Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-05 / 236. szám

1989. OKTÓBER 5. j^ÉPLAP Ezerkilencszáztízen innen... A zsebpénz sohasem elég? Zártkörű ,,segélykoncert” Tö­­rokszentmiklóson, anno 1911. A mulatság — mint hamaro­san megtudjuk — gyönyörű mederben folyt, de arról bezzeg már nem szól a fá­ma, hány ember nyugodt éj­szakai pihenését zavarták! És milyen szűkmarkúak vol­tak a szülők! A nemes cél elérése céljából nem támo­gatták kellően az ifjúságot. Még szerencse, hogy mindez a múlté!? Törökszentmiklósi ifjak mulatsága „A törökszentmiklósi ifjak — bátran lehet mondani —, hogy általános becsülést sze­reztek akkor, amidőn a kecs­keméti földrengés által súj­tottak anyagi támogatásához hozzájárultak. E humánus jellegű és emberbaráti sze­­retetük a legnagyobb dicsé­retet érdemel. A törökszent­miklósi ifjak a kecskeméti földrengés által sújtott la­kosság anyagi támogatására augusztus hó 26-án az Űri Kaszinóban sikerült zártkö­rű mulatságot rendeztek. A mulatság gyönyörű meder­ben folyt le, de egyben igen sajnálattal tapasztalta e so­rok írója, hogy a közönség nagy része e nemes cél eléré­se céljából az ifjúságot kel­lően nem támogatta. A mu­latság kora reggeli órákban ért véget. A tiszta jövedelem 105 korona volt, amely ősz­­szeg a rendeltetési helyre el­küldetett”. (Jász-Nagykun- Szoinok-Megyei Lapok, 1911. XXII. évf. 71. szám). ...EzerkiIencszáztfzen túl Nemcsak a régi újságne­vek élik reneszánszukat. Nyavalyáink is újból elő­vesznek minket. Amin déd­apáink ráncolták homloku­kat, az búvópatak módjára isimét felszínre tör. Mi, tu­dományosabb címkéket hasz­nálunk, mint ők: klasszikus kapitalista jellegű fogyasz-\ tás; az anyagi értékek a!b­­szölutizálása; komfonmiz­­mus; szocializáció. Nézzük, hogy írtak minderről a nagy­­múltú Jász-Nagylkun-Szol­­nok-Megyei Lapokban: Pályaválasztás „A kulturális eszmék ro­hamosan vezetnek bennün­ket a művelt civilizáció fe­lé és mégis sajnosán kell tapasztalnunk, hogy mennél képzettebbek, inteügenseb­­bek és tudományosabbak az emberek, annál inkább ösz­­szeférhetetleneblbek lesznek. Minden oldalról a keserű pa­nasz, a lelik! fájdalom kitö­rése hangzik. Egyik része szidja a társadalmat, a má­sik a kormányt és a többi az egész világot. És miért? Mert már a pályaválasz­tásnál ifjaink lelki szemei előtt lebegnek a hazafias eszmék, a haza jóléte, a nemzet boldogulása és an­nak tekintélyes jövője, ha­nem a nagy zás hóbortjai. Az utánzási hajlam, a rangfi, a címekre való pályázás, a fenmhéjázás, a hiúság ját­­sza a vezérszerepet. A mai ifjúság csak az iskolában tud lelkesülni a nemesebb ide­álokért. Amint kilép az élet küzdtepére, nyomban kitépi szívéből az eszményeket, kü­lönösen a hazafias érzelme­iket, s azután saját énjének él. Tisztelet a kivételnek. De a mai ifjúság lelki fásultság­ban szenved! Mit neki a ha­za? Mit neki a nemzet?” (Jász-Nagykun-Szolnok- Megyei Lapok, 1909. XX. évf. 57. sz.). HÚSZON INNEN —TÍZEN TÚL Egy történelemtanár gyűjtéséből Megtörtént sziporkák Az októberi forradalom a szocializmus győzelmével el­söpörte az analfa-bénaságot A párizsi forradalmat a nők vitték diadalra, de ké­sőbb a munkások is egyesül­tek velük. * * * — Mikor élte Athén fény­korát? — Akkor, amikor a vil­lanyt feltalálták. * * * Engels és a felesége között olyan idilli volt a házastár­si kapcsolat, hogy minden nehézséget megosztottak egy­más között, közösen viselték a terheket, így történhetett meg, hogy Engels megbete­gedett, a felesége petéig meghalt. — kátai — — Egyébként pártom álláspontja is ez Tinitükör immoj 'Nem akarok fölöslegesen ibölcselkedni, de nálunk igaz­nak bizonyul a közmondás: Roli roll Kiss Roland gurul. Számá­ra ez olyan magától éithető­­dő, mint másnak a szomba­ti bevásárlás. Nem úgy gu­rul, mint egy döcögve gördü­lő szekér. Sokkal inkább egy világűrbe kilőtt lövedékhez hasonlítható, amely a kezdő impulzust, legalább már há­rom évtizeddel ezelőtt meg­kapta, és energiájából szem­mel láthatóan semmit sem veszített. Pályáját azonban nem az égi törvény, hanem az aszfaltút szabja meg. Amióta a háromkerekű, kerékpárrá karcsúsodott alatta, a szolnoki utca olyan egyéniségévé vált, akit lehe­tetlen nem észrevenni. E Fa­­• vorit márkájú kerékpárt ta­posó, szőke, ritkuló hajú fi­atalember olyan élő sziluett­figura, akiről azt gondolná a magamfajta halandó, hogy legalább három pedálozó ikertestvére van. Néha úgy tűnik, képes egy utcát három helyen, ugyanabban a pilla­natban átszelni. Mindez persze -csak érzéki csalódás. Arról van szó, hogy szombaton és vasárnap is — ha az időjárás kegyes hozzá — iharminc-ötven kilométert kerékpározik. Ezért nehéz szem elől téveszteni. A Budapesti Elektroakusz­tikai Gyár fejlesztőmérnöke szűkszavú. Nem is igen ér­ti, mi érdekeset találok raj­ta. Tíz éve végzett a Buda­pesti Műszaki Egyetemen. Azóta sok ifjú társához ha­sonlóan munkanapokon bu­dapesti, hétvégenként szol­noki. Ilyenkor felborul az egyhangú napirend. A heti Ülőmunka után jól esik egy­két órát mozogni, feltöltődni. Tikkasztó hőség ide, mínusz fokok oda, elszántsága töret­len. A változás csak külsőd­leges. Legfeljebb egy mele­gítő, vagy az „áramvonalat” megtörő jarnbó sapka, mert ugye úgy 'harminc fölött... .minden hajszál aranyat ér. Favoritja is tíz éves. Ak­kor kettőezerötszáz forintba került, most tízezer alatt nemigen lehet jó minőségű gépet venni. Régen talán garabonciás­nak titulálták volna, pedig nem támaszt szelet és vihart, nem lovagol megvadult bi­kán. Va&paripáját mégis job­ban kedveli Dáciájánál. Van, aki a vizek partján kuksoló horgászokat nézi fejcsóválva, más a kocogó­kon somolyog. Roland nem megszállott, igazából nem is sportember. Ügy fogja fel a maga mögött hagyott kilo­métereket, mint más a Tisza­­parti sétát: hozzátartozik a hétvégékhez. Egyszer az utcán ballagva megszólalt az egyik cimbo­rám: „ki az a srác?” — Va­lahol már 'láttam. — Ne mond, hogy nem is­mered. Az előbb is elhúzott mellettünk. Tudod... tudod, ő az á kerékpáros. Szurmay Z. aki mer az nyer. Bag: István mert és nyert, egy utal­ványt. Ajánlata a következő: 1. Azok a 'boldog szép na­pok (Nagy Feró), 2. Igen (STEP), 3. Üres zsebem (Fan-Fan), 4. Ha volna még időm (Bikini), 5. Legyek jó (Bikini), 6. Se veled se nél­küled (Gyuri), 7. Júlia nem akar a földön járni (Kik! és Lilla), 8. Adj helyet magad mellett (Bikini), 9. Induljon a banzay: (Bonanza Banzay), 10. Túl szexi lány (Zoltán Erika), Baigi István 5400 Me­zőtúr, XVI. út 36. Iskolapadból a gőzfürdőbe Pályakezdő gyógytornásznő a Tiszában Épp a nedvesgőz okozta megpróbáltatásokat igyekez­tem kiheverni a körmeden­cében, amikor valaki kedves, nyugodt hangon tornáztatni kezdett bennünket, vízben ülőket. Mint később megtud­tam, a fehérköpenyes lány Tari Andrea, a Tisza Szálló gyógyfürdőjének augusztus óta főállásban dolgozó gyógy­tornásznője. — Hogyan kerültél erre a pályára? — kérdeztem a hu­szonegy éves Andreát. — A Tiszaparti Gimnázi­um és Egészségügyi Szakkö­zépiskolában érettségiztem 1986-ban, s bár az emberek­kel szeretek foglalkozni, az ápolói munka nem igazán csábított. Még abban az év­ben sikeresen felvételiztem az Egészségügyi Főiskolára, és ott a védőnőképző, a dia­betikus, a köjálos és a gyógytornász szak közül az utóbbit választottam. A fő­városban töltött három év alatt több országos intézet­ben voltam gyakorlaton, így a traumatológiai intézetben és az ortopédkiinikán is. Az utolsó félévben végig gya­korlaton voltunk, itt renge­teget látott, tanult az ember. Hogy ezt követően itthon he­lyezkedtem el, az elsősorban a szüléimhez való kötődés miatt történt. — Milyen érzés egy ilyen patinás fürdőben dolgozni? — Nagyon felemelő. Sokan nem tudják, hogy a Tisza Szálló fürdője egy nappali szanatórium otthona, ahol délelőtti és délutáni turnus­ban jönnek a betegek. Főleg reumatológiai fájdalmak enyhítésével foglalkozik tíz tagú stábunk: a főorvos úr, a doktornő, a főnővér, két ápolónő, három fizikoterápi­ás asszisztens és a hetente kétszer besegítő gyógytor­­násznő kollégám. Naponta két csoportos tornát tartok délelőtt tízkor és délután há­romkor, a közte lévő időben pedig egyénileg foglalkozom a betegekkel. — Melyik korosztályból kerülnek ki túlnyomórészt a pácienseid? — A végtagokban és a ge­rincben érezhető fájdalmak szinte valamennyi korosz­tálynál jelentkeznek. Mégis, talán a középkorú ülőfoglal­­kozásúak és a fizikai mun­kát végzők között a leggya­koribbak. Nagyon fontos len­ne, hogy az ilyen veszélyez­tetett emberek szabadidejük­ben többet mozogjanak, na­gyobb gondot fordítsanak az aktív pihenésre. — Az utcán járva észreve­­szed az emberek mozgásán, ha valakinél nincs minden rendben? — Természetesen, sőt ha látom hogy mankóval megy az illető, külön figyelem jól teszi-e a lábát, kellően meg­tanították-e vele ennek a se­gédeszköznek a használatát. Gyógytornász kollégáim di­cséretére legyen mondva, ed­dig még soha nem kellett „közbeavatkoznom”. — Nem voltál lámpalázas amikor először álltái ki az emberek elé csoportos tor­nán? — A középiskolában iro­dalmi színpados voltam, de a főiskoláin is külön gyako­roltuk a „kiállást”, így ez nem okozott gondot. Igaz, kezdetben izgultam egy ki­csit, amikor megtudtam, hogy nem csak betegek lesz­nek a medencében, hanem fürdőtök is. Aztán feloldód­tam, amikor láttam, hogy so­kan közülük is beszállnak a gyakorlatok végzésébe. — Amióta kikerültél az is­kolapadból, észrevettél-e magadon valami váLtozást? — Én nem, de a közvetlen környezetem szerint sokat komolyodtam. Lehet, hogy azért, mert teljesen leköt a munkám, este ha hazame­gyek, még egyénre szabott speciális gyakorlatokat állí­tok össze, és mellette néme­tül tanulok, a szakirodalmi fordítások és a külföldi ven­dégek miatt. (SL) Közelgő 25. születésnap Jó volt az Integrál számítása Olyan — közeli korszakot idéző — szolnoki együttesne­­vek mint a Fantom, Delta, Mustang, Coloners, Kingston hallatán az ember már érzi a csatos bambi ízét, eszébe jut a hosszúhaj- és szakáll­­mázéria, vagy az első — ter­mészetesen téglával koptatott — igazi farmernadrág. Le­het, az előbbi nevekre csak kevesen emlékeznek. Az vi­szont szinte teljes biztonság­gal kizárható, hogy a húsz­­harmincéves korosztálynak ne mondana valamit az In­tegrál név. Az első gitárpendítés óta 25 esztendő telt el. Mégis, amikor a zenekar két tagjá­val Rácz László billentyűs­sel és Ács László gitárossal beszélgetek, eszembe sem jut a manapság sűrűn használt „öregfiúk” szó. A 40 körüli zenészekkel önkéntelenül is tegeződünk. Régen elég volt egy rádió, hogy megszólaljon a gitár. Ma nagy úr a technika. Száz­ezrekbe vagy milliókba ke­rül egy gárda teljes „felfegy­verzése”, Kezdetben vonat­tal, lovaskocsival mentek a fellépésekre. Megtörtént, hogy Zagyvaré kasról hajnal­tájt, hóban, gyalog jöttek ha­za. Most sokan szeretnének ki­lépni a megyéből, a hangle­mezkiadókat kerülgetik. — Mi élveztük azt, hogy egyáltalán színpadon lehe­tünk — meséli Ács László. Egy valami azonban nem változott: csak hobbizenélés­ből nem lehet megélni. Kétségtelen, fanatikusnak kellett lenni, mert ugye ak­kor sem volt sok hét fiatal­embernek száz forint. A há­rom éve újjáalakult Integrál ’67 és ’71 között élte igazi fénykorát. Nyáron, szinte minden nap felléptek a Sport vendéglőben, de alig van olyan szolnoki étterem, ahol ne fordultak volna meg. A 70-es évek második felé­ben az ellenállhatatlanul ter­jedő diszkóláz idején mint­ha egy kicsit háttérbe szo­rult volna az élő zene. Most állandó résztvevői a május elsejéknek, az augusztus 20-i műsoroknak. — A diszkóban mit lehet hallani? — veti fel a volt Fantom-tag Rácz László. — A dübörgő mély és sziszegő magas hangokat, monoton zenét. A két véglet között alig található valami. Ügy látszik, sikeresen töltötték be ezt a hézagot. Újból tán­colnak Beatles-, Rolling Stones-, Elvis Presley-dalok* ra. A mai fiatalok is. Az In­tegrál jól számított: a dalla­mos zenének most is van tá­bora. Több mint húszán vannak azok, akik valamikori Integ­­rálosnak mondhatják magu­kat. A kezdő, 1964-es felál­lásból már csak egy ember maradt. A többiek közül né­­hányan új együtteseket ala­pítottak. A születésnapig még van két-három hónap. Az évfordulót kisebb csapat­összevonással, a régi tagok­kal közösen ünnepük. — SZ —

Next

/
Oldalképek
Tartalom