Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-31 / 259. szám
jj^ÉPLAP 1989. OKTÓBER 31. Vannak akik csak az alkalomra vártak Nehezen lehetne megmondani, hányán fognak átlépni a megszűnt MSZMP-ből az MSZP-be, mivel elég nagy a tanácstalanság — ma még — ebben a kérdésben a volt párt tagjai körében — ezt fejezi ki Szilágyi Gyula, a Tiszamenti Vegyiművek pártbizottsága titkárának, és Kozma József a MÁV Szolnoki Járműjavító Üzem pártbizottsága titkárhelyettesének véleménye. A vegyiműveknél az egykori 270 kommunista közül körülbelül 50—100 átlépővel számol a titkár — aki az MSZMP—MSZP kongresszusán küldöttként volt jelen, s véleménye szerint végre az a párt jött létre, amelyet már évek óta akartak az emberek — s a várható nagyarányú lemorzsolódásnak több okát sorolta fel: vannak akik csak a megfelelő alkalomra vártak a kilépéssel; vannak akik a többpártrendszer közepette nem képesek politizálni, és az MSZMP-ben is csak önös érdekeik miatt voltak tagok. Szilágyi Gyula szerint az embereket a váltásra nem készítették fel ez a tanácstalanság legfőbb oka, valamint az, hogy a kommunista szó szocialistára változott, amelynek a megemésztése nem megy könnyen. Szintén hasonló a helyzet a nagy múltú Járműjavítóban is, ahol a „szebb időkben” 520 MSZMP-tag volt, de a mostani kongresszusig ez a szám 375-re csökkent. Az üzemben a párttag munkásokat több intézkedés is aggasztja, irritálja: a munkahelyi pártszerveződés megszüntetése; a vörös csillag — amely jelkép volt — levétele az épületekről, mindezekben kommunistaellenességet látnak. Ez nagyban befolyásolja őket az MSZP-be való átlépéskor, bár Kozma József szerint az új párt gazdagabb alternatívát nyújt mint korábban az MSZMP, s ő azért agitál, hogy minél többen írják alá az átlépési nyilatkozatot. Tizenheten viszont már jelezték átlépésüket a Compack Kereskedelmi és Csomagoló Vállalat tiszaroffi gyárában, ahol a volt MSZMP-nek 39 tagja volt, sőt többen jelezték „kívülről” is belépési szándékukat. Túrkevén is gyorsan cselekedtek a szocialista pórt hívei, mivel már a múlt héten megalakult a párt első városi alapszervezete, amelynek tagjai korábban munkahelyi pártszervezetekben tevékenykedtek. — mta — Szezon egész évben a törökszentmiklósi strandot A törökszentmiklósi strand nyaranta ideális lehetőségeket biztosít a szórakozáshoz, kikapcsolódáshoz A közeljövőben ez a megállapítás már az egész évre érvényes lesz, hiszen a Városgazdálkodási Vállalat kivitelezésében a napokban kezdődött meg a strandfürdő téliesítése Ennek befejeztével régi és jogos igénye valósul meg a törökszentmiklósiaknak, akik hosszú évek óta értetlenül vették tudomásul, hogy az adottságok ellenére sem történik semmi a téli üzemmód kialakítására. A megyei tanács egy pályázati kiírása — mely az egészséges életmód helyi feltételrendszerének megvalósítását támogatja — késztette a városi tanácsot, illetve a strandot fenntartó tanácsi vállalatot a kérdés újbóli átgondolására. Ezt követően nyújtottak be pályázatot a törökszentmiklósi strand átalakítására. A kedvező elbírálás után pedig a város üzemeinek támogatásával vette kezdetét az átépítés. A mintegy 1,8 millió forintos beruházást a meglévő, eddig kellőképp ki nem használt gyógyhatású víz megléte teszi lehetővé. A korábban fúrt két kút ugyanis percenként 600 liter 60 C- fokos vizét mindezidáig a téli időszakban csak a virágkertészet fűtésére hasztnáilták. A tervek szerint most ugyanebből a hőforrásból oldják .meg az öltözők. zuhanyzók fűtését és természetesen a téli fürdésre szükséges víz fedezetét. Mint arról Magyar Gyula, a vállalat igazgatója tájékoztatott, az átalakítás során a jelenlegi gyógymedencét körülkerítik, s úgynevezett lepketetővel fedik be. Ennek eredményeként mínusz 20 C-fokos hőmérsékletben is fürdőzésbe alkalmas feltételeket biztosítanak. De nem csak a fürdőzők vehetik igénybe majd a létesítményt, a helyi egészségügyi ellátásba is bekapcsolódhat a téliesítés révén a törökszentmiklósi strand. A gyógymedencétől távolabb eső gyermekmedencét hasonló eljárással teszik alkalmassá a téli, iskolai időszakban is úszásoktatásra, azáltal, hogy új vezeték lefektetésével biztosítják a medence melegvízellátását. Mindemellett egy 80 méteres folyosóval is összekötik az öltözőt az ily módon téliesített medencével, ahol többek közt — ez már most bizonyos — a tornatermet nélkülöző. mostoha sorsú Bethlen iskola tanulóinak tornaóráit fogják tartani. A fedett gyógymedence még december második felében elkészül, de a gyermekmedence téliesítésével is végeznek az idén. A strand nyitva tartását úgy alakítják ki, hogy minél többen vehessék igénybe az új szolgáltatásokat, ezért szombatonként és yasárnaponiként is fogadják a látogatókat, s csak hétközben tartanak pihenőnapokat. A városi strand történetében tehát hamarosan új fejezet kezdődik, s ha a strand megközelítését a helyi tömegközlekedés megkönnyítené, a fiatalok, s az idősek egyaránt elmondhatnák, a törökszentmiklósi strandolás nemcsak egész évben tart, bármikor és könnyen élni is lehet vele. Sz. Gy. NEVEZETES ÉPÜLETEINK A szolnoki városháza Az épület főbejárata bal oldali ötödik pillérének aljában lévő fülkében elhelyezett alapkőletételi okmányban van megfogalmazva a városháza építéstörténete: „Miután az 1811 évben épült földszintes városháza a haladó kor szükségletének többé meg nem felelt, a közügy előmozdítására és a későbbi nemzedék használatára, a régi földszintes városháza heiyén emelte Szolnok város közönsége ezen közházat... A régi városházának elbontása megkezdődött 1882. évi május havának 30. napján...” A városi önkormányzati gyakorlat jó példája a nyilvános pályázatban megfogalmazott program néhány pontja: ,.l. A műszaki és művészi jogos igényeknek megfelelő városháza jellegzetes homlokzattal bíró, egyemeletes épület legyen... 3. Az új városháza jövedelmezőségére nagy súly fektettetek, miért a telek utcai része teljesen beépítendő és a földszint összes utcai részeiben tűzmentes boltok tervezendők, megfelelő raktár- és pincehelyiségekkel...” Az építési bizottság ugyanis kiszámította, hogy a 13 bolt bérbeadásával évi 7400 forint jövedelem várható, s ezzel a 7 százalékos kamat mellett 32 évre felvett 104 640 forint építési kölcsön fedezhető. A beérkezett 10 pályatervből — a két építésszel 4 mérnökkel és 2 MÁV-l'elügyelővel kiegészített — tervbíráló bizottság „Makay Endre budapesti építész által küldött „Célszerű” jeligéjű tervet ítélte nyertesnek és ajánlja kiépítésre. „A városi képviselőtestület el is fogadta 1882. április 5-i közgyűlésén. Május végén kezdődött a régi épület bontása, majd folyamatosan az új építkezés. Az alapkőletételi ünnepségre 1883. szeptember 2-án került sor, utána meggyorsult a munka, s 1884-ben felavatásra is került. Az előtte levő főtér a piac céljait szolgálta. Pettenkofen, a kiváló bécsi festő 1851-től kezdve festette a szolnoki piac nyüzsgő, színes, fcrgatagos életét és képeivel ismertté tette szerte Európában. Példája nyomán más bécsi festők — Heinrich Lang. Otto von Thoren, Leopold Carl Müller — és a Munkácsy-tanítványok egész sora kereste fel Szolnokot. Leggyakoribb témájuk a piactér volt, középen az 1821-ben épült későbarokk Szenthárcmságszoborral. De ez a műemlék a XIX. század végére annyira megrongálódott, hogy új szobor felállításáról kellett gondoskodni. A Szt. István temetkezési társulat, a Mária társulat és Mondok Klára adták öszsze a szükséges összeget. Nagy János temesvári szobrász 1900. június 8-án fel is állította a Kossuth téren, a Városháza utca tengelyének megfelelően. A vaskosabb alapzatra helyezett emelt talapzat négy sarkára Szt. Péter, Szt. Pál, Szt. Ferenc és páduai Szt. Antal szobra volt kifaragva. Legfölül a Szentháromság-szoborcsoport helyezkedett el. A szobrot alul kovácsolt vasrácskerítés védte. A közölt fényképet 1951- ben készítettem, a város műemlékeinek számbavételekor. 1952-ben, amikor az Irodaház — Ri.móczy Gyula Kossuth-díjas építész tervei szeriint — épülni kezdett, a szobor körüli területet építési anyagtárnak elkerítették, s amikor az Irodaház elkészült, a szobrok már nem voltak a helyükön. Akkor helyezték át a megmaradt szobortalapzatot a belvárosi plébániatemplom déli fala mellé. Kaposvári Gyula LEVELEK A HAZÁBÓL A HONBA Nem mind fehér, ami fekete (És fordítva?) Komám, legutóbb a múlt hétfőn — a nagy napon — írtam neked, másnap aztán rettenetesen kábult fejjel ébredtem, elképesztő álomképeimtől teljesen megzavarodottan. Már az is borzasztó — töprengtem kávéfőzés közben —, hogy színeset álmodtam, hiszen az alváskutatók esküdöznek: álmaink színtelenek, azaz csakis fehérek, feketék, esetleg szürkék lehetnek. Az enyém meg piros-fehér-zöld volt, sőt mindvégig minden ilyen, holott negyven év alatt jócskán belémívódott Erdélyben, hogy e három színt még álmomban sem rakhatom egymás mellé. És most tudatalattimból, elfojtott vágyként talán, trikolóros dekorációban énekelte egy óriási tömeg a Kossuth-téren — a székely himnuszt! Hiába na. éhes disznó vagyok — gondoltam, miközben majdnem kifutott a kávém ... Tényleg, álmomban is ledobta magáról á fedőt egy feltehetően tudatosan elfojtott ötletem, mert valaki azt magyarázta nekem az összefüggéstelenségben, hogy a magyarság és a kommunizmus összeegyeztethetetlen. Ha magamnál vagyok — véltem, miközben már a fehér cukrot kavargattam a fekete lében —. pontosabban fogalmazok : mindenféle diktatúrára gondoltam. És még ezt skandáltattam a sötétségben összeterelt gyülekezettel: soha többet kommunizmust! Persze ébren, egy korty józanító nedű lenyeltével megkérdeztem: hogy-hogy soha többet, hát volt itt egyáltalán ilyesmi?!... No és ugyan miért kiabáltattam seregemet imígy: ruszkik haza! Hiszen amúgy is mennek, mendegélnek... Talán ott, elfojtott énem mélyén noszogatni szeretném őket? — kérdeztem magamtól már reggel, ugye, kávézgatás közben. ötvenhat józan eszem szerint sem volt soha ellenforradalom, a kapitalista erők összeesküvése vagy a csőcselék anarchiája, csak — mint tudod komám, mifelénk is — annak „illett” nevezni. Most itt népfelkelésnek mondják, és a magyar történelem egyik kimagasló eseményének tartják, melyre — mint sűrűn felemlegetik — nem figyelt oda kellőképp a világ. Én nem voltam akkor itt, otthon is csak tíz esztendős voltam, honnan eredhet hát álmom üzenete: „ az ötvenhatos forradalom világpolitikai jelentőségű esemény ..., felébresztettük vele a világot .... mi ébresztettük fel, magyarok . .., büszkeség volt magyarnak lenni”; „ők” — csak sejtem, hogy valami hivatalosságokról képzelegtem — „október huszonharmadikát a nemzeti megbékélés napjává minősítik (le), holott a mai nap nemzeti ünnep!” Hát nem fantasztikus?... Azért ötvenhat októberéről olvastam is, meséltek is egyet-mást, így bizonyos dolgokat elképzeltem magamnak, például, annak a híres szobornak a ledöntését. Nos, reggeli kábulatomban nem az tűnt furcsának, hogy megálmodtam a jelenet egyik főszereplőjét, hanem az, ahogyan elmeséltettem vele a történtéket, ugyanis úgy mondta, mintha a tegnap történt volna a világnak ez a legtermészetesebb, legkézenfekvőbb, „nemesen egyszerű” cselekedete. A dolog természetéből adódik, hogy csak mondatfoszlányokat tudtam már felidézni, körülbelül ezeket: „Ketten elhatároztuk, hogy ez tovább nem állhat... Nagyon nehéz feladat volt.. . Hurkot akasztottunk a nyakába . .. Félig elvágtuk a csizmáját. .. Leöntöttük benzinnel és felgyújtottuk .. . Csörlőket tettünk rá... Még mindig nem dőlt le, csak ingott a gonosz ... Aztán lebukott, leesett a nyaka ... Ott feküdt Sztálin gerinctelenül... ” Árpádom, hát nem meghökkentő?... Engem már-már meggyőztek mostanában arról, hogy akkor mindenki bátor volt, hős és tudatos. Kérdem hát. tudatalattim hányadik emeletének melyik ötvenhatos lakója szóla fel éji homályomba: ..mi ötvenhatban nem voltunk ilyen bátrak, mint a maiak .. . Amikor szóltak, mi ott az egyetemen le is tettük hamar a fegyvert...” Nekem napközben gyakran (s a Napzártában néha) magyarázzák, de jó lenne, ha az ötvenhatos október szabadságának szelei íújdogálnának ismét; akkor meg miként fordulhatott elő. hogy a harminchárom évvel ezelőtti fegyveres hős (későbbiekben elítélt) szájába ilyen kijelentést álmodok: „Istenem, ha így hagytak volna minket cselekedni ötvenhatban, mint rna”. Egy másik álom-hősöm mondá: „... egy generáció. mely ötvenhat óta először gondolkodik szabadon. Negyvennyolc elbukott, ti elbuktatok, mi ...” — elbukunk, diktálná a logika, de a szabadon szárnyaló képzelgéstől a logika nem várható el, hát szónokommal így fejeztetem be — „nekünk győzni kell.” Következett a szemtanúm álomszép emlékezete: „Jöttek a szovjetek a tankokkal, de a szovjetek sem akartak lőni, csak kiszálltak s nevettek.” Hát nem megbocsáthatatlan?! ... Hogy-hogy nem akartak lőni — forrt fel az agyam azon a kedd reggelen, s miközben újabb kávét főztem. nyugtatgattam magam: felügyelet nélkül hagyott idétlen képzettársításaim talán megbocsáthatóak... Mert nyilván — gondoltam —, az is rémlátomásom szüleménye, hogy megjelent előttem egy „halott”, akit azért ítéltek akkoriban halálra, mert lapot szerkesztett, és tehetséges költőként, most mint egy sportfogadási kiadvány szerkesztője mondja mindennek a tetejébe: „Szeressük egymást!” . .. Azelőtt egy villanással álmodtam (vagy „félálmodtam”) valamit, ami talán közelebb áll a valósághoz: a gyilkosságokért, az ártatlanul kivégzettekért és elítéltekért „soha senki nem kért bocsánatot” ... Szóval, már a második kávénak köszönhetően bányásztam elő Napzárta utáni látomásaim és hallomásaim kusza keverékéből a magyar—osztrák határon át menekülők százezreit. Sajnos (talán túl erősre sikeredett a főztöm). nekem erről ébren is egy képtelenség jutott eszembe: mi lett volna, ha az osztrákok, németek, angolok amerikaiak. kanadaiak és mások úgy fogadják azokat a százezreket, ahogyan fogadják most itt jónéhányan az erdélyi menekülők tízezreit? Ha akkor azt mondják nekik: minek jöttetek ide? a szülőföldön kell kitartani! ez nem ok a megfutamodásra ... Pedig akkor egy potenciális (a későbbiekben bekövetkezett terror és diktatúra elől menekültek, mi pedig egy évtizedek óta létezőből jönnénk ... Pedig ők csak a komáékhoz meg a barátokhoz kérezkedtek be, mi a testvérhez, vérünkhöz jönnénk... No de erről bővebben majd máskor. Visszatérnék a múlt hét. keddiének reggeléhez. Mert akkor eszembe jutott — végű] — képtelen fantáziálgatásom tudathasadásos állapota: miközben Szűrös Mátyás ünnepélyesen kikiáltja a független, demokratikus Magyar Köztársaságot, valakit teljesen értelmetlenül közbevisibáltatok: „ Ez a sátán birodalma!” Ettől lett igazán latyakos a pizsamám ... No most figyelj komám, mert jön a meredek! A harmadik kávé előtt mesélem a nejemnek, kedves kománédnak, miket álmodtam. Azt mondja, nem álmodtam. Mindez megtörtént elhangzott, illetve látható volt a tévében előző nap valójában. Mindez, illetve ez is. Egyelőre ennyit a dolgok „egyértelműségéről”. Egyértelmű viszont, hogy ölel komád, hajós
