Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-13 / 243. szám
1989. OKTOBER 13 ' körben Gyermekvilág J A kisebbek is szerelnek játszani A nagyobbak hamar találnak valami játékot, szórakozást. S ha a kisebbek is be szeretnének állni, hamar megkapják az elutasító választ: nem, ti még kiesik vagytok. Pedig játszani ők is szeretnek. Egyszer — de még jobb ha többször — rájuk is gondolhatnátok. Nekik is rendezzetek egy világbajnokságot. Meglátjátok, a kicsik mennyire fognak örülni. Ki a legjobb megfigyelő A fákra, bokrokra — vagy ami éppen a közelben van — kis papírokat erősítsetek. Ezek lehetnek újságkivágások, rajzok vagy fotók. Sípszóra mindenki körbe rohan. Fontos, hogy jól megfigyeljen mindent, mert kb., 5—6 perc múlva, az újabb sípszóig vissza kell futni, és ugyanannyi idő alatt le kell írni azt, hogy mit látott, mit figyelt meg. Ha ezt a játékot — persze más tárgyakkal — egy hét múlva megismétlitek, kiderül, hogy milyen jól lehet fejleszteni a megfigyelő képességet. Tolvaj lépés Az egyik pajtás háttal áll a játékosoknak. A többiek tőle kb./ húsz méternyire helyezkednek el! A játék kezdetén valamennyien egy vonalban állnak. Az elől álló lesz a kiáltó. Amint elrikkantja magát: „Tolvajlépés, egy-kettő-három!” — megkezdődhet a futás előre, a kiáltó irányába. Ahogy véget ér a kikiáltás szövege, a kiáltó visszafordul. Aki még ekkor is mozog, annak viszsza kell lépnie 1—2—3 lépést a kikiáltó ítélete alapján. A győztes az lesz, aki először érinti meg a kikiáltót. Színes papagáj Húzzatok két vonalat, két méter távolságra egymástól. A fogó a két vonal között áll, a többi gyerekek a „papagájok”. A „papagájok” az egyik vonal mögött állnak, és arra várnak, hogy milyen színt kiált a fogó. Akinek a ruháján (öltözékén) nem szerepel a kikiáltott szín, annak át kell futni a túlsó vonal mögé. A fogó feladata, hogy igyekszik nyakon csípni a „röpdöső papagájokat”. Akit először fog meg, az lesz az új fogó. Horváth Mihály Lóugrásban A megszámozott öt négyzetben egy-egy keresztnevet rejtettünk el. A neveket lóugrásban kell megfejteni. Ha a megfejtett keresztnevek kezdőbetűit összeolvassátok, egy magyar költő vezetéknevét kapjátok eredményül. Ki a költő? B G 71 íz A U T 0 R G 3 T 1 A il |a S U L N 71 nr K 1 A © i r O Z A U n A / A Aj-1 mm A G r 0 1 i< E A ••Ezfea v ‘«nP^uV 'S ‘sbjj-encz T ’euuBiinf •£ •E'izsnanv '2 ‘eitíSua 'I :sa)faj3o|^ Mire való még az újságpapír? Jóformán nincs olyan család, ahol elöbb-utóbb ne gyűlne össze egy halom, régi kiolvasott újság. Ez akkor is igaz, ha valamennyien tudjuk: napjainkban egyre több az újságos pultok kínálata, viszont egyre kevesebb a napi- és hetilapokra fordítható pénzünk, nem is beszélve a még drágább folyóiratokról. Ha a családban vannak gyerekek, akkor ők rendszeresen lecsapnak az újsághalmokra, s irány a MÉH-telep, de gyakorta becsöngetnek ismerős vagy ismeretlen srácok is, hogy régi újságokat kérjenek. Jól tesszük, ha odaadjuk nekik, hiszen kiegészíthetik az árából zsebpénzüket, s a régi papírból új papír, friss újság és más papírtermék készülhet. A régi újságoknak azonban magunk is sokszor hasznát láthatjuk. A színes lapok kiválóan alkalmasak arra, hogy kisgyermekeink abból vagdossanak állat-, vagy növényképeket, gyűjthessék kedvenc színészeik, énekeseik fényképeit, belerajzolgassanak, a lapokból különféle formákat hajtogassanak. A szép színes fotók, újságokban megjelent poszterek az iskolakönyvek-füzetek borítására is alkalmasak... S vajon mire való még — a kiolvasás után — a napilapok papírja? Nagyanyáink szerint ezzel lehet a legjobban ablakot-tükröt tisztitani, s bár kétségtelenül jók a kifejezetten üvegtisztításra szolgáló szerek — ez a módszer olcsóbb! A régi újszágpapír — mivel hőszigetelő hatású — jól felhasználható ládák-dobozok bélésére. Ritkán használt üvegholmik vagy porcelánszervizek elcsomagolásánál védik az egymás mellé rakott darabokat a töréstől, kicsorbulástól. A cipőket jó keményre összecsavart, megfelelően megformázott újságpapír „sámfával” kitömve rakjuk el, s a táskák is jobban megtartják eredeti formájukat, ha ebből a papírból készítjük el a „tölteléküket”. Ha ablakunk, vagy bejárati ajtónk rosszul szigetel, a huzat lengeti a függönyt, beszivárog a nedves, kellemetlen nyirkosság, varrjunk fehér, vagy színes vászonból húzózáras, vagy végig gombolható ablak- és ajtópárnát, s tömjük ki jó szorosan öszszecsavart újságpapírral. Variációk egy szabásmintára A megadott — ós nagyon egyszerűen, gyorsan elkészíthető — szabásminta alapján,, néhány cseikély változtatással négyféle otthoni ruha varrható. Ki_ki a neki legjobban, tetszőt választhatja. Anyagszükséglet a hosszú ruhákhoz jó esésű, dupla széles pamut jersey vagy vékony í'rottiranyaigból, plüsstoől 2 méter, a rövid tunikáihoz 1 méter. Miután kiszabtuk az otthonka részeit, dolgozzuk el a széleket, varrjuk össze az oldalakat (40 —50 cm-t nyitva hagyhatunk az oldalán), ferde pánttal szegjük el a nyak- és karki vágást, majd szegjük fel az alját. Tehetünk rá zsebet, díszíthetjük hímzéssel, rátéttel, monogrammal'. rojtozással stb. -Baj, hogy szeretem a krimit? Néha feltesszük a fenti kérdést önmagunknak vagy bizalmas barátunknak, olykor a pszichológusnak is. Szégyenkezve, pironkodva, hiszen a krimi — film vagy könyv — nem komoly műfaj, az irodalom nagy „könyvszekrényében” az egyik legalsó polcon kap helyet. Meg azért is, mert ezzel netán akaratlanul is agresszív ösztöneinkről árulkodunk. Kétségtelenül a krimi könnyű műfaj, nem vetekedhet komolyságban és hasznosságban a katartikus érzelmi reagálás lehetőségét és választékos esztétikai élményt nyújtó irodalom- és filmművészettel. De nem is akar. Más a célja: szórakoztatni, izgalmakat nyújtani, fejtörőt játszani, esetleg egy picit nevelni (a jóra a rossz ellen). Néha, persze, igazán kikapcsolódhatunk! Az agresszió kényesebb kérdés. Nem is arról van szó, hogy agresszív ember az, aki gyönyörködni tud az üldözési vagy verekedés: jelenetekben — bár sokan azért nézik, ezt élvezik a krimiben, nem a feladott „rejtvényt”, nem a nyomozás logikai szálait és lélektani magyarázatait. Nagyobb baj az, hogy a krimi felkorbácsolhatja az emberben bujkáló agresszív indulatokat, illetve agresszív megoldásokra tanít. Az ember élményvilágát mindenképpen a külső hatások (valóságos események, információk és persze könyv- és filmélmények is) színesítik és töltik fel energiával, és ezek belső feldolgozása, kívülre történő lecsapódása, vagy egyéb elintézési módja is környezeti minták szerint történik. (Ezeket a mintákat a társas viselkedésen1 túl szintén jórészt a tömegkommunikációból és a művészi élményeiből nyerheti az ember). Ha az alacsony toleranciára, önzésre, gyűlölködésre sok — és vonzó! — példát lát, eltanulhatja. Ha az agresszív indulatok gátlástalan kifuttatását sokszor mutatják be előtte „eredményesen”, esetleg felmagasztalva, akkor mélyen belevésődhet. Miközben sok ötletet kap mások kihasználására és bántalmazására, szerencsére talán az is elgondolkodtatja, hogy a bűnözőnek nem éri meg, úgyis lelepleződik. Ha ilyen a krimi végkicsengése — és többségük erre a sémára épül fel —, akkor tlalán kiegyenlíti a lelki kárt a lelki haszon. Van egy nagy előnye a kriminek a „komoly” irodalommal szemben. A gyorsan pergő, fordulatos cselekmény és az izgalmak szinté hipnotizálják az olvasót vagy a nézőt, így egy-egy órahosszáig mintegy kiléphet a jelenből, elfeledkezhet a maga valóságos gondjairól. Jobban kikapcsolódhat így, mint alvás közben, amikor szorongásai, sérelmei, fájdalmai. reménytelenségérzései a behúnyt szem mögött sem pihennek, megfekszik a gyomrot, markolásszák az ereket, és sötétre festik az álomképeket. A krimibe belefeledkezve pihen a gond, átmosódik az agy. Feltéve persze, hogy nem vesszük komolyan. A mese, regény, film követésekor úgynevezett „kettős tudat” uralja az ítélkezést: egyfelől tisztában van vele az ember, hogy ez „csak játék”, másfelől nagyon is átéli, valóságos érzelmekkel kíséri. Fölötte mindenképpen ott lebeg: „ez nem az én problémám, ez valami más”. (Persze, akit éppen zsarolnak vagy zsarolhatnának, mert rossz fát tett a tűzre, az nem így látja a zsarolásos történeteket). Szóval, bármilyen szörnyűségek történnek a krimiben, az egész kicsit mégis távoli marad tűlünk. Ily módon néha jobb, mint a valóság, amely ugyan kevésbé szörnyű, viszont eleven, itt van, velünk történik, és nem kapcsolhatjuk ki egy nyomógombbal. És még valami: a krimiben a végén minden rendeződik. Derrickben. az öregben, Hookerban és az Igazságban nem csalódunk, rájuk mindig lehet számítani. Nem az a baj, ha szeretjük a krimit, hanem az, ha — mint mostanában — ez jelenti az egyetlen kikapcsolódást a valósághoz képest. Dr. Ignácz Piroska Tokio: Kocka alakú görögdinnye? Miért ne? Teszi fel a kérdéseket a japán művész Ono Tomojuki, aki egyből be is mutatja egyedi termékét egy kiállításon. Ono furcsa ujakú zöldségeket termeszt kertjében. Szerinte semmi sem indokolja a görögdinnye gömb alakú formáját, arról nem is szólva, hogy a kocka alakú dinnye mennyivel praktikusabban tárolható Nyers zöldségleveseh Spanyol zöldségleves Hozzávalók: 1 liter ivóparadicsom. 1 evőkanál olaj (ha lehet, olíva), l evőkanál borecet (vagy egy mokkáskanál közönséges ecet, meg egy csipet cukor), 1 citrom leve, 1 kis fej vöröshagyma, 1 zöldpaprika, 1 uborka, só, őrölt bors. Az ivóparadicsomot összekeverjük az olajjal, ecettel, citromlével, sóval, őrölt borssal. Néhány órára jégbe hűtjük, imajd tálalás előtt a kis kockára vágott hagymát, paprikát és hámozott uborkát belekeverjük. Csészékben tálaljuk. Fűszeres sárgarépaleves Hozzávalók: 60 deka sárgarépa, 5 deci lej. 1—2 evőkanál tejszín^ 1 evőkanál porcukor, só egy fél citrom leve, csipetnyi bazsalikom, kakukkfű, egy fél csokor petrezselyem. A megmosott, megtisztított sárgarépát finomra reszeljük, megsózzuk, rászórjuk a fűszereket, és jól összekeverjük, negyed óráig állni hagyjuk. Ezután a tejjel és az apróra vágott petrezselyemmel együtt összeturmixoljuk, és cukorral, citromlével ízesítjük. Belekeverjük a tejszínt, és jégbe hűtjük. Ha sűrűnek találjuk, kis vízzel hígítjuk. Tejszínes uborkaleves Hozzávalók: 2 közepes nagyságú uborka, 2 deci tejszín, 6 deci tej, 2 evőkanál darált dió, 1 citrom, só, őrölt fehérbors, kis csokor kapor. Az uborkákat alaposan megmossuk, lehámozzuk, és a káposztareszelőn finomra reszeljük. Megszórjuk annyi sóval, amennyi a leves ízesítéséhez szükséges, összekeverjük és öt-tíz percig állni hagyjuk. (Az uborkát kicsavarni, levét leönteni nem szabad!). Ezután megszórjuk fehérborssal, rácsavarjuk egy fél citrom levét, hozzáöntjük a tejszínt, meg a tejet. A darált diót belekeverjük, és jól lehűtjük. Csészékben tálaljuk, tetejét megszórjuk apróra vágott kaporral, és egy-egy citromkarikával díszítjük. Tehetünk bele, egy csipetnyi porcukrot is. Rozmaringos paradicsomleves Hozzávalók: 1 kiló paradicsom, egy fél citrom leve, 1—2 kiskanál porcukor, 1 deci tejszín, só, őrölt fehérbors, rozmaring, bazsalikom (5 deka főtt rizs). A paradicsomot megmossuk, feldaraboljuk, szitán áttörjük, vagy gyümölcsprésen átnyomjuk. Az igy kapott sűrű paradicsomlevet összekeverjük a tejszínnel és annyi vízzel, hogy krémleves sűrűségű legyen. A cukorral és fűszerekkel ízesítjük, de a citromlevet csak tálalás előtt keverjük bele. Jól lehűtve adjuk asztalra. (Aki szereti, tehet bele hideg főtt rizst is). Sóskaleves Hozzávalók: 60 deka sóska, 5 deci tej, 2 evőkanál tejföl, 2 evőkanál porcukor, só. A sóskát nagyon alaposan megmossuk. és gondosan megtisztítjuk. A vastagabb szárak zöldjét letépjük, és csak a teljesen hibátlan leveleket használjuk fel. Először két deci sós vízben negyed óráig áztatjuk, majd ráöntjük a tejet, és összeturmixoljuk. Ezután keverjük bele a tejfölt és a porcukorból annyit, hogy megfelelően pikáns levest kapjunk. Csak hidegen jó. Pákozdi Judit