Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-07 / 238. szám
6 Nemzetközi körkép 1989. OKTOBER 7. Panama Mi jöhet még? A katonai lázadás sem sikerült. A panamai zendülők lövöldöztek egy kicsit, aztán bűnbánóan letették a fegyvert Manuel Antonio Noriega tábornok, az ország erős embere előtt, aki természetesen továbbra is a helyén marad. A lassan második éve tartó panamai válság immár joggal tekinthető abszúrd komédiának. Ebben a játékban az egyik, főszereplő — az Egyesült Államok látszólag mindent megtesz a másik főhős — Noriega tábornok, a panamai hadsereg vezetője — eltávolításáért, de mindezt oly amatőr módon, hogy a nézőben az a gyanú támad: szándéka nem is komoly — és nem is lehet az, mert ha célját elérné, akkor az ő szerepe is értelmét veszítené. Már a történet indítása is meglepő: Washingtonban egyszeresük rájönnek arra, hogy Noriega tábornok aktív résztvevője az Egyesült Államokba irányuló kábítószierrcsempészetnek, ezért aztán egy floridai bíróság elítéli őt. A szenzációs tárgyalás közben mellékesen kiderül, hogy Noriega korábban a CIA-nak dolgozott, meg persze gyilkos is, aki brutális kegyetlenséggel szabadul meg politikai ellenfeleitől. Ezekután szinte természetes, hogy Washington súlyos pénzügyi szankciókat léptetett életbe azzal az országgal szemben, amely ilyen gazembert eltűr hadserege élén. A számítás biztosnak látszik: Panama bankország, bevételeinek majd 0,8 százaléka a különböző szolgáltatási 'bevételekből származik, s gazdasága annyira függ a nemzetközi pénzvilágtól, hogy névleg van ugyan saját valutája, de tényleges fizetőeszközként odahaza is az amerikai dollárt használja. A blokád valóban vészhelyzetet teremtett. Az akkori törvényes elnök, aki hosszú évtizedig az Egyesült Államokban dolgozott vezető bankárként, nem nézhette tétlenül az összeomlást: elnöki jogkörével élve menesztette a hadsereg főparancsnokát. Csak arra nem számított, hogy a parlamenti többséget élvező párt képviselői maguk is gyakorolni fogják jogaikat és menesztik őt, az elnököt. Noriega maradt, az államfő csomagolt, s amikor a Panamában működő másfélszáznyi banknak is elege lett a pénzhiányból, Washington csendesen feloldotta a dollár-blokádot. A gazdasági zsarolás és az alkotmány-puccs kudarca nem törte le a Panama ügyében illetékes amerikai stratégiákat. A közép-amerikai országban közeledtek az általános választások és biztosnak látszott, hogy a szavazással is lehet tenni valamit, ami kényelmetlen helyzetbe hozza Noriegát. Ebben nem is tévedtek: A választásokat felügyelő panamai bizottság tagjai a korábbi hónapok izgalmai miatt szigorú szabályt hozták. Közölték, hogy a szavazatok összeszámlálása közben semmilyen részadat nem kerülhet nyilvánosságra, csak a végeredményt lehet majd publikálni. így még meglepőnek sem számított, hogy rögtön kiszivárgott: az egyik körzetben a tábornok távozását sürgető politikai szövetség kétharmados többséget szerzett. A panamai bizottságok pedig komolyan veszik magukat a választási ellenőrök felháborodásukban érvénytelennek nyilvánították a szavazást. Érdekes belpolitikai helyzet alakult ki. A kormány újabb választást javasolt, de az ellenzék — mondván, ő már megnyert egyet — megmakacsolta magát Így aztán szeptember elsején az ideiglenes államfőt egy másik ideiglenes elnök váltotta fel — a hadsereg főparancsnoka természetesen maradt. Közben Washingtonban már oly 'kitartóan beszéltek arról, hogy az Egyesült Államok nem ösztönzi a .panamai hadsereg jobb belátásra bírható tisztjeit 'katonai államcsínyre, hogy Panamában már-már arra kötöttek fogadásokat, mikorra is várható a lázadás? Ami nem is késlekedett, kedden a fegyveres erők 15 ezer katonája közül 200 megrohamozta a hadsereg főhadiszállását. Az eredmény ismert. Panamát illetően az ókonzervatív amerikai politikai körök számára még 1903-at mutat a naptár. Ök változatlanul hisznek abban, hogy miután az Egyesült Államok a csatorna megépítési jogának megszerzésért egy jelentéktelen katonai operációval elszakította Kolumbiától Panama-tartományt és független köztársaságot csinált .belőle, ezért most is maga dönthet arról’, hogy mi történjen ott. A józanabb politikacsinálók ezen már túljutottak. Tudják, hogy a panamaiak többsége olyannyira nem szereti az Egyesült Államokat, hogy a Washingtonnal szembeszálló tábornokot törvényes úton nehezen tudnák eltávolítani. A panamai vezetés legalitását azonban ilyen eszközökkel kérdésessé lehetett tenni. S ami különösen fontos: a közép-amerikai válság rendezése most különösen kényes szakaszba jutott: úgy tűnik, Washingtonnak meg kell békélnie a nicaraguai forradalmi rendszer fennmaradásával. Panama pedig a Noriegia-ügy kirobbanása óta már nem képes azt az aktív kiegyensúlyozó szerepet játszani, aminek következtében az Egyesült Államok soha nem tudta a térségben elszigetelni Nicaraguát. Sőt az újabb középamerikai feszültséggóc fenntartásával egy esetleges rendezés maradandósága is komolyan megkérdőjelezhető. Gőzön István Lengyel Egyesült Munkáspárt Kompromisszum született A teljes megújulás vágya és a pártszakadástól való páni félelem jellemezte a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának legutóbbi ülését, amelyen a rendkívüli kongresszus időpontjának kérdésében kompromisszum született, s így végül is senki nem győzött. Január 27-re tűzték ki a kongresszus megnyitását, vagyis a tanácskozást sürgetők elképzelésével szemben nem az idén kerül sor az eseményre, de mégsem februárban, hanem mint azt Rakowski első titkár javasolta, egy hónappal korábban. A LEMP megújítására való elementáris erejű törekvés abban nyilvánult meg, hogy a Központi Bizottság lényegében vita nélkül fogadta el a küldöttek új, közvetlen megválasztását célzó javaslatokat, bár ezek végleges formáját csak később tisztázzák. Nem ütközött ellenállásba az sem, hogy a kongresszusi előkészítő vitákban saját programjukat képviselve készülhessenek a tanácskozásra az egyes politikai platformok, a párt jelenleg érvényes alapszabályzatát sértő frakciók, az egy-egy személy vagy irányzat körül kialakult csoportok. A KB-ülésen kimondták: semmi akadálya annak hogy a LEMP parlamenti csoportja alternatívákat dolgozzon ki a kongresszusi előkészítő bizottság által javasolt, majd a KB által jóváhagyott kongresszusi dokumentumokkal szemben. Jellemző a párton belüli helyzet képlékenységére, hogy az előkészítő bizottság tagjainak névsora — három nappal a bizottság első ülése előtt — még nem teljes. Hiányoznak (belőle a LEMP parlamenti csoportjának képviselői. Személyükről csak később döntenek. A helyet mindenesetre fenntartják számukra, sőt a bizottság nyitott kíván maradni összetételében, egész működése alatt, azaz az év végéig. A LEMp szerepkeresését, a mellékszereplővé válástól való félelmét jól mutatja két alapvető tézis. Az elsőt a Központi Bizottság így fogalmazta meg: „A kongresszus után szó sem lehet a LEMP folytonosságáról, de egy új pártnak a LEMP romjain való létrejöttéről sem.’’ A másik tézis szerint „meg kell őrizni a párt egységét, miközben lehetővé kell tenni a párton belüli vélemények sokaságát”. Egy bizonyos: a LEMP Központi Bizottsága ráébredt arra, hogy változtatnia kell, mégpedig igen gyorsan. E változások mibenléte azonban éles vitákat, belső pártharcokat kelt majd, és egyáltalán nem biztos, hogy az annyira értékesnek vélt pártegységet sikerül megőrizni. A KB rendkívül feszes programot hagyott jóvá a kongresszusi előkészületekre. Négy napon belül kell megtartania első ülését az előkészítő bizottságnak, amelynek ezután három hét áll a rendelkezésére ahhoz, hogy megszerkessze az ideológiai programnyilatkozat és az új alapszabályzat tervezetét és a küldöttválasztás módjára vonatkozó javaslatát. E dokumentumoknak október 28-ra kell elkészülniük, hogy november 6-án a Központi Bizottság ülése elé kerülhessenek. Ezt követően hat hétig tart a kongresszusi kampány: a dokumentum tervezetek nyilvános megvitatása és a küldöttek megválasztása. Január 6-án a dokumentumok visszakerülnek a Központi Bizottsághoz, amely majd a kongresszus elé terjeszti azokat. Január 6. és 27. között zajlik le a párt vezető testületéi tagjainak a jelölése, de van olyan változat is, hogy esetleg megválasztásukra szintén sort kerítenének. Az egyébként igen konkrétnak látszó előkészületi menetrendből is kitűnik, hogy még tisztázatlan számos alapvető fontosságú kérdés a kongresszus kapcsán, azaz a most elfogadott és nyilvánosságra hozott elképzelések igazából csak jó keretet adnak sokszínű, és minden bizonnyal szenvedélyes vitákhoz. Ezek kimenetelét nem csak a párton belüli erőviszonyok befolyásolják majd, de nyilván az is, ami az elkövetkézendö hónapokban Lengyelországban történni fog. Zscbcsi Zsolt Borongós évforduló A hatalmas erőfeszítések és gondos előkészületek dacára az NDK idei nemzeti ünnepére árnyék vetődik, még ha józan engedmények árán Berlin idejében igyekezett is hatástalanítani a 40. évfordulót megzavaró prágai és varsái „bombát”. Az NDK sajtója napok óta crescendóban találja az évforduló alkalmából született munkasikereket, avatási ünhepségeket. PB-tagok méltató, buzdító beszédeit. Utóbbiak bő terjedelemben foglalkoznak a negyven év alatt létrehozott vívmányokkal, kidomborítva a szocialista német állam fölényének ismérveit: teljes foglalkoztatottság, szociális biztonság, olcsók a közszükségleti cikkek és az alapvető élelmiszerek, alacsonyak a lakbérek. A fölény természetesen a másik német államhoz képest értendő. Az NSZK-ról az itteni sajtó lankadatlanul komorabbnál komorabb képeket fest. Ezek fő kontúrjai : tömeges munkanélküliség, lakásínség, egbe szökő lakbérek, fokozódó neonácizmus, baloldali meggyőződésű személyek eltávolítása államigazgatási és tanári állásokból. A megszokott témákhoz az utóbbi hetekben újabb célpont járult: Berlin szemében kizárólag Bonn a felelős az NDK polgárok augusztus óta tartó példátlan méretű kivándorlásáért. Az idén máris százezernél többen hagyták el hazájukat Nyugat felé, s a 40. évforduló közeledtével egyre több embert kerít hatalmába az elkívánkozás. Nem minden ok nélkül vélekednek úgy, hogy október 7. előtt a vezetés hajlamosabb az engedményekre, a nagy ünnepet megzavaró kínos felhangokat csillapítandó. Legfelső szinten egyelőre makacsul Bonnt okolják a „kivándorlási pszichózisért”. Szemére hányják az NSZK-nak, hogy jogellenesen nyújt menedéket külképviseletein egy szuverén állam polgárainak. Az idézett bécsi konvenció szerint ehhez Európában egyetlen nagykövetségnek sincs joga. Meglehet, hogy csakugyan így van — de vajon mire menne a maga „oltalmi kötelezettségével” az NSZK, ha az NDK állampolgárai öntudatosan fittyet hánynának iya csábításra, a toborzásra, az uszító hadjáratra”? A kutya — s ebben minden berlini megfigyelő egyetért — az NDK-,ban van eltemetve. Mert igaz, hogy a menekülők között akad pusztán anyagi megfontolásból távozó is, ám ezek kisebbségben vannak. A túlnyomó többség 70 százalékuk 16 és 30 év közötti fiatal — a belpolitikai változások, a reformok elmaradása, a pártállam merev gyámkodása miatt választja a könnyebbik utat. Ellentétben azzal a húszezer emberrel, aki hétfőn Lipcsében büszkén skandálta a tüntetésen: „Mi itt maradunk”! , Maradni és változásokért küzdeni — ez ma kétségkívül hálátlan szerep az NDK-ban. A NSZEP változatlanul önmagát tartja egyedül illetékesnek a teendők és a követendő út meghatározásában, erre utal, hogy megtagadták az engedélyt az Üj Fórumtól, amely szocializmust akar de másmilyet mint a jelenlegi, s az alternatív csoportok gyűléseit a rendőrség meghiúsítja. A változásra vágyó erők ugyanakkor nagy reményeket fűznek Mihail Gorbacsov küszöbön álló berlini látogatásához. A távozást elutasító, hazájukhoz ragaszkodó, egyúttal emberibb szocializmust óhajtók számára reménysugarat jelentett Valentyin Falind keddi nyilatkozata. A Kreml ismert Németországszakértője úgy vélekedett, hogy az NDK-ban hamarosan változásokra kerül sor, már csak azért is, mert ott „a fejlődés üteme meghaladta a reformok ütemét. Ez pedig hosszú távon veszedelmes helyzetet teremthet”. Dorogman László Izrael - PFSZ Egyiptomi fellépés Az egyiptomi diplomácia vezetője, Eszrnat Abdel-Megid hamarosan Izraelbe látogat, hogy megtárgyalja a tel-avivi vezetőkkel az izraeli—palesztin párbeszéd lehetőségeit. Ezt maga a külügyminiszter közölte az Al-Ahramban szerdán megjelent interjújában, hozzátéve, hogy az utazás pontos dátuma még nincs meg. Az ügyben élénk egyiptomi— amerikai—izraeli konzultációkat tartanak. A külügyminiszteri út bejelentésére közvetlenül Hoszni Mubarak államfőnek az Egyesült Államokból való visszatérését követően kerül sor. A kapcsolat egyértelmű: a kairói vezetés a lehető legtöbb fronton folytatni akarja diplomáciai ofíenzíváját, kimozdítandó a holtpontról a közel-keleti válság ügyét. Hoszni Mubarak igen elégedetten nyilatkozott George Bush amerikai elnökkel folytatott tárgyalásairól. Hangoztatta: „A jelenlegi feltételek kedveznek az izraeli—palesztin párbeszéd megindításához, de a feladat realizálásához nagy türelemre és folyamatos erőfeszítésekre van szükség”. Az elnök egyébként még Rómában, úton hazafelé nagy feltűnést keltő kijelentést tett: kész arra, hogy Jeruzsálembe utazzon és ott Jichak Samir izraeli miniszterelnökkel megvitassa a palesztin választások feltételeit részletező tíz pontos egyiptomi javaslatokat. Ennek egyetlen feltételéül azt szabta, hogy „legyenek garanciák az eredményességre”. Hoszni Mubarak 1981-es elnöksége óta most először tett ilyen ajánlatot izraeli látogatására. Izraelben folyamatosan bírálták őt, amiért szerintük az egyiptomi elnök nem hajlandó a két békeszerződésben álló állam kapcsolatainak tartalmas és valódi normalizálására. összeállította: 3Jajn.tr József Kezd megvalósulni a szovjet emberek általános követelése, hogy az ország pénzét ne ágyúkra, hanem közszükségleti cikkek előállítására költsék. A jelenlegi ötéves tervben a katonai kiadások csökkentésével 30 milliárd rubelt takarítanak meg. Előzetes számítások szerint a megtakarítás az agrár- és könnnyűipari termékek előállítását 1,5—2-szeresére növelheti. A katonai költségvetés felszabaduló összegeit tehát ésszerűbben használják fel, így a szovjet emberek ágyúk helyett tényleg vajat kapnak. A szovjet gazdaság már megtette az első lépéseket a hadiipari üzemek békés célú termelésének megszervezésére. Ehhez egy nemzeti tervprogram szükséges, amely biztosítja majd a felszabaduló összegek hatékony és jövedelmező felhasználását. Egy ilyen program azt bizonyítja, hogy az állam érdekelt a leszerelési tárgyalások sikerében, kész valódi lépéseket tenni a fegyveres erők és fegyverzet csökkentése érdekében. Egy ilyen terv előkészítése valamennyi érdekelt fél részvételével történhet csak meg: a központi és helyi államhatalmi szerveknek, a vállalati vezetésnek, és a szakszervezeteknek részt kell venniük a tervprogram kidolgozásában, melynek a következő kérdéseket kell megoldani: az alternatív termékek fajtáját, a termelés pénzügyi támogatásának forrásait, a nyersanyag igényt, a munkaerő átképzést. Az alternatív termék meghatározásakor az a legfontosabb, hogy az technológiai szempontból hasonlítson a megszüntetett fegyverfajta gyártására. Ha például a repülőgépgyártókat arra kényszerítik, hogy konzervipari gépeket gyártsanak, ez nem más, mint a meglévő szellemi és műszaki kapacitás pazarlása. Elengedhetetlen, hogy a hadiipari üzemek jó minőségű és versenyképes termékek gyártására térjenek át. Elsősorban a nagy szellemi befektetést igénylő termékekre, így például új típusú univerzális konyhagépekA szovjet hadiipar átállítása Sffiviik hplvptt mM »ISIfwTMHu! fGtl VKSlflI aff B B t W re, fagyasztószekrényekre, elektronikus szabályozású porszívókra, videotechnikára, személyi számítógépekre, illetve az orvosi műszerekre gondolunk, 1989-ben ezeknek a gyártása a volt hadiipari üzemekben jelentős mértékben növekszik, s értékük a jövőben el fogja érni az évi 1 milliárd rubelt. Igen fontos kérdés a hadiipari üzemek átállításának pénzügyi támogatása is. A vállalatoknak meg kell téríteni időleges veszteségeiket, amelyek a békés célú termékekre való átállás következtében keletkeznek. Egyes számítások szerint a katonai költségvetés csökkentéséből származó összeg több mint 75 százalékát ilyen célokra kell fordítani. A kezdeti szakaszban kiegészítő pénzügyi forrást jelenthet a forgalmi adó is, ami általában az állam jövedelmét gyarapítja, nem ,pedig a vállalatokét. A termékek szerződéses árai némileg meghaladhatják a szokásosat. A későbbiekben a gazdasági önelszámolás körülményei közepette tevékenykedve (a hadiipar 1989. január 1-jétől tért rá erre a rendszerre) a vállalatok pénzügyi forrásaikat a szovjet piacon hiánycikknek számító jó minőségű fogyasztási cikkek eladásából fedezik. Az értékesítés problémáról szólva nem szabad elfelejtenünk, hogy a honvédelmi minisztérium mindig is részt vett a polgári feladatok megoldásában. A polgári célú hadiipari termékek között említhetjük a repülőgépeket, hajókat, televíziós készülékeket, magnetofonokat, hűtő- és mosógépeket, agráripari és könnyűipari berendezéseket. A hadiipari üzemek kétszer nagyobb ütemben növelik a közszükségleti cikkek előállítását, mint a polgári üzemek. Az elképzelések szerint 1995-re a hadiiparban előállított össztermék 60 százaléka polgári célokat szolgál. Jellemző, hogy a hadiipari üzemek által előállított termékek általában hiánycikkek. Jcvgcnyij Szeröv (APN—MTI—Press)
