Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-18 / 247. szám
J 989. OKTÓBER 18. A tévé képernyője előtt Az elmúlt hét eseménye: Sánta Ferenc jelentkezése a képernyőn. Az az író, aki iHúsz! órájlávail annak ide-1 jén úgy felbolygatta az irodalmi közvéleményt, majd aztán aki az utolsó két évtizedben úgy elhallgatott, hogy jóformán szavát sem hallhattuk, most megszólalt újra. Igaz, nem új munkájával állott elénk, „csupán” egy régebbi szépprózájából készült tévéjáték fonmájábdn 'hallhattuk őt, de mégis — és ez a remekmű mindenkori tulajdonsága és mércéje — gondolatai oly időszerűen hatottak, mintha az Éjszaka című tévéjáték alapjául szolgáló Árulót most vetette volna papírra. Az Éjszaka Ebben a mostani fenekestül felfordult világunkban, iéhetne-e aktuálisabb mű, mint Sánta Ferenc Árulója, amely nem más* mint könyörtelen szembesülés illetve szembesítés a lehetséges emberi magatartásformákkal, életfilozófiákkal. A huszitizmus idejéből „elővarázsolt” figurák különböző nézetek megtestesítői, különböző tipizálható érzelmek és indulatok hordozói — 'kezdve a zsoldossal, aki fegyverzetében megjelenve eleve a kardi azaz az erőszak hirdetője az ész, és értelem békésebb eszközeivel szemben. Hatalmas gondolati építmény az Áruló, és a 'belőle készült tévéjáték is szilárd oszlopökion nyugszik; az átdolgozásban sikerült megőrizni a gondolati gazdagságot, de ugyanakkor feszes formát is kapott mind a takarékos cselekményben, mind a kiélezett, pontos párbeszédekben. Ami örvendetes: Gaál István értő rendezésében nem 'holmi filozófiai leckét kapunk kiszikkadt figurákkal, hanem valódi 'indulatokban tobzódó drámát. Egy különös éjszaka élményét, amelyben azonban nem kísérteiként jönnek vissza a régi körök szereplői, hanem mintha napjainkból lépnének be az egyes alakok az író szobájába, aki saját éjszakai eszmei tépelődéséhez hívja segítségül őket, hagy azután önálló életüket élve igazi szereplőivé váljanak az éjszakának, s ne csupán árnyékként képviseljék az áltáluk felidézett történelmet. A történelmet, a husziták idejét;, amiből tanulnunk 'kell, levonni belőle a bölcs tanulságot. Mindenek előtt, hogy az ember igenis megváltozhat, s hogy addig mindenki zsoldos marad, amíg szabaddá nem teszi önmagát a világban. Tová'boá hogy m'ifridteni tettünket csak az emberért érzett felelősség diktálhatja. És 'megszívlelendő tanulság, hogy a túlzott lelkesedés mindenkor gyanús, mert azt kapja el a hév leginkább, aki nem hisz semmiben igazán. Milyen ismerősek ezek a gondolatok 1989-ben is; De nézzük tovább, mit is alkar belénk szugerálrai Sánta Ferenc? Mindenképpen a türelmet, a 'belátás türelmét mindenféle veszekedett fanatizmussal szemben. Elvetve azt a fajta gyűlölködést és gyűlölkődőt, aki legszívesebben megölné azt, aki másképpen gondolkodik, mint ő. „Emberként nézzünk egymás szemébe — hirdeti —, és ha van is dolog, amely elválaszt bennünket, arra figyeljünk inkább, ami összeköt”. Öva int a túlbuzgóktól, akik „addig akarják boldoggá ■tenni az embert, míg nem taszítják ^tisztulásiba az emberiséget”. Persze nem üdvözíthet a tétlenség sem, a megjelenő parasztot éppen azért éri vád, mert nem akar tenni semmit szabadságáért. A szabadságért, mely a 'boldogság forrása, s az ember sorsát boldoggá tenni: az értelem dolga. Kiemelt gondolatok, talán önkényes ez a gondolatsor, kiszemelve egyet-egyet a filozófiai építményből olyan, mintha egy gótikus székesegyháznak csupán néhány oszlopát vennénk szemügyre. De így is érzékeltetheti talán hogy milyen, napjaink emberét is foglalkoztató alapvető kérdéseket feszeget Sánta, s nyomában a televíziós játék. Az Éjszaka méltán került a Budapesti Művészeti Hetek 'kiemelt programjába. S talán illendő ezúttal a színészek nevét is megemlíteni. Ugyanis a merőben intellektuális feladatot kivétel nélkül az érzelmek síkján is hozták, megoldották; nemcsak megértették; meg is éreztették velünk azt a drámát, ami egy mindenkori eszméléssel, belső önvizsgálattal járhat. Megéreztették, hogy nemcsak a tévéjátékbelli írónak, nekünk magunknak is lehetnek hasonló éjszakáink. A szereplő színészék: Tolnai Miklós, Papp Zoltán Nagy Attila, Alimási Albert. Az igen gondos, pontos „fényképezés” Vecsernyés János munkája. Ez a kamarajáték — egyetlen szobában, négy em'ber 'beszél, egyetlen éjszaka — a tévéjáték mondhatni klaszszifcus formája, s 'bebizonyította, hogy a sziporkázó gondolatok drámája is lehet a legnemesebb értelemben vett szórakozás. Té vémagiszter És egy ismeretterjesztő műsor is, ahogy ezt vasárnap délelőtt a Tévémaigiszter, a televízió tanítómestere tanúsította. Itt is önvizsgálat, vizsgálat történik, de a közelmúlt, az elmúlt negyven esztendő történéseit veszik szemügyre, méghozzá a jelenségek tükrében, ám oknyomozó szándékkal véve számiba a történteket. Igazán szemléletes módon — egykori híradó-részletek 'bemutatásával is — világította meg a műsor a magyar— jugoszláv kapcsolatok háború utáni megromlásának, majd az ötvenes évek közepétől javulásának okait. Beágyazva a 'kérdést nagyobb, nemzetközi összefüggésekbe, minthogy a mi dolgaink valóban csupán egy nagyobb diplomáciai játék függvényei voltak annak idején, lényegében a Szovjetunió mindenkori érdekei, illetve a jugoszllávok esetleges nagyhatalmi törekvései határozták meg — «hogy ez egyértelműen a itörténész magyarázataiból is kitűnt — hazánk déli szomszédjával való kapcsolatát. Ügyesen vezette át a műsor az egyik témát a másikba. Például abból kiindulva, 'hogy az új dunai vasmű esetleg Mohács mellett épült volna, csak a megromlott magyar—jugoszláv viszony miatt került északabbra, innen természetes volt, hogy következzék Dunaújváros megszületésének históriája, a múlt egyik újabb darabja. Egykori felvételek, lelkes építők a képeken és mai emlékezők józan mérséklettel. Vicsek Ferenc — ő készítette a riportokat — érdekes képet nyújtott a beruházás emberi és politikai körülményeiről. Többek között Rákosi szerepéről, akinek a magyar—jugoszláv kapcsolatok megromláséiban is oroszlánszerepe volt. Mintha valamiféle 'boszorkánykonyhában jártunk volna, az az érzésünk lehetett, hallván a 'különféle diplomáciai manőverekről, s látván is képekben egy-egy elemet. Történelmi sorozata ez a televíziónak, az idősebbek számára ismerős jelenetekkel — lásd a híradófelvételek — a fiatalabbak számára pedig bizonyára a felfedezés erejével szolgál. A jövő héten a Tévémagiszter folytatja történelmünk, múltunk bemutatását. Valkó Mihály j^ÉPSAP A harmónia keresése Sisa József iparművész kiállításáról Tanácsadó testület flz oktatásügy támogatására Független tanácsadó testület alakult Győr-Sopron megyében az oktatási intézmények szakmai önállóságának támogatására. Létrehívását a győri székhelyű megyei pedagógiai intézet kezdeményezte. A megye szellemi életének országosan elismert szaktekintélyeiből álló 16 tagú tanács segíteni kívánja az iskolák külső-belső demokratizálódási folyamatát, az önállóságukat gátló bürokratikus korlátok lebontását. Felkarolja és ösztönzi a pedagógusok újító szándékát, az oktatási intézmények megújulási törekvéseit. Szükség esetén vállalja az önálló úton járó iskolák és azok pedagógusainak érdekvédelmét. Élelmezési világnap Ünnepség Visegrádon A magyar szakemberek is hozzájárulnak ahhoz, hogy csökkenjenek a harmadik világ országaiban az élelmezési gondok. Elsősorban is a fontos fehérjeforrásul szolgáló édesvízi halászat széles körű meghonosításához nyújtanak segítséget, de bakapcsolódtak például a trópusi erdők pusztulásának meggátlását célzó különféle kutatásokba is — hangoztatták az élelmezési világnap tegnap Visegrádon tartott központi rendezvényén. Az élelmezési gondok előtérbe állítását szolgáló világnapot minden évben az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — a FAO — alapításának évfordulója alkalmából rendezik meg. Hazai gazdája immár hagyományosan a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium. Az ünnepélyes nyugodtság érzésétől aligha tud szabadulni a látogató, aki figyelmesen végignézte Sisa József zománcképeit. Nem egyszerűen csak a megyei művelődési központ galériáján kiállított művek csodálatos színvilága ejt rabul 'bennünket, hanem az a harmónia is, mely valamennyi munkájából sugárzik. Értelmezhetnénk ezt akár egy tudatos művészi látásmód 'következményeként is. Ment sem a valósághű, sem az absztrakt 'kifejezésmód 'mellett nem kötelezte el magát az alkotó. Sókkal inkább azon a köztes mezsgyén mozog, amely mintegy átmenetet jelent a két véglet, a két eltérő törvényszerűségek szerint épülő villáé között; ahol az azonosítható valóságelem valamiképpen felismerhetetlenné válik, ahol az ismeretlen mégiscsak sejtéseket hoz felszínre, ahol a tantálának és fonmák, a jejenlésrétegek is elcsúsznak egymástól. Nem képi sémákról van szó, s nem is artisztikus rutinmunkáról. Kategóriákat keresgélvén, Jklasszidzáló” „lírai”, a „'hagyományokat ápolói” címkéket ikésizíithetnénlk magunk elé. Ám ezekkel sem jutnánk sóikkal közelebb a művekhez, melyekben valóban érzékelhető motívumként jelenik meg a látvány mögötti tartalmak 'keresése, a látható és látha.iatllan felület mögötti lényeg megfigyelése. Még 'ha a tűzlben izzított és megtisztult zománc eleve kényszeríti is az alkotót arra, hogy a színék mögé rejtőzzék (a halványan felragyogó vörösök, a varázslatosan megcsillanó aranysárgák mögé), csaknem valamennyi munkájában észrevehető a ■törekvés a látvány alatt húzódó világ 'keresésére, a belső rend, a rejtett. szabály megragadására. Ez a művé■ szí törekvés programmá, alkotói elvvé főként a történeti ihletésű kompozíciókban válik. Érzékelnünk lehet műgondjában, színeiben a szépség mögötti őszinte kitárulkozást. S szemmel láthatóan fontos számára a rajz, a vonal, a szerkezet egyensúlyában megjelenő képi gondolkodás is. Nemhiába kezdett grafikusként. Ugyanakkor a nyugalom feszültsége mármár megfoghatatlanul van jelen, a Hasadás és a Robbanás című alkotásaiban. A létrehozott esztétikum mindig valamilyen -titkot sejtet. Szent István arcképe sem csupán a művészi felidézés erejével hat. Kérdés persze, hogy lehetséges-e értelmező fogalmakkal valamit kezdeni, nyerünk-e általuk mélyebb betekintésit Sisa József képi világába? Mert a harmónia keresését a 'belső bizonytalanság kifejeződéseként is felfoghatjuk^ S ha a művek meghatározó formai jegyzeteiből indulunk ki, akkor is megfogalmaizhatók más-más érvényű válaszok. Annak ellenére, hogy különös formaalakítás vehető észre a kiállítatt alkotásokban. Ez a forrna részleteiben valóiban realisztikus : az emberábrázolás mozzanataiban, a háttérrajzok megjelenítésében. Ám emellett a stüizálitsáig is megjelenik, melyet a szépen formált, cizellált képek egész sora bizonyíthat. Valójában sohasem függetlenül a .feldolgozott témától. Elegendő, ha csak a ZodiákusOkra gondolunk. A csillagképek mindegyikére a minden ponton való kidolgozottság, az aprólékos, míves megformálás jellemző. De szinte egyetlen olyan munkája sincs, amelyben a kifejezés szándékát a technikai megvalósíthatatianság korlátozná. Nem hozza zavarba a zománciművészet semelyik technikája, nem küszködik stiíliuskategóriák megtartásának és elhagyásának eshetőségeivel, a formai felvitellel és szerkesztéssel. Mégis menthetetlenül vakvágányra jutunk, ha Sisa József képeit, a, .tökéletes szépség” és a díszes részletformák csodálatának kijáró jelzőkkel próbáljuk megközelíteni. A mesterségbeli tudás csak alapteltételnek tekinthető, mely önmagában kevés lenne, ha nem párosülna kereső, felfedező szenvedéllyel. Mert a népművészet letisztult tartalmai és az emberiség ősi jelképei is csak akkor élnek tovább, ha ezeket átéljük, a magiunk tapasztalatait hozzátesszük és újjászületve életre keltjük. Az egyszerű reprodukálás helyett. Azzal sem törődve, hogy a témaválasztás nem lesz korszerű. A koronás tál jó példa erre, mely aligha tekinthető csupán „iparművészeti” tárgynak. A jelképiségében sajátos módon újra életre kelő mű történelmi elmélkedésre késztethet 'bennünket. Legyen bár a zománc művészete valóban áttételes — hiszen a festészethez, a grafikához és a szóbrászathoz képest nem közvetlen kifejezési eszköz —, Sisa József képeiben zavarba ejtő közvetlenséggel jelenik meg. Az alkotó harmóniaikeresése ennek révén válik hitelessé, a látogató számára pedig újra és újra felidézhető élménynyé. Kerékgyártó István Különc — stréber — tehetség Beszélgetés dr. Gefferth Éva pszichológussal „Tény. hogy a tehetséges gyerekeknek csak egy kis részét ismerik fel iskolás kor előtt vagy iskoláskorban ... Néha strébereknek vagy különcöknek tartják őket társaik és ezért elutasítják őket. Előfordul, hogy saját maguk zárkóznak el kortársaiktól, mert érdeklődésük. felfogóképességük gyorsasága eltér a többiekétől, és idegesíti őket a többiek nehézkessége.” Dr. Gefferth Éva pszichológus és Herskovits Mária, az MTA Pszichológiai Intézetének munkatársai többek között így látják a tehetséges gyerekek sorsát a „Csak keresni kell” ... cimű. a megyei pedagógiai intézet kiadásában megjelent könyvükben. Gefferth Évával a napok-ban személyesen is találkozhattak a szolnoki nevelők. órákat nézett meg a Varga Katalin Gimnáziumban, majd á pedagógiai intézetben tartott előadást a tehetséggondozásról. Dr. Gefferth Évát megválasztották a nemrég megalakult a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnökének. így a hazai tehetséggondozás helyzetéről, s a társaság céljairól is beszélgettünk vele. — Évekkel ezelőtt, amikor „a nagy szürkeség” volt az ideál, jóformán ki sem lehetett ejteni azt a szót, hogy tehetség. Ezek után hol tart ma hazánkban a tehetséggondozás? — Nem csak a tehetség volt szinte tiltott fogalom, hanem sokáig még a pszichológiát is száműzték a pedagógusképzésből. Pszichológiai ismeretek nélkül pedig nem is lehet nevelni. A tehetséges szinonimájaként a jó képességű szót használtuk mi is a szakirodalomban. Tény. hogy mindez rányomta bélyegét a tehetséges gyerekek sorsára. Azért azt viszont el kell mondani, hogy a pedagógusok között szén számmal akadtak olyanok, akik eredményesen foglalkoztak a tehetséges gyerekekkel. Példákat lehetne hozni a tanulmányi versenyekről. A középiskolai kémiaversenyeket szinte minden évben ugyanannak a Békés megyei isiskolának a tanulói nyerték. Ez világosan jelzi, az intézmény kémiatanárának minőségi munkáját. De említhetnék Szolnok megyei példákat is, például a Varga Katalin Gimnáziumot, a törökszentmiklósi Bethlen Üti Általános Iskolát — ahol májusban a tehetséggondozásról tartottunk konferenciát — s folytathatnánk a sort. Vannak jó pedagógiai programok, eddig többnyire kísérletként jegyezték — amelyek segítenek a tehetség kibontakoztatásában, s ma már alternatív tantervként választhatók. Jelentős állomás az iskola minőségének javításában az 1985-ös oktatási törvény, amely nyomán „szakmai éhség” jellemzi a pedagógusok többségét. Mindezek ellenére a tehetséggondozás ma még gyermekcipőben jár nálunk. — Világszerte nemzeti tehetséggondozó társaságokat alakítottak. Angliában például 1966-tól küzd a társaság elsősorban a szegényebb sorsú tehetséges gyerekekért. Jóllehet az elit iskolák ontják a felkészült, tehetséges fiatalokat. — Brazíliában is régóta dolgozik már a nemzeti tehetséggondozó társaság, pedig ott a 7—14 éves gyerekek egyharmada iskolába sem jár. Végre Magyarországon is nagy sietve megalakult a társaság, mégpedig azért, mert október 25-én Budapest lesz a házigazdája az európai szintű tehetséggondozói konferenciának. — Hogyan szándékozik segíteni a magyar társaság a tehetséggondozást? — Mivei a tehetség kibontakozásának kulcsszereplői a pedagógusok, egyik legfontosabb feladatunknak tartjuk, hogy kiadványokkal, szakmai, pszichológiai eszmecserékkel segítsük őket. A tervünk között szerepel szaktáborok szervezése tehetséges gyerekeknek. S hogy honnan lesz erre pénz? Szeretnénk ha minél több alapítvány, pályázat születne a tehetséges gyerekekért. T. G. Karcagon Örökzöldek harmonikán Kovács Péter előadóművész önálló estje ígér kellemes szórakozást a karcagiaknak péntek este 6 órától a Helyőrségi Klub nagytermében. Örökzöldek harmonikán című műsorában a barokk és klasszikus zene birodalmából a romantikus dallamokon át érzékelteti a hangszer lehetőségeit, sokszínűségét. A TIT-ben tanító nyelvtanárok továbbképzése *** A nyelvoktatás eredmé- , nyességéért az utóbbi időben egyre több erőfeszítés történik a megyében is. A nyelvtanulás eredményessége viszont jórészt a tanártól függ. Ezt felismerve indult a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szolnok megyei nyelviskolájában — amely a volt MSZMP székházában kapott helyet — egy új nyelvi szeminárium, a TIT-ben dolgozó nyelvtanárok módszertani továbbképzésére. A sorozat első két előadása hétfőn és kedden volt. Témája a Grammatika és kommunikatív nyelvoktatás. Előadó: Knut Pape a Goethe Intézet munkatársa. A TIT külön felhívja a figyelmet, hogy ezen a szemináriumon csak a náluk dolgozó nyelvtanárokat tudják fogadni.
