Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-22 / 278. szám
>. NOVEMBER 22. Néplap m irigylem'a televíziót, s ;épp munkatársait - viha- apokat élnek, dörög az ég, ilik felettük, s nem lehet mikor és hol csap be a ykő. Viták kereszttüzébe t a nemzeti média, sorsát nemcsak a megcsappant i források keserítik, külön- érdekek ütközési pontjá- zemélyes konfliktusok is rzik, "irányítják". Nyilatko- látnak napvilágot pro és a. Szinte csodálni való, e villámlások közepette a jó nyugodtan teszi mégis a t. Alighanem rá is érvé- amit a vasútról szokás ani: bármi történjék is, a iák mennie kell! Hogy a sósnál nagyobb feszültség xáik a műhelyekben - hír- Hét -, arról a mostanában ibban előforduló, gyanú- ulszaki hibák is árulkod- hogy tudniillik nem Jik zavartalanul a mecha- s. A személycserék, a lemondások sem mindig kellő sikerrel, lásd példá- Ji Sándor távozása a tele- művészeti igazgatói- bői, visszavonulván régi ihelyére, kedvelt magazin- a Stúdió ’89-hez. Tavozá- okai többé-kevésbé már térték: a megoldandó fel- k és a hozzájuk rendelt ak közötti áthidalhatatlan iék az, ami a művészetek iyőn való jelenlétéért, igé- elenlétéért harcoló szak- rt a visszavonulásra ite. Félő azonban, hogy a zet is visszavonul a képer- televíziónk feladja azt az Jek óta vallott elvét, hogy k millióihoz el kell juttat- ípemyőn a művészet leg- Bármi történjék is a jóban, az igazi művészet álhat mostohagyermekké! i most megalakított, illet- :vezett társadalmi bizott- amely az intézmény ját felügyelendő született lyen irányban is ösztűnző- a televízió további tevé- gére, a művészi értékek Tésére is ösztönöz, nemze- úránk hagyományainak j ápolását is sürgeti - s •upán a politikai pártok i, publicitásbeli eséiye- ségének biztosítására nházi esték rtékmegőrzés, illetve - rűsftés sajátos formája a i este a képernyőn. Ami- -egy sikeres előadásra va- hivatalosak, mi nézők; egyetlen hatalmas néző- lük az ország. Legutóbb j Kaposvárra látogathat- !, a felújított Marat/Sade •tójára. Szeretném hangúi nem színház ez felvé- előhúzva az előadást egy vdobozból, hanem egyéniét, azaz élő közvetf- a produkció Jletésének élményét is pjuk. S ez igen jól esik. zt nemcsak a színházat >zhatjuk el magunknak z estén, hanem hasznos diókkal is gazdagodha- • érzőről, rendezői elkép- ről, színpadi megvalósítás iáiról, azaz vérbeli isme- sztésben is részünk van: ik szerint tanulhatjuk a nyelvét. Ahogy ez pén- is történt, amikor Peter 'rámájának magyar fordí- •örgey Gábor beszélt a imédia gondolatairól, tván pedig azt világította gy egy-egy előadás hang- i'ogyan változhatnak az lásával, a társadalmi kö:, ek, a szociális miliő vál- val összehangban. A Koltai Tamás pedig ar- stott rá, hogy mi a kü- egy színház produkció k televíziós közvetítése így válhattunk tehát valósággal beavatottjaivá a színházi , illetve, televíziós művészetnek. És élvezhettük egy valóban nagyszerű előadás minden pillanatát, amelynek értékelésétől most azért tekinthetünk el, hisz a kritika, a hazai és a külföldi is, bőven megtette azt már. Ugyanis, s ezt feltétlenül meg kell jegyeznünk: ez a bemutató már a ’80-as évek elején megszületett, azóta fesztiválokat járt meg, és dijat nyert, számosat /erről is hallhattunk/, csak éppen itthon nem juthatott el a legszélesebb nyilvánossághoz. A szűk- látókörű kultúrpolitika erre nem tartotta méltónak. Valójában tehát ez a mostani televíziós "bemutató" elégtétel is egyben, eg kivételes érték jogos népszerűsítése - utólag. Szerencsére a felújítással frissessége nem veszett el, sőt a forradalmiságról szóló gondolatai még új színeket is kaptak. Némiképpen adósságot törlesztett a televízió egy Jonesco- dráma bemutatásával is, a Különórát a Premierben láthattuk, Pesti Színház-beli előadását, felvételről. Adósságot, mert eleddig a modern francia szerző egyetlen munkáját sem mutatta be televízió. Pedig A kopasz énekesnőt évtizedeken át játszották sikerrel Párizsban, s másutt is a nagyvilágban, s darabjait már az ’50-es evekben jórészt megírta az abszurd drámák klasszikusa. A most látott Különóra is megszületett már 1951-ben! Dicséretére legyen mondva, a vasárnap esti Premier most felvállalta - jobb későn, mint soha -, és okos eligazító szavakkal, a fordító Vinkó József világos magyarázatával bocsátotta útjára a képernyőn. Különös színház ez, rendhagyó és szokatlan, érthető, hogy hajdanán a párizsi előkelőséget is meghökkentette, sőt megbotránkoztatta. Persze ma már kevésbé "botránkozhatunk meg rajta", ma, amikor egyre nagyobb részünk, több részünk van az élet abszurditásaiban, hisz a képtelen dolgok sokasága vesz körül bennünket, tehát a színházi képtelenség mondhatni természetesnek tűnik. Sőt, egy kicsit már közhelynek is. Ezért ma csak az igazán jő előadás tudja megmenteni ettől az abszurd színházat. A látott előadás nem tartozik azok közé, Eszenyi Enikő /ő a tanítvány/ bizony túljátszottá szerepét, s ezt maga is elismerte, de Reviczky Gábor /ő a tanár/ sem tudta igazán hatásosan kibontani, fokról fokra haladva, hogy a csendes, gátlásos öreg tanárból miként válik eszeveszett szörnyeteg, aki végülis meggyilkolja tanítványát. Ez az előadás mindvégig ordított, s nem beszélt hozzánk, arról, ami egyébként köznapi beszéd tárgya is, az-értelmetlen tanulás nevetségességéről, a tudás "képtelenségéről". Ezt a háromszemélyes egyfelvonásost, amely egyetlen szobában, siváran szegényes környezetben játszódik /tehát előállítása nem lehet különösen költséges/, érdemes lett volna televíziós játék formájában újjáteremteni. Talán majd egyszer erre is sor kerülhet. És még egy műsorról a Premierből, a Szemtanúról, Kepes András műsoráról, mely nem csak témájában mondható érdekesnek - a kivándorlással kapcsolatos mai helyzetet taglalta -, de ami igazán újszerű volt benne: a nézővel való közvetlen kapcsolat megteremtésének igénye, ez a műsor menetközben alakult,, telefonon lehetett kérdezni tőle, azaz élt és mozgott a képernyőn, amely nem minden hasonló programról mondható el dicsérőleg. Mindvégig nyitott volt, szellemében korszerű. Valkó Mihály n jövő Irodalmáért HÍÉÍIhÍ99Hb^bí Kedden, ia Téli ikönywá- ípai afkjaímálbóüi (ünnepélyesen ikiiosztottáik a Jövő Ino- dalmáónt jutalmait, amelyet a Művelt Nép 'Könyvterjesztő Vállllailat aidiományoz a körtéire magyar irodalom támogatására. A díjakat az aiiálbbi művészek kapták: avfaroó János, Baibics Imre, Márton László, Szilágyi Eszter Anna, Komis Mihály, Petri György, Tar Sándor,! (Giamaiczli (László, Kemény István, Lengyel Pé-. iter. Idén több mint 300 mű alapján választották ki a tíz legimélitóbbnak .talált alkotót. ___________________ ír ók tiltakozása Az Írók Szakszervezetének Elnöksége keddi ülésén titekoizatt a Magyar Posta tervezett ‘terjesztési tarifa emelése eilen. Az elnökség áJllásíogilalása szerint a .piac ihelyett ismét egy „álarcos" ‘hatósági szabályozás működik, ami a kézi vezérlés hez szökött, engedelmes nagyvállalatok mionöpollheliyzetét tantósítja. Ugyanilyen jellegűnek tű- nilk a még csak híresztelésekből. tudható újalbb nyomdai és papíráremelés is. Feűmerül a korábbi saj- tóstrnkitúna -gazdasági eszközökkel «való kikényszerítésének réme: íbiszen — amint arra aíz elnökség rámutatott 7- aiz áremelést csak azok a laipok nem hárítják át majd az olvasókra, amelyek valamilyen .politikai szervezet vagy állami hivatad anyagi támogatását élvezik. A volt kolostorból az egyház is kollégiumot akar Magyarországon 1950-ben oszlatták fel a szerzetesrendeket, illetve megvonták működési engedélyüket. Vagyonukat minden térítés nélkül államosították. E rendelkezés értelmében a szolnoki ferencesek birtokában lévő belvárosi templom, s a körülötte álló műemlék épületek is állami tulajdonba kerültek. A templom tulajdonjogát tavaly visszakapta az egyház. Nemrégiben Barotai Imre kanonok jelezte, hogy szeretnék ismét egyházi tulajdonba venni az annak idején jogtalanul elvett többi épületet is. Nevezetesen az egykori kolostort, a régi iskolát, a művelődési házat és a szabadtéri színpadot, valamint az épületek közötti udvart. A kolostor háromnegyed részében jelenleg a 633. számú Petőfi Sándor Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet hetven tanulója, a 'Komarov terem" mellett lévő hajdani iskolában pedig a gépipari szakközépiskola negyvennyolc diákja lakik. A Komarov termet, amely az államosítás után már sok kézben volt, jelenleg a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ működteti csakúgy, mint a szabadtéri színpadot. E két utóbbi létesítmény mondhatni nem túl sok vizet zavart a város kulturális életében, így visszajuttatásukat - a megyei tanács nem zárkózott el a tulajdonjog átadása elől, csak az egyház türelmét kérte - nemigen sínyli meg a közönség.- Annál népszerűtlenebb viszont most a kollégiumépületek visszakérése - jegyzem meg Barotai Imre kanonoknak - hiszen a város "nem bővelkedik" diákotthonokban, a középiskolások száma viszont egyre növekszik. ' - A kolostor épületében változatlanul kollégiumot működtetünk - mondja, - természetesen ehhez állami dotációt is kérünk. A gyerekeket, s a nevelőket fiatalok. Ha ehhez nem járulnak hozzá az állami szervek, akkor lelkigyakoriatos ház lesz az egykori kolostorból.- S milyen célt szolgál majd a másik két épillet és a szabadtéri színpad?- A művelődési házban a különböző összejöveteleinket tartanánk, felelevenítenénk a régi egyházi egyesületeket, klubokat, stb. Az egykori Verseghy Gimnázium épületében felekezeti iskolát nyitnánk katolikus családok gyermekei számára. A szabadtéri színpad eleve nem illik bele a műemlékegyüttes központjába, egy parkot szeretnénk létesíteni ott. S még mielőtt bárki félreérthetné szándékainkat, mi nem földeket, s a feudalista társadalmat akarjuk visszaállítani, hanem szeretnénk tenni azért, hogy az ország felemelkedhessen az erkölcsi holtpontról. Épületek, eszközök nélkül azonban ez lehetetlen. Ilyenformán csak negyveny- nyolc hellyel csökken a varos kollégiumi hálózata. Jóllehet ha csak ennyiről lenne szó, lehetne találni megoldást. A diákotthoni ellátás azonban ennél sokkal több gonddal küszködik. Rózsavári Lászlóval, a városi tanács művelődési osztályának vezetőjével a statisztikai adatokat böngésszük. Eszerint a megye általános iskolásainak egyötöde él Szolnokon. A középfokú tanintézetek diákjainak pedig csaknem a fele, mintegy nyolcezer fiatal tanul Szolnokon. Tízből hat tanuló vagy kollégista, vagy naponta ingázik. Többségük az utóbbit teszi, Szolnok 40-50 km- es sugarán belüli távolságról szinte nem is vesznek fel diákot kollégiumba. Jelenleg 1248-an laknak a város diákotthonaiban, illetve közülük hatvanan az oktatási igazgatóságon, harmincán pedig a katonai kollégiumban. A tervek szerint a jövő évtől az oktatási igazgatóságon főiskolát alakítanak ki, s a hatvan jelenleg ott élő középiskolás hajlék nélkül marad. S ha ehhez hozzáadjuk a régi Verseghy épületében lakó 48 középiskolást, akkor már összesen száznyolc diák gondját kell megoldani. De még ennél is többet, hiszen jövő szeptembertől a demográfiai hullám nagylétszámú évfolyamai miatt több első osztály indul a város középiskoláiban, mint az idén.- A városi és a megyei tanács művelődési osztályán szinte egyi- dőben gondoltunk arra, amikor szóba került a pártszékház jövője, hogy jó lenne kollégiumot kialakítani benne - emlékezik Rózsavári László. - A számítások szerint tizenöt millió forintba kerülne a berendezéssel együtt. S később, amikor csökkenne a középiskolások száma, a Kossuth téri kollégiumot át lehetne adni a megyei könyvtárnak. A pártszékház sorsáról a tervek szerint január végén születik végloges döntés. Nyilván minden pályázó szervezet, intézmény szeretné, ha megkaphatná az épületet, vagy legalábbis egy részét. A bizottság azonban akkor dönt jól, ha olyan célra hasznosítja az épületet, amelyhez a legkevesebb, legolcsóbb átalakítás szükséges. . Tál Gizella Merre tovább, Pannónia? Doktor Bubó új receptjei Alig egy esztendeje, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Magyar Televízió, hazai animációs filmgyártásunk legnagyobb megrendelője, drasztikusan csökkenteni fogja igényeit, a Pannónia FilmválTalat felett sokan megkongatták a lélekharangot. Ráadásul a hazai kereslet ilyen jelentős csökkenésével párhuzamosan, megjelent a konkurencia: gombamódra szaporodtak a kis stúdiók, különféle vállalkozások, amelyek - honnan is vehették volna máshonnan? - a Pannónia Filmvállalattől csábították el a képzett munkaerőt, érzékeny veszteséget okozván ezáltal a méltán jő hírű stúdiónak. Bár a televízió valóban jelentős mértékben csökkentette megrendeléseit - a szokásos évi négyszáz perc helyett mindössze száz percnyi műsort kért, s ennek is jelentős részét régebben elindított és megrendelt sorozatok befejező darabjai adják - a vállalat nem roppant össze. A kisvállalkozások további térnyerése - hovatovább már csaknem félszáz cég foglalkozik animációval - sem rendítette meg helyzetét; a Pannónia a borúlátó jóslatok ellenére, él és virágzik. A talpon maradás titkáról érdeklődtünk dr. Ma- tolcsy Györgytől, a vállalat igazgatójától.- Valóban lényegesen csökkent, de nem szűnt meg a televíziónak végzett munka - mondja a direktor. - Ez nem csak azért lényeges, mert kapacitásunk egy részét leköti; ennyi munka, önmagában édeskevés lenne a fejlődéshez, sót, a megélhetéshez... De a televízió számára készülő sorozatok referenciát jelentenek, s megrendelőket hozhatnak. Például a Megatrend Group nevű, svájci székhelyű pénzügyi csoport, illetve az általuk létrehozott magyarországi vegyesvállalat éppen a magyar televízió számára készített Vázák meséi című sorozat első darabjainak ismeretében rendelte meg a folytatást, amelyre a televíziónak mar valóban nem lett volna pénze... A velük való együttműködésnek külön jelentőséget ad, hogy az esetek többségében ez már valódi kooperáció.- A Megatrend Group mellett jelentkeztek más, új külföldi partnerek is?- Számos érdeklődővel, komoly partnerrel tárgyalunk; érdekességként említeném meg, hogy a Hercegnő és kohold cí- mufilm például japán, wales-i és magyar együttműködés nyomán valósul majd meg.- Ezek szerint már válogathatnak az ajánlatok közül?- A vállalat fejlődni akar, ezért inkább csak olyan értelemben válogatunk, hogy az irreális, vagy erőnket meghaladó elképzeléseket eleve elhárítjuk. A kapcsolatok kiszélesedéséhez egyébként az is hozzájárult, hogy a közelmúltban, élve alanyi jogunkkal, önálló külkereskedelmi tevékenységbe kezdtünk.- És milyenek az első tapasztalatok?- Rendkívül kedvezők. Ez a lehetőség nemcsak meggyorsítja a tárgyalásokat, hanem közvetlen kapcsolatot teremtvén a megrendelővel, sok meddő munkát, üresjáratot kiiktat.- A külföldi megrendelők érdeklődését alighanem a Pannónia Filmvállalat nagyhatású, egyedi kisfilmjei alapozták meg. Ezek a fesztiváldíjak tucatjait összegyűjtő alkotások anyagi sikert aligha hoznak, viszont ezek teremtik meg a cég jó hírét a nagyvilágban. A jelenlegi körülmények között készülhetnek-e még ilyen filmek?- Születnek ilyen filmek, bár egyre nehezebb körülmények között. Létezik még állami dotáció, de összege 1987 óta változatlanul húsz millió. Ki lehet számolni, hogy reálértékben ez most mennyit ér..Mégis megteremtjük a lehetőségét, hogy alkotó művészeink megvalósítsák álmaikat.- Mi lesz, ha a dotáció reálértéke tovább csökken?- Remélem, erre nem kerül sor, sőt! Glatz Ferenc művelődési miniszter ugyanis kijelentette, hogy a jövőben nem intézményeket, hanem alkotásokat, műveket kívánnak dotálni. Ez pedig számunkra nagy lehetőséget jelent!- Úgy érti, hogy a vállalatnál készülő alkotások, művészi értékük alapján, összességükben sokkal több állami támogatást érdemelhetnek ki, mint a Pannóniának megítélt húsz millió?- Pontosan...- Még egy kérdés. E műveket nem elég megalkotni; ahhoz, hogy a világ tudomást szerezzen róluk, meg kell mutatni, fesztiválokon kell szerepeltetni őket, ez pedig, tudjuk, szintén nem olcsó mulatság...- Értem, mire gondol. Nos, valahogy ezt a pénzt is elő tudjuk, elő fogjuk teremteni. Szerencsére a legtöbb helyen a fesztiváldíj pénzjutalommal is jár, s az alkotók közül többen, többször is felajánlották a díj felét, hogy azt filmjeik további fesztiválszerepléseinek finanszírozására tudjuk fordítani.- Tehát a fesztiválszereplés, némi túlzással, "önfenntartó ágazatnak" minősíthető?- Ez valóban túlzás, de sok igazság van benne... Csík István Diákotthongondok Szolnokon azonban mi szeretnénk kiválasztani. A kollégiumban a valláserkölcs alapján nevelődnek majd a Röviden
