Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-04 / 263. szám
1989. NOVEMBER 4. Néplap Október 23-án nyílt meg Jászkiséren a mű vclődési házban Bodrogi Dalma festőművész kiállítása. A művész a Képzőművészeti Főiskolát 1985-ben fejezte be. ahol Kokas Ignác és Dienes Gábor voltak mesterei (Fotó: T. Z.) Zsolnai tanár úr és a szülök Zsolnai József több mint húsz eve — miután'meg nap- kozis átlóst sem Kapott — lel evet a Szolnok megyei Könyvtárban töltött el. Sokan emlékeznek egykori munkatársai közül, hogy szinte csak a pedagógiáról, az iskoláról beszélt Tu aj- donképpen akkor dolgozta ki értékközvetítő, képességfejlesztő programjának — amit törökbálinti iskolának rövidít a „szakma” — elméletét. Szolnokon született meg gondolatban a program, s nem sokkal a törökbálinti megvalósítás után a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola is a követők közé állt. Hosszú idő telt el persze, amíg Zsolnai József megvívta harcát az egységest, szürkét méltányoló oktatási kormányzattal. A programnak végül is Gazsó Ferenc adott „zöld utat” azzal, hogy alternatív tantervnek nyilvánította. Jelenleg az ország ötven általános iskolájában tanítanak a program szerint, s további harminc intézmény jelezte, hogy megvalósítja a „Zsolnai-iskolát”. \ A szakma befogadta tehát az értékközvetítő,. képesség- fejlesztő programot. Ügy tűnik, Zsolnai Józsefnek most a szülőkkel kell megvívnia a harcát. Ez volt legalábbis az egyik tanulsága annak a fórumnak, amelyet a Kodály Zoltán iskolában rendeztek. A legtöbb kérdés, amit Zsolnai Józsefnek feltettek a szülők, az érdemjegyekre és a tananyagra vonatkozott. Sok ismeretet kell elsajátítani a gyerekeknek, elfáradnak az iskolában, nem marad idejük játékra, másik intézményben jobb lenne a bizonyítványuk — záporoztak az észrevételek. Mit válaszolhat erre a program alkotója? Zsolnai József számtalan alkalommal elmondta már szaklapokban, könyveiben, rádióban, televízióban, hogy az érdemjegy csak egy pillanatnyi állapotot jelent. S vajon mi a fontosabb: az osztályzat vagy a tudás? Jóllehet ezt a véleményét sokan még nem osztják, előbb-utóbb el kell oda jutni, hogy a tényleges tudás legyen a meghatározó mind a továbbtanulásnál, mind a munkában. S hogy elfáradnak a gyerekek? A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a gyerek akkor is elfárad, ha egész délután csak ül a napköziben, és semmit sem csinál. A program alkotásakor éppen az volt az egyik kiindulópont, hogy ha már így is, úgy -is ott kell lennie a gyereknek az iskolában, legalább legyen értelme, amiért elfárad. A szülő számára persze szomorú látvány az álmos, fáradt gyerek. Érthető, hogy sajnálja. De vajon nem ak- kar kellene-e sajnálni, ha majd felnőtt lesz, s család, munka mellett kell nyelvet tanulnia, új szakmát elsajátítania, hogy megfeleljen a kor követelményeinek, egyáltalán munkát kapjon. Mint ahogyan már ma is sokaknak ezt kell, illetve kellene tenniük. S lehet, hogy az anyagiakon túl éppen emiatt nincs idő úgy szervezni a napirendet s a hétvégéket, hogy a gyerek és az egész család kipihenhesse magát, feltöltődjön új élményekkel. A program mindettől függetlenül alakítható, változtathat, felcserélhet tananyagrészeket a pedagógus. A lényegnek azonban változatlannak kell maradnia: nevezetesen a képességfejlesztés minőségének. A minőségnek, amely korunk kulcsszava a gazdaságban, a társadalomban, s természetesen az oktatásban. T. G. Néptánc a színházban Hétfőn este 7 órakor a szolnoki Szigligeti Színházban lép fel a Magyar Néphadsereg Művész- együttese. Két egyfelvo- násos táncjátékot mutatnak be. Utolsó leltár című műsoruk a magyar nyelvterület táncaival ismerteti meg a nézőket. Előadásuk a mozgás eszközeivel megvalósított számbavétel. Határainkon belül és kívül még megtalálható kultúránk, zene- és tánchagyományaink huszonnegyedik órában készített leltárát tárják elénk. A méltán népszerű csoport Szlavóniától Moldváig hét tájegység tánchagyományait jeleníti meg Novák Ferenc a rendezője-a második műsor- számnak is. Forrőszegiek címmel egy erdélyi faluban Széken megtörtént igaz történetet játszanak, táncolnak el. Vallják, hogy kultúránkat megőrizni és megtartani nem lehet megismerés nélkül. Érdemes megismerni őket. A finnugrisztika úttörője Magyar professzor a tartui egyetemen A Verseghy Gimnázium diákja volt Október 20—21-én tartották Szolnokon azt a konferenciát, amelyen megemlékeztek a finn-ugrisztika magyar úttörőjéről, Csekey Istvánról is. Ki volt ő, és mi köze van Szolnokhoz? — erre világít rá alábbi írásunk. 1923. szeptember 26-án fekete frakkos, soványarcú, szemüveges férfi lépett a tartui egyetem aulájának emelvényére. Az ünnepélyesen öltözött tudós tanárak és elegáns feleségeik ugyanolyan komolysággal és várakozóan függesztették szemüket a szónokra, mint a térimét zsúfolásig megtöltő egyetemi hallgatóság. Érthető is volt a fokozott figyelem: most mutatkozott be a messze földről jött magyar vendégtanár,, aki majd ezentúl évekig vezeti a tartui egyetem „egyetemes és észt közigazgatási jogi tanszék”-ét. A csendet a megnyerő arcú vendég-professzor nyugodt, s tökéletes németséggel ejtett szavai törték meg. „Tisztelt Hölgyeim és Uraim! — kezdte. Engedjék meg, hogy székfoglaló előadásom a híres dorpati (tartui) egyetem aulájában egy szubjektív mozzanattal kezdjem. Mindenekelőtt a legőszintébb köSzö- meteimet kell kifejeznem az egyetem tanácsának, amiért engem a jogi kar előterjesztése alapján a közigazgatási jog professzorává megválasztott. Hazámra és rám nézve e„ nagy kitüntetés, s leg-, főbb feladatomnak tekintem, hogy a két nemzet közt a szellemi és kulturális közeledést egyengessem. Amikor én most a magyar tudományos világ képviseletében a dorparti egyetem tanszékét elfoglalom, nem mulaszthatom el hangsúlyozni, hogy nem én vagyok az első magyar, aki a dorparti „alma mater” kegyét élvezi. Bár én vagyok az első magyar professzor az egyetemen, azonban már 1635-ben két erdélyi tanult a tartui „Academia Gusta- viana”-n. Ezen kívül egy magyar származású lengyel király is fontos szerepet játszott Észtország történetében. Amikor a vitéz erdélyi fejedelmet, Báthory Istvánt Lengyelország királyává választották, 1578-ban háborút indított Oroszország ellen. A következő évben seregével, amelyben nyolcadfélezer magyar harcos is részt vett, megverte az oroszokat, akik 1582-ben az egész Livlandot Dorpattal együtt kiürítették. Báthory István azt mondotta, amikor az észtek országába bevonult, hogy nem ismer a világon olyan népet, amely oly rettenetesen el lett volna nyomva, mint az észt. A borzalmak idői most már a múlté. Az észt nép életre kelt, s alkot, dolgozik. Telje» bizalommal az észt és magyar testvérnemzetek jövőjében kezdem meg előadásomat a dorparti egyetemen” — zárta szónoklatát Csekey István, a tartui egyetem első magyar professzora. De ki is volt Csekey István, miért szükséges alakját, személyét a Szolnok megyeiek előtt felidézni? 1974-ben özvegyének is feltettük ezeket a kérdéseket, aki a következőket mondta el vele kapcsolatosan. „...Bár nekem, magamnak kevés közöm van Szolnokhoz. mégis férjem szolnoki származása, a szolnoki kapcsolatai az ő halála után is odafűznek. Férjem a Verseghy Gimnáziumban végzett, ha jól tudom 1907-ben. Eminens tanuló volt az első elemitől kezdve az érettségiig, S 16 éves korában már az érettségizők 70%-ának az érettségi tételeit ő dolgozta ki úgy, hogy azok mind jelesek voltak. Még gimnáziumi évei közben német szóra a szülei bölcs belátására az annak idején még együtt volt Nagy-Magyarország területéről ismert Nagydisznód városába küldték, hogy ott elsajátítsa a német nyelvet. Ez neki könnyen is ment, különlegesen jó adottságai voltak a nyelvekhez. Az anyanyelvén kívül legelőször a klasszikus nyelveket, a latin-görög nyelvet ismerte, ezen kívül beszélt észtül, franciául, németül, angolul, és finnül, majd legutoljára oroszul is megtanult. Bár édesapja papot akart nevelni ibelőle, ő in- .kább a joghoz vonzódott. A kolozsvári egyetemre került, ott kezdte meg jogi tanulmányait. Már hallgató korában temérdek kitüntetést, elismerést nagydíjat kapott, s tanulmányai során eljutott Strassburgba, Heidelberg- be és Berlinbe kiegészítő stúdiumokra. Mindenütt kutatott, írt. dolgozott, publikált már kora ifjúságától kezdve. Miután Kolozsváron jogi diplomát szerzett, Kecskemétre, az akkor ott működő jogakadémiára került tanárnak, ahol 1912-től 1922- ig működött. Akkor volt egy nagy politikai változás az országban;, a trianoni béke megváltoztatta a határokat, az elszakított részekről, például a pozsonyi egyetemről de máshonnan is a nálánál jóval tapasztaltabb, nagyobb tudású tanárok, professzorok mind-mind a csonka országrészbe kényszerültek, s egy. pályakezdő fiatal, ambiciózus embernek kevés leA tallinni városi patika, amelyről Csekey közölt elsőként magyar nyelvű adatokat 7 hetőséga nyílott képességeinek kibontakoztatására. Az ugyanekkor létrejött Észt Szabad Állam viszont éppen a fordított helyzetbe került: igyekezett a korábban tanító, életüket meghatározó német, de elsősorban orosz egyetemi tanároktól szabadulni, azokat saját, illetve míg ki nem nevelődtek, inkább nyugatról szerződtetett, 'meghívott tanárokkal, szakemberekkel í'elváll'tani. Pályázatot hirdettek a jogi tanszék professzori állásának betöltésére is, és az uram, Csekey István nyert”. Kinevezett, nyilvános, rendes professzorként került Csekey István a tartui egyetemre. Ott négy éven belüli kötelezettséget vállalt az észt nyelv elsajátítására, s míg azt hibátlanul nem beszélte, addig német nyelven adott elő diákjainak. A tanítás mellett nemcsak tudósként, hanem szinte ki nem nevezett kultúrattaséként is tevékenykedett. Megalapította a Tartui Magyar Intézetet, amelynek kinntartózko- dása egész ideje alatt igazgatója volt. Rengeteget dolgozott, s miként kecskeméti évei alatt is, Észtországban is sokat publikált. Amit a két világháború közötti időszakban Észtországról, az észt—magyar kapcsolatokról tudunk, nagymértékben neki köszönhetjük. Kinntartóz- kodásának félideje táján, a III. Finnugor Kongresszus tiszteletére addig megjelent cikkeiből, tanulmányaiból „Északi írások” címen egy 25 darabból álló csokrot állított össze, amelynek csupán tartalomjegyzékét elegendő végigfutni ahhoz, hogy konstatálhassuk: milyen aprólékosan kutatta az észt történelem magyar vonatkozásait. Tőle hallhattunk először a dorpati egyetem, a dorpati Magyar Intézet történetéről, a többszáz éves tartui egyetem anyakönyveit búvárolva felkutatta az Észtországban tanult magyar ifjak nevét, adatait, elmesélte a tallinni városi patika több- évszázados históriáját, amelynek külön érdekessége, hogy egy Magyarországról elszármazott család: a Bé- lavári Burchard-ok tulajdonában volt egészen századunk húszas éveiig. Csekey István 1928-ban visszatért Magyarországra, ahol 1963- ban bekövetkezett haláláig Szegeden, Kolozsvárott, majd Pécsen volt a jogi egyetemek professzora, miközben több kötetre menő tudományos művel gazdagította jogi és kultúrtörténeti irodalmunkat. Hagyatékának észt vonatkozású könyveit, emlékeit a Damjanich Múzeum megvásárolta gyűjteménye számára. Szabó István Csekey István portréja, Zá- dor István rajza
