Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-25 / 281. szám
MaaaziM 12 Három lövés dörduíTCa a kunhegyesig éjszakában Akit meglőttem, a barátom volt — Kússzál az életedért! — Én szívem mélyén nagyon szeretem a rendőröket A dolog egészen hétköznapi módon kezdődött. A kunhegyesi Kiss Tibor halvacsorára invitálta két barátját, Faller Sándor rendőr főtörzsőrmestert és Elek György kereskedőt, vállalkozót, boltost, zöldségest, mindenest. November elseje éppen szerdára esett ; és az az napi horoszkóp nem ígért semmi tragédiát, a társaság hát békésen kanalazta a halászlevet, szálkázta komótosan a sült halat és kortyolta hozzá a nedűt. A hangulat az elfogyasztott ital mennyiségével arányosan emelkedett; olyannyira, hogy a társaságnak mehetnékje támadt, felkerekedtek hát, és áttették székhelyüket Elekék családi házába. Itt videózással, szkanderezés- sel múlatták az időt, és aki belehallgatott a társalgásba, bizony észrevehette, hogy mind gyakrabban csattan tel egyik-másik vendégnek a hangja. Később parázs szóváltásba torkollt a dolog, és a tettlegesség egyelőre a hűtőszekrény emelgetésével ki is merült, amit egymáshoz kívántak vágni a társaság tagjai. A dolog akkor kezdett komolyra fordulni, amikor Elek György egy pisztolyt rántott elő - a nyomozás még nem bizonyította be, hogy ez riasztó pisztoly volt-e, avagy a későbbi főszereplő, az igazi - és azzal Kiss Tibor nyakába lőtt. Az erősen ittas társaság felkerekedett, el is jutottak a kapuig, ahol már-már búcsúzkodni kezdtek, de ezt mindössze Kiss Tibor vette komolyan, mert Faller Sándor úgy találta, nem itták még meg a Szent János-áldást. Ezért kierőszakolta Elek György további vendégszeretetét. A két főszereplő négyszemközt maradt, így talán csak a nyomozó számára világosodik meg, mi is játszódott le a négy fal között. A tény viszont a következő: Elek György fekvő helyzetéből háromszor lőtt rá Faller Sándorra, és mind a három golyó talált. Az egyik a térdén sebesítette meg a rendőrt; a másik a vádlijába fúródott, míg a harmadik golyó a vállát súrolta. Ezután Elek rákiáltott a földön fekvő rendőrre: "Kússz az életedért!" A sebesült érthető módon az ajtó felé vonszolta magát, majd biciklire szállt és hazakerekezett. Otthon a feleségének ennyit mondott: "Hívd a mentőket és a parancsnokomat." Rövid időn belül jött mind a kettő. Elek György a pisztollyal a zsebében elindult, hogy utánanézzen, mi is történt. Amikor meglátta a szirénázó mentőt, a rendőrőrs felé vette az irányt, ahol már a legfontosabbakkal tisztában voltak, így géppisztollyal fogadták a lövöldöző zöldségest, hasra fektették, s ahogy az a krimikben lenni szokott, szabályszerűen lefegyverezték. A történet ennyi, ám érthető módon az újságírót úgyis, mint szorongó állampolgárt, innentől kezdte érdekelni az ügy. Először Vácú István rendőrszázadost,az ügy "bonyolítóját” kérdeztem:- Hát hogy is van az, hogy egy magyar állampolgár csak tiigy benyúl a zsebbe, és kiránt belőle néhány pisztolyt?- Még közel sem tettünk pontot az ügy végére, így jó néhány bizonytalansági tényezőnk van, ám az eddigi tények a következők - kezd hozzá a felsoroláshoz a mindig segítőkész, nyílt kártyákkal játszó vizsgálótiszt.- Az egyik fegyver egy rendőrségi szolgálati revolver volt, melyet Szolnokon egy gépkocsifeltörés során loptak el egy feledékeny rendőrtől,aki éjszakára azt a kesztyűtartóban hagyta. A másik egy katonai pisztoly volt, melynek a története meglehetősen különös; azt Elek György Gál Ferenc tiszaroffi fegyvergyűjtőtől vásárolta, aki hatástalanított pisztolyok tartására engedéllyel rendelkezik. Hogy ő miként jutott hozzá a közel sem működőképtelen katonai pisztolyhoz? Elmondása szerint azt szovjet katonáktól vásárolta néhány száz forintért, melynek megvételéért sokáig zaklatta Elek György, ezért ő horribilisán magas, tizenötezer forintos árat kért, végül tizenegyezerben egyeztek meg. Nos, az egyik fegyvert a rendőrség lefoglalta, a másikat viszont Elek György a háza udvarán lévő kútba dobta, ennek előkerítése folyamatban van. A másik fegyver krónikája még közel sem teljes, a nyomozati munka érthető módon tovább folyik. Faller Sándor a karcagi kórház lakója, így őt ott kerestük meg. Nem szívesen nyilatkozott; előbb a megszólalását különböző engedélyek beszerzéséhez kötötte, amikor nagy nehezen aztán a kért papírok birtokába jutottunk, közölte, még sem mond semmit, meggondolta magát. Szíve, - sőt állampolgári joga - így cselekedni, ezért hát dr. Nagy Sándor főorvost kérdeztük:- Mekkora adag szerencse kellett ahhoz, hogy három, közelről leadott lövést lábon, - azaz hát kerékpáron - elvigyen ez a jókötésil fiatalember?- Hát igen, a tragédia lehetett volna súlyosabb is. Az egyik lövés a vállát súrolta, a másik lövés átszaladt a vádliján, a harmadik viszont "huncut" volt: a térdét érte, aztán mandinert kapott, felszaladt egészen a lágyékig, s onnan kellett kioperálni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy eret közben nem ért.- Hála istennek, kis hazánkban szokatlan zaj a fegyverropogás. Mondja főorvos úr, milyen sérülést okoz a pisztolylövedék?- A pisztoly veszeűfelmes fegyver; sokkal nagyobb roncsolást végez, mint a szúrás, ráadásul a sebet alaposan ki kell "takarítani". Még szerencse, hogy az ember csak ritkán találkozik ilyen sebesüléssel. A rendőrön egyórás műtétet végeztünk, semmiféle komplikáció nem jött közbe, így a jövő hét végén talán el is távozhat. Lehetőséget kaptunk arra is, hogy a gyanúsítottat, Élek Györgyöt is megkérdezzük:- Hogyan képzelte azt, hogy minden hivatalos engedély nélkül valóságos fegyverarzenált tartson az otthonában?- Nos, a vállalkozó a beszélgetés során nem volt vállalkozó kedvében. Fáradságra panaszkodott, gondolkodási időt kért, végül semmit sem mondott. Azt szerette volna, ha az egész ügy nem kerül nyilvánossságra, deltát hogy képzelte: akkor, amikor három pisztolylövés egy egész tájegység kedélyét felborzolta, miként lehetne hallgatni róla? Végül tett egy hűségnyilatkozatot a rendőrség mellett, puszilja a sérültet is, de mondani nem mond semmit, azaz hát alszik rá egyet, meg meg is kell ezt beszélni ezzel meg azzal, meg hát milyen dolog az, hogy feljújják ezt a bagatell dolgot. Végül annyit kiszivárogtatott, hogy szánja- bánja az ügyet, nem szegény ember, így mindig tartott tőle, hogy megtámadják, kellett hát a fegyver, de akkor volt bolond, amikor az első pisztolyt megvette, inkább vett volna még egy kutyát a három mellé, most kutya baja se lenne, stb... A vállalkozó nem lesz könnyű alany a nyomozótiszt számára, és nagy a valószínűsége annak, hogy az igazság jó néhány részlete homályban marad még az ítélethirdetéskor is. Egy mondata azért megragadt bennem. Azt kérdeztem tőle: ma itt, Magyarországon fegyverhez juthat-e bárki, ha nagyon akar? Erre ő azt válaszolta:- Nézze, ha valaki eltökél valamit, akkor meg is tudja valósítani! Palágyi Béla Dr. Nagy Sándor főorvos, aki műtétet végezte
