Néplap, 1989. december (40. évfolyam, 286-309. szám)

1989-12-16 / 299. szám

1989. DECEMBER 16. jj^ÉPSAP 15 Mondja a magáét Tiszta vizet a pohárba Múlt szombati számunk­ban a MÁV MTE NB Il-es labdarúgó csapatának őszi szerepléséről írtam. Többen reagáltak az írásban megje­lent nyilatkozatokra, melyek Szatmári János vezetőedző és dr. Stiegler Károly szak­osztályelnök szájából hang­zottak el. Az első érdekes hozzászó­lásban Kővári Lászióné. a városi tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője mondta a magáét. — Nem kis szégyenkezés­sel olvastam a „Hullámzó teljesítmény” című beszá­moló sorait, magamra is­mervén azon sokadalomban, akik elenyészően keveset tettek a MÁV MTE labda­rúgóinak felvirágoztatásá­ban. Ráadásul a várospoli­tikai és állami (igaz. hogy csak sport) vezetői sorába tartozom, akik tétlenül, sőt elrettenve nézték 1987-88. évi bajnokság végén a feljutó pozícióban lévő, és az egri mumus otthonába utazó fo­cistákat. Tétlenségünknek meg is lett az eredménye, kikapott a csapat. Gondol­kozom azon, mi történik akkor, ha a körülmények kényszerítő hatására — ter­mészetesen előre — teszünk valamit és ennek egyenes következményeként nyer az együttes. Bizonyára elérkez­nek megint a rettegés órái és ez eltarthatott volna akár még a hátralévő három for­dulón keresztül, egészen a szép emlékű Bp. Építők el­leni mérkőzésig, ahol az egész művet megkoronázó tetteket kellett volna meg­tapsolnunk. A fentiekből következik a nyilatkozat azon megfogal­A hagyományok köteleznek Kondorosi Péter (Szolnok, Vöröshadsereg u. 12.) egy, a dr. Stiegler Károllyal, mirjt Sakkot kapott a Mezőgép SE Megszűnik az OB l-es sakkcsapat? Vasárnap délután 17 óra­kor a tiszaligeti sportcsar­nokban az év utolsó hazai NB I-es mérkőzésére kerül sor. A Szolnoki Olajbányász nagymúlitú, többszörös ma­gyar bajnok Bp. Elektromos csapatát fogadja. A főváro­si csapatban több olyan já­mazása is, miszerint a csa­pat eredménye arányban van a megyei és városi le­hetőségekkel. Vajon meddig tartható még ez a rossz fel­fogás? Mikor jutunk el odá­ig, hogy a szakma is hallat­ja szavát és egy-egy siker vagy kudarc hátterében el­sődlegesen az elvégzett szak­mai munka hiányosságait keressük? Bár a cikkben maga a szakember is úgy nyilatkozik, hogy a meg­emelt terhelés következmé­nye volt a sok sérülés, a jö­vőben ezért differenciált ed­zésmunkát alkalmaz. Eddig miért zárta ki a kettő egy­mást? Ki tehet arról, hogy a szolnoki fiatalok többsé­gének nem megfelelő a fizi­kai előképzettsége. Tudom, tudom... a tettek a vezetők és az átkos anyagiak. Az említett bajnokság vé­gén a MÁV MTE a feljutás helyett a 4. helyen végzett. Következett az átszervezés a kétcsoportos NB II. A cél­kitűzés az 1—6. hely vala­melyike a felhígult bajnok­ságban, ma pedig a 6—8. hely a reális, ha kivágjuk a rezet. Nem kellene egyszer megfordítani a dolgot? A szakosztály és a csapata elő­rukkolna egy megyei és vá­rosi lehetőséget meghaladó eredménnyel, és ezt követő­en kérdeznék meg a közvé­leményt és a testületeket (nem a vezetőket), hogy ek­kor mit tudnak segíteni. Valahol itt nyerné vissza a sport igazi rangját. Tudom, 'mindez csak egy na­iv, szakmájában hívő sport­vezető álma, de nagyon hi­szek abban, hogy az idő en­nek dolgozik. az NB Il-es liga elnökével készített interjúból ollózott össze idevágó részleteket, tékos is szerepel, aki tagja a jövő évi VB-re készülő magyar válogatottnak, minit Kertész, Győrfy, Horváth A. A szolnoki csapat hétközben Szegeden a Tisza Volán csa­patával játszott és jó játék­kal 31—24-re nyerte az elő­melyek a Foci című, labda­rúgással foglalkozó hetilap hasábjain jelentek meg az ősz folyamán. „ ... — az életben eddig mindent sikerült megvalósí­tanom, amit elképzeltem, el­terveztem. Csupán az a vá­gyam nem teljesült, hogy Szolnokon elsőoszitályú labda­rúgó csapat legyen. ... azt is hozzátenném, csak tiszta eszközökkel! És ebből nem engedtem, nem engedek. Már csak azért sem, mert ehhez megvan az alapanyag itt, Szolnokon. Ha belegon­dolok, az elmúlt tíz évben huszonhat játékos került Szolnokról NB I-be. ... De most újra megpá­lyázzuk az NB I-et, mert meggyőződésem, hogy egy ilyen nagy futballhagyomá- nyokkal rendelkező város, mint Szolnok, nem marad­hat NB I-es csapat nélkül. Szerencsére már műlóban van az ijedtség is a megyé­ben, hogy mi lesz, ha NB I-es lesz a MÁV MTE. Akik féltek, rájöttek fölösleges az ijedtség, mert tehetséges já­tékosok, vezetők vannaK Szolnokon.' Szatmári János edző, lelkes segítője Lódi László, a technikai vezető Kolláth Béla és a szakosz­tály-elnökség valamennyi tagja az első osztályban is eredményes munkát végez-, ne. Élvezzük a városi veze­tők bizalmát, segítségét és be szeretnénk bizonyítani, hogy a labdarúgókról nem csak elmarasztalóan, negatív megkülönböztetéssel lehel beszélni. — Meg meri jósolni, mi­kor lesz Szolnoknak első osztályú csapata? — Ha rajtam múlna, már régen lenne. Azt hiszem reálisan fogalmazok, ha azt mondom: égy-két éven be­lül. És akkor azt sem fogom sajnálni, hogy az NB Il-es liga elnöki tisztét át kell adnom másnak.” készületi mérkőzést. Remél­jük, hogy a vasárnapi évad­záró hazai mérkőzésen az eddig sokat segítő lelkes kö­zönség szurkolásával most is segítséget ad a szolnoki fcsapatnak és sdkertüi 'győ­zelemmel búcsúzni. Népes tudósító gárdánk oszlopos tagjának számít a hetven esztendős Pete Fe­renc, a Mezőgép SE OB I-es sakkozóinak szakveze­tője. Egész szabadidejét ked­venc sportjának szenteli. A mindig vígkedélyű, szellemi­leg teljesen friss Feri bácsi legutóbb sápadt arccal igen rossz kedvében kopogott be a sportrovatba. Gyerekek! Szolnokon vé­ge a sakkéletnek — fakadt ki magából. Első hallásra nem vettem a lapot, de az­tán elszállt a jókedvem a kesergő hallatán. — A Szolnoki Mezőgép SE ez év december 31-évcl megszűnik — folytatta Feri bácsi — és vele együtt a sakkszakosztály is, amelyik több éves munkával a hazai élvonalba küzdötte fel ma­gát, mi több Tolnai szemé­lyében válogatottal is büsz­kélkedhet. Több verseny­zőnk a tengeren túl. Nyu- gat-Európában, de még Iz­raelben is öregbítette me­gyénk és városunk jó hírét nemzetközi mérkőzéseken. A sakk a gondolkodó emberek sportja, oktatását évekkel ezelőtt megkezdtük, fiatalok százai vettek részt az álta­lunk szervezett agytól ná- kon. Hazánknak ma különö­sen nagy szüksége van gon­dolkodó emberekre, és arra a sportra, ami erre ránevel. Tudom, nagyon szegények vagyunk, de hogy ennyire, az mór döbbenetes! A bá­zisvállalatok egyre csökken­tik, vagy teljesen megvon­ják a sporttámogatást, mi­közben agyonreklámozzák magukat. Az állam kivon- nult a sportból, kérdem én: ki lesz helyette? Nem mindennapi mono­lóg, az tény, az ügy komoly­sága pedig arra készte­tett, hogy megkeressem azokat a „bírákat” akik ki­mondták a halálos ítéletet. Vajon milyen indok alapján voltak képesek ilyen dön­tést hozni. Hat esztendeje Mezőgép-színekben tologat­ják a bábukat az OB I-ben Kádasék és nem is akárho­gyan. A kecskemétiek után a szakma legjobb vidéki bá­zisaként tartják számon a szolnokiakat, az idei 89 pontos tervtől mindössze 3,5 választja el a versenyzőket, pedig még az utolsó Bp. Honvéd elleni márkőzés hát­ra van. A táblázaton elfog­lalt 5. helyük eddigi leg­eredményesebb évüket tük­rözi, de úgy tűnik, a jövőre tervezett dobogós álmok szerte foszlanak. Nem be­szélve arról a több mint száz gyerekről, akik négy is­kolából verbuválódtak az oktatásra és versenyzésre. Vezérigazgatói levél Kovács József, a Mezőgép gazdasági igazgatója, sport­egyesületi elnök, egy no­vember 20-án kelt és dr. Sziráki András vezérigazga­tó által aláírt körlevelet ra­kott az asztalra, amelyben többek között értesítette az elnököt, hogy a tagsági dí­jon kívül 1990. január 1-vel minden támogatást megvon a Mezőgép SE-től. Ez azt je­lenti, körülbelül 2,3 milliós egyesületi költségvetést — ennek 98 százalékát a sakk emésztette fel — a bázis- vállalat a jövőben nem áll­ja. Három milliárdos árbe­vétel mellett ez igazán el­enyésző lenne, ám a húszmilliós nyereséget na­gyon érzékenyen érintené, annak ellenére, hogy a ter­melékenység növekedett az elmúlt években. — Reklámra mennyit köl­tenek évente? — kérdeztem a gazdasági vezetőt. — Üjsághirdetésekre nem költünk, csupán kiállítá­sokra, vásárokra szoktunk néhány milliót áldozni. — Ezek szerint a sakk nem volt megfelelő reklám- hordozó? — így is fel lehet tenni a kérdést. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy belföl­dön a 15 néző, akik jobbára családtagok, nem fognak ka­szát és ekét vásárolni. Sak­kozóink külföldön többnyire Dr. Sziráki András — állí­tása szerint — még nem adta fél egyéni versenyzőként vesz­nek részt, ráadásul Tolnai­ról a sakk VB után a Nép- szabadság miskolci verseny­zőként számolt be. Ez azt hiszem önmagáért beszél. — Mint sportvezető, nem gondolja, hogy ezzel a lé­péssel a több mint hetven esztendős szolnoki sakkéle­tet hozzák válságos helyzet­be? — Ebbe a sportegyesület­nek nincs beleszólása. Az ezt megelőző időszakban né­hány vállalat besegített, de az idén már a beígért össze­geket sem utalták át. Ha a gazdasági vezetésünk nem bírja tovább az anyagi ter­heket, jobb híján tudomásul veszem. — Azt hiszem, itt nem szabadna megállni. Próbál­koztak-e a Mezőgép helyett új mecénásokat keresni? — Nem is álltunk meg, öt nagyobb cégnek — MÁV MTE, Agroker, Cukorgyár, TVM, Víz- és Csatornamű — írtunk levelet, ezen kívül sakkozóinkat is felkértük, segítsenek szponzorokat ke­resni, de szóbeli tájékozódá­som alapján erre nem sok reményt látok. Egy teljes szakosztályt a mai világban átadni nem egyszerű. Hang­súlyoznom kell azonban, ha néhány vállalat mégis meg­gondolná magát, a mi véle­ményünk is megváltozhat. Az is megoldás lehetne, ha főállású sakkozóink lemon­danának bérükről és csak a versenyzéssel járó kiadásai­kat számolnák el felénk. — Mi lesz az utánpótlás­sal? — Ha megszűnik a sport­egyesület, akkor az iskolák­kal is megszakad kapcsola­tunk. Tizenkétezer forintos tagsági díjból egyesületet fenntartani lehetetlen. Nem annyira forró a kása Ilyen előzmények után ke­vés reménnyel kopogtattam be dr. Sziráki Andráshoz» aki sokirányú elfoglaltsága miatt a kora reggeli órák­ban tudott fogadni, de már ekkor is csak ötödik vendége voltam, Természetesen egy, a spor­tot szerető és mindig támo­gató vállalatvezető számá­ra kellemetlen feladat egy szakosztály megszűnését ki­mondó hivatalos irat szente­sítése. Néhány évvel ezelőtt még azért kellett magyaráz­kodnia, miért áldoz a sport­ra milliókat, manapság pe­dig a támogatás megvoná­sát szükséges indokolnia. — Vállalatunk mozgástere alapvetően megváltozott a külső nyomások hatására, ami átmenetileg veszély- helyzetbe sodorhat bennün­ket. Komplex belső átszer­vezésünknek a sakk egy részlete. Engem nagyon za­var az ügy, hiszen aktív támogatásommal első ízben volt Szolnokon OB I-es sakkcsapat. — A múlt időt szándéko­san használta? — Próbálok megoldást ta­lálni, de ma már egyedül nem dönthetek. Kollégáim­mal fogok egyeztetni, hogy legalább egy időleges men­tőakciót elindíthassunk. — Tehát van némi re­mény? — Nem tartom kizártnak, de egyértelmű válasszal nem szolgálhatok. — Beszélgetésünk során említette, hogy a Mezőgépet külföldön egyre jobban elis­merik, éppen ezért úgy gon­dolnám, itt az alkalom i a sakkozók bevetésére a nép­szerűsítés eszközeiként. — Ezzel kapcsolatban ál­talánosan rossz felfogás uralkodik társadalmunkban, amitől nem mentes vállala­tunk sem. Eszerint a terme­lő vállalatnak a termelés a dolga. Látom én ennek a reklámértékét, még akkor is, ha az a labdarúgáséhoz nem hasonlítható. — Nem tart attól, hogy b sport szemszögéből negatív döntés csökkentheti a válla­lat ázsióját? — Én elsősorban a négy­ezer dolgozóért vagyak fele­lős. Minden idegszálammal a leépítést akarom elkerül­ni, belső korrekciókkal. Meggyőződésem szerint rö­vid kötéltánc után stabilizá­lódni fog vállalatunk gazda­sági helyzete. Az időnyerés nagyon fontos tényező és eb­be a sakkot is bekalkulá­lom. Magam részéről ezt az esetet nem zártam le, annak ellenére, hogy nem látom pontosan a megoldást sem. Napi operatív feladataink egyike a sürgős rendezés. Csak a levél ment el (?) — Valóban gyors intézke­désre van szükség, hiszen január elseje hamarosan el- jő. Segítő szándékából arra következtetek, talán korai volt az ön részéről tudat­ni az illetékesekkel a szak­osztály felszámolását. — Nem volt korai, inkább úgy fogalmaznék: a levelet elküldtem ugyan, de min­dent megteszek azért, hogy a tartalma ne váljon valóra. A sakkozók hálásak lesz­nek érte. Néder István Tisztelt Olvasónk! Érdekli Önt a labdarúgás? Szeretne Ön kiutazni az olaszországi világbajnokságra? A magyar válogatott nem, de Ön ott lehet, ha részt vesz a Szolnok Megyei Néplap, a Jászkun Lap- és Könyvkiadó Vállalat és a Szolnoki Lakóterületi Tö­megsport Egyesület által meghirdetett Szellemi Sportvetélkedőn, mely az 1990. évi labdarúgó vb jegyében kerül kiírásra. A vetélkedőn részt vehetnek mindazok, akik a Néplapban tíz héten át megjelenő kérdéseinkre he­lyes választ adnak, és a lapból kivágott tippszelvényt /névvel, pontos címmel ellátva/ a megadott határidőre a lap- és könyvkiadó vállalat címére beküldik. Jelige: VENI, VIDl, VICI! A tízfordulós levelező vetélkedő befejeztével, a hibátlan választ beküldők közül huszonnégy játé­kos nevét sorsoljuk ki, ők vesznek részt az 1989. május 20-i nyilvános döntőn, melynek győztese utazást nyerhet a világbajnokságra. A helyes válaszokat beküldő további ötven versenyző között értékes tárgyjutalmakat sorsolunk ki. A vetélkedő szponzorálását már eddig is számos megyei vállalat és intézmény vállalta. Az INSTITUTOITAUANO DI CULTURA PER L VNGHERIA /a Magyarországi Olasz Kul­túrintézet/a rendező szervek által felajánlott együttműködés lehetőségével élve vállalta részvételét a vetélkedő lebonyolításában. Kezdődik a játék, irány a foci vb, első forduló kér­dései a december 27-ei számunkban. —ni— Kézilabda Rangadót játszik az Olajbányász

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom