Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-29 / 284. szám
^ÉPIAP 1989. NOVEMBER 29. SZOLNOKI PILLANATKÉPEK A száguldó szenátor Másfél óra Király Zoltán szegedi országgyűlési képviselővel Fotó:Nagy Zsolt Király Zoltán országgyűlési képviselőt, tv-riportert nem könnyű elérni, mert szinte állandóan ingázik Budapest és Szeged között, számtalan meghívásnak tesz eleget, s a képviselői munka is rengeteg talpalással jár. A népszerű szenátor elfoglalt ember, a nap 24 órája manapság kevés számára. Kéthetes kitartó nyomozás és néhány kegyes csalás segített hozzá, hogy végre hétfőn délelőtt munkahelyén, a szegedi körzeti tv-stúdióban le tudtunk ülni beszélgetni. Hogy hányadik interjúját adja, nem tudja, csak kéri, siessünk, mert még rengeteg a tennivalója. Délben már várják, addig van másfél óránk, amely mostani mértékrendje szerint tengernyi idő. Elöljáróban megegyezünk, hogy miután együtt végeztünk az újságíró iskolán - innen az ismeretség -, a Néplapban is maradunk a tegeződésnél.A magázódás különben sem teszi mé- lyenszántóbbá és tartalmasabbá a disputát. Az atyai útravalóról, a gyermekévekről, az útkeresésrő- A politikai iránti érdeklődésre sok minden inspirálhatja az embert.gycr- mekkorában azonban leginkább a család, a szülői példa a meghatározó. Milyen útravalót, ha úgy tetszik, szellem- i muníciót kaptál kölyökként és serdülő ifjúként?- Számomra nagyon értékeset, mert szerencsémre édesapám, mint sok minden iránt fogékony pedagógus, mindig igyekezett istápolni. Kihez is hasonlítsam, talán a tévés Bálint Gyuri bácsihoz, a tanítás mellett ugyanis gazdaköröket vezetett, újságban írogatott tanácsokat termelőknek, s ami a legfontosabb: mindig volt önálló véleménye a világról, az élet dolgairól. Kijavítgatta a leveleim helyesírási hibáit, s mikor gimnazistaként egy beszéd elmondására készültem, a légzéstechnikát gyakoroltatta velem, szóval igyekezett átplántálni tudását. Hozzá kell tennem, születésemkor éppen a 60. évét töltötte be, s a nagy korkülönbség, valamint a tanáros attitűdjei miatt üzenévesként nem túlságosan rajongtam kiselőadásaiért. Minek tömködi az agyamat ilyesmivel, lázadoztam, amely természetes korosztályos jelenségként értékelhető, és nem is lett túl eredményes, mert a fogékonyság rögzült bennem: nyolcadik osztályosként már rendszeres újságolvasó voltam.- A gyermekéveidet - ez már több, rólad készült cikkben is olvasható - gyermekotthonban töltötted, egészen a gimnáziumi érettségiig. Hogyan alakult további sorsod?- Szoros összefüggésben családom anyagi helyzetével. Intézetben is azért nevelkedtem, mert apám kis nyugdíjából többre nem futotta, s az érettségi után hiába szerettem, akartam volna továbbtanulni, nem volt miből. így két éves katonaság következett Nyíregyházán, majd visszakerültem Kecskemétre. Ott az Arany Homok Szállodában előbb londinerként, majd portásként dolgoztam. Onnan hívtak aBács* Kiskun Megyei KISZ-bizottságra munkatársnak, oda kerültem.- No, itt álljunk meg! Mi a véleményed, egy pártállamot ostorozó képviselő náci őnálájában nem számít ez fehér foltnak? Hiszen joggal mondhatják: no lám, a Király is az MSZMP ifjúsági szervezetének a kenyerét ettél- Hogy minek számít, nem tudom, én azonban igenis büszke vagyok arra, amit kulturális felelősként csináltam a KISZ-ben! Nem kell szégyellnem azt, hogy éveken át bemutatkozási lehetőséget biztosítottunk tehetséges amatőr alkotóknak, közülük ma nem egy jónevű képzőművész. Azt sem, hogy szakmunkástanulóknak olvasótáborokat szerveztünk, s az olvasás megszerettetésére számtalan rendezvényt - például könyvbált - ötlöltünk ki. Emlékezetes szociográfiai gyűjtőmunkánk is, amelynek során Fülöpszállást térképeztük fel, és beszélhetnék még a KÓ- TA-hangversenyekről vagy a Pannónia rajzfilmstúdió beindításához nyújtott segítségünkről. Ne hidd, hogy a KISZ akkor bénák gyülekezete volt, mi nagyon sok értelmes dolgolcsináltunk!- Jó, menjünk tovább. Miután közeledünk újságírói pályád kezdetéhez, kíváncsi volnék, a nagy élményre, az első megjelent cikkre?- Az még nagyon korán volt, a kecskeméti gyermekotthonban egy országos spartakiádot rendeztek, arról jelent meg az első beszámolóm a Petőfi Népében. A komolyabb indulás viszont éppen Szolnokhoz kötődik. 1975-ben Játékmester kerestetik! címmel szervezlek egy vetélkedőt, amelyen elég jól szerepeltem. Itt figyeltek fel rám, s kaptam a szolnoki rádiótól egy riportermagnót, majd több hónapon át jelentkeztem hangos anyagokkal Bács- Kiskunból.- Vissza tudsz emlékezni a szolnoki rádió kapcsán kollégákra, esetleg nevezetes anyagaidra?- A tudósítások többnyire átlagosak voltak közéleti és kulturális eseményekről, viszont kitűnő ujjgyakorlatoknak számítottak a későbbi munkámhoz. Kollégákra? Ott ismerkedtem meg Forró Tamással, Vágási Kálmánnal, a Gulyás Ferivel még együtt játékmesterkedtünk, s akkor már a Peták helyett a Palatínus Pista volt a főnök. A riporteri pályakezdetről a rázós témákról és letiltásokról- Innen már csak egy képzeletbeli ugrás a szegedi tv-stúdió, ahol 1978óta dolgozol szerkesztő-riporterként. Akkor egy törekvő, tehetséges fiatalember megkapta a közszereplés egyik legtöbbre taksált lehetőségét, rendszeresen megjelenni a képernyőn...- Én is átéreztem ennek minden örömét és felelősségét, s noha nem akkor határoztam el, sokszorosára megerősödött bennem: a kisemberek gondjait, panaszait alapvető kötelességem szóvá tenni, keresni rájuk a megoldást. Ha beáznak a lakások, ha packázik a hivatal, ha pökhendi főnökök miatt jogos sérelmek nem nyernek orvoslást - ezt nekem szóvá kell tenni, ostorozni, irtani lehetőségem határain belül.- Ez szép riporteri ars poetica, ám más az elmélet és más a gyakorlat, különösen akkor, ha magasabb érdekeket sért. Tudom, voltak csatáid közelmúltbeli hatalmasságokkal, és bizony, nem te lettél a győztes.- Ha a nagykőrösi kórház ügyre gondolsz, igazad van. Akkor Cservenka Ferencné Pest megyei első titkárnak nem tetszett, hogy én kiálltam a lakosság mellett, miszerint ne szűntessék meg a kórházat a településen. De miután már a hatalmi gépezet eleve eldöntötte, nekem kellett visszatáncolnom, no az jó kis vihart kavart a Magyar Televízióban, Nagy Richárd elnök már odáig ment el, ha a Király nem az elvárások szerint cselekszik, nincs Ablak adás azon a napon. Féltettem a műsort, inkább "beismertem" saját tévedésemet. De mondhatok mást is. Tudomásomra jutott, hogy Makón tönkrement egy drága hagymaszárító berendezés, óriási volt a kár, azonban ebből sem lett semmi, mert a helyi MSZMP illetékesek letiltották a témát. Az indok: gazdasági érdekeket veszélyeztet, jobb hallgatni róla.- Mi volt ezen esetekben a riporteri bátorsággal?- Nézd, én a meggyőzés híve vagyok. Amíg lehet megpróbálok érvelni, védeni saját álláspontomat. De amikor leegyszerűsödik a kérdés igenre vagy nemre, olt nincs mit tenni. Miután én is beosztottként dolgozom, a főnöknek ellentmondani egyet jelent azzal: kérem a munkakönyvemet! Ezt pedig azért nem teltem meg, mert én a jövőben is újságíró akarok lenni. Egyébként kudarcaim, letiltásaim ellenére sok esetben sikerült cikis témákat a icépemyőre vinni, mert valahogy megtaláltam a tálalás módját. Megválasztásáról, fogadtatásáról és a jövőről- Nem vitatom sikeres vitákat és érzelmeket kiváltó riportjaid létét, nem is lenne értelme, miután tény: te Szegeden azért lettél képviselő, mert valaki felállt a jelölőgyűlésen és azt mondta, nekünk olyan ember kell, mint a Király, akit ha kidobnak az ajtón, bejön az Ablakon, célozva a közkedvelt műsorban történi szerepléseidre. Időzzünk egy kicsit 1985-ös megválasztásod körülményeinél, s ezt nem véletlenül kérem. Szolnokon ugyanis hasonlóképpen pályázott egy riporter, Forró Tamás a képviselőségre, ő viszont nem került a parlamentbe.- Azon a szalámigyári jelölőgyűlésen az a bizonyos mondat tényleg elhangzott, s a javaslatot többen támogatták. Megmondom őszintén, nekem addig meg sem fordult a fejemben, hogy képviselő legyek, de miután végiggondoltam, azt mondtam magamban, miért ne? Jólesett az emberek bizalma, s a feladat is izgatott. Az sem számított utolsó érvnek, hogy éppen Komócsin Mihállyal, a frissen nyugalmazott megyei párt első titkárral kellett megmérkőznöm, ahogy akkor még titokban nevezték, Pol-pot megye atyjával.- Megpróbáltak lebeszélni, jelölésed visszavonására rávenni?- Senki sem keresett meg sem a városi, sem a megyei pártbizottságról, bár tudom, ügyködtek ellenem. Utólag azt is feltételezem, hogy egy bizonyos körnek már elege volt Komócsinból, s úgy vélték, ha ez a kis pasi ki tudja ütni a nyeregből, megszabadulnak tőle és alattvalóitól. A lebeszélést pedig, szerintem, azért nem kezdeményezték, mert tudták: ország-világ előtt kikürtö- löm a manipulációt. Titkon ugyan vártam valamit, de semmi ilyen irányú próbálkozás nem akadt. A választáskor simán befutottam, a szavazatok több mint 80 százalékát kaptam meg. így lettem Szeged egy részének és néhány környező kistelepülésnek azország- gyűlési képviselője. '*- A parlamentben hamar felhívtad magadra a figyelmet, hogyan is történt az a bizonyos hozzászólási rend megsértése című kis epizód?- Utólag már mosolyfakasztó, de akkor nagyon is komoly volt. 85 októberében csak úgy spontán hozzá akartam szólni az éppen zajló vitához, ami számomra magától értetődő, ám létezett egy kialakult rend e téren, azaz a hozzászólások két héttel korábbi bejelentésének kötelező jellege. No erre rögtön hívatott Törőcsik elvtárs, az országgyűlési iroda vezetője, maga tényleg hozzá akar szólni? Igen, válaszoltam, erre Törőcsik telefonált Sarlósnak az országgyűlés elnökének. Ő is megkérdezi ugyanezt, s miután a válasz is ugyanaz, értetetlen tekintetek, tanácstalanság. Végre megszületik a döntés: kivételesen hozzászólhat, de máskor jelentse be előre és közölje Szabó elvtárssal, a képviselő csoport vezetőjével, aki a maga főnöke. Kérem, nekem a Szabó elvtárs nem főnököm, mondtam. Nem baj, akkor is közölje! - így a válasz. Erre én odamentem a Szabó elvtárshoz, s közöltem vele, hogy hozzá akarok szólni és nem a főnököm.- Ténykedésed eleinte sokaknak nem tetszett, és innen már csak egy logikai lépés az MSZMP-ből való kizárásod. De tényleg Zoli, te hogyan lettél párttag?- Ez furcsa történet. Én már tizenévesen Marxot és Lenint olvastam, s ezek hatására szilárdan elhatároztam, belépek a pártba. Felkerestem az MSZMP kecskeméti oktatási igazgatóságát, ahol Pozsgay Imre fogadott, és előadtam kérésemet. Megértő volt, de közölte, vámom kell 21 éves koromig. Később miután több párttag visszaéléséről mocskos ügyéről szereztem tudomást, véleményem megváltozott, nekem ilyen párt nem kell! Már a KISZ- nél dolgoztam, még mindig tagkönyv nélkül. Kígyót melengetünk a keblünkön, a kerítésen kívül könnyű kiabálni » - vágták a fejemhez, s egy idő után beadtam derekamat, párttag lettem. S nekem a kizárásig különösebb bajom nem is akadt az MSZMP-vei.- A kizárásodat hogyan élted meg?- Bennem a dac munkált, mert tudtam, hogy egy modem koncepciós per áldozata vagyok. Rájöttek, hogy ez a pali veszélyes lehet a hatalomra, hát majd lehetetlenné tesszük. Szegeden volt is visszhangja, egy párttitkári gyűlésen szóvá tették: nem lehet a nép képviselője az, akit kirúgnak a pártból! Még szerencse, hogy ez a párthatalom már akkor alapjaiban repedezett...- Akkor az 1989 áprilisi rehabilitáció sem jelentett számodra semmit?- Nem sokat, mert akár a kizárást, ezt is sunyi módon csinálták. A kizáráskor egy csomó dolgot nem tisztáztak velem, sőt nem is engedték, hogy tisztázzam magam. No és a rehabilitáció? Ha tévedtek, miért nem ismerték be, aki tévedett, miért nem vonták felelősségre? Ezek már megválaszolatlan kérdések maradnak számomra és a volt párt számára egyaránt.- Szerintem az MSZMP kizárásoddal éppen ellentétes hatást ért el, azaz tovább növelte ázsiódat. Ezzel együtt azt tartom: a látszat demokrácia futára voltál a parlamentben, s e futásod során esetenként túlszaladtál a képzeletbeli sávon.- Hogy ki és mi voltam illetve vagyok nem érdekel, egy biztos, a kommunista praktika nem tudott elintézni. Nekem nincsenek nőügyeim, nem piálok, nem szereztem olcsón lakást, szóval nincs támadási felület ellenem. Mindent igyekszem nyilvánosan elmondani, betartani a parlamentáris formákat, s ezt másoktól is elvárom. így fair játék a politika!- Ha már a nőügyet említetted, ha megengedsz egy intimpistás kérdést: miért váltál el, hiszen két lányod van első házasságodból?- Nem titok, sajnos, az első feleségem oly annyira apolitikus alkat, hogy ez szinte kizárta további együtüétün- ket. Mostani feleségem egyetemista, s vele eszmei téren is sokkal jobban megértjük egymást.- 1990-ben újabb választások, mit gondolsz, újra helyet kapsz a parlamentben?- Szerény, álszerény vagy magabiztos válaszadó legyek? őszintén szólva fogalmam sincs, de ha nem választanak meg újra, akkor sem esem kétségbe, végre minden időmet mostanság alaposan elhanyagolt szakmám ápolására fordíthatom. Talán már mondtam: újságíróként akarok élni, dolgozni, s ezirányú ismereteimet bővítettem Angliában is, ahová a Soros-alapítvány egyik ösztöndíjasaként jutottam ki. A hogyan továbbot pedig bízzuk a választóimra!- Köszönöm a beszélgetést. Lazányi József------------------------------------------| K irály Zoltán 1948-ban született Kiskunfélegyházán. Általános és középiskolástanulmányai befejezése ésa katonai szolgálat letöltése után Kecskeméten dolgozott. 1971-78 1 között a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának kulturális felelőse, s külső munkatársa a szolnoki rádiónak, á Petőfi Népének és a szegedi körzeti televíziónak. 'Közben elvégezte a szegedi tanárképző főiskola népművelés- pedagógia szakát. 1978-tól a szegedi körzeti tv szerkesztő-riportere. 1985-től Szeged egyik országgyűlési képviselője.
