Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)
1989-10-14 / 244. szám
10 jj^ÉPiAP 1989. OKTÓBER 14. — Gondnok úr, hány tagot számlál az öcsödi református egyházközség? — Miben látja ön a mérsékelt érdeklődés okát? emelő élményben némileg zavar, hogy a tiszteletes túl élénk kutyája rám-rám ugrál; szokatlan gesztus ez a meditáció szent házában, ám a vendégjoggal nem élek vissza, így miközben az orgona cseppkő-sípjaiban gyönyörködöm, észrevétlenül távoltartom magamtól a tolakodó négylábút. A leválasztott imaterem szekrényében megsárgult könyvek, szemmel láthatóan értékes iratok. Kár, hogy az egerek tobzódnak rajtuk. A rágcsálók ellen nem túl hatásosnak tűnő ellenszer a könyvek közé rakott méreg. Kór ezekért az iratokért. Talán van közöttük, amelyik József Attila életéről is őriz ismeretlen üzenetet. A lelkészi hivatalban átlapozom á templom 200 éves történelmének krónikáját. Ezek szerint 1680 előtt fatemploma volt haranglábbal a településnek. Az 1715-ben idetelepültek nádból kerítettek templomot, ami hat évig állott, ezután ismét fából majd 1766-ban Király Márton prédikátorsága idején kő fundamentumokra, égetett téglából építik templomukat. Kuthi Ádám lelkipásztor nevét jegyzik építtetőként, s az avatás 1789-ben lehetett. A torony építési hibából 1804-ben leégett, ami formáját 1856-ban kapta. A templom műemlék jellegű, miként az orgona is, melyet 1869-ben készíttetett Izbéki Sándor és neje Makai Zsuzsanna, s ezt építtette újjá 1924-ben az elhunyt gyermekük emlékezetére Szabó Sándor és Dezső Zsuzsánna. Az első jegyzőkönyvet 1808-ból datálják. A falu vallásos múltja, a templom rangos műemlék jellege vajon miért nem jelent indíttatást az egyház felé sem a fiatalok, sem az idősebbek sorában? A kérdés megválaszolására először az általános iskolába, kopogtatok be, ahol Keresztes Lajos, a fiatal igazgató készségesen magyarázza, miként során kapunk tőle. Az elődei az ember szívéhez szóltak. Külön elbúcsúztatták az elhunytat mindenkitől, ö egybe veszi az egészet, gyorsan ledarálja a mondókáját, és kész. Hát így nem csoda, hogy nem tud híveket toborozni sem magának, sem pedig az egyháznak. A bolt a nyilvánosság fórumává szélesedik, mind többen vesznek körbe bennünket, és egyetértőén bólogatnak. A krónikás pediig nem tehet mást, mint tovább adja az indulatos üzeneteket. Hazafelé pedig eltöpreng azon; vajon ebben a tisztes múltat őrző, nagy tekintélyű faluban tényleg csak a félelem uralkodik a lelkeken? Vajon az egyházi közösség „nyáját” összeterelni — nem a lelkipásztor dolga lenne? Palágyi Béla Fotó: Tarpai Zoltán — Ügy 6—700 körül van azoknak a száma, akik az adófizetéssel is bizonyítják az egyházhoz való tartozásukat. Bizony ez nem sok, mert az ötezer főt kitevő öcsödi polgárság több mint 80 százaléka református. Ez a falu egykoron fellegvára volt a reformációnak, gazdag község volt, tele jómódú birtokossal, de éppen ezért ránk sokkal jobban járt a rúd az elmúlt évtizedekben. Aztán hát kiverték az emibe\ rekből a vallásosságot. Félnek a hívek, no, félnek ma is. — Meghirdettük a vallásoktatásra a jelentkezést. Családokat is látogattunk, ígéretet is kaptunk, hogy a gyerek majd ott lesz a hittanórán, ám a beiratkozáskor egyetlen jelentkező sem akadt. A templom oldalán pedig ott volt egész évben a felhívás. Ha megfakult, újra legépeltem, ám senki nem jelentkezett. Pedig a mai fiatalokra nagyon is ráférne a lélek csiszolása. Elszomorodtam. mennyire eltávolodtak az egyháztól. A közelmúltban tízéves gyerekek kővel beverték a templom ablakait. Nehogy azt higgye, hogy valamilyen hátrányos helyzetű fiúk voltak. Közöttük volt a falu egyik vezető értelmiségiének a gyereke is. Az iskola talán segít abban, hogy a károkozókkal kifizettessék a betört ablakok csinálta tását. Végigjárjuk a műemlék templomot. Az igazán lélekhirdették meg az évnyitón a tanulóknak a hittanbeíratás lehetőségét. Aztán, hát nem jött senki — de a tiszteletes úr sem jelentkezett. Azt aligha várhatják el a tantestülettől, hogy a hittantanítás érdekében a pedagógusok agitáljanak. Hamar híre ment a községben, hogy újságíró érdeklődik a hívőktől: mi a véleményük az egyházközség életéről? Amikor aztán az egyik élelmiszerboltban időzünk, körbekapnak azok, akik valamikor templomibajárók voltak. Szószólójuk Tolnai Lajosné. — Nézze, megmondom én, miért fordultak el az öcsödi emberek az egyháztól: nem szeretik ezt a papot. Nem kedvelik, nem nekünk való. Kérni is fogjuk, mást adjanak helyette. A szószékről olyanokat mond ránk, hogy nem egyszer szinte sírva jövök ki, de nem vagyunk megelégedve azzal a szolgálattal sem, amit a temetés Valóban vacog a lélek Öcsödön? Üa az ember Öcsödön jáf, a ráérő tágassággal szétterülő porták és a tisztes felkiáltójelként magasodó templom látványát viszi magával. A templom tornyát körbe szegő tűzvigyázó folyosó, közel sem építészeti cikornya. Egy korabeli feljegyzés a funkcióját imigyen határozta .meg: „A toronyban állandóan laknak két vigyázok, akik éjjel-nappal minden fertálynak megsípolásával jelentgetik, hogy ébren vannak, és készen akárhol a helységben kiüthető szerencsétlen tűznek azonnali hírré adására”. A kora reggel a lélek napszaka: a buszra várók között ebben a friss órában érdeklődöm — mi másról, mint a templomba járás gyakoriságáról. Két mókány, jókedélyű oigány férfi derül a kérdésen, — Olyan vallásosak vagyunk minik, hogy négy-öt év is eltelik, amíg betévedünk valamelyik templomba. Van, hogy ide Öcsödre a reformátusba, de megesik, hogy Mátraverebélyen a búcsúkor a katolikus templomba fú’ be bennünket a szél. De az az igazság, hogy a vallásból nem csinálunk nagy ügyet. Inkább oda járunk, ahol pohárral harangoznak — mondják közös egyetértéssel, és a reggeli órákhoz méltatlanul harsány jó kedvvel. Az egyházközség gondnokát, Farkas Antalt keresem. A szép szál idős ember portája nem is távoli jómódról árulkodik, az érces hang tulajdonosában pedig alighanem az istentiszteletek vezérénekesét tisztelhetem. A tágas verandán pirosló paprikahalmok várnak sorukra. A felfordulás miatt restelkedve mentegetőzik a háziasszony, pedig hát a vendégnek illenék elnézést kérni a korai okvetetlenkedésért. bárki nyugodtan kinyilváníthatja, látom, nem hisz nekem. Aztán elmondja, hogy a 25 hold földjük miatt annak idején kulákká nyilvánították őket pédig öt gyerek volt arra a földre — aztán egyetlen éjszaka vitték el az apját, meg az apósát. Úgy megverték őket, hogy az egyik öreg meg is süketült. Innen van hát még mindig, a mai napig az óvatosság. Átsétálunk a papi portára. A parókia ugyancsak szétterülő, terjedelmes, a gazdasági udvar pedig irigylésre méltóan tágas. Abuczky István tiszteletest — aki Hosszúpályiból került Öcsödre — „munkában” találjuk: imádságos könyvet lapoz, temetésre készül. — Tiszteletes úr! Hogy látja ön az egykor vallásos Öcsöd híveit a szószékről? A lelkipásztor indulatossá válik. — Onnan föntről, az üres széksorokat látom! Bizony 30—40 hívőt sem tudok számlálni az 1500 lelket befogadó templomunkban. A nyáron — egészen pontosan június 17-én ünnepeltük templomunk fennállásának 200. évfordulóját. Jelen volt dr. Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, aki igét is hirdetett. Bizony még ezen a jeles ünnepen is volt hely, elsősorban a férfiak traktusán. m m — Az iskolával milyen a kapcsolata? A tiszteletes arcán az ingerültség újabb hullámát látom elvonulni. átlépni, mert a párttitkár nem áll az ajtóban, hogy visszarángassa őket. — A községben lévő 600 cigány mennyire vallásos? — Kérem, félnek az emberek. Semmi más okát nem látom, mint a félelem. Nagy kárt okozott itt a Rákosirendszen Pedig a szószékről is elmondtam: ne féljenek ma már a templom küszöbét Mintha illusztrálni szeretné a fent elmondottakat a ház asszonya, arra kér bennünket, ne említsük meg nevüket az újságban. Hogy miért? Hát elsősorban a két gyermekük miatt, nehogy bajuk legyen abból, hogy apjuk egyházi ember. Hiába mondom, hogy ma már ezt Farkas Antalékat munka közben zavartuk meg. Szerintük is félnek az emberek Temetésen szól az imádság. A tiszteletes úr pontban 10 óra kor érkezett — éppen kezdésre — A gyermekeiket megkereszteltetik. Ki is fizetik ilyenkor az egyszeri egyházfenntartó járulékot, aztán elmaradnak. Van olyan is közöttük, aki Békésszentandráson, a katolikus templomban keresztelted meg a gyermekét. Szívük mélyén azért istenfélők. A temetés során az egyházi szertartást jobban igénylik, mint a magyarok. Nem tudom, van-e Az orgona generációknak zengte a zsoltárokat, dicséreteket olyan cigány család, amelyik társadalmi temetést kért volna? Szeretik a ceremóniát. „Ez a pap nem kell nekünk!”
