Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-16 / 273. szám

1989. NOVEMBER 16. Néplap Kiváncsi volt a DEMISZ, hát megnézte Jászberényben Milyen a jó tanácstag? Legyen művelt, jó fellépésű — nem árt a jó összeköttetés sem r Különös dolgot tapasztaltak nemrégiben Jászberény egyik vá­lasztókerületében az emberek. Fiatalok jártak házról házra, s kér­dezősködtek. Legfőképp arra voltak kíváncsiak, hogy a tanáccsal, a tanácstagjukkal - aki sajnos nemrég elhunyt - mennyire vannak, voltak megelégedve? Kit lehetne a tanácstagi posztra állítani, kit tartanak maguk közül alkalmasnak e társadalmi funkcióra? A fel­mérést a Demisz jászsági szervezete végezte. Az összegzés is elké­szült, amiről Pócz Jánost, a Demisz titkárát kérdeztem.- Hogyan fogadták kíváncsis- kodáso tokát?- Nagyon kellemesen érezték magukat a kérdezők. Szinte min­den esetben őszinte örömmel fo­gadták őket. Igyekeztek nekik minden fontosnak ítélt dolgot el­mondani. Bizalmatlanságot csu­pán egy esetben tapasztaltunk. A körzet 140 házából több mint 100- ban ajtót nyitottak nekünk, s aho­vá nem tudtunk bemenni, ott egy­szerűen nem voltak otthon. Szíve­sen fogadták ezt az eddig nem ta­pasztalt figyelmet. Sokan elmond­ták, jólesik nekik, hogy végre va­laki kíváncsi véleményükre.- A Demisznek mi volt a szán­déka ezzel a felméréssel?- Választások előtt állunk. Nemcsak ebben a körzetben, ha­nem országosan is. Nagyon sok ér­dekes dolgot tudtunk meg az em­berek gondjairól, problémáiról, vágyairól, a tanácstaggal szembe­ni elvárásról. Sokan ötletet, javas­latot is adtak konkrét dolgok meg­oldására.- Kiderült-e, hogy qz a körzet, ahol sok idős ember él, szűk, föl­des-sáros utcácskákban, százade­lőn épült házakban, milyen tanács­tagot szeretne?- Nagyon markánsan kirajzoló­dott az igény. Először jó fellépésű legyen és művelt. Ezután követke­zik, hogy legyenek jó összekötte­tései. Igaz, ez nem túl szívderítő, hisz az a 40 évi tapasztalat, beideg­ződés húzódik meg mögötte, hogy a tanácstag kapcsolatai révén eset­leg előnyöket tud körzete számára kiharcolni. Legyen agilis. Az erő­szakosság, nagyszájúság nem túl nyerő tulajdonság. A többség kö­zépkorút vagy fiatalt szeretne ta­nácstagnak látni. Az idősek böl­csességét ezen a poszton most nem díjazták. Végül az is kiderült, hogy a választások során nem pártokra, hanem személyekre, személyisé­gekre fognak szavazni. Olyanra, aki megbízható, jó kiállású, meg­becsült ember. Javasoltak is ilyet éppen 20-at. Ám közülük csupán egy vállalta a jelöltséget, az MDF javaslatára, s egy fiatalember a je­lölőgyűlésen állt kötélnek.- Sokat dolgoztak a Demisz-ta- gok a felméréssel. Jelöltet mégsem találtak. Mi akkor a haszna ennek a munkának?- Szándékunk nem a minden­áron való jelölttalálás volt. Ez csak egy lehetősége volt a munkának. Emiatt nem vagyunk elkeseredve. Tizenketten vettek részt ebben a munkában, ami mindenképpen hasznos volt a Demisz számára. Összerázódott ugyanis az a stáb, amely a későbbi választási munká­ban részt fog venni. Megtanulták, hogyan kell az emberekkel szót ér­teni, hogyan lehet kérdéseket meg­BESZEL ÖN ANGOLUL? Tizenévesek (majdnem) idegennyelv tudással Rózsa Linda jászberényi if­jú hölgy, aki saját szavával él­ve már 14 múlt. Ennél a szigo rű ténynél érdekesebb az, hogy mint a Varga Katalin Gimnázi­um idegen nyelvi tagozatú el­sőse angolból talán a legjobb az osztályban.- A szüleimmel, meg a test­véremmel két évet töltöttünk Líbiában, Tripoliban. Koráb­ban is foglalkoztam ezzel a nyelvvel, ráadásul ott pedig Deák Andrea fogalmazni, feltenni, kapcsolatot teremteni. Ez óriási tapasztalat. Nagyon sokat megtudtunk a konk­rét felmérésen kívüli kérdésekről, hisz erről is beszéltek az emberek. Megismerhettünk sok mindent azokról, akik soha, semmilyen gyűlésre nem mennek el, nem mondanak nyilvánosan véle­ményt. Nekünk most elmondták hogyan látják a gondokat, mi a vé­leményük a közéletről. Ezeket a ta­pasztalatokat pedig biztosan hasz­nosítani tudjuk a későbbi választá­si küzdelemben. Ez a dolog igazi haszna. Kiss Erika Mezőtúri végzős főiskolások Állásuk már van, mégsem optimisták AGATE Mezőgazdasági Gépé­szeti Főiskolai Karán Mezőtúron az idén előreláthatóan hatvanöt hallgató szerez üzemmérnöki dip­lomát. Közülük huszonhét végzős már tudja, hogy a főiskola befeje­zése után hol fog dolgozni. A töb­biek még nem, a pályázatok csak ezután fognak megjelenni. Tehát huszonhét boldog ember van a har­madévesek között! ókét nem fe­nyegeti az elutasított pályázat, a kilincselés, a hányódás, végső so­ron a munkanélküliség veszélye. Társadalmi szerződésük garantál­ja a sima pályakezdést, ők tehát derűsen nézhetnek a jövőbe! Úgy látszik azonban a dolog mégsem ilyen egyszerű. Az a társadalmi szerződéssel rendelkező három utolsó éves hallgató, akivel a pá­lyakezdésről beszélgettünk, nem ilyen optimista. Hangjukból mind­untalan kicsendült, hogy nem va­lami nagy lelkesedéssel várják azt a pillanatot, amikor belépnek az úgynevezett "nagy életbe"! Gócza László: - Hatvanból jöt­tem a főiskolára. Gyermekkorom­ban falun éltem, így korán közel kerültem a mezőgazdasághoz. A mezőgazdasági szakközépiskola után egyből ide jelentkeztem és fel is vettek. Pályaválasztásom azóta sem bántam meg. Még középisko­lás voltam, amikor társadalmi szerződést kötöttem a Hatvani Le­nin Tsz-szel. Havonta 800 forintot kapok. A leen­dő beosztáso­mat is isme­rem már: mű­helyfőnök le­szek. A fizeté­sem az ígéret szerint bruttó 5.500 forint lesz. Az igazat megvallva ez manapság meglehetősen kevés. Munkám mellett biztosan kell valami kiegé­szítő tevékenységet is végeznem, hogy meg is tudjak majd élni. La­kás? Arra pillanatnyilag semmi ki­látásom nincs, talán ha megnősü­lök kapok a gazdaságtól. A társa­dalmi szerződés által tehát a főis­kola után lesz munkahelyem, még­sem tudok a pályakezdésről lelke­sedéssel beszélni. Mire megyek a bruttó 5.500 forinttal? Ha trakto­ros lettem volna, legalább a duplá­ját keresném. Szerintem jobban meg kellene fizetni az egyetemet, főiskolát végzett embereket. Gon­dolkodtam már azon is, lesz-e le­hetőségem értelmiségi módon élni majd. Azt hiszen, nem. Színház, mozi, olvasás az elfoglaltság miatt nemigen jöhet szóba. Nevetséges­nek hangzik, de abban bízom, hogy nyerek a totón, vagy a lottón és nem kell éjt nappallá téve dol­goznom. Hézer László: - Hódmezővásár­helyi vagyok. Szüleim a mezőgaz­daságban dolgoznak. Felsőfokú tanulmányaima t Miskolcon, a Műszaki Egyetemen kezdtem. Az első évfolyam második fél­évében jöttem át Mezőtúrra - az igazság az, hogy nem ment a matematika. Ide újabb fel­vételi vizsga nélkül átvettek. Tár­sadalmi szerződést az idén kötöt­tem a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz-szel. Korábban nem akartam lekötni magam. Most vi­szont az elhelyezkedés miatt fon­tos lett a szerződés. Havi 5.000 fo­rint bruttó fizetést ígértek. Konkrét beosztást majd csak a gyakornoki idő után kapok. Úgy tudom, a lét­minimum 4.000 forint körül van. Tehát nem sokkal élek majd fölöt­te üzemmérnöki diplomával. A szüleimnél fogok lakni, illetve la­kunk majd, mert úgy néz ki, hogy a főiskola után megnősülök. Leen­dő feleségem pedagógusnak ké­szül - ő sem lesz túlfizetve. Semmi okom nincs arra, hogy jövőmet il­letően derűlátó legyek. Némi re­mény mégis van bennem. Biztos vagyok abban, hogy a diplomáso­kat később jobban megfizetik. So­kat várok a most zajló társadalmi változásoktól. Bízom benne, hogy az életviszonyok jobbak lesznek és zöld útjuk lesz a jó ötleteknek, az alkotó gondolatoknak. Nagy Tibor: - Mihályiból, Győr-Sopron megyéből jöttem a főiskolára. Szüleim a mezőgazda­ságtól távoli pályán dol­goznak, én viszont ide vonzódtam. Felvételi vizsga nélkül kerültem be a főiskolára, mert szakközépiskolás koromban az országos tanulmányi versenyen nyolcadik lettem. Bármelyik me­zőgazdasági felsőfokú intézmény­be felvettek volna - a három éves képzési idő miatt jöttem ide. Tár­sadalmi ösztöndíjam a helyi té- esszel van. 800 forintot kapok ha­vonta - nem az összeg számít, ha­nem a biztos állás. Igaz, pályakez­désemben még sok a bizonytalan pont. Például nem tudom a beosz­tásomat sem. Fizetésem várhatóan bruttó 5.400 forint lesz - tehát ha­sonló "cipőben járok", mint az év­folyamtársaim. Lakást nem ígér­tek. Az idegenből jöttek kapnak, én egyelőre nem. A szüleimmel fo­gok lakni. Később? Nem tudom. Szerencsére a nősülés közeli "ve­szélye" nem fenyeget. Az értelmi­ségi életformára valószínű nem lesz sem időm, sem pénzem. A mo­ziról, a sportrendezvényeken való részvételről nem akarok lemonda­ni. Berki Imre angol iskolába jártam. Az osz­tálylétszám huszonnyolc volt, és akadtak közöttünk líbiaiak, libanoniak, sőt etiópok is.- Legérdekesebb élménye­id?- Talán a Szahara tűnik an­nak. Azután az is furcsa volt, hogy mi lányok az utcára nem mehettünk egyedül. Európai szemmel az is más világ, hogy például testnevelés órákon nem kellett sportdresszre vet­kőzni, hanem utcai ruhában játszottunk.- Hogy beszélsz angolul?- Majdnem anyanyelvi szinten. Most készülök a kö­zépfokú vizsgára, mivel a fel­sőfokú korhoz kötött, és politi­kai szöveget is kell fordítani.- Mi szeretnél lenni?- Akárhogyan alakul a sor­som, ehhez a nyelvhez nem akarok hűtlen lenni. Egyéb­ként most még a fogorvosi és a fazekas pálya is egyformán ér­dekel. Ugyanebben az osztályban a másik "angoltudor" a kisúj­szállási Hegedűs Dalma.- Apu elvált tőlünk, és Ka­nadában él Vancouver mellett egy nagy farmon a családjával. Ez a rész angol nyelvterület, és egy évig vendégül láttak, így ott jártam hetedik osztályba. A tanítás is érdekesen alakult, hi­szen 9-3-ig tartott.- Magas szint jellemezte a színvonalat?- Nem mondanám, sőt en­nek az ellenkezőjét tapasz­taltam. Igazi angolszász laza­ság jellemzi például a tanár-di­ák viszonyt, és sem felelés, sem dolgozatírás nem volt. Igaz, az angol gyakorlására rá­kényszerültem, mivel az osz­tály egyedüli magyarjaként nem sokat ért az anyanyelvem.- Terveid?- Csak a közelebbiről bírok beszélni: amint lehetőség nyí­lik rá, leteszem a középfokú nyelvvizsgát Deák Andrea már negyedi­kes, és a tulajdonképpeni el­őnye az, hogy az édesanyja orosz anyanyelvű.- Otthon szoktatok néha oroszul beszélgetni?- Igen, de azért általában magyarul folyik a társalgás.- Hogyan beszéled a nyel­vet?- Folyamatosan, ötös is va­gyok belőle, de az az igazság, hogy keveset tanulom.- Terveid?- Ha a bizonyítványom en­gedi: főiskolára, ha pedig ez nem sikerül, idegenvezetői tanfolyamra megyek. Egy év múlva majd minden kiderül. Krassói Éva románból per­fekt, aminek az az oka, hogy Nagykárolyban élt eddig, és tíz hosszú esztendeig egy román iskola magyar tagozatára járt.- Először apukám és a nő­vérem jöhetett át, mivel anyu­val ketten nem kaptunk útleve­let. Azután végre tavaly, októ­ber 24-én mi is átléphettük a határt- Mit tudsz nálunk kezdeni a román nyelvtudásoddal?- Egyelőre nem sokat, bár tervezem, leteszem a középfo­kú nyelvvizsgát. Tanár szeret­nék lenni és úgy gondolom, egy efféle vizsga soha nem hát­rány.- Mi a legérdekesebb ideát?- Az, hogy mindenki ma­gyarul beszél, és nem szüksé­ges visszanézni az utcán, hogy kijön utánunk... Z.M. Régen küldtünk Szajolba ajándékutalványt. Markóth Zsuzsa Mártírok út 12. szám alatti lakos hamarosan meg­kapja. Továbbra is várunk olyan leveleket, melyekben külföldi tizes listát is küldőtök. Addig is nézzük Zsuzsa tippje­it: 1. Egy viharos éjszakán (Soltész Rezső), 2. Álmodj ki­rálylány (MHV), 3. A vándor (Lord), 4. Azok a boldog napok (Beatrice), 5. Ó mesebeli Afri­ka (Komár László), 6. Legyek jó (Bikini), 7. Induljon a banzáj (Bonanza Banzay), 8. Túl szexi (Zoltán Erika), 9. Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet (Ed­da), 10. Nézz tóm tizedes (Exo­tic) WU-2 a város szélén A szandaszőlősi művelődési ház fölött szikrázóan süt a nap. Ezen a szombaton is - mint az utóbbiak mindegyikén - rendezet­len csoport halad a kultúra helyi fellegvárába, próbálni. Az élen kissé meggömyedve a csapat so­kat megélt frontembere, a borostás arcú Kovács. Szorosan mögötte Csiga - a ritmusszekció vezére - akinek jó nyelvek szerint, felmenő rokonságban van egy inka indián törzs tam-tam dobosával, s a haj­dani skalpolás nyoma még most is kivehető. Mellette Horváth Tibor basszusgitáros, aki jó értelemben vett igénytelensége mellett - ezt a pékárúk és a zacskós tej szeretete mutatja - álmodozó és pontos. A társaságtól kissé leszakadva, egy csupa ideg, szemüveges fiatal­ember siet - Kiss Károly billentyűs -, miközben próbál felzárkózni, 13 köves Poljot óráján táncot jár a nap. Miután eltűnnek a modem épületben, utánuk lopódzom. Meglapult partizánként, egy bili­árdasztal mögül figyelem őket, amint egy négyszer-négyes helyi­ségben rendezkednek. Patto­gásszerű káromkodásaikat szinte nem is hallom, a takarítónő vödör- csörgetése elnyom mindent. A gyakorlás kezdetét veszi. Miköz­ben új számaikat hallgatom, fel­rémlik előttem a legutóbbi, Tisza- ligetben látott kitűnő koncertjük, mind a 11 konstans csápolóval. Hogy mi az oka ennek a "felfoko­zott érdeklődésnek"? A jó ég tud­ja. Kuporgásba elzsibbadt végtag­jaim jeleznek, rájövök, tulajdon­képpen riportot készíteni jöttem. A próbaterembe lépve elül a "zaj", jószándékomról megbizonyosod­va, Kovács a zenekarvezető, ki­merítően válaszol a kérdéseimre.- Jól hallottam, Franciaország­ban habzik legközelebb a WU-2?- Igen, májusban Toulouse­ban. soma Krassói Éva Hegedűs Dalma Rózsa Linda HÚSZONINNEN . —TÍZEN TÚL

Next

/
Oldalképek
Tartalom