Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-27 / 282. szám

Népszavazás: országosan 62,8 százalékos részvétel (Folytatás az 1. oldalról.) képviselteti magát. — Tulaj­donképpen megfigyelőként vagyunk jelen — mondja Sipka Mihály. Nem szava­zunk. de a bizottságban je­len vagyunk, a lebonyolítás tisztaságára ügyelünk. Az MDF-nek a faluban húsz tagja van, egyikük sem sza­vaz. Egyébként meglepően nagy aktivitást tapasztalok ma a népszavazás ügyében, őszintén szólva arra szá­mítottam, hogy kevesebben jönnek el. Talán annak is tulajdonítható az aktivitás, hogy az emberekben él a korábbi beidegződés — sza­vazni kötelező. Különben rendben, fegyelmezetten zajlik le minden, eddig semmi gond nem volt. Kunsági körúton Pusztaüúrpásztó parányi település, alig tucatnyi csa­lád lakja. Valamikor itt volt a „Kevi Julis”, a túrkevei vonat megállója, de már a sínek nincsenek meg, csak az állomásépület árválkodik elhagyottan.. A telepü­lésen nincs szavazóhelyiség. — összefogtunk és ma­gángépkocsikkal mentünk át Túrkevére, ott szavaztunk — tájékoztatott Magyar La­jos. Amolyan dolgos kinézé­sű nyílt tekintetű ember. A hogyan voksoltak kérdésre bizalmatlankodó felesége visszakérdez: — Miért érdekli az magu­kat? — Azért, mert érdekel, hogyan vélekednek az embe­rek politikai kérdésekről. — Nézze — oszlatja a pil­lanatnyi feszültséget Magyar Lajos —, mi soha nem poli­tizáltunk, de annyit mond­hatok, hogy a múltban cse­léd voltam. Ha a következő rendszer legalább annyit tud tenni mint az eddigi, összeteheti a kezét. * * * A szakközépiskolában lévő tűrkevei 12-es szavazókör­zetben nem voltak felké­szülve újságírók látogatásá­ra, s amikor fotós kollégá­mat meglátták, a szavazat­szedő bizottság kidobóle­gény kinézetű, legmarkán­sabb tagja így szólt: — Kérem az akkreditálási igazolványokat. — Az nincs, csak újságírói. — Akkor próbálkozzanak máshol, mert a szavazás tisztaságát nem lehet zavar­ni. — Eszünk ágában sincs, de a szavazás nyilvános. A hang egyre ellentmon­dást nem tűrőbb: — Akkor is próbálkozza­nak máshol! A sarokban ülő társa haj­lik kompromisszumra: — Kérdezzük meg, csak egy telefonba kerül... — Minek? Én voltam az eligazításon. A szavazatszedő bizottság elnöke Túri Istvánná. A számukra kiadott tájékozta­tó gyors átfutása után csendesen megjegyzi: — Itt az áll, hogy a sajtó képviselői részt vehetnek a szavazatok összeszámolásán. — Az lehet, de a szavazó- helyiségbe nem léphetnek be — replikázik a kidobó em­ber. — Előbb kérjenek akkreditálási igazolványt. — Kitől? — bátorkodom kérdezni. — Mit bánom én. Kérje­nek a belügyminisztertől... Az ajtó felé tartva még hallom a kioktatást: — Sűrűsödnek a választá­sok, jobban készüljönek fel azokra! Elképzelhető pedig, hogy nem mi, hanem mások nem tanulták meg a leckét... Karcagon is a 12-es vá­lasztókerület helyiségébe kopogtatok be. Nem vagyok babonás, a túrkevei 12-es emléke mégis birizgál. Igaz nem sokáig, mert udvarias, kultúrált emberek gyűrűjé­be kerülök. Készséggel se­gítenek mindenkinek. A het­venkilenc éves Mocsári Im- rénének is, aki panaszkodik, hogy nem lát jól. A szava­zatszedő bizottság elnöke a nagyon idősekről szólva mondja: — Bizonyára sok lesz az érvénytelen szavazat, mert sokan nem tudják, mi tévők legyenek. Sokan háromszor is visszajönnek a fülkéből, kérdezik hogyan szavazzanak de hát nem foghatjuk a ke­züket. Van, aki azt mondja: nekem mindegy, csak béke legyen. Mocsári néni is gondolko­dik egy kicsit, majd azzal mint a Hazafias Népfront képviselete is. Egy korábbi állásfoglalás értelmében a szavazatszedő bizottság el­nökei és titkárai pártonkí- vüliek voltak. Melléjük de­legálták képviselőiket a pár­tok. * * * Az SZDSZ-nek és az MSZP-nek egész nap mű­ködött a szavazási irodája. Az SZDSZ egyik képviselő­jével az l es számú válasz­tókerületben találkoztam: — Remélem, meglesz az öt­ven százalék. Bízom abban, hogy eljönnek a választók — mondta Szalai Sára. — Az embreken látszott, hogy ki, mennyire veszi komo­lyan a szavazást. Csak sze­mélyes benyomásaimra ha- gyatkozhaiom: úgy vélem, az emberek többsége tuda­tában volt a mai nap jelen­tőségének. •v * * * Bánóczy Lajos aki az MSZP székházá­ban tartott ügyeletet. El­mondta, nem érkezett a vi­déki ügyeletektől olyan jel­zés, ami megkérdőjelezné a szavazás tisztaságát. — ön szavazott? — Nem. — Miért nem? — Pártonkívüli vagyok — magyarázta 35 éves volt zöldséges fiatalember, akit a vásárcsarnokban Júliának isimernek. — Nem láttam értelmét az egésznek. Több száz millió forintba került ez a választás. Ezt a pénzt másra is fel lehetett volna használni. Eldöntött dolgok­ról szavaztak most az em­berek. — Mire használta volna ön fel ezt a sok pénzt? — Lakásépítésre. Sz. Z. Szolid plakátháború Jászberényben Szolid plakátháború előzte meg Jászberényiben a nép­szavazást, mert nem tobzód­tak ugyan a közterek a fel­hívásoktól, javaslatoktól, de a hirdetőoszlopokon, keríté­seken nemcsak ragasztások, hanem szaggatások nyomai' is látszottak, s ezekből igencsak kivette majd min­den párt a részét. A kórház-rendelőintézet­volt a betegségével, nem­hogy még a politikával is foglalkozzon, de a 82 éves Kovács Miihályné azért át­botorkált a belgyógyászat­ról. mert ő valahogy kima­radt az imént. Nem titkolta ő sem a véleményét az el­sőre valószínűleg igent mond, de még egyszer vé­gigondolja, a többire pedig nemmel szavaz. És miköz­Tiszajenőn délelőtt 11 órakor volt a csúcsforgalom. Fotó: Mészáros lép be a fülkébe: — A szí­vem szerint szavazok. * * * Mezőtúron a szociális ott­hon lakóinak jó része ideje­korán leszavazott. Könnyen tehetik, otthonukban van az egyik szavazókörzet. A nehezen járóknak azonban még így is a helyükbe vi­szik az urnát. Hozzájuk csa­pódom. A kalauzunknak sze­gődött főnővér útközben pa­naszkodik: —• Szűkös a norma, gaz­dálkodnunk kell. Van nagy kertészetünk és állatokat is tartunk. Sajnos, sokat lop­nak tőlünk. Vittek el birkákat, hízót meg úgy, hogy előbb az ólban leszúrták. Nézem a járni alig tudó öregeket, s elfacsarodik a szívem. Hogy lehet ezek szűkös falatjaiból lopni? Be sem megyek a majdnem mozgásképtelenek számára rögtönzött szavazóhelyiség­be. A nyitott ajtón keresztül kihallatszik a főnővér sza­va: — Az első kérdés az... S. B. ben berendezett 12. számú szavazókörzetbe igyekvő Báláz® Lászlót azonban hi­degen hagyták a falraga­szok. Véleményét már jó előre kialakította az újsá­gok, a rádió, tv információi alapján, a családban sem volt vita az egy nemről és három igenről — állította. A szavazatszámláló bizottság néhány tagja éppen ott jár­tamkor érkezett vissza a kórházi osztályokról, ahol azokat a betegeket keresték fel, akik korábban bejelen­tették szavazási igényüket. A többségnek elég baja matosan érkeztek a szava­zók. Nagyobb hullámok ú misék előtt és után jelent­keztek. Bár a szavazási arányról a választási irodá­ban sem kaptunk tájékozta­tást, de a jászokra jellemző megfontoltság és a vidé­kiek törvénytisztelete még azokat is elvitte a szavazó­helyiségekbe akiknek fo­galmuk sem volt a szavazás módjáról, tétjéről. Hogy az­után a bizottság tájékozta­tása után a fülkében hogyan döntöttek, az csak az urnák felnyitása után derül ki. L. P. 0 köztársasági elnök hatalma A jelentős politikai ese­mény városi fogadtatása nem a legkedvezőbb volt. Ügy tűnt, kevesen értik még ma vidéken, milyen fontos, hogy hiteles képet kaphassunk az itteni politi­kai folyamatokról. Számom­ra 15 órakor úgy tűnt, nem lesz meg a városban 18 órá­ig az összes választópolgár érvényes szavazatainak 51 százaléka. A lakosság azon része, amely addig megje­lent, nem érezte rendkívüli eseménynek az első magyar népszavazást. Az idősebbek többen el­mondták: megzavarta őket a többféle propaganda, rek­lám. és végképp nem tudják hogy mit írjanak a szava­zócédulára. Azt azonban hangsúlyozták, hogy a job­bat, a biztosabb jövőt akar­ják, azt, hogy úgy, mint eddig volt a jövőben ne le­gyen. A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező ál­lampolgárok közül — saját közvéleménykutatásom sze­rint — többen négy igennel szavaztak, egy 43 éves tisza- örvényi vegyésztechnikus ezt a következőkkel indokolta: A köztársasági elnökjelöl­teket nem nagyon ismerjük, nincs jelentősége, hogy most melyikre szavazunk. Később viszont tényleg a nép vá­lassza meg. Az újabb nép­szavazás újabb milliókba fog kerülni... Nekünk az a fontos, hogy helyben kik ve­zetnek bennünket, azokat szeretném demokratikusan választani. Az első kérdésre nemmel válaszolók közül egy tisza- szőlősi középkorú állampol­gár véleménye sokakéval egyezett: — Jó ha a nép vá­lasztja a köztársasági elnö­köt, ezért szavaztam az első kérdésre nemmel. Elsősorban az idősebbek, illetve a középkorosztály mutatott ezidáig nagyobb ér­deklődést, de Tiszaszőlősön és az örvényi városrészen a fiatalabbak is aktívak vol­tak. Délután 15 óráig — személyes tapasztalatom szerint — választókörzeten­ként 30—50 százaléka adta le szavazatát Tiszafüred 14 választókerületében a szava­zásra jogosult állampolgá­roknak. Itteni értelmiségiek véleménye szerint félő, hogy magának a népszavazásnak, ennek a fontos és megbecsü­lendő intézménynek az első próbája csalódást okoz a polgároknak. A parlament által az alkotmány-módosí­tással törvényesített elnöki polszt felállítása felemásra sikerült. '“Szerintük nincs igazi hatalommegosztás, a köztársasági elnök bábfigu­ra, semmiképpen sem lesz önálló hatalom. Ezért úgy találják stabilizáló tényező, garancia sem lehet a békés forradalomhoz. J. J. A. > megyei elnökség intézkedései ben hangosan sorba szedte érveit a parlamenti elnök- választás mellett, megtud- tam, hogy illegális kommu­nista volt, ’48-:ban az egye­sülési kongresszus küldöt­te, Csepelen aktív pártmun­kás ... A népszavazás egyébként rendben, fegyelmezetten zaj­lott Jászberényben, lebo­nyolításában közel 250 em­ber vett részt. Reggel 6 órára vala­mennyien elfoglaták helyü­ket a fellóbogózott 29 szava­zókörzetben, és azóta folya­A megyei választási elnök­séget este hat órakor, a nép­szavazás befejezésének idő­pontjában kerestük fel. Mi­lyen bejelentések érkeztek az ügyeletre és miben kellett intézkedniük? — kérdeztük dr. Gyuricza Béla elnököt. — A lényegesebb észrevé­teleket említem meg — kez­di a tájékoztatást az elnök. — Szolnok egyik választó- kerületéből érkezett az a ki­fogás, hogy a szavazatszám­láló bizottság néhány tagja pártjelvényt visel. A bizott­ság kérésére az érintettek le­vették a jelvényt. Jászbe­rényből pedig azt jelezték, hogy a szavazóhelyiségben közvéleménykutatást folytat a MÉDIA KFT. A fülkéből kijövő embereket kérdezték meg, hogyan szavaztak. Az -i'olt a gond, hogy ezt azok előtt tették, akik még a sza­vazás előtt voltak. Kértük a közvéleménykutatókat, ne a teremben gyűjtsenek infor­mációkat. Voltak olyanok is, akik nem az állandó lakhe­lyükön akartak szavazni, de előzetes igazolásuk nem volt. Ezekben az esetekben nem tudtunk semmit tenni. Az SZDSZ Szolnoki Szervezete kifogásolta a Néplap szom­bati karikatúrasorozatát és az egész oldal szerkesztését. Az észrevételt szótöbbség alapján továbbítottuk az or­szágos elnökségnek. Még egy érdekes dolgot említek. Martfűn az egyik szavazókor épületének közelében egy olyan gépkocsi parkolt, amelynek oldalán választási plakátok voltak. A dolog ér­dekessége: az észrevételt egy csehszlovák állampolgár tet­te — mondotta befejezésül dr. Gyuricza Béla elnök. Szolnokon: csendesen, türelmesen Szolnok mintha szokott va­sárnapi arcánál is nyugod- tabb lett volna tegnap. Vá­lasztottunk. Csendesen tü­relmesen. A megyeszékhely lakói 67 választókörzetben adták le vöksaikat. A szava­zás rendezői, a szürke emi­nenciások igencsak kivették részüket a szervezésből. A szavazókörökben teljes volt a titoktartás. Nem volt köny- nyű dolga a tudósítónak teg­nap. Az országos választási bizottság telexen jelezte: semmiféle számszerű tájé­koztatást nem lehet adni. Sok városi tanácsi dolgo­zó már háromkor felkelt, hogy kötelességének eleget téve ott legyen a szavazó-, körzetiben. — Nekik már pénteken délután elkezdődött a vá­lasztás — tudtam meg Szé- nási Istvántól, a Szolnok Városi Tanács VB-titkárától, a választási munkacsoport vezetőjétől. — A futárszol­gálat hat gépkocsija készen­létben állt, négytagú szak­értői csoport segített a sza­vazás jogi munkáiban. Fel­adatuk a törvényesség felü­gyelete volt. A legtöbb képviselőt a Független Kis­gazdapárt delegálta a szava- za tszedő bizottságokba és jelentős volt az MDF, vala­Egy szavazó a sok közül... Szombat délután Buda­pest Nyugati pályaudva­rán szálltam fel a nyír­egyházi gyorsra, a fülké­ben, melybe bekérezked- tem egy fiatalember és egy középkorú hölgy ült, egy­mástól távol, tehát nem tartoznak egymáshoz, gon­doltam. Első pillanattól úgy tűint j ihogy a- növel iva - lami nam stimmel. Hol ri­adtan kapkodta a fejét, hol meg hosszasan, már már tolakodóan vizsgái- gatott a tekintetével; egyik félig szívott Symphoniát a másik után dobta el, s miközben papírzsebken­dőt kotort elő táskájából, kibukkant a megkezdett kétdecis rumosüveg. mely bői útközben feltehetően íogyasztgatott, mikor a mellékhelyiségbe, vagy két ízben kisétált. Akkor nem tett volna furcsa, ha öl­tözéke, tartása, mozgása nem vitte volna annyira távol a lumpenproletár vi­lágától. Előbb a világítóberende­zés romlott el a mi vago­nunkban majd Ces?1 éden ' álldogáltunk, sóikat a sze - relvény utolsó kocsijának meghibásodása miatt, a fiatalember kiment a fo­lyosóra. A hölgy azonnal elővett a táskájából egy csomag jobb minőségű ci­garettát (a félhományban nem láttam pontosan mi­lyet), és megkínált, Meg­köszöntem nem fogadtam el. Azt rmndja kérdez-' het-e tol“.'! valamit. Ter­mészetesen Azt mondja, a fiatalember előtt nem akart beszelni, de bennem megbízik (?),-az a hely­zet, hogy őt ma váratlanul •kirúgták a fegyházból, és hazazavarták szavazni; pedig a büntetéséből még hátra volt tizenhárom nap, és a múlt hónapban volt ugyan amnesztia, de őt nem engedték el, most meg hirtelen elzavarták, azt sem tudja vissza kell-e mennie vagy sem. csak sejti, hogy a szavazatától teszik függővé a még Jhiátraléva” letöltését és legyek szíves, igazítsam útba, hogy ő most már ki­re szavazzon, hogy minden rendiben legyen, mert oda­bent nem nézett tévét, nem olvasott újságot, és szeret­né tudni, mi az elvárás, Pozsgayra, Nyersre vagy Grószra kell-e voksolni vagy kire, mert ő teljesen tájékozatlan, bár a kezébe nyomtak néhány papírt (előveszi a táskájából, és mutatja az SZDSZ szóró­lapjait), hogy itt van ez a fiatalember meg ez az idősebb sapkában, de ő nem is kapiskálja, melyik kicsoda, és nem írja a ne­vüket, csak valami igen-ek vannak, és bár ő a sapkás­ban jobban megbízna, de ez most politikailag he­lyes-e? . .. Megpróbáltam röviden és a tőlem telhető egyszerűséggel vázolni az éppen aktuális bonyolult helyzetet valamint a va­sárnapi népszavazás lé­nyegét. Egyre értetleneb- bül nézett rám, és szem­mel láthatóan veszítette el a belém helyezett bizal­mát, úgy húzódott el tő­lem, mint egy részegtől vagy őrülttől szokás. Minden erőmet latba vet­ve birkóztam az egyre nehezedő feladattal, az egyre kilátástalanabb si­ker eléréséért: hogy meg­magyarázzam ennek a nő­nek a népszavazást — anélkül, hogy befolyásol­nám ! Vergődésemnek a fia­talember visszaérkezése vetett véget, beszélgetőtár­sam intett, hogy hallgas­sak. Majd ő kérdezte, meddig utazom. Mondom, Szolnokig. Sóhajtott egyet, úgy közölte: Nyíregyhá­záig. Mikor leszálláshoz készülődtem, még megje­gyezte: kár... Vajon, tényleg kár, töp­rengtem hazafelé baktat­va. Vajon, ha kettesben maradva továbbutazóm, ki tudtam volna fejteni vilá­gosan a dolog lényegét? Vajon, megértette volna? Vajon, megnyugodott vol­na? ... — há há —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom