Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-23 / 279. szám

2 ^ÉPLAP 1989. NOVEMBER 23. Folytatta munkáját az Országgyűlés novemberi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) cióról, lehetővé téve a ma­gyar gazdaságpolitika átér­tékelését is. Szirá- ki And­rás (Szol­nok m., 2. vk.), a noki Me­zőgazda- sági Gép­gyártó Válla­lat vezér- igazgatója Vona Ferenc kép­viselő azon korábbi kijelen­tésére reagált, hogy az ipar- vállalatQknál pazarló gaz­dálkodás folyik. A sommás minősítést visszautasítva el­mondta, hogy a vállalati kör jelentős része már ko­rábban felismerte: léte és jövője a piaci alkalmazko­dáson múlik. Egyes vállala­tok termékeik egyharmadát, mások már 70—80 százalé­kát képesek a fejlett tőkés országok piacán értékesíte­ni, noha ez még nem álta­lános. Ezért olyan szelektív kormányzati politikát sür­getett, amely a restrikció és az ösztönzés eszközeit egy­aránt alkalmazva kikénysze­ríti a teljesítményt. Kemeiies Ernő válasza Mivel a kormányprogram vitájához több felszólaló nem jelentkezett, így a hosz- szúra nyúlt szünet után Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke válaszolt a felvetésekre. Elmondotta, hogy a szünetben ülést tar­tott a kormány, és állást foglalt a képviselők által megfogalmazott javaslatok­kal kapcsolatban. Ezeknek a javaslatoknak a többségét beépítik a kormányprog- ramlba. Elismerte, hogy a programban fellelhető szá­mos bizonytalanság, kérdő­jel, kockázat. A legnagyobb bizonytalanság a szocialista együttműködési lehetőségek alakulásában van elsősorban azért, mert a szovjet gazda­ság alapvető gondokkal küsz­ködik. A válságjelenségek súlyosbodása igen hátrányo­san érintené Magyarországot is. Hasonló kockázatok rejle­nek az ország külső finan­szírozásának biztosításában, is. A beterjesztett új lakás­gazdálkodási rendszerrel kapcsolatos felvetésekre vá­laszolva elmondotta: a kor­mány osztozik a képviselők által megfogalmazott aggá­lyokban. A képviselői felve­téseket figyelembe véve a decemberi ülésszakon önálló napirendkét terjesztik be az új lakásgazdálkodási rend­szerrel kapcsolatos javasla­tokat. A határozathozatal előtt az elnöklő Horváth Lajos üd­vözölte a parlamentben megjelent Horst Horrmannt, Alsó-Szászország művelő­désügyi miniszterét és a kül­döttség tagjait, akik Glatz Ferenc művelődési 'miniszter meghívására tartózkodnak Magyarországon. Határozathozatal Ezután határozathozatalra került sor: az Országgyűlés a kormány beterjesztett programját nem fogadta el. Ezután vita kerekedett a határozathozatal értelmezé­sét illetően. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), a Magyar Rádió fő­munkatársa a kormány le­szavazásaként értékelte a szavazás eredményét. Kifej­tette: az így kialakult hely­zetben különösen időszerű­nek tartaná, ha a parlament döntene Bánffy György kép­viselőnek arról az indítvá­nyáról, hogy az Országgyűlés A következő napirendi pontként Békési László pénzügyminiszter első olva­satban terjesztette a Tisztelt Ház elé a jövő évi költség- vetés irányelveit és legfon­tosabb előirányzatait. — A kormány költségve­tési tervezete következetesen haliad azon a nyomvonalán, amelyet a parlament júniu­si ülésszakán a költségvetési reform koncepció kenetében meghatározott. Ennek lénye­ge, hogy csökken a költség­vetés részesedése a GDP- ből, mérséklődik az állami jövedelemelosztás és újrael­osztás mértéke, csökkennek a oszlassa fel önmagát, tűzze ki a választásokat, s ezzel is járuljon hozzá az országban kialakult feszült helyzet csökkentéséhez. Amint ki­derült, a feloszlatási javas­lattal Eke Károly nem ért egyet. A továbbiakban a képviselő bejelentette, hogy a magyar történelmi pártok — a Független Magyar De­mokrata Párt, a Keresztény- demokrata Néppárt, a Ma­gyar Függetlenségi Párt, a Magyar Néppárt, az MSZDP és a Szociáldemokrata Párt — megkeresték a független képviselői csoportot egy in­dítvánnyal. Ebben a felhívást megfogalmazó -pártok bizal­mukról és támogatásukról biztosították a jelenlegi Or­szággyűlést és a kormányt, mert alkalmasnak tartják azokat az ügyek intézésére a jövő évi parlamenti válasz­tásokig. Végül: a kormány mosta­ni előterjesztését az Ország- gyűlés csak első olvasatnak tekinti, s decemberben fog­lal állást a programokról. gazdasági szféra támogatá­sai, az állami [beruházások nagyságrendje, a védelem és igazgatás költségeinek rész­aránya miközben nő az egészségügy, az oktatás és szociálpolitika részesedése. Mérséklődni fog a költség- vetés hiánya is. A folyó költségvetés növekedése 1989-hez viszonyítva 66 mil­liárd forint, 13 százalékos lehet, ami 3—4 százalékkal elmarad a GDP folyóáras növekedése mögött A ki­adási szerkezetben a gazda­sági szféra támogatásai 17 százalékkal csökkennek, mi­közben a társadalmi közki­adások egészségügyi, oktatá­si tételei közel 40 százalék­kal növekednek. A költségvetés struktúrá­jának fokozatos átalakítása mellett négy területen tervez a kormány olyan változta­tásokat, amelyek a költség- vetési reform részét képezik. Ezek a szociálpolitika és az egészségügy finanszírozásé­nak cseréje a költségvetés és a társadalombiztosítás kö­zött, a tanácsok új finan­szírozási rendszerének első elemei, a támogatás csök­kentési és adókorszerűsítési program folytatása, valamint a lakásfinanszírozási rend­szer módosítása. Támogatás­csökkentés A következőkben a mi­niszter a költségvetési kon­cepció legfontosabb kiadási tételeivel foglalkozott. A kormány támogatáscsöklken- tési programja 1990-re ere­detileg mintegy 40 milliárd forintos támogatáscsökken­téssel számolt. A szakmai előkészítés 31,5 milliard fo­rintnyi támogatásos ökken- tést tudott megalapozni, így az ez évi 190 milliárd körüli összes támogatás jövőre 158 —159 milliárd forintra csök­kenhet. A támogatások csök­kentése másfél-két százalék­kal növeli a fogyasztói ár­színvonalat, a helyi 'közle­kedésben. az energiahordo­zóknál, a víz- és csatornadí­jaknál, valamint: a lakbé­reknél. Csökkennek a tá­mogatások az alacsony ha­tékonyságú tőkés export, va­lamint a rubelelszámolású áruforgalom és a termelő be­ruházások területén is. — Ma a támogatások alig néhány területre koncentrá­lódnak — ^mondotta — Túl­nyomó többségük ete agrár­szférához, a helyi és távol­sági közlekedéshez, a lakás­építéshez és -fenntartáshoz, valamint a külkereskedelmi áruforgalomhoz kötődik. Az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy a lakosság élet­színvonalát közvetlenül be­folyásoló támogatáscsökken­tés esetén elkerülhetetlen a növekvő mértékű szociális kompenzálás, amely gyak­ran felemészti a támogatás- csökkentéssel elérhető költ­ségvetési megtakarításokat Valamennyi szempontot mérlegelve a kormány úgy látja, hogy a jövő esztendő­ben nagyobb mértékű tá­mogatáscsökkentés nem vál­lalható. Ezután Békési László a társadalmi közkiadások jö­vő évi koncepciójáról szólt. A tervezett növekedés itt a legjelentősebb, folyó áron számítva 19 százalék. Ez a növekedés azonban lényeges belső arányváltozásokat ta­kar. A gazdasági válság kö­rülményei között készülő költségvetés négy térülteién vállalhat prioritásokat; a szociálpolitikában, az egész­ségügyben, az oktatásiban és a tudományos kutatásban. Az összes többi területen stagnálásra, illetve jelentős reálérték-csökkentésre kell felkészülni, Szociálpolitika — A szociálpolitika a jö­vő évi költségvetés egyik kiemelt területe. A koncep­cióban tervezett 35 milliárd forintos szociális csomag az év közben többször is nö­velt 27 milliárd forintos idei kiadásokhoz képest mintegy 30 százalékos növekedést tar­talmaz. Ez annyit jelent, hogy jövőre két részletben tervezett, havi 800 forintos nyugdíjeméléssél a nyugdí­jak reálértékének megőrzé­se 5400 forintig biztosítható, az alatt, növelhető. Havi 300 forintos gyermekenkénti csa- ládipótlék-növélés garantálja a családi pótlék reáTórték- megőrzését is, és sok kerül­het e nagyon fontos támoga­tási forrna állampolgárt jo­gon alapuló kibővítésére Ezenkívül a legrosszabb helyzetben élő családok egyedi támogatására 4 mil­liárd forinttal többet fordít­hatnak majd a helyi taná­csok, a lakosság életviszo­nyainak legjobb ismerői. Az egészségügyre tartvezeitt 65 milliárd forint nemcsak a meglevő hálózat működteté­sére nyújt fedezetet, hanem a fejlesztések üzemeltetésére, az egészségügy korszerűsíté­sére, rekonstrukciós progra­mok megvalósítására is. A miniszter a továbbiak­ban szólt az egészségügy és a társadalombiztosítás kö­zötti feladatmegosztás mó­dosításáról is. Januártól a társadalombiztosítás átveszi az egészségügy finanszírozá­sát, áprilistól a költségvetés a családi pótlék kifizetését. A javasolt megoldással a társadalombiztosítás tartalé­kai mintegy 4 milliárd fo­rint többlettel tovább növel­hetők, a költségvetés pedig képes átvenni az áprilisira törvénnyel, állampolgári jo­gúvá szélesíthető családi pótlék finanszírozását. Egészségügyi oktatás Békési László kifejtette: az egészségügyben, az oktatás­ban, a tudományos kutatás­ban, az igazságügyben és a rendőrségnél a költségvetés teljes körű állami támoga­tással fedezi a minden eddi­ginél nagyobb mértékű, a költségvetési szerveknél dol­gozó csaknem egymillió em­ber további bérlemaradását megakadályozó 16 százalékos mértékű béremelést. Ezenkí­vül állami támogatás fedtezi az egészségügyben, az élel­miszer-, energia- és gyógy­szerárak növekedését, az ok­tatásban az élelmiszerár­emelés kihatásait, valamint az egészségügyben és az ok­tatásban újabb, bérlemara­dást csökkentő központi bér- politikai intézkedéseket. Így az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok jövő évi bér­emelése meghaladja a 25 százalékos mértéket. A töb­bi költségvetési területen is végre kell hajtani a 16 szá­zalékos béremelést, tehát az igazgatásiban dolgozóknál éppúgy, mint a fegyveres tes­tületeknél, vagy a kulturális intézményekben, ám ennek fedezetét saját erőforrások­ból, megtakarításokból, lét­számcsökkentéssel, illetve fe­lesleges szervezetek, intézmé­nyek felszámolásával kell megteremteni. — A védelem és az igaz­gatás rendkívül szigorú fel­tételek között működhet 1990-iben — fejtette ki a miniszter a továbbiakban. — A védelmi kiadások a folyó évi erőteljes csökkentés után jövőre sem növekedhetnek, ami a hadseregben is végre­hajtandó béremeléssel együtt több mint 20 százalékos reál­érték-csökkentést jelent. Lakás­finanszírozás A tanácsok finanszírozási rendszerének tervezett kor­szerűsítéséről szólva rámu­tatott: — A tét az, hogy maradjon-e még egy évig az eddigi pénzügyi mechaniz­mus, amelyben a személyi jövedelemadó és a helyi be­vételek mellett az állami tá­mogatás hiánypótló szerepet tölt be és egy alkumechaniz­mus nyomán alakul ki, vagy már 1990-től térjünk át az állami támogatás normatív, parlament által jóváhagyott, az ellátandó lakosság létszá­mához igazodó elosztására. A kormány ezt az utóbbi megoldást javasolja. A 90-re tervezett pénzügyi mechaniz­mus természetesen még nem lehet teljes körű, hiszen az önkormányzati tulajdonról, a helyi adóztatásról s az ön- kormányzatokról csak jövő évben születhetnek új törvé­nyek, így a tanácsok új gaz­dasági, pénzügyi rendszere 91-től válhat teljessé. — Az egész költségvetés legneuralgikusabb pontja a lakásfinanszírozás tervezett módosítása. A mai helyzet tovább már tarthatatlan, mindenki számára elfogad­hatatlan. A fiatalok lakás­hoz jutási esélye a jelenlegi rendszerben nem javítható, az állam képtelen tovább fi­nanszírozni a napjainkra 91 (Folytatás a 3. oldalon.) Csökkennek a támogatások, emelkednek a bérek A pénzügyminiszter expozéja a költségvetésről Békési László és Varga Imre eszmecseréje a tanácskozás szünetében Parlamenti jegyzet Hat párt egységre lépett Az Országgyűlés tegnapi ülésén megbillent a hatalom kényes egyensúlya. A dolog pedig úgy tör­tént, hogy Horváth Lajos levezető elnök megszavaztatott egy olyan előterjesztést, amely első olvasat­ban került a honatyák elé, így ab­ban még nem kellett volna állást foglalni. Mindegy, a szavazás meg­történt, és az az eredmény jött ki, hogy a képviselők nem értenek egyet a kormány előterjesztésével (más kérdés, hogy még nem is kel­lett egyetérteni). Lett erre nagy riadalom: Eke Károly kilencvenegy ellenzéki képviselő nevében a mik­rofonhoz sietett — az ő személyes készüléke, melyet általában a za­kójuk hajtókáján viselnek a kép­viselők — elromlott, és már-már a reformkori diétákat idéző hevület­tel egy manifesztummal állt elő. Ez azt tartalmazta, hogy hat párt kvázi-koalíciára lépett és a Függet­len Képviselők csoportjával egyetemben a társadalmi stabilitás érdekében életüket és vérüket ajánlják a kormány és a parlament megmentésére. A labilitás pszichózisát egyéb­ként az lopta be a falak közé, hogy az ülésszak első napján Bánffy György budapesti képviselő azt a javaslatott tette, hogy mondjon le a parlament és ezzel erőszakolja ki az új választásokat. Aki többet akart tudni a tanácsteremben tör­tént közjátékról, annak módja volt tájékozódni az ebédszünetben tar­tott sajtótájékoztatón, ahol jelen volt a Független Képviselők meg­bízottja és a hat párt egy-egy kép­viselője. Először Eke Károly mond­ta el mivégből is alakult ez a plat­form. Nos hát, az semmiképpen nem lenne jó, ha a parlament le­mondana és a választások március 11-én lennének. Ugyanis egy hatal­mi vákuum keletkezne a képviselő szerint, hiszen a már lemondott Országgyűlés nem érezne magában elég erkölcsi erőt a döntéseik meg­hozatalához, ráadásul még a kor­mány széke is inog. A hat történel­mi párt képviseletében Kővár Gyu­la mondta el, miként is jött létre az egység. Szerinte a pillanat törté­nelmi, mert a magyarság történe­tében először fordult elő, hogy egy asztalhoz ültek a pártok és közös nyilatkozatot írtak alá. Ez a koalí­ció november 3-án kovácsolódott, akkor, amikor a pártoknak szánt százmillió forintot kellett elosztani. Akkor egy asztalhoz ültek és együtt maradtak. Most valameny- nyien úgy vélekednek, hogy szá­mukra a kormány több mint elfo­gadható — más kérdés, hogy azért bírálni fogják —, ennek a kor­mánynak bizalomra, nyugalomra, alkotó csöndre van szüksége és nem lehet kitéve a pártharcok szenvedély hullámzásainak. Az­tán a jelenlévő pártvezetők el­mondták, miért nem lenne nekik jó a március 11-i választás. Első­sorban a parlament jelenlegi ösz- szetételében már felnőtt, történel­mi küldetése van, és ezt fejezze be. Másrészt viszont a pártoknak időre van szükségük, hiszen prog­ramjukkal még nem tudtak a vá­lasztóik elé állni, mert — amint azt Takács Imre elmondta — nem segíti őket a kontaktusteremtésben sem a tv, sem a rádió, sem pedig a sajtó. Irodájuk nincs, gépkocsijuk sem, és sem telefonnal, sem telex­szel nem rendelkeznek; ha jönnek a zord téli napok, miként érik el a megismerkedés szándékával az or­szág legtávolabbi csücskét? Ha pedig nem tudnak eljutni a nép­hez, akkor hol van itt az esély- egvenlőség? Tiszta választást akar­nak. ehhez viszont az kell, hogy az Országgyűlés szolgálja le a man­dátumát az utolsó napig — ez a jövő év közelije — és addig a nár- tok is szót értenek a jövendőbeli választóikkal. Ezzel az érveléssel a pártvezető alaposan feladta a labdát az új­ságíróknak, akik nem is késleked­tek azt lecsapni. Hát hogy is van az, hogy ők éppen a pártharcok ki­védésére szövetkeztek — ugyanak­kor a saját érdekük szerint ala­kítanák az ország sorsát annyira befolyásoló választások időpontját? Az köztudott, hogy a Nyugat — ahol a tőke állítólag ugrásra ké­szen áll — az új időszámítást Ma­gyarországon a parlamenti válasz­tásoktól kezdi, ezt kitolni egy tá­volabbi dátumra mindenképpen az ország érdeke ellen szól. Nos, a vá­lasz csak az volt, mint korábbam: a pártoknak pénzre, időre és lehető­ségre van szüksége ahhoz, hogy a választásokra felkészüljenek. Eke Károlytól azt kérdezték: mi­ért véli, hogy a parlament elveszte­né erkölcsi súlyát, ha éppenséggel a feloszlatásáról döntenek? Ez,a le­hetőség feltehetően valamennyi honatya fejében megfordulhatott már, és nem érné őket a meglepe­tés erejével. Másrészt hivatalban, maradnának egészen az új parla­ment alakuló üléséig, és hát esküt tettek arra, hogy az ország törvé­nyességére, mandátumuk lejártá­nak utolsó másodpercéig lelkiis­meretűk szerint ügyelnek. Természetesen az ülésteremben stabilizálódott a helyzet: kiderült, hogy közel sem olyan ingatag a kormány helyzete, és a napjainkig bejegyzett negyvenhét párt érdeke szerint nem is szabad a hatalom stabilitását veszélyeztetni. Palágyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom