Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-31 / 259. szám

1989. OKTÓBER 31. ^ I r ^ gyerekcipőben Alig egy esztendeje, hogy az országban az elsők között a megyeszékhelyen is meg­alakult az egyre szélesebb érdeklődésre számot tartó triaitlonisták önálló egyesü­lete a Szolnoki Triatlon Sport Egyesület. Úgy lát­szik, ebben az embert próbá­ló „műfajban” nem sok idő szükséges a kiemelkedő eredményekhez. Talán ezért is olyan népszerű. Mindenesetre a fiatalok közül többen elkötelez­ték már magukat a három verseny­­szám mellett — úszás, kerékpáro­zás, futás —. Elég, ha csak az orszá­gos úttörő olim­pián elért érme­ket vesszük figye­lembe — hét aranyérem, két ezüst és ugyan­annyi bronz — máris szembetűnő a sikerlista. Juta­lomból részt vehettek leg­­jobbjaik egy nyári versenyen Grazban, ahol szintén érté­kes helyezésekkel büszkél­kedhettek. Rácz Ferenc, már mint if­júsági korú válogatott vá­gott neki a hückeswageni hármas erőpróbának az NSZK nyílt bajnokságán, ahol a félezres mezőny kö­zepén fejezte be a versenyt. Felnőtt sportolónak sincs hí­ján az egyesület, két leg­jobbjuk Harangozó András (egyben egyesületi elnök is) és Bartha István, a magyar super maratonit teljesítette, melynek során a jéghideg Balatonban leúszott kétezer­kétszáz méter után százki­lencvennyolcat kerekeztek, végül a több mint negyven­két kilométeres futóadagot is „elfogyasztották”. Külön ki kell emelni a sorból, — azt hiszem joggal — a Költői Anna Általános Iskola nyolcadik B-osztályá­­nak tanulóját Szabó Zitát, aki a szeptemberi genfi nemzetközi versenyen (nem hivatalos Európa-bajnokság) a tizennyolc év alatti kor­osztály kiegészítő mezőnyé­ben a legjobbnak bizonyult. — Ötödikes korom óta he­ti tizenegy úszóedzésen ve­szek részt, mégis, eredmé­nyeim csak a megyében ki­emelkedők, országosan már nem annyira, ezért megra­gadtam az alkalmat két év­vel ezelőtt. Egy iskolai tri­­atlonozás keretében egy vá­rosi versenyen vettem részt, ahol mindjárt második let­tem. Ezt követté egy jó eredmény a megyei döntőn, sőt az országoson is mint harmadik helyezett értem célba, tavaly ugyanitt már másodikként, idén pedig nem találtam legyőzőre. Mind­ezek alapján részt vehettem a Fadd-Domboriban rende­zett edzőtáborban, s ered­ményeim alapján már itthon mondogatták is, hogy jó esé­lyem van kijutni Svájcba. — Hogy kijutottál az már biztos, de hogy első lettél, azt, ha jól hallottam csak később tudtad meg. — Hát igen, eléggé megle­pett a dolog engem is. Az történt ugyanis, hogy a me­dencéből kimászva egy ver­senyzőt láttam magam előtt. Megpróbáltam kerékpá­rommal a nyomába eredni, ami nem sikerült, de így is elégedett voltam. Csak a imotorosrendőr kísérete bi­zonytalanított el egy kicsit, azt gondoltam, talán egy sza­bálytalanság miatt követnek húsz kilométeren át. Beérve, a futás előtt a magyar tábor megnyugtatott, hogy máso­dik vagyok, a mögöttem jö­vő elég távol van tőlem. Ké­nyelmesen, többször hátra nézve lefutottam az ötezer métert, az utolsó százakat nagy taps közepette. Nem tudtam mire vélni a dolgot, a másodikat ilyen melegen ünnepük? Nemsokára kide­rült a turpisság: az előttem futó versenyzőt véletlenül lánynak nézték, közben fiú volt, ezért az első helyet vé­gig vezetve én szereztem meg. Az eredményhirdetés után közvetlenül egy francia férfi felírta a címemet, és ígéretet tett egy meghívásra. Ezután, mint győztessel, a svájci triatlonújság készített fényképes riportot velem. — A Néplap is örömmel tette ezt. (néder) Szabó Zita ezúttal a grázi verseny má­sodikjának járó oklevéllel (Fotó: K. É.) Néplap Megyei I. o. labdarúgó-bajnokság Hét kiállítás! Durvul a bajnokság? Asztalitenisz Nagy lépés az őszi elsőségért NB II. Férfi: Szolnoki Ti­sza SE—Kecskeméti Sparta­cus 9—7. Győzelmek: Mol­nár 4, Skumáth 3, Lesskó 2, ill. Türei 3, Vad S. 2, Kara, Szabó 1—1. Hazai környe­zetben megérdemelten nyert rangadót a Tisza SE. Már a mérkőzés első fordulójában kedvező párosítás mellett 4—1-re vezettek a hazaiak. Utána mély visszaesés kö­vetkezett, erőre kapott a Kecskemét, és 4—5 lett az eredmény. 6—6-os állásnál Molnár „tanári” módon nyert az addig veretlen első számú játékos Türei, Lesskó az ifjúsági Szabó ellen. A végső győzelmet jelentő mérkőzés Skumáth győzel­mét hozta szoros küzdelem­ben Kara Norbert ellen. Ez­zel a győzelemmel a tiszások nagy lépést tettek az őszi forduló megnyerése felé. A csapat minden tagját dicsé­ret illeti a forró hangulatú mértkőzésen nyújtott kiváló teljesítményért. Megyei férfi csapatbaj­nokság: Tiszafüred—Jász­apáti 11—6. Győzött: Kato­na 3, Kovács 3, Ferenczi Gy. 2, Szabó O. 2, Kovács—Fe­renczi páros 1, illetve Mud­­ni 4, Lencse 2. ________ Táblázatok Labdarúgó NB III Mátra-csoport 1. Gödöllő 11 8 2 1 23-10 26 2. St. Kohász 11 7 2 2 il 4— 9 23 3. Hatvan 11 7 — 4 29-15 21 4. Bag 11, 6 3 2 21- 9 21 5. Gyöngyös 11 5 4 2 21-ilil 19 6. J.-bereny 11* 5 3 3 18-12 18 7. R.-falva 11 4 4 3 12- 7 16 8. Apc Ui 5 1 5 18-18 16 9. T.-miiklós 11 5 1 5 19-21 1.6 liü. Rom hány 11 4 3 4 20-18 15 lil.. SBTC 11 4 2 5 16-14 14 12. B.-gyarmat 11 4 1 6 6-18 13 1,3. Nézsa 11 3 2 6 16-31 li 14. H. Gáspár 11 3 1 7 10-17 10 U5. Sz. VSE 11 2 2 7 8-23 8 IC. N.-bátony 1:1 — V 10 6-24 1 Megyei I. o. labdarúgó-bajnoksag 1. j.-ladány 11 8 2 1 2111-10 2:6 2. Jászapáti 11 5 3 3 19-12 18 3. Karcag ll 6 — 5 20-15 18 4. Sz. Cukor. lil 5 3 3 14-10 18 5. Kunhegyes ll 4 5 2 16-15 17 6. T.-füred ll 4 4 3 16-10 16 7. J.árokszáll. ll 4 4 3 lit-11 16 8. J.-alsószt. ll 4 4 3 16-17 16 9. Kunszent. ll 3 5 3 16-15 14 11,0. Tisza Cipő 11 4 2 5 7- 9 14 11. Szászberek 11 3 4 4 10-10 13 12. Szajol 11 3 3 5 20-22 12 13. Túrkeve ni 3 3 5 1.1-16 12 14. T.-földvár ll 2 5 4 15-21 11 15. Besenysz. 11 2 3 6 111.-18 9 16. Jászkisér ll 2 2 7 8-20 8 Mai műsor Kosárlabda. Előkészületi mérkőzés: Szolnoki Olajbá­­nyászr—Szeged SC, tiszalige­­ti sportcsarnok, 16.30. Jászladány—Kunhegyes 1—1 (1—0). Jászladány. 250 n., v.: Molnár. Jászladány: Földvári—Varga, Nagy, Kiss, Makai, Vincze, Tóth, Gólya, Pomázi, Dankó, Lázár. Edző: Vincze Gábor. Ideális lab­darúgóidőben kezdődött a mérkőzés. A ladányiak több. szép támadást vezettek, de az irányzókkal baj volt. A 23. percben aztán egy kereszt­beívelést Lázár a bal sarok­ba lőtt, 1—0. A második fél­idő elején Kunhegyes kez­dett jobban, szabadrúgáshoz jutott a 48. percben, és a ha­talmas, 30 méteres Fűtő-lö­vés a sorfalon irányt változ­tatva vágódott a felső sa­rokba, 1—1. Ezután Ladány nagy akarással küzdött a győzelemért, de a csatárok egymást múlták felül a hely­zetek kihagyásában (a ka­pus két ízben fejjel men­tett), sőt, Lázár 11-est is hibázott. A vendégek csa­tárai is hadilábon álltak a góllövéssel. Egy percen be­lül kétszer is eltalálták a kapufát, majd érvénytelen gólt lőttek. Jászladány több helyzete alapján közelebb állt a győzelemhez, de akár fordított eredmény is szü­lethetett volna a színvona­las, végig nyílt mérkőzésen. Ifi: Jászladány—Kunhe­gyes 2—0. Szajol SC—Túrkeve 2—1 (1—1). Szajol, 250 n., v.: Kalcsó. Szajol: Kuizs—Csel­leng, Bódi, Aknai, Balogh S., Golyha, Balogh, T. (Mé­száros), Kun (Horgosi), Bí­ró, Fehér, Szaibó. Edző: Ko­csis Andor. Az alsóházi rangadón a megnövekedett önbizalommal pályára lépő hazaiak fölényt harcoltak ki, ám ez az eredményen nem mutatkozott meg. Sőt a 25. percben Balogh S.. öngólt védett. Támadtak a szajoli­­ak, helyzeteik is adódtak, de Egri több alkalommal bra­vúrosan hárított. A 44. perc­ben egyenlített a hazai csa­pat, Mészáros beadását Kun visszafejelte, és Szabó nem hibázott. A kiegyenlített II. félidő a 73. percben veit döntő fordulatot. Ekkor egy hazai szabadrúgást Tímár és Farkas I. másként értel­mezett, melyért piros lapot kaptak. Hősiesen védekez­tek a vendégek, de a 88. percben megadásra kénysze­rültek. Szabó L.-t elütötték a 16-oson belül, s a jogos büntetőt Mészáros értékesí­tette. A hazai csapat a sok kihagyott helyzet miatt sa­ját maga számára tette ne­hézzé a mérkőzést. Jók: Mé­száros, Aknai, Szabó. ill.: Egri. Ifi: Szajol—Túrkeve 4—2. Besenyszög—Kunszent­­márton 2—4 (1—2). Beseny­szög, 200 n., v.: Csipe. Be­senyszög: Árvái—Horváth, Varga J., Dobos, Danyi T., Hajdú P., Draskóczi. Kiss B , Boros, Danyi K., Varga Gy. (Molnár L., Hajdú Z.), Ed­ző: Nász Mihály. Alacsony színvonalú mérkőzésen a ha­zai csapat az idény leggyen­gébb játékával lepte meg a kilátogató alacsony létszámú közönséget. Besenyszög lel­kesedéséből a mérkőzés el­ső negyedórájáig futotta, és Kiss B. góljával a 10. perc­ben megszerezte a vezetést. A vendégcsapat a 30. perc­ben kiegyenlített, majd utá­na vezetéshez is jutott egy legurított szabadrúgás után. A második félidő 10. percé­ben egy kavarodás után Var­ga J., közelről kiegyenlített. Ezt követően a játékvezető volt a főszereplő. Téves íté­leteivel felháborította mind a játékosokat, mind a közön­séget. Ezt még tetézte, hogy a vendégek közül három, hazaiakból két játékost kiál­lított. Ezután a ritmusosabb vendégcsapat kihasználta a hazai védelem hibáit, és be állította a 2—4-es végered­ményt. GL: Kiss B., Varga J., ill. Pálinkás (2), Király, Kekecs. Jók: Dobos, Varga Gy., ill. Pálinkás, Király. Gácsi. Ifi: Besenyszög—Kun­szentmártoin 3—1. Szászberek—Tiszaföldvár 2—2 (1—0), Szászberek, 200 n., v.: Jancsó. Szászberek: Pető—Tóth, Donkó, Kovács, Alföldi, Vasas, Laki, Burda, Nagy, Bezzeg, Kántor. Ed­ző: Laki Imre. Jól kezdtek a hazaiak. A 15. percben Alföldi az ötösről az alsó sa­rokba lőtt. Ezután is többet kezdeményeztek, de a játék egyre jobban ellaposodott. A második félidőt a vendégek kezdték jobban, az 55. perc­ben Balogh közelről egyen­lített. A hazai csapat ebben az időszakban csak kapko­dott. így Kovács öngóljával a vendégek jutottak veze­téshez, Bezzeg a 76. percben egyenlített. Az utolsó ne­gyedórában a hazaiak a ma­guk javára fordíthatták vol­na az eredményt, de a lehe­tőségeiket elkapkodták, s maradt az igazságos döntet­len. Kiemelkedő teljesít­mény egyik csapatban sem akadt. Ifi: Szászberek—Tiszaföld­vár 0—0. Jászárokszállási Vasas— Jászapáti 1—1 (0—0). Jász­­árokszállás, 550 n.. v.: Gulá­­csi I. J. Vasas: Tóth—Tábo­ri, Ivony, Pecha, Dósa, Pap, Fodor, Kaszab, Kiss, Fekete. Kárpáti. Edző: Pecha Berta­lan. A két hasonló lélekszá­mú település labdarúgóinak találkozója mindig kiemel­kedő sportesemény. A tarta­lékos hazai együttes táma­dójátékkal kezdett, a vendé­gek kizárólag csak a bizton­ságos védekezésre töreked­tek. Jobbára a két 16-os kö­zött folyt a játék, igazi gól­helyzet nélkül. Szünet után a hazaiak nagyobb sebesség­re kapcsoltak. A 65. perc­ben Pap néhány csel után 15 méterről védhetetlenül lőtt a kapu jobb felső sar­kába. A góL után a vendé­gek is támadtak, de a hazai védelem biztosan hárított. A 91. percben jobb oldali szög­let után Borics, senkitől sem zavartatva magasan fel­ugorva, a bal sarokba fejelt. A hazaiak ezzel biztos győ­zelmet szalasztottak el. Jók: Tábori, Pecha. Dósa, Fodor, Papp, ill. Németh, Tóth, Taj­­ti III, Zsemberi. Ifi: Vasas—Jászapáti 0—3. Tiszafüred—Jászalsó­­szentgyörgy 6—1. Tiszafü­red, 400 n., V.: Szabari, Ti­szafüred: Vida—Hídvégi, Szabó F.. Fazekas, Csőke (Tóth), Nemes, Laurencsik, Kiss L., Bállá, Nagy I., Fe­hér (Győrffi). Edző: Németh György. A Szatmárit, Dajkát és Czinegét hosszabb időre nélkülözni kénytelen hazai csapat remekül kezdett, és már a 6.' percben vezetést szerzett Bállá révén. Ezután újabb szép gól következett Fehér jóvoltából. A vendé­gek Gál lövésével szépítet­tek a 35. percben, de ezzel el is lőtték összes puskapo­rukat. Fordulás után a két csapat nem volt egy súlycso­portban, a füredi gárda tet­szés szerint érte el a szebb­nél szebb találatokat. Vég­eredményben Tiszafüred ilyen arányban is megérde­melten győzött, feltűnő volt, hogy a vendégcsapat játéko­sai és vezetői nem éppen sportszerű módon viselték el a kiütéses vereséget. GL: Balta (2), Nagy I., Kiss L., Laurencsik, Fehér, ill. Gál. Jók: az egész hazai csapat, Bállá (a mezőny legjobbja); a vendégeknél nem akadt kiemelkedő teljesítmény. Jászkisér—Sz. Cukorgyár 0—1 (0—0), Tisza Cipő—Kar­cag 1—3 (1—2). Tudósítás egyik mérkőzésről sem érke­zett. Liar teherautóval a Párizs-Dakar Ralin Egy bizonyos francia úr, Thierry Sabine még 1977-ben az autósvilágot alaposan meghökkentő, akkor egyszerűen csak őrült­ségnek titulált ötletet agyait ki. Akinek pénze, kedve no meg bátorsága van, nosza versenyezhet — kitalációja szerint úttalan utakon — Párizstól a szenegáli fővárosig, Dakarig! Az első kísérlet még valóban ész­veszejtőnek hatott, később azonban, ami­kor a .nagy nyugati autógyárak is fantáziát láttak a 13 ezer kilométeres száguldásban, kezdett komoly vállalkozássá alakulni a huszonegy napig tartó lóerőfesztivál. Ed­dig tizenegyet rendeztek a „műfajban” a glóbuszon legnehezebbnek számító viadal­ból, a legutóbbiakat már Sabine úr nélkül. A nyolcadik versenyen a Párizs—Dakar Rali ,atyja” — miközben a mezőnyt kísér­te — helikopterbaleset áldozata lett. Meg­valósított elképzelése azonban változatlanul népszerű: a rajtnál minden évben 160—180 motorkerékpár, 350—400 személy-, és több mint száz tehergépkocsi dübörög. Köztük fehér hollóként keleti márkák is, például csehszlovák Liaz teherautók. „Piótáik” a hé­ten Szolnokon tartottak élménybeszámolót a HNF székházában, majd ezt követően a Tisza Szállóban — az idő rövidsége miatt — vacsora közben válaszoltak kérdéseimre. — Hogyan kerültek Önök a Párizs—Da­kar Rali mezőnyébe, gondolom, nem pusz­tán saját kedvtelésükből? — Természetesen a Liaz cég határozta el, hogy mégméretteti gyártmányait ezen a rendkívüli nyúzópróbán — kezdi Pavei Zá­lesky. — Tette ezt két okból a cég érdekét szem előtt tartva. Az egyik, hogy a gyár termékeit 1985-ig a jól ismert Skoda már­kanéven exportálták, ezután viszont meg­szüntették az álnevet, lett ami volt: Liaz. Ezt törvényszerűen be kell járatni a világ­ban, s a Párizs-Dakar Rali kézenfekvő le­hetőségként kínálkozott. Eddig kétszer in­dultunk. most tervezzük a harmadik utun­kat, amely december 25-én kezdődik. A másik ok: a dolgozók, ha sikert érünk el, büszkék legyenek az általuk készített pro­duktumra., s ennek a későbbiekben a mun­ka minőségében is látszata van. — Ha jól tudom egy-egy teherautót há­rom tagú legénység gardíroz, s ebbe a trió­ba kerülni nem elég a jogosítvány! Miként történik a kiválasztás? — Mindketten már régen összenőttünk ezekkel a masinákkal — folytatja Bohuslav Vonsovsky —, miután a Liaz jabloneci fej­lesztési üzemében dolgozunk. Részt veszünk egy-egy új típus tervezésében, összeállítá­sában, tesztelésében, vagyis mindazon te­endőkben, amik a sorozatgyártást megelő­zik. Sokat vezetünk, és alaposan ismerjük a gép minden porcikáját, „lelkivilágát” — nagyjából ezért tekerhettük a volánt Pá­rizstól Dakarig. Nem is rosszul, mert Pa­vel, a kollégám 1987-ben ezüstérmes lett kategóriájában. — Kérem, néhány mondatban mutassák be a rgli szenvedő tárgyát, mit tud, meny­nyire korszerű ez a modell? — A Liaz cég legújabb konstrukciója Valahol Afrikában ... gyakorlatilag mindent tud. amit egy világ­piacon versenyképes terméknek tudni illik — válaszol Zalevsky mérnök. A motor hat­hengeres, 12 ezer köbcentiméteres, telje­sítménye 500 lóerős, a teherautó 150 kilo­méter óra végsebességre képes Mind a négy kerék hajtott, a sebességváltó tíz fokozatú, a jármű könnyen irányítható, és jó a ma­nőverező képessége. S hogy ilyenné vált. ahhoz a Párizs—Dakar Rali is hasznos ta­pasztalatokat adott. — Adottságaira biztos nagy szüksége van a Diaznak, hogy állja a sarat, stílsze­rűen a homokot, a konkurenciával, de ezen felül sok minden egyéb is elengedhetetlen kellék. Kíséri például Önöket szerelőcsa­pat o, verseny során? — Semmilyen asszisztenciánk nincs, tel­jesen magunkra vagyunk utalva — veszi a szót ismét Vonsovsky. — A felkészülés ott kezdődik, hogy a versenyre szánt te­herautót magunk szereljük össze nagy ap­rólékossággal, emellett a terhelési maxi­mumig viszünk az útra alkatrészeket, szerszámokat. Egyébként balgaság feltéte­lezni, hogy a sivatag kellős közepén meg­hibásodott gépeknek valamiféle kísérő team orvoslást nyújthatna. Vagy elhárítha­tó a baj ott helyben, vagy vége a további robogásnak. — Ennek az embert és gépet alaposan próbára tevő monstre kalandnak vannak kellemes pillanatai? — Hogyne, többet is tudok, csak ne cso­dálkozzon rajta — mondja mosolyogva Za­levsky. — Nagyon kellemes, ha az ember nem téved el, míg mások eltévednek. Ha­sonló érzés, amikor vezetés közben látok rendesen a sivatagi porviharban, vagy nem rohanok bele egy szél építette homokdűné­be. De a legpompásabb: amikor már nagyon tele a hócipő, és a dakari befutás után megkapom az első gombalevest... — Elfogadva bizarr értékrendjét, az iga­zán kellemetlen sztorik közül is kérnék egyet ... — Akkor befejezésként elmesélem a ve­lem történteket — vállalkozik rá Vonsovs­ky. — Nigerben „döngettünk” rendesen egy homokdűne tetején, sajnos, későn vet­tem észre a képződmény végét, s már hiá­ba fékeztem, jó tizenöt métert repültünk járgányostól. A váratlan légi manővert há­rom bordám bánta, s még ezután jött a tortúra. A helyszínről egy hétig szállítot­tak Párizsba, ahol végre begipszelték tö­rött csontjaimat. Na ezt az utazást legjobb nem is emlegetni! Utána otthon hónapokig nyomtam az ágyat míg felépültem Mind­egy. elmúlt, a tizenkettedik Párizs—Daka­ron remélem újra ott leszünk! Lazányi József Nyúzópróba a javából! Hódít a triatlon

Next

/
Oldalképek
Tartalom