Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-25 / 281. szám
Véget ért az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a Grósz-konmány által beterjesztett adótörvényt a képviselők külső nyomás hatásának engedve fogadták el. Rámutatott: ő akkor az ország gazdasági kibontakozását segítő tervre és nem az adótörvényre adta igenlő szavazatát. Mivel az általános forgalmi adó részletes vitájában többen nem kívántak felszólalni, a törvényhozás megkezdte a vállalkozási nyereségadóról szóló, 1989. évi IX. 'törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Morvay László (Budapest, 33. vk.), a vállalkozói képviselőcsoport véleményét összegezte a törvényjavaslatról. Ráműtatott: a gazdaság normál is m üköd tetéséh ez alapvető változtatásokra van szükség. A belső adórendszert úgy kell alakítani, hogy mihamarabb lehetővé váljon a vállalkozási nyereségadó kulcsának egységes csökkentése 30 százalékra. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a gazdálkodó szervezetek számára a társadalombiztosítási járulék a mai rendszerben adó-jellegű befizetésként jelenik meg, s rontja a gazdálkodás feltételeit. A vállalkozói csoport fontosnak tartja a társadalom- biztosítás mielőbbi leválasztását a költségvetésről, s a járulék mai, 43 százalékos mértékének mintegy 30 százalékra való mérséklését. Javasolják egyben a nyugdíjjárulék csökkentését 6 százalékra. Szorgalmazzák egy olyan új nyugdíjrendszer bevezetését, amely a nyugdíjaik reálértékét automatikusan az inflációs rátához igazítja. A vállalkozásbarát környezet megteremtése érdekében azt indítványozzák, hogy állami eszközökből hozzanak létre egy állami garanciavállaló társaságot. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), különböző szakemberekkel folytatott (konzultációra utalva azt az álláspontot képviselte, hogy továbbra is irreálisan magasak az adóterhek. így ösztönöznek fejlesztésre, s nem serkentik a vállalkozási kedvet sem. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy a kormány az állami vagyon utáni részesedés mértékét 18 százalék helyett 20 százalékban kívánja megállapítani. A vállalkozási nyereségadó javasolt kulcsairól szólva megállapította: az 50 san visszaadták a nemzetgazdaságnak. Eleki János leszögezte: a számviteli trükkök alapján becsempészett, nem létező állami vagyont a szövetkezetek esetében nem lehet törvényerőre emelni. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24., vk.), az előző felszólalásban elhangzottakhoz kapcsolódva kifejtette: mivel a szövetkezetek önkormányzattal rendelkeznek, így a most beterjesztett Mivel az egyes adótörvényekhez benyújtott módosító indítványokról a szünetben tárgyaltak az illetékes bizottságok, s a kormány is ülésezett, az elfogadott tárgysorozattól eltérve, az Országgyűlés rátért a pártok 1989. évi állami költségvetési támogatásával kapcsolatos határozat- tervezetre. A dokumentumot az Országgyűlés vita nélkül elfogadta. Az Országgyűlés végülls megszavazta a javaslatokat százalék körüli, vagy az ekt meghaladó adóteher nem ösztönöz a teljesítményfoko- zásra, s a gazdaság szelektív fejlesztését sem teszi lehetővé. Hangsúlyozta, hoigy a vállalkozói kedv elfojtása előbb-utóbb az állami adóbevételek csökkenésében is érezteti hatását. Végezetül megfontolásra ajánlotta a pénzügyi tárcának az állóeszközök beszerzésére fordított kiadások azonnali költségelszámolásának bevezetését. adótörvény-módosítások sértik az önkormányzati jogokat. A képviselő ugyanis úgy vélekedett: a tervezetek értelmében a szövetkezeteknek nem lesz lehetőségük, hogy szabadon dönthessenek arról, mit kezdenek az állami tulajdonban lévő ingatlanrészükkel. Az határozat kimondja: az Országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy a pártok 1989. évi állami költség- vetési támogatása csak a társadalmi és. politikai szervek idei költségvetési támogatásának csökkentéséből finanszírozható. A pártok támogatása Győrffy László (Vas m., 7. vk.), elmondotta, nem ért egyet a termelő mezőgazda- sági beruházások rendszerének megváltoztatásával. Eddig az ilyen fejlesztésekhez a gazdaságok költségvetési juttatást vehettek igénybe. A törvényjavaslat értelmében a támogatáshoz adóvisszatérítés formájában, tehát utólag jutnának hozzá. Az új rendszer az alacsony hatékonyságú üzemek egész sorát zárja ki a támogatásból, mivel ezek az egységek gyakorlatilag nem fizetnek nyereségadót. ötszáz—hétszáz ilyen üzemről van szó. Eleki János (Békés m., 7. vk.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára kifejtette: a mezőgazdasági szövetkezetek napjaink megváltozott gazdasági és politikai viszonyaihoz igyekeznek rugalmasan igazodni, és a jogi szabályozás is azt célozza, hogy a szövetkezetek egyre inkább alkalmazkodjanak a kialakuló piacgazdasági viszonyokhoz, s egyúttal létrejöhessenek a korszerű tulajdonviszonyok. Ezt szolgálta a szövetkezeti törvény módosítása is. amelynek folytán lehetővé vált a szövetkezeti vagyon 50 százalékának „nevesítése” a tagok számára. Megkezdődött tehát a szövetkezeti tagok magántulajdonára alapozott. nem kolhoz-típusú szövetkezeti forma kialakítása. Ám éppen csak hogy megindult a vagyonnevesítés, amely a tulajdonosi érzésre alapozott gazdálkodást szolgálná, a mostani törvényjavaslat a szövetkezeten belüli tagi magántulajaonra nézve már hátrányos szabályokat tartalmaz, és méltánytalanul megkülönbözteti a szövetkezeten kívüli magántulajdontól. Mindezt olyan körülmények között szorgalmazzák a törvényjavaslat előkészítői, amikor már a különböző tulajdonformák egyenértékűsége már polgárjogot nyert. Éppen ezért a felszólaló kérte képviselőtársai támogatását módosító javaslatához, miszerint a törvény szövegéből a diszkriminatív rendelkezés maradjon ki. Szántó Sándor (Szabolcs- Szatmár m., 12. vk.) a kedvezőtlen adottságú mezőgazda- sági üzemek nevében tiltakozott az ellen, hogy a törvényjavaslat 1990-ben az ilyen üzemek nyereségadókedvezményének felét meg kívánja vonni, míg 1991-ben az egész kedvezményt meg akarja szüntetni. A vállalkozási nyereségadó törvényjavaslat részletes vitájának lezárása után a törvényhozás megkezdte az állami vagyon utáni részesedésről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Elsőként Eleki János (Békés m., 7. vk.), a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára kapott szót. A képviselő emlékeztetett arra, hogy a mezőgazda- sági szövetkezetek egyes, jogszabályokban megszabott tevékenységükhöz állami támogatást kaptak az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor a támogatás a mezőgazdaság számára állandó beavatkozást és fenyegetettséget jelentett, s számukra nem adott megkülönböztetett előnyöket. Eleki János külön kiemelte: soha nem közölték a szövetkezetekkel, hogy ezek az államigazgatási úton született döntések azzal a következménnyel járnak, hogy ilyen arányban az állam a szövetkezeti vagyon résztulajdonosává válik. Ezen az alapon két évtized alatt meglehetősen jelentős összeg, csaknem 25 milliárd forint nyilvántartási érték halmozódott fel a szövetkezetekben. Ez azonban nem létező vagyon, mert ezt az értéket a szövetkezetek folyamatoAz előterjesztéshez mellékelt minisztertanácsi kimutatás szerint a pártok idei normatív költségvetési támogatása a következőképpen alakul: Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt 15 millió Magyar Demokrata Fórum 15 millió Magyarországi Szociáldemokrata Párt 15 millió Magyar Néppárt 10 millió ■ Magyar Politikai Foglyok Szövetsége 8 millió Münnich Ferenc Társaság 8 millió Szabad Demokraták Szövetsége 7 millió Független Magyar Demokrata Párt 6 millió Fiatal Demokraták Szövetsége 4 millió Kereszténydemokrata Néppárt 4 millió Magyar Függetlenségi Párt 4 millió Magyar Liberális Néppárt 2 millió Magyarországi Zöld Párt 2 millió forint. Az általános vita ezzel lezárult. Mivel a részletes vitához egyetlen képviselő sem jelezte hozzászólási szándékát, így a kormányzat által beterjesztett négy adótörvény-javaslat feletti vita befejeződött. Az általános választásokig a pártok állami költségvetési támogatása a pártok előzetes megállapodása alapján, az általuk bevallott taglétszám figyelembevételével, normativ alapon történhet. A világkiállításról törvényt kell alkotni A határozathozatalt követően az 1995-re tervezett Bécs—Budapest világkiállítás előkészítésének helyzete 'került napirendre. Somogyi László, a kiállítás előkészítésének kormánybiztosa beszámolójában igyekezett eloszlatni azokat az aggodalmaikat, amelyek az utóbbi időben megerősödtek a közvéleményben. A világkiállítás egyik leglényegesebb, .legtöbbet vitatott kérdésére, a finanszírozás ügyére tért rá. ezután Somogyi László. A számszerű adatokat nem elemezte, mondván, hogy ezek benne vannak az írásos dokumentumban, ám azt hangsúlyozta, hogy alapvetően vállalkozásról van szó, amelyben természetesen részt kell vállalnia az állami költségvetésnek is. A kormánybiztos a továbbiakban elmondotta: a világkiállítás témaválasztásában döntő szerepe van a művészetnek, tudománynak, a kultúrának, így érthetően művelődési beruházási feladatokat is meg kell valósítani, mintegy 15 milliárd forint értékben; ebből 10 milliárd a költségvetést terheli. 5 milliárdot pedig vállalkozói alapon kívánnak a Művelődési Minisztériummal együtt előteremteni. Az egészségügyi fejlesztés, amely elsősorban az ide érkező turisták egészségügyi biztonságát szolgálja, mintegy 2 milliárd forintnyi költség- vetési kiadást jelent. Az idegenforgalom vállalkozási alapon szerveződik, s az egész országra kiterjedő fejlesztési csomagja 40 milliárd forintot tesz ki. Szükséges azonban, hogy a magántőkét befektetők az államtól visszatérítendő alapjuttatást kapjanak, valamint az is, hogy továbbra is képződjék idegenforgalmi alap, amely eddig is segítette az idegenforgalmi fejlesztéseket. A világkiállításhoz kapcsolódó — ám nem a világ- kiállítás miatt szükséges — legnagyobb tétel az infrastruktúra. Ezekre a fejlesztésekre azonban akkor is szükség lenne, ha soha nem rendeznének Magyarországon világkiállítást. S a világkiállítás kényszerítő erő is, hogy ezeket a fejlesztéseket 1995 elejére elvégezzek. A legnagyobb finanszírozási bizonytalanságok épipen az infrastrukturális fejles ztések terén mutatkoznak. A kormány világosan látja, hogy ezzel nem terhelheti az amúgy Is rendkívül szűkre szabott költségvetést. A miniszterelnök felhatalmazása alapján Somogyi László tájékoztatta a képviselőket arról, hogy az elmúlt napokban Magyarországon járt Európai Gazdasági Közösség vezetőinek átadták az infrastruktúra-cso- magtervet. mégpedig azzal a szándékkal, hogy a Közösség által nyújtandó segítség a magyar infrastruktúra fejlesztésére is terjedjen ki. Tájékoztatásként Somogyi László elmondta, hogy ez év december 10-éig a zsűri véglegesen dönt a budapesti helyszíni kérdésiben, 1990 elején kiírják a nyilvános tervpályázatot. Egyértelmű — hangoztatta —, hogy a magyar építőipari kapacitás nem elegendő a hatalmas beruházás határidőre történő megvalósításához, ezért külföldi vállalkozók bevonása is elengedhetetlen lesz. Bodonyi Csaba (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 3. vk.), kijelentette:iem ismertették meg kellőképpen és széles körben a kiállítás célját, várható eredményét, s annak közérdekűségét. Kenyeres Árpád (Budapest, 55. vk.), előrebocsátotta, hogy a világkiállítás jó alkalmat kínálna a magyar kultúra értékeinek produktumainak bemutatására. Kitért arra is, hogy a 125 évre visszanyúló vizsgálatok szerint csaknem minden világ- kiállítást rendező ország törvényt alkotott az Expóval kapcsolatban. A magyar Országgyűlés képviselői azonban még a világkiállítás megrendezésének szabályzatát sem kapták kézhez. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.) indítványozta, hogy Somogyi László lépjen vissza kormánybiztosi megbízatásától, s a parlament mindaddig ne foglaljon állást a világkiállítás ügyében, amíg a képviselők nem ismerik meg a tárgykörben készült valamennyi elemzést. A világkiállítás megrendezését ellenző szakvélemény elhallgatásával ismét félre akarják vezetni az Országgyűlést. Elmondta: a szakértők véleménye szerint lényegesen alábecsültek a világkiállítás költségei, s nincs egy valóban ütőképes finanszírozási terv. Bánffy György (Budapest, 4. vk.) szükségesnek tartja a rendezvény kiterjesztését az ország keleti részeire. Szerinte ugyanis a világkiállításra látogatók valószínűleg elsősorban a sajátos magyar kép megismerése végett keresnék fel hazánkat. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), kijelentette: a kormánybiztos rosszat tett azzal, hogy az ellenzők véleményét nem tárta a parlament elé, s annak elhallgatása bizalmatlanságot keltett több képviselőben. Zsolnay Katalin (Komárom m., 3. vk.) Somogyi Lászlóhoz fordulva feltette a szónoki kérdést: a kormánybiztos (neme-e akár saját vasvonával is felelni a világkiállítás megrendezésének sikeréért. Az Országgyűlés nyilatkozata Varga János (Tolna m. 6. vk.), véleménye szerint jobb lenne, ha a szervezők az ország egyes térségeire is pontos programot dolgoznának ki, így mindenki láthatná, milyen előnyök származnak számára a világkiállításból. Antal Imre (Pest m., 19. vk.). kérte a Minisztertanács elnökét, hogy ismertesse a kormány véleményét a világkiállítással kapcsolatiban, megkönnyítendő a képviselők döntését. Sági Gáborné (Fejér m., 10. vk.), arra a kérdésre várt választ a miniszterelnöktől, illetve a világkiállítás kormánybiztosától, hogy mi lesz az Expo sorsa akkor, ha minden erőfeszítés ellenére nem sikerül az adósságátütemezését elkerülni. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), támogatta azt az indítványt, hogy a világkiállítással kapcsolatban hozzon törvényt az Országgyűlés. Javasolta: ez a törvény foglalja magáiba, hogy mindazok a kormányzati tisztviselők, bizottsági tagok, minisztériumi biztosok, akik az előterjesztésért felelősséget vállalnak, ajánlják fel jelzálogként személyes vagyonukat, így öröklakásukat, nyaralójukat, autójukat, műtárgyaikat. Ugyanakkor indítványozta azt is, hogy a világkiállításról szóló törvény helyezze kilátásba azok bőkezű meg- jutalmr.zását, akik a kiállítás az ígért eredménnyel jár. Tóth Antalné (Budapest, 52. vk.), figyelmeztetett: végig kellene gondolni, hogy a parlament milyen mélységben és meddig akar felelősséget vállalni a világkiállítást illetően. Dr. Bognár József (országos lista), helytelenítette, hogy az elemzésre felkért Konjuiktúra- és Piaokutató Intézet véleményét nem tárták az Országgyűlés elé, csupán a kormánybiztos és a mellette működő apparátus anyagét isimerhették meg a képviselők. Javasolta: a parlament jelöljön ki ad hoc bizottságot a téma vizsgálatára. A vitát lezárva az elnöklő Fodor István a terv- és költségvetési, illetve a kereskedelmi bizottság együttes ülése elé utalta a Budapest—Bécs világkiállítással 'kapcsolatban elhangzott észrevételeket. Bodonyi Csaba (Borsod- Abaúj-Zemplém m., 3. vk.) azonban arra kérte a törvényhozást, hogy a kérdés jelentőségére való tekintettel az összes állandó bizottság, illetve minden parlamenti frakció vezetője vegyen részt a képviselői javaslatok vitájában. Fodor István egyetértett Bodonyi Csaba kérésével. A törvényhozás délutáni munkája során tovább tartott az időzavar — újabb és újabb bizottságok üléseztek a plenáris tárgyalás idején — ezért megszakították a már megkezdett napirendi pont tárgyalását a tárgysorozatban szereplő újabb témákat vitattak meg a képviselők. p Az Országgyűlés megbízott elnöke bejelentette: a Magyarországi Szociálde- mokrata Párt, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, Szabad * Demokraták Szövetsége és a Fiatal Demokraták Szövetsége nyílt levélben fordult az Országgyűlés elnökéhez. Az aláírók az Országgyűlésnek az állampolgári kezdeményezésre kitűzött népszavazásról szóló határozatát törvénysértőnek minősítettek, s emiatt elmarasztalták Országgyűlést, s érveiket kifejtve felszólították az Országgyűlés elnökét, a Köztársaság ideiglenes elnökét és a Minisztertanács elnökét, hogy intézkedienek a jogrend helyreállításáról. A vádaikra egy nyilatkozattal válaszolt az Ország- gyűlés, amelyet 230 képviselő — 3 tartózkodás és 3 ellenszavazat mellett — elfogadott. A nyilatkozat többek között rögzíti: A népszavazás kiírása együtt járt a torvény értelmezésének szükségességével, amelyre általánosan elfogadott jogelv szerint az jogosult, aki azt megalkotta. Ezért az Országgyűléstől nem vitatható el a térvény értelmezésének joga, de ennek felelősségét sem hárítja el. Az értelmezés során. az Országgyűlés törvénysértést nem követett el. Ugyanakkor nemcsak (Folytatás a 3. oldalon)
