Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-18 / 247. szám

1989. OKTÓBER 18. g^ÉPLAP 7 Kézilabda Fontos Lehel-siker A közelmúlt régen várt si­kert hozott a iral’lye autóver­senyért rajongó szolnoki szurkolóknak. Ferencz Sán­dor — tesityére József navi­gálásával -— fölényesen győ­zött kategóriájában a Me­csek Rally e-m. — Végre egy verseny, ame­lyet be tudtál fejezni...! — így igaz, az új, Pegueot 205-ös járgányom az előző két versenyen meim bírta a gyűrődést. Az igazsághoz tartozik, hogy mindkét al­kalommal a kriminális pá­lyaviszonyok miatt szálltak el győzelmi reményeink, géptörés miatt vezető pozí­ciókból estünk ki. Itt viszont minden összejött. Már az első gyorsasági szakasz után tetemes előnyt szereztünk... — Akik ismernek,, azt mondják íróiad: . tehetséges vagy, ha te égy versenyen végig tudsz menni, jó nye­rési esélyeid vannak. — Ennek az igazát csak­is a versenyeken tudóim bi­zonyítani. Egy tolatás, az idén végre olyan kocsit tud­tam venni, amellyel ugrás­szerűen megnövekedett a győzelmi esélyem! Most él­jük át a „mézeslhetünlket” — szokjuk egymást. — Sokain nem értik, hogy te mint szolnoki Lakos, mi­ért versenyzel a Balatan­­nagytberki ÁG Medosz SE színeiben? A sportéletben tapasztalt mostoha helyzet nem riaszt vissza egyeseket J ászalsó­­szentgyörgyön, ha jó ügyről, hasznos szabadidő-eltöltésről van szó. Idén februárban a kissé megcsappant létszámú csel­­gáncsosok egyesültek az újonnan megalakult ökölví­vó szakosztállyal, a közös szakosztályvezető Zsoldi La­jos, a Petőfi Tsz rendészeti vezetője lett. — Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy egy közel ötezres létszámú településen milyen nagy szerepe van a versenysportnak — kezdte az ötgyermekes családapa. — A kamaszgyerekeket pont ak­kor köti le, amikor a leg­több rossz szokásra rá lehet kapni, örömömre még feb­ruár előtt megkeresett ifj. Grósz Sándor, és vállalta, hogy szakmailag kézbe veszi a leendő öklözök irányítását. Sanyiról tudni kell, hogy húszéves fiatalember — te­hát nem egy fogát elhullaj­­tott vén bokszoló — koráb­ban a Szolnoki MÁV MTE- ben sportolt, és több orszá­gos egyéni versenyen szere­pelt. Egészségügyi okok mi­att kellett felhagynia az ak­tív versenyzéssel, pillanat­nyilag a téesz Il-es telepén a cipőkészítő üzemegységben dolgozik. Egyébként két Grósz tagja van még a szak­osztálynak: a papa, aki ügy­intézői feladatokat lát el és Zoli, aki nyolcadikos létére már szép eredményeket könyvelhet el magának. Hogy lesz-e másik jászalsószent­­györgyi versenyző a család­ból — Attila egyelőre a Bor­sodi Bányászban sportol — az még a jövő zenéje. Rendkívül nagy odaadás­sal, bizonyítani akarással dolgoznak a fiúk, szerintem — Jó a kérdés! Hogy ez így alakult, annak oka egy­szerű! Szolnokon — de az egész megyében — igazán eddig nem találtam komoly szponzorra, és a helyi sport­­vezetés sem kimondottan tedhm i kaisport-centrikus. Mindenesetre - nagyon le­hangoló, hogy a Hungária Biztosító megyei igazgatósá­gán kívül másokat itthon nem érdekLek. — Ez a foglalatosságod pe­dig eléggé pénzigényes, — A versenyzés gyakorla­tilag minden pénzemet és sza'badidcímeit leköti. Ebben a sportágban nem adják ol­csón a sikert! Az elmúlt években élért eredményeim tctofo százezer forintunkba kerültek. — Hogyan tovább? — Az idei szezon számom­ra tulajdonképpen már 'be­fejeződött, de a Mecsék Rallye-n elért eredményem alapján meghívást kaptam az Európa bajnoki futamra, amely novemberben Auszt­riáiban lesz. Hogy milyen eséllyel indulóik? Talán nem tűnik nagyképűségnek, ha azt mondom, én oda is győz­ni megyek! Ez a győzelem talán azt is. jelenti számom­ra majd, hogy itthon, Szol­nok miegyében is felfigyel­nek rám! — Berta — túl is teljesítették már a kez­deti várakozásokat. Mezőkö­vesden a Matyó Kupán ezüstérem, a Tálai István emlékversenyen két arany — Nagy I., Grósz Z. —, egy ezüst — Kökény P. ■*- és egy bronz — Rékasi R. — volt a jutalom. — Hol folynak az edzések? — A heti öt edzés az isko­la tornatermében zajlott ez­­idáig. Mivel a DSE-vel újab­ban nem egy időben vannak a foglalkozásaink, az iskola részéről elhangzott, hogy nem éri meg ilyen kevés gye­reknek kivilágítani a ter­met. Ha más nem lesz, meg­próbáljuk a művelődési ház­ba áttenni a székhelyünket. — Mi a céljuk, nagyobb egyesületeknek a keze alá dolgozni ? — Épp ellenkezőleg. Bizo­nyítani szeretnénk, hogy he­lyi, községi támogatással is lehet hagyományt teremteni, és azt, hogy a bürokratikus elemek elhagyása is hozhat eredményes, tiszta sportot! Az országos középmezőnyt tűztük ki célul, és egy-két ifjúsági válogatott kinevelé-Röplabda Soha jobb hétvégét NB II. Női: Maíilm—Lehel SC 0—3 (—9, —4, —4). Le­hel SC: Takács, Maráczi, Göiblyös, Tóth M., Iványi, Szeles. Csere: Tóth T., Lász­ló, Truka. Edző: Szőke Pé­ter. Folytatta jó bajnoki sze­replését a Lehel SC csapata, s idei második idegenbeli mérkőzését is megnyerte. Az újonc Mafilm ellen mind­össze 51 percre volt szüksé­ge a jászberényi lányoknak, hogy magabiztosan begyújt­sák az újabb két bajnoki pontot. A vendéglátók csak 17 pontot tudtak elérni a három játszma során. A második fordulóban el­maradt Lehel SC—Budapes­ti Harisnya-gyár találkozóval — a vendégcsapat nem ér­kezett meg — kapcsolatiban eddig még csak félhivatalos tájékoztatást sikerült szerez­ni. Ezek szerint a budapesti­ek visszalépnek az NB Il-es bajnokságból, s ezért már Jászberényibe sem küldték el csapatukat. Férfi: Dunaújváros—Szol­noki Tiitász 0—3 (—4, —5, —1), Dunaújváros, v.: Lugo­si. Titász: Juhász, Oláh, Pirók, Kiss, Peágity, Tom­pa. Csere: Nagy T., Balázs, Novák, Nagy A. Edző: Pén­zes György. A 40 perces mér­kőzésen tetszés szerint érte el pontjait a Titász. Ifi: Titász—Aliba Volán 3—0, Titász—Dunaújváros 3—0. Kunhegyest SE—Rózsáj 3—0 (1, 10, 5), Rózsáj,, 50 n. Kunhegyes: Boldog, Dan­­csiik, Tóth I., Szabó J., Szik­­szaii, Bodó Z. Csere: Bodó I. Edző: Felső Tibor. A minden csapatrészben j óbban játszó KESE biztosan nyert a ven­déglátók ellen. Jók: Dancsik, Tóth, Bódé Z. Ifi: Rózsáj—KESE 3—0. sét. Mi Jászalsószentgyörgy hírét szeretnénk öregbíteni, bízom benne, hogy a helyi gazdálkodó egységek jól fog­nak hozzáállni a kérdéshez. Tulajdonképpen néhány ütő­zsák, mez, melegítő, fogvédő és egy kis türelem hiányzik, hogy bizonyíthassanak a község fiataljai. (SL) Labdarúgás. Előkészületi mérkőzések: Szolnoki MÁV MTE—NB II Keleti csoport válogatott, Tiszaliget, 14.30, Maros vári. Jászberényi SC— Jászárokszállás, Jászberény, 15. Vasárnaptól péntekig a haj­­dúszoboszlói MHSZ-repulötér ad otthont a 10. hőlégballon-baj­nokságnak. A versenyzést, ame­lyen 31 csapat vesz reszt, nem­zetközivé avatja a lengyel, a dán, az NSZK-beli és a szovjet NB I,B. Női: Lehel SC— Csepel Autó 26—22 (11—8), Jászberény, 150 n., v.: Kar­dos, Vass. Lehel SC: Oláhné —Végvári (3), Tóth, Molnár, Krisztóí (10,4), Agócs (2), Patay (2). Csere: Zsiga (6), Gál (3). Edző: Papp Péter. Az ideges hangulatban kez­dődött alsóházi rangadón a negyedik percig kellett várni az első gólra, melyet a ven­dégek szereztek. A 18. percig felváltva estek a gólok — 6—6 volt az eredmény —, de ezt követően három perc alatt négygólos előnyt szerez­tek a hazaiak. A Lehel a má­sodik félidőben is biztosan őrizte előnyét, és megérde­melten nyerte a találkozót. A jászberényiek ezúttal sem játszottak jól, de küzdeni tu­dásukért dicséretet érdemel­nek. A megszerzett két pont­tal a Lehel SC elmozdult a táblázaton az utolsó helyről. NB II. Férfi: Törökszent­miklósi SE—Balmazújváros Megtartatta évadzáró ér­tekezletét a Vízügy SE ka­­jalk-kemu szakosztálya, mely­nek vezetője, Boros Béla el­mondta, hogy az elmúlt évek szolidabb eredményei miatt az idei versenyévadot sikeresebbre tervezték, an­nak ellenére, hogy a gazdál­kodás terén a takarékosság völt a jellemző. A célt nem sikerült teljesíteni — a ta­valyi 16 olimpiaT pontot csak eggyel tudták megtoldani az előirányzott 35-aL szemben — aminek szakmai okairól Deime József vezető edző így vélekedett: — Először is furcsának tartom több ver­senyző és utánpótlással fog­lalkozó edzőkolléga távol­­maradását. Nagyobb érdek­lődést vártam volna a saját zárszámadásunk iránt. Na­gyon nehezen indult az év, hiszen a feltételrendszer nagymérvű csökkentése mi­att kénytelenek voltunk be­advánnyal fordulni az el­nökséghez. Rossz körülmé­nyeink ellenére az összes időimet és energiámat a ver­senyzőkre fordítottam,, so­kat dolgoztunk, ami végül mégis kevésnek bizonyult, közel ötven fős versenyző­­gárdáinlktoól kevesen szolgál­tak rá a bizalomra. Minden jóindulat ellenére kudarcok sorozata ért bennünket kor­osztályonként és kategórián­ként. Harminc versenyen vettünk részt, de már az el­ső megméretéseken érezhe­tő volt az iránytévesztés. Önkritikát gyakorolva, csök­kentettük a szintet 25 pont­ra, de jónéhány további „ba­ki” ezt is meghiúsítótta. Vá­rakozásaimnak megfelelő­en csak a vidőkbajnokságon szerepeltünk, de az itt szer­zett 10 aranyérmünk fényét erősen beárnyékolta az orszá­gos versenyen a fővárosiaktól elszenvedett vereség. A szep­temberi felnőtt bajnokság­nak is a pontgyarapítás re­ményében vágtunk neki, el­tervezett jó csapatunk kü­lönböző okok miatt széthul­lott, és egy-egy verseny­­számra összeállt sportolók találkozójává vált. Csupán az utolsó napi eredmények — Szabó L. 10 ezren 3-dik lett; Vízilabda. Junior bajnok­ság: Szolnoki Vízügy SE— Újpesti Dózsa, Damjanich uszoda, 16.30. Idegenben szerepel: a fér­fi kosárlabda NB I A-cso­­portjában a Szolnoki Olaj­bányász Zalaegerszegen. ’ versenyzők indulása. Az MHSZ Szolnok megyei repülő ég ejtő­ernyős klub két csapattal ne­vezett, Bóta János a TVM tá­mogatásával beszerzett uj To­mi ballonnal, a válogatott Ja­kab János pedig egy kölcsön léghajóval repül. 32—28 (14—14). Törökszent­­miklós, 400 n., v.: Lázár, Walhovszki. TSE: Hoppál— Kocsis (5), Felföldi (2), Gyá­­nyi (2), Németh (2), Medgye­­si (5), Mester (8), Kiss (1), Csuti (7), Iványi, Köteles (kapus). Edző: Kocsis Lajos. A nagy létszámú, lelkes szurkolótábor az őszi utolsó hazai mérkőzésén szikrázó­­an kemény mérkőzést látott. Az első félidőben a TSE gör­csös akarása nehezítette a csapatjáték folyamatossá­gát. Ebből adódóan, a gyors, technikailag jól képzett Bal­mazújváros szorossá, nehéz­zé tette a mérkőzést. A má­sodik félidő fordulatát a ma­gára találó Csuti átlövései hozták meg. A hazai gárda igen fontos győzelmet ara­tott, ami a száz százalékos hazai teljesítményt jelentet­te. Jó: Hoppál, Köteles, Ko­csis, Csuti, Mester, illetve Pinczés (7), Juhász (5), Krá­­lik (6). Gajdos 4-dik — nyújtottak némi kárpótlást. Az utánpótlás korú ver­senyzőket oltalmába venni szándékozó Pápai Ferencné a szülők nevében szólt arról, hogy a világszínvonalú ma­gyar kajak-kenu sportághoz viszonyítottan az . eredmé­nyeiket nem tartja rossznak. Azt kérte, vizsgálja meg a szakvezetés, miért vannak a vidékiek a fővárosiakkal szemben tetemes hátrány­ban. A sportolók biztosításá­ról szólva pedig felajánlot­ta, hogy a serdülő korosztá­lyok biztosítási díjait — az egyesületnek erre nem fut­ja — a szülők magukra vál­lalnák, mert szerinte ez a sportág sok veszélyforrást rejt magában. Dr. Lőrinczy György el­nökségi tag és versenyző nem látott okot az elkese­redésre Derne Józseffel el­lentétben. Alapvető gondként fogalmazta meg azon véle­ményét, miszerint az egye­düli vezetőedző kénytelen minden versenyzővel foglal­kozni, ennél fogva az egyé­ni képzésre nem marad ide­je. Mivel e téren a jövőben sem várható változás, a spor­tolók fokozottabb önállósá­gát hirdette meg. Optimiz­musának adott hangot, Imi­kor a nem olimpiai távokon elért eredményeket méltat­ta, külön kiemelve a sport­ág jelentőségét a kemény munkára és az egészséges életvitelre való nevelésiben, mely hasznára lehet az egész országnak. Végezetül az egyesület részéről Bíró Árpád próbál­ta megnyugtatni a jelenlévő­iket, további támogatást ígért. — Az utánpótlás-neve­lés valahol el van rontva, s most ennek isszák a levét — mondta, de a szolnoki hagyományok ápolását a jö­vőben is szem előtt tartjuk. Nevelőbázisunk sikereinek még akkor is örülni kell', ha azok országos szinten nem váltanak ki osztatlan elisme­rést. A szigorú szakmai kritika ellenére a szakosztály veze­tés úgy döntött, hogy legjobb versenyzőit megjutalmazza egész évben végzett munká­juk elismerésének jeléül. A névsor: Fodor Judit, Szeke­res Ottó, Vass Gábor, Pin­tér Tamás, Szabó László. Nagy Zoltán, Csömör Tamás, Gajdos Csaba, Gajdos Zol­tán, Bordács Balázs, Klap­per Csaba, Fehér Barnabás, Pölöskei Zoltán, Tapasztó György, Mondok Péter, Gon­­da Béla. (ni) Női: Jászberényi Tanító­képző Főiskola—Kiskunha­las 33—27 (16—14), Jászbe­rény, hűtőgépgyári sport­­csarnok, 250 n„ v.: Komáro­mi, Sidó. Tanítóképző: Len­­hardt—Varga, Vona (1), Na­­da, Esik (3/5), Nagy E. (5/2), Csatos (2), Neufeld (7/8), Ba­logh (1/4), Rosier (1), Keme­­csei (1), Luzsi (kapus). Edző: Ugrin György. A főiskolás csapat az első percektől kezdve magabiztosan, a játé­kot irányítva játszott, és egy percre sem hagyott kétséget, a mérkőzés kimenetelét ille­tően, bár az ellenfél átlövői is szórták a gólokat (Csizma­dia 10, Romsics 9). A mér­kőzés vége felé több kétper­ces kiállítás is történt, de ez sem tudta megtörni a főisko­lások tervszerűen felépített támadásait. A jászberényi csapat jól játszott, kiemel­kedett: Neufeld, Nagy, Ba­logh, ill. az ellenfél átlövői­nek az eredményessége. Bécsi győzelem, kijevi edzőtábor Mozgalmas napokat élnek át a Lehel SC jégkorong­szakosztályának vezetői és játékosai. Az együttes soro­zatban játssza felkészülési mérkőzéseit, melyekkel az Ongrochem MNK-ra és a no­vember 9-én induló bajnok­ságra készül. A kanadai Me­dia ellen elért 7—7-es dön­tetlent követően megverte a magyar ifjúsági válogatottat 19—2-re, majd Bécsben az EC Stadlau vendégeként lé­pett pályára. Az osztrák má­sodosztályban játszó ven­déglátók az augusztusi 7—1- es Lehel-győzelemmel végző­dött találkozó visszavágóján sem tudták különösebben megnehezíteni a jászberényi­ek dolgát. A vendégek az el­ső perctől kezdve irányítot­ták a játékot, s csak gyenge helyzetkihasználásuk miatt nem szereztek előnyt — 1—1 volt az eredmény — az első húsz perc végére. A második játékrészben már gólokiban is megmutatkozott a Lehel fölénye. Ezt a harmadot 6—1-re nyerte a magyar csa­pat. A befejező játékrészben — a megnyugtató előny bir­tokában — ismét kevésbé összpontosítottak a végjáték­ban a jászságiak — 3—2-re nyerték ezt a harmadot —, s végül 10—5 arányú győ­zelmet arattak. A siker érté­két az is növeli, hogy az osztrák játékvezetői hármas bizony nem egyszer a vendé­geket sújtó, érthetetlen ítéle­tet hozott. Az együttes a hajnali órákiban érkezett meg Bécs­­ből, s nem sok időt kapott a pihenésre. A kijevi városi ta­nács szakszervezeti és sport­osztályának meghívására ugyanis még aznap este 10 napos kijevi edzőtáborozásra utazott a csapat. A felkészü­lés utolsó szakaszát — kitű­nő körülmények között — napi két jeges edzéssel az ukrán fővárosban töltik. A Lehel SC küldöttsége 25-én érkezik haza és 27-én már kupamérkőzésen, Kazinc­­'barcikán a Sziketherm csa­pata ellen lép jégre. Szántai Megyei I. o. labdarúgó-bajnokság 1. j.-ladány 9 7 1 1 18- 8 22 2. Karcag 9 5 — 4 16-12 15 3. Jászapáti 9 4 2 3 16-11 14 4. Sz. Cukor. 9 4 2 3 13-LO 14 5. Tisza Cipő 9 4 2 3 5- 3 14 6. J.-á.roksz. 9 4 2 3 10-10 14 7. Tiszafüred 9 3 4 2 10- 7 13 8. J.-alsószt. 9 3 4 2 13-11 13 9. Kunhegyes 9 3 4 2 13-14 13 10. Szászberek 9 3 2 4 &■ 8 11 11. Kunszenfcm. 9 2 4 3 12-13 10 12. T.-földvár 9 2 4 3 11-14 10 13. Besenysz. 9 2 3 4 9-12 9 14. Túrkeve 9 2 3 4 7-13 9 15. Jászikisér 9 2 2 5 8-17 8 16. Szajol 9 1 3 5 13-19 6 A 10. fordulóban, október 22., vasárnap, 13.30: Túrkeve—Ti­sza Cipő SE, Tiszaföldvár— Szajol, Kunszentmárton— Szászberek, Jászapáti—Be­­senyszög, szolnoki Cukor­gyár—Jászárokszállás, Jász­alsószentgyörgy—Jászkisér. Kunhegyes—Tiszafüred, Kar­cag—J ászladány, Kocsma helyett ring Sikerül-e gyökeret verniük? A budapesti Tálai István emlékversenyen szerepelt csapat (Kökény, Grósz A., Grósz S., Nagy; guggolnak: Rékasi Cs., Grósz Z. és Rékasi R.) Mai műsor Két szolnoki Szoboszlón Pihennek a hajók Irány az EB!

Next

/
Oldalképek
Tartalom