Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-04 / 263. szám

1989. NOVEMBER 4.

Néplap

5

Tizenhárom évig bírták együtt

Somlóban Tiszagyenda és Tiszaroff „házassága”

Aki csak nagyvonalakban is ismeri a két Tisza menti község mondjuk utolsó száz évének a történetét, az tudja: nem ez az első házasságuk. 1945 előtt Pusztagyenda hosszú ideig Tiszaroffhoz tartozott, és ez az időszak bizony nem kevés keserűséget okozott a gyendai népnek. „Gyarmat vó- tunk”, hajtogatják még most is a hetven-nyolcvanévesek, amiben lehet némi igazság, hiszen, ha a magas hivatal például berendelte őket Roífra, hagyni kellett csapot-papot, és az apostolok lován útnak eredni. A módosabbja kerékpáron tekerte le ezt a hat kilométert, vagy lovasszekéren vitette magát, hiszen másféle közlekedési eszköz nem akadt.

Önkéntesen muszáj volt

Amikor a politika szellemének megfelelően a hetvenes években elkezdődött a gigantikus ' téeszek, települések, iskolák kialakítása, ez az ötlet sajnos ezt a két falut sem kímélte. Sőt az akkori járási, megyei vezetők olyannyira óhajtották az egyesítést, hogy buzgalmukban még Tiszaburát is idecsatolták. Szerencsére utóbbi döntésüket az Elnöki Tanács megvétózta, és 1977. április 1-jétől csak Roff és Gyenda tanácsa szavazta meg a házasságot. Hogy miképpen, erre Barta Tivadar gyendai elöljáró így emlékezik:

— Volt aki utána azt mondta eladtátok a falut. Mit lehetett erre felelni? Akár akartuk, akár nem, ezek „magasabb fórumokon” már eldöntött tényeknek számítottak. Ügy éreztük magunkat. akár az öregember: üsse kő, ha már annyira muszáj ez a csatlakozósdi, menjünk oda, ahová a szívünk húz. Például Kunhegyeshez, hiszen oda járunk piacra, a gyerekek iskolákba, ott a' vasút, a szülőotthon, sok gyendainak a munkahelye, de erre csak szigorú fej- rázás érkezett. Hogy gondolunk ilyet, hiszen Kunhegyes más járás! Mintha a járáshatár országhatár lett volna! így kerültünk Roff- hoz afféle kényszerházasság révén.

— Kényszert említett: eny- nyire haragszik, haragszanak rájuk?

— Ellenkezőleg: azért hogy ezt az egybekelést a muszáj szülte, állítom, jó, korrekt volt a kapcsolatunk. Igaz, ahol ketten élnek közösen, ott olykor a kanál is csör- ren, így azután ha Roffon készült valami, Gyendán néztek többen sanda szemmel, ha nálunk épült egy út. a roff iák jegyezték meg: nézzétek már, Gyenda kisebb és mindent kiharcol.

— Mondják, ön volt a leg- harciasabb a gye»daiakért.

— Talán mert közel negyven éve élek itt, azután pedig tanácselnök-helyettesként jobban láttam a lehetőségeket, de ismétlem, ez a harc soha nem úgy folyt, hogy tücsköt, békát kiabáltunk volna egymásra. Már csak azért sem, mert a 'hivatali kapcsolatokon kívül sok-sok rokoni, családi szál is összeköti a két községet.

— Véleményei szerint megél magában ez az 1360 lélek?

— Mindig is megélt, hiszen sok itt a nagy kert, meg a jószág. Azután ha a gyarapodásokat nézzük, akkor ezekből az is kitetszik, hogy a legtöbb középület, a hét új tanterem, az óvoda, a bolt akkor készült, amikor 1945-től önálló lett a falu. Igaz, az utóbbi évtized viszonylatos stagnálása nem csak erre a két településre jellemző, hiszen ennek »mélyebb gazdasági, társadalmi okai, gyökerei vannak.

Egyébként a faluban napjainkban huszonkét diplomás él, és noha sok a koros ember, ugyanakkor a lakói fiatalodnak is. Részben a 139 -helybeli általános iskolás jóvoltából, részben azért, mert az olcsó porták, a viszonylag megfizethető házak miatt egyre többen költöznek ki Kunhegyesről is.

Ugyanakkor vitathatatlan: az önállóság bizonyos buktatókkal is jár. Vajon ezt a tényt hogyan látja Nagy Lajosáé, aki kirendeltségvezető.

Magányos idősek

— Korábban, mint gyámügyi előadónak már feltűnt, hogy sok az idős, -magányos ember. Most huszonhét személyhez járunk ki, és azt tapasztalom, az arányuk jóval nagyobb, -mint Roffon. Bizony erre a jelenségre figyelni kell az új községi tanácsnak is. Azután gond a munkahely is, mert 'ki Kunhegyesen, ki Szolnokon, ki pedig Pesten keresi a -kenyerét. Persze tisztában vagyok azzal, hogy a munkahelyteremtés nehéz ügy, és valójában nem is tudom miiképpen lehetne segíteni rajta.

Bizony, jogos felvetés, -hiszen a falu egyetlen jelentősebb »munkahellyel, a 3 ezer 300 hektáros Lenin Té- esszel rendelkezik.

— Valamivel több mint száz embernek bírunk jelenleg foglalatosságot biztosítani. Míg tavaly 10 milliós nyereséggel, az idén a felével zárjuk az évet — sorolja Szabó Rudolf termelési elnökhelyettes, majd így folytatja:

— Amennyire erőnkből telik, támogatjuk az itteni gyarapodást, mivel tudjuk, itt csak egy tées-z van, és ha bármit tenni kell a falu érdekében, ide vezet az irányítók útja. Reméljük, végre majd olyan szabályozókat alkot az Országgyűlés, hogy

kiderül a mezőgazdasági üzemekre is, és a temérdek elvonás helyett többet hagynak nálunk. Így jobban bírunk segíteni ennek az 1 ezer 400 embernek is.

Mint korábban említettem, ez az úgynevezett kényszer- házasság a tizenharmadik évéig jutott, és a felekre az a jellemző: nem tépték egymás haját. Haj»nal Istvánná például így emlékezik ezekre az időkre:

— Mondhatom: »korrekt volt a viszonyunk Roffal. hiszen amit mi például aiz óvodában kigondoltunk, ennek a megvalósítása elé — ha a pénzügyi lehetőség engedte — a tanács soha sem gördített akadályt.

— Ha a szavaiból kiveszem, akkor a szétválás ellen voksolt.

— Nem, mellette, mivel be kell látni: ez a jövő útja. Nem élhetünk mindig úgy, »hogy máshonnan kormányoznak. Van Gyenda olyan »község, hogy lesznek megfelelő vezetői is. Igaz a kiválasztásukat még csak ezután kezdik, de bízom abban, hogy jó kezekbe kerül majd a kormányrúd.

Érdekes véleményt fűzött az elhangzottakhoz dr. Kolozsvári Árpád körzeti orvos, aki hat éve él a faluiban.

— Ahogyan én tapasztalom. érzékelem, az az ideális »helyzet, ha egy falut egy helyről, mégpedig helyből irányítanak. Lehet, ideig- óráig a pénz is kevesebb lesz, de ami összejön, abból »kell gazdálkodni, és nem érheti szemrehányás a község vezetőit; lám, lám, azért üres az erszény, mert a társközség többet kapott. Adódik azért ennek az önállóságnak még egy »másik, jelentős mozzanata is, amelyről valahogyan szerintem kevés szó esik. Remélem, az eddiginél bátrabban politizál majd a falu, ha a veze- itőit »közvetlenül választja. Mert abban az esetben érzik majd igazából úgy, hogy otthon, a családban vannak: akár pozitív, akár elmarasztaló a »megnyilatkozásuk.

Januártól önállóan

Egyébként az elválás, vagy szétválás ténye az idén, a márciusi falugyűlésen fogalmazódott meg markánsan. Azután el is határozták: ha már erre az útra lépnek, megnézik a hasonló cipőben járó falvakat. Felkeresték Tiszasast és Nagykörűt. hogyan is boldogulnak.

Tapasztalataik után újablb falugyűlés következett, ahol 12-en voksoltak szétválás ellen, a többi megjelent kivétel nélkül mellette. ílymó- don a társközségi viszony január elsejével megszűnik, és Gyenda ismét önálló napjait éli. Hogy miképpen alakul az itteni emberek sorsa, erre mondjuk esztendő teltével szívesen visszatérünk.

D. Szabó Miklós

A rákbetegség megelőzéséért

Kovács Ádám rákkutató az új egri szűrőállomáson (MTI-fo- tó: H. Szabó Sándor)

Celladam szűrőállomást adtak át október 23-án Egerben, amelyet a Celladam, a szombathelyi Rádius Kisszövetkezet és az egri Egészséges Környezetvédő Egyesület szervezésében hoztak létre. A szűrőállomás diagnosztikai laboratóriumában elvégzik a jelentkezők szakszerű vér- vizsgálatát, majd a vizsgálat alkalmával felfedezhető immun-egyensúlyzavar esetén a rászoruló térítésmentesen kapja a Cellada»m-csep- peket mindaddig, amíg azt a további vizsgálatok szükségessé teszik. A szűrőállomáson két orvos és egy la- »boráns fogadja a jelentkezőket,

Céhmesterek udvara Egerben

Egerben elkészült kisiparosok, kiskereskedők környezetbe illő üzletsora a céhmesterek udvarában. Az új létesítményt, amelyhez a városi tanács közművesített telket biztosított, a Műhelyépítő és Fenntartó Szövetkezet szakemberei építették. A céhmesterek udvarában 19 iparos számára van hely, közülük hatan már meg is nyitották üzletüket, ezzel is bővítve a megyeszékhelyen a kereskedelmet és szolgáltatást. Képünkön: a céhmesterek udvara Egerben.

Megnőtt a vidéki Magyarország politikai szerepe

Interjú Tóth Lajossal, a HNF megyei titkárával

Véget ért a népfront IX. kongresszusa, majd megválasztották az új, országos vezetőséget. Nékem a társadalmi és a tömegszervezetek helyes irányításával kapcsolatban mindig kétségeim voltak, hiszen ezek általában fővárosi emberekhez kötődtek. Olyannyira, hogy az aszfalt dzsungelból döntöttek szinte minden olyan fontos »kérdésiben, amely a poros falvak, a saras községek vagy a vidéki városok lakóit érintette. A kongresszus jelölőlapjait böngészve most is kísértett a múlt, hiszen saját szememmel láttam, hogy ezeken a lapokon a fővárosi arány 60—72 százalékos volt. Mindezek után vajon mi lesz a vidéki Magyarországgal, a népfront öregeket segítő, utcákat, tereket, falvakat szépítő erőfeszítéseivel, kérdezem Tóth Lajostól, a HNF megyei titkárától.

— Való igaz, minket is meghökkentettek az előzetes jelölések, hiszen ezekből kitűnt: a jelölőbizottság tagjai ha embereket keresnék különböző posztokra, még mindig elsősorban Budapestre gondolnak. Szerencsére ezt a sokat kritizált gyakorlatot a kongresszusi küldöttek nem fogadták el, sőt az előzetes listát alaposan átírva például az új elnökségben végre túlsúlyba került a vidék, mivel minden megyéből egy-egy személyt választottak be. így lettem tagja én is ennek a testületnek, amelyből teljesen kimaradtak a protoikoli-szemé- lyek. De az országos tanács

— amely kétszáz tagú és ahol négy megyénfcbeli van

— is zömmel vidéki emberekből áll. Egyébként nem vitatom Budapest szellemi erejét, de ennek a politikai hatását egyre markánsabban befolyásolja a szókimondó, sokszínű vidék. Szerintem a kettőnek erősíteni kell egymást, hiszen régi igazság, hogy ez az ország soha nem lesz európai, ha a vidék nem válik azzá.

— Mennyivel volt más ez a legutolsó kongresszus, mint a többi?

— Alapvetően különbözött az előző nyolctól, mivel súgás, előzetes egyeztetés nem történt. Éppen ezért meglátszott rajta a magyar politikai élet összes zavara és erénye. Az utóbbi a nyíltságban és az őszinteségben nyilvánult meg, az előbbi abban, hogy a szervezők korábban nem jól mérték fel az erőviszonyokat, ugyanis kiderült, hogy azok a vidék javára megerősödtek.

— Beszéljünk akkor a vidékről, pontosabban a mi megyénkről.

— Szűkebb hazánkban hivatalosan 75 helyi népfrontbizottság található, működőképes 70—80 százalékuk. Ezekben a közösségekben eltérő a mozgalom hatékonysága. amelynek akár szidja, akár áldja valaki, óriási a lehetősége.

— Mire alapozza a felvetést?

— Arra, hogy az embereknek elegük van a korábbi megcsontosodott pártfegyelemből. Szerencsére most már színes a paletta és egyre több szerveződés, párt közül választhat ki-ki magának, az érdekeinek, politikai nézeteinek megfelelőt. Éppen ezért alapvetően hibásnak tartom azt a sokszor ismételt állítást, amely szerint a vidéket nem érdekli a politika. Ez így nem állja meg a helyét, hiszen a város meg a falu lakossága mindig is a'ktívan politizált. Csak éppen nem nyíltan, hanem a fehér asztal körül, esetleg családi, baráti összejövetelek alkalmából. Ezek szakzsargonban fogalmazva nem hivatalos fórumok, éppen ezért a vezetők nem figyeltek fel ezekre az őszinte véleményekre. Azóta alapvetően változott a helyzet, de a vidéki emberek mentalitását ismerve — hiszen én is az vagyok — azt is tudom, sok százezren maradnak, akik majd pártok nélkül akarnak politizálni. Magyarul se ide, se oda nem csatlakoznak, de azért szeretnék elmondani véleményüket, kritikájukat a leises a nagypolitika kérdéseiről, a hatalomról. Éppen ezért a modem civil társadalom több mint a többpártrendszer, mivel nem kevesen mindig lesznek a szervezetekből kívülrekedtek, akik érdekeit, bíráló meg-' nyilvánulásait egy jogállamban figyelembe illik venni. Többek között nékik is szeretnénk lehetőséget, fórumot biztosítani. A lényeg: a mozgalom adjon lehetőséget eseti részvételre, ne jelentsen ez tartós kötöttséget!

— Ez a fő feladatuk?

— Nem csak, hiszen akad más teendőnk is: úgy mint

a békés átmenet biztosítása, a feszültségek oldása érdekében pedig otthont adunk a pártok összejöveteleinek, fórumok szervezéséhez. Több szervezettel együtt azt szorgalmazzuk, hogy létrejöjjenek a valós, törvényes anyagi alapokkal rendelkező helyi önkormányzatok. Az emberek higgyék el, hogy saját ügyeikben ők döntenek. Ami nehéz lesz, mert a korábbi évtizedekben nem ez a gyakorlat alakult ki. Azután indítani szeretnénk jelölteket a választásokon is.

— A népfrontot nem egyszer mindkét oldalról kritizálják.

— Szeretnénk túllépni a múlton, hiszen a mai népfront és annak a vezetői nem azonosak a korábbival. Mindehhez hozzáteszem, hogy a népfrontos Pozsgay és a köre volt az, aki már akkor szóvá tette a szocialista társadalom ellentmondásait, felismerve azokat, amikor az még nagyon is tabunak számított. Azóta ezek az „eretnek gondolatok” már elfogadott nézetek.

— Hogyan képzeli, képzelik el a imozgalom, az apparátus felépítését?

— Az egyik nézet szerint nálunk továbbra is megyei bizottság működne, ami nagyjából a mostanihoz hasonlítana. Akad azonban egy másik változat, ami azt vallja, hogy a helyi népfrontszervezetekből megyei szövetség alakuljon. Ide viszont már nem kell megyei titkár, azaz nincs szükség az én posztomra sem, hanem elnökre, elnökhelyettesre. Ezeket a titulusokat társadalmi megbízásként be lehet tölteni. Ebhez a formációhoz nem kellene más. mint néhány tagú koordináló irodát szervezni.

— Ha jól értem: ön az a megyei vezető, aki ezzel saját posztját számolná fel.

— Ügy érzem: nem én számolom fél, hanem az élet, a fejlődés, amelyet tudomásul veszék. Mielőtt a két változat közül bármelyik megvalósulna, minden népfrontszerv, véleményét kikérjük. Ha a zöm úgy dönt, hogy a második az igazi: tudomásul veszem, és átadom a helyem. Hozzátéve: társadalmi emberként továbbra is számíthat rám ez a mozgalom, amelyik egyféle nemzeti centrumként szeretné keresni azokat az érintkezési pontokat, amelyek a különböző pártokat, szervezeteket összekötik. Hogy ebben a nem könnyű feladatban végül is mi és menynyi lesz a szerepünk, ennek az eldöntése már nem az én feladatom.

D. Sz. M,