Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-01 / 260. szám

1989. NOVEMBER 1. Vitadráma Kölcseyről Szirtes Ádám ” búcsúja" Kulin Ferencet, aki Kölcsey címmel írt vitadrámát a televízió­nak, láthatóan annak az embernek a vívódása izgatja, aki belekerül a politika sűrűjébe, akit különböző irányzatok, csoportosulások vesz­nek körül, ellenzékiek vagy épp ultrabalosak, s ebben a helyzetben kell Kölcseynek megőriznie az erény méltóságát, s mérlegelnie bölcsen a legélesebb konfliktusok kirobbanásakor is, hogy mi egy bölcs politikus teendője. Kulin azt vizsgálja, hogy egyáltalán fölé tud-e emelkedni ez a nemes személyiség a különböző pártviszályoknak, pusztán a nem­zet érdekét tartva szem előtt. Ezért állítja őt úgynevezett vitadrámájá­ban gondolatok, különböző felfo­gások kereszttüzébe: hogy meg­méressék politikai érettsége, zse­nialitása. Azt a politikust mutatja fel benne Kulin Ferenc, aki eltö­kélten vallja, hogy az erényesség nem holmi felvett divat, hanem az ember bensejéből fakadó törvény. Továbbá azt a politikust, aki épp úgy ellene van a nemesi elfogult­ságnak, mint a túlfűtött,meggon- dolatlan ellenzékiségnek; aki so­hasem a dolgok formáját tekinti, hanem azok tartalmát értékeli. "Mit ér a sajtószabadság, ha csu­pán viszálykodásainkat visszhan­gozza" - hangzik fel például a vi­tában. Azt a politikust ismerhetjük meg, aki nem akar elveszni a pár­toskodás útvesztőiben, akit a rész­érdekek helyett az egész érdeke, azaz az ország sorsa foglalkoztat­ja; aki nem a jelenségeket nézi csu­pán, hanem azok mozgatórúgóit is keresi, a felvidéki koleralázadás­ban felismeri a bízni nem tudás kórját azaz, a parasztok uraikkal szembeni bizalmatlanságát, a test nyavajája helyett jobban izgatja te­hát a szociális kór. Azt a Kölcseyt állítja elénk, aki képes nagyobb összefüggésekben is látni a válto­zásokat, s a magyar ügyet bekap­csolni Európa problémáiba. Afele- lősséggel gondolkodó politikust láthatjuk a képernyőn, aki tudja, hogy egy rossz időben kirobban­tott forradalom akár tragédiával is járhat. De aki azt is mérlegelni ké­pes, hogy mikor érett a kor, mikor jöhet el az idő a revolucióra. íme néhány sarkalatos kérdés, amelyet feszeget a Kölcseyről készült tévé­dráma, amely jól kivehetően erő­sen rárímel napjainkban felvetődő magatartásbeli problémákra, sőt mintha egyenesen támaszkodót kí­vánna adni a helyes politikai gon­dolkodáshoz. Mintha csak böl­csességre akarna figyelmeztetni e tévédráma Kölcsey példájával, bölcsességre és higgadtságra, s pártviszálykodás helyett elvi eltö­kéltségre. Nemes szándék - a kivi­tel azonban kevésbé sikeres. Hiá­ba jelentik be a játék elején, hogy az alkotók szándékosan csupaszí­tották meg a játékot, pusztán a gondolatokra koncentrálva és le­fosztva róla a kor, a reformkor jel­legzetes formai jegyeit, a játéktér kor szempontjából mondhatni semleges, mégis épp a felvonulta­tott történelmi személyiségek megidézése miatt, akiket többnyi­re jól ismerünk, nem tudunk elvo­natkoztatni az adott korszak való­ságos körülményeitől, azaz látva a lecsupaszított, elidőtlenített drá­mát, egyszerűen hiányérzetünk tá­mad. Zavar továbbá az is, hogy egyes szereplők beállítása, lásd például a legfeltűnőbb esetet, Szé­chenyi alakját, érthetetlenül ellent­mond a róla eddig kialakult kép­nek. E vitadráma Széchenyije bi­zony úgy ágál a képernyőn, mint­egy megszállott forradalmár. Akár egy néptribun, sokkal inkább te­kinthetnénk egy Robespierre-nek, mintsem józan, racionálisan gon­dolkodó magyar reformpolitikus­nak, Széchenyinek. De a többiek is, meglehetősen arctalanok, hal­ványan egyénített figurák. Ez akár szándékos, akár véletlen, nem vá­lik javára a tévéprodukciónak. Nem a konvenciókat kérem én szá­mon, csupán a jól megkülönbözte­tő egyénítést, hogy ne csak gondo­latok viaskodjanak a páston, ha­nem jelen legyenek azok is, akik a kardot, a gondolatot forgatják. A vitadráma, mint forma nem ment­het fel senkit ez alól a feladat alól, senkit, aki drámát akar a képer­nyőre teremteni. S ha már a dolgok modernségét nézzük, ez a produk­ció se nem hagyományos, se nem modem, valahol a kettő között le­beg - eszközeit, szemléletét tekint­ve bátortalan és bizonytalan — rendező Várkonyi Gábor. Többször is hallhattunk már arról; hogyan lett a tápiósápi Szvi­tek Adámból, akit "tót" környeze­tében Adamkonak szólít a nagy­mama, hogy miként lett a palócos be­szédű hajdani szegény gyerekből Szirtes Ádám, a híres filmszínész. Maga a művész is attól félt, nem is titkolta, hogy talán ismétlésekbe bocsátkozik majd, ezért már a be­szélgetés elején mentegette magát. Felesleges volt, mert ezúttal Szir­tes Ádám olyasmit adott nekünk, amire eddig nem volt példa sem az ő esetében, sem a Mestersége: szí­nész sorozatban: szemünk láttára, fülünk hallatára teremtette meg él­őben a mesterség varázslatát. Azaz nem elmondta életét, hanem meg­jelenítette, "eljátszotta" sorsának fordulópontjait, emlékezetes moz­zanatait, jeleneteit. S én még soha nem hallottam annyi jósággal és szívvel beszélni a szegénység nap­jairól, s a falusi élet szépségeiről, mint ahogy most ő tette. Mintha csak Móricz "boldog emberét" hallottuk volna, ahogy a másnak talán nyomorúságos, neki azonban felséges életről beszélt. Ahogy fel­idézte például a kiskanász múltjá­ból a kolomp hangjának gyönyö­rűségét, meg is szólaltatva a hang­szert, megjegyezvén, hogy hangja szebb talán, mint a harangé, vagy ahogy előadta első munkáját, melyben a férjet hazaváró asszony vágyait, érzéseit énekli meg - a há­ború után hány és hány család vár­ta így az apát, a testvért, vagy a ro­kont -, mindaz a színészi remeklés egy-egy csodapillanata. Ez a csu­paszív ember, akinek lelke csor­dultig tele érzelemmel, sőt annyi az érzés benne, hogy még ki is esordul, mintha csak végső testa­mentumaként akarta volna ránk hagyni sorsának tanulságait - em­beri és művészi útjának leszűrt igazságait. S aki most nyilváno­san, még egyszer - sajnos utoljára, mert már a kamerák elé is nagybe- tegen ül oda - számba veszi, hogy miféle ember is ő és hányféle em­ber is lakozik benne. Nekünk eb­ből a vallomásból, mert a kérdező Szegvári Katalin alig-alig szakítja meg közbeszólásaival, helyesen, az a művész marad meg, aki keser­ves kínok közt szüli meg gyermek­eit: a szerepeket; s aki oly termé­szetesnek veszi a művészetet, mint a ránk köszöntő tavaszt, mely min­dig megérkezik, hogy rügyet fa­kasszon, amiből azután gyümölcs lesz. S aki mesterségét gyakorolva is mindig azon igyekezett, hogy miként tudna olyasmit nyújtani az embereknek, amit más egyáltalán nem képes adni nekik. Most, hogy nincs már közöttünk Szirtes Ádám - néhány hónappal halála után lát­hattuk ezt a vele készített beszél­getést , nem is tudom, miért kellett erre hónapokig várni - most már kimondhatjuk: Góz Jóska, azaz Szirtes Ádám hallhatatlan, mert minden szerepének szívét, lelkét adta. Olyan élményt adott ez a vasár­nap esti találkozás Szirtes Ádám- mal, amely "lélekben öltözteti fel az embert, méghozzá ünneplőt ad rája". V.M, Néplap Jótékony célú koncert „Jelezd, ha segítenél” „Jelezd, ha segítenél” cím­mel segélykoncertet szervez a szolnoki Ifjúsági Informá­ciós és Tanácsadó Iroda no­vember 11-én 18 órakor a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. A koncert bevételét a Hetényi Géza Kórház serdülőosztálya és az osztály mentálhigiénés utó­gondozó klubja javára for­dítják. A rendezők bíznak abban, hogy a koncerttel a bevétel mellett sikerül fel­hívniuk a figyelmet az ifjú­ság lelki, pszichés gondjai­ra, illetve a bajba jutott fia­talokon való segítség fontos­ságára. A programban szolnoki rockegyüttesek lépnek fel: az Exit, a Sing-Sing, az Ár­kádok és a Lady Macbeth. Ezek a nevek elsősorban a fiatalokat vonzzák a segély­koncertre, de arra is van le­hetőség, hogy más korosztá­lyok is támogassák a nemes célt. Az 50 forintos belépő- és pártoló jegyeket az Ifjú­sági és Információs Iroda (Petőfi u. 1.) árusítja. Kiállítás az Aba-Novák Teremben Immár harmadszor állít ki Szolnokon V. Barta Éva fes­tőművész, akinek festményei megtalálhatók több külföldi gyűjtőnél is. Az alkotásaiból rendezett tárlat Szolnokon az Aba-Novák Teremben te­kinthető meg mától novem­ber 9-éig. A megnyitó ma délután 5 órakor lesz. A reformáció hatása a Nagykunságban Tudományos emlékülés Kisújszálláson A „kun városok” tisztelet- reméitóan emlékeznek meg a kunok betelepülésének 750. évfordulójáról. Az ünnepség- sorozat néhány hónappal ez­előtt Kunhegyesen kezdő­dött, a zárórendezvényt pe­dig tegnap Kisújszálláson tartották. A különböző városokban rendezett tudományos em­lékülések tematikailag és kronológiailag egymástól cél­szerűen elkülönülitek, így a minden bizonnyal kiadásra kerülő anyag, a feltáró és kutatómunkák eredménye könyvalakban egységes egészként kerül majd az ol­vasókhoz. A kisújszállási tudomá­nyos ülés különösen izgal­mas témával foglalkozott: a reformációnak a Nagykun­ság szellemi életére gyako-. rolt hatását vizsgálták az előadók. Dr. Benda Kálmán pro­fesszor, a Református Ráday Gyűjtemény igazgatója be­vezetőjében hangsúlyozta, hogy a reformáció volt az az erő, amely Magyarországot megtartotta Európa részé­nek. Nem lehet eléggé érté­kelni, hogy a kunok is befo­gadták ezt a szellemi áram­latot, amely életben mara­dásuk egyik döntő tényezője lett. A Nagykunság szinte egy emberként fordult a kál­vinista eszmék irányába, s ez fejezte be a kunok asszi- milálódását. Ha ez nem így történt volna, akkor a ku­noknak nem csak a nyelvük A Nagy István agrármérnök faragta kopjafa Dr. Benda Kálmán bevezető előadását tartja merül a feledés homályába, de biológiai létük is kérdé­sessé vált volna. Péter Katalin, az MTA Történettudományi Inté­zetének tudományos főmun- kaitársa A reformáció törté­nelmi jelentőségéről érte­kezett; dr. Szatmári István egyetemi tanárnak — aki be­tegsége miatt nem jelenhe­tett meg az emlékülésen — A reformáció hatása a nyelv­re és az irodalomra című ta­nulmányát olvasták fel; dr. Bellon Tibor, a karcagi Győrffy István Nagykun Mú­zeum igazgatója A kunok hitvilága és a reformáció té­makörben, dr. örsi Julian­na, a Túrkevei Finta Múze­um igazgatója Iskolaélet a XVIII. századi Túr kévén címmel tartott előadást; dr. Kiss Kálmánná, a helyi Mó­ricz Zsigmond Gimnázium címzetes igazgatója pedig a kisújszállási gimnázium tör­ténetéről értekezett. A kora esti órákban a Ju­bileum parkban kopjafát avattak, a református temp­lomban istentiszteletet tar­tottak, majd ünnepi hang­versennyel ért véget a kun elődökre emlékező rendez­vény. — ti — Az egész országot ,a zene szeretetére nevelte Hétfőn este Szomokon a városi tanacs dísztermében nyolc szolnoki kórus részvé­telével forró nanguiiatu Hangversenyt rendezett a KoiA megyei szervezete, a Megyei Peaagogiai Intézet, a Megyei Művelődési es Hiú­sági Központ és a városi ta­nács vb művelődési osztá­lya. A hangverseny műsorát a zeneszerző .müveiből állí­tották össze a fellépő kóru­sok. A koncert résztvevőit Lengyel Boldizsár, a városi tanács elnökhelyettese kö­szöntötte, méltatva beszédé­ben az 1899-ben született ze­neszerző életművét, mun­kásságát. Elsőként a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Isko­la bűbájos Tücsök kórusa lépett fel dr. Csabay Gyulá- né vezényletével; „testhez­álló” műsorukból a Békák című kórusmű aratta a leg­nagyobb sikert. Őket a Jár­műjavító Férfikara követte a pódiumon. Kitűnően ösz- szeállított műsoruk mindhá­rom darabját sikerre vitte a kórus két karnagya: Bozsik Katalin és a betegségéből épphogy felépült Buday Pé­ter. A Dana-dana című Kó­rusmű után levonuló kórust a közönség vastapssad. jutal­mazta. Csendesebb vizekre kormányozta dalosait Rigó Éva, a Verseghy Gimnázium nagylétszámú kórusának karnagya. A koncert lelkes és értő közönsége ennek el­lenére szép tapssal köszönte meg a kórus műsorát. Ezután a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola ve­gyeskara következett; Vájná Katalin vezetésével két Bár­dos-művet adtak elő magas színvonalon. Jó volt hallani a mintegy ötven fiatal dalost számláló énekkar életvidám előadásában a Tiszai dalla­mok címet viselő népdalfel­dolgozásokat. Ezt követően egy már komoly múlttal ren­delkező kórus: a Kilián György Repülő Műszaki Fő- isköla és a Verseghy Gimná­zium tagjaiból toborzott ve­gyeskar lépett a közönség elé. Talán életkoruknál fog­va e kórus dalosai is az elő­adott népdalfeldolgozásokkal aratták a legnagyobb sikert. Híréhez — nevéhez méltó válogatással örvendeztette meg a hangverseny közönsé­gét a Bartók Béla Kamara- kórus Molnár Éva vezetésé­vel. A Bartók emlékére írt és Nadzon Gusztáv virtuóz zongorajátékával kísért Me­nyecske című kórusművek méltán arattak megérdemelt sikert előadásukban. A Tiszaparti Ének-Zenei Gimnázium Bantáné Góhér Edit vezette Kodály Leány­karának műsorából a rend­kívül nehéz Tavunga című kórusmű előadása bűvölte el a hallgatóságot. Ezután a gimnázium imponálóan nagy létszámú énekkara énekelte el a szerző híres kórusmű­vét; címe: Magos a rutafa. Kórus és karnagya, Tamás Margit nagy sikert aratott. A koncert méltó befejezé­seként a Kodály Kórus adta elő műsorát. Az együttes há­rom karnagya: Vájná Kata­lin, Rigó Éva és Buday Pé­ter jól megválasztott, a kó­rus képességeinek széles skáláját reprezentáló műsor­ral örvendeztette meg a lel­kesen tapsoló hallgatóságot. A hangverseny során pó­diumra lépő kórusok vala­mennyi korosztályát képvi­selték annak a sok-sok da­losnak, akik Szolnokon ezek­ben a napokban tisztelettel adóznak a kilencven éve született zeneszerző emléké­nek. E koncerten is bizonyí­tást nyert, hogy az általános iskolásoktól a középiskolás A MÁV Járműjavító Férfikarát Buday Péter vezényli Tiszteletadás Bárdos Lajos emlékének és főiskolás korosztályon át a felnőttekig, az ősz hajú kórustagokig mindenki szí­vesen énekli Bárdos Lajos műveit, népdalfeldolgozá­sait, melyek a szerző szán­déka szerint könnyebben énekelhetők, tanulhatók a nagy kortársak, Bartók és Kodály kórusműveinél — ugyanakkor kedvet ébreszte­nek, utat mutatnak azok ta­nulásához is. A hétfő esti hangverseny tanúságtétel volt a mellett, hogy Bárdos Lajos műved ma is korszerűek, szövegben! és zenés mondanivalójuk a ma dalosaihoz is szólnak. Szombaton — november 4-én — délelőtt 10 órakor Törökszentmiklóson a városi művelődési központban lesz emlékhangverseny a zene­szerző tiszteletére. A műsor­ban az alábbi kórusok lép­nek fel: a tiszafüredi Kiss Páll Általános Iskola kórusa, vezényel Erőss Lászlóné; a kisújszállási Arany János Általános Iskola kórusa Tóth Ferenené irányításával. A legifjabb karcagi dalosokat a Győrffy I. Általános Isko- ila kórusa képviseli; karmes­terük Feigné Majláth Ibo­lya. A kunhegyesi Dózsa György Általános Iskola kó­rusát Csuvák Jánosné ve­zényli; a martfűi Martos Flóra Általános Iskola dalo­sainak irányítója Bozorádi János. A vendéglátó Török- szenitmiklós ifjú dalosait a Bethlen G. Úti Általános Is­kola kórusa képviseli Varga Gabriella vezényletével. Szathmáry Judit A tévé képernyője előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom