Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-19 / 249. (248.) szám

Mozgásba lendült a törvényalkotás gépezete (Folytatás az 1. oldalról) Szirtestté dr. Tomsits Eri­ka (Budapest. 22. vk.), úgy vélekedett, ha a képviselők elfogadják a 200 ezer alá­írással jegyzett követelést, akkor a háromoldalú meg­állapodás a mai parlament egyetlen tagját sem kötelezi semmire. Szünetet javasolt a felmerült problémák tisz­tázására. Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), az alá­írásgyűjtésre vonatkozó el­marasztaló észrevételeket pedig nem tartotta helytál­­lóaknak. Kérte, hogy a szü­netben folytatandó tanács­kozásba vonják 'be a Nem­zeti Kerekasztal jelenlévő résztvevőit is. A képviselők elfogadták a tárgyalási szünet elrendelé­sét, s egyeztető tárgyalásra hívták össze a jogi bizott­ság tagjait, az Alkotmányjo­gi Tanács jelen lévő képvi­selőit, továbbá a különböző parlamenti frakciók vezető­it. Rendkívüli minisztertanácsi ülés Ekkor szót kért Németh Miklós miniszterelnök: tü­relmet kérve az egyeztetésre felkért bizottsági tagoktól és képviselőktől, bejelentette, hogy tanácskozásra hívja össze a kormány tagjait. Még a szünet elrendelése előtt Mezey Károly (Sza­­bolcs-Szatmar m., 18. vk.), — támogatva Mándity Ma­rin javaslatát — szorgalmaz­ta, hogy a nemzetiségekkel foglalkozó paragrafushoz, a szünet adta lehetőséget ki­használva, fogalmazzák meg írásban is a módosító indít­ványt. A szünetben tartott rend­kívüli minisztertanácsi ülés­ről Németh Miklós a kor­mány felhatalmazásából rö­vid nyilatkozatot tett az Országgyűlés plénumán. — Történelmi felelőssé­günkből adódóan mindnyá­junk kötelessége: ne enged­jük meg, hogy az egyre gyor­suló politikai folyamatok túl­lépjenek az Országgyűlés és a törvénykezés hatókörén. Ebből adódóan most kívá­nok köszönetét mondani az Országgyűlésnek azért, hogy a kormány által sürgősség­gel kért indítványokat napi­rendre tűzte. A kormány minden politi­kai és jogi érvet, összefüg­gést értékelve és mérlegelve azt javasolja — folytatta a kormányfő —, hogy minden napirendre tűzött kérdésben az Országgyűlés folytassa le a vitát, és döntsön. Ugyan­­akikor sem a kormány, sem az Országgyűlés nem tekint­het el attól, hogy a népsza­vazásra vonatkozó kezdemé­nyezések jelen vannak köz­­,életünkben. A 'benyújtott aláírások hi­telesítése megkezdődött, de a hitelesség ma még — és gondolom az ülésszak alatt — nem tekinthető ténynek. Ezért az Országgyűlés — a kormány véleménye szerint — nem hagyhatja abba a törvénykezés rábízott fel­adatát. A kormány számára azonban világos, hogy a hi­telesítés végeredménye, illet­ve az esetleges népszavazás a most hozott döntések egyi­­két-másiikát módosíthatja. Ezért erre a kérdésre — a dolgok törvényes rendje sze­rint — kell majd az Ország­­gyűlésnek visszatérnie. A kormánynyilatkozatot a képviselők elfogadták, így az ülésszak az eredeti tárgyso­rozatnak megfelelően folyta­tódhatott. Szavazás két órán át / Az Országgyűlés elvi je­lentőségű állásfoglalása után végre teljes erővel mozgásba lendült, a törvény­­alkotás gépezete. A házsza­bályok által előírt eljárási rendnek megfelelően pont­ról. pontra, módosító ja­vaslatról módosító javaslat­ra tekintették át a törvény­hozók az alkotmánymódosí­tás tervezetét. Csaknem két órán át tartott, amíg az elő­terjesztett 94 módosító in­dítvány sorsáról egyenként döntött a Ház. A módosító indítványokat legalább 254 képviselőnek kellett támo­gatnia. A szavazás során minden olyan módosító indítvány megkapta az Országgyűlés szükséges támogatását, amellyel a jogi. igazgatási és igazságügyi bizottság egyetértett, illetve amelyet az igazságügyi tárca vezető­je is elfogadhatónak ítélt. Ezzel szemben több egyéni javaslatot elvetett a parla­ment. így például nem érte el a minősített, többséghez szükséges szavazati arányt Tallóssy Frigyesnek az az indítványa, hogy a köztár­sasági elnököt mindenkor közvetlenül, népszavazás út­ján válasszák meg, s ne az Országgyűlést illesse meg az államfő választásának joga. Az Országgyűlés elutasítot­ta Bállá Évának azt a ja­vaslatát, hogy töröljék az alkotmánymódosítás terve­zetének 37. paragrafusát, amely kimondja: a köztár­sasági elnököt — ha e tiszt­ség betöltésére még az új Országgyűlés létrejötte előtt kerülne sor — a választó­­polgárok általános és egyen­lő választójog alapján, köz­vetlen és titkos szavazással választják meg. Bállá Éva indítványa mindössze 11 tá­mogató szavazatot kapott a parlamenttől. Südi Bertalannak az a javaslata, hogy a Legfel­sőbb Bíróság elnökéhez is interpellálhassanak a kép­viselők, mindössze 39 támo­gató szavazatot kapott. A szavazás menetét né­mileg megakasztotta Mán­dity Marin módosító indít­ványa, viszont bekerült az alkotmányba: a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebb­ségek részesei a néphata­lomnak; államalkotó ténye­zők. Továbbá: a Magyar Köztársaság védelemben ré­szesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket. Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrá­juk ápolását, anyanyelvűk használatát, az anyanyelvi oktatást, a saját nyelven va­ló névhasználat jogát. Az Országgyűlés végül is 333 igenlő válasszal. 5 elle­nében, 8 tartózkodással tör­vényerőre emelte az alap­törvény módosításának ter­vezetét. Napirenden a tulaldonreform és a párttörvény A soron lévő napirendi pont tárgyalása előtt az Or­szággyűlés jegyzője felol­vasta a politikai egyeztető tárgyalásokon részt vevő három fél közös nyilatkoza­tát a tulajdonreformról; a dokumentum országgyűlési ismertetését az aláírók kér­ték. „A politikai egyeztető tárgyalásók gazdasági kö­zépszintű fóruma aggoda­lommal látja és elítéli az állami és a szövetkezeti tu­lajdon értéken aluli eladá­sát. és különböző szervezeti formákban történő olyan át­alakítását, amely a nemzet érdekeivel ellentétes. A visszaélések kiküszöbölésére és megelőzésére szükséges­nek tartja garanciális intéz­kedések megtételét, beleért­ve egye^/ korábbi jogszabá­lyok módosítását és újabb kidolgozását, valamint meg­felelő jogi intézmények ki­alakítását. A három tár­gyaló fél valamennyi, ebben illetékes hatóságot hathatós intézkedések azonnal meg­tételére szólít fel. A gazda­sági irányításért felelős szerveket arra hívja fel, hogy minden eddigi esetet, amelynél felmerül a vissza­élés gyanúja, az illetékesek vizsgálatnak vessenek alá, az indokolt esetben kezde­ményezzék a felelősségre vonást. A nyilatkozó felek szükségesnek tartják e fo­lyamatok ellenőrzésében a társadalmi nyilvánosság szé­les körű biztosítását” — je­lentette ki a három tár­gyaló fél a nyilatkozatban. Ezután a tárgysorozatnak megfelelően a pártok működéséről, gazdálkodásá­ról szóló törvényjavaslat tárgyalására tértek át. A törvénytervezetet Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesztette elő. Bevezetőben utalt arra, hogy a pártok alkotmány­­jogi szabályozása három törvényben jelenik meg. A politikai rendszeren belüli alkotmányos szerepüket, funkciójukat. működésük alkotmányos korlátáit az al­kotmány módosításáról most elfogadott törvény tartal­mazza. A pártokra vonat­kozó közjogi szabályozás — a politikai megállapodások­kai összhangban — az egye­sülési jogból mint alkotmá­nyos alapjogból indult ki. A pártalapítás joga tehát az egyesülési jog része, így a pártok alapítására, be­jegyzésére az egyesülési jogról szóló törvény rendel­kezései vonatkoznak. Na­gyon lényeges az egyesülési jogelvű pár ttörvény-javas­latban — hangsúlyozta a miniszter —. hogy a párt­tevékenység jogi korlátja azonos az egyesülési jog ál­talános korlátozásával, va­gyis a büntetőjogi felelősség körébe tartozó cselekmé­nyekkel. Ez kiegészül az al­kotmány módosításáról szó­ló törvényben- szereplő té­tellel: az erőszakos hata­lomra törés, vagy az erő­szakos. illetve kizárólagos hatalomgyakorlás tilalmá­val. A most benyújtott tör­vényjavaslat elsősorban a párt működésére, gazdálko­dására és annak ellenőrzé­sére vonatkozó szabályokat tartalmazza. Kulcsár Kálmán emlékez­tetett arra, hogy a legviha­rosabb politikai vitákat a munkahelyi pártszervezetek szabályozásának kérdése, és bizonyos esetekben a párt­tagsággal, illetve a párttiszt­ség viselésével kapcsolatos kérdések váltották ki. Ennek eredménye a törvényjavas­­fatiban megfogalmazott két Szolnok megyei képviselők Interpelláció egy könyv UrUgyón Dr. Király Ferenc tisza­­földvári képviselő kedden interpellációt nyújtott be a honvédelmi miniszterhez, íme a felszólalása: „A Ma­gyar Rádió Vasárnapi Űjság című műsora riportot közöl Bokor Imre Kiskirályok mundérban című könyvéről, 1989. október 8-án. A könyv szerzője a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékvezető tanára, mér­nök, ezredes, a hadtudomá­nyok doktora megdöbbentő képet fest Czinege Lajos mi­nisztersége alatt a hadsereg felső vezetésében kialakult anomáliákról. Az émelyítő, primitív kapzsiságnak, a ha­talommal való gátlástalan visszaélésnek, az elvtelen ér­dekösszefonódásnak, a bü­rokratikus ostobaságnak, a közvagyon nyílt, cinikus és szemérmetlen dézsmálásá­nak megannyi példáját sorol­ja fel. A bő humorral és humá­nus alapállással megejtő könyv ugyanakkor éles ce­zúrát von a morális rothadás és a hadsereg becsületes és önfeláldozó katonái és tiszt­jei között. Felbecsülhetetlen szolgálatot tesz a társadalom forradalmi átalakulása ügyé­nek: éles és könyörtelen helyzetfeltárás után indíté­kot és elszántságot ad a fe­kélyek radikális gyógyításá­ra. Az írás negatív „hősei” kö­zül sokan jelenleg is vezető pozícióban vannak, ill. élve­zik az összeharácsolt java­kat, köztük első helyen Czi­nege Lajos hadseregtábor­nok, volt honvédelmi mi­niszter, nyugdíjas miniszter­elnök-helyettes. A szerzőt, az aktív tudo­mányos és oktató munkát végző Bokor Imrét, miután hosszú győzködés után sem sikerült a könyv kiadásáról lebeszélni, Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter pa­rancsával 1989. november 1-i hatállyal nyugállomány­ba helyezték. Ez a minősít­hetetlen eljárás joggal tá­maszt kételyt a tárca vezető­jének, nem egyszer hangoz­tatott megújítási készségé, őszintesége iránt. Az ügy tanulságaiból nem lenne érdektelen szélesebb horizontra nyitni. Célszerű lenne végiggondolni egy olyan parlamenti bizottság alakítását, amely hivatott lenne a közelmúltban nyug­állományba vonult, ill. az ak­tív párt és kormányhivatal­nokok törvényes jövedel­mükkel arányban nem. álló vagyoni gyarapodásának vizsgálatára. A választópol­gárok ezrei újra és újra egy­re erélyesebben követelik ezt tőlünk! Tisztelettel kérem Kárpáti Ferenc honvédelmi minisz­tert, hogy két kérdésre ad­jon egyértelmű és világos vá­laszt: 1. Nem lát-e ellent­mondást a parlamentben ta­pasztalt rokonszenves refor­mista-liberális magatartása és az idézett szerző ellen al­kalmazott merev retorzió kö­zött? 2. A feltárt tényanyag alapján milyen szervezési és személyi konzekvenciákat kíván levonni?” Az interpelláció megvála­szolására felkértem Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi minisztert, aki közöl­te: az október 31-én induló ülésszakon a parlament szí­ne előtt fejti ki véleményét. Miután a könyv napjaink szenzációja, és mostanság fejti ki hatását, reagálni is most kellene rá. Keleti György ezredes, a HM sajtó­főnöke ezt készségesen elis­merte, és elmondta, elsősor­ban saját, véleményét a könyv által okozott hullám­verésről. Ezek szerint nap­jainkban súlyos veszedelme­szabályozási változat. Az „A” változat egy általános tételt és egy, a fegyveres erőkre és a rendőrségre vo­natkozó speciális szabályozást tartalmaz. Az általános té­tel szerint pártok semmi­lyen munkahelyen nem hoz­hatnak létre és nem működ­tethetnek pártszervezetet. A miniszter felhívta a figyel­met arra, hogy a fegyveres erők és a rendőrség tagjai­nak párttagságára, párt­szerveződésére vonatkozóan a javaslat az előbbi általá­nos tiltáshoz képest diffe­renciál. Eszerint a fegyveres erők és a rendőrség hivatá­sos állományú tagjai nem tölthetnek be tisztséget a pártok országos és területi (megyei) szerveiben. Szolgá­lati helyük szerinti területi egységen, laktanyán kívül azonban létrehozhatnak pártszervezeteket, s ott párt­tisztséget is betölthietnek. A rendőrség hivatásos állo­mányú tagjai nem lehetnek szolgálati helyük közigazga­tási területén működő párt­­szervezetek vezető tisztség­­viselői, például párttitkárok, de egyéb párttisztséget — ve­zetőségi tagságot — betölthet­­nek. Kulcsár Kálmán utalt arra, hogy az „A” változatot a kormány, valamint a jo­gi, igazgatási és igazságügyi bizottság is támogatja. El­mondta azt is, hogy a Hon­védelmi Minisztérium vi­szont sérelmesnek tartja azt a megkülönböztetést, mely a katona párttagokat eltiltaná országos és megyei párttiszt­ségek viselésétől. A „B” változatot ismertet­ve a miniszter rámutatott, hogy az korlátozza a közha­talmat gyakorló szervek tag­jainak politikai egyesülési jogát, mert ezeken, a mun­kahelyeken nem hozhatók létre és nem működtethetők pártok. E változat törvényi korlátokhoz kötné az egyéb munkahelyeken történő párt­­alakítást és működtetést az egypárti politikai irányítá­si rendszer megszüntetésé­nek szándékával. A fegyve­res erők és a rendőrség párt­tagságának, illetve párttiszt­­ség-viselésének szabályozása megegyezik az ,,A’J változa­téval. A miniszter utalt rá, hogy ez, a pártszerveződést csak bizonyos munkahelye­ken tiltó változat szerzett többséget az MSZP kong­resszusán. Befejezésül hangoztatta, hogy az állampárt leépítésé­nek lényeges eleme a pártok működésének lakóterületre helyezése. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az egye­sülési törvény alapján akár a munkahelyen is szerveződ­jenek különféle szervezetek, (Folytatás a 3. oldalon) két hordoz magában ez az iromány, hiszen éppen az iránt a szervezet iránt tá­maszt kételyeket a társada­lomban, amelyre egyébként is gyanakodva tekintenek azok, akik tartanak a vissza­rendeződéstől. Más kérdés, hogy a hadsereg , semmiféle ilyen kalandra nem kapha­tó! Ami a könyv igazságtar­talmát illeti: az egyik tábor­nok, aki a szerző állítása sze­rint Szentendrén kiskato­­nákkal, építtetett villát ma­gának, kijelentette, hogy éle­tében kétszer volt a fent ne­vezett városban — akkor is feleségével a Kovács Margit Múzeumban. Veszélyesek a könyv csúsztatásai is, mivel azt sugallják: az állapotok a hadseregben máig változat­lanok, pedig nem így van. A Czinege Lajos minisztersége alatt történtekért nem a mai reformelkötelezett tábornoki karon, tiszti állományon kel­­lene elverni a port. Ami a továbbiakat illeti: per lesz, ez már biztos. Egyébként pe­dig valamennyi szereplő tisztázza magát, aki nem tudja, vállalja a következ­ményeket. Ennyit mondott tehát a sajtófőnök, a hivatalos mi­niszteri válaszra pedig októ­ber végéig vagy november elejéig várni kell. P, B, Munkában a parlament

Next

/
Oldalképek
Tartalom