Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-05 / 236. szám
1989. OKTÓBER 5. A vetélkedő pártok céltáblaként használják a kormányt Németh Miklós interjúja A békés átmenet kereteit megteremtő sarkalatos törvények parlamenti megvitatása és az MSZMP történelmi döntésekre készülő kongresszusa előtt, e jövőt formáló eseményeitről, folyamatokról fejtette ki a véleményét Németh Miklós miniszterelnök az MTI és a Magyar Hírlap kérdéseire válaszolva. ön sokat utazik az országban a kongresszus előtti napokban. Miért? — A kormányzati munkában ezek a programok, konzultációk semmivel sem pótolhatók. A politikában gyakran beszélnek a hallgatag többségről. Ennek a többségnek a szavazatán múlik az ország jövője, ezért hallatlanul fontos, hogy megismerjük ezeknek az embereknek a gondjait, problémáit azért, hogy a bennük rejlő energiák mozgósítására képesek legyünk. ön melyeket ítéli kormánya legmarkánsabb jellemzőinek? — A határozott belpolitikai nyitást a különböző mozgalmak, az újonnan szerveződő politikai pártok felé; valamint változások kezdeményezését olyan területeken, amelyek eddig a magyar reformerők számára tiltott területnek számítottak. Ide tartozik; — a védelmi politika, amelyben a kormány haderőreformot hirdetett meg, és nemzetközileg is figyelemre méltó lépéseket tett a katonai doktrína védelmi jellegének erősítése, a hadseregre fordított kiadások és a hadsereg létszámának csökkentése érdekében, — a kormány külpolitikája, amely minőségi változásokat jelent a nemzetközi nyitásban, az Európa házhoz való csatlakozásban, a külföldön élő magyarok érdekeinek védelmében, az emberi jogok és humanitárius kérdések érvényesítésében. A kormány komoly határokat lépett át nemcsak jelképes értelemben, hanem fizikai értelemben is azzal, hogy lebontotta a „vasfüggönyt”. — Átfogó alkotmányozási folyamat kezdeményezése (köztársasági államforma, többpártrendszer, parlamenti demokrácia, a kommunista párt vezető szerepének kiiktatása az alkotmányból), amellyel a kormány saját egzisztenciája szempontjából is figyelemre méltó kockázatot vállalt. — A gazdaságpolitika, amelyben a kormány széles körű, a kelet-európai országokban eddig nem alkalmazott liberalizálási folyamatot indított, nemzetközileg magas színvonalú társasági törvényt dolgozott ki, széles körű tulaj donreformot és ezen belül privatizációs folyamatot kezdeményezett. Mindezzel a magyar gazdaság közelebb jutott a mai korszerű piacgazdaságokhoz. dályozó tényező a partnerek együttműködési készségének nem megfelelő színvonala. A kormány nagy horderejű, jelentős társadalmi-gazdasági következményekkel járó döntései például a szerkezetátalakítás terén — feltételezik a kooperációt az érdekvédelmi, politikai és társadalmi szervekkel, ehelyett ma számos együttműködésre -hivatott szervezet konfrontációra tör. A döntésekkel lehet vitatkozni, azokat lehet kiegészíteni és korrigálni — s ha szükséges, visszavonatni is —, a lényeg a partneri viszony, ami ma nagyon hiányzik. A következő cselekvéskorlátozó tényező a belpolitikai helyzet, illetve az annak átmeneti jellegéből fakadó bizonytalanság. Jelenleg átmenetben vagyunk a többpártrendszerre, de a-kormány és a parlament még egypártrendszer mellett kapta mandátumát. Noha a kormány — és a parlament is — minden eszközzel támogatja a politikai élet pluralizálódását, az új rendszerre való békés áttérést, sokan, így a vetélkedő pártok is céltáblaként Ihasznólják a kormányt csatározásaikban, s olyan döntéseit is kritizálják, amit bármely kormány lenne is illataimon, ugyanúgy csinálna. Az utóbbi időben ön többször .hangsúlyozta, hogy a kormány a parlamentnek felelős kormányként kíván működni. Hogyan jellemezné a kormány és a parlament kapcsolatát? Milyen változások következtek be e téren? Miben látja ön egy következetes kormányzati pjolitika megvalósulásának legfőbb akadályát ma Magyarországon? — A határozott kormányzati magatartás legfőbb akadálya a koncepciótlanság volt, így az egyéb akadályokat nem is volt mód érzékelni. A jelenlegi kormány tudja, hogy mit akar csinálni, viszont számos tényező akadályozza tevékenységében. Ezek közül kiemelkedik a 40 év alatt felhalmozódott tehetetlenségi nyomaték, amit mindenféle változással szembeni ellenállás, illetve a változás-elviseléli képesség és készség visszafejlődése jelent. A másik komoly akamindent jelent- Tartalmilag olyan elvi nyilatkozatot, amely végre egyértelműen elkötelezi a pártot a demokrácia, azaz a néphatalom mellett. Méghozzá olyan iniephatalom mellett, amely a szociális értékek és az alapvető emberi szabadságjogok érvényesítésén és tiszteletben tartásán nyugszik. Szervezetileg olyan pártot jelent, amely végre — nemcsak szavakban, hanem ténylegesen is alulról építkezik, és a párt mindennapi működésében is világosan elválasztja egymástól a belső szabályozást, a végrehajtást és az ellenőrzést; a párt kongresszusa legyen a párt belső életének alkotmányozó szerve, a választmány az ellenőrzésé és az Elnökség a végrehajtásé. Még egy lényeges dolog: meg kell szabadulnunk azoktól a személyektől, akiket különböző korrupciós vagy egyéb bűnök terhelnek, illetve a programmal nem értenek egyet. Végül, de nem utolsósorban: az új párt ne legyen világnézeti párt. A pártot a cselekvési purognam integrálja, vagyis világnézeti szempontból a teljes tolerancia híve vagyok a párton belül is. — Mi kell a megújuláshoz? — Amikor 1988. november 24-ikén átvettem a miniszterelnöki hivatalt, a parlament erőteljes forrongásban, átalakulásban volt. A képviselők egyre inkább leváltak a korábbi hatalmi centrumról, és egyre erőteljesebben a választók félé fordultak. Az Országgyűlés felismerte alkotmányban biztosított szerepet, és jogosítványaival egyre határozottabban kívánt élni. Ennek következtében erőteljeslen nőtt a kormányra nehezedő pnarlamenti nyomás, amely megnyilvánult a kormány egyre erőteljesebb ellenőrzésének igényében. Az új kormánynak ilyen körülmények között kellett kialakítani saját arculatát, és jelentős adósságokat és terheket örökölve kellett politikai tőkéjét szervezni. Ennek érdekében a kormány gyökeresen változtatott a korábbi parlamenti stratégián: formájában és tartalmában a felelős parlamenti kormányzás gyakorlatát alakította ki. Ezt csak úgy tehette meg, hogy fokozatosan elszakadt az MSZMP operatív centrumától, és mint új, független döntéshozó központ működött. — Mindenekelőtt olyan elvi deklaráció szükséges, amely egyértelművé teszi, hogy ez a p>árt független, demokratikus Magyarországot akar; amely a politikában, a gazdaságban és a társadalomiban egyaránt megkezdi a felzárkózást Európáéhoz. Belülről pedig olyan típusú polgárosodást ösztönöz, amely piacgazdasággal, önkormányzattal azt az embertípust, azt a szabad polgárt alakítja ki, aki a magyar történelem során eddig csak a periférián jelent meg. — És mi lesz a múlt értékelésével ? — Erről még sokat fogunk vitatkozni a kongresszuson is, azután is, a pártokban is, a társadalomban is. Azt már most ki kell jelentenünk, hogy az új pántnak el kell ítélnie a bürokratikus szocializmus minden történelmi válfaját, mert ezekben a szocializmus mindig elvetélt, vagyis eddig alkalma sem volt arra, hogy megszülessen. Nagyon fontosnak tartom, hogy alaposan értékeljük és elemezzük az 1988 májusi pártkonferenciia óta eltelt időszakot; ennek tanulságait feltétlenül le kell vonnunk. S különösen fontosnak tartom annak elemzését, bogy miért nem sikerült eddig az ál!amp>ártot lebontani. Annak elemzését, hogy miért maradt az egy párton belül továbbra is két párt, illetve több párt. A kormány és a parlament viszonyának fejlődésében két jól elkülöníthető szakasz figyelhető meg. Az első időszakban, amely tavaly novembertől ez év májusáig tartott, ez a kapcsolat alakulóban volt, határozott karakterrel még nem rendelkezett. A második, májustól napjainkig terjedő időszakban egyre határozottabban formálódnak ki a kormányzati elgondolások, és ugyanakkor egyre erőteljesebb a pjarlamenti kontroll. — Ezt hogyan érti? — Térjünk rá egy másik, az egész társadalmat foglalkoztató témára, az MSZMP közelgő kongresszusára. Mit vár a kongresszustól? — A pártállam leépítése után az állampárt megszüntetését. Ez számomra sok — Ügy, hogy az egypártrendszer körülményei között — évtizedeken keresztül — az MSZMP tulajdonképpen különböző áramlatok konglomerátuma volt. Jelen voltak benne a kommunista erőkön kívül szociáldemokrata és porasztpárti, sőt kisgazda áramlatok is Ebből persze inkább előny származott az MSZMP, és hozzátenném, a társadalom részére is. Másképp értékelem viszont azt, hogy az MSZMP belülről kettészakadt; egyrészt azokra a vezetőkre, afcifc privilégiumokat élveztek, másrészt azokra a párttagokra, akiknek helyzetük semmiben sem különbözött a társadalom többi tagjáétól, és akiknek többnyire csak hátrányok jutottak osztályrészükül, (Folytatás az 1. oldalról) kezdődően — a társadalmi szervezetek vagyonáról Ugyanis meglehetősen kusza, nehezen felkutatható, hozzáférhető adatokat kellett elemezniük. 1968-tól — a munkásőrség esetében pedig 1974-től számolva — a működési, fenntartási költségek 47,4 milliárd forintot tettek ki. A társadalmi szervezetek vagyonának értéke 1988-ban 12 milliárd forintra rúgott. Ez nem tartalmazza a SZOT vagyonát, mivel a szakszervezetek csak olyan adatszolgáltatásra vállalkoztak, amely az általuk kezelt állami tulajdon, illetve állami vagyon adataira terjedt ki. A költségvetés az MSZMP működését az idén 869 millió forinttal, a Hazafias Népfrontot 314 millió forinttal. a munkásőrséget 976 millió forinttal támogatja. Ez az elemzés — bár elképzelhető további kiegészítés. pontosítás — mindenképpen átlátható, áttékinthető képet nyújt a parlamentnek e kérdésikörben. a Minisztertanács javasolta az Elnöki Tanácsnak, hogy Papp Sándort, a párizsi UNESCO-iképviselet tanácsosát rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré nevezze ki. Nemzeti emléknap lesz október 23 Mivel a Munkásőrség sorsának alakulása körül rendkívül sok a vita, ezért a kormány úgy döntött, hogy december helyett már októberben nap«,rendre tűzi a testület helyzetével kapcsolatos javaslatokat. A kormány egyébként kifejezte szándékát, 'hogy semmiféle új fegyveres testület létrehozását nem támogatja. Zsolt határozottan leszögezte: Magyarország számára a Szovjetunióhoz fűződő gazdasági kapcsolatok meghatározóak. Ebből ugyan adódnak olyan kötelezettségek is, amelyek alkalmanként terhesek lehetnek, felmerülnek nehézségek is, de a magyar kormány legnagyobb aggodalma éppen az, hogy az együttműködésnek, a kereskedelmi forgalomnak a tendenciája kedvezőtlen, csökkenés tapiasztalható. Egy kérdés kapcsán Bajnok Zsolt elmondta: törvény készül az internáltak, kitelepítettek és az 1956 után bebörtönzöttek rehabilitálásáról, a részükre adandó kártérítésről. Az ülésen szóba került október 23. kérdése is. A kormány véleménye szerint október 23-át nem nemzeti ünneppé, hanem nemzeti emléknappá kell nyilvánítani. Az lenne ugyanis az egész társadalom számára a legjobb, ha ez a nap a nemzeti megbékélés érzését erősítené. A Munkásőrség sorsára vonatkozó kérdéssel kapcsolatban Bajnok Zsolt elmondta: a kormány semmiképpen sem akarja halogatni a döntést. A Munkásőrség jövőjével kapcsolatban többféle lehetőség is szóba került eddig, ám ennél többet a megbízott szóvivő egyelőre nem árult el. Személyi változások a Minisztertanácsban Személyi javaslatok is szerepelték az ülés napirendjén. A miniszterelnök előterjesztése alapján a Minisztertanács október 31-ei hatállyal felmentette Borbély Sándort, a munkásőrség országos parancsnokát, saját kérésére, érdemeit elismerve, nyugállományba vonulása alkalmából. (A kormány a tisztség betöltéséről még nem döntött.) Bajnok Zsolt elmondta: a román hatóságok nem járultak hozzá ahhoz, hogy hivatalos magyar kormányzati delegáció vegyen részt október 6-án, az aradi megemlékezésen. Így a hivatalos képviseletet Magyarország bukaresti nagykövete látja el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valaki magánam,bérként ne utazhatna a helyszínre, s ne vehetne részt az em Lékü nn épségén. I munkásőrség jövőjéről nem nyilatkozott a szóvivő A Minisztertanács miniszterhelyettessé nevezte ki Taibajdi Csabát, és megbízta a Minisztertanács Nemzetiségi Titkárságának vezetésével. Ezután Bajnok Zsolt az újságírók kérdéseire válaszolt. Nemmel felelt arra a kérdésre, vá'litoziik-e a kormány munkája az MSZMP hétvégén sorra kerülő kongresszusát követően. Még egy személyi döntés született a kormányülésen: A Szabad Európa tudósítója azt tudakolta, vajon a Szovjetunióval folytatott kereskedelem terhes-e Magyarország számára. Bajnok Vajon miért nem kívánja a kormány nemzeti ünneppé nyilvánítani október 23-át, szembekerült e ezen a téren az ellenzékikel? — hangzott a következő kérdés. Bajnok Zsolt szerint az ellenzéken belül is többféle vélemény alakult ki erről. A közvéleményben pedig még inkább eltérőek a vélemények, attól függően, hogy emberi sorsában, egzisztenciájában, élete alakulásában kit hogyan érintett 1956. október 23. A kormány nem azt mérlegelte, hogy ebben a kérdésben szembekerül-e az ellenzék véleményével. A döntő inkább az, hogy mi a jobb az ország, a társadalom lelkiállapota szempontjából. Ősi címer, régi utcanevek, zászlók használata Javaslatok Mezőtúr város polgárainak és a városi tanács testületének I. Lajos király több alkalommal időzött Túron. Ű adományozta Mezőtúrnak legújabb időkig használt Anjou-l'iliomos címerét. Rajta kék mezőben, arany liliom látható. A jelenlegi városi címer esztétikai, heraldikai és a hagyományok megbecsülése szempontjából is kifogásolható. A megváltozott címerpajzsban ábrázolt jelképek nem mezőtúri jellegzetességekre utalnak, elhelyezésük kiképzésük aheraldikus. Az alkalmazott szimbólumok túlzsúfolttá tették a mezőt. Minél régebbi egy-egy címer, annál értékesebb. I. Hajós a városi címhez nemesen egyszerű városcímert is adományozott. Történelmi hagyományokat tisztelő és megbecsülő új időkben meg kell hallanunk napjaink változásának hangjait. Több helyen a városok1 ismét a régi, eredeti címerüket használják. Ettől mi se maradjunk le! hajóját az évszázadok sarán a nemzeti és az európai progresszió felé kormányozták. A nemzeti é6 városi zászló használatáról Néhány utcanév megváltoztatásáról Mezőtúr város utcanevei az ősi település fejlődésével együtt szervesen alakultak ki, s mindenkor tükrözték a szabad királyi város polgárainak mentalitását a helyi societas iránti elkötelezettségüket. 1945 után azonban — véleményünk szerint indokolatlanul — egyes utcaneveket önkényesen, a város polgárainak hozzájárulása nélkül változtattak meg, gyakran helyesírási és kiejtési nehézségeket is okozva, így olyan utcanevek tűntek el, melyek mezőtúri azonosság-tudatunk hordozói, a város történelmének igen fontos jelképei voltak. A fentiek szellemében indítványozzuk, hogy a Tisztelt Városi Tanács állítsa vissza jogaiba a következő utcanevek eredetijét: a Gorkij út legyen Kórház út; a Tolbuhin út nevét változtassák meg Vásár és Szekeres útra; a Vörös Hadsereg út helyett Sugár út legyen; a Micsurin utat pedig nevezzék újból Komp útnak. A Beloiannisz utat javasoljuk — mint a Dózsa György út folytatását — annak régi nevére Erdődy útra visszaállítani. Azokat az új utcaneveket, melyeknek nincs eredeti neve — mint a Dimitrov, Lenin, Marx, Engels utak —, javasoljuk, hogy régi túri emberekről nevezzék el. Azokról, akik Mezőtúr város A Tisztelt Képviselő Testületnek, társaságunk javasolja, hogy ezen túl a nemzeti és a városi lobogó a .tanácsházán legyen állandóan kint. A városi tanács mint önkormányzati népképviseleti szerv, s a város akaratának a letéteményese, ezzel a szimbolikus, de igen jelentős gesztussal is jelezze, hogy ott a település érdekében polgárainak boldogulását szem előtt tartva intézik dolgaikat. Javaslatainkat ajánljuk i linden mezőtúri polgár és tisztségviselő szíves figyelmébe a városi tanács tagjainak pedig elfogadásra. Hiszszük, hogy fenti indítványaink elfogadásával ha néhány lépéssel is, de közelebb kerülünk szeretett városunk eddig méltatlanul háttérbe szorult történelméhez. Pétery Károly Társaság Mezőtút Ülést tartott a Minisztertanács
