Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-16 / 273. szám

2 1989. NOVEMBER 16. JUMbae Napirenden a nyilvánosság kérdései (Folytatás vz 1. oldalról.) láspontját. Elmondta: nem változott a párt értékelése; továbbra is úgy tartják, hogy a népszavazás kierő­szakolt, felesleges, a koráb­bi megállapodások megtor­pedózására . irányul. A párt elismeri azonban, hogy a kezdeményezés tör­vényes, s nem is szólítja fel tagjait a népszavazás boj­kottjára. Ezzel együtt az MSZP egyetért a Magyar Demokrata Fórum érveivel, álláspontjával, azzal a kiegé­szítéssel, hogy a szocialisták határozott óhaja: mielőbb legyen Magyarországnak a nép által választott köztár­sasági elnöke. A párt ezert arra hívja fel tagságát — ál­talában mindenkit, aki ma­ga akar köztársasági elnököt választani —, hogy a nép­szavazás első kérdésére nemmel válaszoljon. Vissza kell állítani a vidék rangját (Folytatás az 1. oldalról.) százalékkal nőhet 2000-ig. A jelentős potenciális tartalé­kok feltárását, ésszerűbb hasznosítását azonban or­szágosan számos tényező korlátozza. így például az ismétlődő szárazság, a talaj savanyodása, az erdők káro­sodása, a szervestrágyázás elmaradottsága. Ezen kívül olyan kedvezőtlen társadal­mi-gazdasági feltételek is súlyosbítják a helyzetet, mint a korszerű ipar és az import hiánya, az alacsony jövedelmezőség, a tőke-sze­génység, a tulajdonviszo­nyok feszítő ellentmondásai és a fejletlen piaci viszo­nyok. Arról, hogy a különböző mezőgazdasági fejlesztési koncepciók megvalósítása hogyan Ihatott a legfonto­sabb természeti erőforrásra és termelőerőre, a nemzeti vagyonunk több mint 20 szá­zalékát jelentő termőföldre, dr. Stefianovits Pál, aka­démikus tartott szakelőadást A kormányszintű progra­mok közül kiemelte a gabo­na programot és azon bizo­nyította, hogy például az erőltetett és a piac által túl­preferált kukoricatermesztés- fej letztes miatt milyen mér­tékű talajerózió, humusztar- ta lom-csökkenés, nagy gé­pek okozta és belvízveszélyt fokozó talaj tömörödés kö­vetkezett be. Törőcsiik Mihály kutató­mérnökinek, a házigazda Ag­BUDAPEST Az MDF Országos Elnök­sége a leghatározottabban tiltakozik a Magyar Hírlap szerkesztőségének manipula­tiv eljárása ellen, A lap no­vember 15 hí számának „SZDSZ: úgy reagáltak, ahogy már sokszor, — az MDF a népszavazás bojkott­jára szólít fel” című tudósí­tása nem tartalmazza az MDF nyilatkozatát, csupán kivonatosan ismerteti.; ellen­ben bő terjedelemben közli az SZDSZ egyik vezezetőjé- nek ezzel kapcsolatos kom­mentárját. TOKIÓ Medgyessy Péter minisz­roimen Kft. ügyvezető igaz­gatójának a kutatási ered­mények és azok gyakorlati hasznosítása közötti ellent­mondásokat feltáró elemzése zárta a szakelőadások sorát. Hangsúlyozta a MÉM. vala­mint az országos és megyei érdekképviselet felelősségét abban, hogy a nemzeti jöve­delem újraelosztásakor nem tudták elérni a mezőgazda­sági értéktermelésével ará­nyos pénzeszközök juttatását A funkcióját veszített kunite- gyesi munikásőrbózis kínálkozó és kézenfekvő jogi megoldása.: legyen a városé! Hasznosításá­ról az önkormányzati útra lépő település gondoskodjék. Legégetőbb a Nagy László Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola tanterem.-, s ez­zel összefüggésben, — kollégiu- miépület-hiánya. A vidéki szak­középiskolás diákok az iskola­épület H. emeletén., tantermek­ben vannak elhelyezve (20—20 ró egy-egy „hólóteretniben”), ahol nem megfelelőek a szociá­lis feltételek. A sporttagozatos, vidéki, lányok helyzete még ne­hezebb, akik az általános is­kolai diákotthon „albérlői”. Mindez alapvető akadálya, a híradástechnikai osztályok pár­huzamos működtetésének, amelyre — az 1987/88-as tanévtől — érvényes engedély van (egyik osztály: vezetékes, másik osz­tály: elektronikai műszerész). A hiányzó 4 tanterem visszaadása megszüntetné azt a lehetetlen állapotot, hogy felváltva: egyik terein ökHhfelyettes vezetésé­vel magyar kormányküldött­ség énkeziett Tokióba szerdán. A küldöttség — amelynek tagja Melega Tibor kereske­delmi miniszterhelyettes is — a GATT keretében, folyó „Uruiguay-i forduló” újabb miniszteri tanácskozásán vesz részt, amelyet most a japán, kormány szervezett meg. A csütörtökön kezdő­dő kétnapos nem hivatalos nemzetközi tanácskozásra huszonhat ország képviselőit az agrárkutatás-fejlesztes tárgyi feltételeinek javítá­sára, a kutatóhelyek dolgo­zóinak kelLő anyagi, elisme­résére. A tanácskozás végén az élőadók a jelenlévő szakem­bereknek a magyar mező- gazdaság helyzetével, jövő­jével — Márton János ter­mészetesen a Magyar Nép­párt tevékenységével is — kapcsolatos kérdéseire vála­szoltak. T. F. évben, vezetékes táVközliésteeh- náikai, a másakban, elektro­nikai osztályt indítsanak az is­kolában. Ez pedig azzal a fur­csa következménnyel jár, hogy amennyiben bármelyik szakkö­zépiskolai osztályban, bukott ta­nuló van1, tanulmányait — je­lentős felejtés után — két év múlva tudja csak folytatni. Nem beszélve a mindkét szakma iránt folyamatosan mutatkozó társadalmi és gazdasági igény kielégíteOenségéről. Nyomós érve a munkásőrbá- zis váirosi tulajdonba és hasz­nálatba kerülésének, hogy a fő­épület eredetileg úttöröháznak épült az akkor még nagyközség és a környező települések anya­gi támogatásával, lakóinak mun­kájával. A legitimitás tehát adott, nyilvánvaló a város köz­véleményében. Ezért nagy igaz­ságtalanság ■ történne, ha mani­puláció folytán másképpen, zá­rulna a kunhegyesi muinikásör- bázis ügye. MDF Kunhegyesi Szervezete hívták meg. Első alkatom- mal szerepel a meghívottak listáján, — egyetlen szocia­lista országként — Magyan- ország delegációja. Medgyessy Pétert megér 7 kezese után fogadta Naka- jaima Taro külügyminiszter, akivel a két ország kapcso­latairól folytatott eszmecse­rét. PÁRIZS Felfüggesztette tevékeny­ségét a francia nemzetgyű­lésben a francia—román ba­ráti tagozat. Az ok nem ál­talános politikai kérdés, ha­nem egy konkrét ügy: Ro­mániából egyelőre nem en­gedtek ki 83 kisgyermeket, akiket francia családok kí­vánnak örökbe fogadni. A kunhegyesi munkásőr- bázisból kollégiumot! Megalakult az MSZMP Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága FELHÍVÁS a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei tagjaihoz Mélyen Tisztelt Elvtár­sak! Az MSZMP megyei ideig­lenes intéző bizottsága azzal a céllal alakult meg, hogy az egységes MSZMP soraiba hívja a szocializmus híveit, támogassa az MSZMP-nek a nép érdekében a szocializ­mus megújítására irányuló politikáját. Hazánk és vele együtt a magyar munkás- mozgalom is a válság, a ki­ábrándulás, a várakozás, a változás és a megújulás nap­jait éli. Aktivizálódnak a különböző politikai erők, sorra alakulnak az új pár­tok, ezért is bír jelentőség­gel az egységes és megújult MSZMP jelenléte az or­szágban. Tények bizonyítják, hogy az MfcjZMP neve Den össze­hívott Kongresszus ’89 az MSZP I. Kongresszusa, a párttagság többségének meg­kérdezése nélkül, feje felett döntött úgy,, hogy a párt ne­véből kihagyja a „munkás” szót és egyidejűleg meg­fosztja a pártot .kommunista jellegétől. A kongresszus ténylegesen elszakadt a párt­tagság nagy tömegeitől. A szűk, nagyrészt személyi ér­dekek háttérbe szorították a lakosság és az ország valódi gondjainak feltárását, meg­tárgyalását és megoldásukra érdemi program elfogadását. A kongresszusi küldötteknek nem volt arra felhatalma­zásuk, hogy megosszák az MSZMP-t, mint ahogy arra sem, hogy merőben új pár­tot hozzanak létre. Elvtársak! Meggyőződé­sünk, hogy hazánkban nem a szocialista építőmunka ju­tott csődbe, hanem zászla­ját szennyezték be tévedé­sekkel, korrupciókkal és bű­nökkel. Eltérően azoktól, akik a zászlótól is szabadul­ni akarnak,, mi a zászló megtisztítására, felemelésére törekszünk. Felemelt fejjel vállaljuk népünk nemzeti­demokratikus és szocialista hagyományait és vívmánya­it, azok megújítására törek­szünk. Kezdeményezzük az or­szág súlyos társadalmi, gaz­dasági, erkölcsi válságának a jelenleginél gyorsabb, ki­sebb konfliktusokkal történő megoldását. Gyökeresen sza­kítunk a múlt hibáival, tpr- zulásaival, az ezekért fele­lős személyekkel. Képvisel­jük a dolgozók valódi érde­keit. Valljuk, hogy igazi meg­újulás csak az állampolgá­rok érdekeinek következetes védelmével és véleményének figyelembe vételével lehet­séges. Síkraszállunk az év­százados szakszervezeti moz­gatom megőrzéséért és meg­újításáért, a régi és új ér­dekvédelmi, a régi és új szakmai és társadalmi egye­sülések önállóságáért, a dol­gozó emberek,* a nyugdíja­sok érdekvédelmének össze­hangolásáért. Vállaljuk a megyében működő agrár- reformkörök követeléseit. Olyan sokrétű tulajdon- rendszer mellett vagyunk, amely teljesítmény- és szo­cialista orientációjú. A szi­lárd népi rendszer a valósá­gos társadalmi tulajdon döntő jelenléte garancia a magántőke hasznos és reális működési feltételeinek meg­teremtéséhez is. Modern Magyarországot akarunk, ezért a szocia­lizmus humánus céljait szol­gáló radikális reformok el­kötelezett hívei vagyunk. Támogatjuk a valóságos né­pi rendszer szerveződését segítő szocialista jogállam létrehozását intézményes biztosítékokkal, mind a tő­kés, mind a sztálinista visz- szarendeződéssekkel szem­ben. Szívügyünk a nemzeti megbékélés. Valljuk, hogy ehhez minden érdekelt fél jószándéka szükséges. Tudatában vagyunk an­nak, hogy nagyon bonyo­lult viszonyok között kell helytállnunk a népek-nem- zetek versenyében. A sike­res helytállás érdekében be­fogadunk minden tapaszta­latot, nem feledve, hogy sa­ját nemzeti-társadalmi ka­rakterünk kialakítása és a haladó erők szolidaritása nélkül nem léphetünk a mo­dern államok klubjaiba, az Európa Házba. Élnünk kell a sok néphez és kultúrához való természetes kötődésünk ma még beláthatatlan elő­nyeivel, ugyanakkor, nem­zeti érdekeink hatékonyabb képviselete feltételezi a köz­vetlen szomszédainkkal való normális kapcsolatok bizto­sításának képességét is. Becsületbeli ügyünk a tiszta közélet. Ellenségei va­gyunk mindenféle vissza­élésnek. Kedves Elvtársak! Elkép­zelésünk valóra váltása ér­dekében hívunk és várunk minden olyan volt MSZMP- tagot és párton kívüli ál­lampolgárt, akik céljaink megoldásában segíteni akar­nak. Ennek érdekében létre kell hozni és működtetni kell minél több MSZMP- alapszervezetet, községi, nagyközségi és városi MSZMP ideiglenes intéző bi­zottságot, biztosítani kell az MSZMP folyamatos műkö­dését. Ragaszkodjatok a párthelyiségeitekhez, evég- ből forduljatok hivatalosan is a helyi tanácsok szak- igazgatási szerveihez. Uta­sítsátok el a testvérharcot, működjetek együtt az MSZP szervezeteivel és tagjaival. Őrizzétek meg tagsági köny­veiteket, mert ez az MSZMP-hez tartozás leg­szentebb jelképe. Levélben az alábbi ideig­lenes címen jelentkezzetek: 5000 Szolnok, Ságvári krt. 19. MSZMP Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága. Személye­sen ugyanezen a címen min­den kedden és csütörtökön délután 14—17 óra között. Szolnok, 1989. november 13. Elvtársi üdvözlettel, J ász-N agy kun-Szoinok Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága: Dr. Erdei Katalin mg. mérnök-tanár Dr. Fehér Lajos jogász Homonnai András MÁV-mumkás Kovács Sándor földmunkás, nyug. unó. alez. Lakatos Lajos lakatos, nyug. mő alkalmazott Mondok Dezső középiskolai tanár Szurcsik István mg. mérnök nyug. tsz.-elnök Tabák Lajos fotóművész nyug. cukoripari dolgozó Tóth Miklós géplakatos, nyug. r. ear. Dr. Ungor Tibor történész, a történelemtudományok kandidátusa MSZMP Tíz nap az olasz osizmaszár közepén (3.) Az orvietói dóm úgy csoda, ahogy van Túlzás lenne azt hinni, hogy az olasz közönség a magyarok iránti rajongás lá­zában él. Hiszen a mienkhez hasonló bemutatkozásoKat tartanak az osztrákok, a ro­mánok, a bolgárok, de más nációk is. Ha pedig a turisz­tika számadatait nézzük, ab­ban az igazi nagy tétel a ja­pán invázió. A távol-keleti­ekkel először is a gazdasá­gi kapcsolat szaros es viru­lens, ebből pedig kijön az, hogy kíváncsi fotó-szemével ott kacsingat minden ide­genforgalmi attrakciónál a japán turista. Jönnek a sze­relem istenének, Szent Va­lentinénak áldozni, vagy jön­nek azért, mert San Gemini- ben, Rómától 100 kilométerre fele áron kapnak mindenféle ellátást. Vonulnak hát had­seregnyi oszlopokban a Szent Péter bazilikában, velük ver­senyre kelni nem lehet, ám hogy a Szolnok megyeiek nem ismeretlenek Urnbriá- ban, ez még jól jöhet ne­künk. Elbúcsúztunk San Gemini- től, el Szent Valentinótól és -Orvietóba tettük át székhe­lyünket, kissé Szent Ferenc oltalmába ajánlva magun­kat. Umbriában a szentek közöttünk járnak. Kézzel megérinthetők, magaszto- sabb pillanatokban hallani tógájuk suhogását. Orvieto városa a dóm miatt van: nem véletlen, hogy a temp­lomokban az istenek laknak. Az ember egyszerűen össze­roppan a fenséges szép ter­he alatt. Mit lehet mondani a dómról? Félszegen eiLha- darni a leckét: évszázadokon át épült, hát korokat köt ösz- sze. A mór stílust a román­nal, a gótikust a reneszánsz- szál. Építőmestere Sienában kezdte álmodni ezt a temp­lomot, amikor a városban pestis ütött ki. Ide menekült hát Orvietóba és itt folytatta művét. Aztán szeme világá­val fizetett, hogy még egy­szer ne tudjon ugyanilyet építeni. Sokan tartják a leg­szebb egyházi építménynek Olaszországban, ha pedig így van, akkor a világon sincs hozzáfogható. Az embernek a megítélésére már nincs mércéje, bennem úgy maradt meg, hogy tornyai a felhők­be fúródnak. De vissza a földre: a dóm térrőKnyílik az a parányi ut­cácska, melyben történelmi kövekből rakták a Ristoran- te al San Francesco-t, mely­bein főzni kellett két estén át a szolnoki különítmény­nek. A menü itt újházi tyúk­húslevessel indult és Gundel- palacsintával ért véget, mi­közben Zsákaiék itt is képe­sek voltak estéről estére megidézni az önfeledt han­gulatot. Azért ez se semmi! Farkas Pisti cimbalomjáté- ka, „Sajó”, Pegét idéző bőgő­improvizációja és Ali éjsza­kába kurjongató klarinét- szólama biztos taps volt mindig két fogás között, mi­ként Bárányné, Dallos Gi­zella népdalénekes merjyecs- kés ropogósai is alaposan felcsigázták a hangulatot. A bográcsgulyás és az új­házi tyúkleves rotációjában egy nap szünetet iktattak^ a házigazdák, amikoris Rómát mutatták meg nekünk. Nem először jártam Rómában és a katolikus világ fővárosá­ban a Vatikánban, így a kö­telező áhítaton túl vagyok. Ami meglepő volt ezúttal, az a közlekedés követhetetlen nekivadulása. Órák — így a szó szoros értelmében! — kellettek, míg az autós a sztrádákról a város központ­jába ért. Mondják, jövőre a labdarúgó világbajnokság kezdetére megoldják a gyors és zökkenőmentes leágazá­sokat, melyekre ma még rá­megy a rómaiak autóparkja: alig van gépkocsi, amelyik­nek ne lenne benyomva az eleje, az oldala vagy a há­tulja, mondhatni kötelező viselet a horpadás a karos­szérián. Ügy tűnik, a jármű­vek elhelyezéséről már gon­doskodtak, hiszen a Villa Borghese alatt valóságos ga­rázsváros épült, ami egy atomháború esetén óvóhely is a rómaiak számára. Csak hát — ha már a Colosseumot elpusztította a bomba, érde­mes-e feljönni a föld alól? De ha a volán forgatója meg is ússza az összekoccanást, még mindig ott vannak a város közellenségei, a robo­gók. Ottjártunkkor egy fia­tal srácot alighogy kihúztak a kocsi alól, amikor egy esze­lős, szakállas, fülhallgatós réveteg ámokfutó roncsro­bogójával egy konténerkuka oldalán landolt, de olyan szerencsétlenül, hogy egy kiálló szerkezettel szilán- kosra törte a bokáját. Mit tesz ilyenkor a rendőr? Egy­kedvűen szemléli a forgalom folyamatát, ha pedig vala­hol valami nagyobb balhé van, lezárnak néhány utcát, és miközben az egyik bőrru­hás csőre tölti arasznyi gép­pisztolyát, a másik igazoltat és bankrabló vagy terrorista után kutat az autóban. Egy délutáni szürkületben végre felfedeztem a számom­ra szabott „leg”-et Olaszor­szágban. A Lago Trasimeno partján Monte del Lago az a parányi vízparti csoda, mely­nek a főutcája talán 400 me­redek lépcsőfokból áll, pi- curka boltjába nem fér be több két vevőnél, de a piz­zeria teraszán is egyetlen, kétszemélyes asztal áll. Ha a törzsvásárlók közül csak egy­valaki is nem eszi meg a na­pi pizzáját, a bolt alighanem csődbe megy. De még ezit a pár tucat, lakóháznak for­mált fecskefészket is tömör es szigorú kőbástya védi 1350 tájáról, s rajta a komor faajtó is eredeti. A zsanér csikorgása valahonnan a kö­zépkor elejéről visszhangzik. Nem bírtam betelni a lát­vánnyal. Hideg este volt, a hold korongjába vacogó an­gyalok kapaszkodtak, és a fákon lúdbőrözve bújtak ösz­sze a narancsok. Mostaná­ban gyakran nézem a térké­pen: valóban létezik-e ilyen település, vagy -csak álmod­tam az egészet. Utunk utolsó állomása Perugia. Hát persze, hogy itt is siker, de már búcsúz­kodás is. Sztrunga Gyulát megkísértik: ugyan marad­jon kint havi 5 millió lírás fizetésért szakácsnak, de c hazajön a huszadrészéért Hát persze, hogy itt is ízlik a magyar menü, és ahogy ilyenkor lenni szokott, a kapcsolat „hogyan tovább”- járól beszél az olaszokkal Nádas Mihály szállodaigaz­gató és Weinrauch Lajos Februárban a Pelikánban visszavágó, olasz vacsoraes­tek, ahol fellépnek a hivatá­sos borkínálók is. A magyar idegenforgalmi szakembe­rek mindenütt nyitott kapu­kat döngetnek: jönnének a? olasz vadászok csőstül, csak program kell nekik vonzó és érdemleges. Ügy látom, az olasz tők« ugrásra kész, csak valaminc parányi jelre vár. Az mái éppen napjaink híre, hogj megkezdődtek az Alpok- Adria négyoldalú tárgyalá­sok. Lehet, hogy ez lesz e fellőtt zöld rakéta az olasz vállalkozók számára? (Vége) Palágyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom