Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-09 / 267. szám
1989. NOVEMBER 9. Néplap Bizonyára senkit sem lep meg az a kijelentés, hogy hazánk nem tartozik a fejlett mikroelektronikával rendelkező országok közé. S így az sem igazán hír, hogy tel- jesítirnényelektironikai iparunk sem volt eddig világ- színvonalú. Nem volt, mivel maga az iparág igazán nem is létezett. Ugyanis az egyetlen gyártó, a Viilamosipari Kutatóiintézet éves termeléséhez képest az importunk harmincszoros mennyiséget tett ki. Tehát valami volt, de nem az igazi. Nos, az „igazi” ideje most érkezett el, amikor is Cegléden megvalósult, és november végétől termel majd egy új üzem, méghozzá — egyes vélemények szerint — csúcstechnológiával felszerelve. A nagy tettet a TÉT, azaz a Teljesítményelektronikai Társaság vitte véghez, ugyanis három taggal megalakulván Licencet vásárolt, és hozzálátott az új üzem kialakításához. A három kooperáló -partner a CVEM (Ceglédi Vas- Elektromos és Műszeripari Szövetkezet, ez a cég adja a telephelyet is), a VIKI (Vilia- mosipari Kutatóintézet) és a Merkator Kft. A licencet az AEG (nyugatnémet) cégtől vásárolták, s jó helyre került a beruházás 146 millió forintja, hiszen amíg a Trans- elek-tro eddig évi 100—150 milliós importot bonyolított erősáramú diódákból tranKorszerű gép — kis emberi közreműködéssel Fotó: Zérczi István zisztorokból, tirisztorokból, addig a ceglédi üzem 100 milliós éves termelésre képes, ami 120 ezer darab félvezetőeszközt jelent. Másrészt az AEG a termékek 50 százalékát visszavásárolja. A távlati cél az, hogy magyar—nyugatnémet vegyesvállalat jöjjön létre. Ez nyilvánvalóan a minőségi munkára ösztönöz, amihez máris kedvezőek az előjelek, hiszen az októberi próbaüzem során gyártott 2000 darab erősáramú félvezető- eszköz kiállta a szigorú minőségi vizsgálatok próbáját. Így a Cegléden gyártott termékek az AEG Li- cenc nevet viselhetik majd. Ez is garantálhatja, hogy a beruházás a tervezett 3—4 év alatt valóban megtérüljön. Mire jé a teljesítményelektronika? A műszaki fejlődés nálunk is azt eredményezi, hogy a mikroelektronika, jelesül a számítástechnika eredményei, polgárjogot nyernék a gyakorlatban is. Egy-egy automatizált folyamat vezérléstechnikájánál az „agytröszt” ma már nagyon sok esetben mikroprocesszor vagy számítógép, ugyanakkor ennek az agytrösztnek a döntései, parancsai végrehajtásánál még sokszor a hagyományosnak számító elektromechanikus eszközök, például mágneskapcsolók működnek. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet nem mindig tartható, azaz inkább elektronikus kapcso- lóeleniekre, diódákra, tranzisztorokra van szükség. Ezeknek az eszközöknek az ipari méretű, nagy teljesítményű fajtáit eddig igen korlátozott mennyiségben csak a VKI gyártotta, a megoldás tehát egyértélmű- en az import volt. Akkor is, ha szünetmentes áramforrásokban, fordulatszám- szabályozásoknál. nagy teljesítményű egyenirányítókban, hegesztőgépeknél merült fel az erősáramú félvezetőeszközök alkalmazása. Tényleg csúcstechnológia? A kérdés úgy is feltehető, hogy mitől csúcstechnológia a csúcstechnológia? A gyártott termék minősége vagy a gyártási eljárás dönti-e el? Úgy gondolom, mindkettő, de a gyártási eljárás talán mégis meghatározóbb. Manapság viszont igen jellemző paraméter az élőmunkaigény, s bevallom, a ceglédi félvezetőüzem bemutatásakor gyakran találkoztam olyan munkafázissal, ami emberi beavatkozást igényelt. S ez az alkalmazott technológia világ- színvonalát — legalábbis számomra — megkérdőjele- zi. S hogy az AEG szo— A Magyar Elektrotechnikai Egyesület Szolnoki Csoportjának munkabizottsága megvitatta és véleményezte az egyesület alapszabálytervezetét, s működési szabályzatát. A jövőre 90 éves egyesület új „alkotmánya” alulról épülve figyelembe veszi a tagság és a csoportok véleményét. Fő célnak továbbra is az elektrotechnika fejlesztését és az ezért dolgozni akaró villamos szakemberek .értelmes” összefogását tekinti. — November 7-én a mezőgazdasági szakemberek népesítették be a tanácstermet. A Szolnoki Agroker által rendezett szimpózium a Schering AG növényvédő szereivel foglalkozott. — November 8-án az Építéstudományi Egyesület rendezésében dr. Laczkovics MTESZ -hírek Zoltán, a Tapolcai üveggyapot Kft képviselője tartott előadást a kőzet- és üveggyapot építészeti alkalmazásáról. Ugyanezen a napon a Magyar Hidrológiai Térsa- dományos Egyesület Szolnoki Szervezete tartott rendezvényt, amelyen dr. Vendég Ferenc előadása hangzott el az élelmiszergazdaság jövőjéről. — November 14-én a Magyar Hidrológiai Társaság megyei szervezete tartja vita ülését a Technika Házában a vízhozam- és mennyiségmérés kérdéseiről. — November 15-én 10 órai kezdettel ugyanitt lesz az Agromen Kft egésznapos tanácskozása. cialista partnerrel kooperál, az — magánvéleményem szerint — nem véletlen, hiszen ez az élőmunka az. ami nálunk sokkal olcsóbb. Így megérd nekik visszavásárolni a ceglédi félvezetőket. De lássuk, mi a véleménye erről Variházy Zoltánnak, a VIKI marketingosztálya vezetőjének. — Magyarországon minden nagyohb nyugat-európai cég jelen volt egészen 1947-ig. Az AEG ugyanúgy mint a Fiat, a Philips és még sorolhatnám a többieket is. A Tungsram, abban az időben azonos nagyságrendet képviselt ezekkel a külföldi cégekkel. És milyen érdekes, hogy ma a magyar lámpagyár az egyetlen, amelyik nem mondhatja el magáról,, hogy multinacionális nagyvállalat. — Ha jól értem, arra céloz, hogy ez egy hibás fejlődési koncepció eredménye. — Ez is, meg az is. hogy most kapaszkodunk egy olyan cégbe, mint az AEG, amelynek az életében ez a mostani üzemavató — és ezzel nem akarom az eseményt lekicsinyleni — nem nagy ügy, nem nagy falat. Hiszen ez a cég a villamos targoncáktól a félvezetőkön át az akusztikai berendezésekig mindent gyárt. — Akkor miért jönnek Ceglédre üzletet kötni? — Mert nyilván a vérükben van, hogy számukra a kis falat is érték, ha azon megfelelő arányú a haszon. Szilas Péter Mintsbergnek igaza van! Mostanában megszaporodtak az újságokban, a rádióban, a televízióban a menedzserképzésről és egyáltalán a menedzserek fontosságáról szóló hírek. ^ ha most netán valaki azt gondolná, hogy mindez csak a véletlen műve lehet, nos az nagyot téved. Már csak azért is, mert ezek a jelenségek közvetlenül kapcsolódnak a kibontakozó reformfolyamathoz. Hisz a számtalan korlátozással szorított, a gazdasági szabályozókkal megkötött, de mégis megjelenő piac igénye az, ami szinte törvényszerűen életre kelti az eddig itthon jóformán ismeretlen vezetőtípust, a menedzsert. Arról viszont kevesebb szó esik, hogy a menedzserség, a menedzser miféle munkamegosztásnak, szereposztásnak, milyen gazdasági törvényszerűségeknek, alkotóelemeknek a metszéspontjain jött, illetve jön létre. Nemrégiben egy szakemberrel beszélgetve ő úgy fogalmazott, hogy a menedzser pontos fogalma valami klasszikus és tiszta közgazdasági feltételrendszer alapján rajzolható meg. Eszerint el kell választanunk a tőketulajdont a tőkefunkciótól — tehát attól,, hogy hasznot hozó módon működjön — s ez utóbbit végzi az a személy, akit menedzsernek hívnak. A menedzserség tehát a gazdaság szerkezetét tekintve a tőketulajdon és a tőkefunkció szétválásának idején, vagyis a századforduló táján keletkezett önálló tevékenység. Egyben persze -ez az időszak azonos a tőkés nagy- vállalatok kialakulásának korszakával, amikor nemcsak a méretek, hanem az azzal együttjáró tevékenységek szétválása — a tervek, a piaci, technológiai differenciálódás — miatt a régi tulajdonos, aki egyben menedzsere is volt a saját cégének, már nem tudta kézben tartani a dolgokat. Túlnőttek rajta a feladatok és ennek a sokféle új tevékenységnek, funkciónak az összehangolása, az egésznek egy tervszerű kialakítása, egyáltalán a tervék készítése, a különféle tevékenységekhez a megfelelő emberek megtalálása, a célok és eredmények összevetése egész embert kívántak. Keletkezett tehát egy olyan óriási funkciócsoport, aminek tulajdonképpen nem volt gazdája. Mert a termelésnek gazdája mérnök, a számbavételnek a könyvelő, a kereskedelemnek a kereskedő, de mindezeken felül és belül rengeteg másféle tevékenység is adódott. Az egészet egybefogni, megtervezni, működtetni, nos ez már túlhaladta a tulajdonos menedzser úgymond zsebből vezetési gyakorlatát, kapacitását és rájött arra, hogy sokkal célszerűbb mindezt — még csak nem is a családban hagyni, hanem — szakemberre bízni. Megjelent tehát egy ugyanolyan .súlyú feladat, mint önmagában a termelés, vagy az értékesítés. Mindezek egybefogása, fejlesztése, hatékony működtetése szakmává vált. Közgazdaságtanilag tehát a tőketulajdon és a tőkefunkció elválása. s az új, nagy komplex szervezetek megjelenése az, amely megkívánja, hogy valaki ezt az egész feladatsort szakszerűen ellássa. Ez a valaki a menedzser. Persze, ha jól meggondoljuk, az említett alapképlet ma már nem érvényes a modern kapitalista világban sem. Hisz ez a felvázolt tiszta modell ott, abban a pillanatban homályo- sulni kezd, amikor a tőke- tulajdon és a tőkefunkció szétválik és a menedzser színre lép. A modern kapitalista társadalmakban ma már összefonódik a tulajdo- ' nosi és menedzseri szerep azért is, mert a menedzserek jelentős része „benő- sül a vállalatba”,, vagy részvényeket adnak nekik, elővásárlási jogot biztosítva számukra, s így a menedzser is tulajdonossá válik. Ez egy széles körben elterjedt gyakorlat elsősorban azért, hogy a menedzsert is érdekeltté tegyék a minél nagyobb vállalati eredmény elérésében. Ám tovább bonyolódik a helyzet azért is, mert például nem tudni, hogy egy részvénytársaságnál ki az igazi tulajdonos. Néha elég a részvények öt százaléka ahhoz, hogy valaki valódi tulajdonos legyen. Aztán persze az sem biztos, hogy a valódi tulajdonos jelenik meg a színen, hanem csak valami stróman,, aki nevét adja valamihez, de nem az ő, hanem egyik vagy másik tőkéscsoport tulajdonában van az adott vállalat. Ki a tulajdonos? Ki hozza a valódi döntést? Biztos, hogy a tulajdonos és nem az aki valamiféle monopolhelyzetben van? Könnyen lehet, hogy bankok, kormányok, különböző Együttműködve könnyebb... A Szolnok Megyei Tanács Tudományos Koordinációs Bizottsága, a Békés Megyei Tudományos Szakbizottsággal közös szervezésben munkamegbeszélést tartott Szarvason október 24-én. A munkamegbeszélés szervesen illeszkedett ahhoz a tudományos ikoordináoiós feladatkörhöz, mely nyomán a megyei TKB megfelelő szintű és tartalmú kapcsolatokat kíván kialakítani minden olyan országos, megyei és megyén ibelüli szervezettel, mely munkájában a tudományok művelőinek támogatását, összefogását végzi. Ez a találkozó, mely a maga nemében első volt az országban, jól szolgálta azt a célt, hogy a két egymáshoz, földrajzilag, gazdasági és helyi társadalmi felépítésében is közel álló megye tudományos erői a különböző regionális feladatok érdekében összefogjanak. Eddigi tapasztalatainkból egyre nyilvánvalóbbnak látszik ugyanis, hogy a helyi, térségi jellegű feladatok. problémák tudományos igényű feltárása és kezelése leginkább a megyei, illetve megyék közötti együttgondolkodás és együttműködés eszközeivel valósíthatók meg. Ennek színtere volt ez az összejövetel ds. A találkozó első részében a két elnök ismertette a tudományos testületék munkájának általános alapelveit, majd a tudományos szakterületekért felelős szakihizottsági vezetők adtak tájékoztatót tevékenységükről. Ezekből sok hasonló vonás, eredmény, illetve gond tűnt ki, amelyek közös hasznosítása, megoldása lehet, sőt kell, hogy a további együttműködésünk alapja legyen. A beszámolókból kitűnt, hogy a régebbi hagyományokkal rendelkező Békés megyed szervezet jelentősebb anyagi feltételekkel gazdálkodhat, mint mi. Ez egyben ráirányítja a figyelmet arra is, hogy saját munkánk érdemibbé tétele, hatásfokának emelése igényli az anyagi erőforrások növelését. Ennek feltételei megteremtése érdekében össze kell fogni a , megyei döntéshozó testületeknek és a különböző tudományos fórumoknak, szakembereknek is. A munkamegbeszélés második felében intézmény- látogatás szerepelt, így bepillanthattunk a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet munkájába, valamint a Szarvasi Arborétum tudományos és természetvédelmi tevékenységének sajátosságaiba is. A tartalmas megbeszélés végén megállapodtunk abban, hogy a közös munkát folytatni kell, s a jövőben az ismerkedésen túl, a konkrét együttműködés színtereit és területeit is meghatároznánk (egészségügy, iipar, környezetvédelem, társadalomtudományok, ...). Így 1990-ben a Békés megyei kollégák látogatnak el megyénkbe, hogy itt jobban megismerhessék tudományszervező és művelő tevékenységünket. Reméljük, hogy ezzel a rendszeres tapasztalatcserével és együttműködéssel a magunk eszközeivel valóban elősegíthetjük a vidéki Magyarország tudományos tevékenységének hatékonyabbá válását, /szervezettségének növelését. Dr. Sziszik Erika érdekszövetségek, hálózatok állnak egy-egy vállalkozás mögött. Szóval ez az egész szereposztás szinte fikcióvá válik, s ilymódon a klasz- szikus képlet mára nem nagyon látszik. Ebből az is következik, hogy igazából nem a tulajdon és a tőkefunkció szétválása az, amely tisztán értelmezhetővé teszi a menedzserség fogalmát. Sőt. További zavaró tényezők is vannak. Az egyik ilyen, hogy mit is csinál a menedzser. 1973-ban jelent meg egy Mintsberg nevű kanadai professzornak a felmérése, ö öt vállalati vezetőt vizsgált úgy, hogy 5 héten keresztül végig ülte minden napjukat. Följegyezte tapasztalatait s azokból egy meghökkentő könyvet írt. Az abban olvasottak ellentmondtak mindannak, amit a jó vezetőről, a menedzser ideáltípusáról addig hirdettek. A korábbiak szerint ugyanis a jó vezető tervez, szervez, operatívan irányít, összehangol és ellenőriz. Ezt az öt alapvető funkciót kell teljesítenie. Nos, Mintsberg azért keltett megdöbbenést, mert a gyakorlati tapasztalatok homlokegyenest ellenkeznek az eddig említett tételekkel. A vezetők szaladgálnak, a tervek igazából a fejükben léteznek, a vezetők száz dologgal foglalkoznak. Nincs egy fél óra ösz- szefüggő idejük, legfeljebb csak másnaponként. Az ösz- szes ügyek 60 százalékára egyéniként 9 percük jut. Tehát nem igaz, hogy a vezető tervező stratéga, az a bizonyos agyonhirdetett karmester, aki mindent szépen kialakít, utána hagyja, hogy a rendszer működjön, s eléje csak a kivételes esetek kerülnek. Nem így van. A másik ilyen hiedelem az, hogy a vezetőknek nem kell foglalkozniuk operatív dolgokkal, nincsenek napi teendőik. Ez sem igaz, mert a vezető tele van napi munkával, a vezető kénytelen fogadni embereket, van akiket nem tarthat távol, van akikkel pedig maga akar találkozni. A vezető keresi a kapcsolatot, benne akar élni az ügyek áramában, s így a vezetés úgy tűnik, hogy inkább cselekvés, mint gondolkodás. A vezetés annyit jelent, hogy együtt élek a szervezettel és annak környezetével. Végül van egy harmadik hiedelem is, miszerint a vezetőnek integrált, összevont információkra van szüksége. Ez is azon a tévedésen alapszik, hogy a vezető kialakít egy jói működő szervezetet — amely megeszi, megemészti a feladatokat — s ennek csúcsán állva megkapja a legfontosabb, ösz- szevont, elemzett információkat, s azok alapján megadja, kijelöli hosszabb távra az irányvonalat. Nem erről van szó. Neki sokkal inkább eleven napi kapcsolatok kellenek, benne kell élnie egy folyamatos információáramlásban. Nemcsak azért szeretik a vezetők a fehér asztalt, mert jó elüldögélni és meginni egy-két pohár bort, mivel szeszkazánok, vagy ügyesen leplezett idült alkoholisták. Nem. Ezzel az élő kapcsolattal három perc alatt el lehet intézni hatékonyan dolgokat, amiket egy korrekt levelezéssel tán még hónapokon .át sem sikerül. Hát többek között ezért is szükségesek a személyes kapcsolatok. Na most ugye ezek a felfedezések, amit Mintsberg tett, ‘megdöbbentették a világot, kígyót-békát kiabáltak rá, s támadták. Mígnem új vizsgálatokba fogtak a szakemberek, s ennek alapján 1983-ban megjelent a világ szaklapjaiban egy nagyon fontos cikk, amelyiknek az volt a címe: Mintsbergnek igaza van. N. T. A TÉT fontos tette Teljesítményelektronikai cikkek, hazai gyártásból 1A tudomány világa
