Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)

1989-11-14 / 271. szám

2 Nem lesz több visszahívás? .Mébap_ 1989. NOVEMBER 14. La Pasionaria halálára Vasárnap este Madridban elhunyt Dolores Ibárruri, akinek nevét La Pasionaria néven ismerte meg a világ a spanyol polgárháború idején (Folytatás az 1. oldalról.) get az eredetileg tervezett program. Ezúttal azonban a HNF megyei bizottságának elő­terjesztése is napirendre ke­rült. Ennek értelmében új bizottság létrehozásáról kel­lett döntést hozni. Mint azt az előterjesztés­ben Tóth Lajos, a HNF megyei titkára megfogal­mazta, az 1985-ös tanács­tagi választások óta a tár­sadalom politikai tagoltsága lényegesen megváltozott. A többpártrendszer ma már alkotmányban garantált lé­tező valóság. A népképvi­seleti- önkormányzati és az államigazgatási rendszerben azonban a többpártrendszer elemei intézményesen nem jelentek meg. Élve a ta­nácstörvény adta lehetősé­gekkel — a FIDESZ kez­deményezésére — javasolta, hogy a megyei tanács hoz­zon létre Politikai Érdek­egyeztető Bizottságot az át­meneti időszakban. A javas­lat szerint a bizottságot a (Folytatás az 1. oldalról.) éves gazdaságpolitikai prog­ram-tervezetéről. Az államtitkár rámutatott, hogy sem tavaly, sem az idén nem sikerült a magyar gazdaság fejlődését olyan mértékben, dinamikussá ten­ni. amilyen mértékben ez kí­vánatos lett volna, illetve a kormány terveiben szerepelt. Nem javult a gazdaság jö­vedelemtermelő képessége, nem következett be a kívánt struktúraváltás, az ország pénzügyi helyzete ingatag, a növekvő jövedelemkiáramlás ellenére is rossz a lakosság közhangulata. Indokolt, hogy a szakértők olyan gazdasági program kidolgozását tűzték ki célul, amely lehetővé te­szi a fentebb említett kri­tikus folyamatok megállítá­sát és hosszabb távon visz- szafordításukat. A parlament elé kerülő hároméves kor­mányprogram tervezete en­nek jegyében született meg. vb-tagok és a pártok dele­gáltjai alkotják. A bizott­ság a vb napirendjét, tárgy- sorozatát tárgyalja meg, ez­által lehetőséget kapnának a politikai szervezetek a dön­téselőkészítésre, álláspontjuk kifejtésére, annak érvénve- sítésére. Tóth Lajos szóbeli kiegé­szítésében hangsúlyozta: a hatalmi centrum áttevődött a tanácsokhoz, a javaslat pe­dig megfelel a társadalmi tagoltság igényének, annak, hogy polarizált vélemények jelenhessenek meg a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának döntésében. Egyúttal utalt arra is, hogy a tanács működőképességének fenn­tartása a cél, ezért, ha a testület elfogadja az új bi­zottság életrehívását, a pár­tok — erről megállapodás született — nem támadják a megyei tanácsot A javaslat élénk vitát vál­tott ki, melvben dr. Denke Gergely a Fidesz képvisele­tében igyekezett a tanács­tagok aggályait eloszlatni, A programtervezet három alappilléren nyugszik: a vál­lalkozás élénkítésén, a világ­piachoz való igazodási előse­gítésén. valamint az életszín­vonal- és szociálpolitika sta­bilizációján. E célok megva­lósítása érdekében már jö­vőre kialakulnak a privati­zálás alapvető szabályai, létrejön az állami vagyon­alap, megkezdődik az állami vagyonnal való hatékonyabb gazdálkodás. Folytatódik a piac fejlődését akadályozó korlátok lebontása, vagyis a liberalizáció és a deregulá­ció. A terv készítői szeret­nék, hogy a magyar gazda­ság minél hamarabb felzár­kózzon az európai viszo­nyokhoz, ezért a piaci fo­lyamatok élénkítése érdeké­ben a lehető legszorosabb kapcsolatot kívánják kiépí­teni mind az Európai Közös­ség. mind pedig az Európai Szabadkereskedelmi Társu­lás országaival. mondván, hogy a javaslat az új politikai helyzetnek és a törvényességnek egyaránt megfelel. Nem a visszahí­vások útját kívánják járni, felelősséggel akarnak részt venni az önkormányzati munkában. Az elfogadást azzal is indokolta, általa a pártok tevékenysége közjogi méltóságot nyer. A vitában felszólalók kö­zül Pacsek János és Bálint Ferenc a döntés elnapolását javasolta, dr. Szóró Mag­dolna a pártokon kívüliek érdekében emelt szót, Tóth Istvánná pedig sérelmesnek tartotta, hogy a szakszerve­zet nem kapott helyet a bi­zottságban. Dr. Bozsó Péter vb-titkár, dr. Ürmössy Ildi­kó elnökhelyettes és Mohá­csi Ottó a javaslatot támo­gatva fejtette ki vélemé­nyét. Végül .n testület öt ellen- szavazattal, öt tartózkodás mellett elfogadta az új, Po­litikai Érdekegyeztető Bi­zottság létrehozására tett ja­vaslatot. Sz. Gy. Máltán lesz az ú| csúcstalálkozó A december elején esedé­kes szovjet—amerikai csúcs- találkozót Marsaxlokk mál­tai halászfalu közelében fog­ják tartani. Mint Vallettái hivatalos körökben hétfőn közölték, Mihail Gorbacsov és George Bush eredetileg távolabbra tervezett tengeri találkozóját a semleges Mál­ta iránti megbecsülés jele­ként hozták közelebb az ap­ró szigetország partjához. Az elképzelések szerint a Szlava nevű szovjet és a Belknap nevű amerikai cirkáló a mál­tai lovagok egyik 16. századi őrtornya közelében fog majd horgonyozni. A máltai fővárostól, Val­lettától 12 kilométerre délre eső Marsaxlokkot biztonsági szempontból igen kedvező­nek találták, mivel a halász­faluban erős kerítés veszi körül a tervezett szabadki­kötő félig felépült létesítmé­nyeit. Kohl—Jaruzelski „Szokatlanul nyílt” tárgyalás „Szokatlanul intenzív, szo­katlanul nyílt” volt az a tár­gyalás, amelyet Helmut Koni nyugatnémet kormányfő ioiytatott Wojciech Jaru­zelski lengyel köztársasági elnökkel Varsóban vasárnap, közölte Hans Klein nyugat­német kormányszóvivő. Hoz­zátette azt is, hogy a meg­beszélést a baráti közeledés jellemezte. A találkozó három és fél órát tartott, ami a nemzet­közi gyakorlatban már hosz- szúnak számít. Részt vett rajta Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő és Krzysz­tof Skubiszewski külügymi­niszter, valamint Hans Klein nyugatnémet kormányszóvi­vő. A tárgyalásokon minde­nekelőtt az NDK-beli drá­mai eseményekről volt szó, többek között olyan össze­függésben, hogy milyen kö­vetkezményeik lehetnek a nyugatnémet—lengyel vi­szony alakulására. Kohl er­ről szólva hangsúlyozta, hogy a lengyel reformok pél­dája nélkül a kelet-német­országi változások nem in­dulhattak volna el. A len­gyel reformok hatással van­nak más európai folyama­tokra is, mindenekelőtt a le­szerelési tárgyalások ütemé­re is, mondta Kohl, és utalt a bécsi leszerelési tárgyalá­sokra. A megbeszélések másik fontos témája a nyugati len­gyel határok kérdése volt, közölte a nyugatnémet szó­vivő, de részletekbe nem bo­csátkozott. Csak annyit mon­dott, hogy a felek „közelebb kerültek egymás nézeteinek megértéséhez”. A határkérdés azért ké­nyes ügy a lengyel—nyugat­német kapcsolatokban 45 év­vel a második világháború befejezése után is, mert Len­gyelország mai területének egyharmada a második vi­lágháború előtt Németor­szághoz tartozott. A nyugati lengyel határt, az Odera— Neisse vonalat az NSZK el­ismerte ugyan a Lengyelor­szággal 1970-ben kötött szer­ződésben, de Kohl szerint ezt csak egy megkötendő béke­egyezmény szentesítheti. Dolores Ibárruri Gomez 1895 december 9-én szüle­tett a vizcayai Gallarta fa­luban. Apja baszk, anyja kasztíiliai származású volt. A mélységesen vallásos érzel­mű bányászcsaládban a nyol­cadik gyermek volt Tizenöt évesen tanítónő szeretett volna lenni, ám le kellett mondania tervéről, mert ta­nulmányaira nem jutott pénz. Szabás-varrást tanult, később szolgálólány és pin­cérnő volt. Húszévesen ment férjhez egy bányászhoz. Hat gyermekükből csupán kettő érte meg a felnőtt kort. Ibárruri 1917-ben lett a szocialista pórt tagja, és rö­viddel később kezdett írá­sokat publikálni „La Pasio­naria” néven. 1919—1920- ban Vizcayában a III. In- ternacionálé helyi csoport­jainak szervezője, s 1920- ban csatlakozik a Spanyol- országi Kommunista Párt­hoz. Tízévi politikai küzde­lem, nélkülözés és megélhe­tési gondok következnek. A II. Köztársaság alkotmányo- zó nemzetgyűlésének 1931- ben képviselője, ezután Mad­ridban — férjétől különvál- tan — él. Rendszeresen pub­likál az SKP lapjában a Mundo Obreróban. társadal­mi tevékenységéért kétszer bebörtönzik. 1933-ban járt először a Szovjetunióban, rö­viddel később létrehozza az Antifasiszta Nőszövetséget. A népfront győzelme után Első olvasásban elfogadta hétfőn a szovjet Legfelsőbb Tanács a ki- és beutazásról szóló törvényt. A képviselők szeme előtt az a cél lebe­gett, hogy összhangba hoz­zák a szovjet utazási törvé­nyeket a bécsi megállapodá­sokkal. A törvény egyik lényeges új vonása a korábbi gya­korlathoz képest az, hogy 1936- tól ismét a törvényho­zási képviselő. A polgárhá­ború első napjától kezdve a köztársaságiak harcának szervezője. Legendássá lett madridi rádióbeszéde, ame­lyet így fejezett be: „No pasarán” — Nem törnek át. 1937- ben a köztársasági par­lament alelnö'ke. Spanyolor­szágot 1938 márciusában — röviddel Madrid feladása előtt hagyta el. Franciaor­szágban, majd Moszkvában élt fiával és lányával. Fia, Ruben, a sztálingrádi csatá­ban esett el. Az SKP 1942- ben választotta főtitkárrá, 1960-tól volt a pórt elnöke Három évtizeden át élt a szovjet fővárosban, kitüntet­ték a Lenin-békedíjjal. Em­beri tartása és a szocializ­mus iránti humanista elkö­telezettsége vezérelte, ami­kor 1968. augusztus 21-én a Kremlben, a szovjet vezetés előtt elítélte a csehszlovákiai fegyveres beavatkozást. Hazájába 1977 májusában tért vissza, s nem sokkal később Aszturia parlamenti képviselője, a Cortes alelnö- ke lett. Ibárruri a megosz­tott spanyol kommunista mozgalomban az egység ál­landó jelképe is volt. Még megérte és üdvözölte a kom­munisták tavalyi újraegyesü­lését. Utolsó éveit betegsé­gekkel viaskodva, az aktív po­litizálástól visszahúzódva él­te le. Meruk József az áillambiztonságra hivat­kozva legfeljebb öt évig le­het megtagadni a kiutazást a kérelmezőtől. A munkába álláskor figyeLmeztetnd kell a munkavállalót, ha a mun­kaköre miatt kiutazási kor­látozással kell számolnia. Rö- videbb időt szab meg a tör­vény a hatóságoknak az ál­lampolgárok kiutazási ké­relmeinek elbírálására. Egy­szerűbb lesz az útiokmányok kiállítása. A rokonok „vé­tója” nagykorú személy ese­tében nem lehet ezentúl oka a kivándorlási kérelem visz- szautasításának. (Kivételt ■képez az az eset, amikor a kiutazni szándékozó személy­nek hátraléka van a bíróság által megítélt tartásdíj fize­tésében.) FIDESZ­megmozdulás A brassói munkásfelkelést 1987. november 15-én a párt­vezér Ceausescu parancsára vérbefojtották. A tüntetés résztvevői közül sokan még mindig a diktátor börtöné­iben sínylődnek. Az áldoza­tokra emlékezve kérjük, min­denki gyújtson egy szál gyertyát! Ne feledjük, hogy mi sem élhetünk biztonságban addig, amíg körülöttünk őrjöngő diktátorok, zsarnokok, ag- resszorok élnék, amíg fegy­verekkel fenyegetőznek, amíg megtörténhet az, hogy embereket zárnak be csak azért, mert szeretnének em­ber módjára élni! Találkozzunk november 15-én délelőtt 10 órától Szolnokon a Megyei Műve­lődési és Ifjúsági Központ előtt, ahol gyertyákat, köny­veket is fogunk árusítani. Az ezekből és más adományok­ból befolyt pénzt a FIDESZ eljuttatja a családtagoknak. Este hat órakor pedig meg­gyújtjuk az emlékezés gyer­tyáit FIDESZ szolnoki csoport Tíz nap alatt az olasz csizmaszár közepén (1.) A pártok miatt nem mennek ölre A napfényes Itália minket ilyen mogorva arccal fogadott Fotó: Hargitai Lajos Az emberi kapcsolatoknak nincs receptúrája. Jó tíz esz­tendeje már, hogy egy gyer­mek úszókból álló sportde­legáció vendégeskedett me­gyénkben. A versenyzők Umbriából jöttek, a Pelikán­ban szálltak meg, és szem­mel láthatóan jól érezték magukat. A küldöttség veze­tője Gianni Tomassi úr, el­ismerően veregette hátba Weinrauch Lajos akkori szállodatitkárt, ma igazgató- helyettest és tolmácsot, és ezt mondta: — No drága barátaim, ha­marosan viszonozzuk a ven­déglátást! A pelikánosok mosolyog­tak. — Ismerjük az ilyesmit, ehhez hasonló ígéretekkel van tele a padlás. Aztán né­hány hét múlva megjött Termiből a meghívó, szere­tettel várnak a városba egy gasztronómiai válogatottat. És az első kompánia elment. A fene se érti ezeket az ola­szokat, néha kifejezetten za­varba ejtik a magyarokat az­zal, hogy pedánsan betartják ígéreteiket. A kapcsolatok idővel ter­mőre fordultak: szakembe­rek jöttek, szakemberek mentek, és az idén október 23-án, már ki tudja hányad­szor vágott neki egy ínyes delegáció Szolnokról a más­fél ezer kilométeres útnak. Sztrunga Gyula mestersza­kács és Móra László mester­cukrász volt természetesen a két sztár, ám bátran el­mondhatom, Zsákai Ferenc négytagú zenekara nélkül akár halotti tor is lehetett volna a magyar vacsoraest. A tágas buszban éppen egy tucatnyian foglaltunk helyet, egyetlen felesleges ember ta­lán az újságíró volt, aki lel- kiismeretfurdalását később némi konyhai segédmunká­val igyekezett kompenzálni. Elindultunk hát a bá- gyasztó, nyárias magyar ősz­ből a napfényes szép Itá­liába, ahol érdes, ködgomo- lyagos, elkeserítő ősz foga­dott bennünket. Umbria Itália közepe táján fekszik. Az átfúrt hegyek alagútjai- ban nagyjából annyi időt tölt az ember, mint isten szabad ege alatt. A környék­re mondhatnám, hogy törté­nelmi, de nem lenne igaz: Qrvieto, Perugia, Assisi vi­déke ugyanis maga a törté­nelem. De úgy történelem ám, hogy az etruszkok már akkor belerajzolták kézje­gyüket a tájba, amikor mi- valahol az Etelközben puhí­tottuk nyereg alatt a húst. És Umbria Olaszország vö­rös zónája is: a választáso­kon általában a kommunis­ta párt nyer, így a városok közigazgatását sarló-kalapá­csos jelvényű vezetők irá­nyítják. Utunk első állomása Térni volt, egeszen pontosan a Szamárnoz címzett fogadó. Itt kaptam az etső leckét, amit jól emléKezetembe vés­tem: ebben a demokráciá­ban, melyet Olaszország gya­korol, a pártállás semmiféle éket nem ver az emberek közé. Dr. Claudio Proietti politikailag a jobboldalon áüT de ha holnap a kommu­nista párt bankettet tartana az éttermében, biztos, hogy a tulajdonos is beállna a fel­szolgálók sorába. Más kér­dés, hogy nem értene egyet azzal, ha a térni kommunis­ta városvezetés mondjak úgy döntene, hogy a vendéglőjét, ami családi örökség, közös­ségi szempontból kisajátítja. Olaszországban a poLitika nem vérre megy. Ha van állampárt, van valláspárt is. És ez az. Kicsit több álmo­dozással, irracionalitással, így pedig már érthető, a kommunisták derűsen biza­kodó életérzésükből nem hagyják kizökkenteni magu­kat. Aztán ugyanezért nép­ünnepély a L’ Unita napja, ezért süti ingyen napokon át a pizzát bármelyik kommu­nista tisztségviselő és ajánl­ja fel, hogy megteszi azt ná­lunk is, ha a választások előtti korteskedés kerül sor­ra. Az olasz politizálásban — én legalábbis így éreztem — költészet van. És ettől kissé a mindennapok fölé is emel­kedik. De térjünk vissza az étke­zőasztalhoz: az olaszok szá­mára a vacsora egy egész esti programot jelent. Ko­mótosan, ráérős ceremóniá­val kerülnek a tányérra a fogások, ám az igazi cécó nem ez. Izgatott várakozás után íeitete öltönyben, nya­kukban aranyláncon lógó kóstoló fémtálkákkal vonul­nak be a borkínálás avatott mesterei. Annyi gráciával és kimért előkelőséggel lépked­nek posztjukra e hivatásos kínálók — egyébként társa­dalmi szolgálói Bacchusnak —, hogy hozzájuk képest az angol admiralitás első lord­ja egy slendrián szegényle­gény. Ettől kezdve a vendég gigája sínen van: az illeté­kes borfelvigyázó minden rezdülésre reagál. Ha bele­nyalsz a poharadba, máris halk neszezéssel surran a hátad mögé és pótolja a hi­ányt. Az ásványvíznél alig erősebb vörös montefalcói vagy a fehér chardonnay annyira meg van becsülve általuk, hogy bizony csak sajnálni lehet a hazai bort, melyet mustáros pohárból hajt le az itthoni borivó. Alighanem ez is közreját­szik abban, hogy nincs be­csülete nálunk a bornak, de még a termelőjének sem. Pe- idg az olasz borok mellett a tokaji száraz szamorodni bi­zony ég és föld, természete­sen a javunkra. Azért ebben a nagy kínálkozásban része­get, de még kapatos embert se lehet látni. Úgy hajnal­tájt a kínálók közül szokott megroggyanni valaki, mert hát ennek a szakmának is megvan a maga veszélye. (Folytatjuk) Palágyi Béla Vállalkozás, világpiac, életszínvonal Szovjetunió Utazási törvény — könnyítésekkel

Next

/
Oldalképek
Tartalom