Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-16 / 273. szám
1989. NOVEMBER 16. Néplap Kiváncsi volt a DEMISZ, hát megnézte Jászberényben Milyen a jó tanácstag? Legyen művelt, jó fellépésű — nem árt a jó összeköttetés sem r Különös dolgot tapasztaltak nemrégiben Jászberény egyik választókerületében az emberek. Fiatalok jártak házról házra, s kérdezősködtek. Legfőképp arra voltak kíváncsiak, hogy a tanáccsal, a tanácstagjukkal - aki sajnos nemrég elhunyt - mennyire vannak, voltak megelégedve? Kit lehetne a tanácstagi posztra állítani, kit tartanak maguk közül alkalmasnak e társadalmi funkcióra? A felmérést a Demisz jászsági szervezete végezte. Az összegzés is elkészült, amiről Pócz Jánost, a Demisz titkárát kérdeztem.- Hogyan fogadták kíváncsis- kodáso tokát?- Nagyon kellemesen érezték magukat a kérdezők. Szinte minden esetben őszinte örömmel fogadták őket. Igyekeztek nekik minden fontosnak ítélt dolgot elmondani. Bizalmatlanságot csupán egy esetben tapasztaltunk. A körzet 140 házából több mint 100- ban ajtót nyitottak nekünk, s ahová nem tudtunk bemenni, ott egyszerűen nem voltak otthon. Szívesen fogadták ezt az eddig nem tapasztalt figyelmet. Sokan elmondták, jólesik nekik, hogy végre valaki kíváncsi véleményükre.- A Demisznek mi volt a szándéka ezzel a felméréssel?- Választások előtt állunk. Nemcsak ebben a körzetben, hanem országosan is. Nagyon sok érdekes dolgot tudtunk meg az emberek gondjairól, problémáiról, vágyairól, a tanácstaggal szembeni elvárásról. Sokan ötletet, javaslatot is adtak konkrét dolgok megoldására.- Kiderült-e, hogy qz a körzet, ahol sok idős ember él, szűk, földes-sáros utcácskákban, századelőn épült házakban, milyen tanácstagot szeretne?- Nagyon markánsan kirajzolódott az igény. Először jó fellépésű legyen és művelt. Ezután következik, hogy legyenek jó összeköttetései. Igaz, ez nem túl szívderítő, hisz az a 40 évi tapasztalat, beidegződés húzódik meg mögötte, hogy a tanácstag kapcsolatai révén esetleg előnyöket tud körzete számára kiharcolni. Legyen agilis. Az erőszakosság, nagyszájúság nem túl nyerő tulajdonság. A többség középkorút vagy fiatalt szeretne tanácstagnak látni. Az idősek bölcsességét ezen a poszton most nem díjazták. Végül az is kiderült, hogy a választások során nem pártokra, hanem személyekre, személyiségekre fognak szavazni. Olyanra, aki megbízható, jó kiállású, megbecsült ember. Javasoltak is ilyet éppen 20-at. Ám közülük csupán egy vállalta a jelöltséget, az MDF javaslatára, s egy fiatalember a jelölőgyűlésen állt kötélnek.- Sokat dolgoztak a Demisz-ta- gok a felméréssel. Jelöltet mégsem találtak. Mi akkor a haszna ennek a munkának?- Szándékunk nem a mindenáron való jelölttalálás volt. Ez csak egy lehetősége volt a munkának. Emiatt nem vagyunk elkeseredve. Tizenketten vettek részt ebben a munkában, ami mindenképpen hasznos volt a Demisz számára. Összerázódott ugyanis az a stáb, amely a későbbi választási munkában részt fog venni. Megtanulták, hogyan kell az emberekkel szót érteni, hogyan lehet kérdéseket megBESZEL ÖN ANGOLUL? Tizenévesek (majdnem) idegennyelv tudással Rózsa Linda jászberényi ifjú hölgy, aki saját szavával élve már 14 múlt. Ennél a szigo rű ténynél érdekesebb az, hogy mint a Varga Katalin Gimnázium idegen nyelvi tagozatú elsőse angolból talán a legjobb az osztályban.- A szüleimmel, meg a testvéremmel két évet töltöttünk Líbiában, Tripoliban. Korábban is foglalkoztam ezzel a nyelvvel, ráadásul ott pedig Deák Andrea fogalmazni, feltenni, kapcsolatot teremteni. Ez óriási tapasztalat. Nagyon sokat megtudtunk a konkrét felmérésen kívüli kérdésekről, hisz erről is beszéltek az emberek. Megismerhettünk sok mindent azokról, akik soha, semmilyen gyűlésre nem mennek el, nem mondanak nyilvánosan véleményt. Nekünk most elmondták hogyan látják a gondokat, mi a véleményük a közéletről. Ezeket a tapasztalatokat pedig biztosan hasznosítani tudjuk a későbbi választási küzdelemben. Ez a dolog igazi haszna. Kiss Erika Mezőtúri végzős főiskolások Állásuk már van, mégsem optimisták AGATE Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karán Mezőtúron az idén előreláthatóan hatvanöt hallgató szerez üzemmérnöki diplomát. Közülük huszonhét végzős már tudja, hogy a főiskola befejezése után hol fog dolgozni. A többiek még nem, a pályázatok csak ezután fognak megjelenni. Tehát huszonhét boldog ember van a harmadévesek között! ókét nem fenyegeti az elutasított pályázat, a kilincselés, a hányódás, végső soron a munkanélküliség veszélye. Társadalmi szerződésük garantálja a sima pályakezdést, ők tehát derűsen nézhetnek a jövőbe! Úgy látszik azonban a dolog mégsem ilyen egyszerű. Az a társadalmi szerződéssel rendelkező három utolsó éves hallgató, akivel a pályakezdésről beszélgettünk, nem ilyen optimista. Hangjukból minduntalan kicsendült, hogy nem valami nagy lelkesedéssel várják azt a pillanatot, amikor belépnek az úgynevezett "nagy életbe"! Gócza László: - Hatvanból jöttem a főiskolára. Gyermekkoromban falun éltem, így korán közel kerültem a mezőgazdasághoz. A mezőgazdasági szakközépiskola után egyből ide jelentkeztem és fel is vettek. Pályaválasztásom azóta sem bántam meg. Még középiskolás voltam, amikor társadalmi szerződést kötöttem a Hatvani Lenin Tsz-szel. Havonta 800 forintot kapok. A leendő beosztásomat is ismerem már: műhelyfőnök leszek. A fizetésem az ígéret szerint bruttó 5.500 forint lesz. Az igazat megvallva ez manapság meglehetősen kevés. Munkám mellett biztosan kell valami kiegészítő tevékenységet is végeznem, hogy meg is tudjak majd élni. Lakás? Arra pillanatnyilag semmi kilátásom nincs, talán ha megnősülök kapok a gazdaságtól. A társadalmi szerződés által tehát a főiskola után lesz munkahelyem, mégsem tudok a pályakezdésről lelkesedéssel beszélni. Mire megyek a bruttó 5.500 forinttal? Ha traktoros lettem volna, legalább a dupláját keresném. Szerintem jobban meg kellene fizetni az egyetemet, főiskolát végzett embereket. Gondolkodtam már azon is, lesz-e lehetőségem értelmiségi módon élni majd. Azt hiszen, nem. Színház, mozi, olvasás az elfoglaltság miatt nemigen jöhet szóba. Nevetségesnek hangzik, de abban bízom, hogy nyerek a totón, vagy a lottón és nem kell éjt nappallá téve dolgoznom. Hézer László: - Hódmezővásárhelyi vagyok. Szüleim a mezőgazdaságban dolgoznak. Felsőfokú tanulmányaima t Miskolcon, a Műszaki Egyetemen kezdtem. Az első évfolyam második félévében jöttem át Mezőtúrra - az igazság az, hogy nem ment a matematika. Ide újabb felvételi vizsga nélkül átvettek. Társadalmi szerződést az idén kötöttem a Hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz-szel. Korábban nem akartam lekötni magam. Most viszont az elhelyezkedés miatt fontos lett a szerződés. Havi 5.000 forint bruttó fizetést ígértek. Konkrét beosztást majd csak a gyakornoki idő után kapok. Úgy tudom, a létminimum 4.000 forint körül van. Tehát nem sokkal élek majd fölötte üzemmérnöki diplomával. A szüleimnél fogok lakni, illetve lakunk majd, mert úgy néz ki, hogy a főiskola után megnősülök. Leendő feleségem pedagógusnak készül - ő sem lesz túlfizetve. Semmi okom nincs arra, hogy jövőmet illetően derűlátó legyek. Némi remény mégis van bennem. Biztos vagyok abban, hogy a diplomásokat később jobban megfizetik. Sokat várok a most zajló társadalmi változásoktól. Bízom benne, hogy az életviszonyok jobbak lesznek és zöld útjuk lesz a jó ötleteknek, az alkotó gondolatoknak. Nagy Tibor: - Mihályiból, Győr-Sopron megyéből jöttem a főiskolára. Szüleim a mezőgazdaságtól távoli pályán dolgoznak, én viszont ide vonzódtam. Felvételi vizsga nélkül kerültem be a főiskolára, mert szakközépiskolás koromban az országos tanulmányi versenyen nyolcadik lettem. Bármelyik mezőgazdasági felsőfokú intézménybe felvettek volna - a három éves képzési idő miatt jöttem ide. Társadalmi ösztöndíjam a helyi té- esszel van. 800 forintot kapok havonta - nem az összeg számít, hanem a biztos állás. Igaz, pályakezdésemben még sok a bizonytalan pont. Például nem tudom a beosztásomat sem. Fizetésem várhatóan bruttó 5.400 forint lesz - tehát hasonló "cipőben járok", mint az évfolyamtársaim. Lakást nem ígértek. Az idegenből jöttek kapnak, én egyelőre nem. A szüleimmel fogok lakni. Később? Nem tudom. Szerencsére a nősülés közeli "veszélye" nem fenyeget. Az értelmiségi életformára valószínű nem lesz sem időm, sem pénzem. A moziról, a sportrendezvényeken való részvételről nem akarok lemondani. Berki Imre angol iskolába jártam. Az osztálylétszám huszonnyolc volt, és akadtak közöttünk líbiaiak, libanoniak, sőt etiópok is.- Legérdekesebb élményeid?- Talán a Szahara tűnik annak. Azután az is furcsa volt, hogy mi lányok az utcára nem mehettünk egyedül. Európai szemmel az is más világ, hogy például testnevelés órákon nem kellett sportdresszre vetkőzni, hanem utcai ruhában játszottunk.- Hogy beszélsz angolul?- Majdnem anyanyelvi szinten. Most készülök a középfokú vizsgára, mivel a felsőfokú korhoz kötött, és politikai szöveget is kell fordítani.- Mi szeretnél lenni?- Akárhogyan alakul a sorsom, ehhez a nyelvhez nem akarok hűtlen lenni. Egyébként most még a fogorvosi és a fazekas pálya is egyformán érdekel. Ugyanebben az osztályban a másik "angoltudor" a kisújszállási Hegedűs Dalma.- Apu elvált tőlünk, és Kanadában él Vancouver mellett egy nagy farmon a családjával. Ez a rész angol nyelvterület, és egy évig vendégül láttak, így ott jártam hetedik osztályba. A tanítás is érdekesen alakult, hiszen 9-3-ig tartott.- Magas szint jellemezte a színvonalat?- Nem mondanám, sőt ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Igazi angolszász lazaság jellemzi például a tanár-diák viszonyt, és sem felelés, sem dolgozatírás nem volt. Igaz, az angol gyakorlására rákényszerültem, mivel az osztály egyedüli magyarjaként nem sokat ért az anyanyelvem.- Terveid?- Csak a közelebbiről bírok beszélni: amint lehetőség nyílik rá, leteszem a középfokú nyelvvizsgát Deák Andrea már negyedikes, és a tulajdonképpeni előnye az, hogy az édesanyja orosz anyanyelvű.- Otthon szoktatok néha oroszul beszélgetni?- Igen, de azért általában magyarul folyik a társalgás.- Hogyan beszéled a nyelvet?- Folyamatosan, ötös is vagyok belőle, de az az igazság, hogy keveset tanulom.- Terveid?- Ha a bizonyítványom engedi: főiskolára, ha pedig ez nem sikerül, idegenvezetői tanfolyamra megyek. Egy év múlva majd minden kiderül. Krassói Éva románból perfekt, aminek az az oka, hogy Nagykárolyban élt eddig, és tíz hosszú esztendeig egy román iskola magyar tagozatára járt.- Először apukám és a nővérem jöhetett át, mivel anyuval ketten nem kaptunk útlevelet. Azután végre tavaly, október 24-én mi is átléphettük a határt- Mit tudsz nálunk kezdeni a román nyelvtudásoddal?- Egyelőre nem sokat, bár tervezem, leteszem a középfokú nyelvvizsgát. Tanár szeretnék lenni és úgy gondolom, egy efféle vizsga soha nem hátrány.- Mi a legérdekesebb ideát?- Az, hogy mindenki magyarul beszél, és nem szükséges visszanézni az utcán, hogy kijön utánunk... Z.M. Régen küldtünk Szajolba ajándékutalványt. Markóth Zsuzsa Mártírok út 12. szám alatti lakos hamarosan megkapja. Továbbra is várunk olyan leveleket, melyekben külföldi tizes listát is küldőtök. Addig is nézzük Zsuzsa tippjeit: 1. Egy viharos éjszakán (Soltész Rezső), 2. Álmodj királylány (MHV), 3. A vándor (Lord), 4. Azok a boldog napok (Beatrice), 5. Ó mesebeli Afrika (Komár László), 6. Legyek jó (Bikini), 7. Induljon a banzáj (Bonanza Banzay), 8. Túl szexi (Zoltán Erika), 9. Mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet (Edda), 10. Nézz tóm tizedes (Exotic) WU-2 a város szélén A szandaszőlősi művelődési ház fölött szikrázóan süt a nap. Ezen a szombaton is - mint az utóbbiak mindegyikén - rendezetlen csoport halad a kultúra helyi fellegvárába, próbálni. Az élen kissé meggömyedve a csapat sokat megélt frontembere, a borostás arcú Kovács. Szorosan mögötte Csiga - a ritmusszekció vezére - akinek jó nyelvek szerint, felmenő rokonságban van egy inka indián törzs tam-tam dobosával, s a hajdani skalpolás nyoma még most is kivehető. Mellette Horváth Tibor basszusgitáros, aki jó értelemben vett igénytelensége mellett - ezt a pékárúk és a zacskós tej szeretete mutatja - álmodozó és pontos. A társaságtól kissé leszakadva, egy csupa ideg, szemüveges fiatalember siet - Kiss Károly billentyűs -, miközben próbál felzárkózni, 13 köves Poljot óráján táncot jár a nap. Miután eltűnnek a modem épületben, utánuk lopódzom. Meglapult partizánként, egy biliárdasztal mögül figyelem őket, amint egy négyszer-négyes helyiségben rendezkednek. Pattogásszerű káromkodásaikat szinte nem is hallom, a takarítónő vödör- csörgetése elnyom mindent. A gyakorlás kezdetét veszi. Miközben új számaikat hallgatom, felrémlik előttem a legutóbbi, Tisza- ligetben látott kitűnő koncertjük, mind a 11 konstans csápolóval. Hogy mi az oka ennek a "felfokozott érdeklődésnek"? A jó ég tudja. Kuporgásba elzsibbadt végtagjaim jeleznek, rájövök, tulajdonképpen riportot készíteni jöttem. A próbaterembe lépve elül a "zaj", jószándékomról megbizonyosodva, Kovács a zenekarvezető, kimerítően válaszol a kérdéseimre.- Jól hallottam, Franciaországban habzik legközelebb a WU-2?- Igen, májusban Toulouseban. soma Krassói Éva Hegedűs Dalma Rózsa Linda HÚSZONINNEN . —TÍZEN TÚL
