Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-12 / 242. szám
1989. OKTÓBER 12. j^ÉPlAP Vásároltak is a bemutatón Három napig tartott az a kiállítás, amelyet Szolnokon a Kereskedelmi- és Hitelbank Rt. üzletházába az Alföldi Számítás- és Vezérlési Kft., illetve az Ázsió Microtrade Kft. szervezett. Az érdeklődök megismerkedhettek IBM kompatibilis PC-kel különböző konfigurációkban, NOVELL hálózati rendszerben üzemelő számítógépekkel és az ezeken futó felhasználási programokkal. A kiállítás- és bemutató alatt több gépet és programot meg is vásároltak a szolnoki vállalat ok és intézmények. Másfél óra rettegés Elég volt! Egyetértek a HNF Szolnok megyei és városi szervezetével, az MDF, az SZDSZ, a Fidesz és a Független Kisgazdapórt szolnoki szervezetével, akik nyílt levélben fordultak a Magyar Televízió elnökéhez a szaporodó krimi- és horrorfilmek bemutatása és reklámozása ellen. Én, Paulina Éva, magyar állampolgár, egy a tízmillióból, én is azt mondom: elég volt! Csak ülök dermedten a tévékészülék 'előtt, amikor például A légy című filmet így ajánlják a figyelmembe: másfél óra rettegés! Ülök és próbálok gondolkozni: ennyire kivetkőzött magából a világ? Ennyire torz lelkűek lennénk, 'hogy feltételezik rólunk; azért megyünk moziba, hogy másfél órát retteghessünk? Ez kell! — ütköztünk, ütközünk a kemény ellenállásba, ha próbáltuk újságcikkben vagy személyesen szóvá tenni, hogy a horror, a krimi, színvonaltalan, csak az öldökléstől „érdekes” filmek elárasztották a mozikat, és immár a televíziót is. Krimit, horrort, ócska gyilkosságokat kinál immár a könyvkereskedelem is. Nincs már választék regényből, emberi történetből, szerelemből, hűségből, megmérettetésből, helytállásból és kitartásból, szellemi kalandból! Mert ez nem kell, mert ez nem érdekli a könyvterjesztőket, és már meg se rendelik a mai magyar regényeket. Nem kell az olvasónak, ■mondogatják és ezért nem is foglalkoznak a mai magyar irodalom eladásával. Persze éppen ezért nem is igen születik most regény. Ki bolond azért írni, hogy azt mondják a kéziratára elolvasás nélkül, „ránézésre”: Nem kell! Ez kell! Erre Van igény! — állítják a krimiről a szakemberek, akik megtanulták (akikkel megtanították): a kultúra üzlet lett. Mi több: Csupán áruvá alacsonyodott. El kell adni. És minél többen veszik meg, annál jobb! A művészetnek, a kultúrának nincsenek ma már mecénásai. Üzletemberei vannak, akik lassan nem ismernek mást: csak a pénzt. A könyvterjesztő nem tudja árulni a könyveit, csak eladni tudja. Kitenni a pultra, és akinek tetszik: vegye. Meggyőzni, rábeszélni az olvasót, felvilágosítást adni a könyvről vagy az írójáról, elbeszélgetni a vásárlóval, hogy mit is szeretne olvasni: nem, ilyen könyvkereskedők ma már nem nagyon vannak. Ma már nincsenek olyan mozitulajdonosok, -üzemeltetők, akik időt és helyet biztosítanak azoknak a fimeknek is, ame- I lyekben nincs karate, bunyó, ' öldöklés, hanem emberi problémákról szól. Nem! Miért is vitetnének mondjuk magyar filmet tágas terembe, főműsoridőben egy hétig? Miért is? Hiszen a mozi abból él, ha telt ház előtt megy valamelyik „másfél óra rettegés”. Abból van pénz! A televízió pedig követi a többiek példáját. Megpróbál közönséget hódítani ugyanolyan módszerekkel, mint a mozik, mint a könyvterjesztők. És közben ma Magyarországon minden ötödik ember neurotikus! Ma Magyarországon kétmillió ember küzd állandó lelki problémákkal, a kilátástalanság, a tehetetlenség, a tanácstalanság, a kiszolgáltatottság érzésével, a rá-rátörő depresszióval, a társtalansággal vagy a társas magánnyal. És közben gyerekeink egymást ütik az iskolában, és égő cigarettacsikkeket nyomnak el egymás bőrén. És közben az emberek — azok is, akik nem bevallottan neurotikusok, akik nincsenek benne ama bizonyos kétmillióban — nem tudnak kihez fordulni a gondjaikkal. A pszichiáterek, pszichológusok tűzoltómunkát végeznek: a kórházi ágyakat és a szakemberek gondoskodását most azoknak kell biztosítani, akik már öngyilkosságot kísérletek meg és akik már alkoholbetegek. Nincs annyi szakember, hogy azokkal is foglalkozhassanak, akik még csak fontolgatják az öngyilkosságot, akik még nem váltak az alkohol rabjává, csupán időnként a pohár fenekére néznek. És nincsenek mozifilmek és nincsenek tévéadások és nincsenek könyvek, amelyek választ adnának egyre szaporodó kérdéseinkre, amelyekből segítséget kaphatnánk gyötrődéseinkhez. Csak haza vihetjük megoldatlan gondjainkat, haza, a családi fészekbe, ahol persze nincs már harmónia, mert a férjünk, feleségünk, gyermekünk is hazahozta feszültségeit. Megbeszélni persze nem tudjuk, egyáltalán; beszélgetni se tudunk már: csak veszekedni. És akkor beszélgetés, megbékélés, megoldás helyett bekapcsolhatjuk a televíziót, és amíg a képernyőn valaki agyonüti a másikat, addig „kikapcsolódhatunk”, addig elfelejthetjük a gondjainkat. Amelyek másnap persze tovább szaporodnak, mert már megint nem oldottuk meg, mert már megint nem beszéltük meg, mert már megint nem tudtunk őszinték lenni. Mert nem tanítottak bennünket önmagunk és mások megismerésére; nem tanított a szülő, az iskola, és most nem tanít a televízió, a film, a könyvek sem. Ha fáradtak vagyunk, pihentetőnek ott a krimi, ha kiégettek vagyunk, feldobhatjuk magunkat a horrorral. Szexuális problémákra pedig ott a pornó! Csak ülünk a tévé előtt, csak kerülgetjük a könyvesstandokat, és összezsugorodott szívvel várjuk, hogy egyszer valaki hozzánk szól majd a televízióban, rólunk ír a könyvekben, hogy egyszer valakinek az fáj majd, ami nekünk. Várjuk, hogy valaki válaszol 'majd, segít majd nekünk, hogy valaki megmondja végre már, mit ér a becsület, van-e még tisztesség és ha igen, milyen az; megmondja, hogyan legyünk hűségesek önmagunkhoz, hogyan kerüljük el a megaláztatásokat és a hazugságokat. Csak várjuk, hogy valaki észrevegye végre: összezsugorodott a szívünk; nem fér bele már az érzelem, csak a pénz meg az üzlet meg a megélhetés; nem fér bele már a társunk, a gyermekünk, az anyánk, a barátunk. Csak várjuk, hogy valaki kinyissa végre a szívünket: szépre, jóra, szeretetre. Paulina Éva Adós fixess Egyre többen szakítják át a hálót Észrevehetően megnőtt idén a hátralékosak száma az ÉMÁSZ jászberényi kirendeltségén, többször kapcsolják ki a villanyt is, mint korábban. Igaz mindig is volt egy szűk réteg, amelyik rendszeresen felszólításra rendezte a villanyszámlát, vagy megvárta, míg elalszik otthon a lámpa, de ezeket egyszerűen elintézték magukban az illetékesek: ikorhely, nemtörődöm emberek. Idén azonban új arcokkal kellett megismerkedniük az utólagos befizetésekkor és már 60—80 család marad hosszább-rövidebb időre villany nélkül. Az áramszolgáltató nem sokat teketóriázik, egyszerűen leköti a fogyasztót a hálózatról, aki, -ha addig nem is, azután szaladozhat kölcsönért, segélyért. — Az ÉMÁSZ Vállalatnak 150 millió forint kintlevősége volt szeptemberben — mondja Szabó Zoltán, a jászberényi kirendeltség vezetője. — A Gyöngyösi Üzemigazgatóság 13 millióval még jó helyen áll a többi között, mi pedig magasan a legjobbak vagyunk az 1 százalék alatti hátralékkal. Vannak olyan területek, ahol a fogyasztók tartozása meghaladja a 20 százalékot, ezért is veszik a vállalatnál szigorúan a rendszeres fizetést. Nem vagyunk szociális intézmény, az áramért mi is fizetünk az erőműnek. Saját érdekünkben nem tehetünk mást, bármennyire is sérti ez a megoldás a humanitást. Van jó adag felelőtlenség is ebben, vélik az ÉMÁSZ-nál. Itt a fűtése szezon és elképzelhető, hogy néhol még nem sikerült a téli tüzelőt megvásárolni. A hirtelen beköszöntött hidegben azután rezsóval, vasalóval, forró vízzel tornázzák feljebb a hőmérsékletet. Nem kell rögtön fizetni, de 3—4 hónap múlva mikor, kopogtat a díjbeszedő, ugyanolyan üres a családi kassza. A Csalágsegítő Központ felmérése szerint minden hatodik jászberényi a létminimum alatt él, csiáknem 5400 ember. Ezt a népes tábort alacsony jövedelmű nyugdíjasok jövedelem nélküli eltartottak, sokgyermekes családok, rokkant nyugdíj ásók, egyszülős családok alkotják. A ritka szövésű szocális hálót egyre több helyen szakítják át úja'ban a kétkeresős családok amelyeknél a korábban vállalt anyagi terhek a megélhetést is veszélyeztetik. A múlt évben a Városgazdálkodási Vállalat 28 bérlőjénél 116 ezer forint hátralék jelentkezett. 46 ezer forint vízdíjjal tartozott a lakosság a vízműnek. A legnagyobb hitelezőnél pedig, az OTP jászberényi fiókjánál, az esedékes törlesztési részlet elmaradása 4 és fél millióra rúg. Az elszegényesedés Jászapátdn is érzékelhető, annak ellenére, hogy a múlt évi 3,8 milliós lakossági adóból csak 28 ezer forint nem érkezett be idejében. A közelmúltban a fővárosi Aszfaltútépítő Vállalat megvonta az autóbuszt a helyi dolgozóitól. Most szaladoznak szerencsétlenek munka után, mondják a tanácson, de anynyi embert közhasznú munkára se lehet beosztani. Az ilyen váratlan jövedelemlkiesés azután teljesen felborítja a családi költségvetést. Átmeneti segítségért, pillanatnyi lélegzethez jutás miatt fordulnak személyi kölcsönért, de az valójában még kilátástalanabbá teszi az eladósodásit. A tanácsra sorban érkeznek a Levelek az OTP- itől melyben ügyfelük munkahelye iránt érdeklődnek, de nem tudnák mindig segíteni, mert az adós alkalmi munkából tengődik, börtönben ül, vagy éppen munkát keres. Adósságot nem fizetőket keresni Jászapátin az Ilona telepre küldenek. Cigányok lakják a csökkent igényszintű lakásokat ahol a 30-ból a havi 158 forintos lakbért ketten nem fizetik, OTP tartozása szinte mindenkinek van. Bármennyire is szent dolognak tartja a többség a részletek fizetését, azt megelőzi a villanyszámla, az élelem, meg ki tudja még mi. Van úgy, hogy a rendszeres szociális segély egy részét a tanács már eleve az OTP-nek küldi. Fizetni mindenáron Jászberényben már nem válogat így a szegénység magyarok /és cigányok között. Nem fizeti rendszeresen, vagy pedig csak rendkívüli áldozatok árán, az OTP részleteit a Gács László utcai új épület lakóinak egyharmada. Az egyik városszéli új utcában fiatal házaspár minden hónapban szorongva várja a fizetést. Minden jól indult. Megvették a telket, azután .3 évig melléképületben laktak, majd hozzákezdtek a házépítéshez. Akkor kezdődött a baj, mikor a felerég 4 éve megbetegedett. Egyik kórházból a másikba hordták, végül 2 éve rokkant nyugdíjas lett. A ház ugyan elkészült, lakják, de azóta is hiányzik a parketta, a külső kőporozás. Ez év tavaszától táppénzen van a férj is. A teljes jövedelmük nincs 9 ezer forint és ennek 40 százaléka az OTP-re megy, mert a 2 gyerek őszi ruházkodására még személyi kölcsönt is kényteinek voltak felvenni. Várják, mégis rendkívül megalázó, mikor alkalmanként megérkezik a felszólító levél. Előfordult, hogy néhány napra villany nélkül is maradtak, a Családsegítő Központtól kaptak hirtelen segítséget. — A tartozást minden áron fizetni akarjuk — mondja a férj —, mert annál nincs nagyobb szégyen, ha a munkatársam, akii jószándékkal kezességet vállalt, 'megjelenne a letiltó papírral. Én is kezes vagyok valakinél, és bízom benne nem hárul ránk az a teher is. A Jászberényi Barátság Lakásszövetkezet 740 tulajdonost fog össze. A többség rendszeresen fizeti a közös költségeket, de vannak 20— 30, sőt 70 ezer forinttal elmaradók is. Hiába perel a szövetkezet, a végrehajtáskor nincs mit lefoglalni, a munkabérből levonható részért pedig sorbanállás van. A letiltható 30 százalékból először leemelik az OTP részét és a szövetkezet a havi 1600—1800 helyett néhány forintot kap. Különösen élen jár az elmaradásban a Pesti úti paligan és garzonlakás. A rendszeres fizetők morognak, mert rájuk nagyobb teher jut, elesnek a kedvezményektől is a nemtörődöm, részeges felelőtlen lakótársaik miatt. A'Tegnagyobb adóst nem is italálom. A feleség új élettársával lakik, férjétől elvált, aki nem törődött semmilyen kötelezettséggel. Elég volt egymagának, két gyerek mellett, az ÖTP-.t törlesztgetni, hogy a szülők és a testvére bajba ne kerüljenek, A 70 ezres hátraléktól pedig csak úgy tudnák megszabadulni, ha leadják a lakást. Sass Miklós, az OTP jászberényi fiókjának vezetője szerint a lakossiág fele teherbírásánál jobban eladósodott. Vannak 5—7 ezer forint havi törlesztési részletek is, és ha valaki kiesik a keresők közül, az katasztrofálisan érheti a családot. Hol itt a biztonság? A pénzintézet adóstársak bevonásával biztosítja magát, de mit tehetnek például az alacsony jövedelmű fiatal házasok, ahol az átlagos nettó jövedelem nem éri el a 10 ezret. Ebből 5 ezret kér az OTP, másfélkettő megy lakásrezsire, jönnek a gyerekek, a gyes miatt tovább csökken a bevétel. Ha pedig határidőre elmarad a vállalt gyerek, kamatostul kell megfizetni visszamenőleg a különbözetet. Hajtsa be az OTP, ahogy tudja A törlesztő részletek egy része munkahelyekről, a nyugdíjintézetből érkezik. Fizetnek a kezesek is, akik legfeljebb bíróság útján perelhetik pénzüket. Iskolakezdéskor, jelentősebb ünnepek után rendszerint megugrik a hátralék összege, majd 1—2 hónap múlva rendezik soraikat az adósok. Az ilyen késedelmesek vannak többségben, összegben viszont azok vezetnek, akik már teljesen lemondtak a fizetésről, meg sem próbálják utolérni magukat. Hajtsa be rajtuk a tartozást az OTP, ahogy tudja, nem foglalkoznak vele. Az OTP fiók, 1,8 milliárd forint hitelállományából az a 2 és fél ezreléknyi hátralék egyébként nem sok, megegyezik az országos és a megyei átlaggal, de az óriási kamat egyre félelmetesebben nehezdik a lakosságra. Van aki személyi kölcsönnel próbálja a részletetet fizetni, közben csak jobban belegabalyodik a törlesztésbe, mely mint a hínár húzza le. Emellett a lakosság még mindág pontosabb fizető, mint a közülietek. Lukácsi Pál A meglévő kapacitás jobb kihasználása miatt ez év nyarától borsót és babot is tisztítanak a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Középmagyarországi Területi Központjának kunszentmártoni üzemében. A beszállított magokból vett minták paramétereit nyers és tisztított állapotban is vizsgálják laboratóriumukban. Képünkön Csortos Istvánná fűmagot csíráztat Jakobsen-asztalon, kis képünkön Tóth Éva babcsírát szed. Fotó: Mészáros Üres a családi kassza
