Néplap, 1989. november (40. évfolyam, 260-285. szám)
1989-11-14 / 271. szám
2 Nem lesz több visszahívás? .Mébap_ 1989. NOVEMBER 14. La Pasionaria halálára Vasárnap este Madridban elhunyt Dolores Ibárruri, akinek nevét La Pasionaria néven ismerte meg a világ a spanyol polgárháború idején (Folytatás az 1. oldalról.) get az eredetileg tervezett program. Ezúttal azonban a HNF megyei bizottságának előterjesztése is napirendre került. Ennek értelmében új bizottság létrehozásáról kellett döntést hozni. Mint azt az előterjesztésben Tóth Lajos, a HNF megyei titkára megfogalmazta, az 1985-ös tanácstagi választások óta a társadalom politikai tagoltsága lényegesen megváltozott. A többpártrendszer ma már alkotmányban garantált létező valóság. A népképviseleti- önkormányzati és az államigazgatási rendszerben azonban a többpártrendszer elemei intézményesen nem jelentek meg. Élve a tanácstörvény adta lehetőségekkel — a FIDESZ kezdeményezésére — javasolta, hogy a megyei tanács hozzon létre Politikai Érdekegyeztető Bizottságot az átmeneti időszakban. A javaslat szerint a bizottságot a (Folytatás az 1. oldalról.) éves gazdaságpolitikai program-tervezetéről. Az államtitkár rámutatott, hogy sem tavaly, sem az idén nem sikerült a magyar gazdaság fejlődését olyan mértékben, dinamikussá tenni. amilyen mértékben ez kívánatos lett volna, illetve a kormány terveiben szerepelt. Nem javult a gazdaság jövedelemtermelő képessége, nem következett be a kívánt struktúraváltás, az ország pénzügyi helyzete ingatag, a növekvő jövedelemkiáramlás ellenére is rossz a lakosság közhangulata. Indokolt, hogy a szakértők olyan gazdasági program kidolgozását tűzték ki célul, amely lehetővé teszi a fentebb említett kritikus folyamatok megállítását és hosszabb távon visz- szafordításukat. A parlament elé kerülő hároméves kormányprogram tervezete ennek jegyében született meg. vb-tagok és a pártok delegáltjai alkotják. A bizottság a vb napirendjét, tárgy- sorozatát tárgyalja meg, ezáltal lehetőséget kapnának a politikai szervezetek a döntéselőkészítésre, álláspontjuk kifejtésére, annak érvénve- sítésére. Tóth Lajos szóbeli kiegészítésében hangsúlyozta: a hatalmi centrum áttevődött a tanácsokhoz, a javaslat pedig megfelel a társadalmi tagoltság igényének, annak, hogy polarizált vélemények jelenhessenek meg a megyei tanács végrehajtó bizottságának döntésében. Egyúttal utalt arra is, hogy a tanács működőképességének fenntartása a cél, ezért, ha a testület elfogadja az új bizottság életrehívását, a pártok — erről megállapodás született — nem támadják a megyei tanácsot A javaslat élénk vitát váltott ki, melvben dr. Denke Gergely a Fidesz képviseletében igyekezett a tanácstagok aggályait eloszlatni, A programtervezet három alappilléren nyugszik: a vállalkozás élénkítésén, a világpiachoz való igazodási elősegítésén. valamint az életszínvonal- és szociálpolitika stabilizációján. E célok megvalósítása érdekében már jövőre kialakulnak a privatizálás alapvető szabályai, létrejön az állami vagyonalap, megkezdődik az állami vagyonnal való hatékonyabb gazdálkodás. Folytatódik a piac fejlődését akadályozó korlátok lebontása, vagyis a liberalizáció és a dereguláció. A terv készítői szeretnék, hogy a magyar gazdaság minél hamarabb felzárkózzon az európai viszonyokhoz, ezért a piaci folyamatok élénkítése érdekében a lehető legszorosabb kapcsolatot kívánják kiépíteni mind az Európai Közösség. mind pedig az Európai Szabadkereskedelmi Társulás országaival. mondván, hogy a javaslat az új politikai helyzetnek és a törvényességnek egyaránt megfelel. Nem a visszahívások útját kívánják járni, felelősséggel akarnak részt venni az önkormányzati munkában. Az elfogadást azzal is indokolta, általa a pártok tevékenysége közjogi méltóságot nyer. A vitában felszólalók közül Pacsek János és Bálint Ferenc a döntés elnapolását javasolta, dr. Szóró Magdolna a pártokon kívüliek érdekében emelt szót, Tóth Istvánná pedig sérelmesnek tartotta, hogy a szakszervezet nem kapott helyet a bizottságban. Dr. Bozsó Péter vb-titkár, dr. Ürmössy Ildikó elnökhelyettes és Mohácsi Ottó a javaslatot támogatva fejtette ki véleményét. Végül .n testület öt ellen- szavazattal, öt tartózkodás mellett elfogadta az új, Politikai Érdekegyeztető Bizottság létrehozására tett javaslatot. Sz. Gy. Máltán lesz az ú| csúcstalálkozó A december elején esedékes szovjet—amerikai csúcs- találkozót Marsaxlokk máltai halászfalu közelében fogják tartani. Mint Vallettái hivatalos körökben hétfőn közölték, Mihail Gorbacsov és George Bush eredetileg távolabbra tervezett tengeri találkozóját a semleges Málta iránti megbecsülés jeleként hozták közelebb az apró szigetország partjához. Az elképzelések szerint a Szlava nevű szovjet és a Belknap nevű amerikai cirkáló a máltai lovagok egyik 16. századi őrtornya közelében fog majd horgonyozni. A máltai fővárostól, Vallettától 12 kilométerre délre eső Marsaxlokkot biztonsági szempontból igen kedvezőnek találták, mivel a halászfaluban erős kerítés veszi körül a tervezett szabadkikötő félig felépült létesítményeit. Kohl—Jaruzelski „Szokatlanul nyílt” tárgyalás „Szokatlanul intenzív, szokatlanul nyílt” volt az a tárgyalás, amelyet Helmut Koni nyugatnémet kormányfő ioiytatott Wojciech Jaruzelski lengyel köztársasági elnökkel Varsóban vasárnap, közölte Hans Klein nyugatnémet kormányszóvivő. Hozzátette azt is, hogy a megbeszélést a baráti közeledés jellemezte. A találkozó három és fél órát tartott, ami a nemzetközi gyakorlatban már hosz- szúnak számít. Részt vett rajta Tadeusz Mazowiecki lengyel kormányfő és Krzysztof Skubiszewski külügyminiszter, valamint Hans Klein nyugatnémet kormányszóvivő. A tárgyalásokon mindenekelőtt az NDK-beli drámai eseményekről volt szó, többek között olyan összefüggésben, hogy milyen következményeik lehetnek a nyugatnémet—lengyel viszony alakulására. Kohl erről szólva hangsúlyozta, hogy a lengyel reformok példája nélkül a kelet-németországi változások nem indulhattak volna el. A lengyel reformok hatással vannak más európai folyamatokra is, mindenekelőtt a leszerelési tárgyalások ütemére is, mondta Kohl, és utalt a bécsi leszerelési tárgyalásokra. A megbeszélések másik fontos témája a nyugati lengyel határok kérdése volt, közölte a nyugatnémet szóvivő, de részletekbe nem bocsátkozott. Csak annyit mondott, hogy a felek „közelebb kerültek egymás nézeteinek megértéséhez”. A határkérdés azért kényes ügy a lengyel—nyugatnémet kapcsolatokban 45 évvel a második világháború befejezése után is, mert Lengyelország mai területének egyharmada a második világháború előtt Németországhoz tartozott. A nyugati lengyel határt, az Odera— Neisse vonalat az NSZK elismerte ugyan a Lengyelországgal 1970-ben kötött szerződésben, de Kohl szerint ezt csak egy megkötendő békeegyezmény szentesítheti. Dolores Ibárruri Gomez 1895 december 9-én született a vizcayai Gallarta faluban. Apja baszk, anyja kasztíiliai származású volt. A mélységesen vallásos érzelmű bányászcsaládban a nyolcadik gyermek volt Tizenöt évesen tanítónő szeretett volna lenni, ám le kellett mondania tervéről, mert tanulmányaira nem jutott pénz. Szabás-varrást tanult, később szolgálólány és pincérnő volt. Húszévesen ment férjhez egy bányászhoz. Hat gyermekükből csupán kettő érte meg a felnőtt kort. Ibárruri 1917-ben lett a szocialista pórt tagja, és röviddel később kezdett írásokat publikálni „La Pasionaria” néven. 1919—1920- ban Vizcayában a III. In- ternacionálé helyi csoportjainak szervezője, s 1920- ban csatlakozik a Spanyol- országi Kommunista Párthoz. Tízévi politikai küzdelem, nélkülözés és megélhetési gondok következnek. A II. Köztársaság alkotmányo- zó nemzetgyűlésének 1931- ben képviselője, ezután Madridban — férjétől különvál- tan — él. Rendszeresen publikál az SKP lapjában a Mundo Obreróban. társadalmi tevékenységéért kétszer bebörtönzik. 1933-ban járt először a Szovjetunióban, röviddel később létrehozza az Antifasiszta Nőszövetséget. A népfront győzelme után Első olvasásban elfogadta hétfőn a szovjet Legfelsőbb Tanács a ki- és beutazásról szóló törvényt. A képviselők szeme előtt az a cél lebegett, hogy összhangba hozzák a szovjet utazási törvényeket a bécsi megállapodásokkal. A törvény egyik lényeges új vonása a korábbi gyakorlathoz képest az, hogy 1936- tól ismét a törvényhozási képviselő. A polgárháború első napjától kezdve a köztársaságiak harcának szervezője. Legendássá lett madridi rádióbeszéde, amelyet így fejezett be: „No pasarán” — Nem törnek át. 1937- ben a köztársasági parlament alelnö'ke. Spanyolországot 1938 márciusában — röviddel Madrid feladása előtt hagyta el. Franciaországban, majd Moszkvában élt fiával és lányával. Fia, Ruben, a sztálingrádi csatában esett el. Az SKP 1942- ben választotta főtitkárrá, 1960-tól volt a pórt elnöke Három évtizeden át élt a szovjet fővárosban, kitüntették a Lenin-békedíjjal. Emberi tartása és a szocializmus iránti humanista elkötelezettsége vezérelte, amikor 1968. augusztus 21-én a Kremlben, a szovjet vezetés előtt elítélte a csehszlovákiai fegyveres beavatkozást. Hazájába 1977 májusában tért vissza, s nem sokkal később Aszturia parlamenti képviselője, a Cortes alelnö- ke lett. Ibárruri a megosztott spanyol kommunista mozgalomban az egység állandó jelképe is volt. Még megérte és üdvözölte a kommunisták tavalyi újraegyesülését. Utolsó éveit betegségekkel viaskodva, az aktív politizálástól visszahúzódva élte le. Meruk József az áillambiztonságra hivatkozva legfeljebb öt évig lehet megtagadni a kiutazást a kérelmezőtől. A munkába álláskor figyeLmeztetnd kell a munkavállalót, ha a munkaköre miatt kiutazási korlátozással kell számolnia. Rö- videbb időt szab meg a törvény a hatóságoknak az állampolgárok kiutazási kérelmeinek elbírálására. Egyszerűbb lesz az útiokmányok kiállítása. A rokonok „vétója” nagykorú személy esetében nem lehet ezentúl oka a kivándorlási kérelem visz- szautasításának. (Kivételt ■képez az az eset, amikor a kiutazni szándékozó személynek hátraléka van a bíróság által megítélt tartásdíj fizetésében.) FIDESZmegmozdulás A brassói munkásfelkelést 1987. november 15-én a pártvezér Ceausescu parancsára vérbefojtották. A tüntetés résztvevői közül sokan még mindig a diktátor börtönéiben sínylődnek. Az áldozatokra emlékezve kérjük, mindenki gyújtson egy szál gyertyát! Ne feledjük, hogy mi sem élhetünk biztonságban addig, amíg körülöttünk őrjöngő diktátorok, zsarnokok, ag- resszorok élnék, amíg fegyverekkel fenyegetőznek, amíg megtörténhet az, hogy embereket zárnak be csak azért, mert szeretnének ember módjára élni! Találkozzunk november 15-én délelőtt 10 órától Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ előtt, ahol gyertyákat, könyveket is fogunk árusítani. Az ezekből és más adományokból befolyt pénzt a FIDESZ eljuttatja a családtagoknak. Este hat órakor pedig meggyújtjuk az emlékezés gyertyáit FIDESZ szolnoki csoport Tíz nap alatt az olasz csizmaszár közepén (1.) A pártok miatt nem mennek ölre A napfényes Itália minket ilyen mogorva arccal fogadott Fotó: Hargitai Lajos Az emberi kapcsolatoknak nincs receptúrája. Jó tíz esztendeje már, hogy egy gyermek úszókból álló sportdelegáció vendégeskedett megyénkben. A versenyzők Umbriából jöttek, a Pelikánban szálltak meg, és szemmel láthatóan jól érezték magukat. A küldöttség vezetője Gianni Tomassi úr, elismerően veregette hátba Weinrauch Lajos akkori szállodatitkárt, ma igazgató- helyettest és tolmácsot, és ezt mondta: — No drága barátaim, hamarosan viszonozzuk a vendéglátást! A pelikánosok mosolyogtak. — Ismerjük az ilyesmit, ehhez hasonló ígéretekkel van tele a padlás. Aztán néhány hét múlva megjött Termiből a meghívó, szeretettel várnak a városba egy gasztronómiai válogatottat. És az első kompánia elment. A fene se érti ezeket az olaszokat, néha kifejezetten zavarba ejtik a magyarokat azzal, hogy pedánsan betartják ígéreteiket. A kapcsolatok idővel termőre fordultak: szakemberek jöttek, szakemberek mentek, és az idén október 23-án, már ki tudja hányadszor vágott neki egy ínyes delegáció Szolnokról a másfél ezer kilométeres útnak. Sztrunga Gyula mesterszakács és Móra László mestercukrász volt természetesen a két sztár, ám bátran elmondhatom, Zsákai Ferenc négytagú zenekara nélkül akár halotti tor is lehetett volna a magyar vacsoraest. A tágas buszban éppen egy tucatnyian foglaltunk helyet, egyetlen felesleges ember talán az újságíró volt, aki lel- kiismeretfurdalását később némi konyhai segédmunkával igyekezett kompenzálni. Elindultunk hát a bá- gyasztó, nyárias magyar őszből a napfényes szép Itáliába, ahol érdes, ködgomo- lyagos, elkeserítő ősz fogadott bennünket. Umbria Itália közepe táján fekszik. Az átfúrt hegyek alagútjai- ban nagyjából annyi időt tölt az ember, mint isten szabad ege alatt. A környékre mondhatnám, hogy történelmi, de nem lenne igaz: Qrvieto, Perugia, Assisi vidéke ugyanis maga a történelem. De úgy történelem ám, hogy az etruszkok már akkor belerajzolták kézjegyüket a tájba, amikor mi- valahol az Etelközben puhítottuk nyereg alatt a húst. És Umbria Olaszország vörös zónája is: a választásokon általában a kommunista párt nyer, így a városok közigazgatását sarló-kalapácsos jelvényű vezetők irányítják. Utunk első állomása Térni volt, egeszen pontosan a Szamárnoz címzett fogadó. Itt kaptam az etső leckét, amit jól emléKezetembe véstem: ebben a demokráciában, melyet Olaszország gyakorol, a pártállás semmiféle éket nem ver az emberek közé. Dr. Claudio Proietti politikailag a jobboldalon áüT de ha holnap a kommunista párt bankettet tartana az éttermében, biztos, hogy a tulajdonos is beállna a felszolgálók sorába. Más kérdés, hogy nem értene egyet azzal, ha a térni kommunista városvezetés mondjak úgy döntene, hogy a vendéglőjét, ami családi örökség, közösségi szempontból kisajátítja. Olaszországban a poLitika nem vérre megy. Ha van állampárt, van valláspárt is. És ez az. Kicsit több álmodozással, irracionalitással, így pedig már érthető, a kommunisták derűsen bizakodó életérzésükből nem hagyják kizökkenteni magukat. Aztán ugyanezért népünnepély a L’ Unita napja, ezért süti ingyen napokon át a pizzát bármelyik kommunista tisztségviselő és ajánlja fel, hogy megteszi azt nálunk is, ha a választások előtti korteskedés kerül sorra. Az olasz politizálásban — én legalábbis így éreztem — költészet van. És ettől kissé a mindennapok fölé is emelkedik. De térjünk vissza az étkezőasztalhoz: az olaszok számára a vacsora egy egész esti programot jelent. Komótosan, ráérős ceremóniával kerülnek a tányérra a fogások, ám az igazi cécó nem ez. Izgatott várakozás után íeitete öltönyben, nyakukban aranyláncon lógó kóstoló fémtálkákkal vonulnak be a borkínálás avatott mesterei. Annyi gráciával és kimért előkelőséggel lépkednek posztjukra e hivatásos kínálók — egyébként társadalmi szolgálói Bacchusnak —, hogy hozzájuk képest az angol admiralitás első lordja egy slendrián szegénylegény. Ettől kezdve a vendég gigája sínen van: az illetékes borfelvigyázó minden rezdülésre reagál. Ha belenyalsz a poharadba, máris halk neszezéssel surran a hátad mögé és pótolja a hiányt. Az ásványvíznél alig erősebb vörös montefalcói vagy a fehér chardonnay annyira meg van becsülve általuk, hogy bizony csak sajnálni lehet a hazai bort, melyet mustáros pohárból hajt le az itthoni borivó. Alighanem ez is közrejátszik abban, hogy nincs becsülete nálunk a bornak, de még a termelőjének sem. Pe- idg az olasz borok mellett a tokaji száraz szamorodni bizony ég és föld, természetesen a javunkra. Azért ebben a nagy kínálkozásban részeget, de még kapatos embert se lehet látni. Úgy hajnaltájt a kínálók közül szokott megroggyanni valaki, mert hát ennek a szakmának is megvan a maga veszélye. (Folytatjuk) Palágyi Béla Vállalkozás, világpiac, életszínvonal Szovjetunió Utazási törvény — könnyítésekkel
