helyezkednek el. Az asztalitenisz NB _III. Szabados-csoportjában a Mezőtúri AFC asztaldteni- szezői a 10. fordulóban is folytatták jó szereplésüket, ezúttal hazai környezetben nyertek magabiztos játék­kal a Kiskunhalasi AC el­len 10—6 arányban. A me­zőtúriak győzelmeit Ágos­ton 2, Galáth 3. Molnár 3, és Nagy szerezték, Mai műsor Jégkorong: Lehel SC— O. Dózsa ifjú­sági bajnoki mérkőzés, Jász­berény 18.00. Totóeredmények 111. ist. Pamúlí—MömKäaemtgllladfo. 1 2. Uerdd'rugeru—Mairmíieiim 2 3. Kadsertslaiuflerm—FC Kőim 2 4. Essen—B®au-Weiss 90 1 5. Herthai BSC—Stuttgarter x 6. Münster—Bayreuth 1 7. Osnabrück— Freitour.fi 8. Cesena— Saimipdoria 2 9. Fiorenitiina—Inrternazi onale x 10. G enoa—Atalanta x 111. CaigMiairii—Pisa 1 12. Cosenzat—Brescia 1 Ii3. Pes cara— R eggiana 1 Pótmérköaés: 14. Roma— Juvenitus Kosárlabda Nem sikerültek a triplák NB I. férfi: Körmendi DMTE—Szolnoki Olajbá­nyász SE 94:69 (50—43). Kör­mend 2200 n. V.: dr. Gen- cser Gergely Körmend: Bell 24, Zsebe 13/3, Hódi 8, Kar­dos 17, Szalay 12. Csere: Dr. Forray 9/3, Molnár 7, Véka 4 ,Érsek, Száj er. Edző: Pa- tonay Imre, Fodor Péter. Szolnok: Abeljanov 23, Tóth A 7/3, Tóth Z. 5/3, Na­zarov, Berkics 20. Csere: Ke- rényi 13, Vida, Misek, Judik, Kis P, 1. Edző: Rezák Lász­ló, Szalay Ferenc. Szép számú nézőközönség előtt került sor a mérkőzés­re. Az Olaj „B”iközép” lel­kes szurkolói ilyen messzire is elkísérték a csapatot. Fé­sűs sérülése miatt nem tu­dott a jól bevált kezdő ötös­sel pályára lépni a Szolnok. Az első félidő jó játékot ho­zott. Abeljanov és Berkics remek centerteljesítménye révén többször is vezetett a vendég gárda. Ebben á já­tékrészben a szovjet játékos 17, míg Berkics 15 pontot szerzett. A félidő végére azonban a jobban összponto­sító hazaiak 7 pontosi előny­re tettek szert. A folytatásban is a Kör­mend kezdett jobban és 5 perc alatt mór 62—48-ra ve­zetett. Ebben az időszakiban nagyon hiányzott a csapat­ból az első játékrész köze­pén bokasérülést szenvedett Tóth Zoltán. Ráadásul a 27 peresben Berkics begyűjtöt­te ötödik személyi hibáját. A játékosok küzdeni akará­sával nem volt probléma, de a dobások rendre kimarad­tak. A 35. percben az Olaj­bányász saját nevelésű ifjú­sági sportolója Kis Péter mutatkozott be a felnőttek között, imponáló játékkal. Két szerzett labdájából Kerényi dobhatott pontokat. A 38. percben 83—69 volt az eredmény. A szolnoki együttes a felzárkózás ér­dekében triplákkal kísérle­tezett, melyek nem sikerül­tek, így a hazaiak „lezic- cerezték” a vendégeket. A hazai pálya minden előnyét élvező Körmend megérde­melt győzelmet aratott, bár a pontkülönbség a mutatott játék alapján túl nagynak tűnik. — Kékesi — NB II. női „D” csoport. Ganz Danubius—Szolnoki MÁV MTE II. 126—43 (56—23). Budapest, Váci u. v.: Jónás, Fekete. Szolnok: Bartucz (14), Csa­bai, Szentgyörgyi (4), Bagdi, Janik (12/6). Csere: Dávid, Göncző (4), Cseh (7), Rákóczi (2), Kolláth. Edző: Hegedűs Mária. Az idősebb és rutinosabb ellenféllel szemben a MÁV MTE lányai nem tudták a ritmust felvenni, így szüle­tett a nagyarányú vereség. — A — OSH-kitüntetettek Nálunk bíznak az edzőkben Lapunk december hatodi­kai számában adtunk hírt arról, hogy az OSH elnöke, Tibor Tamás több szolnoki Sportaktívát kitüntetett, kö­zöttük a piros-kékek kiét at­létaedzőjét Majercsik Lász­lót és Ecseki Tibort. Először az idősebb kitüntetettel, Majercsik Lászlóval váltot­tam szót a Véső úti sportpá­lya futófolyosóján. — Immár tizenkét éve tart a „házasságom” Szolno­kon a MÁV MTE szakosz­tályával, de összesen hu­szonhárom éve edzősködöm. Főként dobókkal foglalko­zom, de az utóbbi időben „összetett” versenyzőkkel is, így férfi, női próbázókkal. — Tanítványai közül kik­re a legbüszkébb? — Női gerelyhajításban két különösen kiemelkedő sportolóra: Budavári Évára, ő huszonhárom éve verse­nyez a kezem alatt és két­szeres felnőtt bajnok, két­szeres vasutas Európa-baj- nok. A másik Vetési Edit. akit tizenöt éves korától kezdve tréningezek, azóta kétszer nyert középiskolás — kétszer ifjúsági és kétszer junior bajnokságot. Legutóbb a gerelyhajító csa­patban, a felnőttek között is az első lett. — Edzői hitvallása, alap­állása? — Mint már említettem, ügyességi atlétákkal foglal­kozom. Ez az a terület, ahol rövid idő alatt — ha még olyan tehetséges is valaki — Majercsik László kitüntetését Szabó József, a MISO vezetője adta iát «Fotó: Novák) Sűlyemelós Sallai magyar bajnok Győrben és Bu­dapesten rendez­ték az idei ifjúsá­gi, serdülő, úttö­rő magyar baj­nokságot. A Szol­noki MÁV MTE súlyemelő szak­osztályából tíz versenyző került a döntőkbe. Kiemelkedett az úttörők közül Sal­lai Attila, aki magyar bajnok lett súlycsoportjá­ban, a serdülőik közül Danka Ti­bor, aki ezüstér­met n^ert, míg Lukács Attila és Pintér Zsolt az ifjúságiaknál sze­repelt kitűnően. Eredmények: úttörő: 67,5 kg 5. Balázs Nor­bert, -f- 75 kg 1. Sallai Attila, serdülő: 75 kg 2. Danka Tibor, ifjúságiak: 52 kg 4, Lu)kács Attila, -j­Sallai Attila” (MÁV MTE) lökés gyakorlata 100 kg 6. Pintér Zsolt. Ed­zők: Szabó Pál, Papp ,I§í- ván. nem lehet komoly—-ered­ményt elérni, csak a hosszú kitartó munka vezet biztos célhoz. Én azt szeretem, ha egy versenyző még felnőtt korában is produkcióképes és főleg azt, ha még akkor is motiválható. Erre nagyon jó példa az előbb említett két sportoló mellett még Földi Attila is, aki 1984- ben az IBV-n nagyszerűen szerepelt tízpróbázóként és azóta is — pillanatnyilag egyetemre jár — az élvo­nalhoz tartozik. Egyébként a fiatal versenyzők között is vannak gyöngyszemeik, a leendő favoritok névsora: Czompa Annamária hétpró- bázó, a Karcagról nagyon jó előképzettséggel érkezett Albert Ildikó gerelyhaj ító és Magyar Mariann, aki Nagykörűből jár be az edzé­sekre. — Elégedett? — Szerintem az országban kevés edző mondhatja el azt, hogy nyugodt légkörben engedik dolgozni. Belőlünk nem facsarják mindenáron az eredményt, itt a szakem­berekhez türelemmel és bi­zalommal fordulnak a felet­tesek. Ha a tárgyi feltételek is javulnának, újra A-kate- góriások tudnánk lenni a magunk által nevelt után­pótlásból. Még egy nagyon fontos dolog: bár kevés a fizetésünk — a mellékállá- súaké pedig szinte jelképes — ennek ellenére innen sen­ki nem akar elmenni! Ecseki Tibort munkahe­lyén, a MÁV Járműjavító­ban értem utol. Első ráné­zésre kiderül: Tibor a fia­tal edzőnemzedék képvise­lője. — Mellékfoglalkozásban edzősködöm már ötödik éve. Nagyon jól esett az el­nöki dicséret, bár úgy ér­zem, ez fiemcsak nekem, ha* nem a tanítványaimnak is szól! Az a két betervezett magyar bajnoki cím, amit végül is sikerült elérnünk — Kovács István magasugró és Molnár Mónika futó révén — közös kínlódás és az együttes akarás eredménye. Büszke vagyok a legutóbbi magyar bajnokságon Rácz Agnes magasugró teljesítmé­nyére is, aki egyéni csúcs­csal lett aranyérmes a tizen­ötévesek között. Száz méte­res ~ számban nagy meglepe­tés volt a számomra Endrei Tamás és Hallgató Csaba hetedik-nyolcadik helye, hisz féléves edzésmunka után, öt-hatéves múltra visszatekintő ellenfeleket utasítottak maguk mögé. — Azt hallottam, verse­nyek alatt nem 120/80 a vér­nyomásod! — Nem túl megszokott az atlétapályán — mint a töb­bi játéksportban —, hogy valaki fejhangon buzdítsa a versenyzőjét. Nálam az. Én maximalista vagyok, szinte együtt élek, lélegzem, mozgok a tanítványaimmal. Megpróbálom rávezetni az indulóimat, hogy érezzék a küzdelem hevét. Tulajdon­képpen a megméretések alatt a nézőtér szinte üres, a szakmai közönség, szülők, barátok, egy-két osztály­társ és kész. Ügy vettem észre, a legjobban felkészült gyerek is többre képes, ha van valaki, aki „bele herge­li” a győzelembe. Mindig ar­ra törekszem, hogy — a sportolóim a koruknak meg­felelően, maximálisan igény­be legyenek véve. Nem ki­égetni, kimeríteni kell a ver­senyzőt szellemileg és testi­leg egyaránt. Mindemellett a dicséretnek vagyok a hí­ve, dicsérni kell a sportolót, ott és abban a pillanatban ahol azt kell. — Mellékfoglalkozású ed­ző vagy. A munka és a tré­ning után marad szabad­időd? — Nem, ez a „mellékfog­lalkozás” teljesen kitölti az életemet! Egy bajnokságban tán négy hétvége van, ame­lyikre nem esik verseny, ilyenkor és végig az év fo­lyamán. a mindennapos ed­zés, a „csiszolás” a fő prog­ramom. Somogyi L, Az Elektromos védőfal (Fotó: M. J.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom