Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-31 / 259. szám
1989. OKTÓBER 31. ^ I r ^ gyerekcipőben Alig egy esztendeje, hogy az országban az elsők között a megyeszékhelyen is megalakult az egyre szélesebb érdeklődésre számot tartó triaitlonisták önálló egyesülete a Szolnoki Triatlon Sport Egyesület. Úgy látszik, ebben az embert próbáló „műfajban” nem sok idő szükséges a kiemelkedő eredményekhez. Talán ezért is olyan népszerű. Mindenesetre a fiatalok közül többen elkötelezték már magukat a három versenyszám mellett — úszás, kerékpározás, futás —. Elég, ha csak az országos úttörő olimpián elért érmeket vesszük figyelembe — hét aranyérem, két ezüst és ugyanannyi bronz — máris szembetűnő a sikerlista. Jutalomból részt vehettek legjobbjaik egy nyári versenyen Grazban, ahol szintén értékes helyezésekkel büszkélkedhettek. Rácz Ferenc, már mint ifjúsági korú válogatott vágott neki a hückeswageni hármas erőpróbának az NSZK nyílt bajnokságán, ahol a félezres mezőny közepén fejezte be a versenyt. Felnőtt sportolónak sincs híján az egyesület, két legjobbjuk Harangozó András (egyben egyesületi elnök is) és Bartha István, a magyar super maratonit teljesítette, melynek során a jéghideg Balatonban leúszott kétezerkétszáz méter után százkilencvennyolcat kerekeztek, végül a több mint negyvenkét kilométeres futóadagot is „elfogyasztották”. Külön ki kell emelni a sorból, — azt hiszem joggal — a Költői Anna Általános Iskola nyolcadik B-osztályának tanulóját Szabó Zitát, aki a szeptemberi genfi nemzetközi versenyen (nem hivatalos Európa-bajnokság) a tizennyolc év alatti korosztály kiegészítő mezőnyében a legjobbnak bizonyult. — Ötödikes korom óta heti tizenegy úszóedzésen veszek részt, mégis, eredményeim csak a megyében kiemelkedők, országosan már nem annyira, ezért megragadtam az alkalmat két évvel ezelőtt. Egy iskolai triatlonozás keretében egy városi versenyen vettem részt, ahol mindjárt második lettem. Ezt követté egy jó eredmény a megyei döntőn, sőt az országoson is mint harmadik helyezett értem célba, tavaly ugyanitt már másodikként, idén pedig nem találtam legyőzőre. Mindezek alapján részt vehettem a Fadd-Domboriban rendezett edzőtáborban, s eredményeim alapján már itthon mondogatták is, hogy jó esélyem van kijutni Svájcba. — Hogy kijutottál az már biztos, de hogy első lettél, azt, ha jól hallottam csak később tudtad meg. — Hát igen, eléggé meglepett a dolog engem is. Az történt ugyanis, hogy a medencéből kimászva egy versenyzőt láttam magam előtt. Megpróbáltam kerékpárommal a nyomába eredni, ami nem sikerült, de így is elégedett voltam. Csak a imotorosrendőr kísérete bizonytalanított el egy kicsit, azt gondoltam, talán egy szabálytalanság miatt követnek húsz kilométeren át. Beérve, a futás előtt a magyar tábor megnyugtatott, hogy második vagyok, a mögöttem jövő elég távol van tőlem. Kényelmesen, többször hátra nézve lefutottam az ötezer métert, az utolsó százakat nagy taps közepette. Nem tudtam mire vélni a dolgot, a másodikat ilyen melegen ünnepük? Nemsokára kiderült a turpisság: az előttem futó versenyzőt véletlenül lánynak nézték, közben fiú volt, ezért az első helyet végig vezetve én szereztem meg. Az eredményhirdetés után közvetlenül egy francia férfi felírta a címemet, és ígéretet tett egy meghívásra. Ezután, mint győztessel, a svájci triatlonújság készített fényképes riportot velem. — A Néplap is örömmel tette ezt. (néder) Szabó Zita ezúttal a grázi verseny másodikjának járó oklevéllel (Fotó: K. É.) Néplap Megyei I. o. labdarúgó-bajnokság Hét kiállítás! Durvul a bajnokság? Asztalitenisz Nagy lépés az őszi elsőségért NB II. Férfi: Szolnoki Tisza SE—Kecskeméti Spartacus 9—7. Győzelmek: Molnár 4, Skumáth 3, Lesskó 2, ill. Türei 3, Vad S. 2, Kara, Szabó 1—1. Hazai környezetben megérdemelten nyert rangadót a Tisza SE. Már a mérkőzés első fordulójában kedvező párosítás mellett 4—1-re vezettek a hazaiak. Utána mély visszaesés következett, erőre kapott a Kecskemét, és 4—5 lett az eredmény. 6—6-os állásnál Molnár „tanári” módon nyert az addig veretlen első számú játékos Türei, Lesskó az ifjúsági Szabó ellen. A végső győzelmet jelentő mérkőzés Skumáth győzelmét hozta szoros küzdelemben Kara Norbert ellen. Ezzel a győzelemmel a tiszások nagy lépést tettek az őszi forduló megnyerése felé. A csapat minden tagját dicséret illeti a forró hangulatú mértkőzésen nyújtott kiváló teljesítményért. Megyei férfi csapatbajnokság: Tiszafüred—Jászapáti 11—6. Győzött: Katona 3, Kovács 3, Ferenczi Gy. 2, Szabó O. 2, Kovács—Ferenczi páros 1, illetve Mudni 4, Lencse 2. ________ Táblázatok Labdarúgó NB III Mátra-csoport 1. Gödöllő 11 8 2 1 23-10 26 2. St. Kohász 11 7 2 2 il 4— 9 23 3. Hatvan 11 7 — 4 29-15 21 4. Bag 11, 6 3 2 21- 9 21 5. Gyöngyös 11 5 4 2 21-ilil 19 6. J.-bereny 11* 5 3 3 18-12 18 7. R.-falva 11 4 4 3 12- 7 16 8. Apc Ui 5 1 5 18-18 16 9. T.-miiklós 11 5 1 5 19-21 1.6 liü. Rom hány 11 4 3 4 20-18 15 lil.. SBTC 11 4 2 5 16-14 14 12. B.-gyarmat 11 4 1 6 6-18 13 1,3. Nézsa 11 3 2 6 16-31 li 14. H. Gáspár 11 3 1 7 10-17 10 U5. Sz. VSE 11 2 2 7 8-23 8 IC. N.-bátony 1:1 — V 10 6-24 1 Megyei I. o. labdarúgó-bajnoksag 1. j.-ladány 11 8 2 1 2111-10 2:6 2. Jászapáti 11 5 3 3 19-12 18 3. Karcag ll 6 — 5 20-15 18 4. Sz. Cukor. lil 5 3 3 14-10 18 5. Kunhegyes ll 4 5 2 16-15 17 6. T.-füred ll 4 4 3 16-10 16 7. J.árokszáll. ll 4 4 3 lit-11 16 8. J.-alsószt. ll 4 4 3 16-17 16 9. Kunszent. ll 3 5 3 16-15 14 11,0. Tisza Cipő 11 4 2 5 7- 9 14 11. Szászberek 11 3 4 4 10-10 13 12. Szajol 11 3 3 5 20-22 12 13. Túrkeve ni 3 3 5 1.1-16 12 14. T.-földvár ll 2 5 4 15-21 11 15. Besenysz. 11 2 3 6 111.-18 9 16. Jászkisér ll 2 2 7 8-20 8 Mai műsor Kosárlabda. Előkészületi mérkőzés: Szolnoki Olajbányászr—Szeged SC, tiszaligeti sportcsarnok, 16.30. Jászladány—Kunhegyes 1—1 (1—0). Jászladány. 250 n., v.: Molnár. Jászladány: Földvári—Varga, Nagy, Kiss, Makai, Vincze, Tóth, Gólya, Pomázi, Dankó, Lázár. Edző: Vincze Gábor. Ideális labdarúgóidőben kezdődött a mérkőzés. A ladányiak több. szép támadást vezettek, de az irányzókkal baj volt. A 23. percben aztán egy keresztbeívelést Lázár a bal sarokba lőtt, 1—0. A második félidő elején Kunhegyes kezdett jobban, szabadrúgáshoz jutott a 48. percben, és a hatalmas, 30 méteres Fűtő-lövés a sorfalon irányt változtatva vágódott a felső sarokba, 1—1. Ezután Ladány nagy akarással küzdött a győzelemért, de a csatárok egymást múlták felül a helyzetek kihagyásában (a kapus két ízben fejjel mentett), sőt, Lázár 11-est is hibázott. A vendégek csatárai is hadilábon álltak a góllövéssel. Egy percen belül kétszer is eltalálták a kapufát, majd érvénytelen gólt lőttek. Jászladány több helyzete alapján közelebb állt a győzelemhez, de akár fordított eredmény is születhetett volna a színvonalas, végig nyílt mérkőzésen. Ifi: Jászladány—Kunhegyes 2—0. Szajol SC—Túrkeve 2—1 (1—1). Szajol, 250 n., v.: Kalcsó. Szajol: Kuizs—Cselleng, Bódi, Aknai, Balogh S., Golyha, Balogh, T. (Mészáros), Kun (Horgosi), Bíró, Fehér, Szaibó. Edző: Kocsis Andor. Az alsóházi rangadón a megnövekedett önbizalommal pályára lépő hazaiak fölényt harcoltak ki, ám ez az eredményen nem mutatkozott meg. Sőt a 25. percben Balogh S.. öngólt védett. Támadtak a szajoliak, helyzeteik is adódtak, de Egri több alkalommal bravúrosan hárított. A 44. percben egyenlített a hazai csapat, Mészáros beadását Kun visszafejelte, és Szabó nem hibázott. A kiegyenlített II. félidő a 73. percben veit döntő fordulatot. Ekkor egy hazai szabadrúgást Tímár és Farkas I. másként értelmezett, melyért piros lapot kaptak. Hősiesen védekeztek a vendégek, de a 88. percben megadásra kényszerültek. Szabó L.-t elütötték a 16-oson belül, s a jogos büntetőt Mészáros értékesítette. A hazai csapat a sok kihagyott helyzet miatt saját maga számára tette nehézzé a mérkőzést. Jók: Mészáros, Aknai, Szabó. ill.: Egri. Ifi: Szajol—Túrkeve 4—2. Besenyszög—Kunszentmárton 2—4 (1—2). Besenyszög, 200 n., v.: Csipe. Besenyszög: Árvái—Horváth, Varga J., Dobos, Danyi T., Hajdú P., Draskóczi. Kiss B , Boros, Danyi K., Varga Gy. (Molnár L., Hajdú Z.), Edző: Nász Mihály. Alacsony színvonalú mérkőzésen a hazai csapat az idény leggyengébb játékával lepte meg a kilátogató alacsony létszámú közönséget. Besenyszög lelkesedéséből a mérkőzés első negyedórájáig futotta, és Kiss B. góljával a 10. percben megszerezte a vezetést. A vendégcsapat a 30. percben kiegyenlített, majd utána vezetéshez is jutott egy legurított szabadrúgás után. A második félidő 10. percében egy kavarodás után Varga J., közelről kiegyenlített. Ezt követően a játékvezető volt a főszereplő. Téves ítéleteivel felháborította mind a játékosokat, mind a közönséget. Ezt még tetézte, hogy a vendégek közül három, hazaiakból két játékost kiállított. Ezután a ritmusosabb vendégcsapat kihasználta a hazai védelem hibáit, és be állította a 2—4-es végeredményt. GL: Kiss B., Varga J., ill. Pálinkás (2), Király, Kekecs. Jók: Dobos, Varga Gy., ill. Pálinkás, Király. Gácsi. Ifi: Besenyszög—Kunszentmártoin 3—1. Szászberek—Tiszaföldvár 2—2 (1—0), Szászberek, 200 n., v.: Jancsó. Szászberek: Pető—Tóth, Donkó, Kovács, Alföldi, Vasas, Laki, Burda, Nagy, Bezzeg, Kántor. Edző: Laki Imre. Jól kezdtek a hazaiak. A 15. percben Alföldi az ötösről az alsó sarokba lőtt. Ezután is többet kezdeményeztek, de a játék egyre jobban ellaposodott. A második félidőt a vendégek kezdték jobban, az 55. percben Balogh közelről egyenlített. A hazai csapat ebben az időszakban csak kapkodott. így Kovács öngóljával a vendégek jutottak vezetéshez, Bezzeg a 76. percben egyenlített. Az utolsó negyedórában a hazaiak a maguk javára fordíthatták volna az eredményt, de a lehetőségeiket elkapkodták, s maradt az igazságos döntetlen. Kiemelkedő teljesítmény egyik csapatban sem akadt. Ifi: Szászberek—Tiszaföldvár 0—0. Jászárokszállási Vasas— Jászapáti 1—1 (0—0). Jászárokszállás, 550 n.. v.: Gulácsi I. J. Vasas: Tóth—Tábori, Ivony, Pecha, Dósa, Pap, Fodor, Kaszab, Kiss, Fekete. Kárpáti. Edző: Pecha Bertalan. A két hasonló lélekszámú település labdarúgóinak találkozója mindig kiemelkedő sportesemény. A tartalékos hazai együttes támadójátékkal kezdett, a vendégek kizárólag csak a biztonságos védekezésre törekedtek. Jobbára a két 16-os között folyt a játék, igazi gólhelyzet nélkül. Szünet után a hazaiak nagyobb sebességre kapcsoltak. A 65. percben Pap néhány csel után 15 méterről védhetetlenül lőtt a kapu jobb felső sarkába. A góL után a vendégek is támadtak, de a hazai védelem biztosan hárított. A 91. percben jobb oldali szöglet után Borics, senkitől sem zavartatva magasan felugorva, a bal sarokba fejelt. A hazaiak ezzel biztos győzelmet szalasztottak el. Jók: Tábori, Pecha. Dósa, Fodor, Papp, ill. Németh, Tóth, Tajti III, Zsemberi. Ifi: Vasas—Jászapáti 0—3. Tiszafüred—Jászalsószentgyörgy 6—1. Tiszafüred, 400 n., V.: Szabari, Tiszafüred: Vida—Hídvégi, Szabó F.. Fazekas, Csőke (Tóth), Nemes, Laurencsik, Kiss L., Bállá, Nagy I., Fehér (Győrffi). Edző: Németh György. A Szatmárit, Dajkát és Czinegét hosszabb időre nélkülözni kénytelen hazai csapat remekül kezdett, és már a 6.' percben vezetést szerzett Bállá révén. Ezután újabb szép gól következett Fehér jóvoltából. A vendégek Gál lövésével szépítettek a 35. percben, de ezzel el is lőtték összes puskaporukat. Fordulás után a két csapat nem volt egy súlycsoportban, a füredi gárda tetszés szerint érte el a szebbnél szebb találatokat. Végeredményben Tiszafüred ilyen arányban is megérdemelten győzött, feltűnő volt, hogy a vendégcsapat játékosai és vezetői nem éppen sportszerű módon viselték el a kiütéses vereséget. GL: Balta (2), Nagy I., Kiss L., Laurencsik, Fehér, ill. Gál. Jók: az egész hazai csapat, Bállá (a mezőny legjobbja); a vendégeknél nem akadt kiemelkedő teljesítmény. Jászkisér—Sz. Cukorgyár 0—1 (0—0), Tisza Cipő—Karcag 1—3 (1—2). Tudósítás egyik mérkőzésről sem érkezett. Liar teherautóval a Párizs-Dakar Ralin Egy bizonyos francia úr, Thierry Sabine még 1977-ben az autósvilágot alaposan meghökkentő, akkor egyszerűen csak őrültségnek titulált ötletet agyait ki. Akinek pénze, kedve no meg bátorsága van, nosza versenyezhet — kitalációja szerint úttalan utakon — Párizstól a szenegáli fővárosig, Dakarig! Az első kísérlet még valóban észveszejtőnek hatott, később azonban, amikor a .nagy nyugati autógyárak is fantáziát láttak a 13 ezer kilométeres száguldásban, kezdett komoly vállalkozássá alakulni a huszonegy napig tartó lóerőfesztivál. Eddig tizenegyet rendeztek a „műfajban” a glóbuszon legnehezebbnek számító viadalból, a legutóbbiakat már Sabine úr nélkül. A nyolcadik versenyen a Párizs—Dakar Rali ,atyja” — miközben a mezőnyt kísérte — helikopterbaleset áldozata lett. Megvalósított elképzelése azonban változatlanul népszerű: a rajtnál minden évben 160—180 motorkerékpár, 350—400 személy-, és több mint száz tehergépkocsi dübörög. Köztük fehér hollóként keleti márkák is, például csehszlovák Liaz teherautók. „Piótáik” a héten Szolnokon tartottak élménybeszámolót a HNF székházában, majd ezt követően a Tisza Szállóban — az idő rövidsége miatt — vacsora közben válaszoltak kérdéseimre. — Hogyan kerültek Önök a Párizs—Dakar Rali mezőnyébe, gondolom, nem pusztán saját kedvtelésükből? — Természetesen a Liaz cég határozta el, hogy mégméretteti gyártmányait ezen a rendkívüli nyúzópróbán — kezdi Pavei Zálesky. — Tette ezt két okból a cég érdekét szem előtt tartva. Az egyik, hogy a gyár termékeit 1985-ig a jól ismert Skoda márkanéven exportálták, ezután viszont megszüntették az álnevet, lett ami volt: Liaz. Ezt törvényszerűen be kell járatni a világban, s a Párizs-Dakar Rali kézenfekvő lehetőségként kínálkozott. Eddig kétszer indultunk. most tervezzük a harmadik utunkat, amely december 25-én kezdődik. A másik ok: a dolgozók, ha sikert érünk el, büszkék legyenek az általuk készített produktumra., s ennek a későbbiekben a munka minőségében is látszata van. — Ha jól tudom egy-egy teherautót három tagú legénység gardíroz, s ebbe a trióba kerülni nem elég a jogosítvány! Miként történik a kiválasztás? — Mindketten már régen összenőttünk ezekkel a masinákkal — folytatja Bohuslav Vonsovsky —, miután a Liaz jabloneci fejlesztési üzemében dolgozunk. Részt veszünk egy-egy új típus tervezésében, összeállításában, tesztelésében, vagyis mindazon teendőkben, amik a sorozatgyártást megelőzik. Sokat vezetünk, és alaposan ismerjük a gép minden porcikáját, „lelkivilágát” — nagyjából ezért tekerhettük a volánt Párizstól Dakarig. Nem is rosszul, mert Pavel, a kollégám 1987-ben ezüstérmes lett kategóriájában. — Kérem, néhány mondatban mutassák be a rgli szenvedő tárgyát, mit tud, menynyire korszerű ez a modell? — A Liaz cég legújabb konstrukciója Valahol Afrikában ... gyakorlatilag mindent tud. amit egy világpiacon versenyképes terméknek tudni illik — válaszol Zalevsky mérnök. A motor hathengeres, 12 ezer köbcentiméteres, teljesítménye 500 lóerős, a teherautó 150 kilométer óra végsebességre képes Mind a négy kerék hajtott, a sebességváltó tíz fokozatú, a jármű könnyen irányítható, és jó a manőverező képessége. S hogy ilyenné vált. ahhoz a Párizs—Dakar Rali is hasznos tapasztalatokat adott. — Adottságaira biztos nagy szüksége van a Diaznak, hogy állja a sarat, stílszerűen a homokot, a konkurenciával, de ezen felül sok minden egyéb is elengedhetetlen kellék. Kíséri például Önöket szerelőcsapat o, verseny során? — Semmilyen asszisztenciánk nincs, teljesen magunkra vagyunk utalva — veszi a szót ismét Vonsovsky. — A felkészülés ott kezdődik, hogy a versenyre szánt teherautót magunk szereljük össze nagy aprólékossággal, emellett a terhelési maximumig viszünk az útra alkatrészeket, szerszámokat. Egyébként balgaság feltételezni, hogy a sivatag kellős közepén meghibásodott gépeknek valamiféle kísérő team orvoslást nyújthatna. Vagy elhárítható a baj ott helyben, vagy vége a további robogásnak. — Ennek az embert és gépet alaposan próbára tevő monstre kalandnak vannak kellemes pillanatai? — Hogyne, többet is tudok, csak ne csodálkozzon rajta — mondja mosolyogva Zalevsky. — Nagyon kellemes, ha az ember nem téved el, míg mások eltévednek. Hasonló érzés, amikor vezetés közben látok rendesen a sivatagi porviharban, vagy nem rohanok bele egy szél építette homokdűnébe. De a legpompásabb: amikor már nagyon tele a hócipő, és a dakari befutás után megkapom az első gombalevest... — Elfogadva bizarr értékrendjét, az igazán kellemetlen sztorik közül is kérnék egyet ... — Akkor befejezésként elmesélem a velem történteket — vállalkozik rá Vonsovsky. — Nigerben „döngettünk” rendesen egy homokdűne tetején, sajnos, későn vettem észre a képződmény végét, s már hiába fékeztem, jó tizenöt métert repültünk járgányostól. A váratlan légi manővert három bordám bánta, s még ezután jött a tortúra. A helyszínről egy hétig szállítottak Párizsba, ahol végre begipszelték törött csontjaimat. Na ezt az utazást legjobb nem is emlegetni! Utána otthon hónapokig nyomtam az ágyat míg felépültem Mindegy. elmúlt, a tizenkettedik Párizs—Dakaron remélem újra ott leszünk! Lazányi József Nyúzópróba a javából! Hódít a triatlon