Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-07 / 238. szám
Nyugdíjasok fóruma 1989. OKTÓBER 7, Az alapítvány Szeptember 22-én tudósítást közöltünk arról a tóvárosi sajtótájékoztatóról, amelyen bejelentették: Nyugodtabb évekért elnevezéssel alapítványt hoz létre a Multi—Variant RT és a Variant Kisszövetkezet. Az alapítvány induló vagyona 500 ezer forint, amelynek hozadéka használható föl évente nyugdíjasok támogatására. Ezzel már meg is mondtuk: az alapítvány célja a magyar állampolgárságú nyugdíjasok és a Magyarországon letelepedett nyugdíjkorhatárt elért, nem magyar állampolgárságú személyek olyan rétegének támogatása, akik önhibájukon kívül megélhetési gondokkal küszködnek. Jó, jó, alapítvány, nemes cél, dehát mi' lehet az induló tőke, az 500 ezer forint évi hozadéka? Ugyan hány, megélhetési gonddal küszködő öreget húzhat ki ez a bajból, szerencsétlenségből? A kérdés jogos. Éhnek az összegnek évi hozadéka jó, ha öt—nyolc ember folyamatos támogatását lehetővé teszi. Es hányán vannak, akik — az alapítvány kritériuma szerint — 5000 forint havi összeg alatt kapják a nyugdíjukat. Hány embernek kellene, hány embernek lehetne adni ? Valamiféle statisztika szerint legalábbfélmillió olyan nyugdíjas él, akinek nem éri el járandósága az ötezer forintot. Persze ez tovább elemezhető. Más vidéken, családi házban, kis kert termése biztonságában havi ötezer, s más egy városban, ahol a lakásrezsi akár az ötezer fele is lehet, s még nem is számoltunk luxuslakással. És más egy nagybeteg magányos öregember életvitele, mint egy négyezer forintos „fiatal” nyugdíjasé, aki vagy dolgozik még vagy családjában megkapja a szerető gondoskodást. Mégis, nyilvánvaló, hogy egy országos alapítvány nem indulhat olyan céllal, hogy öt—nyolc, de még olyannal se, hogy ötven—nyolcvan idős embernek ad rendszeres támogatást. Ezért fordul az alapítvány felhívással, csatlakozási kérelemmel az ország értő, érző közvéleményéhez. Vállalatokat, vállalkozókat, szervezeteket, intézményeket, magánszemélyeket kér: ajánljanak föl bizonyos — nélkülözhető — összegeket az alapítványcéljaira. A pénzzel történő csatlakozás az OTP Pest- Buda Igazgatóság 217-98089- 7492-0 számú csekkszámlájára, átutalással történhet. Természetesen nem a pénz a nemes cselekedet, a csatlakozás egyetlen lehetősége. Dologgal, tárggyal, szolgáltatásokkal is lehet csatlakozni a Nyugodtabb évekért alapítványhoz. A megvalósítás módszerei között ugyanis nemcsak rendszeres pénzbeli juttatás, nyugdíj ^kiegészítés szerepel, hanem úgynevezett garantált szolgáltatások is — mint rendszeres étkezés előfizetése, lakbér, villanyszámlák, tüzelő beszerzésének átvállalása. És szociális jellegű szolgáltatások: rendszeres orvosi ellenőrzés, ápolás, házi gondozás, stb. Az alapítvány kuratóriumot hoz létre, amelynél a nyugdíjas, — vagy helyette családtag, barát, ismerős orvos — kérheti a támogatásban részesítést. A teljesen társadalmi munkásokból álló kuratórium ezután megszerzi a szükséges információkat és megállapítja a jogosultságot, elrendeli a jogosultak személyes megkeresését, s kialakítja a támogatás formájának a módját, — amely után a szükséges intézkedések következhetnek. A kezdeményezés tehát megtörtént. A csatlakozókat hívja és várja a két budapesti cég, amelynek vezetői Budapesten a Kalamár J. u. 248. szám alatt (irányítószám: 1213) találhatók, telefonon pedig 158-9461-es számon érhetők el, távhívással. Végezetül még egy fontos információ: az alapítványt a Szociális és Egészségügyi Minisztérium jóváhágyásával hozták létre, a céljára befizetett összeg az adóalapot csökkenti. IDŐSEK KLUBJA Szívesen töltik idejüket az öregek a fegyverneki Idősek klubjában. A tanács fenntartásában lévő otthoniban jelenleg huszonötén vannak. Bár az őszi napfényes időben kevesebben járnak be, ugyanis kinek-kinek még a ház körüli munkát a tél beállta előtt el kell végezni. Mocsárné Lőkös Éva klubvezető szívesen olvas fel a rosszul látó 82 éves Bezsula Lajos bácsinak. A klub legöregebb bejárója (balról) Albert Lajosné 88 éves, mellette Nagy Mihályné. Van Önnek közgyógyellátási igazolványa? Május óta lehelne! Forduljon bátran a lakóhelye szerint illetékes tanácshoz-ám, ha a kezelőorvosa jól ismeri helyzetét isii is segíthet! Egy rendelet, amelyről alig beszélünk Ha valaki azt mondja, hazánkban se szeri se száma a rendeletnek, a jogszabálynak, a rendelet-módosításnak, — aligha téved. Az írástudó is nehezen igazodik ki a jogszabályok, főhatósági rendelkezések, határozatok és rendeletek dzsungeljében. Nyilvánvalóan ez is az oka annak, hogy ezidáig kevesen ismerik, ismerhetik azt a rendelet-módosítást, amelyet ez évben hoztak a Szociális és Egészségügyi Minisztériumban, s amelyet röviden csak a közgyógyellátásról szóló, 15/1958-as számú minisztériumi utasítás folytatásának, módosításának neveznek. Hazánkban 1958 óta miniszteri utasítás szerint közgyógyellátás — magyarul: ingyenes gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, orvosi és kórházi ellátás — illeti meg az intézeti és állami nevelt kiskorúakat, a rendszeres szociális segélyben részesülőket, a hadigondozottakat, a központi segélyben részesülőket, a rokkantsági járadékosokat, a sorkatonai és emeltszintű családi pótlékban részesülőket. Ez eddig rendben is van, nyilvánvaló, hogy a 31 évvel ezelőtt született intézkedés a társadalom akkori helyzetében a társadalom akkor leginkább támogatásra szoruló tagjait kedvezményezte. Feltételezhetően harminc, de akár húsz, vagy tíz évvel ezelőtt is voltak olyan tagjai a magyar társadalomnak, akiknek nagy segítség volt az ingyen gyógyszer, — s mivel akkor még állampolgári jogon nem járt — az ingyenes orvosi és kórházi ápolás is. E két utóbbi kedvezmény már rég a múlté — ám nagyra nőtt az ingyenes gyógyszerjuttatás értéke — különösen azóta, amióta „tettlegesen” fölemelték a gyógyszerek árát hazánkban. Nos, a májusi rendeletmódosítás épp ezért született. Idézzük a fontos, új bekezdést: „A közgyógyellátásra való jogosultság — hivatalból, vagy kérelemre — méltányosságból megállapítható annak, aki életkora, vagy gyermekeinek száma (nagycsaládos) és alacsony jövedelme, valamint saját és gyermekei egészségi állapota miatt megélhetése tartós veszélyeztetése nélkül a magas gyógyszer vagy gyógyászati segédeszközköltség viselésére nem képes”. Magyarán: méltányosságból közgyógyellátásra jogosultak mindazon tartós betegséggel küszködő kisnyugdíjasok, akiknek járandósága legfeljebb ' a legszerényebb megélhetésre, — vagy arra is nehezen — futja. A Megyei Tanács VB. részegészségügyi és szociálpolitikai osztályán Vincze Gyula csoportvezető mindehhez hozzáfűzte: — A közgyógyellátási jogosultságról — ha azt méltányosság alapján kérik, kérelmezik — minden esetben határozattal kell döntenie a lakóhely szerint illetékes tanácsnak. Mi a rendelet módosításáról értesülve azonnal tudattuk ezt a lehetőséget a helyi tanácsokkal. Úgy gondoljuk, a tanácsi ügyintézők, a szociális gondozók egy-egy településen a helyzet legalaposabb ismerői, s ha összefognak a körzeti orvosokkal, a családsegítő központokkal, szinte kérelem nélkül, maguk is javasolhatják, kiknek kell kiadni a közgyógyellátási igazolványt, amire aztán a patikákban minden, ellenérték nélkül megkaphatják gyógyszereiket. Megtudtuk azt is, hogy május óta emelkedett a megyében is azok száma, akik már birtokosai ilyen igazolványnak. Statisztikával, számszerű adatokkal azonban az egészségügyi és szociális hálózat csak év végén szolgálhat. Addig azonban még van idő — új jogosultak jelentkezésére is. A magányos, idős, beteg nyugdíjasoknak ezért javasoljuk: gondoljanak bele helyzetükbe. Számoljanak azzal, hogy sok kisjövedelmű ember van manapság az országban — s ha mindezt számiba vették, magukat is a támogatandók köré sorolják, — mert a létminimumot is alig fedezi a nyugdíj, s a drága gyógyszereket nem tudják rendszeresen megvenni (pedig orvosuk szerint szükségük lenne rá) ne késlekedjenek. Vagy a helyi tanácsnál, vagy a családsegítő központokban, vagy egyszerűen kezelőorvosuknál kérjék a lehetőséget. Kérni senki se szeret. Ezért idézzük a rendeletmódosítás egy vastagon kinyomtatott sorát: a közgyógyellátásra jogosultaikat szolgáltatások illetik meg! És nagyon sajnáljuk, ha május óta ezt a lehetőséget sokan csak most ismerik meg . ..! S. J. Postája jön a postásnak Akit fáraszt a helyben topogás „Az öregség a postást is nyugdíjba küldi, de arra, hogy nyugton maradjon, hogy egy helyben toporogjon, arra még a kérlelhetetlen öregség se tudja rábirni. Nem azért, mert a postás — mondjuk a kézbesítő — masszívabb alkat, csaK, mert képtelen tétlenségre váltani az, aki naponta 30 vagy 40 éven át lekarikázta a maga 10—12 kilométerét, naponta jó pár százszor leszállt, meg felpattant a bringájára, aki mindig valami újabb csellel „semlegesítette” a házőrző kutyát azért, hogy a postai küldemény eljusson a címzetthez.” Jászberényben egy régóta pihenő öreg postás válaszol így a kérdésre: hogyan telnek a nyugdíjas évek. Sietve válaszol, mert mint mondja 76 esztendejével a családban ő a „nagyobbik”, neki kell a piacra menni, ő a járatos az élelmiszerboltokban, meg aztán ilyenkor, őszelőn a kertben is akad munka elég. A továbbiakban Kucsma Zoltán, a jászberényi Postahivatal vezetője beszél a postától nyugdíjba vonult egykori szaktársakról. A több, mint 90 dolgozót foglalkoztató jászberényi Postahivatalnak 16 nyugdíjasa van. Ezek egykori .levélkézbesítők, hírlapkihordók, hírlapárusítók tisztviselők. Van köztük olyan, aki az idén ment nyugdíjba (vagyis aránylag fiatal), van olyan is, aki már 15 éve nyugdíjas és a 80. életévét tapossa. A volt munkahely egyik gondoskodási formája, hogy mindegyik nyugdíjasnak minden évben 700 vagy 800 forint egyszeri segélyt ad. Ezen kívül azok az idős postások, akiknek nyugdíja igen alacsony (mert sajnos vannak ilyenek) évente kapnak egy kis nyugdíj-kiegészítést a Postaigazgatóság szakszervezetétől. Az üdülési lehetőségek biztosításával is igyekszik kellemessé, hasznossá tenni az idős szaktársak számára az öregség napjait a volt munkahely. Az üdülési keretből évente 5—6 beutalót ajánlanak fel a nyugdíjasoknak. Bensőséges, családias rendezvények voltak a korábbi években a nyugdíjas-találkozók. Ilyenkor tudta meg az öreg postás az utódjától, hogy mi újság a volt körzetében, kinek maradt és kinek változott a címe. Sajnos a gazdasági szabályzók szigorodása miatt elmaradtak ezek a rendezvények, 2 éve nem volt már nyugdíjas-találkozó. Az elmaradt rendezvényeket pótolja a posta azzal, hogy az évente 4—5 kirándulás szervezésénél a nyugdíjasaira is gondol. Ami leginkább sajátos a postásoknál, hogy a még dolgozó és a már pihenő postások között a kapcsolattartás mindennapos. A levélkézbesítő, hírlapkihordó mindennap eljut mindenhová, a nyugdíjas lakását se kerülheti el. Bármennyire is sietős az útja, a volt munkatársnál időz egy keveset, hogy megkérdezze: hogy szolgál a kedves egészsége, hogyan telnek a nyugdíjas évek. Illés Antal II gyágyteákról Fttben-fában orvosság! Ki gondolná, hogy évezredes tapasztalatok alapján a legősibb gyógyszerforms — a tea? — és, hogy a különböző növényi anyagokból összeállított teaféleségeknek a mai gyógyászatban is helyük van. Ezeket különféle módon lehet felhasználni például külsőleg: borogatásra, fürdők formájában, kötéseknél, szájöblögetésre, toroköblögetésre, belélegzésre és belsőleg, te háj. ivásra, főzet vagy forrázat formájában. A különböző teaféleségeket azonban nem szabac „kuruzsló” módon felhasználnunk. Alkalmazásuk előti feltétlenül szükséges kikérnünk orvosunk tanácsát. A gyógyszertárakban és fitotéka-szaküzletekben beszerezhető teakeverékek csomagolásán mindig megtalálhatjuk a tea elkészítésének és alkalmazásának módját. A teakeverékek elkészítése azonban gyakran nem az előírásoknak megfelelő, és így élvész vagy jelentősen csökken gyógyhatóanyaguk. Másként kell elkészíteni a füvekből, levelekből, virágokból, illóolajat tartalmazó magokból álló teakeveréket, és másképpen a fás állományú, gyökerekből, kérgekből álló teakeverékeket. A füvekből álló keverékekből forrázatot kell készíteni úgy, hogy a forrásban lévő vízbe adagoljuk a teakeveréket, majd lefedjük és azonnal levesszük a tűzhelyről. Tíz—húsz percnyi állás után megszűrjük. Hogy az illóolajokat és vitaminokat megkíméljük, úgy is elkészíthetjük, hogy a teakeverék egyik felét 24 órával előtte beáztatjuk, majdöszszekeverjük a friss forrázattal. A gyökérzetekből, fás részekből álló keverékekből főzetet készítsünk. A forrásban lévő vízhez adagoljuk a keveréket, majd lefedve pár percig forrni hagyjuk. Tíz— púsz -percnyi állás után szintén szűrjük meg és fogyasztható. A hőre érzékeny terméseket, mint például a csipkebogyó, célszerű 5—10 órán át áztatni, majd megszűrni. Egy csésze teához általában 3 dl vizet és 1 evőkanál teakeveréket használjunk. A teákat zománcozott, tiszta, jól záró fedővel ellátott — lehetőleg csak erre a célra használt, — edényben készítsük el. A gyógyteákat általában cukorral ízesítjük, kivételt képeznek a köhögéscsillapítók, melyekhez mézet adjunk. Néhány tanács egyes gyógyteák fogyasztásához: — étvágycsökkentő teákat főétkezés előtt 10—20 perccel, — emésztést elősegítőket, máj, epebetegségeket gyógyító teákat étkezés után néhány perccel kell meginni. A magasvérnyomást befolyásoló teákat legcélszerűbb lefekvéskor vagy éhgyomorra fogyasztani, — a köhögéscsillapító és vizelethajtó teákat a nap bármely szakában, — a igyomorsavcsökkentő teát pedig este kell meginni. Ebben a náthás, hurutos időszakban főleg, de általában jó, ha van házi gyógyszertárunkban hársfatea, mely mézzel édesítve gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt egészséges, valamint kamillatea, mellyel szükség esetén torkot öblögethetünk, gőzölhetünk, sőt fogyaszthatjuk is. összeállította; Sóskúti Júlia
